Párosan szép az élet

Tárgy: Párosan szép az élet Hétf. 28 Dec. - 20:01

First topic message reminder :

Emma & Mary-Kate

*Mivel a szobafogság nem volt elég a nyáron és a tábort is túléltük anélkül, hogy Ash felgyújtott volna bárkit és én sem buktam le, muszáj volt ráhajtanom egy újabb büntetésre. Kocsink az nem volt, viszont hamis személyim az igen, Ash túl jó kislány volt az ilyesmihez és különben is tanult ezerrel, annyit legalább el tudtam érni nála, hogy egy ideig falazzon nekem. Csak pár óra, talán nem tűnik fel anyának, hogy leléptem az ablakon keresztül, kész szerencse, hogy a házat kamaszlány kompatibilisre építették, a cipőmet kellett csak levennem, hogy lemászhassak. Egy sarokkal arrébb már vártak rám kocsival, és irány a belváros. A klub nem volt túl drága de nem is az a lepukkant bulizó hely volt ahol összegyűlik a suli aljanépe, ahhoz viszont elég sok kétes elem járt ide, hogy ne firtassák a személyim valódiságát, különben is idősebbnek néztem ki ha akartam és ma akartam. Egy irtó helyes sráccal találkozom majd, Isaac híján, ha már szegénynek tönkretettük a mociját, hát vagyok olyan rendes, hogy direkt nem kerülök a szemei elé, pedig csúcs ahogy a srác smárol.
A klub kissé árnyékos volt, naná. Színes lámpák világítottak körös-körül, a kis színpad még teljesen sötét volt. Korán érkeztem, amúgy simán bejutottam, meggyőződésem, hogy csak fellépés kérdése az egész, na meg ideális ha egyszerre többen is megpróbálnak benyomulni és én középen vagyok. Ma egy kicsi de annál ütősebb zenekar fog fellépni, a Black Mice. Nem rég alakultak, kevesen ismerik őket és egyelőre csak kalóz forgalmazásban szerepelnek, meg persze az ilyen klubokban mint a Roxanne`s blood. A már kissé kapatos társaságommal egy asztalhoz ülünk, én máris kérek egy sört amit valaki kirendel nekem, alibiből rendelünk még üdcsit is, nem kockáztatom meg még egyszer, hogy elkérjék a személyimet, mert szokták szúrópróbaszerűen. Ha jól számolom van három órám, egyszer még megmutattam magam anyának a konyhában, felvittem magammal egy pohár forró kakaót, egy csomag mogyorót és nem mondtam, hogy tanulni fogok, mert az nálam gyanús, inkább csak elhúztam a számat a kérdő tekintetre. Anya nem fog keresni egy ideig, aztán lép majd a képbe Ash, ő minimum egy órát még kisajtol nekem. Apa meg dolgozik, megint. Nehéz a rendőri élet, főleg ha van egy idióta, öngyilkos hajlamú társad akit mindig meg kell menteni valamitől. Én viszont ma jól fogom érezni magam és ha minden igaz, Jack is meg fog érkezni hamarosan. Megkapom a sörömet és elkezdem iszogatni, majd a táskámba túrok az áráért amit az asztal alatt átcsúsztatok a jogos tulajdonosának. Míg a Black Mice nem lép színpadra valami nyivákoló csajt nyomott be a DJ, ráérősen nézek körbe, az arcomon látszik mennyire ki nem állhatom a csajt akinek a hangja olyan mintha egy macskát nyúznának.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Pént. 22 Jan. - 18:56

Emma & Mary-Kate

*Nem hülyeségből körözik az biztos, vág az esze mint apám borotvája, amivel olyan szép és finom selymesre tudja húzni az arcát. Egy fintorral veszem tudomásul, hogy az egyik fronton le lettem buktatva. Oké, még nincs veszve semmi, ezek után persze joggal kérdezem vissza, ha már nem egy korosztály vagyunk ugye, hogy tényleg maradjunk a tegeződésnél vagy esetleg mást óhajt. Csípőből tüzel vissza, egyre jobban tetszik nekem és egyre jobban dobog a szívem ami azt dörömböli a fülembe, hogy hagyjam az egészet a fenébe, mert a végén én iszom meg a levét ahogy az már lenni szokott. Naná, hogy nem hallgatok a vállamon csücsülő angyalra aki próbál a józan eszemre hatni, mivel olyan már nincs azután a lehajtott tüzes víz után ami még mindig úgy éget mintha beledobtak volna egy vulkánba. *
-Oké, Emma. Részemről a szerencse. *Olykor belesunnyog valami a fejembe Ash jólneveltségéből, ő olyan úri dáma kicsiben, mondhatnám, hogy anyánkra ütött, de mivel nem tudjuk ki az igazi anyánk, csak Polly úrinőségére foghatom. Én amolyan elfajzott vagyok mert semmit nem tettem a magamévá abból amit a nevelőszüleinktől kaptunk, mindig és mindenkor képes vagyok bajba keveredni és az én bűnöm apám őszülő halántéka is. Megjegyzem piszok jól áll neki. Mivel folyamatosan jár a szám, hogy kidumáljam magam a helyzetből és eltereljem magamról és a faggatózásomról a gyanút, csapongok a témában mint zavarodott méhecske a réti virágok között. *
-Ó nem, dehogy. Az csak úgy jött, szóval semmi köze egymáshoz a kettőnek. nekem aztán mindegy csak eszembe jutott, mert hát ugye egyedül van itt és nem pasival. Persze attól még nem muszáj, hogy szingli legyen, felőlem akár otthon is hagyhatta a férjét….attól még lehet jó menedzser vagy akármi más. *Magyarázkodom és gesztikulálok, olyannyira, hogy a piát amit sikerült elmószerolnom egy sráctól, itt-ott ki is löttyintem. sebaj, annyival kevesebbet kell meginnom abból a szörnyűségből merő alibi gyanánt. azt már nem veszem észre és nem is érdekel, hogy talán a nő ruhájára is megy belőle, de mivel víz színe van talán nem is látszik. Tényleg, a calais-i csipkének árt az alkohol? Kiderül, hogy mellétrafáltam. Minő meglepő, biztosan nem kalóz kazetták kiadása miatt körözik, az olyanok nem landolnak az apám asztalán, sokkal komolyabb „ügyfelei” vannak, már csak ezért is kellene lesöpörnöm a másik vállamról a tenyereit dörzsölgető, kis piros ördögöt. *
-Ó szóval nem. Kár…pedig nagyon jók. És mi a te ágazatod Emma? *Ha már így összetegeződtünk nem sodrom magam a magázódás bonyolult mezsgyéjére, az olyan lenne mintha az iskola igazgatójának irodájában lennék, és voltam ott eleget, hogy tudjam milyen az. A meglepődés rám ront váratlanul. Tele voltak az újságok a nevével meg az esküvőjével? Akkor ő egy híres ember? Anyám, Polly! Tócsányira kerekednek a szemeim és ez őszinte döbbenetről árulkodik, még a számat is eltátom.*
-Nahát! Híres vagy? Mesélj! *Ma biztosan nem fogok apámnak telefonálni, ki kell derítenem, hogy ki ez a nő. Sajna nem emlékszem egyetlen olyan vezető hírre sem a magazinokból, amiből rájöhetnék ki ő. Pláne ha gazdasági vonalon utazik, engem inkább a sztárok érdekelnek, a színészek és a zenészek, azt hiszem ezt senki nem vetheti a szememre. A milliomos örökösnők az utolsók a sorban, mondjuk ha még a fiáról lenne szó, de ha egy éve házasodtak nem lehet akkora gyereke, hogy járni akarjak vele. *
-Mi lenne ha leülnénk valahova? Egyébként érdekel az üzlet meg a részvények és ilyenek.
*Rávillantom a legszélesebb mosolyomat és próbálom túlkiabálni a hangos zenét, ami egyébként rohadt jó, és a lábammal taposom is a ritmust, de most fontosabb dolgom van.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Kedd 19 Jan. - 15:26

Mary-Kate & Emma

Remekül szórakozom, idefelé jövet még meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen jól, főképp az nem, hogy egy fiatal csitri által. Pedig így van, szórakoztató a zavartsága, és persze az a töretlenség, ahogy megpróbálja felvenni a fonalat, ahogy megpróbálja kiszedni belőlem a nevem.
- Már az is meglepő, hogy pont engem szúrtál ki magadnak, így hát sejtem, hogy a nevem érdekel. Mert lássuk be, nem épp a te korosztályod vagyok, Mary-Kate - mosolyodom el, hangsúlyozottan ejtve ki a nevét, mintha csak jelezni akarnám, ő sem mondott ennél többet magáról. Ugyanakkor kiemelve a nyilvánvalót, valóban nem ide tartozom, valóban nem az ő korosztálya vagyok, szóval már az is gyanús, hogy miért velem foglalkozik, mikor mindenki más a zenekarnak csápol.
- Ha megkövetelném a magázódást, akkor formálisan mutatkozok be. De ez nem ilyen hely, ugye? - pillantok körbe a báron. Kétlem ,hogy itt bárki is magázódna, alap a tegeződés és minimális bizalmaskodás. Talán ebben reménykedik ő is.
- Érdekes következtetéseid vannak - nevetem el magam, ahogy újfent megindul a szóáradat, és lássuk be, eléggé csapong, szinte szóhoz sem hagy jutni. Nem lenne jó vallató, többet beszél ő, mint én, pedig arra kíváncsi, amit én tudok. Van még mit tanulnia.
- A férjes állapotban mi köze van a menedzserséghez? Csak férjezett asszonyok lehetnek azok? Vagy fordítva? Netán ha nem vagyok házas, akkor alkalmatlan lennék? És mi a helyzet a lemezkiadóval? Muszáj férjnél lennem? Ha nem vagyok, akkor nem is vagyok hiteles? Esetleg csak kezdő? - fordítom vissza a szóáradatot, de a szám mosolyog, kissé talán ki is gúnyolom, már ha meg tudja különböztetni az ilyen apró vonásokat.
- Nem vagyok se ez, se az amúgy. Életemben először hallom ezt az együttest, már amit hallok belőlük. És nem is szándékszom pénzt fektetni beléjük, nem a zeneipar az én ágazatom.
Talán látszólag könyörülök rajta, pedig valójában csak tovább tekergetem abba a hálóba, amit saját maga köré szőtt. De hát mit tegyek, olyan jól szórakozom.
- Egyébként férjnél vagyok, majd' egy éve tele voltak vele az újságok. Bár nem hinném, hogy az üzleti életben sokat számított, a birodalmam anélkül is eléggé ismert - mosolyodom el újfent ártatlanul. Kétlem, hogy járatos lenne a gazdaságban, vagy épp a hadiparban. Esetleg ha jól ketyeg a kis agyacskája, netán olykor a kezébe kerül néhány képes pletykalap tán végre célt ért. Végül is, elég nagy szám volt anno, hogy a Frost vállalat örököse, úrnője férjhez megy a szárnyait próbálgatott, ám egyre ismertebb politikus-tudóshoz. Bár tény, azóta nem sok információt hagytunk kiszivárogni, Zane pedig jó ideje nincs is az államokban, talán nem is tér vissza soha. A boldog házasság titka.

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Pént. 15 Jan. - 15:29

Emma & Mary-Kate

*Általában is sokat beszélek de ha zavarban vagyok mert ki kell dumálnom magam a helyzetből, akkor még rá is teszek egy lapáttal. Azt is tudom, hogy a jó hazugság ismérve – ezt a szót Ash mondta egyszer – az, hogy a fele igaz legyen vagy legalább egy kicsi igazság bele legyen szőve és ahhoz kell ragaszkodni, ez a vezérfonal vagy mi. Mindegy, gyakorlatban jobban megy mint megmagyarázni, de hát kinek is magyarázok? Szóval, az én ruhatáram hagy némi kívánnivalót maga után, meglehetősen vegyes az ízlésem, nem ragadtam le egyetlen stílusnál mint Ashley, hanem épp ami megtetszik. Azt sem szoktam mindig nézni, hogy a cipőm megy-e a ruhámhoz, ma kivételes nap van. Ám a nő ruhája tetszik, persze nem biztos, hogy magamon is tetszene, van ez így. rajtam talán nem állna jól, meg az ilyen ruhát viselni is tudni kell, Ashley-nél ez zsigerből jön, nálam nagyfokú színészi játék kell hozzá. Viszont a nőnek remekül ál, és mesélek és mesélek.* ~Calais-i csipke. Francia. Jó lenne tudni valamit arról a csipkéről, bezzeg Ash biztosan tudna mondani róla legalább tíz mondatot. ~*Én kezdetnek eltátom a számat, bár nem tűnt nagyon magamutogatónak, biztosan pofátlanul drága az a csipke, európai, tutira nem műszálas gépi. Töröm az agyam a nagy szájtátiság közepette, hogy hogyan vigyem a társalgást az ismerkedés felé és a kéznyújtásig el is jutok, de aztán kénytelen vagyok ledöbbenni és nem a csipke árát tudom meg. A kezemet fogás híján visszahúzom, ha nem hát nem, pedig nem piszkos, de úgy tűnik nem vagyok kellően magas rangban ahhoz, hogy parolázzunk. Viszont olyan érzésem van mintha olvasna a gondolataimban. Nem mond sokat és az sem túl feltűnő de mégis. Honnan a francból tudja, hogy a nevére voltam elsősorban kíváncsi, csak aztán a ruhájára mert az tényleg baromi jó? *~Vezérfonal MK!~
-Emma….~Akkor ezek szerint semmi Ms. és Mrs. ~ …A neve? Ja, persze, hát csak gondoltam be mutatkozom ha már leszólítottam…vagyis fordítva történt, mert én ugye nem…de ha már így alakult.
*Basszus. Emma. Ezzel nem sokra megyek és Bobby vagy ki a jó fene nem tudna kardoskodni, hogy nézzék csak végig az összes körözést. Szélesen mosolyogok a nőre, ki kell szednem belőle a másik nevét is és azt sem árt megtudni, hogy mit keres itt és meddig marad. Kezdem érteni apát amikor fáradtan hazaér este. Húzós meló a munka.*
-Csak Emma? Úgy értem szólíthatom így vagy esetleg Miss…? Vagy Mrs. Emma…tényleg, férjnél van? Mert….maga biztosan az együttes menedzsere, vagy neeeem! Anyám! csak nem valamelyik lemezkiadótól jött? Irtó jó a banda, komolyan, szerintem megéri beléjük fektetni…már úgy értem pénzt. Sok száz iskolatársam nevében beszélhetek, hogy állati jók.
*Hatalmas de nem nagyon túlzó gesztusokkal kísérem a mondanivalómat ami megint több mondatra rúg. Egyébként ezekben is van igazság, a külseje szerint nem lenne idevaló, csakis valamilyen hivatalos dolog miatt gondolnám, hogy meghúzza magát egy sarokban. Közben a zene elhalkul, majd újabb, immár vadabb és hangosabb számba kezdenek az egerek.*

külcsín ξzenécske
[/color]

A hozzászólást Mary-Kate Baker összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 22 Jan. - 18:22-kor.

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Szer. 13 Jan. - 14:31

Mary-Kate & Emma

Mintha valami szóhajtót vett volna be, amint felé fordulok, amint hozzá szólok, a lányból ömleni kezd.. a hülyeség. Kissé figyelmeztetőn húzom fel az egyik szemöldököm a kurvás jelzőre, de nem fűzök hozzá megjegyzést, mi értelme lenne? Ha kicsit több udvariasság szorult volna belé, talán mellőzné ezt a szót, végül is, nem a barátnője vagyok. De betudom zavarának, mert kétségtelen,hogy iszonyatosan zavarban van. és nem azért, mert beszélnie kell, úgy látom amúgy vagánynak érzi magát. Inkább azért, mert ködös tervei ellenére hamarabb felfigyeltem rá, mint szerette volna, mint hitte, emellett hűvös stílusom is ekképp hat az emberekre általában.
- Calais-i csipke. Francia - tőszavak, nem dicsekvés, nem szoktam. Nekem annyira veleszületett, majd újra visszakapott dolog a gazdagság, hogy sose éreztem szükségét a fitogtatásának. Csak azok szokták, akik a mocsokból glancolják fel magukat és bizonyítani szeretnék, mennyi mindent elértek. Pedig csak végigtapostak néhány jóhiszeműn.
Aztán csak bólintok újfent a költői kérdésre. Persze, statikus elektromosság, mesélhetnék róla kislány. Szőke vagyok, de nem hülye. ugyanakkor újfent nem vetem a szemére, nem vágok vissza a megszokott stílusomban, mert igencsak jól szórakozom. És mert roppantul érdekel, ugyan mit is szándékozott azzal a telefonnal. Nem mintha nem látnám a gondolatait, az összevissza villanó képeket. Asztal, barna akta, a képem. Nem meglepő, hogy egyesek élénken kíváncsiskodnak irántam.
- Ha a nevem érdekel, miért nem egyenesen azzal kezded Mary-Kate? Sokszor az egyenes út a legrövidebb és a leghasznosabb - mosolyodom el, már-már kedvesen, ami azért nem annyira szokatlan tőlem. Mert tudok roppant kedves is lenni, ha a cél ezt kívánja. Az igazi vezér jó kaméleon is szükség esetén.
- Emma vagyok - teszem azért hozzá, látszólag enyhülten, de még mindig játszom. Hisz ez nem a teljes igazság, talán ezzel még nincs előrébb. De vajon mi a következő lépése, mivel próbálkozik tovább?

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Hétf. 11 Jan. - 6:35

Emma & Mary-Kate

*Az biztos, hogy a húgommal sokkal könnyebb lenne a becserkészés, az egész ügy már régen el lenne intézve, apa már itt lenne, a nő kacsóin meg bilincs. Gondolom én. Arra persze nem emlékszem miért körözik, csak a fényképet láttam futólag, azért maradt meg b ennem az arca mert irtó jól néz ki, élőben még jobb. Nem is értem mit keres itt ebben a klubban, de ki vagyok én, hogy bárkit is kritizáljak vagy kérdőre vonjak? Az első gondoltam az volt, hogy rövid úton lezárom az egészet, de persze később rájöttem és még épp időben, hogy nem tehetem, nálam nem szokott semmi sem röviden elintéződni. Mindig előre gondolkodom és a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kihagyok néhány lépést, mert a tervek sokkal gyorsabban pörögnek a fejemben mintsem azt megtehetném és néha olyan érzésem van, hogy valamit már megtettem, közben pedig csak gondoltam rá. elég fárasztó mindig magam után rohanni, a mostani helyzetet is a rohanásom okozta, és persze megint improvizálnom kell. Ashley híján egyedül, idióta statisztákkal mint ez a Bobby is. Tutira csak a nyálát csorgatta míg nem voltam itt, az, hogy a nő nem ment el nem az ő érdeme, egyszerűen csak így alakult. az is lehet, hogy valakire vár, találkozója van, persze titkos és azért jött el egy ilyen klubba. Eddig azonban senki nem volt a társaságában, de lehet, hogy a nagy tömegben ahol senki nem figyel rá, már megtörtént valaminek a cseréje.
Lázasan töröm a fejem azon mi állt a körözési papíron, jó lenne tudni a nevet és azt is, hogy miért keresik annyira, nem árt felkészülni mert mondjuk egy gátlástalan gyilkossal szemben azért még sem kellene…ugye? Mire ez eszembe jut már mindegy, úgy néz rám, hogy megfagy bennem a vér. A szívem kihagy egy ütemet a lebukás felismerésének pillanatában, majd hevesen igyekszik behozni a lemaradást. Van egy hosszú pillanat amit nem használok ki, amikor még van alkalmam lelépni minden féle magyarázat nélkül, persze elszalasztom. A nő kérdése épp csak eljut hozzám amikor a zenekar kicsit csendesebb melódiát penget, de kétség sem férhet ahhoz, hogy nekem szól a kérdés. Elmosolyodom szélesen és átlátszóan, zavaromban belekortyolok a használt italba, szerencsém, hogy csak egy alibi kortyot akartam mert ez is eléggé égeti a torkom. Így kell személyi nélkül ütős italhoz jutni, csak kapkodom a levegőt és nyeldekelem a nyálam, a szemeim tócsányira kerekednek de bólogatok lelkesen mert muszáj szóba elegyednem a nővel és ennél jobb alkalmat nem fogok már találni. Amikor már kapok levegőt, kissé rekedten szólalok meg.*
-Igen, bár nem akartam zavarni. A ruhája, egyszerűen mesés, gondoltam megnézem közelebbről mert irtó különleges, tényleg csúcs ahogy egyszerre néz ki elegánsan és kurvásan, mert ha egy bizonyos szemszögből nézem olyan minta csak a csipke lenne alatta meg teljesen pucér, de persze nem az, ugye? Van benne testszínű betét? És igazi csipke? Úgy értem valami értékes vagy olyan sima gépi? Mert a húgom az igazira voksol de szerintem a gépi ugyanolyan szép, de hát ő már csak ilyen, allergiás mindenre, a műszálra is, egészségtelen. Nekem mondjuk csak égnek áll tőle a hajam, de nem képletesen hanem tényleg, elektromosság, tudja? *Közelebb is lépek hozzá ha már így összejöttünk és diskurálunk, átveszem a poharat a másik kezembe, többé eszembe sem jut innom belőle. A kezemet nyújtom, hátha és akkor rövid időn belül le is léphetek.*
-Szóval csúcs a ruha. MK vagyok….Mary-Kate, örvendek, nagyon.*Próbálom átvenni a húgom karótnyelt stílusát, örvendek meg ilyenek, de érzem, hogy ő sokkal jobban csinálja. Néha tényleg nem értem hogy lehetünk mi testvérek, ikrek amikor annyira különbözünk egymástól, aztán am ikor befejezzük egymás mondatait, már értem.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Csüt. 7 Jan. - 15:34

?ary-Kate & Emma

Igencsak lehetetlen próbálkozás olyan gondolatokat, tudást kiszipolyozni egy fejből, ami nincs is benne. Hisz hiába bízták meg a fiút a figyelésemmel, fogalma sincs, hogy mi okból. Hisz hiába töri a fejét azzal, ismer-e, vagy az MK becezetű lány ismer-e, nem jut semmire. Igazából olyan üres a feje, mint egy bádogkanna. Már-már kong benne az a néhány aktuális gondolat. Szinte fáj belenéznem is...
Ám mielőtt elterelődhetne a gondolatom, mielőtt felesleges intermezzo-nak ítélném a helyzetet, visszatér a lány. Oda sem kell fordulnom, hogy lássam, hisz élénken szerepel a srác fejében a szőkés haj, szép arc. Eh, te bárgyú... Főképp, mert könnyen terelhető, a fellobbanó fények, a kezdődő zene azonnal másra viszi a gondolatait. Istenem, micsoda csapongó!
De legalább némi lélegzethez jutok, hisz a tömeg java része a színpad felé nyomul, igyekszik mindenki a lehető legközelebb férkőzni a zenekarhoz. Én viszont nem ezért vagyok itt, így nem is mozdulok, kényelmes a szék, csupán a színpad felé fordulva élvezem a zenét, lesem az embereket.
És persze a lassacskán felém araszoló lányt. Mintha valami filmben lennénk, ahol az annyira egyértelmű oldalazás senkinek sem tűnne fel. Még a végén szórakoztató lesz ez az este.
Persze nem nyíltan figyelem, csupán a szemem sarkából, hadd érezze a kicsike, hogy ügyes, hogy úgy sikerül becserkésznie, mint egy vérprofi. Mintha léteznének olyanok...
Közelembe már egy elorzott pohárral ér, egyre óvatosabban haladva, kerülgetve azt a néhány hátramaradottat, vagy inkább későt, akiknek már nem jutott hely elől. Ám mielőtt reményei szerint mellém érhetne, netán rám boríthatná azt a borzalmas löttyöt, egyenese rászegezem jégkék szemeim, mintha belelátnék, egészen a vesééig. És igazából így is van, ha akarom.
- Szeretnél valamit tőlem? - csendül hangom határozottan, de nem elutasítón, inkább kíváncsian. Mert kíváncsi vagyok, és ennek nem is állok ellen. Nocsak.. Nocsak.. Micsoda család...

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Kedd 5 Jan. - 21:55

Emma & Mary-Kate

*Lázasan jár az agyam azon mit csináljak telefon híján és persze vissza is kell mennem ha ott akarom tartani, míg apa meg nem érkezik vagy a járőrök akiket küld. Bobby-ban nem bízom, vagy Brent, valami „B” betűs az biztos, de végül is mindegy, szegény néha olyan mulya. Bezzeg ahhoz van esze, hogy az apámmal intéztessem el a büntetését, nem mintha amúgy sikerülne, apa még az enyémeket sem intézné el, ha használhatnám a kocsit. Amit ugye a szülinapunkra kaptunk, de még egy napig sem volt a miénk, mert rögtön az első éjszakán tönkrevágtuk az elejét, összevéreztük a kárpitot Isaac vérével, és persze az egész lakás romokban hevert. Bobby nem tudja kivel akart kezdeni, viszont nem bízhatom rá sokáig a nőt, mert vagy elárulja magát a bámulásával vagy jó eséllyel már el is felejtette mivel bíztam meg. Lélekszakadva rohanok ki a hátsó ajtón, úgy vágom ki, hogy a falnak pattan majd visszacsapódik, de addigra én már nem vagyok ott. Elvileg nem olyan hosszú a kis utca, de magas sarkúban rohanni nem éppen balesetbiztosítás. Végre kiérek és telefonfülke után nézek. Amikor idejöttem láthattam volna de ki a fene gondolta, hogy szükség lesz rá hiszen a klubban is van, minden klubban van, csak épp ez nem volt jó. Persze New York itt soha semmi nem jó. Nem tudom Bobby fiú mit csinál odabent míg én telefont hajkurászok, nem sejtem, hogy ellentétben azzal, hogy én a felejtésre voksoltam, nagyon is eszébe véste, hogy a fehér csipkés nőt figyelni kell, talán mert jó lábai vannak, ki tudja. Tetszik neki, szinte szemezik vele, az asztalra könyökölve, állát a tenyerébe támasztva nézi a nőt, az arcán átszellemült mosoly terpeszkedik. Én addig kint rohanok versenyt az idővel. Végre találok telefonfülkét, az apróm is megvan, ki is cseng és nem kell sokat várnom, hogy meghalljam a túlsó végen apám hangját, elvégre a közvetlen számát hívtam. Már-már beleszólnék és mondanám, hogy én vagyok és mi történt, de némi fáziskéséssel észbe kapok. Lecsapom a kagylót ami nem marad a kezemben bár épp eléggé ragad. A tenyeremet a még meglévő telefonkönyv lapjaiba törlöm miközben arcomon szétolvad az undor fintora. Ezer és egy oka van annak, hogy most még sem teszek bejelentést. A legelős igen csak önző és merőben önvédelmi célzatú. Nem lehetnék itt abban a klubban ahol a nőt megláttam, nem láthattam volna apám asztalán a körözést, egyáltalán nem lehetnék kint az utcán sem, még a házunk előtt sem, ráadásul úgy, hogy közben a szobámban tanulok, vagy teszek úgy mint aki tanul. Megtehetném, hogy felhívom a rendőrséget csak úgy, névtelenül, de nem tudom hogy hívják a nőt, azt sem, hogy azon a körözési papíron milyen név állt, igazából nem érdekelt a dolog csak futó pillantást vetettem rá és aztán e is felejtettem, ám az agyam jól kitolt most velem. Vissza kell mennem és megtudnom hogy hívják, aztán hívnia rendőrséget, vagy Bobbyval felhívatni. Igen, ez még jobb lesz. Persze úgy is bajba kerülök majd, apa úgy is megtudja és én úgy is büntit kapok megint. Tiszta sor, megéri. Visszaindulok hát a klubba és simán visszakönyörgöm magam, majd lehuppanok Bobby mellé, ha még az asztalnál ül és nem a nővel diskurál éppen. A kezébe nyomom az aprót.*
-Ezt tedd el, majd telefonálnod kell a rendőrségnek ha mondom.
-A rendőrségnek? Minek MK? Szóltál apádnak? Tényleg, nem kamu? Tök rendes vagy!
~Te meg idióta, és még csak ki sem növöd.~ -Aha, csak majd vissza kell szólnod és azt mondod amit én mondok majd neked. Oké?
*Bobby fiú – akárhogy hívják ez a név már rajta marad – vigyorog, a színpad elsötétül majd fehér fénykörök játszanak egymással mint a kutyákra kötött zseblámpák fénye a füvön. Velem együtt mindenki feláll és a színpad felé tolong, a Black Mice tagjai egyenként megjelennek és elkezdenek játszani. A zene irtó jó, élvezem is míg lassan a fehér csipkés nő felé araszolok. A szívem a torkomban dobog és tudom, az egész merő improvizáció lesz, de hát az állampolgári kötelességnek eleget kell tennem, ha már rendőr lánya vagyok. Most már csak neki kell mennem, kicsit rálépni a lábára vagy leönteni itallal. Hoppá, nincs nálam ital. Sebaj, rámosolygok a mellettem csápoló srácra és kikapom a kezéből a poharat, ajkaimmal eltúlozva artikulálom a köszönömöt, a zajban úgy sem hallaná, és így szexisebb is, és ami szexis az megbocsátásra és engedékenységre ad okot.*
külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Hétf. 4 Jan. - 12:28

?ary-Kate & Emma

Nehezen tudom eldönteni, hogy tetszik-e a hely vagy sem. Nem mintha bármiben is különböznének ezek a bárok. Ha az ember kritikusabban vagy hozzáértőbben tekinti meg a belső elrendezést, nagyjából mindenhol ugyanaz. Középpontban a tánctér, eldugottabb részeken a beülők, és a hosszú, széles pult, ami szinte neon cégérként hívogatja a bent lévőket, hogy igyanak. Még egy kicsit, még többet.
Meg persze a pultnál elszórt magas lábú székek, mik két dolgot sugallnak. Vagy partnert keresel, azért üldögélsz itt, vagy ezzel akarod mutatni, mennyire megszokott vendég vagy már, milyen lazán csicseregsz a pultosokkal.
Persze vannak kivételek, mint magam is. Nem vágyom partnerre, de nem is vagyok bejáratos. Nem mintha ne tehetnék róla, hogy megváltozzon, vagy legalább is külső szemlélő számára hihetővé tegyem. De miért? Sose érdekelt mások véleménye.
Hátat fordítok a pultnak, kissé talán neki is dőlök, miközben a táncparketten riszálókat figyelem, felváltva a boxokban elsuttogott szavakkal. Milyen kiszámíthatóak. Megcsalás, pénz, üzlet. Olyan.. unalmas.. igen ez a legjobb szó rá.
Már-már letenném a poharam, hogy itt hagyjam a helyet, mikor meglepő gondolat csapja meg az agyam.
~ A nő fehér csipkében... Figyeljem.. De minek? ~
Kíváncsian futtatom újfent körbe a pillantásom a helyen, de nem igen látok mást, aki fehér csipkében feszítene. Igen kevesen mernek efféle öltözetet viselné, főképp egy ilyen helyen. Így hát kizárásos alapon maradtam én. De miért kéne engem figyelni?
Újfent fordulok, most a pult felé, barátságosan megemelem a poharam a pultos irányába, mintegy jelezve neki annak ürességét. És amíg ő mosolyog és tölt, tovább fürkészem a gondolatokat, még elcsípve, ahogy egy fiatal lányt lát távolodni. Elgondolkodva, ugyanakkor kíváncsian emelem újfent számhoz a poharat. Nem rohanok sehova, nem vagyok egy idegbajos alkat. Amúgy is kíváncsivá tett, miért is kéne engem figyelni, és hova sietett a lány?

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Pént. 1 Jan. - 9:02

Emma & Mary-Kate

*Mire lement két korty sör, addigra átmelegedtem annyira, hogy levegyem a kabátomat. Az ölembe terítettem és kényelmesen hátradőltem. Azt nem mondhatnám, hogy élveztem a zenét mert hazugság lenne, a csaj hangja savként ette magát a bőröm alá, borzalmas volt. Szerencsére csak pár percen át tartott a kínzás és más korongja került a tű alá. Azon merengtem, hogyan dobhatnám fel a Black Mice életét, kicsit voltak még, főleg a kedvenc együttesemhez képest. Na igen, jó lenne egy koncertre is elmenni, csak ahhoz több zsozsó kell mint egy klubban töltött estéhez. Jó esetben el sem kell utaznom másik városba, de ha éppen a nyugati parton rendezik a koncertet, akkor arra n agyon jó alibi kell. A születésnapi produkciónk óta azonban mondhatni apánk megkettőzte az őrséget, amúgy sem könnyű kijátszani egy rendőrt, pláne nem ha az apád és gyanús vagy neki. Na akkor aztán minden leleményre szükség van, hogy lopja magadnak néhány órát. Belekortyoltam a sörömbe és tovább nézelődtem, a sráccal nem beszéltünk meg pontos időt, ez nem olyan randi volt mint a filmekben vagy a felnőtteknél akik mindent képesek túlbonyolítani, ez csak szimpla találkozás lesz aminek a vége bármi lehet. Na jó, azért reméltem, hogy bármi nem lesz, olyan mint az első és utolsó bulink vége, az is bármi volt, a számlán állt egy ház kitakarítása, a szülői ágy vértelenítése, a terepjárónk kilakatoltatása. Anya vázája. Majdnem a süteményes tál is ráment, Ash nek nem sikerült enyhíteni a büntinket, pedig megmondtam neki, hogy a tábor nem jó ötlet. Még most is megmosolyogtat ha az arcára gondolok miközben a tál apa háta mögött lebegett a levegőben.
Mosolyogva néztem körben, egy srác azt hitte, hogy neki szól és visszavigyorgott, a végén még idejön, te jó ég, csak nehogy idejöjjön. szemüveges. Nem mintha utálnám őket, dehogy, szívesen elbeszélgetek velük, de lássuk be, nincs az a szemüveg ami jól áll bárkinek is és elég macerás úgy a smárolás. Hoppá! Kakukktojás. Fehér csipke, a jelenlegi átlagéletkoron túl. Mesés a nő, szeretnék úgy kinézni harminc év múlva mint ő. Vajon mit keres itt? Biztos nem a Black Mice miatt jött, olyan ismerős. A színes fények miatt nem látom jól, de az érzés ott motoszkál bennem. Láttam már, ismerem de nem tudom hova tenni. Elnézek másfelé, majd vissza ez általában szokott segíteni és aztán jöhet a halleluja. Most nem jön. Annyiban hagyom, nem ér annyit, hogy elrontsam vele az estémet.*
-Hé MK! Az apád rendőr, el tud intézni néhány bírságot?
-Mivaaaan? *Csak nézek idiótán a srácra aki mellettem ül, ő hozott el ide, gondolom ki akarja használni a szívességet, de majd én teszek róla, hogy soha ne jusson eszébe, hogy az apám rendőr. Hmmm…..és akkor beugrik. Apa irodája, a többi rendőr ahogy engem üdvözöl. Néha bemegyek az őrsre, főleg ha sürgősen kell valami, a kollégák előtt nehezebb nemet mondani az imádott gyerekednek, ki is használom pofátlanul. Persze szeretem az apámat, nincs nála jobba világon, csak hát….szülő. íróasztal, várakozás, uncsi. A képek. Tudom, hogy nem szabadna belenéznem egy aktába sem, de hát akkor ne hagyják az asztalon. Az emlékképek közül felmerül az imént látott nő arca, emlékszem azt gondoltam milyen szép, ki sem nézné belőle senki, hogy keresi a rendőrség, és, hogy mennyire veszélyes. Most meg ott ül talpig csipkében egy széken tőlem nem is olyan messze. *
~Hoppáhoppáhoppá! Biztos ő az? Biztos, tutira. Ha Ash most itt lenne már kapkodná a levegőt és legyezgetné magát. Úr-isten! Mit is írtak róla? „Különösen veszélyes” Fegyvert is írtak? Telefonálnom kell apának!~ *Az iménti fickóhoz fordulok és egészen közel hajolok hozzá. Nem tudom hogyan fog sikerülni ebben a hangzavarban bármit is suttogva közölni de szeretem a kihívásokat. *-Ne_nézz_oda_! A nő a fehér csipkében….NENÉZZODA! Ökör. Tartsd itt. Ne engedd, hogy elmenjen, vagyis figyeld, hogy mit csinál. Mindjárt jövök. *Tudtam, hogy odanéz, el is rántottam a fejét abból az irányból, nem valószínű, hogy észrevett minket, és ha igen, legfeljebb azt gondolhatta, hogy épp egy féltékenységi jelenet kellős közepét látja. Fogtam a kabátomat és a haverom értetlenkedő képét otthagyva kisiettem. Telefon kell, muszáj találnom egy működő telefont. Természetesen az itteni ami a mosdóknál van biztosan nem fog működni, azéprt elmegyek oda. Fontosságom teljes tudatában, rohanva illanok ki és veszem az irányt a mosdók felé, tipegek a pandasarkú cipőmbe. Megvan a telefon, lekapom a kagylót közben aprót keresek. Ekkora táskában aprót találni amikor nincs pénztárcád, lehetetlenség. A kagylót az állam alá szorítom így már két kézzel túrok a táskám aljára.*
-Nenenene, ne csináld ezt velem, nekem apró kell, nincs egy rohadt öt centes ebben a táskában?.....FRANCBA! *Végre találok, de mikor bedobnám, tudatosul bennem, hogy körülbelül másfél méternyire állok a telefontól a kagylóval a kezemben. Így csak a levegőbe próbálgatom az érmét, a zsinór szabadon lóg és himbálódzik a hasam előtt.*
-Remek! Hááát ez remek! Bezzeg ha telefon vagy rendőr kell egyik sincs!
*Visszacsapom a kagylót a helyére, aztán rájövök, hogy marhaság volt, tök felesleges, de addigra már a hátsó kijáratnál vagyok. Kint az utcán több esélyem lesz és legalább emberek vesznek majd körül, persze amennyiben elérem a főutat, miután végigmentem a mellékutcán anélkül, hogy bárki elkapott volna, az ilyen sikátorokkal vigyázni kell.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Párosan szép az élet Kedd 29 Dec. - 16:44

?ary-Kate & Emma

Még egy napja sincs, hogy visszatértem az Államokba. Tudom, hogy a jó üzletasszony ilyenkor rohan be a céghez, ellenőrzi, hogy minden rendben ment-e a távolléte alatt. Persze, így tesz minden bizonytalan vezető, és minden olyan alak, akik azt hiszik, nélkülük a világ dőlne romba.
Én tudom, hogy a vállalatot megfelelő emberek igazgatják. Jó néhányuk még apám bizalmasa is volt hajdan, így okom sincs kételkedni bennük. Főképp, mert tőlem kapják a jólétüket biztosító fizetést. És hogy valamelyiknek megfordulna a fejében, hogy becsapjon? Előfordult, ám hamar lapáton látta magát. Azt hiszik, jó kémeim vannak. Vannak, persze.. a saját képességem, megfigyelőképességem.
Ugyanez igaz a magánvállalkozásomra is, a klubra. Ott meg aztán főképp nem mernek cicázni velem, hisz néhány főbb alkalmazott többet is tud rólam, mint az emberlét.
De hogy miért egy másik lebujban múlatom az időm? Miért ne? Hol kéne kikapcsolódni, felfrissülni, szórakozni? Netalán egy elegáns estélyen? Egy kulturált klubban? Aki ezeket sorolná nekem, az nem ismer igazán. Nem mintha bárki is ismerne igazán...
Hosszú ujjaim között forgatom a poharat, játékosan kocogtatva a vékony üvegfalat a benne úszkáló jégkockákkal. Sokan azt hiszik, a whiskey-t azért isszák jéggel, mert hidegen jobb. vagy mert az idióta tévés filmekben is úgy tesz mindenki. Miközben valójában hígítják az olvadó jégkockákkal, csökkentve a kiütési lehetőséget, ugyanakkor elkerülve azt a degradáló szituációt, hogy hígítva kérik.
Újabb koccanások, majd kecsesen keresztbe rakom lábaim, kivillantva hosszú combom a ruha alól. Messziről nézve kevesen tudják eldönteni, visszafogott, magas galléros ruhácskát viselek, vagy épp egy szemtelenül kihívó, áttetsző csipkecsodát. És közelebb érve se lehetnek biztosak, mi is az igazság. Mintha csak egy hófehér lepelbe burkolóznék. fokozva a különös hangulatot a fülembe aggatott gyémánt fülbevalókkal, mik csak hangsúlyozódnak a feltűzött hajam által.
Érdeklődve, élvezettel szemlélem a népet, olykor bele-belehallgatok egy gondolatba, beszélgetésbe. Olyan piszlicsáré, olyan egyszerű emberek, gondolatok, hangok. Mintha csak a tévében néznék valami idétlen sorozatot. És még is szórakoztató...

Tárgy: Párosan szép az élet Hétf. 28 Dec. - 20:01

Emma & Mary-Kate

*Mivel a szobafogság nem volt elég a nyáron és a tábort is túléltük anélkül, hogy Ash felgyújtott volna bárkit és én sem buktam le, muszáj volt ráhajtanom egy újabb büntetésre. Kocsink az nem volt, viszont hamis személyim az igen, Ash túl jó kislány volt az ilyesmihez és különben is tanult ezerrel, annyit legalább el tudtam érni nála, hogy egy ideig falazzon nekem. Csak pár óra, talán nem tűnik fel anyának, hogy leléptem az ablakon keresztül, kész szerencse, hogy a házat kamaszlány kompatibilisre építették, a cipőmet kellett csak levennem, hogy lemászhassak. Egy sarokkal arrébb már vártak rám kocsival, és irány a belváros. A klub nem volt túl drága de nem is az a lepukkant bulizó hely volt ahol összegyűlik a suli aljanépe, ahhoz viszont elég sok kétes elem járt ide, hogy ne firtassák a személyim valódiságát, különben is idősebbnek néztem ki ha akartam és ma akartam. Egy irtó helyes sráccal találkozom majd, Isaac híján, ha már szegénynek tönkretettük a mociját, hát vagyok olyan rendes, hogy direkt nem kerülök a szemei elé, pedig csúcs ahogy a srác smárol.
A klub kissé árnyékos volt, naná. Színes lámpák világítottak körös-körül, a kis színpad még teljesen sötét volt. Korán érkeztem, amúgy simán bejutottam, meggyőződésem, hogy csak fellépés kérdése az egész, na meg ideális ha egyszerre többen is megpróbálnak benyomulni és én középen vagyok. Ma egy kicsi de annál ütősebb zenekar fog fellépni, a Black Mice. Nem rég alakultak, kevesen ismerik őket és egyelőre csak kalóz forgalmazásban szerepelnek, meg persze az ilyen klubokban mint a Roxanne`s blood. A már kissé kapatos társaságommal egy asztalhoz ülünk, én máris kérek egy sört amit valaki kirendel nekem, alibiből rendelünk még üdcsit is, nem kockáztatom meg még egyszer, hogy elkérjék a személyimet, mert szokták szúrópróbaszerűen. Ha jól számolom van három órám, egyszer még megmutattam magam anyának a konyhában, felvittem magammal egy pohár forró kakaót, egy csomag mogyorót és nem mondtam, hogy tanulni fogok, mert az nálam gyanús, inkább csak elhúztam a számat a kérdő tekintetre. Anya nem fog keresni egy ideig, aztán lép majd a képbe Ash, ő minimum egy órát még kisajtol nekem. Apa meg dolgozik, megint. Nehéz a rendőri élet, főleg ha van egy idióta, öngyilkos hajlamú társad akit mindig meg kell menteni valamitől. Én viszont ma jól fogom érezni magam és ha minden igaz, Jack is meg fog érkezni hamarosan. Megkapom a sörömet és elkezdem iszogatni, majd a táskámba túrok az áráért amit az asztal alatt átcsúsztatok a jogos tulajdonosának. Míg a Black Mice nem lép színpadra valami nyivákoló csajt nyomott be a DJ, ráérősen nézek körbe, az arcomon látszik mennyire ki nem állhatom a csajt akinek a hangja olyan mintha egy macskát nyúznának.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Párosan szép az élet

» Párosan szép az élet!
» Dr. Gregory S. Severald - Az élet szép
» Körkilátó (a Tetőkertből nyílik)
» Jenna & Rick - Távozás, költözés, új élet