Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
So I survive so I just try to get through and stay alive
Userinfo: Főkarakter
Név: Wanda Maximoff Mutáns név: Skarlát boszorkány Születési dátum és hely: 1962. március 21., Westchester Besorolás: Független mutáns
Képesség(ek): káosz mágia
Elsődleges képesség: Valóság manipulálása Osztályozás: Omega mutáns Aktiválódás: 15 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Lehetséges és lehetetlen események bekövetkezését tudja befolyásolni, vagyis megmásítja a valóságot, amiből jön képességének neve: a káosz. Vagy, ahogy ő szereti mondani, "boszorkánycsapások". Képessége kis és nagy dolgokban is előtűnik, mint például: rövidzárlatok, tűzgyújtás és oltás, tárgyak mozgatása. De képes akár energiamezőket is megzavarni, szétoszlatni, valamint egyes emberek saját valóságát megmásítani. A gond csak az, hogy Wanda nem tudja kordában tartani képességét, bármennyire is próbálja, már pedig a nap minden percében azt próbálja. Mindig a legváratlanabb helyzetben jön elő, amikor hirtelen elönti a méreg, vagy éppen nagyon is boldog, már-már euforikus. Emiatt a kiszámíthatatlanság miatt akarja Wanda annyira kordában tartani, de amíg irányítani nem tudja, addig ez nem fog menni. Az már biztos, hogy alkohol, gyógyszer és különböző szerek, mint például drog is előhozhatja belőle. Képesség távlatai: Erejét talán tovább nem is lehetne fokozni, de amint megtanulja teljesen kontrollálni képességét, sokkal több mindenre lesz képes, mint azt hinné. Megtanulni szeretni, azt a mitől félünk, az lesz az igazi kihívás.
Jellem: Két lábbal a földön állok és sosem rugaszkodok el attól, csak, ha arra nem kényszerítenek. Óvatos és figyelmes, ez a két jellemvonás is jól leírhat, egy kedélyes hang a sok dühös sikítás helyett, ami sokszor visszhangzik az emberek körül mostanában. Tartózkodó, magamnak való természetem már kiskoromban, korán megmutatkozni látszott, nem szívesen találkoztam új emberekkel és anyámnak úgy kellett könyörögnie, hogy játsszak a szomszéd gyerekekkel egy kicsit, míg rá nem jött, hogy ez nem az én világom. Továbbra sem vagyok túl jó, olyan dolgokban, ami a társasági életet érinti, hihetetlenül esetlen vagyok, ha olyan emberekkel kell beszélnem, akik nem közvetlen családtagjaim. Gondoskodó vagyok, szeretem ha szükség van rám, ha tehetek valamit másokért, de ha kihasználnak kíméletlen ellenfél tudok lenni. Ha az érzelmek elöntenek, akár a kétszeresét is visszaadom, annak, amit kaptam. Az árulást nem viselem jól, hisz bizalmamat nagyon nehéz megszerezni, és ha valakinek odaadtam az elég nagy dolog az életemben. Emiatt is a legtöbb ember és köztem van valamiféle láthatatlan távolság, még akkor is, ha két centi van köztünk. A távolságok miatt pedig nagyon kevés empátiát tudok tudok csak mutatni és érezni más emberek gondjaira, bajaira. Talán ezért is olyan könnyű szembeállnom az emberekkel, ha valami nem tetszik, és nem sodródom az árral. Hangulatingadozásaim elég gyakoriak miután használtam a káosz mágiát, boldogból két másodperc alatt depressziós leszek, és fordítva.
Mindenféle dolog iránt érdeklődéssel és megfelelő kíváncsisággal fordulok, ha tudok, mindig kérdezek, és ha választ kapok, abból könnyen tanulok. Tanultságom miatt pedig olyan szemszögből látom magam, ahogy mások nem, sokkal kritikusabban nézem a tetteim és érzéseim, mint bárki más. Ha lehet, akkor jót cselekszem, de inkább azt nézem, hogy én, vagy családom jól ki fog-e jönni az adott helyzetből és úgy teszek, hogy nekünk jó legyen. Ez leginkább akkor figyelhető meg, mikor az ikertestvérem hátát védem, ha valamit tesz, és sokszor nekem is kell nyugton tartanom, hogy megelőzzem a bajt. Nagyon is ésszerű tudok lenni, valamint meg tudom különböztetni a jót a rossztól, de másokkal megértetnem magam már nehezebb, és nem azért, mert nincs szókincsem, mert az nagyon is van. Az indok az, hogy leginkább saját, racionális nyelvemen tudok csak beszélni, amit nehezebben értenek meg azok, akik inkább a képzelet emberei. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem nincs képzeletem és érzelmeim. Mindkettőből akad, bár néha azt kívánom bárcsak ne lennének érzelmeim, annyira összezavar néha, ami bennem van. Klasszikus példája vagyok azoknak, akiknek baj van jellemük egyes részeinek csoportba tagolásával. Ezt úgy lehetne könnyen elmagyarázni, hogy a felfokozott érzelmeim és a racionalitásom közt elég nagy ellentét húzódik, így ha döntés elé kerülök, nehéz mindig a választás, hisz nem mindegy hogy az agyamra, vagy a szívemre hallgatok. Többször hallgatok az érzelmeimre, mint kellene, ebből kifolyólag pedig néha hirtelen gondolkodok, de mostanában inkább a gondolkodás jellemez. Meg szeretném találni az arany középutat a kettő között, de majdhogynem lehetetlen a dolog. Viszont makacsságomnak hála nem szoktam könnyen feladni, addig megyek, amíg el nem érem célom és ha elhatározom magam valami mellett, csak észérvekkel lehet lebeszélni.
Kinézet, megjelenés: Porcelán fehér bőrömet szépen kiemeli vöröses-barna hajzuhatagom, melyet szeretek hosszúra hagyni, leginkább azért, hogy eltakarja arcom. Persze, ezzel pont az ellenkezőjét érem el, mert a vörös haj ritka és a legtöbb ember felfigyel rá. Zöld, kíváncsi szemeim vannak, melyet nem sokszor látni, mert a legtöbbször lesütöm őket. Az oka egyszerű: nem szeretek idegenek szemébe nézni, túl sokat tud elárulni a szem egy emberről én pedig nem ez alapján akarom elítélni az embereket. Magasságom majdnem eléri a 170 centimétert, ami miatt nem vagyok túl alacsony, de talán átlagnak mondható vagyok. Fontos, hogy a külsőt egyáltalán nem találom fontosnak egy embernél, ezért talán sokszor ápolatlannak tűnhetek kócos hajammal és rendezetlen sminkemmel, de én máshogy el sem tudnám képzelni magam. Az előítéleteidet pedig tartsd meg magadnak. Nem vagyok valami nagydarab, kifejezetten vékonynak lehetne hívni, ami a gyors emésztésem miatt van és nem azért, mert nem eszek. Talán gyengének is tűnhetek, hisz nincsenek nagy izmaim és a maximum súly, amit fel tudok emelni 25 kg körül van, ami valljuk be nem valami sok. Próbálhatok ezen változtatni, de úgysem menne, mert ilyen az alkatom, ettől függetlenül viszont a reggeli futást sosem hagyom ki. Ha látsz egy feltűnő vöröses hajú lányt a napfelkeltében futni, ne szólítsd le, lehet, hogy én vagyok és nem örülök, amikor megzavarnak a napi rituálém közben.
Ruházatom pedig egyszerű, mint mondtam nem érdekel a kinézet, ennélfogva pedig nem öltözöm a legújabb divat szerint, hiszen nem követem azt. Na, meg persze pénzem sincs megfizetni olyan drága holmikat. Két fő szín jelenik meg nálam a leggyakrabban, a vörös és a fekete, általában együtt. Szeretem a hosszú kabátokat és sapkákat, de igazából bármit felveszek, csak ne legyen túl kihívó, az nem én lennék.
Előtörténet: A kedvenc mesém, amit anyám sokszor mesélt nekem lefekvés előtt igaz történet volt. Kiszínesítve mesélte el egy történetet családjáról és menekülésüket Németországból, a véres és felkavaró részeket kihagyva, amit én nem is bántam akkoriban. A szememben viszont, minél többször mondta el a történetet, annál nagyobb hőssé vált, olyan hőssé, aki sok mindenen ment keresztül, ezért muszáj szeretnem. Nem kellett bekapcsolnom a TV-t vagy felnyitnom egy újságot, hogy valaki olyat lássak, akit érdemes példaképnek tekinteni, hiszen ott volt az orrom előtt. Mondhatni hétköznapi hős, hisz mindennap főzött, takarított, mosott és még dolgozni is eljárt, hogy én és Pietro ne szenvedjünk hiányt semmiben. Ahogy nőttem és tanultam lassanként megtanultam az igazi történetet is, fel tudtam fedni a részleteket, amiket anyám nem mondott el, hogy biztosan szépet álmodjak. Így visszagondolva gyakorlatilag kicsavart rémtörténetekre aludtam el, ami nagyban hozzájárult lelki fejlődésemhez is, mint látszik. Nem csoda hát, hogy félek a sötétben és egy nagyobb zajra rögtön felkapom a fejem, azt lesve ki és honnan fog támadni. Persze lehet, hogy csak paranoiás vagyok, ami nem ritka dolog olyan embereknél, akik menekülnek. Így van, menekülök, méghozzá a múltam elől, ami, bármerre is megyek, követ engem. Én próbálom hátrahagyni, de olyan, mint egy kóbor kutya, ha egyszer adsz neki enni, onnantól már követni fog bármerre is visz az út. Pedig szép gyermekkorom volt, ha visszagondolok az első dolog, ami eszembe jut, az a boldogság, mikor arra ébredek, hogy anyám nagy zajjal kinyitja az ajtót, a kulcsa a földre esik. Engem pedig nem érdekelt, hogy hajnali négy óra van, minden egyes alkalommal, mikor meghallottam ezt a bizonyos hangot elé futottam. Aztán csalódottan vettem tudomásul, hogy, mint mindig, Pietro gyorsabb volt nálam. Sosem adtam hangot érzelmeimnek, inkább félrevonultam, de mikor anya észrevett (és mindig észrevett) megölelt és azt suttogta a fülembe, hogy legközelebb én leszek a gyorsabb. Gyermeki naivitással hittem szavainak.
Az életem annyira idilli volt, mintha egy lakásberendezési képes újságban szerepeltem volna, mosolyogva a családomra, tudva, hogy ez csak a felszínen van így. Tudnom kellett volna, hogy történni fog valami, ami kibillent ebből a helyzetből, de próbáltam ignorálni az érzést. Pontosan nem tudnám megmondani az időpontot, hogy mikor kezdett minden kifordulni magából, de azt tudom, hogy mikor volt a legrosszabb. Mikor betöltöttem 15. életévemet anya meglepetés bulit rendezett nekem, amiben csak a szűk család szerepelt. Nem sejtettem a dologról, igazából teljesen el is feledkeztem, hogy szülinapom van, így mikor hazaértem a suliból tényleg meglepetésként ért a szépen feldíszített ház és a torta, amiből kivételesen én ehetek először. Boldog voltam, mint még soha, hisz körbevettek az emberek, akiket feltétel nélkül szeretek, mégis volt egy bökkeni. Anyám megengedte, hogy igyak egy kis alkoholt, persze nem sokat, próbált jól nevelni minket, de tudta, hogy bármennyire is próbál eltiltani a dolgoktól, előbb vagy utóbb úgyis kipróbáljuk. És inkább az ő szeme előtt történjen, mint egy buliban. Bár tudhatta volna rólam, hogy én nem az a fajta vagyok, aki ilyen eseményekre megy. Hogy az alkohol hatására, vagy attól aktiválódott a képességem, mert fel voltam pörögve, nem tudom, lehet, hogy mindkettő miatt. A lényeg, hogy elkövettem egy hibát és elengedtem pár percre a szokásos idegességem, abban a pillanatban pedig az egész ház megőrült, nem csak én. Az égő folytonos villogása, az ablakok és ajtók ki-be csapkodása valamint kisebb apróságok, mint például az étkészlet repülése mind egy rossz horror filmre emlékeztetett, amiben a rendező a meg akarja félemlíteni a karaktereket, helyette azok csak nevetnek. Azt hittem, csak valami tréfa az egész, hogy ez lenne a születésnapi ajándékom a testvéremtől, de, mikor rápillantottam arcára, tudta, hogy ez nem így van. Egészen addig a pillanatig azt hittem, hogy ugyanolyan vagyok, mint az osztálytársaim, és sosem leszek olyan, mint az ikertestvérem, aki a gyorsasággal született, és el is fogadtam magam így, mert anya mindig biztosított arról, hogy igenis különleges vagyok a magam módján. Igaza volt.
Az eset óta sokkal jobban magamba fordultam, mint eddig. Kevesebbet beszéltem és szinte minden időmet a szobámban töltöttem, attól rettegve, hogy egy rossz mozdulat vagy mondat miatt ártok valakinek. Bármennyire is igyekezett anyám és Pietro megtörni a falat, amit magam köré építettem, nem sikerült nekik. A makacsságom győzött. A rettegésem miatt pedig a házat valóságos kísértet házzá alakítottam, valahányszor vendég jött hozzánk. Nem akartam őket elüldözni, csupán féltem, mi lesz, ha a közelembe jönnek és ártok nekik. A pohár akkor telt be, mikor véletlenül ártottam az ikertestvéremnek. Nem volt szándékos, csak magamat és őt akartam védeni, mégis rosszul sült el a dolog, ahogy általában minden, ami rólam van szó. Megírtam tehát búcsúlevelemet a családomnak és kiszöktem az éjszakába.
Anya és Pietro! Mivel nem sokára hazaértek, ezért rövidre fogom. Kérlek, ne hibáztassátok magatokat, hogy elmentem, az én döntésem, az én felelősségem. Az előző évek nem voltak túl jók és az egész miattam volt, ne is próbáljátok tagadni, tudom. Elmegyek, mert biztonságban szeretnélek tudni titeket és meg szeretnék változni, de egyiket sem tudom véghezvinni, ha veletek maradok. Folyton azt mondjátok, hogy nincs semmi baj, hogy minden rendbe fog jönni, és ezt addig-addig, amíg el nem hiszem. Pedig semmi sincs rendben, amíg meg nem változok. Ha ez megtörtént, visszajövök, addig se keressetek.
Szeretlek Wanda
Ui.: Igen, Pietro, megeheted az összes nasim…
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Wanda Maximoff Pént. 3 Ápr. - 22:55
Elfogadva!
Huhúúú, szupi lett! Egyébként szerintem ez a pb még jobb is, legalább ő tényleg Wanda és még a gifjei is meg vannak a karihoz, szóval tiszta mázli, hogy Sophie foglalt. Amúgy nagyon tuti lett szerintem a kari. Valahogy sose tudtam úgy igazán őt bekategorizálni, a képessége is nagyon vad és kezelhetetlen és ő is az eddigi megalkotások alapján annak tűnt, de nálad valahogy nem ezt látom csak. Tetszik nagyon, szerintem meg van a maga kettőssége, de mégis kerek egész, szóval le a kalappal! Remélhetőleg még Pietro is visszatér az oldalra a napokban, szóval tesód is lesz, aki majd úgyis megpróbál megtalálni, szóval nem lesz könnyű ez a meglépés. Lényeg a lényeg, hogy meg vagy, foglalózz és mehetsz is játszani.
Kezdőlap 
by 
Amúgy nagyon tuti lett szerintem a kari. Valahogy sose tudtam úgy igazán őt bekategorizálni, a képessége is nagyon vad és kezelhetetlen és ő is az eddigi megalkotások alapján annak tűnt, de nálad valahogy nem ezt látom csak. Tetszik nagyon, szerintem meg van a maga kettőssége, de mégis kerek egész, szóval le a kalappal! Remélhetőleg még Pietro is visszatér az oldalra a napokban, szóval tesód is lesz, aki majd úgyis megpróbál megtalálni, szóval nem lesz könnyű ez a meglépés. 
Lényeg a lényeg, hogy meg vagy, foglalózz és mehetsz is játszani. 