Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Casey Andrews Mutáns név: Sprinter Születési dátum és hely: 1966. május 10. Hamilton, Kanada Besorolás: Diák
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Emberfeletti gyorsaság Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 15 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Tízszer olyan gyors, mint bárki más, ami a futást, a mozdulatokat, reflexeket jelenti, de ha megerőlteti magát, akkor képes lehet egy szuperszónikus repülő gyorsaságával is haladni, akár a vízen is járni, hiszen nem húzza le a gravitáció. Miután már évek óta használja a képességét, nem kapkod, nem tépődik le róla a ruha, már megszokta, hogyan tegye, így alap esetben úgy viselkedik mint egy átlagember. Képesség távlatai: A képesség elérte maximumát, nem fejlődik tovább.
Jellem: Csoda, hogy ha nem fognak kirúgni, mert szó szerint minden ellen lázadok. Talán annak köszönhető, hogy nem igazán volt megfelelő családi minta előttem, de mintha szándékosan tenném, hogy nem tisztelem a szabályokat, az adott szót. Szeretek nevetni, viccelődni, de valami belső kényszer hajt, hogy ne akarjak senkinek megfelelni. Renitens csavargó vagyok, érdekelnek a titkok, mert amíg azokat hajszolom, addig sem kell elgondolkoznom azon, hogy vajon mi hiányzik az életemből. Talán a családi harmónia hiánya miatt sosem gondolkoztam abban, hogy érdekes lehet már az én koromban, ha van egy kis barátnőm. Azaz túlzottan is imádok követlen lenni, ami a szerethiányból fakadhat, de valahogy bármennyire is hülyülök egy lánnyal, valahogy mindig az ágyban kötünk ki, stílustól függetelenül. Nem tudom, valahogy nem igazán tudom, hogyan lehetnek másféle kapcsolatot kialakítani, ezért átvezetés nélkül kezdeményezek, és többségében sikerem is van. Nem tudom, hogy ez szexfüggés, vagy sem, egyszerűen így alakul mindig. Sajnos utána már nem érdekes a lány annyira, hogy ismétlés legyen a dologból, de azért elhülyülgetek én mindenkivel.
Kinézet, megjelenés: Valami latin felmenőim lehettek a nyilvánvalóan angolszász családom ellenére is, mert koromfekete a hajam, akárcsak a szemem, a bőröm pedig kicsit kreolos, mint az olaszoké. Érdekes. Biztos, hogy valami bevándorlók leszármazottja vagyok, akik egyszer kitelepültek Amerikába, ennyire nem néztem utána. Határozottan jóképűnek vagyok mondható, ám ha megborotválkozom, nagyon babaképem tud lenni. A hajamat többnyire félhosszúra hagyom meg, de nem fogom össze, a lófarok annyira férfiatlan, sörényként kiengedve hordom. A laza ruhákon túl a polgárpukkasztás a lételemem, egymással tökéletesen nem harmonizáló szerelést hordok, gyűlölöm az egyenruhákat, sosem tudnám felvenni az X-Menek búvárruháját. Alkatra nincsen rossz testem, de kigyúrt sem vagyok. Fiatal révén sokat mozgok, de ez főleg a társaságnak, semmint az elhivatottságnak köszönhető.
Előtörténet: Valahogy zaklatottan indult minden és maradt is úgy. Anya úgy tűnik, fiatal korábban arra fordult, amerről a csábos pasik fütyültek, mert hamar kiderült, hogy apa mellett van még neki egy másik családja. Ez folytonos konfliktusokhoz vezetett, mintha ő maga sem tudta volna eldönteni, hogy minket akar, vagy a másik pasit, és az ottani gyerekeit. Apa idegeire ment a dolog, és rajtam csattant a dolog, folyamatosan eljárt a keze, anya persze erről nem tudott. Rengetegszer elszöktem, csavarogtam, főleg a szomszéd lánnyal hülyültem sokat, meg a hugával, igaz, ő még inkább kislány volt, hogy ne kelljen otthon lennem. Nem mondom, hogy lelki roncs lettem, de nem sok fogalmam van a normális viselkedésről. Bárki aki szabályokat akart volna rám erőltetni, fel adta egy idő után, legyen szó dadáról, tanárokról, vagy akár az útszéli rendőrről, aki megpróbált a lelkemre beszélni, hogy nem kéne csokit lopnom a boltból, vagy éppen bedobnom a teplom ablakát. Nem voltam én rossz gyerek, csak éppen nem találtam a helyem. Nem tudtam hogy a féltestvéreim kik is, igazából nem is nagyon vágytam rájuk, és lassan a reményemet is elvesztettem, hogy a családom egyszer ismét egységes lesz. Talán sosem volt az. Sajnos Scarlett egyik pillanatról a másikra eltűnt, nekem senki nem mondott semmit, Dorothyval együtt elvitték egy kocsival, még csak el sem búcsúzhattunk, úgyhogy még a legjobb barátomat is elvesztettem, amit nem igazán tudtam feldolgozni. Scarlett amolyan lelki társ volt, bár sosem a lányt láttam benne, hanem valami testvért, akivel tökéletesen megértettem egymást. Egyre többet szökdöstem el, még az is felmerült apában, hogy bevág valami javítóba. Végül nem váltak el, és kénytelenek voltunk elfogadni, hogy most már mindig ez lesz. Ami a barátnőzést illeti, inkább a hülyülés volt a kenyerem, mint a csábítgatás, mégis bejött ez sokaknak, mindig barátkozós oldalról közelítettem meg a dolgot, talán a szeretethiányom volt az oka, hogy így tettem. Miután van egy bizonyos kölyökképem, megnéztek azért lányok, és benne voltak a dolgokban. Komoly barátnőm sosem volt. A zenében próbáltam megtalálni azt, ami nagyon hiányzik, lényegében édes-keserű dalokat szerzek amolyan gót stílusban, többféle hangszeren játszom a dobtól a szájharmónikán át, de igazi szerelmem mi más, az elektromos gitárt, hiszen mágikus erősítővel felturbózva igazán durván tud szólni. Hajlamos vagyok kifesteni magam amolyan Iron Maiden stílusban, egyrészt mert tetszik, másrészt meg nem mindenki viseli el, ezzel is csak bosszantani tudom a jónépet. Átlagos, és nem kiemelkedő hangom van, tehát maximum vokálozni tudnék, vagy egy-egy dalt felénekelni, de a gitárszólókban verhetetlen vagyok... És hogy mit kezdek magammal, ha egyszer felnövök...? Nem is tudom, lehet, hogy a suliban kiírom, hogy együttest alapítanék, várom a jelentkezőket, hátha kisül belőle valami. A képességemet mindig is jól titkoltam, mégpedig az, hogy pokolian gyors vagyok. Erre akkor jöttem rá, amikor még kiskoromban sikerült egy nagy melák lányával lefeküdnöm, és nagyon meg akart verni. Nagyjából supermanként rohantam el előle... Vicces, mi? Nemrégiben találtak meg alapítók, a szüleim úgy vélték, hogy talán jót is tesz, ha kicsit rendezett közegbe kerülök, nekem meg mindegy volt, lányok mindenhol vannak, és végülis rendbontani bárhol lehet...
Kezdőlap 
by 
