Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Carrie Christiansen Mutáns név: Psziché Születési dátum és hely: 1969. október 31 Los Angeles, USA Besorolás: Kísérleti alany
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Képesség neve Osztályozás: Béta mutáns Aktiválódás: 13 éves kor Képesség jelenlegi szintje: A hangjával képes illúziókat kelteni, és az őrületbe vagy épp egy álomvilágba juttatni áldozatát. A szavainak ereje van, melyek képesek életre kelni, ahogy kimondja azokat. Pl: Suttog és ahogy ezt a másik meghallja, ki a közvetlen közelében van, szörnyeket lát, szellemeket és bármi ilyesmit mely a lánynak épp eszébe jut. Egészen kellemes az énekhangja, mely megint trükköt rejt magában. Mikor azt a dalt dúdolja, amit még a nagyapja énekelt neki, mikor kicsi volt, képes másokat manipulálni vele, rávenni olyan dolgokra, melyeket maguktól nem tennének meg. Például beszállni egy taxiba és nem füzet leszállás után mert a taxis abban a hitben volt, hogy a lány fizetett. Vagy még egy példa, repülőn utazik jegy nélkül, mindenki készségesen felengedi a repülőre, mert abban a tudatban vannak, hogy van jegye, látták is. Pedig nincs neki. Vagy átad egy fontos információt, mely természetesen hazugság, de a másik elhiszi azt.
Képesség távlatai: Jelenleg: a suttogást egyenlőre még csak egy 6 méteres sugárban képes a bent lévőkre ( 3-6 fő) nyomást gyakorolni. A dúdolást csak 2 főre képes kiterjeszteni és az csak 5 méterig terjed. Később talán már egy egész városra (1000 fő) hatást gyakorolhat. Hátrányok: Jelenlegi hátránya annyiban mutatkozik, hogy nem képes koncentrálni hosszabb ideig. 3- 4 perc után képtelen fókuszálni. Könnyen összezavarodik és ezáltal a kapocs is megszűnik.
Jellem: Kislány voltam, amikor elraboltak, és ez rányomta a bélyeget a jövőmre. Eldöntöttem, hogy soha senkit nem fogok magamhoz közel engedni, így megkeményítettem a szívem, falakat vontam magam köré. Leginkább megrekedtnek érzem magam, bár nem ki nem állhatom a sajnálatot. Próbálok erős maradni, legalábbis, ami a látszatot illeti. Nem szeretem megmutatni, milyen sebezhető is vagyok valójában és nem is akarok még több sebet a lelkemben. Tele vagyok olyan álmokkal, melyeket nem merek elővenni, csupán eljátszok a gondolattal. Megváltoztam. Megváltoztattak. Az évek megkeseredetté, kegyetlenné tettek és életem mozgatórugója nem más, mint a szabadság. Az életem megtört, amelybe egy egészen kicsit én magam is beleroppantam, azonban ahogyan a mondás tartja ami nem öl meg, az megerősít – hűen követem ezt az alapelvet és töretlenül haladok az egyetlen célom felé. A személyem valódi mivolta magam előtt is csak egy homályosan gomolygó köd. Mondhatnék bármit, egy kicsit minden igaz lenne, ugyanakkor mégis szemenszedett hazugságként hangzana. Kíváncsiságom szinte kielégíthetetlen, örökkön kutatom a miérteket és a hogyanokat. Csendes vagyok, magamba zárkózó, hallgatag. Lelkem sanyargatott, szívem megtört, éppen ezért tüskéket növesztettem, falakat húztam magam köré. Az idegenekkel zárkózott és bizalmatlan vagyok. Masszív türelem ide, vagy oda, nem lehetetlen felmérgelni. Van néhány dolog, amire detonáló bombaként reagálok. Tisztelem a Természet minden megnyilvánulását, többre tartom az állatokat az embereknél. A kegyetlenkedést nem állhatom, az elesettek, a gyámoltalanok felé gyengédséggel fordulok. Egyértelműen érzelem orientált vagyok, még ha ezt igyekszem is titkolni. Ha az érdekeim, vagy a helyzet úgy kívánja, szemrebbenés nélkül hazudok, mint a vízfolyás. Nem mondom, hogy soha nincs emiatt lelkiismeret furdalásom, de mindig megnyugtatom magam azzal, hogy helyes, amit cselekedtem. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor könyörtelenül mások nyakába zúdítom az általam vélt igazságot, a véleményem. Sokszor nem gondolok bele a következményekbe, de hajlamos vagyok a pillanat hevében a hirtelen hozott döntésekre. Az eszem, a szívem a helyén van. Csupán vigyázok rájuk, hogy ne jusson hozzám túl közel, bárki... akárki. Ragaszkodó vagyok tárgyhoz, emberhez, helyhez, bármihez… és mellette igazi gyűjtő is. Vagy nevezzük gyűjtögetőnek, ugyanis betegségemnek neve nem más, mint cleptománia. (Jelenleg kerek dolgok érdeklik. Pl: Érem, labda, kavics)
Kinézet, megjelenés: Mindig fellelkesülök, hogy ha magamról kell írni, aztán totálisan összezavarodom, mert nem tudom, hol kéne kezdenem. Arcszerkezetileg teljesen átlagos vagyok, vonásaimmal önmagában nem emelkednék ki a tömegből, hiszen nincsenek macskaszemeim, nincsen porcelánbabákra emlékeztető arcom se. De ez egyáltalán nem lényeges. 170 cm magasságomhoz úgy 55 kg ha társul. A hajam barna, akárcsak a szemeim.
Előtörténet: Nem bosszulom meg a gyerekkort, amit elvettek. Nem mondom, hogy Isten akarata. Engem a Felismerés hajt. - Jól áll rajtad a vér. A mondat egyszerű. Tényszerű. Csendes. És kacagó. Rövid. Kitől származik? Tőle. Elrabolt. ... Gondterhelt vonásaimon újra és újra végigsiklanak a sivár fények, melyek leszűrődnek a helyeinkre. Tekintetem üresen mered az elsuhanó őrök rengetegébe, testem lazultan nyugszik a hideg betonon. Napok óta alig aludtam egy szemhunyásnyit, mely lassacskán arcomon is megmutatkozik. Lélektükreim kialvatlanságról árulkodnak a mélybarna íriszeimet határolt enyhén vöröses árnyalattól, valamint a kelleténél nagyobb karikáktól, mely szemeimet szegélyezi. Hiányzik. Hiányzik Ő. Hiányzik a fiú a múltamból, folyton mosolygott. Hiányzik az a mosoly, az az arc. Torkom összeszorult, szemeit bepárásodva homályosítják el a falakat. Nem akarok sírni, hisz az élet megkérgesítette szívemet, de főként azért nem mert periférikus látásommal érzékelem, ahogyan az egyik tag engem figyel a sarokból. A múlt keserű árnyai, azonban még most sem eresztenek, olykor felszínre törnek az elfeledni kívánt emlékeim arról a szörnyű időszakról. ... Nagyon trükkös dolog az emberi emlékezet, vigyázni kell vele, óvni, nem hagyni sérülni, mert hogyha egy kis rés is keletkezik a pajzson, könnyen elveszhet mindaz, amitől az ember önmaga marad. Hiszen mi tesz minket azzá, amik vagyunk? Nem csak a küllemünk, hanem a múltunk. S mi marad nekünk, ha már semmire sem emlékezünk? A hátam kényelmetlenül simul a falnak. Zaklatottan, szabálytalanul, szomjazva kapkodom a levegőt, mint aki az imént futotta le a maratont, azonban ez cseppet sem így van. Apró, puha tenyerem a mellkasomra siklik, mintha azzal próbálnám lenyugtatni hevesen zakatoló szívemet, teljesen hiába. - Annyira hiányoznak nekem! - rezonáltan zihálok amikor előtör belőlem a vallomás. Anyára, apára gondolok, az éjjelre, mikor betörtek hozzánk. Mindenre emlékszek. Az üveg berobbanó, éles hangjára. Az első sikoltás az anyáé volt. Apa ordítására. A levegő beszorul a tüdőmbe, s minden egyes próbálkozásnál, mikor megpróbálok levegőért kapkodni úgy érzem, mintha ezernyi tűszúrás fúródna a mellkasomba. Láthatatlan ujjaikkal babrálják szívem, míg kitépve azt zsebre nem vágják. Mindez lelki és szellemi kimerülést okoz, a legkevésbé sem fizikait.
Lassan, de biztosan csak ideértem, és előbbiért elnézést is, pont ma volt családi összeröffenés, meg plusz káoszhadművelet. Először is repesek, hogy hoztad Mike keresettjét, szerintem sok lehetőség van a játékban, meg úgy az egész sztorijukban, reméltem, hogy valaki majd idővel lecsap rá és megtörtééént, jessz! Nem lepett meg, hogy tökéletesen a leírásaid, nagyon szépen fogalmazol, a jellemed tökéletesen kifejtett, nagyon jól visszaadtad, hogy miként változtathat meg a bezártság valakit. Sajnálom is szegény leányzót, hogy ennyi rossz történt vele, na de meg lesz ám mentveee! Az előtörténeted tökéletes hosszúságú lett, nem túlmagyarázott, de pont annyi, hogy meglebbentse a fátylat, hogy nagyon tuti kis kariról van itt szó, akiről az ember csak még többet akar tudni. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, inkább játszuunk! Suhanj foglalózni, kapod a színedet és reppenhetsz is a játéktérre!
Kezdőlap 
by 
Először is repesek, hogy hoztad Mike keresettjét, szerintem sok lehetőség van a játékban, meg úgy az egész sztorijukban, reméltem, hogy valaki majd idővel lecsap rá és megtörtééént, jessz! 
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, inkább játszuunk! 