Dakota Lincoln

Tárgy: Dakota Lincoln Kedd 8 Szept. - 21:50

Dakota Lincoln

Nézz, láss, hallj, érezz!

Userinfo: Főkarakter neve: Hope
Név: Dakota Lincoln
Mutáns név: Sentinel (Őrszem)
Születési dátum és hely: 1969. szeptember 08. Pennsylvania

Besorolás: Diák

Képesség(ek):

Elsődleges képesség:Kifinomult érzékszervek
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 17 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Jelenleg a képesség mondhatni kifejlődött. Az összes érzékszerve, úgy mint látás, hallás, tapintás, szaglás, tökéletesen működik. A látás akár több tíz méterre is, amíg nem állja útját valamilyen átláthatatlan akadály, addig akár nyolcvan-száz méterről is meg tudná számolni egy dobókocka pöttyeit, vagy látja egy légy szárnyának hártyáit. A tapintással meg tudja különböztetni az általa ismert anyagokat, a szaglással úgy szintén. Ajtókon, falakon keresztül is hallja a beszélgetést, vagy mások szívverését, a suttogást, zihálóbb légvételeket, vagy akár egy leesett tű koppanását. Ám képességét még nem tudja mindig uralni, néha csak magától beindul és ilyenkor zavaró körülmény lehet a hallott hang, illetve a túl közeli látószög, az orrába kúszó intenzív szagok, vagy csupán ha megérint valamit, az elméjébe tolakodó ismeretek gondolata.
Képesség távlatai: Csupán ismeretei határolják be képességét. Folyamatosan tanul, érzékel.
Hátrányok: A képesség uralásának korlátai.

Jellem: Mondhatnám, hogy alapjában véve édes, kedves, cuki. Imádom az embereket, a sulit, a szurkolólányokat, a fiúkat, a népszerűséget, a csokitortát, a vígjátékokat és a romantikus, csöpögős filmeket, a világbékét. Egy ideje magam alatt vagyok, de arra törekszem, hogy mindezen túltegyem magam, a lényeg a pozitív gondolkodás. Ha van is gondom, márpedig most akad bőséggel, azokat igyekszem a szőnyeg alá söpörni, lehetőleg más szőnyege alá. Amolyan „márcsakazértis” jókedvem lesz típus vagyok, nem hagyom, hogy a rossz dolgok maguk alá gyűrjenek, mosoly, nevetés mindenek felett. Lassan három éve, vagy már picivel több, hogy egyik pillanatról a másikra fura lettem. Egy ideig csak magamnak és bőszen próbáltam megtartani a látszatot, de aztán ahogy az lenni szokott, kiborult a bili. Szóval van mit behoznom egy önismereti tréningen, csak oda meg nem járok. Frászt!

Kinézet, megjelenés: Ha azzal kezdem, hogy szőke, kék szemű, mindenki a fejéhez kap, ezért azt mondom, hogy pompon lány, kitűnő tanuló, kémia oké, földrajz, földtan oké és utálom a matekot. Azon kívül szőke vagyok és nem kék szemű hanem barna. Na ugyehogyugye? Vékony, filigrán alkat, nem túl magas, persze nézőpont kérdése. A Dream Team-hez képest törpe, az ovisokhoz képest nyakigláb, a barátnőimhez képest pedig pont jó. Szóval úgy 170 centi és elenyésző környéke. van szexepilem, ha nevetek az arcom két oldalán megjelenik egy-egy gödröcske, azt mondják a pasik odavannak érte. Nos, eddig csak Eddie volt oda érte, a többiek meg nem érdekelnek. Eddie a focicsapat kapitánya, még most is, én viszont már nem vagyok a suli diákja, viszont külsőre nem változtam semmit. Imádom a nagyon lányos és nőies holmikat, persze a smink az tuti, de csak diszkrét és alapelvem, hogy minél többet megmutatni úgy, hogy szinte mindent eltakarsz. Á, igen, ez a csel benne.

Előtörténet: Megszülettem, és nem volt velem semmi probléma. A gyerekkorom viszonylag eseménymentesen telt, már ha nem számítjuk bele a sok esést, apró balesetet és némi verekedést a szomszédfiúval. Meg azt sem, hogy anyám poénjának köszönhetően szinte mindig napirenden voltam a nevemmel. Nem, az elnökhöz semmi közünk, mint ahogy az indiánokhoz sem, és Dakota államban sincsenek rokonaink. Puszta vicc az egész. Mindegyik történet nyomot hagyott rajtam, kiseb-nagyobb hegek formájában, melyek mostanra csupán halvány fehér foltok. A suliban mindig jó tanuló voltam, a szüleim szeme fénye, ahogy az a nagy amerikai könyvben, vagy nagyamerikai könyvben meg van írva. Hozzám lehet számolni még a fehér kerítést, a lakóparki környezetet, friss levegőt és a palacsintát, amit apám imád a legjobban. Én a csokitortáért vagyok oda, és anyám sokat is sütött nekem amíg be nem kerültem a nagyiskolások közé. Persze nagy könyv. Barátnők, bulik, meccsek, bajnoki, ami belefér, jöttek sorban. szóval azt hiszem átlagos életet éltem a magam módján, ami nálam a kitűnő jegyeket érinti, a szuper barinőket és az első csókot a focicsapat kapitányával. A középsuliban folytattuk, mi voltunk a sztárok, részem lehetett többször is bálkirálynőnek lenni, ami azzal járt, hogy a városi karneválon ott voltunk Eddie-vel az első kocsin, talpig hercegnősben. Már azt terveztük, ki hova megy fősulira, és hogyan oldjuk meg, hogy láthassuk egymást, amikor beütött a krach. Először nem tudtam mihez kezdeni vele, csak titkoltam mert azt hittem mindenki bolondnak tart majd. Megéreztem Eddie-n a barátnőm parfümjét, aztán az agyamba tolakodott a menza egész napi menüje, megéreztem mikor fog esni az eső, ott volt az orromban az illata amit a szél hozott felém, és pontosan tudtam milyen magánéleti válsággal küszködik a szomszéd, mert minden este arról beszéltek, hogy kinek az anyja főz jobban és melyik szomszéd gyereke „bezzeg” jobb a matekban. A hangok és a szagok elárasztottak, végül azon kaptam magam, hogy a sulitól a plázába menet, hirtelen előttem terem egy kocsi, pedig később kiderült, hogy legalább harminc méterre volt tőlem. A szúnyogokról ne is beszéljünk, hogy azok milyen undorítóak közelről. Egy ideig sikerült eltitkolnom mindezt, de végül már olyan gyakran és hirtelen törtek rám az érzések, hogy a szüleim is észrevették, s mivel ésszerű magyarázatot nem találtak rá, pszichológushoz kerültem. Majd fél évig jártam hozzá, néha bizonygattam szájtépésig, hogy tényleg látom amit látok és hallom amit hallok, de végül feladtam. Esélyes volt egy kényszergyógykezelés valamelyik dilinyós házban. Amikor a professzor megjelent, azt hittem most visznek majd a nyáladzóba, és szentül meg voltam győződve arról, hogy soha többé nem kerülök ki onnan. Néhány szíjat szét is szaggattam a három hét alatt míg a fejemben turkáltak, és még a kocsiban, a professzor mellett is azt hittem, jön egy újabb ketrec, gumiszoba, ágyhoz kötözés és egy rakat gyógyszer. Útközben beszélgettünk. Nem hittem neki mikor azt monda különleges vagyok és olyan helyre visz ahol hozzám hasonlóak vannak. Meg azt is mondta, hogy nem fogok hinni a szemeimnek, de én neki nem hittem. A kastély abszolúte nem látszott dilinyós háznak, és még akkor sem hittem el, hogy ezek után jobbra fordul a felborult életem, mikor megkaptam a szobámat. „Egyelőre” csak az enyém, „aztán majd meglátjuk”. Jó, oké. De én azért körülnéznék.*

Tárgy: Re: Dakota Lincoln Szer. 9 Szept. - 7:09

Elfogadva!

Köszöntünk az oldalon!

És ismét egy tökéletesen kidolgozott karakter, látszik, hogy sokat gondolkoztál rajta. :imadat:

Nagyon tetszik ez a bálkirálynős-pompomlányos vonal, én mindig is imádtam az amerikai filmekben az ilyen típusú főhősnőket, ráadásul Dakota úgy tűnik nincsen elszállva magától, hanem megmaradt igazi cuki virágszálnak. A képessége nagyon illik hozzá, kíváncsi vagyok, hogy a gyakorlatban még hány galibába fog kerülni amiatt hogy többet tud az átlagnál már csak a szaglása miatt, hiszen az tényleg rengeteg dolgot elárul, a tapintásról már nem is beszélve, lesznek itt még izgalmas játékok úgy érzem szivecske

Nem találtam semmi hibát, amire persze esély sem volt Very Happy

Már látom foglalóztál is, úgyhogy tiéd a pálya, forgasd fel az oldal életét^^

Avatarfoglaló •• Mutánsnévlista •• Játszon velem valaki!

» Dakota Goyo