Dick Grayson

Jellem: Eléggé magának való nem túl szószátyár típus. Magát elsősorban embernek tekinti nem pedig valami szuper embernek. A szülei mindig arra törekedett, hogy megtanítsák, neki hogyan védje meg magát. Ha valaki idegesíti azt néhány jól irányzott csapással teszi ártalmatlanná. Nem szívesen veszi el más ember életét. Védi a gyámoltalanokat, a gyengéket, nőket és a gyerekeket. Nem érdekli, hogy valaki mutáns, vagy sem amíg tudja mi merre, hány méter.Meglehetősen jól bokszol és igyekszik vészhelyzetben erre támaszkodni.  (Nem érne sokat, ha lefújná az ellent friss levegővel.) Ezen felül szeret bütykölgetni ezért szokott fusi munkákat elvállalni. Mondjuk, úgy, hogy az adottsága miatt ő más dolgoktól érzi jól magát sör helyett ecetet vagy arcszeszt iszik és nem lesz részeg tőle.

Kedveli a régi filmeket főleg egy bizonyos országáét, amit nagyon kevesen ismernek. Úgy hívják Magyarország. Kedvencei közé tartozik a Hipolit a lakáj, Meseautó stb. Elég ügyesen verekszik  ütései állítólag olyan gyorsak mint szellentés a kacsa fenekéből.




Charles Xavier aktái:

Név: Maria és Edward Grayson
Megnevezés: Mutánsok
Képeség Osztálya: Alfa
Csatlakozásra való felkérést elutasították
Indok: hétköznapi életet akarnak élni.
Kapcsolattartás az intézettel: Megtagadva
Megjegyzés: Normál esetben a mutáns sejtjeik inaktívak azonban mikor fizikai kontaktusba lépnek egymással erős érzelmi hatás közepette láncreakció indul be, ami robbanáshoz is vezethet. A robbanás hatósugara ismeretlen. A csatlakozási felkínálásunkat visszautasították. Van egy gyermekük Dick Grayson. Valami különös oknál fogva tartózkodnak mindenféle orvosi vizsgálattól, aminek következtében kisebb a lebukás esélye. Egy fiúk van Dick. A sok ismeretlen eredetű tűzeset miatt elköltöztek mindhárman és úgy tűnik az óta nem történt semmi említésre méltó. Dicséretes mennyire próbálnak beilleszkedni a hétköznapi emberek közé.

Név: Dick Grayson
Születés: 1960.06.20
Vércsoprt ismeretlen.
Képessége ismeretlen.
Teherautó sofőrként végzett majd alkalmi munkákból igyekszik kisegíteni a családját, mint villany és vízvezeték szerelés, dugulás elhárítás stb. Kissé forró fejű gyakran az öklével oldja meg a problémákat.


Ezt a történetet arra szánom, hogy egy kis betekintést nyújtsak a múltba illetve, hogy megmutassam számunkra jelentéktelen, események sorsfordítóak lehetnek.
Ez a történet vagy húsz évvel ezelőtt történt egy szép felhőtlen júniusi napon. Természetesen ez még a nagy költözés előtt történt, mert az csak tizenhárom éves koromban következett be. A család a jó időre való tekintettel úgy döntött, hogy közösen elmegyünk és kirándulunk egyet ám nem volt autónk ez nem is volt olyan könnyű feladat. Végül felszálltunk az egyik buszra és addig nem szálltunk le, amíg el nem értük a legközelebbi állatkertet, mert mi lehet jobb kikapcsolódás, ha az ember ezeket a kedves teremtményeket nézegetheti. Igaz édesapám azt szokta mondogatni odabent a cégnél nagyon sok állat van és mást sem csinálnak, mind őt idegesítik. Visszatérve a kirándulásra nagyon izgatott lettem amint leszálltunk és örömömben ide-oda rohangáltam. Szerencsére édesanyám jó szorosan fogta a kezemet így nem jutottam túl messzire csak öt rohantam körbe és körbe vagy félezer szer. Miután megvették e jegyeket legelőször a medvéket néztük meg. Hárman voltak összezárva és mindannyian úgy horkoltak, hogy csak zengett a környék.
- Nézd csak családi szieszta.
- Igaz lehet az a nagydarab pont olyan, mint apád. Szőr és hangosan horkol, és semmi nem tudja felébreszteni.
- Nem is horkolok.
- Akkor egyszer miért volt tele tollal a fejes mikor reggel felébredtél?
- Fogalmam sincs.
- Mert úgy hozzád vágtam a párnát, hgy szétszakadt, de te erre csak fordultál egyet és hortyogtál tovább.
Nevettek egy jó nagyot majd továbbmentünk egy másik ketrechez pontosabban fogalmazva az oroszlánokéhoz. Egy aranyos cica játszott a rács mellett egy katica mintás labdával. Rendkívül aranyosnak találtam ahogyan a kicsinyke macskával ide-oda guritgatta azt a gömböt. Itt talán egy kicsit túloztam ugyanis már elmúlt fölötte néhány hónap vagyis nem volt annyira pici.
- Nézd ezt tipikus.
- Mire gondolsz édesanya.
- Nézd csak meg jobban a felnőtteket.
Két nagyobb macskát láttam az egyiknek dús sörénye volt és egy fa árnyékában szundikált messze a kölyöktől míg a másik árgus szemekkel figyelte a csöppséget.
- A nőstény figyel a kölyökre míg a hím húzza a lóbőrt.
- Ezzel akarsz valamit mondani?
- Miért kérded drágám?
- Olyan érzésem támadt mintha valamire utalni szeretnél.
- Nem akarok semmire sem utalni.
Bár úgy tűnhetett, hogy a szüleim veszekednek én tisztában voltam vele, hogy csak viccelődnek egymással. Igaz édesapám néha le szokott dőlni, pihenni azonban legtöbbször mindig ott volt édesanyám mellett és segített neki. Ezek után az aligátorhoz mentünk ahol különös dologra lettem figyelmes. Mikor megérkeztünk az a gyík hatalmas nyitotta ki a száját mintha csak be akart volna kapni bennünket és folyton engem figyelt. Mikor egy kicsit arrébb léptem ő továbbra is követett a tekintetével. Mikor már kezdtem volna megijedni valami megváltozott a viselkedésében becsukta a száját és visszahúzódott a ketrec legtávolabbi sarkába. Nem csak ő viselkedett, így hanem a közelben lévő összes állat mintha megijedt volna valamitől.
- Mi üthetett beléjük?- kérdeztem édesanyámékat, akik hirtelen elengedték egymás kezét.
- Fogalmam sincs. - mondták szinte egyszerre zavart hangon.
A következő, amit megnéztünk azok a mosómedvék voltak. Viccesnek találtam amint ott állt az a pici maci és nagy elszántsággal próbált tisztára mosni egy kavicsot. Nem érdekelte őt, hogy vagy egy tucat ember figyeli csakis a feladatára koncentrált.
- Ezt nevezem én családi összefogásnak. mondta édesapám mosolyogva.
Először nem értettem mire gondolt aztán nem mesze a felnőttől megláttam egy kicsinyke mosómedvét kezében két tálkával mögötte pedig egy másik nagy bizonyára az édesanyja és az ő kezében is tányérkák voltak. Ők ketten szépen odabattyogtak a serénykedőhöz és szerzeményeiket beledobták a vízbe majd ők is munkához láttak.
- Miért csinálják ezt?
- Nem tudom, ez náluk olyan ösztönös mindent el akarnak mosni. Hogyha adnál, nekik egy tölcsér fagyit addig mosnák, amíg szét nem folyna.
Fagylaltot emlegetve egy kicsikét megéheztem ezért leültünk egy padra és mindannyian elkezdtünk egy kétgombócos fagylaltot eszegetni. A pad egy szép fa árnyékába lett elhelyezve egy kicsike domb tetején ahonnan az állatkert egy részét meg lehetett tekinteni. Ahogyan ott élveztem a finom citromot egyszer csak elment előttem egy fiatal gyerek és a földre dobott egy banánhéjat. Ezt nem tartottam valami helyes dolognak ugyanis a szüleim mindig arra tanítottak, hogy a szemetelés rossz dolog. Így hát fölpattantam és mielőtt rám szólhattak volna odarohantam fölvettem a banánhéjat és bedobtam a mellettünk lévő kukába.
- Ügyes voltál kisfiam, de nem kell minden szemetet felvenned a földről.
- De anya nem te szoktad mondani a szemetelés rossz dolog.
- Igen azonban nem a te dolgod meg amennyit szemetelnek, az emberek sosem tudnád befejezni. Na, edd szépen az a fagylaltot mert különben elolvad.
Bebizonyosodott, hogy anyunak mindig igaza van ugyanis egy vékony citromcsík csordogált lefelé a tölcséren pontosan a kezem irányába. Miközben megettem azt a gombócot meg az alatta lévő epreset elment előttünk egy nagy hasú néni.
- Nézd, mekkora hasa van anya.
- Nem illik ilyet mondani kisfiam. Nincs nagy hasa csak terhes.
- Bocsánat anya. Akkor nemsokára kisbababaja lesz?
- Igen.
- Az jó. De szeretnék én is egy kistestvért. Nem kaphatnék egyet karácsonyra. - annyira megijedt édesapám, hogy egybe bekapta és le is nyelte az utolsó gombócát, amitől hangosan köhögni kezdett.
- Nézd meg mit csináltál édesapáddal. Azt akarod, hogy megfulladjon. – mondta anya miközben gyengéden ütögette édesapám hátát.
- Nem én egy kistestvért szeretnék.
- Majd otthon megbeszéljük, most inkább edd tovább a fagylaltodat.
- Már megettem anya.
- Akkor légy jó kisfiú és ülj csendben.
Amíg mi beszélgettük addig apa sikeresen lenyelte a gombócát és a köhögést is abbahagyta. Míg üldögéltem a terhes nő után egy fagylaltos tolta a kocsiját és fennhangon hirdette első osztályú áruját. Egy percig megállt előttünk addig kiakasztotta a támasztékot nehogy elguruljon a kocsi majd mikor senki nem ment oda hozzá folytatta az útját. Utoljára egy tigrist néztünk, meg aki ide-oda mászkált a ketrecében és mérgesen vicsorgott az emberekre.
- Viselkedj, mert megkapod a magadét rossz macska. - mondtam morcosan.
- Ne bántsd őt. mondta édesapám.
- de hát ő gonoszkodik velem.
- Nem csinál, ő semmi rosszat csak nem szereti a bezártságot. Én sem szeretném, ha naphosszat csak bámulnának, mert más vagyok és nem mehetnék oda ahova akarok.
Valami különös csengett a hangjában mintha együtt érezne azzal a hatalmas csikós macskával és még az arca is szomorú volt egy pillanatig majd ismét mosolygott és elindultunk a buszmegálló felé, hogy hazamehessünk. Mikor hazaértünk vettek nekem egy szerencse kekszet, amiben a következő felirat állt „Ma beteljesíted a sorsodat.” Persze ennél jóval több állatot láttunk azonban csak azokat írtam le, amik a legjobban érdekeltek.

Ui: Kicsit rövid, kicsit vacak, de az enyém.

Ui 2: Akinek nem világ a sorsfordító esemény annak elmagyarázom bár ez csak egy elmélet. Ha Dick nem vette volna föl azt a banánhéjat, akkor a fagylaltos megcsúszhatott volna, amitől a kocai kicsúszhatott volna a kezéből, ami a szegény terhes nőnek csapódott volna neki. Ha ez bekövetkezett volna nem sok jövőt jósolhattunk volna a kisbabának. Ez mind csak elmélettalálgatás azonban az nem találgatás, hogy ez a nő pár hónappal később egész pontosan októberben egy gyönyörű leánygyermeknek adott életet kinek később vörös haja lett.

Ui 3: Szeretném megköszönni a bizalmatokat, amiért megengedtétek, hogy megírjam, ezt a mondjuk sorsfordító visszaemlékezést. Semmi nem befolyásol minden megy a maga medrében csak más megvilágításban.