Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Ororo Munroe Mutáns név: Ciklon (Vihar) Születési dátum és hely: 1967. Január 12., New York City (Harlem), USA Besorolás: Diák Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Időjárás manipuláció Osztályozás: Béta Aktiválódás: 14-16 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Érzelmei hatására az időjárás megváltozik. Gerjeszthet viharokat, akár orkán erejű szeleket vagy el is tűntetheti azokat. Hóvihar, szélvihar, bármi, amit az érzelmei befolyásolnak. Ha nagyon eluralkodnak rajta érzelmei és átlép egy határt, szemei hófehérré válnak, ilyenkor felerősödik a képessége, de még nincs azon a szinten, hogy irányítani is tudja. Képesség távlatai: Hó, eső, jég, bármi, ami az égből érkezik ő irányítani tudja. A szél manipulálásával repülni is képes, villámokat alkotni, mellyel támadhat vagy védhet. Megállíthat és elindíthat viharokat, bármire képes, ami az időjárással kapcsolatos. Hátrányok: Mégha teljesen uralja is a képességét van, hogy az ég borúsabbá válik, szivárvány képződik stb.
Jellem: Amióta elszakadtam a szüleimtől eléggé labilis a lelkiállapotom. Félek az emberektől és senkiben sem bízok meg. Tartok mindentől, ami mozog és hangot ad ki, mint egy ijedős kiscsikó az erdő közepén. Az élet sok mindenre tanított meg, míg árva voltam. Lopás az életben maradásért, túlélés. Ez volt az egyetlen ami ösztönzött...ami jelenleg is ösztönöz. Még mindig félek, de jóval bátrabban állok hozzá a dolgokhoz, amióta az X-birtokra kerültem. Kinyitom a számat ott, ahol kell és kiállok a magam igazáért. Próbálok nem szomorkodni és uralni az érzéseimet, de ez igen nehéz az én koromban. Hiába nőttem fel eléggé ahhoz, hogy saját életem legyen, a gyerekkori traumám mély nyomot hagyott bennem, amiért valamennyivel zárkózottabb és kimértebb vagyok a többieknél. Nem vagyok antiszociális, szeretek más mutánsokkal beszélgetni és ismerkedni, de valahogy jobb szeretek magam lenni. Olyankor nem az érzelmeim irányítanak, csak én vagyok és a csend. Arcomról néha a harag sugárzik, mellyel csak a képességemet próbálom kordában tartani. Nem félek önmagamtól, attól félek, amit másokkal tudok tenni. Hisz' valljuk be, a gyakori hangulatingadozásaim kihatással vannak a kinti időjárásra, senkinek sem lenne jó, ha netán egy tornádó söpörné el a sulit.
Kinézet, megjelenés: Elsőre, mikor rám nézel édesanyámra hasonlítok a legjobban. Fehér haj, barnás bőr, formás, telt arc. Régebben, mielőtt a birtokra kerültem volna hosszú, hófehér hajam volt, ez most változott és kicsit punkosabbra váltottam. Kétoldalt lenyírva kopaszra és csak a fejem tetején hagyva hosszabban, mintha az oldalamon feküdtem volna a fűben, közben meg átment rajtam a fűnyíró. Egyedül a szemeim azok, melyeket édesapámtól örököltem. Csokoládébarna és csak akkor változik morbiddá, amikor a képességemet egy magasabb szintre emelem. Olyankor fehér az egész, fent akad a szemem, vagy valami hasonló. Elég rémisztő látványt nyújtok, főleg, hogy villámok nyaldosnak körül. Abszolúr nem vagyok magas, bár a koromhoz képest meg van a kellő magasságom. 168 centi körül mozoghatok, vékony alkat, hosszú lábak. Nos, ez öröklődik, nagyon, nagyon régről, még az afrikai törzsemtől.
Előtörténet: Édesanyám egy Kenyai törzs hercegnője volt, egészen addig, ameddig meg nem ismerkedett apámmal, David Munroeval. Egy egyszerű amerikai fotóriporter volt, de kettejük számára semmit sem jelentett a származás. Szerették egymást, így születtem meg én, kettejük gyümölcseként. Habár nem New Yorkban, a szűlővárosomban neveltek fel, én élveztem minden egyes percet Kairóban, amit velük tölthettem. Boldog család voltunk, problémák nélkül, szomorúság nélkül. Akkoriban rengeteget nevettem, édesapám vicces formája állandóan megnevettett minket, de legfőképp engem. Ha rájuk gondolok, mindig a szeretet és a törődés jut eszembe. Aztán jött az a nap. Az a szörnyű, igazságtalan nap. A Szuezi válság... Sose gondoltam volna, hogy egyszer bekövetkezik életem egyik legborzasztóbb pillanata. Csupán egy pillanat volt, egy hangos robaj, majd néma csend. Egy elrontott repülőgép támadta meg az otthonunkat. A becsapódáskor elájultam, így csak egy röpke kép maradt meg szüleim riadt arcáról. A törmelék maga alá temetett, s hosszú perceken keresztül feküdtem bezárva a sötétben. Féltem. A szüleimért sírtam, egy segítő kézért, de semmit nem kaptam. Egy nap, egy éjszaka a romok alatt elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a klausztrofóbiám. Ezután már csak abban bíztam, hogy valahol odakint a szüleim keresnek engem a romok alatt... Már ha túlélték... Én mégis reménykedtem és imádkoztam értük. Akartam őket ismét látni, átölelni őket és látni a boldog mosolyukat. Miután megtaláltak és kimentettek egy világ omlott össze bennem. Az orvosok és rendőrök azt mondták a szüleim a romok alatt haltak meg és én vagyok az egyetlen túlélő. Ekkor szakadt el a cérna. Sírtam, amennyire csak bírtam. Árva lettem, család nélkül, szeretet nélkül... Elvesztettem őket... Mikor már tényleg azt hittem nincs remény, egy Achmed el-Gibar nevezetű jóindulatú ember vett a szárnyai alá. Megtanította hogyan maradhatok életben, s miként válhatok profi tolvajjá. Kiképzett, minden apró trükköt megtanított és nevelt. A harmadik személlyé vált az életemben, akiért az életemet is odaadnám. Egy nap viszont ki kellett repülnöm a fészekből és egyedül folytatni kairói tolvaj életem. Bolyongtam, loptam, csaltam, hazudtam. Az életem kulcsfontosságú részletei voltak mindezek. A fennmaradásért küzdöttem és nem érdekelt, hogy a gazdagoktól lopok. Achmed taníttatásaiból úgy voltam vele, hogy nekik sok van, úgyse lesz szükségük mindenre, ezért nyugodtan elvehetem. Szegényebbeknek inkább adtam, ennyire azért még jószívű maradtam, csak épp zárkózott. Achmed megmondta. Ne bízzak senkiben és semmiben, csak magamban, a szívemben. Azt hittem már túl vagyok a megpróbáltatásokon, de tévedtem. Mikor Serengetibe érkeztem minden megváltozott körülöttem. Viharos éjszakák, esős nappalok ötvözték az amúgy sem egyszerű napjaimat. Fáradt voltam, néha úgy éreztem elég volt mindenből és hagyjanak békén. Csak pár hónap után jöttem rá, hogy én okozom mindezt. A villámokat, az esőt. Bármerre mentem követtek a természeti jelenségek és lassacskán a részemmé vált. Szerettem esőben üldögélni, olyan békés volt és tudtam, hogy senki sem árthat nekem. Míg nem találkoztam velük. Azt mondták olyanok, mint én és segíteni fognak egy bizonyos iskolában. Olyanok, mint én? De én...mi is vagyok én?
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Ororo Munroe Szer. 28 Okt. - 10:46
Elfogadva!
Köszöntünk az oldalon!
Hát én már nagyon hiányoltam régóta az oldalról Ciklont, úgyhogy nagyon-nagyon örülök neki, hogy elvállaltad a karit és szerintem baromi jó helyen lesz nálad! Láthatóan átolvastad a sztoriját, semmi sem hiányzik, ami kell bele és szerintem a jellemet is frankón eltaláltad. Pb tekintetében nekem ez az új csaj annyira nem jön be, de mást meg nem nagyon lehet betenni, Halle Berry Ciklon külseje nehezen adható el egy ilyen fiatal karinak sajnos, kááár érte, de majd a filmben csak megkedveljük a kis tarajost. A pb viszont a legkisebb apróság, ezen kívül a karakter tényleg fantasztikusan össze lett rakva általad, szóval le a kalappal! Szépen fogalmazol és azt már tudjuk a többi karit után, hogy remekül játszol, úgyhogy ez a kari sem fog neked nehézséget okozni. Remélem, hogy majd én is benevezhetek nálad egy játékra, bár most szegény Jean pont a jövőbe mászott el, de csak összehozzuk. Nem tudok és nem is akarok belekötni semmibe sem, utadra is engedlek. Foglalózni azért ne feledj, aztán mehetsz is játszani.
Kezdőlap 
by 
Pb tekintetében nekem ez az új csaj annyira nem jön be, de mást meg nem nagyon lehet betenni, Halle Berry Ciklon külseje nehezen adható el egy ilyen fiatal karinak sajnos, kááár érte, de majd a filmben csak megkedveljük a kis tarajost. 