Aleena & Andrew - Central Park

Aleena & Andrew

Nekem muszáj edzenem, különben gondban lennék a munkámban, és szeretem is a futást, mert kikapcsol, mégis tökéletesen megértem azokat, akiket jobban vonz a kanapé és egy kis délutáni pihenés, vagy reggeli tovább alvás, mint a kocogás.
Megszokás már, hogy általában halkan mozgok, nem szeretek zajt csapni, az amúgyis káros az egészségre egy zsarunál, de azért a frászt sem szeretem hozni az emberekre, ha nem muszáj. Mint például most. Megvárom, amíg ismét kap levegőt, aztán a mosolyt látva megbizonyosodom róla, hogy tényleg rendben lesz.
- Láttam elszaladni nem sokkal mellettem egy kutyát, de nem tudom, a tied volt-e. Vagyis ahogy kiveszem a szavaidból, csak “kölcsön-kutya”?
Nézek rá kérdőn, de cseppet sem számonkérőn. Nekem nincs kutyám. Egyszerűen nincs időm rá, és nem lenne szívem annyit utaztatni sem, amennyit nekem kell.
- De szívesen segítek megkeresni. Nincs nálad esetleg valami, amit szeret? Ha nem elég szófogadó, akkor elég nehéz dolgunk lesz vele, hogy megtaláljuk.
Fejtem ki a véleményem, de persze ez a lány döntése.
- Ha már úgyis együtt nyomozunk az eltűnt kutya után...Andrew vagyok.
Nyújtom felé a kezem, bár tudom, hogy neki illene először. Nem mintha mostanában az emberek többsége tisztában lenne az etikettel. Manapság az ilyesmi már bőven nem számít bunkóságnak, sőt. Ha kezet ráz velem, utána ugyanazzal a mozdulattal fel is segítem. Valóban könnyebb a légzés, ha az ember kihúzza magát. Utána el is engedem a kezét.
- Szerintem induljunk el arra, amerre legutoljára láttad, aztán majd lesz valami.
Mosolygok rá, majd ha tényleg elindulunk, az övéhez igazítom a lépéseimet. A hosszú lábaimmal általában gyorsabb tempót diktálok, mint az átlag.
- Gyakran van nálad a kutya?
Kérdezem, csak hogy kérdezzek valamit. Nincs bajom azzal sem, ha csendben baktatunk egymás mellett, de ez egy jó reggel. Evan mellett úgysem vagyok az a beszédes típus. Mostanában meg pláne nem. Ha így folytatja, kérvényezem, hogy mást osszanak be mellém. Nem vagyok bébicsősz.

music: Írózene

Andrew & Aleena

Nem sokáig bírtam futni a kutya után, de nem is csoda. Még iskolás éveimben sem voltam a legjobb futó, most meg ráadásul már egyáltalán nem szoktam futni. Kifulladva álltam meg, és miközben próbáltam levegőhöz jutni, hallottam a szívem zakatolását. El kellene kezdenem néha edzeni, mert már ez szinte egészségtelen. Hirtelen valaki megszólalt mellettem, így oldalra pillantva néztem meg, ki is az. Nem csaphatott túl nagy zajt a járásával, mert azt nem vettem észre, amikor odajött hozzám. Kicsit vártam, amíg jobban kapok levegőt, majd csak azután szólaltam meg.
- Csak nem igazán kapok levegőt. Kicsit edzetlen vagyok sajnos, de majd rendben leszek. - mondtam kisebb szünetekkel pár szavanként, majd felé fordítottam a fejemet és halványan rámosolyogtam a srácra, hogy tudja, majd tényleg jól fogok lenni, ha kicsit lenyugodtam már. - Segíteni csak akkor tudnál, ha esetleg láttad a kutyát, aki után futottam. Vagy ha megkeresnéd velem. Az lenne a legjobb! Te ahogy nézem, legalább utána tudnál futni, ha megint menekülőre fogná. - természetesen nem gondoltam komolyan, hogy keresse meg velem, hiszen nem is ismerjük egymást.

Remélem nem vesz komolyan, mivel nem akarom terhelni. Nagyon kedves és figyelmes dolog volt tőle, hogy idejött hozzám, de tényleg nem akartam neki gondot okozni. Még mindig nem voltam teljesen jól, de már lassan tudtam rendesen beszélni, így inkább kihúztam magam, a jobb légzés reményében. Próbáltam mélyeket lélegezni, bár nem tudtam, hogy ez jó technika-e, vagy, hogy egyáltalán ez technikának mondható. Miután már főleg nem a fulladozással voltam elfoglalva, óvatosan megnéztem magamnak a srácot. Egyértelműen futni jött a parkba. Legalább neki tényleg ment. A nem túl feltűnő megnézés követően, inkább a környezetemre figyeltem. Mindenhol James után keresgéltem a tekintetemmel, de sehol se találtam meg. Nagyot sóhajtottam, majd ismét visszafordultam a férfihoz.
- Tudom, hogy már kérdeztem vagy mondtam valami hasonlót, de nem láttad merre ment a kutya? Engem megfognak ölni, ha nem találom meg... - valószínűleg legszívesebben tényleg eltenne láb alól a gazdája, ha nem viszem haza, viszont nem tehetek arról, hogy csak úgy elfutott. Elvileg olyat sosem szokott csinálni, de az én szerencsémmel minden megtörténhet. Már csak enyhén heves légzéssel vártam, hátha kapok valami értékes információt, vagy, hogy James valami csoda folytán előkerüljön.

Zene: Happy Again ×× Üzi: kicsit bénácska lett ×× Szószám: 356

Aleena & Andrew

Kényelmes tempóban kocogok, ez már a levezetés a laza hat kilométer után. Mára ennyi pont elég volt, nem pocsékolom el az összes szabadidőmet futkosásra. Persze, nem teljesen pazarlás, hiszen a sportnak sokféle jótékony hatása van, de ebben minden nap részem van akkor is, amikor dolgozok. Most másfajta pihenésre vágyom. Mondjuk egy kiadós zuhany után elnyúlni az ágyon. Apropó ágy. Be kell szereznem egy nagyobbat. Utálom, hogy lelóg róla a lábam. Nem terveztem sokáig itt maradni megint a Nagy Almában, de ha már így alakult, legalább hagy aludjam ki magam rendesen, amikor alkalmam van rá.
A békés reggeli alapzajt egy harsány hang töri meg, amire rögtön felfigyelek. Évek óta belém égett reflex már, amit nem tudok kikapcsolni.Mindig figyelek mindenre, szakmai ártalom, és néha nagyon fárasztó.
Körbepillantok a környéken, amerről a hang jött, és észreveszem a lányt, ahogy kifulladva áll meg, és próbál levegőhöz jutni. Odakocogok hozzá, és leguggolok mellé.
- Jól vagy? Tudok segíteni?
Nem tudom, kit vagy mit keresett, így egyelőre csak eddig jutok. Nem akarom senkire ráerőltetni a segítségemet, ha nem akar élni vele, nem zargatom tovább. Nem vagyok az a kényszeres fajta, aki mindenbe beleüti az orrát akkor is, ha nem kellene.
Nem esik nehezemre a megállás, megvolt már a levezetés a futás után, így egyenletes légzésem egyre inkább visszalassul a rendes ütemére. Tekintetem a lány arcát kutatja, hogy jól van-e, és hogy viszonozni tudjam, ha rám emeli a pillantását. Szeretem, ha mások szemébe nézhetek, amikor hozzám beszélnek. Több okból is.

music: Írózene
Ez is lesz még jobb! Smile

Andrew & Aleena

Lassan sétálgattam a parkban az ismerősöm kutyájával az oldalamon. Imádtam James, nagyon aranyos kutya volt és szerencsére szófogadó is. Bár gyakran leállt emberekkel ismerkedni, vagy kutyákkal, de senkit nem bántott, és ha zavarta őket, el is ment. Nagyon okos állat volt, csak azt szegény nem tudta, hogy én nem szeretek korán kelni. Ezért is szorongattam egy kávét a kezemben, amiből néha-néha kortyoltam egyet.
Hirtelenjében James felugatott és előre szaladt és kanyar után elvesztettem szem elől. Kicsit gyorsítottan a tempón, hogy utolérjem, és szerencsére ott is várt rám egy padnál. Amikor meglátott nagyban csóválni kezdte a farkát és hozzám sietett. Megsimogattam a fejét és már mentünk is tovább. Én csak ballagtam, nem akartam sehova se sietni, a kutya mindig megvárt, és nem futott el. Bár néha azt hittem elvesztettem szem elől, de aztán mindig ott volt a következő sarkon, vagy valami kis zugban.
Ismét elfutott, de én csak nyugodtan megittam a maradék kávét, és kidobtam a poharat.

Hamar mentem James után, bár akármerre néztem nem volt sehol. Majd a távolban észrevettem a futó kutyát ahogy egy mókust, vagy olyan szerűséget üldöz. Már elég messze volt, ezért kicsit megijedtem.
- James. - üvöltöttem utána, viszont nyilvánvalóan meg se hallott. Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem utána futni, amilyen gyorsan csak tudtam. Engem megöltek volna, ha elveszik a kutya. Egy darabig sprinteltem, aztán kezdtem egyre lassulni, végül megálltam mivel kifogytam a szuszból. Sosem voltam egy jó futó. Leguggoltam és próbáltam mély levegőt venni, és lecsillapítani a pulzusomat. Tényleg teljesen ki voltam, régen sportoltam már.

Zene: Happy Again ×× Üzi: lesz még ez jobb is ×× Szószám: 246

Aleena & Andrew

Végre egy szabadnap. Valahogy jól is jött a legutóbbi meló után. Néha komolyan utálok a szövetségieknek dolgozni. Teljesen kifárasztják az embert - vagy adott esetben mutánst - a folyamatos küldetések. Talán most is inkább aludnom kellene, de nem tudok. Egyfolytában jár az agyam, hol ezen, hol azon, és ilyenkor nem tudok kikapcsolni, csak ha valamivel elterelem a figyelmem. Mondjuk futással. Ilyenkor nincs más, csak a vérem egyenletes lüktetése a fülemben, a szabályos lélegzetek számolása… egy-két-há’-négy…
Az egyik legjobb dolog New Yorkban a Central Park. A nyugalom szigete a nyüzsgő nagyvárosban. Olyan szürreális néha felnézni a felhőkarcolókra a nagy zöldből, a fák között figyelni, hogyan kel fel a nap a csillogó üvegfelületek tükrében. Bár erről most lemaradtam, mert ilyenkor azért korábban kel a nap, mint én. Nem mintha lenne egy jól bevált életritmusom, de azért jólesik, ha nem hajnal ötkor vet ki magából az ágy. A hat sokkal jobb.
Ahhoz képest, hogy elég korán van, nincsenek kevesen a parkban. Lépten-nyomor összefutok kutyasétáltatókkal vagy hozzám hasonlóan elvetemült futókkal. Kényelmes tempóban haladok, állóképességre hajtok, ami el is kél a munkámban.
Nem lehetek a legelegánsabb látvány a fekete-zöld melegítőalsómban és a fehér pólómmal, amit már egészen átáztatott az izzadság. Hiába, a mozgás már csak ilyen. De annál jobban fog esni egy kiadós zuhany, ha hazaérek!

music: Írózene

Tárgy: Re: Aleena & Andrew - Central Park

» Central Park
» Central Park Zoo
» Central Park
» Central Park - A Vas és a Sárkány
» Central Park, Kutyafuttató