Central Park - A Vas és a Sárkány

Összevont szemöldökkel figyeltem, ahogy a kezemet markolta. Mint ne mondjak, elég erős szorítása volt.
- Semmi baj, a kezemnek pedig kutya baja.- Vigyorodtam el, majd elengedtem és körbenézve felvontam a szemöldökömet.
- Nagyon szép landolás volt, de nem hiszem, hogy ezt másnak is látnia kellett volna.- Suttogtam, hogy csak ketten halljuk, bár a parkban senki nem volt. Egy ideig csak csendben álltam a nő fölé magasodva. Furcsa mód, amióta történt Fel-el az az eset, minden nőt figyeltem. Reméltem, hogy ismét látom, de azóta az este óta, még csak hozzá hasonlót se találtam.
- Maga biztos jól van?- Kérdeztem megtörve a hosszúra nyúló kínos csöndet. Nem akartam tolakodó lenne, csak azt a hosszú, kínos csöndet muszáj volt megtörnöm.
A bennem bújkűló szörnyeteg is elkezdett bennem mocorogni, holott semmi előjele nem volt. Egy fél lépést hátráltam, és lepillantottam a lábamra. Kicsit zavarban éreztem magamat. Nem is tudom miért. Talán mert nem voltam hozzászokva, hogy én nőkkel beszélgetek. Álltalában kerülöm a társaságot, amióta tudom, hogy mire vagyok képes.
Gondolataimat gyorsan egy fejrázással kivertem a fejemből, majd fürkésző tekintettel kezdtem figyelni a nő reakcióját.

A nagy forgolódásban sikeresen a látó szögén kívül hagyott egy Öltönyös mezitlábas emberkét aki neki koccant. Ijedtében, mint sem a lökéstől kiköpte a magas sarkút a földre.
-Hé..
Mordult fel hirtelen. Amint megérezte kezén a fogást, másikkal rögvest rámarkolt, nem állt szándékában összezúzni így csak acélosan megragadta. Már csavarta is volna ki amikor meglátta az ártatlan megilletődött szempárt. Azonnal elengedte a férfit. Hátralépett egy lépést és végigmérte. Ritka csinos emberi példánynak vélte. Persze ezt a megállapítását próbálta mimikái hiányával nem tudtára adni.
-Azt látom...Illetve...
Sóhajtott egyet.
-Bocsássa meg a modortalanságom. Semmi nem történt. A keze jól van?

Szabadság, végre! Legszívesebben üvöltöttem volna, annyira szükségem volt egy kis szabadságra. De sikerült! Pár óra teljes magány és csend. Erre volt most a legnagyobb szükségem azok után, hogy Felicity eltűnt. Azután az este után, nem láttam és nem is hallottam róla semmit. Nem tudtam mit kezdeni az egésszel.
Lehet, hogy megijesztettem? Futott át agyamon a kérdés, de nem úgy tűnt az az este, hogy megijedt volna.
Zsebrevágott kézzel s gondolataimba temetkezve baktattam a Central Park felé. Régóta vágytam már egy kis szabadságra, s tekintve, hogy most semmi elfoglaltságom nem akadt, sikerült kijutnom ide. Amint lábam a zöld pázsitot érintette fogtam a cipőmet, hogy meztelen lábam is érezhesse a szabadságot. Egy pár percig csak álltam, megmozgattam lábfejem szinte minden csontját, s miután rendesen bemelegítettem folytattam utamat. Nem volt pontos célom, hogy hova megyek, vagy hogy mennyi ideig akarok én a szabad ég alatt üldögélni, csak azt éreztem, hogy ki kell egy kicsit kapcsolnom az agyamat, mielőtt a démonom átveszi felettem a hatalmat.
Gondolataim csak Fel körül keringtek, mindaddig, amíg neki nem mentem valakinek. Még az volt a szerencse, hogy elég gyorsan kapcsoltam s mielőtt együtt zúgtunk volna a földre megfogtam a vékony kis felkart.
- Bocsásson meg, nem figyeltem.- Mosolyogtam a vörös hajú nőre, akinek nekimentem. Gyorsan végig szaladt rajta a tekintetem, majd ismét a szemébe néztem.

A megbeszélést követően egy ideig még a tárgyalóban tartózkodott.
-Menjenek uraim. Nekem van még egy kis dolgom indulás előtt.
Elővett egy adag aktát, felcsapta és jegyzetelni kezdett bele. Amikor mindenki kifáradt a teremből felnézett a szemüveg mögül, közvetlenül a piros tincsek alól. Elengedte a tollat ahogy az ajtó becsukódott. Az ablakhoz ment. Jó nagy 2 négyzetméteres ablakok. Szélesre tárta és a parkot kezdte szemlélni. Sokáig fürkészte míg nem talált egy üres, elhagyatott helyet. Kibújt a kényelmetlen magas sarkújából. Kézbe fogta és még körbenézett gyorsan, hogy ebédidőben figyel e ide valaki. Nem úgy tűnt. Kicsit hátrébb ment, kettőt lépett és kiugrott a 30. emeletről Egy üres rétre a parkba. Zuhanás közben szájába vette a lábbelit, kezeit előre nyújtotta és egy tigris bukfenccel ért földet. Nagyjából 30-40 szer kellett volna bukfenceznie, ahhoz hogy minden megszerzett lendületét elveszítse így az első után átváltott szökkenésre. Három darab 5 méteres ugrással pedig meg is állt. Haját hátra vetette vállán, szemüvegét megigazította majd a ruháját is kicsit rendbe rakta. A miheztartás végett pedig leporolta az egész kosztümöt. A biztonság kedvéért körbenézett hogy látta e valaki.