Cocktail in Brooklyn

Elizabeth & Jason

Lock me in your heart and trow away the keys!

 

Az indok nem fontos, miért is vagyok ma itt. Ide keveredtem mondhatni. Apám múltja révén bőséggel ismerem, hogyan megy a mutánsok között, és sejtem, itt magam fajták között leszek. Muszáj vagyok egy kicsit elvonatkoztatni attól, ami Violet és köztem megy, New York pedig igen közel van Salemhez, alig hatvan mérföld, motoron még egy óra sincsen. Esteledett, mire betértem, most éppen a bour-bon-ös poharat forgatom az ujjaim között, a jégpára lassan kiül az üveg szélére, ahogyan oldódik, nem sietek annyira, hogy tökéletesen hidegen hajtsam fel. Nem felejteni vagyok ott, az úgysem menne, csupán halkan szuszogva préselem ki a levegőt a tüdőmből, minden lélegzetvétel nehéz a közelmúltban történt lövések hatására, sikolthatnék, ha látnám értelmét. Nem kellett bemutatkoznom, a biztonsági csupán rámnézett, és tudta, hogy mi vagyok. Mást egy ilyen titokért megölnék, jelen esetben érdeklődő szemvillanással adtam tudtára, hogy köszönöm, hogy beenged. A zene a hangulatomhoz tökéletesen illő, mintha fájdalmas macskanyávogás lenne, nyöszörgő vágy az öngyilkosságra, amely olykor bizony engem is kerülget, ám sosem teszem meg, kellemesebb másokat kínozni. Ezúttal is megvan a tervem, háborgó lelkem revansért kiált, muszáj, hogy ismét önmagam legyek. Fennakad a pillantásom a bárhoz lépő lányon, aki szokatlanul jól öltözött, nem egy tipikus áldozat. A célnak ellenben megfelel. Nem riadt, ahogyan azt elvárnám ajkaimat nyalogatva, a komolysága viszont kifejezetten kihívást támaszt, hogy az elméjébe hatoljak. Nem vagyok képes olvasni gondolatai folyosóin, ám képet sugározni igen, az nagyon kedvemre való mutatság. Amint beleiszik a kapott italba, mintha száz évvel korábban járna, az első világháború környékén. Nem csak a saját ruhái változnak meg, hanem az egész környezete. Ugyan a szereplők arcra változatlanok, ám amit viselnek, az nagyon is más. A billiárdozó alakok példának okáért matrózruhát viselnek. Én öltönyben és zakóban, jólfésült úrifiúként méregetem. Minden szereplő immár az én fantáziám szüleménye, a valóságban a lány nem mozdul, minden a fejében játszódik le. Ha véletlenül körülnézne, akkor talán észreveheti, hogy a közeli asztalok egyikétől figyelem, szinte érdeklődő félmosollyal.

Leállt a kocsi motorja és én kinéztem a lesötétített ablakokon. A BMW robosztus eleganciával feszített a felszálló gőz és a túlpakolt konténerek közt a kis sikátorban, azt is hihetné az ember, hogy egy ilyen kocsi gazdája eltévedt egy ilyen környéken. Hihetné, de akkor nem lenne figyelmes megfigyelő. Ez New York, és itt titkok rétegei rakódnak titkok rétegeire.
- Edgar, ez megfelel. Parkoljon a közelben, szólok, ha kérem az autót.
A sofőröm néma, tiszteletteljes bólintással felelt. Megigazítottam elegáns kosztümömet és a visszapillantóba nézve gondoskodtam hajam megfelelő elrendezéséről is. Összefogott, néhány tinccsel oldalt kiengedve. Visszafogott, minimalista, elegáns, de nem prűd. Tökéletes.
Kinyitottam az autó nehéz, páncélozott ajtaját. Lehet, hogy más felettes túlzásnak venné az ilyesféle biztonsági lépéseket, de nem Nikola Tesla, a keresztapám. Nem. A balkeze vagyok, a birodalmának hercegnője, egy fontos cég vezetője. Szükséges velejárója a rangomnak. Ahogy kiléptem a kocsiból, mag sarkú cipőm szolidan kopogott a hideg aszalton, ahogy megkerültem a BMW-t és hármat koppintottam, határozott kézzel, a roppant, eltolható vasajtón. Egy halk nyikorgás hallatszott, ahogy résnyire nyílt és én pedig szó nélkül csettintettem egyet, ujjaim között fehér-kék kisülést villantva fel. A biztonsági csak bólintott és kicsit jobban kinyílt a hatalmas kapu, hogy beengedjen a pusztán mutánsoknak fenntartott bárok egyikébe.

Hatalmas, indusztriális raktárépület volt, a rusztikus téglafalak és acélmerevítésű ablakok között lampionok füzérei lógtak, asztaloknál duruzsult a diskurzus és valami meglepően kellemes metálzene dorombolt a háttérben a falak között.
Azért voltam itt, hogy körülnézzek. Elvégre nem rég óta tértem vissza New Yorkba és meg akartam ismerni a helyi mutáns szubkultúra fontosabb elemeit. Végtére is, éppen toborzó művelet zajlik a cégemnél, szóval, akár valami ígéretes fiatal tehetséget is találhatok egy ilyen helyen.
- Whisky, jéggel - közöltem rendelésem a pultoslánnyal, aki végignézett business-öltözetemen, de nem szólt egy szót sem. Helyes. Egy punk taréjos mutáns nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is kritizáljon. Ahogy megkaptam az italt, letettem egy megfelelő méretű bankjegyet és a szalvétát a pohár aljához fogva ajkamhoz emeltem a whisky-t. Bourbon. Borzalmas. Írként ezért ütni tudtam volna, de egyelőre nem volt komolyabb oka az erőszaknak. Egy nagydarab motoros férfi és barátai a közeli biliárdasztal mellől alaposan végignéztek, láthatólag nem tetszésüket fejezve ki felém.
Álltam a pillantásukat és utána körbenéztem. Vajon mire számíthatok itt ma este?

♫ Zene  ♫ ◊ ©