Danadriel Peura

Tárgy: Danadriel Peura Szomb. 12 Márc. - 15:59

Danadriel Peura

"Ha a düh és az adrenalin egyesül, emberfeletti erejű vadállattá változtathat egy embert"

Userinfo: Főkarakter

Név: Danadriel Peura
Mutáns név: Adrenalin
Születési dátum és hely: 1969.03.15, Kuopio, Finnország (19 éves)
Besorolás: Diák
Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Adrenalin
Osztályozás: Őszintén szólva ezzel kapcsolatban bizonytalan vagyok, én Bétának sorolnám, de nem kizárt, hogy csak Delta
Aktiválódás: 14 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: A képesség alapja, hogy a szervezetünkben izgalmi helyzetre válaszreakcióként a mellékvesénk egy adrenalin nevezetű hormont termel, mely mind fizikális teljesítményünkre (állóképesség, gyorsaság, erő), mind a mentális állapotunkra kihatással van. Viszont jelen helyzetben a mutáció következtében a hatás jelentős mértékben erősödik. Azonban ennek megvan a következménye. Egy egyszerű emberben az efféle Cannon-féle vészreakció fáradtságot okoz, és kimerülést, mikor a hormonszint lecsökken, ám jelen helyzetben ez akár órákig, sőt napokig tartó alvást eredményezhet, melyből felkelteni nem lehet. A képesség lényege, hogy milyen mértékben tudja befolyásolni az illető a hatást. Egy fontos dolgot meg kell említeni: minél intenzívebb a hatás, annál gyorsabban fárad ki. Három részre lehet bontani(+1):
- Erő: Kb. 2000 fontos erőkifejtésre képes, mely a gyakorlatban egy átlag személygépkocsi tömegének felel meg. Ez viszont abban ki is merül, hogy képes arrébb tolni, esetleg felemelni, ám csak az egyik végénél fogva, a levegőbe emelni nem képes.
- Állóképesség: Ez időtartamban adható meg. A képesség időtartama alatt fáradtságot nem érez, azonban a hatás 1 órában maximalizálható.
- Gyorsaság: A normál embernél másfélszer (1,5x) gyorsabb, ez a reflexeiben is mérhető különbség.
- +1: Gyakorlatilag a képesség inaktiválásának lehetősége. Kezdetek kezdetén, ha beindult, nem tudott leállni. Most már, erős koncentrációval képes visszafogni magát, nyújtani az időtartamot, és ha végkimerülés előtt leül pihenni, hosszabb pihenés képes visszaállítani az energiáját. Azonban ez bizonyos mértékig befolyásolható csak, kifejezett életveszély esetén addig nem áll le, míg vége a veszélynek, azonban ez teljesen kimeríti.
Lényeges még megemlíteni, hogy a képesség aktiválódásának időtartama alatt a fájdalomérzet hiányzik.
Képesség távlatai: A képesség teljes mértékű uralása, maximum 24 órás hatás, mely levezetése 12 óra.
- Erő: Képes az előzőnél jóval nagyobb tárgyakat (pl. tank) elhajítani, helikoptert lerántani a földre, bármilyen keménységű anyagot gombóccá gyúrni, melynek hajítási rekordja 1,75 km.
- Állóképesség: Hosszabb időtartam, rövidebb pihenéssel – 24/12 óra.
- Gyorsaság: Emberi szem számára még érzékelhető, akár a 10-szeres sebességet is elérheti. A körbe-körbe szaladással ezen a sebességen akár tornádót és képes létrehozni.
- +1: A képességét mesteri fokon képes befolyásolni, a legveszélyesebb helyzetben is képes higgadt maradni, nyugodt körülmények között is képes elérni a megfelelő állapotot. Ám mindenképp merül.
Hátrányok: A befolyásolhatatlan alvás. Valamint azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a képesség nem ad erősebb csontozatot. A fizikum fejlesztése emberi feladat. Fizikailag képes ugyan áttörni egy betonfalat, de a karja ugyanúgy eltörik. Legfeljebb a fájdalmát csak később fogja érezni.

Jellem: Csendes, visszafogott, első beszélgetés alkalmával senki sem mondaná meg, hogy mire képes. Nehezen nyit mások felé, ezen zárkózottsága a képességéből is fakad. A háromnapos hírnévből már jutott neki bőven, ahogy az azt követő közönyből és ridegségből is. Épp ezért mióta elfogadta magát, sokkal nehezebben ismerkedik, próbál távol maradni az izgalmas helyzetektől, mert nem feltétlenül tudja befolyásolni a cselekedeteit. Azonban ha valaki felkelti az érdeklődését, és viszonozza azt, komoly segítőre, társra talál benne. Mióta megtanulta valamilyen mértékben uralni a képességét, képes kiváltani magában a szükséges állapotot, illetve képes visszafogni azt, rájött, hogy megvédheti azokat, akik fontosak a számára. És ezt minden körülmények között véghez is viszi, noha talán nem mindig a legbölcsebben cselekszik. Azonban sohasem rossz vezérli.

Kinézet, megjelenés: Nos, ha a beszélgetés nem is árul el sokat, ránézésre annál többet ki lehet találni. Kifejezetten magas a maga 195 cm-ével, bőre enyhén barna, arca enyhén borostás, haja sötétbarna, rövidre nyírva. A képessége kordában tartásának egyik kulcsára magától is rájött: edzenie kell, hogy redukálja a kiváltó ingerek gyakoriságát. Ez alkatán is meglátszik, ahogy a sportolói múlt is. Nem véletlen, a sport az egyik legjobb eszköz mind az önuralom gyakorlására, mind a képesség kiteljesítésére. Épp ezért a testfelépítése sportolóé. Izmos, de szálkás. A stílusától igen messze állnak a feszülős, magamutogató ruhák, a hivalkodó világ is taszítja. Emiatt ruházata hétköznapi, leggyakrabban egy póló, mely akár hosszú ujjú is lehet, azon pedig cipzáras pulóver. Inkább a sportos fazon, mint az ünnepélyes. Kisugárzása megnyerő, de hát nem is azzal van a gond, hogy ne keltené fel a körülötte lévők érdeklődését.

Előtörténet:
- Kérlek, tényleg nem tudom, hogy hol van! – hallom az öltözőből a kis Tommi hangját, melybe nem kevés félelem is keveredik. Azt hittem, már egyedül maradtam, no meg Tom, a takarító fiú. Ám úgy tűnik, tévedtem.
- Ne hazudj nekem! – mordul fel valaki, majd egy másik hang is beszáll:
- Pofátlan kis hazudozó vagy!
- Könyörgöm… - kezdi Tom, de csattanás majd puffanás hallatszik, és a hangja elhal. Megszaporázom a lépteimet és belököm az ajtót. Először nem is feszem észre Tomot, mert két gorilla kitakarja a képet. Az ellenfél csapatának két játékosa. Szegény fiú ott fekszik a lábuk előtt, arcán még ég egy jókora tenyérnyom, miközben próbálja összehúzni magát. Érzem, ahogy elönt a forróság, a szívem egyre szaporábban ver, tudom, hogy mi következik. De még néhány mély sóhajjal csillapítom magam.
- Engem kerestek? – A hangom remeg az elfojtott dühtől, sosem álltam, ha az erősebb kezd a gyengébbel. A játékosok felkapják a fejüket, összenéznek, majd termetükhöz képest kifejezetten gyorsan fordulnak meg. Arcukra gyorsan kiül a felismerés és az elégedettség.
- Igen, téged! – bök felém az ujjával a magasabbik, és közelebb jön hozzám. – Topias miattad sérült meg, ez pedig nem hagyjuk annyiban.
- Mi közöm nekem Topias sérüléséhez? Fel akart öklelni, de lepattant rólam – vonom meg a vállam.
- Nagyon jól tudjuk, hogy akasztottad az ütőddel! – mordul fel a másik és elindul ő is felém, azonban előtte még belerúg Tom-ba. Eddig voltam képes türtőztetni magam. A már oly jól ismert forróság elönti a testem, a lüktetés szétárad a testemben, a végtagjaimban és anélkül, hogy különösebb nehézséget okozna, megragadom az előttem álló játékost a mezénél fogva, és szó szerint a falhoz vágom. A másik hirtelen ledermed, ám két lépéssel előtte termek, megragadom a fejét és oly erővel csapom neki a padnak, hogy a léc ketté törik.
Amilyen gyorsan jött a forróság, oly gyorsan el is tűnik, nem marad más, csak az ólmos fáradtság. Odamegyek Tommi-hoz, felsegítem és a még ép padhoz kísérem. Leültetem rá, majd melléülök, nekidőlve a falnak. Tommi megszeppenve ül, majd pár perc néma csend után félénken megszólal.
- Ezt hogy csináltad?
Ránézek, és furamód bizalmat ébreszt bennem a tekintete, melyben a félelem mellett csodálat és hála is tükröződik. Mélyet sóhajtok, mert a kérdés sok mindent felkavar bennem. Felidéződik, ahogy édesapámmal lovagolni megyünk 14 évesen és végignézem, ahogy az egyik alacsonyabban lévő ág, mely alatt a ló halad, kiüti apámat, majd mikor a lóra omlik, az megbokrosodik, vágtatni kezd, és furamód mégis együtt futok vele és megállítom. Újabb emlék, hogy családi kirándulás alkalmával vadvízi evezésen veszünk részt, ahol beleesek a sebes sodrású folyóba, de mégis utánuk úszok, nem érzem azt, hogy a víz uralhatná a mozgásomat. Az iskolában mindenki kinéz, mert előfordul, hogy ha veszekedést hallok, véletlenül felborítom az asztalt, vagy tornaórán futás alkalmával nekiszaladtam a kerítésnek, mert nem tudtam megállni. Aztán mikor egy alkalommal az igazgatónőt öklelem fel egy számonkérés előtt a folyosón, mert késésben vagyok és sietek… A szüleim kénytelenek egy másik város gimnáziumába beíratni. Lassan rájövök, hogy mi van velem, és arra is, hogy ezt hol hasznosíthatom. Beállok az iskola hoki csapatába… A teljesítményem ingadozó, van, mikor nagyon jól teljesítek, de van, mikor annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok játszani. Bár úgy érzem, hogy képes vagyok úrrá lenni a szélsőséges helyzeteken. Nem tudom, mikor veszítem el ismét az uralmat a cselekedeteim felett, nem tudom, mikor kell odébb állnom. Nem barátkozom, mert az csak nehezebbé tenné. Ám most van itt valaki, és nem gyűlölettel, gyanakvással néz rám. Fura, de mégis jó érzés… Sóhajtok egyet és mesélni kezdek. Nem tudom, hogy ülök-e még, vagy már fekszem a padon, ahogy azt sem, nyitva van-e még a szemem. Hangosan beszélek, vagy már csak magamban? Mindegy, belefogok a mesébe. Egy mesébe, melynek csak az elejét tudom, de a vége még rejtély…

Tárgy: Re: Danadriel Peura Hétf. 14 Márc. - 18:26

Elfogadva!

Köszöntünk az oldalon!

Összetett karinak érzem, amolyan hős típusnak. Kezdem a PB választással. Népszerű színészt foglaltál be, biztosan nem lesz gondod a képekkel, meg a gifekkel, találni róla egy csomót. És illik is hozzá az általad kitalált háttér, és jellem, kicsit tényleg olyan visszahúzódó. A képességed három az egyben, némi hátrannyal együtt, de úgy érzem, hogy ez kezelhető, szóval nem leszek szigorú, átengedem. Csak azt hiányolom belőle, hogy ha már diák, nem írtad le, hogyan fedezték őt fel, hogyan került a birtokra, ezt szoktuk kérni, esetleges a későbbiekben ezzel még pótold ki hogy te is képben legyél. Elfogadtalak, mehetsz játszani^^

Avatarfoglaló •• Mutánsnévlista •• Játszon velem valaki!