Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Igazi olasz pizzéria, itt tényleg nem nagyon kapsz mást, mint pizzát, és tésztaételeket. Az egész berendezés és hangulat is olaszos életérzést kölcsönöz, és ehhez tartják magukat a menüt illetően itt. Szóval, ha rántott hús kell, akkor nézz át egy másik étterembe. Viszont a pizzák isteniek és rendkívül sok félék. Tuti, hogy megtalálod azt, ami tetszik, de ha mégsem, akkor is megteheted, hogy plusz, mínusz feltétet kérsz, vagy akár te magad állítod össze a saját pizzádat. Havonta játékot is hirdetnek, a vendégek által összeállított pizzák közül az étterem vezető dönti el, hogy melyik kerüljön fel az étlapra a következő hónapban, természetesen a megrendelőről elnevezve.
A veszély rossz, a veszély árt. Csupa közhely. Nincs olyan pillanata az életnek ahol ne lenne jelen a veszély. Bárhol és bármikor lecsaphat rád, és jobb, ha már kiálltál ellene. Persze én ezt könnyen mondom, mikor alig vagyok ilyen helyzetben, de húsz évet mégiscsak leéltem állandó veszélyben. Ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen érzés mikor legyőzöd a sorsot, mikor minden felett állsz, élet-halál kérdésről dönthetsz. Azzal, hogy vagyok beigazoltam, hogy igenis vannak felsőbbrendű erők. Nem is személyek, jobb érzés magamat erőnek hívni. - Kitudja lehet, hogy te is jobban ismersz engem, mint én magamat. - mondom neki mosolyogva. - Nincsen, eddig nem volt semmi igazán fontos az életemben, ebben igazad van. - mondom neki vidáman. Eddig nem volt, most már van. Ha nem lennék sebezhetetlen talán még abba is hagynám a veszély hajkurászását, de tudva, hogy nem árthatnak nekem nyugodt szívvel csinálom tovább. Majd mikor már hosszabb idő óta vagyunk együtt és úgy érzem felkészült, akkor elmondom neki, hogy mire vagyok képes. Viszont ebben a céltalan az életed dumában nem érzek sok igazságot. Persze igazat adok neki, nem akarok erről kisebb vitát. Az életemnek van célja. Engem kiválasztottak. Én vagyok az egyetlen, aki képes arra, hogy változtasson a világon. Nem fog rajtam a golyó, és nem kell hozzáérnem a másikhoz, hogy fájdalmat okozzak neki. Kell ennél nagyobb hatalom? Kell, mindig a legjobbra kell törekedni, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy minden megvan bennem, hogy kibillentsem az egyensúlyából a világot. Eddig is volt célom és most lett még egy. De most szerepet játszok, emberinek kell tűnnöm. Mit árthat, ha olyan embernek adom ki magam, akinek nincs célja az életben? Majd Violet ad nekem. - Ennek örülök, azért varrattam, hogy ez megmaradjon az embereknek. - mondom neki mosolyogva, de belül nagyon dühös vagyok magamra. Már tinédzser koromban gondolkodtam azon, hogy tetoválást csinálok, de végül ejtettem az ötletet. Pedig, akkor lehet, hogy az első találkozásunkból emlékezne a tetoválásaimra. Mindegy, lehet, hogy így még jobban alakulnak a dolgok. A szülei gyilkosaként, nem beszélhetnék vele ilyen jót, mint most az apja volt munkatársaként. Nem hoztam magammal kabátot, amit már kissé bánok, hiszen az idő hidegebbre fordult. Vajon mennyi idő után nem emlékszik már az arcomra? Ahogy hazamegy és elkezd olvasni, mikor már leteszi a könyvet nem is tudja hogy nézek ki? Vagy aludnia kell erre egyet? Fura egy betegség ez, csoda, hogy nem lett Violetből egy depressziós bizalmatlan valaki. Biztos az új suli. Ezek szerint befogadták őt, talán ráér meglátogatni az új barátait. Vagy oda is hozzáhasonló különleges emberek mennek? Mondjuk akinek egynapos a memóriája, vagy tudom is én. Mondjuk ez elég valószínűtlen, ott megbolondulna az ember. Ez az arcvakság annyira nem is vészes, mint első hallásra hinnéd. Az önjelölt nyomozók a legjobbak általában. Ők azért csinálják, amit csinálnak mert élvezik és nem azért mert pénzt kapnak. Ők tudni akarják az igazságot legyen az rossz, vagy jó. Én pedig izgalomra és szórakozásra vágytam eddig. Most megkaphatom. A poklon fogom átvezetni azt a nyomozót. Majd kiderül mennyire akarja tudni az igazat. Nincsen szemfényvesztés, vagy trükk. Kőkemény igazság és fájdalom, de ő kereste magának a bajt. Életre szóló élményt kínálok neki. - Szívesen találkoznék ezzel a barátoddal! Hátha tudok segíteni nektek! - mondom neki izgatottan. Elvégre egy pap veszett el bennem nem? Azok pedig imádnak segíteni. - Az iskolában ő volt a legnagyobb "király", de kevesekkel volt jóban. Nem szeretet megbízni másokban, én a kevés kivétel közé tartoztam. - mondom elgondolkodva. Ennyi egyenlőre. A hazugságokat jól kell adagolnom, hogy kibírják az utat ehhez a bizonyos nyomozóhoz, már ha Violet bemutat neki. Ha nem, az se a világ vége, tudom, hogy hol lakik. - Igen, egyszer csak eltűntek, de soha nem tudtam, hogy miért. A gyilkosságról is csak felvetéseket hallottam. Toddyval jobban voltam, bírtam a kisrácot. Ezt mondta volna az a néni? Fura, szerintem nem volt félelmetes. Ő ezt most biztos bókként fogná fel. - mondom mosolyogva. Ramaty egy érzés magamról beszélni másként. Főleg, hogy néhol hazudnom is kell. Viszont beigazolódott egy régi döntésem. Jó ötlet volt nem megölni a vénséget. Ő volt az útmutató hozzám. Sajnos viszont az ő története itt véget is ér. Legyen Sophie néni egy olyan nyom, amit csak egyszer lehet használni. Most már muszáj lesz őt meglátogatnom. Azért megfogom köszöni neki amit tett. Megérdemli, hogy tudja: az élete nem volt céltalan.
Akárhogy is, de furcsa nekem, hogy valaki nem fél a veszélytől, sőt direkt vállalna olyan munkát, ami azzal jár, bár tény és való, hogy azért vannak, akik így vannak ezzel, csak a személyes ismeretségi körömben nincs senki sem. De nem az én dolgom, hogy számon kérjem, hogy miért gondolkodik így, aztán mégis kibukik belőlem ez a talán kissé buta kérdés. Végül is nem válaszol rá, ha nem akar nem igaz? De attól még lehetek egy kicsit kíváncsi. Furcsállva figyelem, ahogy beszél, és határozottan bizonytalanul szólalok meg. - Tudod szerintem akkor is érezheti az ember, hogy él, ha elég tartalmas az élete és persze ha vannak olyanok, akiknek fontos. Sőt szerintem ez fontosabb, mint kockáztatni az életet csak azért, hogy... nem is tudom, amit mondtál. Nem lehet, hogy azért gondolod te is így, mert nincs olyasmi az életedben, ami igazán fontos? - nem akarok én beleszólni és nem is változtathatom meg a gondolkodását, de attól még elmondhatom azt, amit gondolok nem igaz? Sokan vannak, akiknek nincs családja, sőt még akár egy háziállata sem és nem érzik azt, hogy van értelme a létüknek. Én nagyon is éreztem, hogy élek, amikor a szüleim minden nap hazavártak, a halálukkal ez egy időre eltűnt. Na akkoriban tényleg úgy voltam vele, hogy semminek sincs értelme, de most megint jobb, mert van egy közösség ahová tartozom és lefoglal ez a kis nyomozgatás is. Az életnek igazán azt hiszem az ad értelmet, amikor van mivel foglalkoznod, hogy van olyan, ami eléggé leköt. Talán neki nincs ilyesmi, talán az, amivel tölti az idejét nem elég érdekes ahhoz, hogy eleget jelentsen neki. - Azért én sajnálom. Persze már nem változtathatok rajta, de akkor is. Az biztos, hogy most eleget beszélgettünk, hogy ne felejtselek el, legalábbis a hangodat, a szavaidat, a... tetoválásodat. - pillantok újra a karja felé, amit most lehet, hogy már a kabát fed, de én megjegyeztem azokat a mintákat. Ezek legalább megmaradnak a gondolataim között, ahogy az arca soha sem fog. Mindig is volt bennem egy olyan rémes félelem, hogy mi lenne, ha egyszer egy baleset miatt megsüketülnék. Szörnyű lenne! Most a hangok adnak támpontot, ha valakivel találkozom, de ha ez nem lenne, akkor akár még arra is lenne esély, hogy megijedek egy reggeli kómás állapotban a saját férjemtől, csak azért, mert nem ismerem meg. Remélem, hogy erre soha az életben nem kerül majd sor. Odakint már témát vetek fel, bár talán nem a legjobb, mert nem tudom, hogy kinek beszélhetek erről az egészről, de nem tudok róla, hogy titkos. No meg valamiféle beszélgetési téma azért mégis csak kell, én pedig nem akarok fél órát sétálni csendben. És talán még segíthet is nekünk, hogy az egésznek a végére járjuk. Miért ne lehetne erre esély? Itt lakik a városban, simán ismerhet olyanokat is, akiket én mondjuk nem. - Végül is igen, valami olyasmi. - mosolyodom el, és határozottan izgatottan fordulok felé így menet közben, amikor kiderül, hogy még barátok is voltak az idősebb sráccal. - Oh, hát akkor mégis csak mázlim lesz! És mit tudsz róla? Mi nem sokat, de biztos van valami, ami érdekes lehet. - nem tudom leplezni, hogy lelkes vagyok, habár nem is akarom igazán. Érdekel ez az egész sztori, főleg ha azt nézem, hogy abban a városban történt, ahol lakom és még csak eddig nem is nagyon tudtam róla. - Hát tudod úgy néz ki az egész, hogy hamar eltűntek a városból. Egyik napról a másikra. A két szülő, meg a fiuk, Toddy. Jártam már náluk egyszer ebéden még a szüleimmel évekkel ezelőtt és nem is tudtam, hogy van egy nagyobb srác is. De aztán Sophia néni mesélt róla. Talán ismered, ő a város... mindentudója és ő mondta, hogy elég sok volt a veszekedés ott, meg hogy a srác kissé erőszakos és talán félelmetes is, és hogy a családot valamilyen gyilkossággal is összefüggésbe hozták. - oké, valahol a közepén egyszer azért levegőt is veszek, de amúgy egészen gyorsan beszélek, néha még mutogatva is hozzá. Az egész sztori érdekes és pont az ilyenektől érzem én pl. úgy, hogy élek, bár még sosem nyomoztam semmi miatt, de ez most határozottan érdekel.
Mindig is kiakartam ugrani egy repülőgépből. Ejtőernyővel persze, repülni sajnos még én sem tudok. Jó érzés lehet, ahogy zuhansz súlytalanul felhőből-felhőbe, míg ki nem nyitod az ernyőt. De kár, hogy nem tudok repülni! Bár így jobban belegondolva...nem lehet engem fizikailag megsebezni, tehát ha kiugrok egy gépből és nincs rajtam ejtőernyő, akkor mi lesz ha földet érek? Ezt ki kell majd próbálnom mindenféleképpen, kíváncsi vagyok, hol van a sebezhetetlenségem határa. - Nem is tudom, kiskoromtól fogva szeretem a tűzzel játszani. Mikor veszélyben vagy, mikor kockára teszed az életed a szenvedélyed miatt, akkor érzed igazán, hogy milyen jó is élni. Minél közelebb van a halál annál jobban dübörög benned az élet. Nem is beszélve arról, milyen jó érzés, mikor túléled. Olyan mintha arcon köpted volna a sorsot. - mondom neki mosolyogva. Ennél jobb magyarázattal nem szolgálhatok neki. Mondhatnák nekem, hogy sebezhetetlen vagyok, nem vagyok veszélyben, ha rám fognak egy fegyvert mondjuk. Igaz, de nem tudom, hogy ennek a képességnek hol húzódik a határa. Nem hinném, hogy egy rakéta csak úgy lepattanna rólam. Ezért is kell majd valamikor kiugranom egy gépből, hogy megnézem mit is élek túl. Viszont ölni nem a veszély miatt ölök. Az emberek nem jelentenek valami nagy veszélyt rám nézve. Violettel is az adrenalinfüggőségem miatt ültem le részben beszélni. Akartam már hallani a hangját, találkozni vele, de inspirált az is, hogy mit tesz, ha meglát. Veszélyben lesz a jövőm, a jövőnk. Ebből végül semmi nem lett, de még lehet, elvégre a tűzzel játszok most is, hiszen megvezetem őt. - Szinte csak másodpercekre találkoztunk, bár lehet, hogy megmaradt volna az arcom az emlékeidben. De nem zavar, hogy nem emlékszel rám, még meg is tudnám érteni, ha nem lenne ez a dolog. - mondom neki mosolyogva. Rejtsd el a mondatok közt az igazságot, hogy hihetően adhasd elő. Ez a titka annak, hogy jól eljátszhasd a magadra öltöt embert. Szegény Violet biztos töri a fejét, hogy mikor is találkoztunk. Próbálja feleleveníteni a nevem, a vacsorát mikor találkoztunk. Én elrejtem neki a morzsákat, ha a sors úgy akarja, akkor majd Violet ráébred arra, hogy csak én vacsoráztam mikor találkoztunk, méghozzá az ő szüleinek kétségbeeséséből. Mosolyogva sétálok mellette, de a Gallagher hallatára az arcomra fagy a mosoly egy pillanatra, de aztán rájövök, hogy nem szabad kiesnem a szerepemből így le is kapom magamról a mosolyt. Fura érzés támadt bennem hirtelen. Egyszerre örülök és dühöngök legbelül. Örülök, hogy valaki végre kutakodik még, ha nem is utánam, de nálam fog kikötni. Talán egy egész izgalmas kis játékot kerekíthetek ebből. Viszont nagyon dühös vagyok amiatt, hogy ott él. Az az én házam, az én felségterületem, aki ott él, annak szembesülnie kell azzal, hogy mit érdemel, ha kekeckedik velem. Fel kell keresnem a házat, hogy beszélhessek ezzel a valakivel, vagy....Violet is odavihet, valamilyen úton-módon. Viszont előtte tudnom kell, hogy mennyit tudnak. Ez az egész veszélyezteti a kapcsolatomat Violettel, de....muszáj egy kicsit játszanom a helyzettel, hogy én jöhessek ki belőle győztesen. Igen, ezt fogom tenni. - Egy önjelölt Sherlock? - kérdezem tőle mosolyogva. - Hallottam róluk, pontosabban a nagyobbik fiúkról. Barátok voltunk egy ideig aztán hirtelen eltűnt. - mondom elgondolkodva, kis szomorúságot csempészve a hangomba. Hogyan folytassam a hazugságot? - Ennek ellenére viszont alig ismertem őt. Mit értesz az alatt, hogy különös a történetük?
Tényleg fura azt hallani valakitől, hogy kifejezetten szereti a veszélyt. Azért ez nem sok emberről mondható el, bár vannak kivételek, akik sziklákat másznak, meg repülőkből ugrálnak ki, meg... fejvadászok, de őszintén szólva az én ismeretségi körömben senki sincs, aki ilyen, vagyis inkább eddig nem volt, hogy jobban fogalmazzak. - De te szereted... miért? - bukik ki belőlem a kérdés, ami nem biztos, hogy a legjobb. Azt se tudja általában az ember megmagyarázni, hogy miért szereti tudom is én a puncstortát. Csak, mert szereti az ízét és kész, de nem tudja részletesen kifejteni az okokat. Lehet, hogy ő is így van ezzel veszély téren, de attól még belőlem ugyanúgy kibukott a kérdés, mert hát ha valamit nem gondolsz szokványosnak, akkor érdekelni kezd a magyarázat, hogy tudd az indokokat. Aztán maximum nem válaszol, vagy csak nem tud, akkor sem fogok megsértődni. Mondjuk én meg tudom magyarázni, hogy miért szeretek fent lenni magas helyeken, fákon, vagy háztetőkön, vagy miért nyugtat meg, ha gitározhatok, szóval az is lehet, hogy tud válaszolni, ha egyáltalán az orromra akarja kötni, mert vannak olyan okok is, amiket az ember megtart inkább magának. Nekem pl. tökéletesen elment a kedvem a tópartoktól, pedig régen imádtam a nyaralónk melletti tavat, de ez a szüleim halála után teljesen megváltozott. - Értem, de azért sajnálom, hogy így van... mármint rossz érzés lehet neked, hogy én meg még az arcodra sem emlékszem. Ilyenkor mindig kellőképpen rémesen érzem magam. - húzom el a szám. Lehet, hogy neki ez nem bántó, hiszen nem látom rajta, hogy negatívan érintené, de nekem akkor is rossz érzés, hogy így van. Szeretnék jobban emlékezni rá, de nem nagyon megy, még az a vacsora sem ugrik be igazán, akárhogy is töröm a fejem. Vagy annyira nem volt meghatározó, vagy egyszerűen csak rég volt már. Sejtelmem sincs. Lassan viszont elindulunk, én pedig hogy legyen is témánk valahogy felvetem a kis nyomozásunkat, vagyis Connorét. Nem tudom, hogy mennyire tekinthetem a sajátomnak is, akármit is mondott. - Annál ez egy kicsit más. - nevetem el magam, csak úgy röviden, hogy egy mesét említ a kérdésemre. Aztán picit elgondolkodom, hogy egyáltalán hogyan fogalmazzam meg, hiszen lehet, hogy az egész csak butaság, amibe csöppentem és őt nem is érdekelné. - Nem rég találkoztam egy fickóval, és kíváncsi volt egy családra, akik nem rég elmentek a városból csak úgy hirtelen, ő pedig a házukba költözött be pont és talált pár holmit, amit vissza akarna adni és ezért keresi most őket. Nem tudom, hogy hallottál-e már Gallagherékről. Elég különös a történetük. - mondom ki végül a lényeget is. Nem tudom, hogy mióta lakik a városban, meg hát nem is ismer itt mindenki mindenkit, szóval nem várom el, hogy a név egyből mondjon neki valamit, de azért kíváncsian figyelem az arcát, hogy vajon mi az első reakciója.
Ez a helyzet kicsit a börtönre emlékeztet. Ott is meg kellett, hogy tévesszem az embereket mikor bekerültem. Senkinek néztek, nem foglalkoztam velem. Közben én jó diák módjára felmértem a terepet és pár napon belül már tudtam, hogy ki a legerősebb itt. Akkoriban a dolgok azért kicsit nehezebbek voltak, mert akkor még letudtak engem szúrni. Összehaverkodtam egy rabbal, aki megtanított az úgynevezett börtönbunyóra. Elég könnyű, annyiból áll, hogy addig vered a másikat míg meg nem hal, közben figyelmen kívül hagyod, ha téged ütnek. Ebben jó voltam. Mikor már tudtam mindent, megöltem a pasit, láttam a szemében, hogy elakart árulni, de tagadta. Pár napon belül én voltam bent az úr. Ha valaki beszólt meghalt, miközben én hozzá sem értem. Féltek tőlem. Másfél hét alatt lettem úr a vadak között. Két évig élveztem, de leléptem. Unalmas volt már, nem volt kihívás. Az újonnan jöttek bizonyítás helyet inkább segget nyaltak. Az egésznek már nem volt értelme, a színvonal drámaian csökkent. De ez így volt jó. Hiszen, ha ottmaradok leülni a büntetésem, akkor nem tudtam volna találkozni Violettel. Úgyhogy meg kéne ezt köszönöm annak a sok marhának. - Érthető, hogy nem szereted a veszélyt, és sokan mások is így vannak vele. - mondom neki megértő arccal. Még én is megértem, hogy miért nem szereti a veszélyt. Viszont azt nem róhatja fel nekem, hogy én voltam a veszély, míg a szülei az áldozatok. Ők támadtak először én csak védekeztem. Nézőpontkérdése, hogy ki a veszélyes. Most, hogy jobban belegondolok áldozat voltam az egészben, akárcsak Violet. Bárcsak megtudná valaha is érteni. Nem vagyok kegyetlen, csak előrehaladott. Az én keresztem az, hogy olyannak látom a világot, amilyen. Kegyetlen és igazságtalan. Én csak azt akarom, hogy az embereket ne kössék a szabályok, hadd tegyék azt amit akarnak. Közben pedig megszabadítom a világot a selejtektől. A világ figyelme rám összpontosul majd, könnyebb lesz a dolgokat romba dönteni így. - Igen, határozottan jobban emlékszem rád, mint te rám, de nem emiatt okoskodok. - mondom neki mosolyogva. - Én ezt így látom, azért mondom. - Van már tapasztalatom az emberek kiismerésében. Nem tudom, hogy mégis mennyire igazak a felvetései Violetre, de úgy érzem, hogy régóta ismerem őt. Vele álmodtam minden éjjel és vele keltem minden reggel. Sokat ábrándoztam arról, hogy találkozok vele. Ha ő is gyakorolna az emberek,mint én, talán már tudná is, hogy a szülei gyilkosával ül szemben. Bevallom kicsit megijedtem, hogy bekattan a dolgok miatt és bezárják valahova, de nem így lett. Violet erős, én csak még erősebbé tettem. Gondoskodtam öntudatlanul is arról, hogy a mi kettősünk legyen a világ legerősebb párja. Én voltam az utolsó akadály, amin átkellet lépnie Violetnek, hogy felnőjön. Megtanítottam neki, hogy az élet percek alatt képes elvenni tőled bárkit, de adni is tud. Elvettem a szüleit, de akkor ott lettem én helyettük. Az élet az egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz. - A Scooby-Doot kiskoromban sokat néztem. - mondom neki mosolyogva, aztán komolyabbra veszem a figurát. - Viccen kívül, amúgy szeretem. Érdekelnek a rejtélyek, szeretem őket megoldani! - mondom neki kedvesen. Nem csak azért mondom ezt, mert ő szereti. Én is rejtély vagyok nem igaz? Violet is rejtély, rejtély hogy mi lesz kettőnk között, bár én már tudom, vagyis sejtem. Az egész világ rejtély, amit nekem kell megoldanom. De vajon miért kérdez ilyet? Közös témát akar, vagy....valami mást? Akárhogy is, kíváncsi vagyok arra, mit szeretne mondani, így megkérdezem őt róla. Legyünk egyenesek, senki nem szereti a mellébeszélést. - Csak nem megakarsz oldani egyet? - kérdezem tőle mosolyogva.
Tényleg van abban valami, hogy ha valaki egy kicsit különös, kicsit kiismerhetetlen, akkor jobban felkelti az ember érdeklődését. Határozottan így vagyok ezzel most én is. Nehéz kiigazodni ezen a fickón, a pap dumájával, a veszélyszeretetével, meg a tetoválásokkal, miközben ingyenkonyhán szokott dolgozni, de valahogy mégis ez a kettősség, ami érdekes benne. Világ életemben igyekeztem elzárkózni mindenkitől, aki egy kicsit is furcsa. Olyan emberekkel vettem körbe magam, akik átlagosak, mert akkor én is átlagosnak érezhetem magam, de ennek már végképp nincs értelme, mert nem vagyok átlagos és nem is leszek soha és nem csak a betegségem miatt. Más vagyok, más mint a legtöbben, talán nincs is senki, aki pont olyan lenne, mint én, aki arra lenne képes, mint én, de talán pont ez a jó, az egyediség. Lassan kezdem elfogadni az, hogy ilyen vagyok, és úgy érezni, hogy ez talán tényleg nem annyira... rossz. Ezért könnyebb elfogadnom valakit, aki szintén egy kissé különcnek mondható. - Nem is tudom, én valahogy sosem éreztem így. Nem szeretem hajkurászni a veszélyt, sőt... örülnék neki, ha a veszély, mint olyasmi, nem is létezne. - teszem még hozzá elhúzva a számat. Nem szeretem a veszélyt, sose szerettem, már csak azért sem, mert a szüleim is valamiféle veszély miatt haltak meg. Én pedig soha nem kerestem, bár néha rám talált, de képes vagyok kitérni belőle. Furcsa, hogy az élet ilyet tett. Nekem kellett volna akkor ott lennem a nyaralóban és nem azoknak, akik nem tudják megvédeni magukat. Nekem ment volna, én valahogy... valahogy megúsztam volna, de ők nem, és ez rémes érzés. A sors egyszerűen csak kiszúrt velem és nem tudom, hogy miért. Szeretnék válaszokat kapni, jó lenne tudni, hogy az az illető miért csinálta, és miért ment el és hagyott ott engem. Talán csak azt akarta, hogy szenvedjek? Direkt tett, mert annyira kegyetlen? Fogalmam sincs, de valahogy egyszer meg szeretném tudni. - De hát nem is ismersz, mégis néha úgy beszélsz, mintha... nem is tudom. Talán csak te jobban emlékszel rám, mint én rád. - a mosolyom most inkább elnézést kérő, megbánó, mint vidám. Nem tudom, hogy neki ez nem bántó-e, mert úgy érzem, mintha ő jól ismerne, vagy legalább mindenképpen jobban, mint ahogyan én őt. Vagy csak ennyire könnyű lenne engem kiismerni, még így pár mondat alapján is? Sejtelmem sincs, és még azt se tudom pontosan meghatározni, hogy ettől hogy is érzem magam. Nem arról van szó, hogy zavar, inkább különös és persze félek, hogy neki viszont rosszul esik, hogy én nem emlékszem rá eléggé mélyrehatóan. Végül aztán elérkezik az idő, hogy induljunk, nincs mit ezen tovább agyalni azt hiszem. Meglep a kérdése, de végül is miért ne. Nem fogok elveszni annyi idő alatt, amíg hazaérek, de talán egy kicsit én is jobban megismerem őt, nem csak ő engem. A kabátom felvétele után tehát megvárom, amíg fizet és csak utána indulok el kifelé. - Te szereted a... rejtélyeket? - döntöm oldalra kicsit a fejem. Nem beszéltem még senkinek erről a Toddy-s ügyről, és nem is tudom, hogy miért pont neki akarom elmesélni, de nem akarok fél órát némán sétálni és valahogy úgy érzem, hogy érdekelné, hiszen eddig is úgy figyelt, és haza akart kísérni. No meg fejvadász akar lenni, és pap, szóval miért ne lehetne, hogy tud ebben esetleg ötletet adni. Amúgy is biztosan sok embert ismer, akkor pedig lehet, hogy még tud is nekünk segíteni, vagyis... Connornak, hiszen nem vagyunk mi afféle nyomozó páros, vagy mi. Még abban sem vagyok biztos, hogy nem zavarom-e, hogy engem is elkezdett érdekelni ez az egész.
Vajon észrevette, hogyan nézem őt? Vagy elkezdett emlékezni? Basszus, bárcsak belenézhetnék a fejébe, hogy lássam mit gondol. Elégé összezavarhattam őt, mindenfélét mondtam magamról, de ez a terv része. Érdekesnek kell tűnöm, egyedinek. A jófiúkat tucatjával találhat bármelyik utcán sétálva, de még egy olyan, mint én nincsen. Ha ez pedig nem lenne elég, akkor ott van a kapocs köztünk. Azzal, hogy megöltem a szüleit egymás életének a részei lettünk. Akármennyire is akar majd elmenni, mert valószínűleg így lesz, amint rájön mégis kivagyok. Az élet gondoskodott róla, hogy nagyon hosszú időre ne veszthessem ez Violetet. A sors összeköt minket. Ha pedig ennek ellenére is itt akar hagyni, akkor követem, ameddig csak tudom. - Szeretem mikor az adrenalin dolgozik bennem, olyankor még jobban élek. Minél közelebb vagy a halálhoz, annál inkább érzed, hogy élsz. Nem tudom kimondta, de azért van benne valami. - mondom neki mosolyogva. Az itteni kis vadászatom viszont ezt nem elégíti ki. Annyira nem jelentenek veszélyt számomra az emberek, hogy akár reggel a nyílt utcán is elkezdhetném őket ölni. Lehet, hogy rendőröket kéne elkapnom? Nem tudnak megsebesíteni, de talán, ha sokszor próbálkoznak, akkor megérzem, hogy csinálnak is valamit. Bárcsak lennének olyanok, mint én! Akik mondjuk tudnak repülni, vagy hasonló, az feldobná a dolgokat, akkor az adrenalin ott dolgozna bennem minden mozdulatomkor. Viszont olyanok nincsenek sajnos. Egyedi vagyok, és hallottam volna róla, megérezném, ha valaki más is olyan különleges, mint én. Amolyan vadászösztön. - Én csak azt mondom amit az ösztönöm súg. Lehet, hogy csak magadat téveszted meg! - mondom neki mosolyogva. Talán az ösztön helyet a szív szót kellett volna használnom, de mindegy, ennyit még igazán elnézhet egy adrenalinfüggő magát papnak kiadó pasastól. Nem ismerem annyira Violetet ez igaz, de mindenkinél jobban szeretem. Aztán ott vannak az ösztönök. Igen, ösztönmániás vagyok. Az pedig azt súgja, hogy sokkal több van Violetben, mint amit első ránézésre látni lehet. Csak a megfelelő idő és hely kell ahhoz, hogy kivirágozzon. Mikor először találkoztunk, akkor nem tette meg, szerintem az a pillanat, mikor összefutottunk, az volt kijelölve erre a célra. Csak áltatja magát azzal, hogy befelé forduló. Igenis letudna ülni bárkivel beszélgetni, ha tisztában lenne magával. Ha tudná a korlátait és nem bújna a betegsége mögé. Elégé jól kezeli, de szerintem kicsit elbújik mögé, az anonimitásban keresi a biztonságot. Nem kell emlékeznie senki arcára, elég ha tudja a nevét és felismeri a hangját. Ennél több nem kell. Én is azért vagyok ilyen közvetlen, mert tudom, hogy nem árthatnak nekem. Legyőzök bárkit, tudom, hogy én vagyok a legerősebb, ezért már néha az önbizalmam is elrettent egy-két embert. Nem örülök neki, hogy Violet elmegy, de annak már igen, hogy nyerek plusz félórát még vele. Aztán még tudni is fogom, hogy hol lakik, ha meglátogatom. Megfogom az biztos, még egyszer nem hagyom őt elmenni. Talán ellátogatok az iskolába is ahova jár, hogy megnézem, van-e valami gond. Bántják-e, befogadták-e már. Ha bántani merik, akkor neki kezdek a tömeg gyilkossági kísérletembe ezt megígérem. Felpattanok a székemről és gyorsan fizetek, majd Violethez fordulok. - Remek, akkor induljunk!- mondom mosolyogva és kinyitom az ajtót Violetnek és csak utána lépek ki az utcára. Tanultam én illemet, pont arra az esetre, ha találkozom Violettel.
Nehéz kiigazodni ezen a fickón. Van benne valami... furcsa, miközben tényleg határozottan szimpatikus is, de a pillantásai és a szavai néha... nem is tudom hova tenni, hogy pontosan mit is gondolok. Egy biztos, próbálok minden zavaró érzés félretenni, mert tudom, hogy muszáj ismerkednem, muszáj nyitnom mások felé, mert ha nem teszem, akkor örök életemben ennyire zárkózott leszek, csak azért, mert olyannak születtem, amilyennek. Esetemben még csak nem is elég a tény, hogy más vagyok mint az átlag, mert nem vagyok szimpla ember, de mellette még van ez a nem egyszerű betegségem is. A legtöbbeknek ez sok lenne együtt, de én úgy érzem, hogy többnyire képes vagyok kezelni és remélem, hogy ez nem is fog soha megváltozni. - Szereted a veszélyt? Azt hogy lehet szeretni? - bukik ki belőlem a kérdés, aztán rá is jövök, hogy mit is mondtam pontosan és zavartan tűröm a fülem mögé a hajam. - Vagyis úgy értem, hogy... nem is tudom, hogy értem csak... meglepett. - teszem még hozzá, bár valahogy úgy érzem, hogy ebből már nem tudok jól kijönni. Nincs nekem közöm hozzá, hogy milyen hivatást választ és ha egyszer szereti a veszélyt, akkor lehet, hogy tényleg jó neki, meg akkor, ha szeret utazni, ahogy erre sikerült rávilágítanom neki, hogy erősen hozzá kapcsolódik egy ilyen munkakörhöz. A legtöbb bűnöző legalábbis nem jön helybe, hanem utánuk kell menni, ha arról van szó, városokon, államokon keresztül is üldözni őket. Ezen sajnos nem sokat lehet másítani. - Azt mondod, hogy te jobban ismersz, miközben még... nem is ismersz? - mosolyodom el. Nem hiszem, hogy igaza lenne, igenis nagyon sokáig voltam inkább csendes és magamba forduló, mint hogy nyitott legyek bárkivel is. Persze ez még a jövőben változhat és mostanában is elég sokat változott, de nem hiszem, hogy valaha is olyan nyílt leszek, mint mondjuk sokan mások, akik tényleg úgy simán bárkivel le tudnak ülni beszélgetni, vagy csak ismerkedni. Szeretnék változni, ebben biztos vagyok és végül is ehhez az kell, hogy direkt erőltessem talán kicsit a dolgot, azaz keressek magamnak olyan munkát, ami igenis kötelez arra, hogy kapcsolatot tartsak másokkal, bár fogalmam sincs, hogy mi lenne az. A legtöbb művész is eléggé befelé forduló, ha csak... de nem is tudom... Elég jól gitározom és szoktam csak úgy magamban énekelgetni is, de azért nem érzem, hogy ebben annyira jó lennék. Az pedig, hogy kiálljak egy közönség elé, azt hiszem rettenetesen félnék ilyesmit megtenni, de talán lenne értelme, vagy egyszer megpróbálhatnám. Végül is, ha az ember színpadon van, állítólag ha a szemébe világít a fényszóró, akkor alig látja a közönséget, vagy becsukom a szemem. Oh, nem tudom, ez most még inkább csak egy beötlött kósza gondolat és egyáltalán nem biztos, hogy tudok, vagy akarok vele bármit is kezdeni. De lassan tényleg mennem kellene, azt hiszem már a nénikém is vár haza és amúgy is vinnék neki a pizzából, mielőtt még teljesen kihűl. Elmosolyodom végül, hogy elköszönjek tőle. Jó volt beszélgetni és biztosan itt leszek majd egyik reggel, amikor ráérek és rászánom magam. - Rendben, akkor kilenc körül. Szerintem pár nap és meg tudom oldani, még egy ideig itt leszek a nénikémnél, talán egy hét, aztán megyek vissza a suliba. - az már nehezebb, főleg mert messze van a suli és nem lehet csak úgy átruccanni Peekskillbe. Gyors vonattal egy óra, busszal pedig több, mint a duplája, és ugye oda-vissza kell számolni. Már azt hiszem tényleg indulnék, amikor megint megszólal, én pedig bizonytalanul fejezem be a mozdulatot, azaz a kabátom cipzárjának felhúzását. - Végül is... ha ráérsz, engem nem zavar és végül is te is pont most lettél kész. Nem lakom messze, talán fél óra séta. - nem szeretek buszozni, úgy sokkal gyorsabb, de valahogy mindig is jobban szerettem gyalog közlekedni. Persze mindig nem tehetem meg, hiszen nagy ez a város, de amikor lehetőség van rá, inkább így teszek.
Mégis mit képzelek? Visszatért az életembe Violet, akit bár csak pár másodpercre láttam, belé szerettem. Most pedig itt ülök és beszélgettek vele, de előbb-utóbb megint el kell válnunk. Ő haza megy, én pedig megölök valakit. Talán mégsem létezik első látásra szerelem? Nálam megtörtént, de akkor ez....csak nálam működne? Violetnek szimpatikus vagyok, legalábbis így jött le a dolog, és ez remek kezdetnek, de többet akarok. Többet akarok a szeménél, a szívét akarom. Talán ha magam adom, akkor Violettel is megtörtént volna az, ami velem? Igazából mindegy is, hiszen mi a biztosíték arra, hogy emlékezne az arcomra, hogy felismerne? A tetoválások talán megmaradnak benne és arról majd felismer. Nem akarom őt megint elveszteni, túlságosan is egyhangú volt az életem nélküle. - Szeretem a veszélyt! Bele se gondoltam mennyit kéne utazni. - csóválom meg a fejemet. Túl sokat kéne utaznom, így még kevesebbet láthatnám Violetet. Violet vagy a gyilkosságok? Egyértelmű, hogy Violet, de ez kivételes dolog, amúgy mindent a művészet mögé rendelek. Biztos sokaknak feltűnne, hogy akiket elkapok, annak a fele hullaházban végzi, ezen is el kell gondolkodnom. Olyan munka kell, ahol nem zavarnak, semmi nem játszik közbe, hogy befejezem a műveimet. Szeretném, ha ismernének, ha keresnének, ha vadásznának rám, de csak azután miután elszórtam az élőhullákat. Rettegjenek tőlem, féljenek, hogy bármikor ők következhetnek. Az idő folyamán kialakult bennem egyfajta ösztön és megérzem, ha keresnek, vagy bajban vagyok. Semmit nem érzek most, ami fura, bár magyarázható Violet jelenlétével. Mindig is furcsálltam, hogy az emberek olyan könnyen elsiklottak afelett, ahogy eltűntek a szüleim. Állandó beszédtéma volt persze, de se nyomozók, se önjelölt Sherlockok. Kicsit elszomorított, hogy ennyire hidegen hagyta ez a hatóságokat. Na, de majd most! A legrosszabb rémálmuk leszek. - Vagy te nem ismered magad. - mondom neki mosolyogva. A körülmények alakítják az embert. Ezzel most célozgatott?! Engem nem alakítottak holmi körülmények, én ilyennek születtem. Mióta az eszemet tudom, azóta vagyok én a legerősebb. Ilyen hatalommal a kezemben nem hinném, hogy visszafogottnak kéne lennem. Most már tudom a korlátaim, amik még nekem is vannak, de ne higgyétek, hogy ez bármi fontos szerepet játszana abban, hogy szánalmas életetek mikor ér véget. Kicsit közelebb kell sétálnom, ha megakarlak ölni, ennyi az egész. Fura, hogy másnak mennyire kell aggódnia amiatt, hogy mit fog dolgozni, miből fog megélni. Nekem nem kell. Lopok, ölök, tökéletesen elvagyok. Elmehetnék esetleg valami illegális bunyóra, ott biztos kaszálnék. Tervnek nem rossz, tömegeket ölni lehet ott is gyakorolni. Mások azt mondanák, hogy nincs életcélom. Már, hogy ne lenne! Káoszt akarok, hírnevet, követőket. Azt akarom, hogy tiszteljenek és féljenek, kövessenek és engedelmeskedjenek. Lángba akarom borítani a világot, a feje tetejére állítani mindent, megszabadítani a gazdagokat a pénztől és szétosztani azt a szegények között. Anarchiát akarok. Ez az én életcélom, ez lenne a fő művem! Ez is eljött. Elmegy, és kitudja mikor látom majd őt újra. Minden reggel itt fogok ülni és várni rá epekedve. Szomorúan ballagok majd haza, megölök dühömben pár rabot, míg nem jön. Talán majd mások élete motiválja, hogy minél előbb találkozzon velem. Ez butaság, ilyenre nem szabad gondolni. Violetet nem zsarolhatom meg, az olyan lenne mintha magamat elárulnám. - Olyan 9 körül. - mondom neki mosolyogva és hátradőlök a székemben, de aztán eszembe jut, hogy talán tudnék még időt nyerni. - Esetleg hazakísérjelek? Vagy ne akarjak túl sokat? - kérdezem tőle mosolyogva.
Biztos vagyok benne, hogy nem tudnám a sors jótéteményének értelmezni a szüleim halálát. Hozzásegített ez ahhoz, hogy elmenjek az új suliba, de... attól még egyáltalán nem örülök neki, kicsit sem. Hiányoznak rémesen és bármit megadnék érte, hogy újra láthatnám őket, ha újra velük lehetnék. Egyszerűen semmire sem vágyom jobban már hetek óta... maximum ez az érzés kezd lassan talán halványodni, a fájdalom tompulni és próbálok legalább egy kicsit élni, amennyire legalábbis tőlem telik. Ezért beszélgetek most egy szinte ismeretlennel, pedig én nem igazán szoktam ilyesmit tenni, most mégis példa van rá. De kellenek a kivételek igaz? Időnként olyat tenni, ami amúgy nem megszokott, nagyon-nagy szükség van rá, hogy kibillentsen a mélabúból. - Akkor ez talán jó is lehet, ha tudsz lőni, akkor nem lesz bajod, ha valaki veszélyes, bár azért ez így is egy elég érdekes munka és gondolom sokat kell majd utazni is hozzá. - a fejvadászok legalábbis nem helyben működnek általában, hanem mennek a bűnözők után, ez akkor esetében is így lesz majd. De végülis ez sem rossz, hiszen sok felé járhat, rengeteg tájat megismerhet és persze sok embert is. Na nem azokra gondolok, akiket le kell vadásznia, hanem mondjuk azokra, akikkel beszélnie kell emiatt. De úgy látom, hogy elég kommunikatív típus, nem hiszem, hogy ezzel bármi gondja lenne. Hozzám is simán ide jött, miközben én még csak nem is emlékeztem rá, bár ezt nem tudhatta előre, habár abból sejthette, hogy nem is nagyon szúrtam ki a tömegben, mint ismerős arcot. - Látszik, hogy nem ismersz. A körülmények néha rosszul alakítják az embert. - rántom meg picit a lábam. Nem arról van szó, hogy nem jelent ez gondot, mert nehéz volt megbékélnem a helyzettel, de attól még határozottan nehezen barátkozom, hiszen meg kell oldani ezt a kis problémát és nem jó mindig mindenkinek magyarázkodni. - Igazad van, majd az iskola után kitalálom. - mosolyodom el végül. Igen, nem kell rohannom, az is lehet, hogy kitalálok valami mást. Minél többet tapasztalok, minél többekkel beszélek, annál nagyobb esély van rá, hogy megtalálom majd a saját utamat. Sosem akartam nagy dolgokat elérni az életben, egyszerűen csak valamiféle alapvető boldogság az, amire törekszem és remélem, hogy idővel majd sikerül elérnem. Megtalálni az életcélomat, valakit, akinek fontos vagyok és viszont. Aztán persze kell egy békés élet, bár ez utóbbi is azok alapján, amiket a suliban hallani, szinte esélytelennek tűnik. Nem vagyok átlagos és soha nem is leszek az, akkor hát hogyan élhetnék átlagos életet, hogyan várhatnék átlagos jövőt? Én is eltüntetem az utolsó falatokat a pizzámból, a többit pedig majd elcsomagoltatom, mert ennyi nem kell egyszerre és amúgy is akartam vinni valamennyit a nénikémnek is. Viszont az még mindig kérdés, hogy hogyan tudunk majd egyeztetni, hiszen előre nem tudom, hogy érek rá. Egyszerűbb nekem, ha én hívom fel őt, mert az én elérésem finoman szólva is bonyolult lehet. - Rendben van, így jó lesz. Mikor szoktál reggelizni? - mosolyodom el. Azért ez számít, mert nem mindenki kel ugyanakkor, szóval nem jöhetek ide mondjuk kilencre, ha ő később, vagy előbb szokott enni. Közben intek a pincérnek, és el is magyarázom, hogy csomagolja be a maradékot, majd az utolsó kortyokat is kiiszom az innivalómból is. Azt hiszem ideje lesz menni, mihelyst visszaért a pizza.
Vannak dolgok amiknek meg kell történniük. Olyan ez, mint a születés. Meg kell születned, hogy élhess, fel kell nőnöd, hogy értsd a világot. Amikor először láttam Violetet, annak is meg kellett történnie. Biztos, hogy nem véletlenül vezetek a lábaim pont az ő nyaralójukba, és biztos, hogy nem véletlenül támadtak rám a szülei egyből, figyelmeztetés helyett. Ha figyelmeztetnek, akkor is megölöm őket, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ki volt kövezve az utam Violet felé. A szülei voltak a kirakós utolsó darabkája, az ő áldozatuk kellett ahhoz, hogy találkozzak Violettel, hogy örökre az emlékezetembe égjen az arca, ha már az enyém az övébe nem. Violet nem is tudja, hogy a szülei mekkora áldozatot hoztak, hogy ő boldog lehessen velem. Ha tudná vajon megbocsátana? Belátná, hogy ennek így kellett történnie, így volt megírva? - A fegyverekhez igen, régen vadásztam. Szerintem belerázódnék a dologba könnyen, az embereket nem olyan nehéz kiismerni. - mondom neki mosolyogva. Szerintem meg is van a munkám. A fegyverekhez értek, még a pályafutásom elején próbáltam azzal ölni, de nem tetszett túlságosan, túl gyorsan öli meg az áldozatot. Kiismerem az embereket, hozzászoktam már ahhoz, hogy vadászok rájuk, megtudom őket találni. Én képes vagyok őket megölni, ők pedig engem nem, mert lepattannának rólam a golyóik. Tudom, hogy kicsit ellen megyek ezzel a fejvadászos dologgal a papi jóságomnak, egyik hibából esek át a másikba, de tudom mit csinálok. Ha valaki olyan sokat segített az embereknek, mint én, ismeri őket, akkor miért ne kaphatná el a rosszakat és vihetné őket a törvényszíne elé? Persze csak a selejteket vinném oda, a jobbakat, az erőseket én magam venném kezelésbe. Megvan ehhez a munkához a fizikumom, a tapasztalatom. Vannak fegyvereim otthon, de egyikre sincs engedélyem. Nem használom őket, de azért jó, ha vannak. Néhány ember csak akkor retteg igazán, ha a szájába nyomom a fegyvert és orosz rulettet játszok vele. Ez elég vicces szokott lenni. Bárcsak látnátok az arcát, mikor megkönnyebbül, hogy nem kapott golyót a fejébe. Aztán azt a reménykedő pillantást mikor én rakom a fejemhez a fegyvert, meghúzom és BUMM! Az arcán lévő reménykedést leváltja a félelem, ahogy a golyó lepattan a fejemről és elkezd könyörögni, sírni, vagy a kettőt egyszerre. Nagyon jókat lehet rajtuk mulatni. - Nem látszol magadnak valónak. - mondom neki mosolyogva. - Van még időd eldönteni, én is az utolsó pillanatban választottam a banki melót. - mondom neki biztatóan. Sikerült teljesen beleélnem magam a szerepemben. Ha most látnának engem a pszichológusok....a világ legjobb, legerősebb és legszebb ragadózójának írnának le. Aki kegyetlenül becserkészi az áldozatait, hogy aztán egy üres héjjá változtathassa őket. Ennél messzebb nem is lehetnének a valóságtól. Soha nem tudnám bántani Violetet és nem azért ölök embert, mert valami nagy trauma ért és ebben próbálom kiélni a vágyaim. Nem, engem teljesen más motivál. A világon egyedüli vagyok, embereket tudok bántani a gondolataimmal, szerintem teljesen reális, ha Istent látom magamban. Amolyan megváltó, ha úgy tetszik. Ha valakit követni kéne, az én vagyok. És fognak is követni, ezt megígérhetem. Ha nem az eszme miatt, akkor a félelem miatt. Felfogom forgatni a világot, hogy lássák valóban én vagyok az egyetlen, aki segíthet nekik jobbá tenni a nyomorúságos életüket. Persze ez valahol álca is. Jobb érzés, ha ismernek és félnek tőled, ha tömegeket ölsz, mintha egy-egy hullát hagysz magad után pár naponta. Valahol mindenki vágyik arra, hogy ismerjék. Rámosolygok és bevágom a pizzám utolsó szeletét is. Elő kell majd készítenem a terepet, hogy az álcám továbbra is álljon, ha csak nincs valami jósbarátja, aki elmondja neki, hogy tulajdonképen én tettem a szüleit a földdel egyenlővé. Felhív. IGEN! Nyert ügy, találkozni fogok még vele. Szükségem van rá, olyan ő nekem, mint a heroin a drogosnak. Függőjévé váltam, mikor megláttam és szenvedtem míg nem láthattam őt. Várjunk csak, nem hívhat fel. A telefon csörgést meghallanák a rabok és esetleg valamelyik hülye elkezdene ordibálni. Meg amúgy is hamarosan bemondja az unalmast, mostanában elég sokat vacakol. - A telefonom elromlott úgyhogy nem tudsz felhívni, de...mit szólnál, ha itt találkoznánk? Én kifogok jönni ide reggelizni minden nap és ha van kedved velem eljönni, akkor majd csatlakozol hozzám. - mondom neki mosolyogva, reménykedve, hogy nem másít a döntésén és láthatom még őt.
Lassan azért felengedek. Nem vagyok olyan nagy bajban az idegenekkel, mert ő még bőven annak számít, de már jóval könnyebben kezelem a helyzetet, vagy a vele való beszélgetést. Egy kicsit mindig kell engednem másoknak, hogy legyenek igenis új ismerőseim, barátaim, mert túlságosan gyakran zárkózom be, ami pedig nincs így jól és ezt nem csak azért mondom, mert mások ezt szokták mondani nekem, hanem azért, mert én is így gondolom. Az én helyzetemben nem egyszerű ismerkedni, de esetünkben már legalább a legelején tisztázhattam, hogy mi is az én kis hátrányom, így legalább ebből később nem lesz gond. Nehezebb, amikor valaki nem tud róla és idővel kell magyarázkodnom, amikor egyszerűen csak nem ismerem meg az utcán, vagy akárhol. A válasza viszont határozottan meglep, legalábbis az első pár szó, hiszen a fejvadászokról valahogy nem a jó kép él az emberben, bennem legalábbis. - De az azért veszélyes is, értesz hozzá egyáltalán? Fegyverekhez... vagy nem is tudom. - bűnözőkre vadászni nem lehet egyszerű, hiszen lehet hogy a másik visszalő, vagy támad, akkor pedig tudni kell az embernek megvédeni magát. A papi dolgokhoz pedig ez nem nagyon passzol, habár eléggé megtermett fickóról van szó, ha jól látom nem kell panaszkodnia, ami az izmokat illeti és a tetoválás sem arra utal, hogy félteni kellene, de nem lehet csak a külső alapján beskatulyázni valakit, ennek soha nem is voltam a híve. Ettől még persze ugyanúgy talán egy cseppnyi aggodalom is vegyül a pillantásomba, hiszen veszélyes munkát választott, vagy választana, meg gondolom ahhoz azért kell valamiféle engedély is, mert ma már nem olyan világot élünk, mint a régi vadnyugaton, hogy bárki elmehet fejvadásznak. A fegyverhez a legtöbb államban kell fegyverviselési engedély is teszem azt, no meg valahol csak meg kell tanulni lőni, vagy egyáltalán csak harcolni, ha az ellenfél nem győzhető meg szimpla rábeszéléssel, bár azt hiszem egy bűnöző esetén ez eleve teljesen kizárt. Attól persze félek, hogy vissza is kapom ezt a kérdést, ami végül meg is történik. Sejtelmem sincs, hogy mi menne nekem igazán, miben lennék jó. - Igen, bár... én is eléggé magamnak való vagyok többnyire, és fogalmam sincs, hogy mi menne nekem, ami művészet. Nehéz, mert lassan tényleg el kéne döntenem, hogy mit is akarok. - bizonytalanul rántom meg a vállam. Rajzolni tudok valamelyest, de sose gondoltam, hogy olyan profi lennék benne. Elmehetnék persze akrobatának is, vagy tűzöltónak, mert a képességem ezekben rengeteget segítene, csak akkor meg magyarázkodnom kéne, hogy miért vagyok mindig olyan szerencsés. Ha csak egy-egy alkalommal jön be valami, az nem feltűnő, de ha már sokadszor, akkor az valakinek szemet szúrhat és ha jól tudom, akkor érdemes lenne valamelyest visszafogni magunkat, hogy ne vegye észre senki, hogy azért jócskán mások vagyunk, mint egy átlag ember. - Köszönöm, ez kedves tőled! - mosolyodom el. Talán igaza van, mosolyogni mindig szerettem és talán elfogadnának, ha már segíteni akarok. Csak meg kell próbálni, ennyi a feladat, semmi több. És végül is most már nincs visszaút, hiszen kimondtam, hogy elmennék vele egy ilyen ételosztásra, vagy akármire. Nekem is elfoglaltság lenne és élvezném is azt hiszem. - Rendben, akkor valamikor... megbeszélhetnénk. - bizonytalanul pislogok párat, hiszen még csak azt se tudom, hogy milyen elérhetőséget adhatnék meg, hiszen mobil még nincs, viszont nem vagyok túl gyakran otthon, hogy megadjam a nénikémnél lévő telefonszámot, az iskoláét viszont megint csak nem lehet. - Esetleg majd valamikor felhívlak, ha úgy jó neked. - erre jutok végül, a legegyszerűbb megoldás azt hiszem, ha majd én keresem.
Elégedetten tapasztalom, hogy az a kezdeti bizalmatlanság eltűnt a hangjából, és úgy beszélget velem, mint egy kedves ismerősével. Kezdetnek nem rossz, de többnek kell lennie köztünk. Ez így van megírva és kész. Nincs mit tenni ellene. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy kik környékezték meg őt, mert biztos volt ilyen, ha nem is olyan szembeszökően. Nem azért mert bántanám, csak.....áh, kinek hazudok, megölném azt a pasast. Gyötrelmes kínok között hagyná maga mögött a földi létét, hogy találkozhasson azzal amiben hisz. Bárcsak neki szegezhetném a kérdést, nem tartva attól, hogy elhajt, hogy mégis mit gondol rólam? Mármint, mint a szülei gyilkosáról. Haragszik-e még, mit gondol mihez kezdtem, miért tettem. Biztos nyomasztják ezek a kérdések és biztos, hogy keresi a válaszokat. Valahol, amolyan ösztön azt súgja, hogy segítenek is neki. Rendőrök, magánnyomozók, vagy akárki más. Szegény Violet, ha tudná, hogy kivel áll szemben.....talán nem vágyna ennyire arra, hogy tudja a válaszokat. Nem valami jó érzés mikor válaszokat várunk, de nincsenek. Itt is ez a helyzet. Azért haltak meg, mert ott voltak. Nem volt rá különösebb okom. Engem akarna elfogatni holmi rendőrökkel meg magándetektívekkel?! Engem nem lehet elkapni, nem lehet megölni. Én vagyok a vadász, mindenki más pedig a prédám! - Nos....szívesen lennék fejvadász, aki elkapja a bűnözőket és elviszi a bírásokra őket, de még művészként is eltudom magam képzelni.- mondom neki mosolyogva. Hóhért nem mondhatok, hogy venné már ki magát? Fejvadászat egy jó buli lehet, talán ki is próbálom majd. Már most művész vagyok, csak pénzt nem kapok érte, mert kevesen értékelik a műveimet. De majd most! Nagyokat fognak nézni! Még mondhattam volna, hogy katonának akarok menni, de mivel papnak adtam ki magam az elején, nem hinném, hogy jó pont lenne nála. Ez sajnos egy elég sakk-matt kérdés. Ugyan kitudná, hogy mihez kezdene magával? Csak álmodozik, én se mindig így képzeltem el az életem. Kiskoromban hentesnek is elmentem volna, mert szeretem késsel vagdosni. Ezt az imádatomat mostanában is gyakorlom, csak nem halott állatokon. Nem válaszolok, csak mosolygok és eszem tovább a pizzám. Kicsit rosszul esik, hogy így leszólta az én drágalátos fagyasztott kajáimat, de igaza van. Hozzátudnék szokni a mindennapi friss ételhez, de így csökkentenem kéne a vendégeimmel töltött időmet, ami így is elég kevés sajnos. Nem szoktam hozzá túlságosan az anyám főztéhez. Nem éheztettek, vagy hasonló, csak én soha nem ettem belőle. Mikor már kapisgálta, hogy miattam kerülnek az emberek kórházba, elég csúnyán nézett rám. Féltem, hogy mérget rakott a levesembe, így inkább a boltból loptam kaját. Nem kockáztathattam, ezt szerintem mindenki megérti. Pénzt is így szereztem, tehát már kiskoromban is remekül gondoskodtam magamról. Viszont az az átkozott....hogy is hívták? Sophie talán? Sophie néni, de utáltam őt! Egyszer rajtakapott, hogy lopok, mire szólt a szüleimnek. Apám annyira kijött a sodrából, hogy nadrágszíjjal akart megverni. Aztán végül majdnem felakasztotta magát. Talán valamikor Sophie nénit is meglátogathatnám. Nem, ő öreg. Az nem igazságos küzdelem, és amúgy is öreg már, mindjárt meghal magától is. Kapott egy kis ízelítőt már abból, hogy mégis milyen, ha felbosszantják William Gallaghert, szegények muszáj ennyivel beérnie. - Azok a legjobbak! - mondom neki vigyorogva. Az én sulim is elég átlagos volt, remek gyakorlópálya volt a képességemnek, igazi játszótér. - Az írok általában olyan maguknak valóak nem? Viszont művésznek könnyen eltudnálak képzelni! - mondom neki mosolyogva. Nem tudom milyen művészetre gondolt, lehet, hogy ő is az én művészetemet folytatja. Kitudja, neki is van élete nem igaz? Lehet, hogy próbál utánozni engem. Kevés esélye van, de bármi megtörténhet. Én inkább amolyan festőnek tudnám őt elképzelni. Kár, hogy nem emlékszik az arcomra, milyen lenyűgöző festmény lenne az első találkozásunk! Csak úgy vibrálna a festék a vásznon, dübörögne benne az élet, úgy ahogy a szívem zakatolt mikor először megláttam őt. Híres lenne, vele lenne tele a sajtó, az emberek csak bámulnának maguk elé, miközben próbálnák kitalálni ki volt az a zseni, aki megihlette ezt a képet? - Elfogadnának, neked olyan segítő arcod van! - mondom neki mosolyogva. Nem a levegőbe beszélek, tényleg olyan, mintha mindig segíteni akarna neked. Fura, de ettől is csak még különlegesebb. Egy újabb jel. - Engem ismernek, és téged is fognak! Gyere nyugodtan! - mondom neki mosolyogva. Na ebből már lehetnek bajok. A legtöbb ember tényleg ismer engem ott, de csak azért mert már mindannyiukat befenyítettem, hogy ugorjanak, ha mondok nekik valamit. Előre kell nekik szólnom, hogy bánjanak úgy velem, mintha már régóta segítenék nekik és legyenek kedvesek Violettel. Bár, talán még szólni se kéne, hogy kedvesek legyenek, működésbe lépne a "Violet-hatás" és már mindenki jámbor kis bárányként lebzselne körülötte.
Azt hiszem ez így teljesen hihető végül, bár az elején kissé meg voltam zavarodva a papi kérdésben, de most már minden világos. Végül is majdhogynem úgy funkcionál, csak épp még sem, hiszen ő önként teszi ezt, és ez nagyon becsülendő. Egy pap legalább az egyháztól kap juttatásokat, vagy legalább egy életteret gondolom, esetében viszont neki kell megoldani a saját fenntartását és mellette még másoknak is segít. Ez azért határozottan jó színben tünteti fel, én pedig egyre kevésbé érzem, hogy akár csak egy kicsit is tartanom kellene tőle. Az elején még csak egy idegen volt, aki leült az asztalomhoz és én nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de mostanra nem bántam meg, hogy így döntöttem. - Értem, de egyáltalán mi lenne a kedvedre való úgy igazán? - ezt kérdezem, amikor még én se tudom pontosan, hogy mit is akarok kezdeni magammal? Már csak az lenne a jó, ha mondjuk nem kérdezne vissza, mert akkor azt hiszem fogalmam sincs, hogy mit is mondanék neki rá. Talán érdekel a történelem, lehetnék régész, csak épp akkor sokat kéne utaznom és nem mellesleg rengeteg emberrel találkozni, akiket nem ismernék meg újra. Nehéz kérdés... mi lenne, amivel úgy foglalkozhatnék, amiben nem akadályoz a betegségem. Azt nem akarom, hogy a munkám bezárjon valahova, ahol nem is találkozom emberekkel, az úgy azért határozottan rémes lenne, mert szeretek beszélgetni, megismerni másokat, még ha gyakran elég bizalmatlan is vagyok. - Ehhez nem fér kétség, a félkész ételek mindig csak enyhe utánzatok, a frissen készült mindig egész más. - mosolyodom el. Olyan ez, mint anya tortái, azok csodásak voltak és sose kaptunk olyat a boltban, de ebben persze az is benne lehet, hogy különlegesebb volt nekem a saját, mert abba általában én is besegítettem, legalább a díszítésbe, mert azért más még annyira nem ment, de a tálak kinyalásában mindig profi voltam, bár abban azt hiszem minden gyerek. Elmosolyodom a lelkesedésére, örülök neki, hogy ízlik neki annyira a pizza, hogy akár máskor is eljön majd, akkor már jót tettem a hellyel, hiszen új vendéget hoztam, aki amúgy ha jól láttam nem is evett volna itt, ha én nem javasolom. Végül pedig jön a kérdés, amiről fogalmam sincs... nem tudom, hogy mit kéne kezdenem magammal, látszik is az arcomon, hogy elbizonytalanodom. - Igazából fogalmam sincs, ez egy... elég általános suli. - jah, így is meg lehet fogalmazni. - Sok minden érdekel, de nem tudom, hogy ezzel a kis hátránnyal mihez is kezdhetnék, mi menne igazán nekem, ahol nem gond, hogy nem ismerek fel másokat. Azt hiszem... szívesen lennék régész, vagy... művész, talán író. - szeretek olvasni, bár nem tudom, hogy lenne-e hozzá érzékem, de a régészet olyan kalandos. Legalábbis a filmeken mindig olyan érdekesnek tűnik, bár a valóságban azért biztosan más, de... akkor is szívesen foglalkoznék ilyesmivel. A történelem mindig is érdekelt és nagyon jó érzés lehet felfedezni valami olyat, amit előtte más még sosem érintett meg, vagy legalábbis évszázadok óta nem. Egy régi kor ereklyéjét kézbe fogni pl, én... nagyon szeretnék ezzel foglalkozni, jó lenne. - De szerinted azért elfogadnának, ha segíteni szeretnék? Elmehetnék akár... veled egyszer, hiszen téged már gondolom sokan ismernek. - óvatosan mondom csak ezt ki, mert mi van, ha rossz ötlet, vagy nem is akarja, hogy bárhova menjek vele, mert bár kedves, de gondolom mindenkivel az, ha már ilyen munkát végez, vagyis önkéntes tevékenységet.
Nagy kő esik le a szívemről, mikor sikerül ebből a papi dologból jól kijönnöm. Nem is hazudtam neki, egyszerűen csak más látószögből vizsgáltam az elképzelt életemet, büszke vagyok magamra. Segítek embereknek önzetlenül és ez jó fényt vett rám. A valóságban is ezt teszem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszana ebben szerepet az élvezet is. Valamiért jóérzéssel tölt el, ha mások szenvednek. Nem vagyok őrült, vagy pszichopata, csak szeretek a legerősebb lenni, és ilyenkor az vagyok. A sok bolond azt hiszi, hogyha nem törnek meg, akkor erősek. Előbb-utóbb mindenki megtör, és ha megölöm, akkor erősebb volt? Ezért kell őket a reménnyel táplálni, majd elvenni és elpusztítani őket, hogy lássák: én vagyok az erősebb. A reményél kevés dolog erősebb, mert egyetlen kis sugár elég, hogy ezrek higgyenek valamiben, mert az igazi kétségbeesést a remény táplálja. Mérgezni kell vele őket, hogy megértsék a világ fekete és fehér, úgy működik, ahogy. - Dehogynem akarok, csak nehéz ebben a városban találni valami kedvemre valót! - mit akarjak dolgozni? A bankba semmikép nem akarok visszamenni, elvégre nem szeretem azt a munkát, ha otthagytam. Viszont elő kell állnom valami elképzeléssel, mert valahonnan elő kell teremtenem a pénzt, és nem mondhatom meg, hogy azokat lopom meg, akiken segítek. A pénz önmagában nem jelent nekem sokat. Ha van étel és ital nálam, illetve egy ember akit kedvemre üthetek, én már boldog vagyok. Örömmel látom, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcára. Nem számítottam rá, hogy ennyire kellemetlen érzés lesz, ha megégetem magam, elvégre nem lehet megsebesíteni, de úgy látszik, a nyelvem már kivétel ez alól. A pizzás dolog is bejött, bár az amúgy sem volt kamu. Bárcsak ne hizlalna, akkor kevesebb időt kéne az edzéssel töltenem és többet tudnék foglalkozni a pincém lakóival, megérdemlik, hogy törődjenek velük. - Azért az se olyan rossz, de ehhez nem fogható! - mondom neki mosolyogva harapva még egy nagyot a pizzából. Az már igaz, hogy nem szoktam főzni, és hogy konzerv meg fagyasztott kaján élek. Néha rendelek thai kaját, de semmi több. Mostanában rászoktam arra is, hogy mikor az otthonában kapom el az áldozatom, eszek egy jót a lakásában miközben a meccset nézek, aztán viszem is őt a birodalmamba. Kifejezetten jókat lehet enni, volt, hogy a hűtőben még maradt az szülinapi tortából egy kicsi, ami csak arra várt, hogy elfogyasszam. - Ide fogok szokni! - mondom neki vidáman habzsolva a finom pizzát. - És veled mi újság? Mihez kezdesz, ha végzel a suliban? - éppen eleget beszéltem már az áldozataim összegyűrt életéről az én fantáziámmal kiegészítve. Volt benne hazugság és burkolt igazság is, most rajta a sor, hogy meséljen. Kíváncsi vagyok mi történt azalatt az idő alatt, míg magára hagytam. Nagyon bántott a gondolat, hogy magára hagytam és nem voltam vele, hogy megvigasztaljam, de azért nem vagyok annyira érzéketlen, hogy pont én vigasztaljam őt a vállamon. Van nekem is önkritikám, csak kevés, mivel a legtöbb dologban a legjobb vagyok, akárcsak amibe belekezdek. Nem vagyok paranoiás, teljesen normális vagyok, még oklevelem is van róla. - Na igen, ebben van valami. A szegények általában a többi szegényt jobban megbírják maguk közt, és ha valaki szerencsésebb akar segíteni nekik, azt megaláztatásnak érzik - mondom neki bólogatva. Nem szegénységben nőttem fel, de közel sem volt olyan jó életem. Mennyit álmodoztam arról, hogy felborítom a világegyensúlyát. A hatalombirtokosait kirángatom otthonaikból és a hideg világba taszítom őket, ahol mindig is éltem. Elveszem azt, ami az övék, törvénytülök felettük. Ezt az álmom még nem adtam fel, de kevés az esély arra, hogy sikerüljön elhozni a totális káoszt ebbe a nagyszerű országba, ami bűzlik a korrupciótól és az igazságtalanul gazdagoktól. Violet más tészta. Nem mondanám, hogy gazdagok voltak, nem láttam a bankszámlájukat, de akkor inkább a jól élők kategóriájába sorolnám őt és a családját, ha még lenne. Ők kimaradtak volna a tisztogatómunkálataimból.
Tényleg nehéz lenne elhinnem róla, hogy igazi pap, de szerencsére végül csak kiderül, hogy nem erről van szó. Nem azt mondom, hogy nem mondott igazat, egyszerűen csak úgy fogalmazta meg a dolgokat, ahogy ő hisz benne, és ezzel nincs is semmi gond. Vannak olyanok, akik azt mondják magukról, hogy ők teszem azt költők, de közben csak időnként írnak egy-két verset, és ez egyáltalán nem hivatalos munkakör. A lényeg az, hogy segít az embereknek, és ez nagyon is tisztelendő, az hogy ezt milyen címszó alatt teszi a legkevésbé sem fontos azt hiszem. Az már egész más tészta, hogy ha tudnám, hogy ő mit is nevez másokon való segítésnek, akkor fogalmam sincs, hogy mit reagálnék, de valahol a megrökönyödés és a teljes pánik között lenne félúton. Az azért megnyugtató és mosolyt csal az arcorma, hogy nem bántottam meg hitetlenkedő szavaimmal, hiszen nem az volt a célom. - Ez végül is jogos, de nem szeretnél valamilyen munkát? Vagy... egyáltalán mi érdekel? - mert ha jól sejtem bankba nem szívesen menne vissza dolgozni, ha az nem jött be neki, de azért mindenkinek kell valami munka, ha nincsenek nagy tartalékai, mert egy idő után szép dolog a másokon való segítés, de attól nem fog megtelni a hűtő és nem is lesz fűtés az ember lakásában. Azon viszont kénytelen vagyok elmosolyodni és határozottan jól szórakozom - pedig nem szép tőlem -, hogy megégeti a száját. De végül is ő is elvicceli kissé a dolgot, szóval remélhetőleg részemről se olyan csúnya dolog ez. Végül is lehet, hogy igaz, hogy ha hozzászokott a fagyasztott pizzához, ami az se biztos, hogy belül mindig rendesen átmelegszik, akkor ez a friss, omlós és főként forró nagyon szokatlan neki. - Így már teljesen érthető, időnként kell enni normális kaját is. - ha jól sejtem tehát nem nagyon szokott főzni magának. Én nagyon megszoktam anyu, aztán most a nénikém házikosztját és a birtokon lévő kaja is kifejezetten jónak mondható. Nem is tudom, hogy milyen lehet gyors ételeken, meg fagyasztott vackokon élni. Azért látom ám, hogy még meg is fújja a pizzáját, tehát hallgat rám, ami határozottan jó érzéssel tölt el. Na nem mintha soha senki nem hallgatna rám, de szerintem ez másnak is jól esne és persze számára is hasznos, hogy nem égeti le újra a nyelvét. - Igen, én is. Mindig ilyet rendelek, ha ide jövök, és amúgy is állati finomra csinálják itt a tésztát is. Nagyon jó kis hely! - és fura, mert rég voltam itt, mert a szüleimhez kapcsolódó sok emlék is ide kötődött, de kár volt e miatt lemondani egy remek pizzáról. Végül is azt hiszem idővel tényleg sikerül majd feldolgoznom ezt az egészet, mert úgy tűnik, hogy szép lassan, de megy. - Így már értem, tényleg jó dolog lehet, hogy ennyire a szíveden viseled mások sorsát. Régen... gondolkodtam rajta, hogy jó lenne valami ilyesmiben részt venni, csak tudod egy kicsit... félek is, hogy nem néznének-e rám máshogy csak, mert nekem több minden adatott meg. - nem tudok odaadni mindent másoknak, az nem lehetséges, de attól még rossz érzés lehetne az, hogy másnak nagyon rossz, hogy sokszor éheznek. Azt hiszem mint én, sokan vannak így ezzel, hogy egyszerűbb bizonyos problémákat úgy kezelni, mintha... nem lennének.
Vajon bűn, ha úgy érzem, hogy nagyszerűen mulatok, miközben Violetnek mondom újabb és újabb hazugságaim? Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok valami pap alkat. A papok reverendában, lehajtott fejjel járnak mindenhova, hónuk alatt egy bibliával. Én pedig itt ülök trikóban, kényelmesen elnyúlva a széken és kedvesen mosolyogva. Bizonytalanságban kell tartanom őt valamilyen szinten, hogy ne unjon meg, mindig kíváncsi legyen valamire rólam, de ezt a papi dolgot tisztáznom kell, mert nagyon vékony pengén táncolok. Persze benne is megvan biztos a "ne ítélj első látásra" dolog, de most nyugodtan ítélhetne első látásra, sőt mindig. Az első megérzés a helyes mindig, az utána következőek csak elakarnak bizonytalanítani a dolgodban. A beszédstílusom is fura lehet neki, nem az a bő szókincs, bár ez nem zavar túlságosan. Kit érdekel melyik szót használod, hogy elmond amit akarsz, ugyanazt az érzelmet fogja kiváltani. A hittről való tudásom is kifog merülni egyhamar, mert azzal a pappal a jó beszélgetésünk nagyjából 3 percig tartott, míg ki nem vágtam a nyelvét, mert túl hangosan ordibált. Vele már nem fogok tudni elbeszélgetni erről, tehát meneküljünk a papság elől! A fickót pedig meg kell ölnöm, mert nem tud már beszélni, így pedig a módszeremet sem tudom rajta alkalmazni. Bár, ha esetleg ő nem mondaná, hanem írná? Sőt, ne is csináljon semmit! Csak legyen és kész, ne reagáljon semmire! Az úgy még hatásosabb. Már két remek elképzelésem is van, kíváncsi vagyok melyiknek van nagyobb hatása. Úgy megkérdezném Violetet, hogy neki melyik tetszik jobban, de félek, hogy félreértené a dolgot és engem is beskatulyázna a rosszfiúk közé, amit pedig nem akarok. - Átlátsz rajtam! - mondom neki mosolyogva és máris a védekezésen töröm a fejem. Maradjunk az egyszerű dolgoknál! - Valóban nem ez a hivatásom, csak segítek az embereknek. De jobb érzés papnak mondani maga, mintha azt mondanám, hogy most épp nincs munkám! - mondom neki kedvesen és a reakcióját figyelem. Remélem, hogy megfelel neki a kedves idegen, aki segít az embereken papnak kiadva magát, hogy ne érezze magát kellemetlenül, hogy a jól fizető banki meló után most éppen munkanélküli. Másrészt viszont ennek lehet hátulütője, hogy Violet szemében ez hátrány. Nem, olyan nem létezik. Nem szabad a dolgokat túlbonyolítanom! Violet amúgy sem tűnik olyannak, akinek a munkád és a zsebed tartalma lenne mérvadó. Látom, ahogy megkönnyebbül a pizza láttán és ebből leszűröm, hogy elértem a célom. Sikerült megkavarnom őt, de kis híján magamat is. Ilyet még egyszer nem csinálhatok! Oké, hogy nem tervezek előre, de azért megfontoltan kell játszani ezt a játékot. Hamar megnyugodok és már nem is gondolok a szakács rémült arcára, ahogy a saját késeivel vágom őt fel. Violet mosolyát figyelem és én is elmosolyodok. Láthatóan nagyon ízlik neki a pizza és még tudja is, hogy kell enni, nem úgy, mint én. Ezt most megúszta a szakács, de csak mert Violet közelében nekem is vannak hibáim. Amúgy megölném, ezen ne múljon a lelki békém. - Azt hiszem túlságosan is hozzászoktam a fagyasztott pizzához! - mondom neki mosolyogva. Mostanában sokat eszek amolyan pár perces pizzát, amit elég beraknom a mikróba és kész is. Gyorsan végzek vele és visszatérhetek a barátaimhoz. Kicsit meglepődök mikor késsel és villával neki áll pizzát enni, de aztán rájövök, hogy nem egyforma nevelést kaptunk. Valahogy azt hittem, hogy minden amerikai kézzel áll neki pizzát enni. Tanulva a hibámból és Violettől, megfújom, hogy ne legyen olyan forró és úgy eszem meg. Na igen, mindjárt más íze van! A szakács egyértelműen megmenekült, nagyszerű kis pizzát varázsolt ide elénk. - Nagyon finom, imádom a parmezánt meg a bacont együtt! - mondom neki vidáman, de előbb lenyelem a falatot, szerintem nem éppen jó pont nála, ha teleszájjal beszélek hozzá. Igazán jó ízlése van, ami csak tovább erősíti azt az érzésem, hogy különleges, hogy egymáshoz valóak vagyunk. Két ilyen rendkívüli ember, hogy élhetne külön utakon? - A lelki sérelmeiket segítek az embereknek elfelejteni, leveszem a terhet róluk, megszabadítom őket az életük gondjaitól. - mondom neki vidáman falatozva a pizzát. Az életük gondja maga az élet. Megmondtam az igazat Violetnek, úgyhogy nem vádolhat már hazugsággal engem! - Meg elbeszélgettek az emberekkel, néha elmegyek ételosztásra. Próbálok papként viselkedni, de nem azzá lenni. - mondom neki mosolyogva. Remélem sikerül magamat kivágnom ebből az egész papi dologból, mert kezd már igazán kellemetlen lenni, hogy ilyen külön, kis vadóc pap félének kell mutatnom magam.
Tényleg nagyon furcsa abba belegondolni, hogy ő egy pap, valahogy nagyon nem illik hozzá. És nem feltétlenül a tetoválás miatt, a stílusa, meg úgy általában a külseje sem egy papot juttat az eszembe. Bár persze tény, hogy nem igazán kéne általánosítani, mert miért ne lehetne más, mint a megszokott, meg sokféle egyház van, és mindenhol mások a szokások ész az elvárások, de akkor is... Nem akarok én belekötni, ezért jegyzem meg ezt csak halkan és legszívesebben még elnézést is kérnék párszor, hogy ne érezze megbántva magát. Senkinek sem jó, ha feltételeznek róla valamit, ami nem igaz rá, én pedig igazán nem szoktam elsőre ítélni, hiszen nekem különösen tudnom kell, hogy ez mennyire rossz. Van egy nem túl egyszerűen kezelhető hátrányom, plusz szőke vagyok, babaarcú, ezek alapján a legtöbben nem néznének túl okosnak, vagy határozottnak, pedig nagyon is tudok az lenni, ha megerőltetem magam egy kicsit. Az az igazság, hogy mára szóhasználata is néhol kissé furcsa, de nem lehet mindenki egyforma. A tetoválása viszont érdekes, nagyon is felkelti a figyelmem, de végül visszafogom magam, hogy ne érintsem meg. Az mégis hogy venné ki magát, ha elkezdeném itt simogatni egy vadidegen karját csak azért, mert formák és képek vannak rajta? A végén még pár óra és visszajutna az egész a nénikémhez, hiszen ez egy nagy város, de vannak itt olyanok, akik nagyon is tudják hogyan kell terjeszteni a pletykákat. - De akkor úgy érted, hogy... igazából nem vagy pap, csak a szívedben? Legalábbis, ha jól értem. De akkor szimplán mondhatod azt is, hogy segítesz az embereknek, viszont akkor mi a hivatásod? - kissé ráncolom a homlokomat, mert azt hiszem egy egész kicsit belezavarodtam. Most akkor pap, de mégsem, és nem hisz istenben, de akkor hogyan lehet pap? Így inkább olyan, mint egy kedves idegen, aki segít másoknak, ami jó és becsülendő, csak attól még nem kell így neveznie magát. Vagy csak én értettem félre és keveredtem most már bele az egészbe egy egész hangyányit, vagy inkább nagyon? Komolyan nagyon örülök neki, hogy közben megérkezik a pizza, mert legalább azzal elterelhetem a gondolataimat és a figyelmemet is kicsit. Az viszont alap, hogy megosztom vele, mégis csak imádom és ő fizeti, ez így fair. És amúgy se jó egyedül enni, határozottan zavarna, ha nézne közben. - Így van, egyedül enni rossz és lehet, hogy éhes is vagy. - mosolyodom el, és ez nem is múlik, amikor kikerekedik a szeme és láthatóan könnybe is lábad. Na igen, azt hiszem egy kicsit lassabb tempót kellett volna diktálnia. Igazán nem akarom kinevetni, de egy elfojtott kuncogás még így is előkúszik a torkomból, akármennyire is igyekszem visszatartani. - Tudod a pizza kemencében sül, ezért többnyire meleg. - nekem meg sem fordul a fejemben, hogy nem ilyennek kéne lennie, hiszen minden pizza forró, de azért kell fújni, ahogy én is teszek, miután vágtam belőle magamnak. Nem kézzel eszek, valahogy ezt szoktam meg, késsel-villával, apró szeletekre. Úgy nem is olyan forró és könnyű fújni is. Praktikus megoldás és a végén ki se kell mosakodni belőle. - És hogy ízlik? - kíváncsi vagyok, mert egyedi összeállítás végül is, bár viszonylag alapvető feltétekkel. Én oda vagyok érte és ez látszik is azon, ahogy újabb és újabb falatok kerülnek a számba. Határozottan élvezettel majszolgatom. - És kiknek szoktál segíteni? - ha már pap és erről volt szó. Talán kisegít mondjuk ingyenkonyhán, vagy... a fene tudja. Eddig igazából nem nagyon volt ilyesmiben lehetőségem részt venni, de ki tudja, még érdekes is lehet, azt hiszem szívesen segítenék másoknak ételt osztani, vagy ilyesmi. Jó tehet a léleknek.
Mosolyogva nézem Violetet. Ez a pap dolog nem volt éppen a legjobb ötlet tőlem, mert nem valami rugalmas munkakör, de kilehet dumálni magunkat is ebből. Valahogy mindig is érdekelt ez az egész papi dolog. Nem úgy, hogy kipróbálnám, csak szimplán érdekesnek találtam azt a sok embert akik egész nap térdelnek az oltár előtt és imádkoznak a semmihez. Akinek egy csöppnyi esze van, nem hisz ebben a nagy isteni hókuszpókuszban. Ha valakihez imádkozni kéne, akkor az én vagyok. Rajtam nem fog a golyó és én ölöm meg az embereket a saját képzeletükkel, de nem vágyom én arra, hogy kisebb szekta hódoljon nekem. Az ötlet maga kedvemre való, de a sikereket egyedül akarom elérni. Meg amúgy is az a sok szekta tag általában bugris, akikről már ránézésre eltudom dönteni, hogy miként öljem meg őket. Nem is az a kérdés velük kapcsolatban, hogy meghaljanak-e, csak az, mennyit szenvedjenek. A lényeg, hogy én képes vagyok életekről dönteni, sokkal több jogom lenne követelni az emberek imádatát, mint Istennek. Vajon őt meglehet ölni? Ki kell próbálnom majd, mert maga az elképzelés nagyon felvillanyoz. Isteneket ölni olyan lenne, mintha a világot hódítanám meg. Észreveszem rajta, hogy elkalandozik a tekintete a vállam felett, de megállom, hogy megnézem mit néz oly nagyon. Hülyén nézne ki, és félő, ha valamilyen pasi ülne ott pillanatok alatt megölném, amiért megpróbálja elvenni tőlem Violetet! Az pedig a legkevésbé sem hiányzik most nekem, hogy Violet szeme láttára gyakoroljam mesterségem. Látom rajta, hogy mennyire bántja őt a szülei halála. Kezdem magam rosszul érezni amiatt, hogy megöltem őket. Az arcára van írva, én legalábbis látom, hogy mennyire bántja. Fura, mert én semennyire sem bánom, hogy az enyéim eltűntek. Közömbösek voltak mindig is, Toddy volt az egyetlen, akivel Violet előtt törődtem, de ő is cserbenhagyott engem. Mit tennének, ha most elmennék hozzájuk? Megismernének egyáltalán? Hívnák a rendőröket? Vagy belenyugodnának a sorsukba és elfogadják, hogy megfognak halni? Remélem, hogy küzdeni fognak, úgy élvezetesebb lesz. - Persze, de a sok szentlélek ezt elfelejti. - mondom neki mosolyogva és enyhén oldalra biccentem a fejem, mikor a kezem felé nyúl, de kissé csalódva eszmélek rá, hogy csak szomjas volt. Viszont annak örülök, hogy szemmel láthatólag érdeklik a tetoválások. Varratok egy Violetet is a kezemre ebben biztos vagyok, amint lesz rá alkalmam. - Jól tudod! - mosolygok rá. Na most mit mondjak? Maradok inkább a különleges egyedi papnál, abból nagyobb bajom nem hiszem, hogy lehetne. - De nem azért mondtam, mert nekem ezeket be kéne tartanom. Pap vagyok, de nem ez a hivatásom, csak azért teszem, mert szeretek segíteni az embereknek. Nem templomban dolgozom, csak néha engednek oda be azok a szentéletűek. Nem hiszek Istenben sem, az emberekben viszont igen. - mondom neki mosolyogva. Egy pap, aki nem is pap, aki járja a várost és segít a rászorulóknak. Tökéletes, és van benne igazság is! Nem akarom magam túlságosan is beleártani a pap szerepbe mert rosszul kerülnék ki belőle, és így valahogy különleges lesz az álcám is, ha egy lehetetlen embernek adom ki magam. Rámosolygok, nem akarom erőltetni a "kezdem megszokni az életem" témát, mert hamar visszajutnánk a szüleihez, az pedig holtpont lenne. Ő szomorú lenne, engem pedig annyiban érdekel annak a két embernek a halála, hogy Violet szülei voltak. Ezenkívül teljesen hidegen hagynak. - De csak mert egyedül enni rossz! - mondom neki mosolyogva és kiveszek egy kést meg villát az evőeszköztartóból és vágok egy kisebb szeletet a pizzából, majd a kezembe veszem és jó nagyot harapok belőle, mire a szemem egy pillanatra kikerekedik, ahogy a forró pizzával megégetem a nyelvem. Valahogy sikerül lenyelnem, aztán megtörlöm a könnybe lábadt szememet és amolyan megjátszott komolysággal szólok hozzá: - Vigyáz, nehogy megégesd magad! - mondom neki mosolyogva, de a fejemben csak az jár, hogy kicsinálhatta ezt a pizzát. Nagyon finom, de túlságosan is forró. Nem fogom megölni, maximum eltöröm egy-két csontját, hogy megtanulja mit jelent a forró fogalma.
Amikor beugrottam egy pizzára nem gondoltam, hogy végül nem egyedül fogom elfogyasztani. Nem ismerkedem túl könnyen és most rövid időn belül két olyan valakibe is belebotlottam, akit szimpatikusnak vélek és... Áh, nem is tudom, hogy mire gondoljak, inkább szimplán csak hallgatom, amit mond és válaszolok időnként. Túlságosan nehéz volt az elmúlt pár hónap és talán lassan esélyt adhatok az életnek, hogy egy kicsit rendeződjön. Vajon képes leszek végleg túllépni egyszer a szüleim halálán? Nem fogok időnként akár évek múlva is úgy ébredni, ha megérzem a kedvenc sütim illatát, hogy azt hiszem anya ott áll a konyhában és szinte még a hangját is hallom? Nem fogom apát várni, hogy köszönjön el tőlem mielőtt elmegyek valahova, csak mert megszoktam már? Attól félek, hogy így lesz, főleg ha egy-két nehezebb nap jön, akkor nem fogok tudni csak úgy magamban boldogulni és rémes, hogy most már csak akkor találkozhatom a szüleimmel, ha kimegyek a temetőbe és ott beszélgetek velük, csak épp soha nem fognak nekem válaszolni... már soha. Ez a legfájóbb az egészben, hiszen a soha olyan rémesen végletes szó, amit leginkább nem is kéne alkalmazni az embernek... soha. Próbálom elterelni a gondolataimat, bár nem megy túl könnyen, időnként a tekintetem is elkalandozik a válla felett és mintha csak látnám, ahogy annál a jól megszokott sarok asztalnál ülünk mi hárman és nevetünk apa egyik régi elcsépelt viccén. Mindig úgy adta elő azt is, amit már sokszor hallottunk, hogy ezredszer is ugyanolyan mulatságos volt. Egy apró sóhajt folytok el, mikor visszapillantok Willre, és tudatosul bennem, hogy mit is mondott. Ez a pap dolog tényleg nagyon nem passzol hozzá, nem tudom egy könnyen elhinni, hogy az, de miért kételkednék benne? Nem mindenki az, aminek először látszik, akkor engem is nézhetnének egy buta szőke libának. - Pedig gondolom sokaknak van előélete, akik e mellett a pálya mellett döntenek, és akár a tetoválások is ide tartozhatnak. - szeretem a tetoválásokat. Egyedivé teszik az embereket, és jó időben sokkal könnyebb felismerni valakit, ha van rajta egy jellegzetes szimbólum. Ezért is nézem meg magamnak jól azokat, amik a karján vannak. Először még a kezem is mozdul ösztönösen, csak hogy megérintsem, de végül az egész csak a poharam elérésébe torkollik. Nem is tudom, hogy miért akartam ilyesmit tenni. - Úgy tudom, hogy van olyan vallás, ahol a papoknak családja is van, nem? - nem vagyok otthon igazából olyan mélyen ebben az egészben. Katolikusok, reformátusok és a fene tudja, hogy van-e még valami alleszármazott. Nem is értem pontosan, hogy van-e értelme annak, hogy így szétforgácsolják a hívőket. Mert állítólag mindegyik más egy kicsit, de őszintén szólva nem tudom, hogy ennek így mi értelme. Mondjuk én soha nem is gondoltam úgy, hogy van egy felsőbb hatalom, aki irányítja az életet, vagy ha van is, akkor engem nem hiszem, hogy túlságosan kedvel. Sokkal szimpatikusabb nekem az evolúció, mint az, hogy egy valaki hat nap alatt világot teremtett. - Igen nagyjából, vagy legalábbis valami olyasmi. Inkább csak nagy fordulatot vett az életem és lassan talán kezdem megszokni. - felpillantok, amikor megérkezik a pizzám. Egy mosollyal köszönöm meg a srácnak, és úgy fest sikerült minden tolmácsolnia, amit kértem, tehát a jól megszokott ízesítés gőzölög itt előttem. Amikor távozott a kezembe kerül a kés és a villa, aztán jövök rá, hogy közben már nem vagyok egyedül. - Kérsz belőle esetleg? Többféle sajt van rajta és bacon, elég finom így és... végül is te fizeted. - maximum kérni kell még egy tányért és persze evőeszközt, és akkor szívesen vágok neki belőle. Amúgy se valami kellemes dolog egyedül enni, miközben a másik csak nézi, ahogy eszel. Azt hiszem attól rémesen hülyén érezném magam.
Mások biztos reménytelenek mondanák a kettőnk kapcsolatát, de szerintem igenis van jövőnk. Egyszer láttam őt csak, de már akkor beleszerettem, azóta pedig mindennap mikor érzem a hiányát, csak egyre jobban szeretem őt. Persze nehéz valakit úgy szeretni, ha megölte a szüleid, főleg, ha nem fogadja el a magyarázatod. Vannak amolyan szülő-gyerek témák, amit ő nem tud már megbeszélni velük, de nem hiszem, hogy ez nagy baj lenne, elvégre már nagylány volt, mikor találkoztunk. Az hiányozna neki, hogy nem hallhatja a hangjukat? Hogy nem beszélheti meg velük a napját? Én a szüleim hangját már el is felejtettem, de nem is hiányzik, hogy az visszahangozzon a fejemben. Olvastam néhány cikket, miszerint a szülők többsége jó viszont ápol a gyermekével, ami őszintén megdöbbentet. Lehet, hogy Violet is ezek közé tartozott és ezért hiányolja őket annyira? Túlságosan is kötődött hozzájuk, az elszakadás pedig ilyenkor borzalmas. Az istenit, miért nem gondolkodnak az emberek? Ha az a barom nem üt meg, akkor nem ölöm meg, maximum a kórházba jut, és akkor nem kéne attól tartanom, hogy Violet faképnél hagy. Anyám is elvette a játékom, nem gondolkodott, szenvednie kellett, hogy tanuljon a hibáiból. Egyszer elküldtek a szüleim pszichiáterhez, aki megkérdezte tőlem, hogy mit akarok az életben. Azt mondtam neki, hogy azt akarom, hogy az én arcom virítson minden bankón. Milyen hülye kérdés már ez? Kitudja mit akar az életben? A dolgok csak úgy megtörténnek, neked pedig sodródnod kell az árral és megküzdeni mindennel. Csak bólintok egyet a rossz emberekre vonatkozó elméletére. Én rossz ember vagyok a szemében, akkor most kezdjem el magam védeni? Nem, elég ha ezt most eltűrjük és nem válaszolunk rá. Az viszont már tényleg problémás így belegondolva, hogy mi lesz, ha nem emlékszik az arcomra, ha netán összejövünk? Előbb mondanom kell neki valamit, hogy biztos legyen abban, hogy én vagyok az. Az élet kissé nehéz lesz így, de nem kibírhatatlan. Nem szokványos, egyedi, ami élvezettel fűszerezi meg az egészet. Az a sok lány, akivel eddig voltam csak vigaszdíj volt, amiért az élet elragadta tőlem Violetet. Most viszont, hogy itt van, megjavulok! Vagy inkább nem. Akkor már elveszteném azt a Willes stílust, amit annyira szeretnek bennem. Nem javulok meg, inkább csak visszafogom magam. Egy-két hétig nem szabad ölnöm, hogy semmi ne jöjjön közbe Violettel. Aztán majd úgyis ki kell fejlesztenem az egyéni kis módszeremet. Kemény egy böjt lesz az biztos, tényleg kezdem magam hithű katolikusnak érezni. Még soha nem telt el hét, hogy ne öltem volna meg senkit. Ez amolyan hobbi, vagy művészet, ahogy én hívom. A halál művésze vagyok, megmutatom az embereknek a szépségét és az előnyeit. A halált nem a végként kell felfogni, inkább utolsó próbaként, amin ha átmész, készen állsz, hogy a saját lábaidon állj meg. Túl nagy feneket kerítenek a halálnak meg a gyilkosságoknak mostanában. Aki meghal az gyenge, akik megölik őket az csak a hulladékot takarítja el. Ezért is ilyen jóérzés, hogy nem lehet megsebesíteni engem, nem lehet leszúrni vagy lelőni. Én vagyok és leszek a legerősebb, míg világ a világ! Örülök, hogy elfogadja a meghívásom és annak is, hogy ránézésre szimpatikus vagyok neki. Kell ennél több? Persze, hogy kell, de haladjunk szépen lassan. Látom rajta, hogy meglepte a munkám. Jobban belegondolva lehet, hogy nem papot kellett volna mondanom, mert van az a cölibátus dolog, de majd valahogy kimagyarázom magam. Miért ne lehetnék egy haladó gondolkodású pap, akinek isteni ereje van? Szerzek legközelebbre egy reverendát, úgyis ott fekszik a pincémben egy pap. - Igen, sokan mondták már, de ezt bóknak veszem! - mosolygok rá és a karomon lévő tetoválásokra mutatok. Mekkora szerencse, hogy keresztényszimbólumokat tetováltattam magamra! - Ezek miatt, és a gondolkodásom miatt, azonban a legtöbb pap társam nem tekint papnak. - kicsit elgondolkodok, de aztán folytatom. - Én elutasítom a cölibátust, és nem vagyok szerelmes Istenbe. Egyszerű ember vagyok, emberi vágyakkal, csak éppen segítek az embereknek a bűneik cipelésében. A reverendát pedig nem szeretem hordani a templomon kívül, jobb szeretem a civil ruhát! - mondom neki mosolyogva. Most majd kiderül mit gondol erről. Visszataszítónak találja, hogy egy pap ilyet tesz, vagy csodálkozik, hogy vannak normális papok is? Nem vagyok vallásos, de azért sokat tudok a papokról, szeretem őket megölni. Az egyikkel egész jól el is tudtam beszélgetni. - Akkor minden egyenesbe jött, ennek örülök! - mondom neki mosolyogva. Örülök, hogy jól ment a sora nélkülem, de most már itt vagyok, hogy vigyázzak rá. Viszont ezt az elit sulit szemügyre kell majd vennem. Az elit suliba járó kölykök gazdagok és remekül lehet a szenvedésükön nevetni.
Elkényeztetett liba az, ami soha sem voltam. Az tény, hogy egészen máshogy alakult volna az életem, ha a szüleim nem halnak meg. A betegségem ellenére, vagy épp a miatt, de eléggé burokban nevelkedem. A saját kis biztonságos közegemben és ezzel az egésszel ez omlott össze és voltam kénytelen kilépni a világba és felfedezni valamit mást, mint pl. az iskolát. Nem mondom, hogy ez a része rossz, hogy megismerek új embereket, bár mindenkinek újra és újra elmondani, hogy mi a bajom nem valami élvezetes, de túl lehet élni. Az viszont nem jó, hogy ez azért történt meg, mert a szüleim meghaltak, vagyis e miatt történt. Bár lehet, hogy a két fickó akkor is megtalált volna, ha nem történik semmi változás az életemben, viszont esélyes, hogy akkor nem mentem volna el abba a suliba, mert nem lett volna okom váltani és a jól begyakorolt életemet elhagyni. Ettől függetlenül persze biztos, hogy soha az életben nem leszek hálás neki, amiért elvette őket tőlem és minden jövőbeli lehetőséget, amit a szülők adhatnak csak meg. Olyan sok téma van még, amit nem beszéltem meg anyával, olyan sok kérdésem lenne minden nap, mesélni valóm és ezeket már csak a temetőben tehetem fel nekik, de ott nem kapok válaszokat. Nem tudnak segíteni, hogy mitől lenne jobb, hogyan illeszkedjek be, vagy kezeljem azt, ha valaki szimpatikus nekem. Vannak témák, amiket jobb megosztani egy anyával, mint egy baráttal, és nekem erre már nincs lehetőségem. Ott van a nénikém, de azért... az nem ugyanaz. - Tudod igazából ez nem így van. Mármint... persze vannak nem kevesen, de én nem szeretek így hozzáállni, mert akkor soha nem mernék senkiben sem megbízni, és úgy rémes lenne. Inkább csak vannak rossz emberek is, akiket tudni kell elkerülni. - vicces tény, hogy ezt pont olyan valaki mondja nekem, aki ugyanezt teszi, aki kihasználja a hátrányomat. De én akkor sem szoktam negatívan állni a világhoz, annak nem lenne értelme és csak magamnak tennék vele rosszat, akkor pedig minek? Egy folyton gyanakvó, paranoiás ember nem jó társaság senkinek és én attól még, hogy van ez a kis hátrányom ugyanúgy szeretnék megismerni másokat, ugyanúgy vágyom a szeretetre és mindenre ami ezzel jár. Hiába múltam el húsz éves még csak egy kósza csókban sem volt részem sosem. Nem igazán megy nekem a randizás, ezért nem is mondtam soha igent ilyesmire senkinek, hiszen nekem az nem adatik meg, hogy ha meglátom az utcán azt, aki fontos nekem, akkor szaladva ugorjak a nyakába, hiszen úgyse ismerném meg olyan távolságból, csak ha már hallom a hangját. Az viszont tényleg nem a kedvenc témám, hogy apámról beszéljünk. Szerettem, és nagyon hiányzik, és épp ezért nem akarok rá gondolni, így is túl sokat tettem már a nagynéném szerint. Muszáj lenne tényleg a saját életemet élnem és nem azon búslakodni folyton, hogy mit veszítettem el. Idővel majd minden bizonnyal még könnyebb lesz, már most is jobb egy fokkal, mint hetekkel ezelőtt. Örülök, hogy ő is érti, hogy ez nem a kedvenc témám, és nem feszegeti tovább. - Igen, szerintem is így van. - bólintok még egy aprót és úgy érzem, hogy ezt ki is veséztük. Azért persze kicsit hezitálok, hogy ez a meghívás jó ötlet-e, de végül is miért ne? Bajom az nem lehet belőle, szóval ez sem gond. Sokan vannak itt, nem hiszem hogy tartanom kéne ettől a fickótól, meg egyébként is egész szimpatikusnak tűnik elsőre. Az viszont határozottan meglep, hogy a banki szakma után a papi pályát választotta. Hát őszintén ezt nem nézem ki belőle. Nem is tudom... buta előítélet lenne? Valahogy a papok számomra mindig azok az idősebb fickók, akik folyton feketében járnak és róla meg valahogy nem ez rí le. Mégis csak fiatal és szimpla utcai ruhában van. - Komolyan pap vagy? Ne haragudj picit meglepő így elsőre, nem is tudom... de persze biztos szereted csinálni. - zavarban vagyok, ez látszik is rajtam. Nem illik azt mondani valakinek, hogy meglepő, mivel foglalkozik, főleg nem egy papnak. Azért ez mégis csak egy olyan hivatás, ami rengeteg önmagtartóztatással jár. Én nem vagyok vallásos, és nem is lennék a szüleim halála után, de tisztelem azt, aki hisz valamiben, és az, hogy a papok mennyi mindenről lemondanak, és közben másoknak segítenek, nagyon is tisztelendő tett. - Nem túl sok minden, a nagynéném vett magához és felvettek egy... elit iskolába. Elég jó hely. - na ez az a téma, amibe nem szeretek belemenni. Mégsem mondhatom, hogy mutáns suliba járok és hogy milyen jó is az, meg mennyire különleges. Az jobban hangzik, hogy valami elit iskoláról van szó és kész, ahová kevesen kerülnek be. És az külön jó, hogy nincs túl messze.
Biztos nem hinne nekem, hogy sajnálom a szülei halálát. Igaza is van, a legkevésbé sem érdekel, hogy megöltem őket, de az már annál inkább, hogy ezzel fájdalmat okoztam neki. De ahogy az érmének, úgy az életnek is két oldala van. Ha nem ölöm meg a szüleit, soha nem találkozunk egymással, én pedig egyedül halok meg. Azért vicces eljátszani a gondolattal, hogy csak így dumálgat a szülei gyilkosával. Mekkora csetepaté lenne itt, ha megtudná! Valami isteni lenne, de ennek még nincs itt az ideje. Nem veszíthetem el újra, és hiszek benne, hogy megértene engem, ha jobban ismerne. Meg kell valahogy neki mutatnom, hogy a halál nem rosszabb az életnél. Mégis hányan jöttek vissza panaszkodni, hogy milyen szar a halál? Senki! Az fáj, hogy elszakadsz tőlük egyik pillanatról a másikra, de ennek is van jó oldala. Megerősít. Ezek után már könnyebben feltudod dolgozni a tragédiákat. Nem vagyok én szörnyeteg, csak megelőztem a koromat. Tanítok és segítek az embereknek megszabadulni a gondjaiktól, hozzájárulok, hogy minden ember könnyebbe feltudja dolgozni a fájdalmat. Ha kicsit jobban megvizsgálná a dolgokat, Violet is látná, hogy szívességet tettem neki, és megértene, hogy sajnálom a szüleit, de szükségszerű volt. Senki ne mondja, hogy nem törődök Violettel! Lehet, hogy egy elkényeztet liba lenne, aki apuci pénzén mindent megkaphatna, én azonban egy életerős nővé tettem őt. - Igen és sajnos sok a rossz ember akik kihasználják, ha valaki hátrányban van. - mondom neki csóválva a fejem ezen a hülyeségen. Nem is tudom miért mondtam, talán a szerepbe éltem magam túlságosan is bele. Aki kihasználja más hátrányát vagy gyengeségét az egyszerűen csak okos. Miért baj ez? Tegyenek ellene és akkor ez nem lesz így. Persze Violet kivétel ez alól. Ő tesz ellene, és ha megpróbálnák őt átverni, csúnyán ráfaragnának. Nagy kő esik le a szívemről, mikor elmosolyodik, jelezvén, hogy átmentem a teszten. A kettes szám. Ő meg én. Mindig bejön. Viszont gyorsan ejteni kéne az apját a beszélgetésből, mégis kit érdekel egy halott ember? Pont azért halt meg, hogy fogja be a száját és elfelejtsék. Ha van élet a halál után, és látja, milyen jól elbeszélget a lánya velem, vajon mit mond? Dühöng, vagy nevet? Próbálja figyelmeztetni őt? Na, az butaság lenne. Nem ártanék Violetnek, másrészt viszont megint megölném, ha sikerülne figyelmeztetnie a lányát. Ki akarna kétszer meghalni? Úgyhogy, ha látsz minket, akkor dőlj hátra és élvezd az előadást! Jó ember volt. Ha ő mondja elhiszem, de csakis neki! A jóemberekből amúgy is egyre kevesebb van, biztos örülnek, hogy küldtem oda egyet belőlük. Igazi kincs, remélem jól bánnak vele. Szerintem túlságosan is túlértékelik a család szerepét. Ha én rosszul éreztem magam, akkor tettem róla, hogy más is rosszul érezze magát. Ez mindig jobb kedvre derített. Minek rohangálni a szülőkhöz sírva, ha magad is megtudod oldani, hogy neves egy jót? A szülők megalkotnak, etetnek és adnak szállást. Itt ki is merül az ő szerepük. Innen már csak feleslegessé vált használati tárgyaknak tudnám őket lefesteni. Persze, ha a saját gyerekem próbálná ezt tenni, elsőként próbálnám ki rajta, az úgy elképzelésem. Csak az erősebb maradhat életben, ez az élet egyetlen igazsága. Az olyanok, mint a szerelem mindent túlél, meg hasonlók , csupa hülyeség. Ha most elmondanám Violetnek, hogy amúgy én öltem meg az a két jó embert, túlélnénk? Nem, akkor feleslegesé lennék a világban. Tartsuk magunkat az igaz dolgokhoz. Ha gyenge vagy, akaszd fel magad, mielőtt más akaszt fel. Egyszerű a képlet. - Az számít, hogy életében mennyien jöttek el hozzá, ez már csak így van. - mondom neki mosolyogva. Belül azonban ideges vagyok. Ha tudom, hogy nem emlékszik rám, akkor elmentem volna a temetésére, hogy ott találkozunk újra, ne pedig egy pizzázóba. Állati jó móka lett volna, de ez is kimaradt. Miért van ennyire ellenem az élet?! - Akkor kifizetem! - mondom neki vigyorogva és már gondolkodom is a válaszon a kérdésére. Nem, a banki melóban semmi kép sem maradhatok, nem érdekel. Inkább...az emberekkel foglalkozom mostanság, úgyis sokat teszek értük. Igen, ez lesz az. Pap leszek, ahhoz nem kell nagy tudomány. - Nem, nem találtam a helyem a leépítés után, de végül sikerült elhelyezkednem. Szeretek az emberekkel foglalkozni, úgyhogy elmentem papnak, persze pénzt nem kapok érte, de az érzésért már megéri. - mondom neki mosolyogva. Kívülről nem festek papnak, de egy olyan pap, mint én áldás lenne a világnak. - Na és te? Mi történt veled mióta nem láttalak?
Fogalmam sincs, hogy nem adtam-e még fel azt a reményt, hogy valaha is a szemébe nézzek annak, aki megölte a szüleimet. Azt hiszem kissé kiborulnék, ha tudnám, hogy most pontosan ezt teszem. Sejtelmem sincs, hogy ezt egyáltalán lehet-e valahogy kezelni, hiszen mégis csak leül itt velem simán beszélgetni, mintha semmi se történt volna. Mintha nem ő verte volna ki az utolsó életszilánkot is a szüleimből, mintha nem ő lett volna az utolsó, aki a szemükbe nézett és még csak nem is jelentett neki semmit, hogy elvette őket tőlem. Engem már az is megráz, ha csak meghal valaki, hiszen biztos volt olyan, akinek fontos volt, egy szülő, egy gyerek, egy férj, vagy feleség, netán csak egy barát. A halál rémes, főleg akkor, ha hirtelen ér, mikor senki se számít rá. Egy szimpla szép napon, amikor csak úgy beüt a villám, miközben egy felhő se volt az égen, ami azt jelezné, hogy bármilyen vihar is közeledik. Valahogy én is így éreztem azon a napon, hogy a semmiből tört elő a veszteség, amit nekem okozott, és soha sem fogom neki megköszönni, hogy elvette őket tőlem, hiszen imádtam a szüleimet, ők voltak nekem a legfontosabbak a világon. Sosem kezeltek úgy, mint aki beteg, de mégis figyeltek rá, hogy ne legyen nekem soha sem túlságosan kényelmetlen. - Igen, már hozzászoktam, így azért nem olyan vészes, csak... tudod nehezen bízom meg az emberekben, mert ezt könnyen ki lehet használni. - nem kérhetek mindenkitől valamilyen személyi igazolványt, ha találkozom vele, hogy azzal bizonyítsa, hogy tényleg az, akinek mondja magát. Így viszont bárki azt mondhatja, hogy ismerem, miközben nem is. Oké, persze azért sokat számít a hang, de annak a hangjára, akivel egyszer találkoztál nem biztos hogy emlékszel, vagy évek távlatából sem marad meg minden. Maximum arra tudok rákérdezni, hogy tényleg onnan ismerem-e az illetőt, amit mond, mint pl. esetében, hiszen azt mondja ismeri az apámat, de ezt akárki mondhatná. Voltak nálunk páran, akik egy ebéd, vagy vacsora meghívás miatt toppantak be, szóval miért ne lehetne ő is egy ilyen. Úgy fest, hogy végül átmegy a kis rögtönzött tesztemen. Volt már rá példa, hogy ilyen beugratós kérdéssel próbálkoztam, de attól ég ugyanúgy bizonytalan vagyok kissé, hogy feltegyem a kérdést. Nem szeretem, ha aztán a másik megbántva érzi magát, mert képtelen vagyok bizalmat szavazni neki csak úgy első ránézésre. A megjegyzésére elmosolyodom, legalább nem érzi bántónak, hogy így csapdába akartam csalni, ez azért mindenképpen értékelendő. - Igen, jó ember volt. - nem tehetek róla, de még így is elszorul a torkom egy pillanatra. Igen, jó ember volt és épp ezért nem fair a sorstól, hogy elvette az életet tőle és ezzel együtt tőlem is. Nem is tudom, hogy ezen valaha túl tudom-e tenni magam úgy igazán rendesen. Félek tőle, hogy akár még évek múlva is, ha valaki a szüleimet emlegeti, biztosan belesajdul majd a szívem. Ha egyszer férjhez megyek nem lesz, aki az oltárhoz kísérjen. Nem lesz, aki utolsó tanácsokkal lásson el, mielőtt összekötöm az életem valakivel. Nem lesz, akihez bármikor szaladhatok, ha baj van, mert mindig lenne rám egy kis ideje, csak, hogy megnyugtasson és lelket öntsön belém. A szülők fontosak, az én szüleim pedig csodásak voltak, és olyan hamar elvették őket tőlem, az ezzel együtt járó összes lehetőségekkel együtt. - Semmi gond, így is sokan voltak, és nem hiszem, hogy az a számít igazán, hogy ki van ott. - még az én fejemben is megfordult, hogy nem megyek el, mert nem akartam látni a sajnálkozó arcokat, de a nénikém végül rábeszélt, hogy ennyit meg kell tennem. Rémes volt, egyáltalán nem gondolom, hogy sok értelme volt az egésznek. - Végül is, bár már rendeltem, de miért ne... És most mit dolgozol, még mindig banki körökben forogsz? - hezitálok ugyan, de legyen így. Legalább a nénikém is örülni fog, hogy egy kicsit mondjuk úgy... spóroltam. Aztán már csak valami beszélgetési alap kell, mert csendben nem kéne itt ülni és az tuti, hogy a szüleim témáját nagyon gyorsan szeretném ejteni.
Kíváncsian várom, hogy mit fog mondani, de majdnem félrenyelem a kólámat, mikor elmondja miért nem emlékszik, szerencsére azonban sikerül valahogy előadnom egy egyszerű köhögésnek az egészet. Arcvakság? Nem hallottam még róla soha, de ez is csak velem történhet meg. Pont az a lány, akibe szerelmes vagyok, pont ő nem emlékszik rám, de ezek szerint senkire se. Ez a legkevésbé sem vigasztal. Ez lett volna a nagy találkozás. Mikor leülök vele szemben, ő rájön ki vagyok és megkérdezi, ami már hosszú idő óta nyomja a szívét. Miért? Én pedig mosolyogva félrehajtom a fejem és elmondom neki az életem történetét. Kitudja talán megbocsát, vagy megtámad, nem tudom. Ebből viszont így nem lett semmi. A nagy találkozás helyett, mintha elmentünk volna csak egymás mellett, egyre távolodunk én pedig egyre kisebben látom, végül eltűnik a tömegben. Nem, ez még egyszer nem történhet meg! Nem fogom még egyszer elveszíteni Violetet, mindent megteszek, hogy együtt legyünk! Szegény, biztos rosszul érzi magát, mikor magyarázkodnia kell. Nekem nem kell, én megértem, hogy nem emlékszik rám, csak megemészteni nem tudom. Minden tervem amit akkor szőttem mikor megláttam őt, most semmivé lett. De egy újabb jelét adta az élet, hogy Violet mennyire különleges, mennyire vigyáznom kell majd rá. Mi van, ha valaki visszaél azzal, hogy sikerült kifognia ezt a hülye betegséget? Úgy tűnhet, hogy én is kihasználom, de nem! Én mindössze azért hazudok, hogy megvédjem. A közös jövőnknek az élet most jól betett, de mért ne kezdhetnék egy újat? Előbb-utóbb majd el kell neki mondanom, hogy én voltam az, aki megszabadította őt a szüleitől, főleg ha elkezd nyomozgatni, bár biztos vagyok benne, hogy mióta megöltem a szüleit, keres engem, vagy legalábbis próbált keresni. Végig ilyen közel voltunk egymáshoz, mégis ilyen sokat kellett várnunk a találkozásra, bár inkább várnom, hisz nem tudja ki vagyok. - Elég nehezek lehetnek így a mindennapjaid, de erős vagy, együtt tudsz élni vele. - mondom neki mosolyogva. Nem akarok sokat lovagolni azon, hogy neki van ez a betegsége. Senki nem szereti, ha a betegségéről beszélnek, bár ez engem a legkevésbé érdekelne, de most Violetről van szó. Ő a kivétel, az én kivételem. Nem sajnáltatja magát, tehát nem szereti, ha sajnálják emiatt. Biztos kevesen hiszik majd el, hogy a sok ember kínzásnak és ölésnek mennyi haszna van, ,mikor majd megírom az életem könyvét. A reakciójukból és arcukról olvastam, így könnyebben tudok leolvasni dolgokat másokról. Elvigyorodom, mikor az apja munkáját használja fel biztosító kérdésként. Nem igen vettem szemügyre az apját, az együtt töltött időnket azzal töltöttem, hogy agyonverjem. Lehetett volna orvos az apja, de....túl bizonytalanul kérdez. Biztos hozzászokott már, hogy ilyeneket kérdez az emberektől, tehát nem emiatt van. Akkor, csak azért mert próbál csapdába csalni. Nem orvos volt, de.....most nem ugrik be mi is volt. Valami üzletvezető, vagy banki dolgozóra tippelnék először, ezek a munkák jutnak eszembe, ha a gazdagakról kéne tippelgetnem. Na, melyik? Egyes, vagy kettes válasz legyen? Másodjára találkozunk Violettel, úgyhogy legyen a kettes. - Ravasz, de nem talált. A bankban ismertem meg, jó ember volt. - mondom neki mosolyogva, magabiztosan. Nagyot kortyolok a kólámból és a szemébe nézek. Gyönyörű szemei vannak. - Röstellem, hogy nem voltam ott a temetésén, de elégé leteremtett az utolsó találkozásunkkor, nem éreztem helyén valónak, hogy elmenjek, szerintem ő se akarta volna. - mondom neki bocsánatkérő arccal. Úgy a legjobb hazudni, hogy közben valahol elrejted benne az igazság apró kis morzsáit, mert igazán beletudod magad akkor élni. - Amúgy meghívhatlak, ha már így összehozott minket a sors?
Kezdőlap 
by 
