Vágyak vonzásában II. évad első rész

First topic message reminder :

Demetrius & Sophia

*Nem is számoltam mennyi idő telt már el Demetriusszal együtt. Csak élveztem és kész. Rengeteg programunk volt, szórakoztunk, ismerkedtünk, kitöltöttük azokat a fehér foltokat, melyek kimaradtak. Kicsit előrerohantunk de ez egyikünket sem érdekelte, csak szerettük egymást. Persze nem volt teljes a kép, hiába kívántuk egymást és vágytunk a másikra, valahogy nem volt soha megfelelő az alkalom. Szerettem volna ha megadjuk a módját, ha minden tökéletes ahogy a kapcsolatunk is, és azt vetem észre, hogy Demetrius is erre vágyik. Sosem volt erőszakos, nem kezdeményezett erőteljesen, mindig hagyott menekülő útvonalat, amit ki is használtam, de nem azért mert nem kívántam, hanem mert…talán nem álltak együtt a csillagok. Volt még valami a csodás együttléteinken túl ami hiányzott. Ezt szerettem volna megtalálni, bár a vágy, a tökéletesen kiteljesedett érzelem megvolt. A fene tudja.
Egy szép délutáni napon meglepetést terveztem neki, igazából már napok óta készültem rá, de nem rajtam múlott a végeredmény. Amikor aztán összejött, felhívtam, hogy úton vagyok hozzá, de valami hivatalos dolga akadt és nem ígérte, hogy esténél előbb hazaér. Nem vallottam be, hogy valójában már a ház előtt ácsorgok, csak annyit mondtam, hogy várom és vigyázzon magára. Kayley szerencsére ráért és beállt helyettem a büfében, a nagyi is megszerette a barátnővé állt lakótársamat, így nem volt gondom aznapra. Kayley megértette, hogy mennyire fontos a mai nap, hiszen ismerte Demetriust, találkoztak már és igazat adott nekem abban, hogy a csodáltam egy félisten. A szervezésem végül Demetrius lakásának ajtaja előtt csúcsosodott ki, ahol is fittyet hányva a szomszédokra – akik már amúgy is ismertek – letáboroztam. Mikorra már sötétedni kezdett és én még mindig Demetriusra vártam, a szembe szomszédtól kaptam egy bögre teát, a magammal hozott kosárban unatkozó és nyüszítő szürkeségnek pedig egy tál tejet. Ragyogó de fáradt mosollyal köszöntem meg és miután kielégítettem az ifiúr éhségét, tovább ücsörögtem az ajtó előtti lábtörlőn. Ölemben a kosár, benne a szürke bundás kamasz kutya. Nem tudom mennyi idő lehetett mire Demetrius hazaért, félálomban voltam úgy simogattam a kiskutya nyakát, hogy nyugton maradjon, hogy csak érezze nincs egyedül. Demetriusnak szántam Claire helyett, reméltem, hogy nem lélekromboló ötlet és azt is, hogy a menhelyen igazat mondtak a már most sem csöppségről. Farmerben, fehér balerina cipőben és fehér pólóban ücsörögtem és dőltem neki az ajtónak, a fejem már kókadozott, alig tudtam nyitva tartani a szemeimet, Demetrius munkája tovább eltartott mint gondoltam, mint ahogy ő gondolta. De kitartóan vártam rá.*

Sophia & Demetrius

Most, hogy beleszimatolok a levegőbe, egyértelmű a mindent átható kuyapisi szag. Csak éppen Claire más volt, hiszen szukaként nem akart állandóan területfoglalni, igaz, itt még nem is tudom, hogy az új menhelyes kutyus bizony kan. Ha tudtam volna, hogy Sophie-nak ilyen tervei vannak, akkor el sem vállalom a mai megbizatást, bár akkor meg nem lett volna ilyen meglepetésben részem. Az mennyivel egyszerűbb lenne, ha adnék az én drágámnak egy lakáskulcsot, és akkor jönne, menne, amikor akarna. A lelkére kötném, hogy végezhet házimunkát, vasalást meg pláne nem. Nincs titkolnivalóm előtte, más lányok, nők nem fordulnak meg nálam kivéve a nagydarab házvezetőnőt, róla meg tud, egyszer össze is futottak, amikor egy ilyen ittalvásnál sikerült hétvégén sokáig lustálkodni, és melegváltásban volt az alkalmazottal, aki enyhén meglepődött, pedig még mondtam is neki. Ezek szerint nem hitte, hogy lehet magánéletem. Most aztán közpletyka leszek a ház életében, hogy még közös kutyust is tervezünk az én drágámmal. Sebesen fog terjedni a hír, hogy lassan már nősülök is... Sebaj, egyátalán nem baj, ha így gondolják. Nem azt mondom, hogy máris megkérném Sophie kezét, mert megtenném én. Csak nem akarom, hogy úgy érezze, hogy valami szociopata vagyok, akinek nincs érték ebben a kapcsolatban, és csak úgy dobálózhat nagy szavakkal, döntésekkel. Végső soron rábíznám az irányítást, és ügyesen is csinálja, ez a kutyuli nagyon édes húzás volt, ám még mindig én vagyok a férfi, így a számomra fontos döntéseket úgsem engedem majd ki a kezemből. Most végre itt vagyok egy újabb fárasztó nap után, hiszen mindent felrúgott a léte. Míg korábban a munka töltötte ki az életemet, és volt, hogy bent éjszakáztam, mert végülis mindegy, hogy arra a pár órára hol hajtom le a fejemet, most alig várom, hogy láthassam a pofiját, vagy munka közben rá tudjak csörögni, remélem hogy ezek az apróságok számára is fontosak, nem csak engem mozgatnak meg.
- Te is nekem édes. Ha tudtam volna, hogy jönnél, lemondom ezt a délutánit. Sajnálom, hogy elhúzódott. – Fonom tenyereim zárójelébe az arcát, hogy teljes testtel hozzá simuljak. Már nincsenek tabuk, nem érdekel, hogy hol érintem meg, annyira természetes, tudom, hogy nem jönne zavarba, mégis meghagyom köztünk ezt a kis érzéki szakadékot, hogy van még mit átélnünk együtt.
- Azóta... ? Jóég, szegényként ennyit vártál rám? – Nézek rá kérdőn, hogy milyen darabról beszél, majd szélesen elvigyorodom, naná, hogy megnézek én vele bármit, minden percünk áldás együtt, ám most a kis dög követel magának figyelmet, és máris támad, csakis jó értelemben. Lehámozom róla a kosarat, hogy gyengéden kapjam a tenyerembe a dögét, cseppet sem érdekel, hogy mi jön ki belőle.
- Szia kishaver. Hát nekem hoztak? Oberon? Találó név, illik hozzád, Demetrius vagyok. – Simizem meg a kis szürke állát, a fogcsattogtatásra nevegélni kezdek, cápázik, játékból. Odatartom az ujjamat, majd az utolsó pillanatban, mindig elrántom. A végén aztán a grabancánál fogom meg, csak óvatosan, hogy ne fájjon, majd a kulcsot hámozom elő a zsebemből hogy Sophie kezébe nyomjam. – A tiéd. Magamnak majd kérek holnap reggel a házmestertől. Akkor jössz, amikor csak akarsz. A kutyámat meg nem viszed sehova. És csak hogy tudd, nagyon tudlak szeretni. – Várom, hogy benyisson, és rendben tudjuk tenni a kutyust, nem ártani ennie is valamit, és a lépcsőházat is gyorsan fel kell majd mosnom. Hihetetlen édes barátnőt sikerült a semmiből vételeznem, nem is értem, hogyan van ekkora a szerencsém. De hát ne ezen lovagoljuk, el kell fogadni, boldoggá kell tenni, nincs ezen mit túlgondolni.
- És milyen napod volt a büfében? – Lassan már túl sok minden van a kezemben, a kutya, a kosár, és még a táskám is, meg hát Sophie kezét is fognám, de már nem tudom.

Demetrius & Sophia

*Fogalmam sincs, hogy Demetrius merre jár, úgy tudtam, hogy ma csak irodai munkája lesz ezért nem is aggódtam. Hol lenne nagyobb biztonságban ha nem a rendőrségen? ha csak egy kicsit is sejtenék valamit az igazságból, nem ücsörögnék olyan nyugodtan a küszöbön, minden bizonnyal fel-le járkálnék és tövig lerágtam volna a körmeimet. Az egész eddigi csodás kapcsolatunkat csupán az ő munkája árnyékolta be a számomra, persze nem vallottam be neki, hogy valahányszor veszélyesnek ígérkező dolga akad, én se látok, se hallok. Olyankor a nagyi is idegbajt kap tőlem, próbál megnyugtatni, hogy Demetrius minden bizonnyal van annyira jó rendőr, hogy meg tudja védeni magát. Szerencsétlenségemre mindig azt a bizonyos első alkalmat hozza fel példának amikor túsztárgyalt a tévében. nekem csak annyi maradt meg az egészből, hogy egyenesen a fegyver csövébe néz, persze erős túlzás, abból a kameraállásból semmi ilyesmit nem lehetett látni és elég távoli is a felvétel, szóval csak az aggodalmam vetít ilyen képeket a fejemben.
Momentán türelmesen várok, társaságom is van, így nem unatkozom. Egy alkalommal hagytam csak el az „őrhelyemet” amikor levittem a kutyust pisilni, bár nem szobatiszta még, és annyira kölyök, hogy minden egyes szeretet-megnyilvánulása pisilésben végződik. Szóval a kosár nem erőteljesen de nedves és a lépcsőház zárt terében két éteres körzeten belül már szaglik. A szembe szomszéd annyira aranyos volt, hogy egy árva szót sem szólt, a hölgy úgy látszik oda van Demetriusért, de hát ki ne lenne oda érte aki kicsit is nőből van, mert a szívén viseli a magánéletét. Olyannyira, hogy engem már név szerint ismer, számon tartja a látogatásaim számát és a múltkor megkérdezte milyen volt az opera előadás.
Demetrius az életem részévé vált, szeretem, imádom, szinte minden gondolatom az övé, amikor nem, akkor a büfé vendégeire kell figyelnem. Talán elmúlik ez a lebegésszerű állapot és akkor jobban oda tudok figyelni a munkámra is, de ha így lesz, a szerelmem iránta akkor sem lesz kisebb vagy halványabb. Hacsak a hangját hallom a telefonban már az is széles mosolyt és révedő tekintetet varázsol az arcomra, minden egyes találkozásunk egy csoda, nem tudok betelni vele. Mindez nem kétséges amikor meglátom és felpattanok. Minden álmosságom kiröppen a szemeimből, széles mosoly, diszkrét kacaj és nyakba ugrás van az első reakciók között.*
-Dem! de jó, hogy végre hazajöttél! Hiányoztál.
*Mindez csókban fullad el, hosszú, érzéki csókban. Mind olyan. Szeretem az ajkait, édes és forró és ennivaló.*
-Igazság szerint azóta itt vagyok, hogy telefonáltam. Nem bírtam ki és dolgom is volt előtte amivel hamarabb végeztem, Kayley van a büfében, úgyhogy….Ó! Ő. Hát Oberon, tudod a tündérkirály a Szentivánéji álomból. Meg kell néznünk, te is benne vagy.
*Kivenném a kis kölyköt a kosárból, de ahogy felélénkült körülötte az élet és Demetrius is megvakargatta a fülét, önállósítja magát. Mancsait a kosár szélére teszi, hogy kimásszon miközben a farka úgy leng mint a győzedelmi zászló, félő, hogy a lendület elsodorja. A kosár megbillen, Oberon kicsusszan belőle de mielőtt még Demetrius nadrágszárát támadná meg, a kosár ráborul. Pici ijedt nyüszögés után, csak mert a kölyök nem is olyan kicsike kölyök, a kosár felemelkedik és felveszi egy kutyakalap státuszát. A szürke, esetlenség ezzel együtt esik neki Demetrius lábának, természetesen örömében megint picikét pisil.*
-Hát nem cuki? Tényleg tündér. Kisfiú és azt mondták nem nő nagyra…..bár szerintem már most elég nagy. Nem az enyém. A tiéd. Neked hoztam ajándékba.
*Ragyogó mosolyt eresztek meg Demetrius felé, aztán leguggolok a kutyiért és felemelem, akkor veszem csak észre, hogy nem kicsit nedves, de már olyan mindegy. Tudom, hogy szereti a kutyusokat és volt is neki, kell az életébe. Persze most már nem magányos, de akkor is. Szerettem volna meglepni, örömet okozni neki, persze az is lehetséges, hogy a lehető leghülyébb ötlet volt.*
-Nem olyan mint Claire volt és ráadásul fiú. Tudom, hogy váratlan, de ha nem szeretnéd…..vissza is vihetjük a menhelyre.
*Onnan hoztam, egy kóbor kutya megellett és Oberon lett belőle három másik testvérével együtt. Az, hogy Demetrius még mindig magával hordja Claire fényképét – most már az enyémmel együtt – a tárcájában jelzi, hogy hiányzik neki. Azt reméltem, hogy egy másik kutyussal talán el tudom törölni a fájó érzést a szívéből. Persze nem biztos, hogy az egész akcióm úgy sül el ahogy én azt reméltem. Oberon nyüszít, vakkantgat, farkat csóvál és nyalakszik, én meg kölcsönzöm a bánatos kutyaszemeket.*

Sophia & Demetrius

Az opera is fantasztikusan sikerült, nem is gondoltam volna. Sophiával csak úgy repül az idő, nem mintha egy percét is untam volna, segített úgy választani, hogy nekem, mint kezdőnek ezen a téren, minden szempontból emészthető legyen. Amíg nem volt párom, nem is nagyon éreztem a hiányát, ellenben most jó érzés, hogy kértem tőle egy képet, a tárcámban hordom, és ha nagyon hosszúnak bizonyul a nap, akkor tudom őt nézegetni. Ez már egy igazi felnőtt kapcsolat, amely engem is teljesebbé tesz, és nem féltem kimondani a magam bugyután félszeg módján, hogy beleszerettem. Remélem, hogy lesz rá alkalom, hogy ténylegesen is közöljem. Olyan kis romantikus lélek az én királylányom, hogy tudunk majd teremteni. A mai napom viszonylag rövid. Igaz, a nagyfőnök azt mondta, hogy jövő héttől valami komoly feladatot bíz rám, ennek fényében viszont a mai csak az aktatologatásról szól, egy-két kihallgatás, de semmi komoly. Legalábbis így indul a nap, aztán éppen mielőtt Sophia felhívna, kapok egy átszállítást. Egy köztörvényest kell átszállítanom Washingtonba. Lényegében nem is a saját kocsimmal megyek, hanem egy rabszállítóba kell beülnöm, hogy egy rendőrbíró is kisérje a veszélyes foglyot. Megérkezik a telefon, ettől már egyből felvidulok, ha átjönne hozzám, akkor jó lesz majd sietni, és remélni, hogy semmi zűr nem lesz. Amikor meglátom a foglyot, akkor megnyugszom. Nő, vélhetően a férjét verte agyon, vagy ilyesmi, nem pedig valami visszaeső gyilkos. A nőkkel mindig könnyebb dolgom van. Ez is csak hátul gubbaszt, nincsen dolgom vele, és délután már tudok visszaindulni. Itt már megkérhetem a sofőrt, hogy taposson bele. Már sötétedik, mire visszaérünk, annyi segítséget kapok tőle, hogy nem az őrsre visz, majd hétfőn megírom a jelentést, hanem a toronyház előtt tesz ki. Nem tudom, hogy Sophie mikor fog jönni, abban maradtunk, hogy hívom, amint otthon vagyok. Ezért lepődök meg rajta, hogy a lábtörlőmön vár. Nem is egyedül. Meglepetten segítsem fel az én drágámat, kutyástól, hogy az ajkára tapasszam a sajátomat.
- Hát te királylány? Ennyire nem tudtál várni? Ki a kutyi? A tiéd? – Vakarom meg a kicsi fületövét, hihetetlenül édes, nem is tudtam, hogy a csini fiatal nőnek is van kutyája. Remélem nem vártak túl sokáig. Lassan tényleg csináltatok neki egy kulcsot, nincsen titkolnivalóm, amiért kint kéne szobroznia a lábtörlőn. Engem az sem zavar, hogy nála még nem jártam, végeredményben mindegy, hogy melyikünknél vagyok. Nyitom az ajtót, és azon tűnődöm, hogy a kiskutya mióta nem pisilt. Lehet, hogy villámgyorsan le kéne vinni a toronyház előtti parkba.

Demetrius & Sophia

*Nem is számoltam mennyi idő telt már el Demetriusszal együtt. Csak élveztem és kész. Rengeteg programunk volt, szórakoztunk, ismerkedtünk, kitöltöttük azokat a fehér foltokat, melyek kimaradtak. Kicsit előrerohantunk de ez egyikünket sem érdekelte, csak szerettük egymást. Persze nem volt teljes a kép, hiába kívántuk egymást és vágytunk a másikra, valahogy nem volt soha megfelelő az alkalom. Szerettem volna ha megadjuk a módját, ha minden tökéletes ahogy a kapcsolatunk is, és azt vetem észre, hogy Demetrius is erre vágyik. Sosem volt erőszakos, nem kezdeményezett erőteljesen, mindig hagyott menekülő útvonalat, amit ki is használtam, de nem azért mert nem kívántam, hanem mert…talán nem álltak együtt a csillagok. Volt még valami a csodás együttléteinken túl ami hiányzott. Ezt szerettem volna megtalálni, bár a vágy, a tökéletesen kiteljesedett érzelem megvolt. A fene tudja.
Egy szép délutáni napon meglepetést terveztem neki, igazából már napok óta készültem rá, de nem rajtam múlott a végeredmény. Amikor aztán összejött, felhívtam, hogy úton vagyok hozzá, de valami hivatalos dolga akadt és nem ígérte, hogy esténél előbb hazaér. Nem vallottam be, hogy valójában már a ház előtt ácsorgok, csak annyit mondtam, hogy várom és vigyázzon magára. Kayley szerencsére ráért és beállt helyettem a büfében, a nagyi is megszerette a barátnővé állt lakótársamat, így nem volt gondom aznapra. Kayley megértette, hogy mennyire fontos a mai nap, hiszen ismerte Demetriust, találkoztak már és igazat adott nekem abban, hogy a csodáltam egy félisten. A szervezésem végül Demetrius lakásának ajtaja előtt csúcsosodott ki, ahol is fittyet hányva a szomszédokra – akik már amúgy is ismertek – letáboroztam. Mikorra már sötétedni kezdett és én még mindig Demetriusra vártam, a szembe szomszédtól kaptam egy bögre teát, a magammal hozott kosárban unatkozó és nyüszítő szürkeségnek pedig egy tál tejet. Ragyogó de fáradt mosollyal köszöntem meg és miután kielégítettem az ifiúr éhségét, tovább ücsörögtem az ajtó előtti lábtörlőn. Ölemben a kosár, benne a szürke bundás kamasz kutya. Nem tudom mennyi idő lehetett mire Demetrius hazaért, félálomban voltam úgy simogattam a kiskutya nyakát, hogy nyugton maradjon, hogy csak érezze nincs egyedül. Demetriusnak szántam Claire helyett, reméltem, hogy nem lélekromboló ötlet és azt is, hogy a menhelyen igazat mondtak a már most sem csöppségről. Farmerben, fehér balerina cipőben és fehér pólóban ücsörögtem és dőltem neki az ajtónak, a fejem már kókadozott, alig tudtam nyitva tartani a szemeimet, Demetrius munkája tovább eltartott mint gondoltam, mint ahogy ő gondolta. De kitartóan vártam rá.*

Tárgy: Re: Vágyak vonzásában II. évad első rész

» Vágyak vonzásában - 1. rész
» Vágyak vonzásában 2. rész
» Vágyak vonzásában - 3. rész
» Depew park
» Vágyak vonzásában - A rendőrbál (II/2)