Folyosók

Tárgy: Folyosók Hétf. 31 Aug. - 12:10

First topic message reminder :

Folyosók

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 27 Május - 9:05

Értem én, hogy ki kell tartanunk. Szerintem az ilyen pillanatok is kellenek, hogy sikerüljön. Ha Jean arra gondol, milyen jó lesz megölelni a szüleit, akkor még eltökéltebben nyomja végig. És hogy én miért csinálom? Jeanért és a többiekért, akiket elraboltak. Nekem maximum keserűség jutott, mert emlékek már nincsenek. Mintha 4 éve élnék, olyan helyen, ahol a szeretetet csak a tévéből ismerhetem. De jött ez a lány és felébresztett. Tennem kellett valamit!
A napfény és Jean szavai zökkentenek ki az örvendezésből. Folytatnunk kell. Még messze nincs vége. Bele se gondolok, hogy milyen érzés lenne kiszállni és tenni egy lépést a szabad világ útmenti porában. Megérinteni egy fát, lehajolni egy bokor ágas-bogas szépségéhez. Erre nincs idő.
- Rendben, akkor gyere! Jean, most ne ijedj meg, a teljes formámat fogod látni. Így könnyebben helyet cserélünk.
Ránézek és ha rendben van, hagyom, hogy megfogja a kormányt. Elkezdek átalakulni, magamba olvasztva a karokat és a lábakat, hogy kígyóként csusszanjak el az ülések között, a hátsó részig. Ott változom vissza, hogy keresgéljek hasznos holmikat.
- Egy számla! Ezt a várost mintha láttam volna a térképen.
Precíz katona lehetett, hogy az ásványvizes üveg és a kóla mellé bedobta a blokkot. Előrenyúlok és felkapom a térképet. Vetek egy pillantást Jeanre. Remélem, bírni fogja. Rámosolygok, ha találkozik a szemünk. A térképen elkezdem keresni a városokat.
- Mázlink van! - bökök rá az egyik útra.
- Nincs olyan közel, de jó lesz. Onnan telefonálhatunk is.
De lehet, hogy az nem jó ötlet. Turkálok még a csomagok között. Ha találok élelmet, akkor először Jeannek adok. A víz is az övé.
- Tessék!
Közben próbálok valamit kitalálni.
- Mielőtt elérjük a várost, a kocsit el kell tüntetni. Kiszállunk és beleirányítjuk egy szakadékba vagy egy tóba.
Ha találok itt egy kis pénzt is, akkor tudunk rendes ételt venni. Akár még kocsit is bérelhetünk.
- Álnevek kellenek. Mit szólsz ahhoz, hogy Brigitte és Tom Wilkinson? - kérdezem a lányt.
Látom rajta, hogy fáradt. A vezetésben nem tudok segíteni. Szívesen megtenném. Cserébe figyelem az utat, hátha látok valamit, valakit.

Tárgy: Re: Folyosók Kedd 16 Május - 20:38

Wilmer & Jean

- És te is ott leszel, de... még nem biztos, azt sem tudjuk milyen messze van. - nem szeretném, hogy elbízza magát és azt sem, hogy én, de kijutunk innen, aztán onnantól már könnyebb, csak el kell rejtőznünk, de most muszáj arra koncentrálnom, hogy kijussunk innen. Ez az első lépés, aztán ha ez meg van, akkor jöhet szépen sorban a többi is. Nem gondolkodhatom egyszerre túl sok mindenen, annak jelen helyzetben nem lenne jó vége. A hangját sem hallom, a kérdést, csak és egyedül arra koncentrálok, hogy a kapu felemelkedjen és átjussunk alatta, amikor pedig sikerül mázsás súlyként nehezedik rám a fáradtság terhe. Csoda, hogy sikerül nyitva tartani a szememet, vagy a lábam a gázpedálon. Ezért kellett a segítsége, de meg van és örül, ezt még hallom félfüllel. Én is, de nem tudom most úgy kifejezni, ahogyan ő teszi, elfáradtam. De jól esik, ahogyan megfogja a kezemet, ahogyan erőt ad nekem, ez tényleg segít. Halványan elmosolyodom, most még csak ez megy.
- Mindketten azok voltunk. - ez kellett, össze kellett fognunk, egyedül egyikünknek sem ment volna nem igaz? Ketten kellettünk hozzá, ahogyan az én erőm és az ő figyelme, a segítsége, meg persze a helyismeret. Hamarosan pedig már odakint vagyunk, a napfény talán olyasmi, amit ő még nem is sokszor tapasztalhatott meg, ahogyan az igazi szabadság is új lesz majd a számára és nekem ez is erőt ad, hogy segíthettem neki. Egyelőre mögöttünk sem jelenik meg senki, de valószínűleg ez sem tart sokáig. A kaput erősen engedtem le, jó eséllyel nem lesz majd könnyű megint használni, de lehet más kijárat is, nem tudom. Jobb, ha megyünk, amíg tudunk és igen kell egy másik kocsi és álca, ha netán másképp is keresnének minket, teszem azt helikopterrel.
- Jól van, most már menni fog, tartom a kormányt, hátul is körül kell nézni és... hol lehet a legközelebbi város? - igen, ha kell egy kocsi akkor azt ott kell szereznünk és valahol aludnunk is kell majd, mert valamikor délután körül lehetünk és mivel még az sem teljesen biztos hol vagyunk, időbe fog telni mire hazaérünk, addig viszont kell élelem és minden más is, amit itt az erdőben nem fogunk találni, mert egyelőre csak fák vannak mindenütt. Azért mégis oldalra pillantok, jó látni, hogy boldog és akaratlanul is elmosolyodom, ahogyan az a rengeteg érzelem csak úgy tolul kifelé belőle. Fáradt vagyok, ilyenkor még nehezebb kontrollálnom az erőmet és most nem is megy. Nem a fejébe nézek bele, egyszerűen csak érzem, amit érez és ez most még jót is tesz.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 6 Május - 11:35

Úgy kell lennie, igen. Azt hiszem, megvan, merre vagyunk. Rábökök és próbálom kitalálni, melyik irányba visz az utunk. Innen nem megy. Majd kint kell figyelni. Mint a tévében az FBI-ügynökök, akik minden kis részletet meglátnak és összerakják a nagy képet. Menni fog ez?
- Úgy van. Ma este a családoddal leszel, Jean! - szólok hozzá mosolyogva.
Sanyarú érzés, hogy nekem nincs kihez mennem. Vagy van, csak nem tudok róla. Az az iskola is idegen, bár épp ettől izgalmas.
Figyelek a kormányra és nézem, mit csinál Jean a pedállal. Ha ő már nem fog ráérni, majd átveszem. Ez nem nagy dolog.
A zaj! Most kezd igazán dobogni a szívem, rögtön a torkomban, a gyomromban, de még a fülemben is. Mindenhol egyszerre. Haladunk és az az óriási kapu megmozdul. Beleborzongok Jean erejébe, a szám is tátva marad. Hamar becsukom, mert figyelni kell.
- Ez mi? Minden oké, Jean? - kérdezem, ahogy vörös erőtérbe kerülünk.
Nem láttam még hasonlót. Olyan, mint a tűz, mégse veszélyes, nem éget meg. Jean szét fogja szedni az egész épületet! Sikerül egyenesben tartanom a kocsit, remélem. Úgy szorítom a kormányt, hogy az az érzésem, egy elefánt se téríthetné el a kocsit.
- Jipííí! Kint vagyunk - kiabálok hangosan és nevetek is egy hatalmasat.
Talán még sose kacagtam ekkorát. Mintha lehullott volna a teher. De ez még nem a kinti világ.
- Közel van, már annyira közel van, Jean! Jól vagy?
Kéne neki valami kaja. Vagy elsősegély. A kesztyűtartóban nem láttam ilyet, hátul meg nincs idő körülnézni. Megfogom a kezét és ránézek mosolyogva.
- Nagyon ügyes voltál!
Figyelek, hogy hol vannak őrök. Ha képesek beállni elénk, simán elütöm őket. Gonosz embereket szolgálnak, szánt szándékkal, pénzért. Nem kár értük. Ha minden jól megy, nemsokára kiérünk az útra, kint leszünk valahol Amerikában és kezdhetjük tervezni a továbbiakat.
- Valamikor kocsit kell cserélnünk és álruhára is szükség lesz. Lehet, hogy hátul még találunk ezt-azt.
A filmekből indulok ki és ma kiderül, mennyire igazak.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 23 Ápr. - 20:53

Wilmer & Jean

A térkép jó hír, hiszen azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, így legalább több esélyünk lesz, ha odakint leszünk. Mégis csak elég kellemetlen arra építeni, hogy elindulunk és majd csak találunk valamit, vagy valakit, aki útba igazít, főképp, hogy jó eséllyel a benzin sem tart ki örökké.
- Akkor amikor kijutunk könnyebben rájövünk merre tovább. - amikor és nem ha, mert sikerülnie kell, még ha nem is lesz könnyű menet, mert a kaput nem lehet csak úgy könnyedén kinyitni, főleg nem innen a kocsiból. Mennyivel egyszerűbb is lenne pedig! De sajnos nem megy ez ilyen könnyen, és ebben az esetben csak egy megoldás van, olyan, ami egyben kockázatos is, de nincs mit tenni mindenképpen ki kell jutnunk innen, mert több lehetőség nem igen lesz.
- Menni fog és ki fogunk jutni innen. - határozottan beszélek, de érezheti a hangomból, hogy ezzel saját magamat is biztatom, nem pedig csak őt, sőt talán ő még magabiztosabb is nálam. A kormányt egyenesben tartja, a gázpedált le tudom nyomni és rajta tartani a lábamat, de mindenre nem fogok tudni figyelni, mint amikor az őrt irányítottam, csak ez annál sokkal nehezebb feladat lesz. Elfordítom a kulcsot, a motor felbőg, amire persze azonnal felfigyelnek és csak pár pillanat kell, hogy bekapcsoljon a sziréna, amikor rájönnek, hogy nem az ül a kocsiban, akinek kellene. Még jó, hogy a golyók nem okoznak gondot, spéci járgány őket védi... így most minket is. Én pedig koncentrálok, a kapura, hiszen fel kell emelnem úgy, hogy átférjünk alatta és még az előtt, hogy bárki elérné a kocsit és valami komolyabbal próbálná kinyitni. Nagy levegőt veszek újra és újra, a szememet is lehunyom, ahogyan koncentrálok. Az ajtó megmoccan, először csak kevéssé, de ahogyan egyre jobban koncentrálok rá szépen lassan emelkedni kezd. A kormányt szorítom, a kezem rajta van, de inkább csak, hogy valami legyen, ami erőt ad, az ujjaim már szinte kékesek az erőfeszítéstől és a halántékomon is kidagadnak az erek. A kapu egyre gyorsabban emelkedik, rányomok a gázpedálra, halvány vörös derengés tölti be a kocsit, Wilmer láthatja, hogy mindez belőlem jön, szépen körülölel, mint valami belső tűz. Hiába szól a sziréna, hiába próbálják lecsukni a kaput, az egész fal szerkezete remeg körülötte, mintha csak szinte kitépődne a helyéről, mi pedig elindulunk, a kormányt nem tartom, az Wilmer dolga, csak szorítom, mint egy kapaszkodót, a kocsi pedig éppen hogy átcsusszan alatta, aztán azzal a lendülettel vissza is csapódik a helyére. A szememet kinyitom, vörösesen izzik, de pár pillanat múlva elmúlni látszik és bár verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokomon és a szemem is majd le csukódik a fáradtságtól a gázpedált nem engedem el, csak a kormányról csúszik le a kezem.
- Kijutunk... ott az már a napfény... - előttünk az alagút végén, amibe a kapu vezetett egyértelműen napfény, ha csak nem a kimerültség láttat velem valami hamisat.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 15 Ápr. - 8:51

Nehéz lehet ilyenkor egy gondolatolvasónak. Látni, mennyire aggódom. Én csak a külső jeleket tudom nézni, azok nem olyan vészesek. Bátor lány ez a Jean, izgul, de csinálja. Én is igyekszem. Meg kéne találni a legjobb megoldást!
A pisztolyt elrakom, még hasznunkra válhat és jobb, ha nem az őrnél van.
- Egy térkép! - szólok a lányhoz.
Ujjammal követem, keresem az utat. Hátha megjelölték ezt a helyet. Szóbeszédekből sejtem, hogy kb. merre lehetünk. Nem mindig olyan óvatosak az őrök, főleg azzal, akivel régóta nincs baj.
- Fenébe...
Gázt tudunk adni, de a kapu még nem nyílik ki. De örültem volna!
- Hű! Nekem? Ha azt mondod, hogy ennyi elég, jó, az menni fog.
Van erőm és figyelni fogok. Nem megyünk a falnak. Meg is markolom a kormányt, biztos kézzel. Egy ujjal dobolok rajta idegesen.
- Mit találtál ki? - kérdezem és az ajtókra nézek, ahogy bezárulnak.
Most kezdem érezni, hogy itt az utolsó pillanat. Ha ez nem sikerül, akkor a legeslegutolsó lesz.
- Légy erős, Jean! - mondom neki és mielőtt még beizzítaná az autót, megfogom a kezét.
Rámosolygok. Rajta múlik, hogy ez lesz-e a nagy napom és az ő hazajutásának napja. Szeretném. Most pedig koncentrálok a kormányra. Jeant semmi más nem terhelheti le. Hol lehet az ereje határa? Ha ezt a kaput kinyitja, félelmetes hatalommal rendelkezik. Még jó, hogy ilyen nagy a szíve. Haladjunk! Figyelni fogok és ha kint valami akadályt látok, akkor ki kell kerülni. Gondolom, őrök várnak ránk fegyverrel, úgyhogy rá kell majd kapcsolni. Nagyon izgulok, a torkomban dobog a szívem és a szemem mellett lüktet egy ideg. Figyelni kell.

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. 27 Márc. - 20:46

Wilmer & Jean

Igaza van, sok a lehetőség, de az a fő, hogy majd odakint is sok lesz és remélem, hogy élni tudunk vele és hogy ő is megtapasztalja azt, hogy milyen is szabadnak lenni. Ehhez viszont először is ki kell jutnunk azon a kapun keresztül és el kell vezetnem egy kocsit, pedig még csak jogsim sincs, csak vettem már pár röpke leckét, főleg Alextől. Nem valami bizalomgerjesztő kezdet, de egyelőre nincs más és most amúgy sem az lesz a fő, hogy a KRESZ szabályait betartsam, hanem hogy haladjunk és lehetőleg előre ne hátra.
- Igen, úgy könnyebb. - bólintok egy aprót, de azért látszik rajtam, hogy kellően feszült vagyok, de mégis csak muszáj összeszednem magamat, az ő érdekében is és jön a futás, elérni a kocsit, elindítani a kocsit és a többi. Egy ilyen helyen talán még a kulcsot is benne hagyják, főleg mert a fickó sietve távozott, van rá esély.
Keresgélés közben azért Wilmer talál szokványos hozzávalókat a kesztyűtartóban, mint egy pisztoly, térkép, talán az belőhető róla, hogy merre vagyunk, vagy leszünk majd odakint, én pedig meglelem a kulcsot ott lifegni a kocsiban, de semmiféle kart, vagy távirányítót nem, ami az ajtót nyithatja.
- Nincs... itt nincs semmi, ami kellene. - a kezem már a kulcson, de addig még nincs értelme elindítani, amíg nem dőlt el, hogy mi lesz és félek, ha most ki kell szállni, akkor már nem érünk vissza, ezért a nyers fizikai erő nem biztos, hogy túlságosan sokat ér. Más kell ide, ami közben mehetünk is és, amihez nem kell ki-be rohangálnunk. - A kormányt kellene fognod és egyenesben tartani, rendben? Csak... az a fontos, hogy ne menjünk neki a szélének, a falnak. - ha ez meg lesz, nincs baj, én meg tudom tenni, hogy a gázpedálon tartom a kezemet, de amíg nem biztos benne, hogy neki is menni fog... a mellettem lévő ajtón van a központi zár azt nyomom le elsőként, így Wilmer mellett is kattan az ajtó, nem akarom, hogy kirohanjon, mert a végén nem tudna visszajönni és odakint ha elindul a kocsi veszélyben is lesz. Aztán nincs más, ha a kormányt vállalja, egyenesben tartja, akkor elfordítom a kulcsot és indítom a kocsit, aztán már csak a kapu a kérdés. Vajon menni fog?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 19 Márc. - 11:58

Mosolygok egyet a csajra, csak röviden. Szép gondolat, biztató. Először ki kell jutnunk, most arra kell figyelnem. Átszalad a fejemen, hogy ha Jeant nem hozzák ide, ki tudja, mikor ébredtem volna fel? Talán soha. Megmaradtam volna kételkedőnek és akár úgy is haltam volna meg, az állam szolgálatában. Nem! Azért sem lesz így!
- Sok a lehetőség.
Majd meg kell nézni, hogy mik vannak. A hangját nem hallottuk, nem igazán tudnánk utánozni. Mázli lenne, ha hasonlítana az enyémre. Ezt nem tudjuk.
- Ha te aggyal nyitod és én izommal rásegítek, úgy neked is könnyebb, ugye? Legrosszabb esetben így csináljuk.
Utána viszont rohanás lesz vissza a kocsiba. Ez nagyon kockázatosnak tűnik. Vastag az a kapu és nagy, biztos, hogy jó nehéz. Ketten is meg fogunk vele küzdeni és az egy lassú folyamat, közben lőhetnek is ránk.
- Egy. Kettő. Három!
A végén engedem el Jean kezét, ami kicsi, finom és puha, mégis rengeteg erőt ad. Az utolsó számot csak hadarom és futok is a kocsihoz. Figyelem a lányt, nehogy bajba kerüljön. Ha megsérülne, elesne, ott leszek, hogy felsegítsem, félrehúzzam vagy valami. Neki van több vesztenivalója, családja, iskolatársai. Én is izgulok, mert az életemet én is féltem. De az övét jobban.
Ha minden oké, akkor kirántom a kocsi ajtaját, Jeant engedem előre, utána én is bemászok és magunkra csukom az ajtót. Lelkesen kutatok nyitószerkezet, erre utaló felirat után. Esetleg egy leírás, ha van ilyen, bár kétlem. Abból próbálok kiindulni, amit odabent láttam, hátha hasonló lesz a gomb vagy a kar, ami feltárja a kaput. Úgy csusszanok, hogy Jean legyen a kormánynál. Én kutakodom a kesztyűtartóban, az ülésen. Figyelni nem tudok az őrökre, amíg ezt csinálom. Remélem, Jean megoldja. Ha semmit se lelek, akkor marad a nyers fizikai erőm és a lány telekinézise. A legveszélyesebb módszer.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 11 Márc. - 21:09

Wilmer & Jean

Igyekszem még mindig biztos lenni magamban, amennyire legalábbis megy. Persze nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tényleg sikerül, de muszáj! Ha elszúrjuk, akkor nem tudom mikor lesz újabb lehetőség, főleg ha azt nézzük, hogy onnantól még inkább figyelni fognak ránk, főleg rám persze, mert én vagyok az, aki eddig azért volt, amit ügyesen titkoltam. Csak akkor mosolyodom el újra, amikor a vezetést emlegeti. Igen, meg fog tanulni vezetni, ki fog jutni innen, látni fogja a kék eget és minden rendben lesz!
- És meg is fogod tanulni Wilmer! - furcsa, hogy egy ilyen apró megjegyzés az, ami segít, hogy összeszedjem magamat. A legtöbbeknek ez semmiség lenne, de nekem akkor is segít átlendülni. Ettől még persze nem lesz könnyű a kijutás, de majd megoldjuk, hiszen eddig is eljutottunk és én arra is láttam esélyt, hogy már ez sem sikerül.
- Kártya... igen az lehet, vagy a kocsiban van egy szerkezet, netán ha beszól rádión, akkor... - elharapom a mondatot, hiszen túlságosan sok még mindig a kérdőjel és még mindig nem tudhatjuk, hogy vajon mi is lesz majd, ami ténylegesen történni fog, épp ezért óvatosnak kell lennünk és felkészülni minden lehetőségre. Ha pedig nem tudjuk kinyitni a kaput, akkor más opció kell, talán olyan, ami nem lesz túl egyszerű, főleg nekem nem.
- Többen is jöhetnek, vagy valakinek jelez... De megpróbálhatom kinyitni a kaput, ha más nincs. - azt már láthatta, hogy visszalöktem a szemüvegét a helyére, ami persze csak apróság volt. Hogy egy nagy acél kaput ki tudok-e nyitni pusztán a gondolataim erejével... na az már jóval nehezebbnek tűnik annyi szent, de ha nem lesz más mód, akkor megpróbálom és valahogy meg is teszem majd, mert akkor igenis muszáj lesz. - Akkor háromra! - megfogom a kezét, de csak egy pillanatra szorítom meg ,ezzel magamnak is egy kis erőt adva. Érzem én minden rezdüléséből így is, hogy mennyire izgul, hogy a szíve milyen erősen dobog, ahogyan az enyém is, hiszen itt és most nincs ismétlésre lehetőség. Sikerülnie kell és kész.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 4 Márc. - 19:50

Úgy mosolyog rám a lány, mintha arra csodálkoznék rá, hogy kék az ég. Arra is lehetne, elvégre nem sokat vagyok kint. Ami neki természetes a szabad életében, az nekem nagyon nem az. Azt nem tudom, szokott-e harcolni, de szerintem szokott vagy hihetetlenül jól improvizál. Ügyesen csinálta. Jó csapat vagyunk és én máskor is nyomnék még ilyeneket! Tetszik.
- Az nem lesz...
Ezek sokkal rosszabbak, mint az ittas sofőrökre és hasonlókra vadászó zsaruk. Ezt a helyet nem jelenthetjük be, ha kijutunk. A kormány üzemelteti, a rendőrség biztos nem foglalkozhatna vele. Eltussolnák. A tévéből már tudom, hogy vannak ilyen ügyek.
- Egyszer én is szeretném megtanulni a vezetést - mondom mellékesen, ahogy vetkőztetem az őröket, mivel kell a zubbonyuk.
Jean is teszi, amit javasoltam és most már készen állunk, hogy beszálljunk. Őrruhában vagyok! Röhej. El is mosolyodom, ahogy gyorsan végignézek magamon.
- Jó lenne. Nehéz feladat, úgyhogy ezzel majd később foglalkozzunk!
Mindig azt tanították nekem, hogy egyszerre egyet. Aztán ha már rutinból megy, lehet bonyolítani. Így fejlődnek a szuperkatonák. Otthon. Talán volt olyan. Tényleg nem akarok ezen gondolkodni, mert még visszatart.
Jean jelzésére én is elbújok. Egyre hevesebben dobog a szívem. Majdnem megláttak! De ha ezt a helyzetet ki tudjuk használni, jók vagyunk. Trehány az az őr. Már biztos beparkolt ide vagy 2500-szor és egyszer se történt semmi, mikor bent hagyta a kulcsot. Majd most!
- Te látsz kapunyitó személyzetet? Én nem. Szerintem az őrnek van kártyája. Kizárt, hogy ki kéne szállnia kódokat nyomogatni.
És vajon elvitte? Tudom már, hogy lesz.
- Körülnézünk, berohanunk a kocsiba. Ha nincs ott a kártya, elbújunk és megvárjuk a fószert. Nem fog keresni a hátsó ülésen.
Majd elroppantom a nyakát és elvesszük a kártyáját. Valahova el kell tenni a holttestet is. Kezdek belejönni az akcióba! Ha Jean máshogy látja, elfogadom. Nem csak nekem lehet jó ötletem. Együtt jutottunk el idáig, mert tudunk alkalmazkodni és egymással dolgozni.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 26 Feb. - 17:44

Wilmer & Jean

Csak elmosolyodom. Új lehet neki a helyzet, hiszen most győzött és ha jól sejtem erre még soha sem volt példa, mindig csak irányították, megmondták, hogy mit tegyen és soha sem az számított, hogy ő mit akar. Megértem, hogy meg van most lepődve és talán kell majd egy kis idő, amíg magához tér, de úgy fest elég gyorsan kapcsol, sőt látom is a tekintete csillogásán, hogy nagyon is tetszik neki a helyzet. Persze valahol mélyen tisztában vagyok vele, hogy Wilmer nem olyan mutáns, mint én, de a professzor sok nehéz esetet kezelt már a birtokon és az esetek nagyobb részében meg tudta oldani. Ez esetben sem lesz gond, csak meg kell tanítani Wilmernek, hogy milyen az átlagos élet és hogy bár hatalma van, de nem használhatja bármikor bárki felett. A sapkát a fejembe húzom, bár kellően nagy rám, de apróságokra most nem adunk.
- Nagyjából... itt most nem lesz rendőr, aki lekapcsoljon. - nincs jogsim, nem voltam eleget otthon ahhoz, hogy a szüleim ilyesmiről gondoskodjanak és valahogy sose foglalkoztam a dologgal. Tanultam, Alex tanított már és megy is nagyjából, de mindig volt más, amire időt szántam, mint hogy letegyem a jogsit. Most sem bánom, annyira tudok vezetni, hogy kijussunk innen, aztán már remélhetőleg elérjük a birtokot, bár kellemetlen az, hogy azt sem tudom hol vagyunk. Kicsit azért ahogyan tanácsolja eligazgatom a hajamat, hogy takarja a névtáblát, bár a kocsiban úgyis még meg kell tennem, és vezetés közben nem az lesz majd az elsődleges... de meglátjuk mennyire lesz nehéz kijutni.
- Jól csináltuk, csapatban, csak azért sikerült és... te is hazamész, talán megtaláljuk, hogy az hol van. - végül is erre is lehet esély, ha más nem, akkor pedig ott van a birtok, amit akár nevezhet az otthonának is hosszú távon, persze ha ő is szeretné. Most viszont irány a cél, találnunk kell egy kocsit és még ki is kell jutni, ami biztos, hogy nem lesz könnyű menet. Fegyvert nem hoztam, nem igazán áll rá az agyam, bár a telekinézis segít, meglátjuk mennyire lesz rá szükség.
Hamarosan már a hangárban vagyunk, de mielőtt kiléphetnénk a kocsikhoz elkapom Wilmer karját. Pont jön egy, távolabb jó pár méterre csukódik le egy vaskos vas ajtó, valószínűleg azon túl már a szabadság vár minket.
- Az a kocsi jó lehet, talán a kulcsot is benne hagyják. - igen, ami most jött, hiszen a sofőr csak kipattan belőle, valami sürgős dolga lehet. A szívem a torkomban dobog. Ez a most vagy soha pillanat, be kell pattanni, indítani kell, nem lefulladni és eltűnni innen. A tolatást nem gyakoroltam sokat, de most nem lesz idő megfordulni, majd odakint, ott több a hely. - Menni fog... - nem teszem hozzá a végét, de sejtheti, hiszen ott a kérdőjel, én pedig nem vagyok teljesen biztos magamban, de ki kell jutnunk. Azt a vasajtót még nem tudom hogyan nyitjuk ki, de... improvizálunk majd?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Pént. 17 Feb. - 17:17

Hallottam én olyan pletykákat, hogy többen egyetemet végeztek itt, jogot, fizikát, de a fegyveres őrség jobban fizet. Hát nem tudom. A nagyon képzett fajtával még nem találkoztam. Figyelem ezt a kettőt, hogy mit ügyeskednek. Megzavartuk a szabályozott életmódjukat, anomáliát teremtettünk. Ezen a helyen ez tilos, megengedhetetlen, de nem ritka. Nekem is megmondták a legelején, hogy vigyázzak, mert nagy erővel rendelkezem. Ők is vigyáznak ránk. Az élő fegyverekre...
Ahogy gondoltam, ez nem lesz könnyű menet. Lerakom Jeant, gyorsan leguggolva és ahogy biztosan fekszik, én már ugrom is. Meglepő a mi őrünket akcióban látni. Szerencsére nem zavar meg. Hamarosan minden őrnek annyi, kiütöttük őket. Lenézek rájuk, aztán Jeanre.
- Ilyen még nem volt.
Sehol sincs egy újabb, aki fejbe verne, leszidna. Se egy doki, aki teszteket akarna csinálni. Megbabonáz a kiütött őrök látványa. Most mi vagyunk a főnökök. Ennek így kellene lennie! Komoly fejjel, eltökélten nézek Jeanre. Remélem, nem ijesztem meg. Őt nem bántanám.
- Ez még kelleni fog.
Nekiállok a zubbonyt levenni róluk. A sapkát odadobom Jeannek.
- Tudsz vezetni, ugye? Nekem még nem volt rá lehetőségem.
Az autóból alig látszunk ki és mivel kevés az idő, elég lesz a felsőt magunkra ölteni. A benti őrét viszem és még az egyik itteniét. Ha mázlink van, nem ismerik vagy nem fognak figyelni a névtáblájára.
- Esetleg rálógathatod a hajadat.
Most döbbenek rá, hogy mennyire koncentrálok. Egy szót sem ejtettem arról, milyen jól csinálta eddig a lány és hogy hogy van valójában. Egy pillanatra felnézek rá, utána öltözködöm, így figyelem az arcát. Hugi...
- Jól érzed magad? Szép volt, most jön a neheze. Megcsináljuk, Jean. Hazamehetsz.
Én meg... Talán találok egy új otthont. Ha minden okés, akkor hamarosan már a kocsiknál leszünk. Fegyvert kellett volna hozni! Annyira siettem és izgultam, hogy elfelejtettem. Jeanre nézek, hogy nála van-e? Az erőnk nem akármi, de ha messzire kell elhatni, én semmire se megyek. Egy biztos: ha akadályoznak minket az őrök, nem fogom őket kímélni. Nem érdekel a családjuk, az életük. Foglyokat tartanak rács mögött, verik őket, megalázzák. Adok nekik, ha máshogy nem megy. El innen!

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 12 Feb. - 21:25

Wilmer & Jean

A két őr nem tűnik túlságosan együttműködőnek. Láthatóan nem értik a helyzetet, csak a fejüket vakarják. Ezek sem túl okosak, de valószínűleg már egy fél fokkal értelmesebbek, mint azok, akikkel odabent találkoztak leggyakrabban. Valószínűleg fontosabb feladataik vannak, de a bamba őr még őket is összezavarja, meg aztán csak az utasításra várnak. Jellemző, gőzük sincs mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor nekik kellene megoldani valamit, az önállóság jó rendkívül távol áll tőlük. Próbálják mindketten mérlegelni a helyzetet, szinte hallani, ahogyan csikorognak az agytekervények, kattognak a kerekek a fejükben, de végül megtörténik az, amire Wilmer számított. Nem sokáig szöszmötölnek azzal, hogy maguktól találják ki, hogy mi legyen, biztosan tartanak attól is, ha önállóan döntenek és rosszul annak itt elég csúnya következményei tudnak lenni, nem csak egy ejny-bejnye.
- Lássuk mint mond a parancsnok. - már nyúl is egyikük a rádióért, Wilmer cselekedhet. Először nem is foglalkoznak azzal, hogy leteszi Jeant, valószínűleg tényleg elhiszik neki, hogy elfáradt és sejti, hogy még itt lesznek egy ideig, ezért nem akar még ácsorogni a karjában a lánnyal. Így támadhat úgy, hogy szinte észre sem veszik. Én sem kelek fel azonnal, előbb az őrrel támadok, egy erős ütés annak, amelyik a rádióval próbálkozik, aztán egyszerűen kiütöm én magam, hogy eldőljön a padlóra, majd a többit már Wilmer intézheti. Ez a két őr se a legokosabb, ezért hamar kidőlnek, de az biztos, hogy innentől már nincs sok idejük.
- Jól van... sietnünk kell! - a rádió bekapcsolva serceg, de nem jutott el az őr addig, hogy bármit is beleszóljon, de valószínűleg idővel keresni fogják őket és ha nem jelentkeznek be... Felpattanok hát és irány előre. Keresni kell valami járművet és mivel a két őr kiütve a fejükből se tudunk kiolvasni sok mindent, pedig biztosan van külső kór is a külső kapura, az is kelleni fog. A szívem vadul zakatol, de meg fogjuk oldani, kijutunk innen igaz?

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 4 Feb. - 11:14

Az a baj, hogy nem tudtunk eleget beszélgetni. Nem ismerem pontosan a határait, azt se tudom, most mi fér bele és mi nem. Minden találkozásunk majdhogynem illegális volt. Jeant veszélyesnek tartják és jól is gondolják. Ezért kellett titkolóznunk. Anélkül nem jutottunk volna el idáig. Most nem gondolok arra, mi lesz kint, csak koncentrálok, hogy kijussunk. Biztatom a lányt is. Ráfér. Nem tudom, a suliban mennyit tanultak, nekem itt sokat kellett már harcolnom. Ez nem egy vidám hely, más dolgokat tanul meg az ember. A mutáns.
Meglepődést mutatok, ahogy olyan őrökkel találkozunk, akiket még nem láttam. Ők itt szoktak szolgálni, el vannak különítve a bentiektől. Ilyen fegyvereket se nagyon láttam még, csak tévében. Nem is nehéz eljátszani a meglepettséget. Szívből jön, csak ráerősítek kicsit.
Jean a mi őrünk szájából próbálja menteni a helyzetet. Nem tudom, mennyi tudást olvasott ki. Mindenre nem lehet felkészülni. Szerintem ez a fickó nem nagyon járt még a hangároknál.
- Én nem tudom, nekem csak azt mondták, hogy fogjam meg, aztán vigyem. Biztos erről volt szó?
Kezdem összezavarni a helyzetet és az őrünkre nézek, mintha valaki nagyon félreértett volna valamit és nem biztos, hogy én voltam. Ezzel csak húzom az időt. Aztán húzom még tovább.
- Sokat bírok, de azért az én karom is fárad. Merre kell tovább menni, urak?
Azt tettetem, hogy nem leszek nagy ellenfél. Ha itt vitatkozni kezdenek vagy a rádióhoz nyúlnak, akkor le fogom tenni a lányt, mintha tényleg kezdenék kimerülni. És utána rögtön nekiugrom az egyiknek, hogy odacsapjam a másikhoz. Harapok is, ha tudok. Az elég "jó" hatással lesz rájuk. Fél óra szunya pont elég. Azt hiszem, ha elkapjuk őket, át kell öltöznünk a ruháikba. Csak sikerüljön! Most erre összpontosítok, nem bukhatunk el már itt, az elején. Jeant várják otthon és talán nekem is van remény odakint.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 29 Jan. - 21:09

Wilmer & Jean

Furcsa, hogy pont fordítva gondolkodunk, hiszen én azt szeretném, hogy ő rendben legyen, hogy kijusson innen, hiszen még csak emléke sincs róla, hogy milyen a kinti világ és a normális élet, tehát megérdemelné, hogy végre megtapasztalja és persze én reménykedem abban is, hogy ha más nem csak ki kell tartanom és majd értem jönnek, majd lesz, aki segít, aki megment, de őt ki mentené meg, ha senki se tudja, hogy itt van és szüksége van rá? Hát majd én leszek az. Tehát az a cél, hogy együtt jussunk ki innen, vagy hogy ő mindenáron, mert meg kell ismernie a világot, szeretném, hogy megtapasztalja milyen az igazi és szabad élet.
Azért az jól esik nekem, hogy bátorít. Sokkal magabiztosabb, mint amilyen én vagyok, talán azért, mert itt nem igazán van más választása és talán mert nincs annyi veszíteni valója, mint nekem? Ez olyan helyzet lehet, mint amikor még senkid sem volt soha, akkor nem érzed úgy a hiányát, de az első szakítás után már sokkal nehezebb és rosszabb egyedül lenni. Ha tudod milyen a szabadság jobban hiányzik, mintha előtte még soha sem volt benne részed.
Ahogyan sejtettem, hamarosan már két őrrel találjuk szembe magunkat, akik nem kifejezetten tűnnek barátságosnak. Az itteniek már jóval komolyabbak, mint akik odabent vannak felszerelés és külső alapján is, már a tekintetük is az.
- Maguk meg mit keresnek itt? Nem tudunk róla, hogy bárkinek is itt kellene tartózkodnia. - össze kell szednem magamat és hatásos választ adni, olyat, ami passzol ehhez az alakhoz, akinek a fejében vagyok most.
- Felsőbb utasítás, a lányt ki kell vinni. Valószínűleg nem viseli el a bezártságot, teljesen legyengült. - persze ez még nem jelenti, hogy be is veszik a dolgot, főleg hogy akármikor rákérdezhetnek rádión, hogy tényleg van-e efféle parancs. Persze az őr egyébként sem tűnik nagy észlények, még mindig mondhatja azt, hogy félreértelmezte a parancsot és nem tudta, hogy nem ide kell jönni, de persze ebben az esetben hatástalanítani kell ezt a kettőt és ha már ezt megtettük utána nincs visszaút.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Csüt. 26 Jan. - 20:26

Az aggodalmaimmal magamra maradok. Bízom abban, hogy senki nem fog akadni, aki Jeant rossz irányba tereli. Az itteniek képtelenek rá. Agresszívak és ostobák. A lány nem fog hallgatni rájuk.
Amikor a kódnál tartunk, ő is fél egy kicsit. Nagyon kockázatos, amit csinálunk. Bármelyikünk belebukhat. Ha muszáj, hát ne ő legyen. Neki sok vesztenivalója van, nekem semmi. A kilincs nyílik és nekem ez óriási boldogság. Kiviszem őt. A levegő is jobb, szinte vidám sláger szól a lelkemben, hogy ide is elértem. Keveset tudtam meg a helyről és azt tudtam átadni Jeannek.
- Úgy van. Menni fog. Megoldjuk. Meg kell oldanunk.
A magyarázkodás az én asztalom lesz. Régebb óta vagyok itt, ismerem az őröket és a szövegeket. Jeant más hangján hallani már nem olyan ijesztő. Felfogtam, hogy uralja az őrt. Ha kijutottunk, majd én megoldom, hogy ne tudjon beszélni egy ideig. Azért arra is gondolok, hogy nem veszik be, amit kitaláltam. Meglátok két őrt, akik felénk fordulnak. Itt nem szoktak ájult mutánssal járkálni. Nem szólalok meg, az őrünkre bízom, hogy Jean beszéljen belőle. Ha egy-két szót mond, én ki fogom egészíteni. Addig csak cipelem és ha lőnének, akkor ugrom el, őt védve, akár felfogva a golyókat. Jeannek nem eshet baja!

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. 23 Jan. - 20:34

Wilmer & Jean

Őszintén szólva pont e miatt nem olyan könnyű az életem, de erről a részről nem beszéltem Wilmernek. Egyszerűen nem akartam, hogy a kellemetlen részéről is halljon, hiszen a birtokon tényleg jól érzem magamat, de azért ott is akadnak negatívumok és ott is vannak olyanok, akik nem túl kedvesek, de az biztos, hogy az itteni helyénél sokkal jobb ott és sokkal jobb is lesz neki, főleg mert tőle talán nem fognak tartani. Az én esetemben azért ez más, hiszen a képességem... ahogyan erre ő is rájött elég erős, bár nem használom én mások ellen és nem teszek olyat, ami másnak rossz lenne, ezt tanultam a professzortól, de vannak rémálmaim, van amikor nem tudom megőrizni a kontrollt, van amikor belemászom más fejébe, pedig nem akarok, elkapok gondolatokat, amiket nem kellene... Nem csoda, hogy vannak, akik e miatt inkább távol tartják magukat tőlem és arra is van esély, hogy ezzel majd Wilmer is így lesz, ha a birtokra kerülünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék segíteni neki, hogy kijusson innen és végre normális élete legyen, normális emlékekkel.
Azért persze kell a megerősítés, mert mégis csak félek, hogy ha elkapnak akkor még rosszabb lesz a helyzet, akkor az ő eddigi békés életét is tönkre teszem, de remélem, hogy végül csak nem lesz semmi baj.
- Akkor hát... - nagy levegőt veszek, azaz a test, amit most uralok és beütöm a kódot. Az zár pittyen egyet és enged, így már le lehet nyomni a kilincset és a külső folyosón vagyunk. Csak én érzem úgy, mintha itt még a levegő is más lenne, frissebb? Én is csak annyit tudok erről a részlegről, amennyit a gondolatokból és Wilmer leírásaiból tudtam kihámozni, ami nem sok. Valószínűleg minden okosan van itt megoldva, talán okkal nem küldtek hozzám olyat, aki mindent ismer ezen a helyen?
- Itt balra, ha minden igaz utána elérjük a hangárt, ott már nehezebb dolgunk lesz, hogy kimagyarázzuk... de ha kijutunk szabad az út, ha nincs más, akkor harc. - ezt azért félve mondom ki, még így is érezheti, hogy nem a saját hangomon beszélek. Nem vagyok harcos, nem volt rá soha sem szükségem ,hogy harcoljak, de most bőven esélyes, hogy így lesz. Egy szimpla őt, akit most uralok nem fogja tudni tökéletesen kimagyarázni, hogy miért van egy ilyen helyen és miért van vele két mutáns. Nem fogjuk tudni beadni senkinek, hogy eltévedtünk, maximum időt nyerhetünk a magyarázkodással és jobban felmérhetjük addig is a terepet.

♫ Black and blue ♫ ϟ Ruha » Itt is vagyok! » ©

Tárgy: Re: Folyosók Pént. 20 Jan. - 18:30

Itt mindenki teszi a dolgát. Mégis úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Mint mindig. Barátságok is születnek ezen a helyen, de nekem nem nagyon sikerült olyanra szert tennem. Jean az első, akit valami hasonlónak mondhatok, de ez még korai. Az őr mellett cipelem őt. Szó nélkül követem az útmutatást és rájövök, hogy a katona felett tökéletesen sikerül a lánynak uralkodni. Mekkora hatalom! Jó, hogy nem került rossz kezekbe. A gyengélkedőn aztán várhatnak minket. Sajnos fognak is, ennek nem örülök. Előbb-utóbb hiányolják majd a fickót.
- Persze - szólok röviden az őrnek, aki ilyen kedvesen még sosem szólalt meg.
Nagyon fura Jeant más hangon, más testből hallani. Ijesztő dolog. Tudom, érzem, hogy engem nem bántana, de maga a lehetőség, hogy ilyen erő létezik... Brrr! Nem szabad félni. Most feladat van. Haladunk, szépen haladunk. Eddig minden rendben. Gyanús is, hogy ennyire könnyen megy. A táblánál megállok és egy kicsit kifújom magam, a falnak támaszkodom. Lenézek a lányra. Remekül játssza az ájultat. A kamera úgyse hallja, mit mondok, ezért úgy teszek, mintha hozzá beszélnék.
- 616, kettőskereszt 850.
Ami az ajtó mögött van, azt csak fél szemmel láttam. Innentől jön a neheze. Készen állok. Ha bármi rosszul sül el, az első dolgom lesz, hogy Jeant biztonságba helyezzem. Ő a legfontosabb. Őt várják kint. Én csak egy emlék leszek, az is csak neki. De abból indulok ki, hogy mindketten megcsináljuk. Mert meg kell! Ez egy lehetőség és kizárt, hogy véletlen legyen.

Tárgy: Re: Folyosók Kedd 10 Jan. - 18:22

Wilmer & Jean

Az őr csak teszi a dolgát, egyelőre csak figyelek rá, érzem, hogy meg van a kontroll, de még nem hatok rá teljesen, nem kerül az elméje teljesen az én felügyeletem alá, azt talán túlságosan hamar kiszúrnák és ezt nem merem megkockáztatni. Nem, egyelőre csak figyelek, a szemével, mert az enyém most csukva van és remélem, hogy Wilmer tudja mit kell tennie, nem ijed meg, hogy nem szólok hozzá. Nem tehetem, nem megy a kettő együtt és most még túlságosan sokan vannak körülöttünk, hiszen időnként elhaladunk egy-egy őr mellett, a végén még kiszúrnának valamit. Persze nem a gyengélkedő felé megyünk, az egyik kanyarnál már Wilmer is tudhatja ez nem az az út, az őr nem erre menne, ha magától döntené el mit akar. Erre már kevesebben vannak rajtunk kívül, egészen kihalt a folyosó, ahogyan haladunk előre, de még mindig nem moccanok, a szememet sem nyitom ki, mert kamerák vannak és bármikor jöhet bárki, akkor pedig így a biztos.
- Minden rendben lesz igaz? Erre vannak, jól emlékszem? - azok alapján tudok csak tájékozódni, amit az őrök fejében olvastam, amit most is látok ennek a fejében és Wilmer bizonyára meglepődik, de a férfi hangján szólalok meg, az ő szájával beszélek, hiszen most én irányítom, a tekintetéből is látszik, hogy ködös, monoton a mozgása, nem olyan, mint ami megszokott, én pedig még mindig nem moccanok, hiszen elájultam, legalábbis a kamerákon keresztül ezt kell látniuk.
Elérünk a következő ajtóig, itt már nincs újabb őr, ellenben számkódos ajtózár nagyon is. Ez jó jel, hiszen nem is gondolnák, hogy mutáns eddig eljut, kérdés, hogy mikor szúr szemet valakinek a kamerákon, hogy nem kellene itt lennünk, mikor szólal meg az általam irányított őr rádiója, hogy nem jó helyen vagyunk.
- Csak mondd, majd én beütöm, hogy ne azt lássák te csinálod. - meg aztán a keze is le van foglalva, de tudja a kódokat, én viszont most nem tudom kiolvasni a fejéből, az már túl sok lenne egyszerre. Ez az őr pedig nem tudja, ezt nem, talán erre még nem is járt, vagy nem gyakran, netán csak nem egy okos fajta és persze az elme is olyan, mint egy könyv és bár nyitott, de attól még időigényes tud lenni, ha lapozgatnod kell benne, nekünk pedig most időnk az, ami a leginkább nincs.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 8 Jan. - 19:31

Mosoly nem ül ki az arcomra, ahogy megpillantom a társamat. A szívem hevesebben dobog, de megpróbálom alkalmazni a technikákat, amiket itt tanítottak. Legalább hasznukat veszem. Nagy levegő, szép gondolatok. Egy kis kertvárost képzelek magam elé, ahol majd sétálgatunk mi ketten és még sok mutáns. Békében, nyugalomban, boldogan. Jean szavait hallva bólintok, de az őrnek. Az nem köszön. Ismerem, nem beszél sokat. Még csak nem is biccent vissza. Azt hiszem, nem szereti a munkáját, csak a pénzt, amit zsebre tesz. Gyönyörű. Gyerekeket kínoz, ezért kapja a fizetését.
- Ez mi volt? - kérdezem, mikor a "nagy" edzés hamar félbeszakad.
Az őr teszi a dolgát, én nem fontoskodom. Közelebb megyek, vele szemben állok meg. Csodálkozom és egyben csalódott arckifejezést mutatok, mint aki edzeni jött, de mégsincs rá lehetősége.
- Szegény. Mi történhetett vele? Huh!
Megemelem és figyelek, de nem jön tőle hang. Egy pillanatra arra gondolok, hogy mi van, ha közben tényleg elájul? Én meg játszom a szerepemet. Lehet, hogy bonyolult feladat lenne kontrollálni egy embert és beszélgetni egy másikkal. Jean is fiatal, a képesség használatát hosszú évek során lehet megtanulni. Nincs gond. Erre gondolok. Az őrt egyáltalán nem érdekli Jean, látom rajta. Végzi a munkáját a kísérleti alanyokon.
Megyek az őr mellett és közben figyelem, hogy tartja a fegyvert, a rádiót. A kártyája ott van, ahol szokott lenni. Már tudom, hogy kell használni és a kódot is kilestem. Két hét múlva változtatják meg, ma még ugyanaz.
- Biztos nincs komoly baj, de azért meg kell nézni. Az orvosok olyan dolgokat tudnak, hogy csak nézek. Mert múltkor is... - próbálkozom könnyíteni a helyzetet, főleg Jeannek.
- Fogd be, Wilmer!
Az őr nem szeretne beszélgetni. Morgok kicsit és megyek abba az irányba, amerre a katona mutatja. Amerre Jean vezeti. Minden a terv szerint halad. Eddig jók vagyunk.

Tárgy: Re: Folyosók Szomb. 7 Jan. - 21:26

Wilmer & Jean

Rettenetesen izgulok, hiszen még sosem csináltam ilyet, még csak azt sem vállaltam, hogy részt vegyek egy-egy kiképzésen. Valahogy nem éreztem elég erősnek, elég felnőttnek hozzá magamat, pedig a korombeliek közül már akadnak, akik az X-meneket erősítik, annak ellenére, hogy nincsenek olyan régen a birtokon, mint például én. De mégis nem vitt rá a lélek, hogy effélével próbálkozzam és most sajnálhatom a dolgot, hiszen ha többet tudnék, jobb lennék éles helyzetben, akkor most nem dobogna a torkomban a szívem, már pedig ott dobog, kétség kívül majd ki akar ugrani a helyéről. Ezt viszont lepleznem kell, ahogyan az utóbbi napokban a viszolygásomat is ettől a helytől. Úgy kellett tennem, ahogyan megbeszéltük, alkalmazkodni, elfogadni a helyzetet, nyelni egy nagyot és tenni, amit elvárnak, no meg persze közben megfigyelni, információkat szerezni és minél többet megtudni a helyről, hogy amikor eljön a megbeszélt pillanat minden tökéletesen sikerüljön. Ki akarok jutni, haza akarok menni, vissza a birtokra és Wilmert is vinni akarom, mert megérdemli, hogy normális életet legyen, hogy ne itt bezárva töltsön minden percet azt sem tudva, hogy milyen is a kinti világ.
Az ajtó nyílik, ő már ott várakozik, én pedig az egyik nagy darab őrrel érkezem, akiben még csak fel sem merül, hogy bármi baj történhet. Eljutottam oda, hogy a kezeim sincsenek megkötve, egészen szabadon mozoghatok, azt leszámítva, hogy mindenhová kísérnek és persze oda mehetek, ahová ők engedik, hogy menjek, de azt már én ültettem az őr fejébe, hogy edzenem kell ma és azt is, hogy hol és kivel, és most itt vagyok.
~Hát akkor... a műsor indul.~ Még így gondolatban is érezheti a hangomon, hogy kissé mintha remegne, de hát izgulok, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy koncentráljak. Nem azonnal dobom el magamat, megvárom, amíg az őr kissé hátrébb lépdel, és ha már közös edzés, hát szembe helyezkedem Wilmerrel, mintha valamiféle támadást akarnék kezdeményezni ellene, mint egy tényleges párharc gyakorlás céljából. De épp csak addig jutok el, hogy a gondolataimmal a gyakorló terepen megemelem az egyik zsámolyt, de az végül a földre hull Wilmer előtt pár lépéssel, ahogyan az én lábaim is elgyengülve adják meg magukat, legalábbis a látszat ezt mutatja, aztán már a földön is vagyok. Az őr szinte azonnal mozdul, aggódva ugrik oda hozzám és meg is nyomja a kis gombot a rádióján.
- A lány elájult, nincs magánál, és nem reagál, a gyengélkedőre viszem. - még egy kis pofozgatást is kapok, amire persze semmi reakció nem érkezik, aztán már rajtam a sor, még sem vesz fel, hanem Wilmer felé fordul, mint aki rájött jobb ha a kezei szabadok maradnak. Na igen magától nem egy okos ember a szentem. - Vedd fel, elvisszük az orvoshoz. - egy pillanatra se nyitom ki a szememet, csak a gondolataim cikázását érzékelheti Wilmer, de egyelőre most a hangomat nem hallhatja. A őrre koncentrálok, hogy ne legyen baj. Egy pillanatra sem szabad kibillennem, mert ha elengedem ráeszmélhet, hogy valami nincs rendben és akkor máris meg van a baj.

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. 2 Jan. - 19:38

-- Jean & Wilmer: Prison Break --

Elteltek hetek, sőt a naptár is a kukába került, mert új év virradt ránk. Idebent nem volt túl boldog a karácsony. A tévében látott filmek hangulatától nagyon messze álltunk. Állítottak fát és még szaloncukrot is tettek rá vagy olyat, ami úgy nézett ki, meg csomagokat, de nem sokan mehettek a közelébe. A fa óriási, egy ártalmatlan helyen állították fel, ahol senkinek nem lesz útban. Persze az erős mutánst kellett befogni, úgyhogy én cipeltem. Tiszta gyanta lett a kezem és tele lettem apró szúrásokkal is. Sikerült néhány tűlevelet elrejtenem a ruhámban. Sokra nem megyek velük, de úgy éreztem, minden apróságot meg kell ragadni. A szememet nagyon is nyitva tartottam és ha sikerült párszor Jean közelében lennem, megosztottuk egymással, hogy mire jutottunk. Rajta kívül senki másban nem láttam igazi eltökéltséget. Mindenki megelégszik a biztos léttel, akit meg hét lakat alatt őriznek, az túl dühös, hogy segítsen. Vagy én voltam túl óvatos, nem tudom, a lényeg, hogy konkrétan senki másnak nem szóltam. Csak a jelzésekből, az elejtett szavakból próbáltam rájönni, ki lenne velünk.
Rájöttem, hogy lehet egy őrtől elcsaklizni a kártyáját és sok beszélgetést kihallgattam. Ahogy ezeket megbeszéltük Jeannel, körvonalazódott egy terv. Kockázatos, mert ha nem sikerül, akár agyon is lőhetnek vagy úgy elzárnak, hogy visszasírjuk az eddigi, lightos életünket. Nem ebből indulok ki. Kellően felkészültünk. Rám biztos nem gyanakszanak, mert olyan vagyok, mint mindig, segítőkész, jó fiú. Talán Jean is hasonlóan járt el és már azt hihették, sikerült beidomítani. Már nincsenek kétségeim, hogy jól tesszük, amit teszünk. Ez a hely nem az igazságról szól, nem a hazaszeretetről. Gonosz és gátlástalan emberek játszótere, élő játékokkal. Álmatlan éjszakáim voltak, amióta erre igazán rádöbbentem. Ma változik meg minden. Ez biztos.
Jean elmondta, mikor lesz olyan helyzet, mikor mindkettőnket ugyanoda visznek. Már többet tudok a képességéről is és ő is az enyémről. Mutattam emlékképeket, amiken használtam az erőmet, átalakultam, ilyeneket. Mindent csak fejben, óvatosan. Ha minden jól fog menni, ma elkapunk egy őrt. Azt találtuk ki, hogy a lány majd ájultnak tetteti magát, én cipelem, az őr pedig felügyel minket. Valójában Jean fogja irányítani. Ha valami rosszul sül el, rögtönözni fogunk. Ettől azért tartok. Sose csináltam hasonlót. Érzem magamon, hogy nem a saját sorsomat féltem. Fiatal vagyok, de olyan, mintha már túl sokat éltem volna és nem veszíthetnék többet. A legfontosabb, hogy Jean, egy család része, egy iskola tanulója, egy mutáns csoport tagja hazajusson. Ő a kulcs, neki még lehet jó élete. Talán nekem is. Elég a gondolatokból! Tenni kell, amit megbeszéltünk. Eljöttem, pontosabban kísértek és most várakozom. A szemüvegemet feltolom kicsit, a kezeimet karba teszem és tipródom a sportcipőmben. Melegítőben jöttem, mert elvileg gyakorlás lesz. Az ám, de még milyen!

Tárgy: Re: Folyosók Hétf. 31 Okt. - 17:17

Wilmer & Jean

Valahogy úgy érzem tényleg bízhatok benne, minden rezdülése és pillantása erre enged következtetni, még ha a szavai nem is ezt bizonyítják, de sejtem, hogy nem tehet mást, hiszen ha szabadon járhat már jó ideje itt van és valószínűleg sikerült már az őrök bizalmába férkőznie, vagy legalábbis néhánynak. Azt viszont nem játszhatja el, hiszen akkor nem tudna nekem segíteni, mert úgy sejtem, hogy akar, amiért iszonyatosan hálás is vagyok neki, még ha ezt nem is mondhatom ki nyíltan, csak üzenhetek neki, amikor legalábbis tudok, mert sokáig nem fog menni, az is kész csoda, hogy első alkalommal sikerült.
- Az a mi dolgunk Wilmer, látod most is ártalmatlan. - szinte oda morran a morcosabb őr, aztán már úgy fest mennének is, talán még más dolguk is van, de egyértelműen türelmetlenek, még ha Wilmer segített is nekik, attól még nem szívesen várakoznak, vagy nem tetszik nekik, hogy nem vagyok rácsok mögött?
Hálásan pillantok a segítőmre, amikor letesz az ágyra. Fáradtan engedem el a nyakát, pedig eddig is ő hozott, de úgy érzem alig van erőm bármire is. Érthető, elég szépen benyugtatóztak, az is kész csoda, hogy eddig még nem dőltem ki, de valószínűleg jó nagy alvás következik majd.
~Köszönöm! Igazán... hálás vagyok!~ - pillantok még rá, de már akkor is látszik, hogy a pilláim majd leragadnak, küzdenem kell azért, hogy ne aludjak el most azonnal. Azt már alig hallom, amikor a rácson kattan a zár, vagy hogy az őrök távoznak és az egyik morogva teremti le a másikat. Elnyom az álom, vagy inkább a nyugtató, hiszen nem nevezhető ez békés és kellemes alvásnak és nem csak azért, mert nem a saját ágyamban alszom, hanem azért, mert elraboltak, egy vadidegen helyen vagyok és egyelőre még fogalmam sincs róla, hogyan jutok haza.

Tárgy: Re: Folyosók Pént. 28 Okt. - 17:01

Egy ilyen kis kamaszlány nem képvisel nagy súlyt. Könnyen cipelem, de erősen fogom, mert a nyakamon inkább csak van, nem kapaszkodik. Elgyengült. Ha elrabolták és beadtak neki valamit, az nagyon, nagyon csúnya dolog. Láttam itt, hogy elég durván tudnak bánni a különleges képességűekkel. Velem is így tették, de aztán megtanultam a rendet és régóta semmi baj nem volt. Már egyedül mehettem bokszolni is. Valamit tenni akarok. Beszélnék Jeannel, hogy biztosat tudjak, de most nem fog menni. Hiszek neki. Igazat szól, érzem. És ez elgondolkodtat.
- Hú! Biztos hasznos lesz majd. Jó, hogy most nem képes rá.
Az őr még elhiheti, mert olyan hangsúllyal mondom, Jean viszont az arcomon láthatja, milyen fejet vágok mindehhez. Nem szívből mondtam. Viszont neki is üzentem, hogy sejtse, milyen helyre hozták. Lehet, hogy megijed, de legalább egy kicsit többet tud. Mindent nem mondhatok el. Jó lenne, ha ki tudná olvasni a fejemből. Azt meg lehet valahogy könnyíteni? Fogalmam sincs.
Rámosolygok. Milyen aranyos kislány! Ha lenne húgom, azt szeretném, hogy olyan legyen, mint ő. De gáz, még azt se tudom, hogy volt-e valaha húgom. Elfogadtam az itteni életformát, de most kezdem érezni, hogy jó lenne felkutatni, honnan jöttem. Kint van az igazság. Fogoly vagyok itt, mint Jean. Látom is a rácsokat. Ismerősek. Nem szerettem őket. Körülnézek, hogy kit, kiket látok még. Szerintem minden bentlakót ismerek. De könnyen lehet, hogy ez nem igaz.
- És mi lesz vele? Hogy fogjátok féken tartani?
Ez a színjáték már csak arra van, hogy hátha elszólják magukat és Jean fogást talál rajtuk. Csak az a baj, hogy nem hülyék. Itt nagyon okos emberek dolgoznak, pontosak és óvatosak. Látom a kamerákat is és sajnos tudom, hogy egy útvesztő ez a hely. Annyira tennék valamit, de a végén csak magánzárkát és büntetést kapnánk mindketten. Láttam már börtönből megszökős filmet. Azt sokáig tervezik és nem egyedül csinálják. Ezt fogom tenni. Erről fog szólni a következő időszak.
- Szívesen srácok! Kitartás, Jean! Ne bánkódj!
Belátom, hogy még nincs olyan közel az alagút vége. Ahogy leteszem a lányt, még a szemébe nézek és odasuttogom neki:
- Bocs, de most nem tehetek többet. De ki fogok találni valamit!
Az arcomon láthatja, hogy őszintén bánom a tehetetlenségemet. Meg kell jegyeznem minden utat, kaput, ajtót. Ki fogom figyelni a kódokat, megnézem majd, hogy lehet kártyát lopni, stb. Fel kell készülnöm. És olyan alanyokkal is fogok beszélni, akik már egy ideje kikívánkoznak. Az őrökkel, a tudósokkal, az orvosokkal pedig továbbra is nyájas leszek. Mint egy kígyó, beférkőzöm a bizalmukba. Remélem, lesz kiút és ha lesz, akkor nem egyedül távozom.

Tárgy: Re: Folyosók Vas. 23 Okt. - 21:35

Wilmer & Jean

Próbálom tartani magamat, de jól érzi, ha nem segítene, akkor már talán végképp nem állnék a lábamon. Kész csoda, hogy eddig nem zuhantam össze, talán csak az akaraterőm volt, ami megtartott még annyira, hogy képes voltam legalább minimális ellenállást kifejteni az őrök felé, hogy még meg is tudtam lökni az egyiket. Kész csoda volt, mivel most még kapaszkodnom is nehéz, inkább csak a nyaka körül van a két karom, de ha elengedne jó eséllyel hamar padlót fognék. Üzenni mégis próbálok neki, még ha halk is, mint az előbb, de mivel most közelebb van, talán egy egész kicsivel könnyebb dolgom van és úgy érzem, hogy hisz nekem, hogy segíteni akar, pedig az elején még ebben nem voltam biztos, maximum csak remélhettem, hiszen másban végképp nem bízhatok, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez a a bázis, amiről már hallottam futólag.
- Nem hiszem, hogy akarod tudni. Ügyesen képes belenyúlni a fejedbe és azt hitet el veled, amit csak nem szégyell. Jobb, ha vigyázol vele, bár most ártalmatlan. - na igen az őr ezt teljes meggyőződéssel mondja, nem tudhatja, hogy hiába hogy nagyon gyengén, de attól még a képességem működik és valószínűleg nem is tudnak rólam mindent, hiszen nem csak a telepátia az, amiben jó vagyok, sőt, még ez a képességem mondható gyengébbnek. Mindig is ettől féltem jobban, mert néha kimondottan irányíthatatlan és igenis félelmetes dolog belelátni mások fejébe, főleg akkor, ha ők nem akarják, hogy lásd a gondolataikat, ami amúgy érthető, én se mindig akarnám. A telekinézissel mindig is jobban bántam, de valószínűleg most még egy tollpihét is nehezen emelnék meg, talán a nyugtatót is azért kaptam, mert akiket értem küldtek tudták, hogy nehéz dolguk lesz, ha nem gyógyszereznek be rendesen.
- Köszönöm! - szinte még a normál hangerőm is suttogásnak mondható csak, nem csak a gondolataim voltak ilyen csendesek. Persze az őrök hihetik, hogy a megnyugtató szavakra reagáltam, de szó sincs róla. Én a tekintetéért vagyok hálás, ami megnyugtat, még ebben a rettenetes helyzetben is.
Hamarosan kis sétánk vége felé elérjük a cellákat, amikkel már biztosan Wilmer is találkozott, nem túl kényelmesek, inkább olyanok, mint egy börtönben. A két őr itt áll meg az egyik üres előtt, hogy bepötyögve a kódot az erőd vasrács szépen félrecsússzon és utat engedjen befelé.
- Ha már eddig hoztad, be teheted az ágyra, aztán mehetsz a dolgodra Kobra. - újfent a valamivel visszafogottabb őr szólal meg és adja ki a kvázi utasítást. Az ajtó egyelőre nyitva, ahogyan Wilmer sejti kamerák vannak itt bőven és a kijárat is messze, az sem biztos, hogy ismeri annyira a terepet, hogy csak úgy meg tudna szökni, ha most így hirtelen próbálná meg mindenféle előkészület és felkészülés nélkül.

Tárgy: Re: Folyosók Pént. 21 Okt. - 18:35

A kislány olyan őszintén néz fel rám, olyan hálásan, amilyen segélykérően pillantott fel az előbb. Érzi, hogy jobb lesz neki a karomban, mint ha húzzák a fémpadlón. Nem tetszett a bánásmód. Túl durva, túl erőszakos. Csak azt nem tudom, hogy ezzel szórakoznak vagy ki lett nekik adva, hogy így bánjanak Jeannel. Hol így, hol úgy, én láttam már példákat. Tény, hogy nem mindig kedvesek. A lányra mosolygok és felveszem őt. A rosszabb kedvű őr sem ellenkezik. Pihenhet, még jól is jár. Én meg nem csinálok bajt. Ugye? Tuti, hogy nem félnek tőlem amúgy, szerintem ott lapul a bénító, meg a többi módszer a zsebükben vagy a fegyver tölténytárában. Kifújhatják magukat, ezt használják ki. Ők kapják a fizetést, most én végzem a melót. Tiszta haszon. Nekem jó is, hogy ezt hiszik.
Ahogy Jean átkarol, érzem, hogy nekem kell tartanom, nem bízhatok a kapaszkodásában. Túl gyenge szegény. De legalább üzen! A szülei otthon várják? Ez úgy hangzik, mintha a suliból rabolták volna el. Elhigyjem? Leellenőrizni nem tudom. Nem telefonálhatok és az őrök biztos nem mondanak mást, mint az előbb. Új lakó, akinek problémái vannak. Ha a durvulást nézem, rögtön Jeannek hiszek. Végülis én se akartam ide kerülni. De most már nem bánom, hogy behoztak. Segítséget kaptam. Nekem kellett is, de nem biztos, hogy ennek a lánynak is szüksége van rá. Akkor itt tényleg az megy, amit egyesek mondanak? Titkos emberkísérletek? Ez izgalmas, de ijesztő is. Egyelőre csendben viszem a lányt. Előre nézek és gondolkodok. Aztán megérzem, hogy keresi a szemeimet, össze akar nézni velem. Ez megtörténik és akkor győz meg. Basszus!
- Mi a képessége? Nagyon veszélyes? - kérdezem, mintha semmit sem tudtam volna meg.
Lenézek és Jeannek jelzem egy félmosollyal, hogy neki hiszek. Tényleg ismerem a terepet, jártam már erre. Próbálom felidézni, melyik ajtó merre vezet. Szívem szerint hazajuttatnám a lányt és én is meglépnék innen. Aztán segítséget hoznék, hogy a többiek is kijussanak. Mert egyedül nem megy. Lázadást szítani meg talán nem is tudnék. Nem vagyok vezető, mint az itteni parancsnokok, akikre hallgatnak az embereik.
- Tarts ki, itt jó helyen leszel - szólok hozzá normál hangerőn, de az arcomon láthatja, hogy nem gondolom komolyan.
Kell egy olyan helyiség, ahol akcióba léphetek és más nem akadályoz meg. Két katonával talán elbírok, ha meglepetést tudok okozni. Kamerák vannak, tudom. Okosan kell csinálni. Ez a hely maga a gonoszság. Most láttam meg az igazi arcát és nem akarom tovább nézni.

Tárgy: Re: Folyosók

» Folyosók
» Folyosók
» Folyosók helyszínleírás
» Folyosók - A Szökevény
» Folyosók (valós idejű játéktér)