Edzőterem

Tárgy: Re: Edzőterem Hétf. 15 Aug. - 15:28

Mintha ezer éve jártam volna erre. Vagy legalább is egy jó éve. Ez tuti, mert mióta New York-ban élünk, nem igen jöttünk ide kondizni. Végül is, az egyetemen is akad egy egészen jól felszerelt terem, miért ugrálnánk le ide? Nem mintha problémát okozna.
Most még is jövök, de csak azért, mert a hetem itt töltöm a birtokon. Szünet van, de Gabe-nak valami terepgyakon kell lennie, nekem pedig nem volt kedvem egyedül otthon lenni. Így legalább találkozhatok a többiekkel, mert valljuk be, amióta saját lábra álltunk, ritkábban jövünk.
Réveteg mosoly ül ki arcomra, ahogy egyre közelebb érek, eszembe ötlik egy régesrégi nap, mikor ugyanígy sétáltam erre, mikor hasonló hangok szűrődtek ki a bezárt ajtó mögül.
Széles mosollyal nyitom az ajtót, gyors mozdulattal simítom le a fekete atlétát és a fekete cicanadrágot. Bár megbeszéltünk, hogy nem ugrál haza, meglephetett, tőle nem ez lenne az első. De azt honnan tudta, hogy ide jövök? Mármint az edzőterembe, nem a birtokra, mert azt kiírtam otthon, ha esetleg még is hazaugrik, ne ijedjen meg a hiányom okán.
Ám a mosoly azon mód megfagy, ahogy egy idegent látok Gabriel helyett. Még nem láttam őt a suliban, de ez persze nem lehetetlen, sok új diák érkezett. Bár a pasi nem néz ki diáknak.
-Bocs - enged a fagyosságom, még egy kis barátságos mosolyt is küldök felé, majd a kezében tartott üveg láttán megemelem a szemöldököm.
- Már napközben? - kérdem nevetve, hisz én csak a szesz feliratot látom. De igazából nem az én dolgom, így nem is rovom fel neki, inkább az egyik futógéphez lépek, és lassú tempóval elkezdek bemelegíteni.

//nincs gond a reagoddal, nekem tetszett Smile

//

Tárgy: Tatjana és Dick Hétf. 8 Aug. - 23:20

BUM BUMM BUM BUMM az egész kondi terem zengett ettől az egyetlen ritmikus hangtól. A bokszzsák püfölése az egyik olyan dolog volt, ami képes volt engem megnyugtatni. Habár az iskolában egyelőre biztonságban voltam nem engedhettem meg magamnak, hogy leengedjem a védelmemet, mert nem tudhattam mikor lehet szükségem az erőmre. Nem-nem arra a humbugra gondoltam, amitől sok megmagyarázhatatlan dolgot képes vagyok meginni, és amitől megtisztítom a levegőt, hanem a fizika erőre. Már az első napon sikerült összezördülnöm egy bentlakóval, aki legszívesebben ott helyben agyon csapott volna persze csak egy villámmal. Egész pontosan nem az én hibám volt az a kutya letaglózott én meg egy csapással elütöttem persze a gazdájának és a villámszóró szőke srácnak nem tetszett. Habár nekem nem volt ilyen látványos képességem azonban tisztában voltam vele, hogy egy kiadós nyaklevestől mindnyájan keze báránnyá változnak. Visszatérve az edzésre csak én voltam ott, egyedül mert számomra így sokkal könnyebb nem voltam kimondottan társasági ember. Azt a szegény zsákot igen csak megdolgoztattam kemény ütéseimmel. Lecsaptam tettem egy lépést oldalra gyomorszáj magasságba ütöttem ismét kitértem egy képzeletbeli csapás elől majd mindennél erősebben fejmagasságba ütöttem, amitől a zsák alaposan kilengett. Egy másodperc erejéig megálltam, hogy levegőt vegyek majd folytattam az ütés kitérés kombináció gyakorlását. Vagy egy orrán át csináltam ugyanazt mikor leizzadva és kissé fáradtan letelepedtem a padlóra egy üveg mellé. Nem volt valami nagydarab és a rajta lévő címke is egy részben leszakadt csak a Szesz szót lehetett kiolvasni. Nem kell semmi rosszra gondolni nem alkohol volt benne csak némi arcszesz, mert éppen ahhoz volt hangulatom. Mivel az a hely tele volt mindenféle csudabogárral így nem kellett eltitkolnom a kissé különc szokásomat bár néhányan még így is ferde szemmel néztek rám. Úgy tűnt, hogy számukra egy élő fáklya megszokott dolog, de ha valaki egy fél üveg ecettel lazít az már rendkívüli. Vagy ezért néztek rám, így vagy azért mert mindenki halott arról mikor a rajtam acsarkodó blökit egy csapással kiütöttem.

/Bocsánat a hossza miatt és, hogy nem lett valami minőségi. Ráérsz írni./

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 13 Feb. - 17:33

Cassius & Jean

Azért a pólója feliratát látva felszökik a szemöldököm kissé és próbálom értelmezni, hogy ezt most vajon komolyan gondolja-e, vagy csak viccel. Mondjuk talán, ha velem lenne baja, akkor most nem lenne itt és nem adna még az almalevéből is csak nem direkt akar kiszúrni velem, mivel eleve meleg, de nem szoktam én rosszakat feltételezni másokról, tehát csak nem így van. A mosolya is erre enged következtetni, úgyhogy nem veszem különösebben magamra végül.
- Tudod ezzel nem mindenki van így és te se biztos, hogy a jövőben is így éreznéd. - lehet hogy ő nem félt odakint, de van akinek ez a hely igenis menedék, ahogyan nekem is, vagy sokaknak. Főleg aki mondjuk testileg is másképp néz ki, mint az átlag, nekik mindenképpen menedéknek számít egy ilyen hely és ki tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ha az emberek tudni fogják, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek, akkor biztosan félni fognak tőlünk és a félelem soha sem szül semmi jót.
- Semmi gond, nem tudhattad. Nem mindenkinek olyan egyszerű itt az élete, csak mert esetleg annak tűnik elsőre. - megvonom a vállamat. Nem bántott meg, de azért tényleg jó, ha átgondolja, hogy akit lát az vajon milyen életből jött ide, mert nem mindenkinek olyan egyszerű a dolga. Van aki igenis valami rosszból menekült ide és odakint rossz élete volt. Az a bók viszont egy kis zavart pírt hoz az arcomra, amit még burkoltan a bocsánatkérésbe rejt. Nem ismerem, de azért van egy érdes modora, amiből nem gondoltam volna, hogy ilyesmi is kicsúszhat a száján.
- Az enyém Jean, Jean Grey és... egészen ráhibáztál. - újra csak megjelenik a mosoly az arcomon, miközben az utolsót kortyolom az almalevéből. Nem akarom azért nagyon felinni előre, úgyhogy visszaadom szépen a kezébe épp, amikor át akarja venni tőlem. Valószínűleg kicsit ütközik is így a kezünk a levegőben az egyszerre indított mozdulattól.
- Akár lehet Diablo is, mindenkinek van ilyen neve, ami a mutáns énjét tükrözi. Az enyém pont Csodalány, bár nem én találtam ki, de... kissé cinikus vagy igaz? - a kissé az enyhe kifejezés, mert nagyon az. Biztosan meg van rá a jó oka, pedig itt ilyen az élet. Vannak X-menek, megvédenek minket és segítenek abban is, hogy a világ ne álljon a feje tetejére, hogy akik ártani akarnak a magunkfajtáknak, azok ne tehessék meg. Az almalevet egy hálás mosollyal veszem át tőle. Nem akarom én elhinni, úgyhogy újra csak pár apró kortyot eszközölök, pedig szomjas vagyok egyébként, csak hát ő hozta, nem lenne fair, ha elfogyasztanám.
- Szóval töltsük el valamival az időt? Végül is miért ne, álmos még nem vagyok, de itt túl sok szórakozási lehetőség nincs. Mégis csak egy iskola, bár menő iskola, hiszen még medence is van. Mire gondolsz? - nem vagyok egy kimondottan renitens diák, nem szoktam bajba kerülni, úgyhogy nem is igen tudom, hogy mi lenne az, amivel elfoglalhatnánk magunkat. Alvás helyett is ide jöttem gyakorolni, meditálni lényegében, miközben valószínűleg rajtam kívül a legtöbben inkább tényleg valami aktív tevékenységgel foglalták volna le magukat, de hát nekem pont az a lényeg, hogy lenyugtassam a gondolataimat és akkor nem cikáznak annyira.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Kései gyakorlás » ©

Tárgy: Re: Edzőterem Szer. 10 Feb. - 15:15

Jean & Cassius

Érkezik egy frappáns megállapítás a lánytól, ami éppen úgy jön le, hogy csak egyféleképpen tudok reagálni rá. Méghozzá úgy, hogy felé fordulok, és egy kissé gúnyos, gonoszkás vigyorral arcomon az alvós pólómra mutatok, és az azon lévő feliratra.
Megvárom, amíg elolvassa és leesik neki, aztán csóválom csak meg a fejemet. Ez annyit jelez, hogy ne vegye magára, csak valami poénféle akart lenni, amit ellőttem most. De úgy tűnik nem olyasfajta csajszi, aki csak úgy besértődik indokolatlan dolgokon. Ez tetszik.
Megrántom a vállam. Nem. Nem zavar, ha beleiszik. Nem ajánlottam volna fel, hogy tegye meg, ha így volna. Nem kapta ki a kezemből. Engedtem, hogy odarepüljön hozzá az almalé. Ami még mindig szuper. Mármint, hogy odarepül. De az almalé se rossz. Pedig felmelegítettem.
Egyébként nem zavar, ha iszogatja. Nem fogom lerobbantani a fejét, csak mert egy korty helyett három hiányzik a dobozból. Vagy egy kicsit még több... kicsit.
Odasétálok hozzá, miközben hallgatom, és leülök vele szemben.
- Én is egyedül voltam odakint, és nem féltem. - mondom közben. Ami valahol igaz. Ott volt az anyám, aki próbált jó leni, és a húgom, akit imádok... de mégis egyedül güriztem a családért. És nem vártam hálát érte.
Sajnálom, ha megdöbbentettem a hirtelen kérdésemmel. Nem akartam tolakodó lenni, de nem hittem, hogy problémát okozhatna a dolog. Viszont látva a lány arcát, úgy érzem, talán mégsem kellett volna. Megköszörülöm a torkomat. Aham... kóma. Most már értem. Kissé zavarba ejtő. Bunkó voltam, ez tény.
- Bocs, én... - kezdek egy kis halkabb hangvételű szabadkozásfélét. - ...nem akartam nyomulni... vagyis... rád lehet, hogy akarnék, de... nem akartam beleugrani az életedbe szúrópróbaszerűen.
Bocsánatot kérek. Ez se gyakori nálam. De most jogos volna, ha követelné, ezt pedig megelőzöm. Nem is beszélve a mondandómban elrejtett burkolt bókról, ami végképp szokatlan tőlem. Ha ismerne tudná. De nem ismer. Úgy ahogy kábé senki más sem.
De a tény az tény. Nyomulni nem akartam olyan téren, hogy mindent tudni akarja és esetlegesen fájdalmat okozzak ezzel. Rá viszont...
Ahogyan ki mondja a nevemet... aztán pedig elmosolyodik.
Igazam volt. Tényleg gyönyörű a mosolya.
- És neked mi a neved? - kérdezem egy elégedetten bujkáló félmosollyal a szám sarkában.
- Vagy hívjalak... nem is tudom... Csodalánynak? - kérdezem viccelődve, nem is sejtve, hogy ezzel betalálhatok esetlegesen épp valahová. Csak arról asszociálok, hogy milyen jó kis dolgokat tud csinálni a képességeivel... emellett még okosnak is tűnik, és gyönyörű is. Ja és még le se koptatott. Mi más ez, ha nem csoda?
- Oké. - mondom csak a professzoros szabadkozására, mosolygó szemekkel figyelve őt.
- X-menek, szuperhősök... akkor az én nevem Diablo lesz, és valami menő alteregót szeretnék hozzá... vagy ez nem így működik? - kérdezem, nyíltan kimutatva, hogy nem igazán hiszek ebben az egészben. De hagyjuk ezt a témát inkább. Elveszem az almalevet a lánytól, és én is beleiszok. Aztán ismét felé nyújtom, hogy igyon még belőle, ha akar.
- Hagyjuk a szuper gonoszakat. Ha már itt vagyunk, és még nem vagy álmos, töltsük el valamivel az időt. - csipkelődöm még egy utolsót az előző beszámolóján, de jelzem, hogy akár benne vagyok valami közös programban is. Amiben általában nem szoktam.
Persze csak akkor, ha semmi hülyeséget nem akar rám tukmálni. Például, hogy fonjam be a haját. Nem akarom.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 29 Jan. - 19:44

Cassius & Jean

Nem vagyok egy sértődős alkat. Persze reagálhatott volna másképp is, hiszen mégis csak ő hozta rám a frászt, aztán ennek ellenére ő szurkálódik, de nem teszem szóvá és nem is látszik rajtam különösebben, hogy esetleg bántónak érezném a stílusát. Az almalé valahogy jobban leköt. Észre se vettem, hogy igazából tényleg szomjas vagyok, még ha nem is mentem el végül a konyhába, mert akkor még nem éreztem ilyen intenzitással.
- Ezek szerint nem könnyen kedvelsz meg embereket. - mondjuk ez nem lep meg. A stílusa alapján nem egy alkalmazkodó fajta, akivel könnyű összebarátkozni. Gondolom a többség nehezen viseli ezt a stílust és ahogy látom ő is nehezen viseli a többséget. Valahogy olyan magának való típusnak tűnik, valószínűleg azért is ilyen szurkálódó a stílusa.
- Nem így értettem, csak hátha téged zavar, ha beleiszom. - igen újra visszavágás, de nem reagálom el ennél jobban és nem vágok vissza. Tudom jól, hogy az ilyen stílust pont úgy lehet könnyen kezelni, ha nem adsz neki táptalajt arra, hogy a végtelenségig visszakötekedjen. Ismerek én nehéz eseteket itt a birtokon, tudom, hogyan kell őket kezelni, legalábbis az esetek nagy részében.
A kérdésére bólintok, miközben az almalevét iszogatom. Na jó inkább csak iszom belőle valamennyit, nem akarom itt felinni előle, a végén még zokon venné a dolgot, azt nem akarom kockáztatni, csak újabb felületet adnék a támadásra.
- Nagyjából bármit, de nem mindig megy tökéletesen és persze, amit nem akarsz elárulni magadtól, azt nehezebben. - na igen sokszor pont az a gond, hogy olyan dolgokat is megtudok, amiket nem akarnék. Azért vagyok most itt, ahol nem futok bele senkibe sem, akinek netán véletlenül nézek bele a fejébe. Persze így folyton bennem van a kíváncsiság, de közben tudom, hogy olyasmit is megláthatok, amitől a másik kellemetlenül érezné magát. Én se akarnám, hogy mások mindent tudjanak rólam.
- Igen, de épp e miatt védik annyira a birtokot, hogy erre még csak esély se legyen. Ha viszont mind odakint lennénk egyedül azt se tudva, hogy mi történik velünk és mi ez az egész... - megrázom a fejemet. Szkeptikus, illik hozzá, de én nem vagyok ilyen. Ha nem lenne a professzor, talán még most is kómában lennék, vagy rosszabb. Hálás vagyok neki. -... az sokkal félelmetesebb lenne. - persze megértem az ő félelmeit is, de én akkor is úgy gondolom, hogy rosszabb lenne teljesen egyedül. Szeretek itt lenni, nem hiába nem mentem még el, pedig már nagyon sokat fejlődtem. Azért az meglep, hogy csak így simán belekérdez az életembe lényegében, hiszen ez azt jelenti. A megjegyzése épp ezért nem is tudom, hogy gúnyos-e, vagy csak nem nézi ki belőlem, hogy nekem is lehetnek nehézségeim.
- Nem mindig tudom rendesen uralni a telepátiát, olyankor... csak úgy belelátok mások fejébe. Egyszer kómába is kerültem e miatt, amikor még kislány voltam és nem értettem belőle semmit. - nem mondom el a részleteket. Talán, ha rákérdez akkor igen, de csak úgy magamtól biztosan nem. Láthatja rajtam jól, hogy azért ez nem olyan téma, amikről szívesen beszélek, vagy amiről könnyű beszélni, hiszen mégis csak a legjobb barátnőm halt meg aznap, én pedig szinte átéltem a halálát. Nem volt kellemes, néha még előjön ma is álmaimban, kísért.
- Cassius, de jobban szereted, ha Cashnek hívnak. - nem azonnal, de pár pillanat után felelek a kérdésére. Ez egyszerű, és nem is olyasmi, amit titkolna, sőt talán még akaratlanul is gondolt is a nevére, amikor feltette a kérdését, így szinte megüzente nekem a választ, nem volt nehéz. Most viszont még el is mosolyodom a megjegyzésére, hiába hogy mindig is vörös volt a hajam, de ezt legalább tényleg viccesnek találom az eddigi szurkálódásaival ellentétben.
- Dehogy! Azért vagyunk itt, hogy segítsenek és aki akar itt marad segíteni. Vannak a birtokon úgy nevezett X-menek. Ők egy különítményféle, védik a diákokat és segítenek újakat is megtalálni, vagy ha baj van. Nem minden mutáns akar normális életet, vannak akik inkább... hatalomra törtnének. - na igen én se tudok mindent, de elég régóta itt vagyok már és Alex is sok mindent mesélt, no meg persze Hank is időnként elkotyog ezt-azt, még ha nem is szándékosan. Meg aztán volt már arra is példa főleg az elején, amikor a professzor foglalkozott velem, hogy olyannyira elszabadult a képességem, hogy láttam olyasmit is, amit valószínűleg nem mondtak volna el sosem.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Kései gyakorlás » ©

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. 28 Jan. - 17:21

Jean

Lehet, hogy megbántottam a stílusommal.
Nem volna meglepő dolog, és mondhatnám azt, hogy teszek rá. Nap, mint nap bántok meg embereket, és ha mindenkivel foglalkoznék, állandóan csak bocsánatot kérnék, és a végén én volnék az a nyámnyila akit majd eltaposnak. És én nem leszek lekvár, az fix.
Valahol viszont mégis érdekel a dolog, mert az esetek nagy részében nem szándékosan csinálom. És ahogyan hallom a lány hangját, szinte biztos vagyok benne, hogy szavaim éle megvágta valamennyire, és sajnálni is kezdem a dolgot. Ez viszont ennyiben is marad. Nem adok hangot neki.
Csak hallgatom a magyarázatát, ami egy részről bosszantó, hogy miért kezdi el nekem nyomni ezt a szöveget, máshol viszont egészen érdekes. Szóval ez egy hasonló állapotot idéz elő, mint a meditálás? Szeretek mindig újakat tanulni, egy ilyen helyen pedig van rá lehetőség bőven. Ez pedig nem értelmetlen csacsogás volt legalább.
Aztán még bocsánatot is kér az almalé miatt. Bár ez a magyarázat nem éppen kielégítő. Nem is foglalkozom vele inkább. A következőkkel annál inkább.
Szóval lehet olyan képesség, amivel nem alszik az ember. Hát, hogy ez mekkora ba... hm... logikus. Erre gondolhattam volna. Bosszantó, hogy nem gondoltam. De a kis csaj igen. Úgy látom, nem csak beszél, hanem azért gondolkodik is, ahhoz képest nem is rosszul, hogy gyakorlatilag most "keltettem fel". Szeretem az okos embereket. Talán ő is egy olyan lény, így nem lehet unalmas és értelmetlen a köztünk végbemenő kommunikáció.
Na nem mintha tudományosan közelíteném meg ezeket a dolgokat. És amúgy is, még baromira nem kéne ilyenekkel foglalkoznom. Anyám mondta mindig, hogy szedjek már össze egy normális csajt aki pofára ejt. Akkor tudnám, hogy mi a dolga a magamfajta kamaszoknak.
Talán ez a csaj frankón pofára ejthetne, ha úgy adódna. Elég dögös hozzá. És igazából egy halom nyálas romantikus dolgot is tudnék mondani a ragyogó vörös hajáról, vagy a szemeiről, amik annyira igézőek... nem mosolygott még. De biztosan varázslatos lehet...
Pf. Jesszusom, be is fejezem ezt az ömlengést.
- Aha...
Hát ez baromira frappáns megfogalmazás volt.
És ekkor az almalére terelődik a szó. Ó... hogy forralt bor?
- Egy lány, aki ismeri az alkoholt. Azt hiszem bírhatnálak is. - mondom neki, egy kissé lágyabb arckifejezéssel, mint ahogyan eddig beszéltem. Nem mintha nekem annyira fontos volna a pia, de hát nekem is kell, hogy legyen a szokásosnál is gyerekesebb tulajdonságom. És ha egy csaj szereti a forralt bort, az azért plusz pont. Szívesebben iszok azt hideg téli estéken, sült gesztenyézés közben teszem azt, mint mindig csak teát szürcsölgetni. Az olyan angol.
Lazítok a szorításon, és füttyentek egy halkat, amikor kirepül az ital a kezemből. És igen. Egy halvány félmosoly is megvillan az arcomon. De hát ez tényleg állati jó dolog.
- Nincs száj és körömfájásom. Se herpeszem, se semmi ilyen... de ha akarod felszaladok az orvosi papírjaimért. - mondom neki, ezzel is jelezve, hogy engem aztán nem zavar, ha őt se zavarja. Ez legyen a legkevesebb. Közben pedig érdekes a téma amúgyis, amit hallhatok.
- Azt mondod, bele tudnál mászni a fejembe? - kérdezem. És ez már tényleg érdekel is. Elindulok lassan felé.- Mit tudsz megnézni? - teszek fel egy újabb kérdést, aztán meg se kérdezve, csatlakozhatom e - hiszen amúgy is épp az én almalevemet issza - leülök vele szemben, és hasonlóan törökülésben, pár centire a térdemmel az övétől, szenvtelenül rábámulok. Ismét már komorabb fejjel, mint az előbb.
- Igen, új vagyok. - bólintok, és nem teszem most szóvá ezt a csodás megállapítást.
- És nem félek. - szögezem le a dolgot már most. - Az a félelmetes, hogy összegyűjtenek ide minket. Ez jelentheti a pusztulásunkat is, ha egyszer rájönnek mik vagyunk. Ekkora mennyiségben valódi fenyegetésnek fognak minket venni, és még csak fel se kell egyenként kutatniuk bennünket, hogy végezzenek a fajtánkkal. Elég pár bomba egy helyre. Erre nem gondoltál még? - kérdezem olyan tárgyilagosan, mintha csak az időjárásról érdeklődnék. De hiszen ez nem is vészmadárkodás, csak tény. Amire a legtöbb tanuló valószínűleg egyáltalán nem gondol. Ők csak élnek, mint az átlagos kamaszok, átlagon felüli és így triplán veszélyesnek számító képességekkel.
- Szóval nehézségeid voltak a képességeddel. - ismétlem aztán a lányt.
- És mi? Lassabban repült a szennyes a kosárba? - vigyorodom el, mert fel sem merül bennem, hogy bármi borzalom is lehet ebben a klassz képességben. Nem mintha az enyém nem volna rohadtul király. Nem is adnám senki erejéért. Főleg nem valami vizes dologért... abban meg mi a jó? Unalmas.
- Meg tudod mondani a nevemet? - térek aztán a jóval kellemesebb részére a témának. Elvégre ez nagyon is érdekel. Tiszta poén volna egy szavak nélküli bemutatkozás. Persze lehet, hogy túl sokat képzelek. Nem ismerem ezt a képességet.
- Vén róka vagy ezek szerint... be is vörösödött már a hajad. - utalok a hosszú időre, amit itt töltött.
- Van valami, amit tudnom kéne erről a helyről? Mondjuk, hogy miért olyan ez a szint, mint valami kiképző központ? Minek tart minket Xavier? Katonáknak? - teszek fel aztán egy abszolút nem kis volumenű kérdést. De hát amit tudnom kell, azt tudnom kell. És nem fogom magamban tartani.

♪ ·•·I can give it all on the first date·•· ♫

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. 28 Jan. - 16:30

Cassius & Jean

Elég rendesen meglep. Az a mázli, hogy tényleg távol vagyunk a hálókörletektől, így aztán valószínűleg senkinek sem vonjuk magunkra a figyelmét, kivéve, ha valakinek szuperhallása van, de ő jó eséllyel kisebb zajt se venne jó néven. Viszont mivel megismételni se fogjuk nem lesz baj remélem. Amiatt viszont hogy hirtelen rám hozzá a frászt kissé sikerül megkavarodnom, ami a rendes válaszokat és kérdéseket illeti. Egyébként is késő van, no meg én most valamiféle nyugodt állapotot kerestem és ez most hasonló, mint ha mondjuk álomból riasztott volna fel. Olyankor az embernek percekbe telik mire sikerül magát normális állapotba tornásznia.
- Oké, jogos, csak még... olyan ez mint a meditálás, nem könnyű csak úgy visszatérni belőle a valóságba. - zavart mosollyal fordulok felé. Erre még rátesz egy lapáttal az almalét illető viccelődése is, bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy viccnek szánja egyáltalán, de remélem. Nem akartam szándékosan hülyeséget kérdezni, de mint mondtam még nem vagyok teljesen beszámítható, az almalé viszont egyértelműen füstölög. Forralt állapotban nem biztos hogy ugyanolyan finom.
- Oké... bocs, de lehetne olyan is, mint másnak a kávé vagy tudom is én. - rántom meg a vállamat. Almalé... egyszerű ital, persze teljesen logikus, hogy nem épp feszültséglevezetésre való, de közben ki tudja? Van akinek az is jó ilyesmire, ha mondjuk megmorzsolgatja a kedvenc medálját, csak meg jó emlékek kötik hozzá. Az elme sok mindenre képes, amit el se tudunk képzelni. Ott van a placebo hatás, amikor gyógyszer nélkül is meggyógyulsz, miért ne lehetne valakinek az almalé ivása... nézése nyugtató hatású?
Figyelem, ahogyan kicsit körülnéz itt és már előre látom, hogy az újabb válaszom se valami tökéletes, a kérdés meg... Na igen, nem vagyok a toppon, de van egy olyan sejtésem, hogy ő nem olyan régen van még itt, meg hát amúgy is találkoztunk volna már. Biztosan új lehet.
- Tudod könnyen lehet olyan is, akinek szimplán nincs szüksége alvásra, nem feltétlenül álmatlanságban szenved. - enyhítem a visszavágást egy mosollyal, mert nem annak szánom és nem is okoskodásnak. Talán kissé tudálékos vagyok, vagy nem is tudom. Nem akarok az lenni, de néha úgy kijön belőlem a dolog. Biztosan azért, mert gyakran vagyok a professzor társaságában, meg Hankkel. Szeretek Hank mellett ténykedni, rendkívül okos, briliáns elme, de tény hogy mellette nehéz elsajátítani a rendes szocializációt.
- A meleg almalé hasonló lehet, mint a forralt bor, miért ne. - nem moccan meg, úgyhogy ha nem fogja szorosan, akkor a doboz tényleg simán kicsusszan a kezéből, hogy aztán az én kezembe röppenjen. Ennél a pontnál meg is állok, mert hát nincs nálam pohár és ő hozta az almalevet. - Öhm... nem zavar, ha beleiszom? - az a biztos, hogy rákérdezek, mert hát ki tudja, hogy nem jelent-e neki esetleg gondot. Na persze biztosan nem adta volna oda amúgy, biztosan nem arra számít, hogy van a zsebemben egy lapos pohár, amit aztán egésszé varázsolok. A kérdése viszont láthatóan meglep, de talán csak nem ismeri annyira a képességeket még.
- Eltaláltad, de amit csináltam az telekinézis. A telepátia az, amire a professzor is képes, de ne aggódj tudom, hogy nem mászhatok bele csak úgy a fejedbe. - teszem hozzá gyorsan, hiszen nem akarom, hogy innentől azon aggódjon, hogy esetleg vájkálok a gondolatai között. Nem szoktam, tényleg. Persze néha megtörténik, főleg ha a másiknak nagyon erősek az érzései, de tanulom hogyan kell visszafogni. Közben kicsit kényelmesebben helyezkedem el. Törökülésbe húzom a lábaimat és felé fordulok, már ha nem mászkál továbbra is, mert akkor nem pörgök, mint valami búgócsiga folyamatosan utána.
- Nem tudom... nekem már nem. Te ezek szerint még új vagy itt igaz? Én a kezdetektől itt vagyok, nagyjából, hogy megnyílt az iskola. A professzor fel... - ébresztett a kómából, miután a legjobb barátnőm a szemem láttára meghalt, és majdnem magával rántott. Nem... ez nem a legjobb befejezés, de mégis majdnem kicsúszik. -... felkarolt, amikor nehézségeim voltak a képességemmel. Az elején nekem is furcsa volt, de a legtöbben nagyon rendesek itt és egy picit mindenki fél az elején. - na nem mondta ki nyíltan, hogy fél, remélem, hogy ezzel nem bántom meg, de hát azt mondta, hogy ijesztő, ami végülis jogos valahol és valószínűleg még nem is találkozott mindenkivel, Ravennel teszem azt, vagy Hankkel és lássuk be Logan is időnként kifejezetten kellemetlenül tud viselkedni.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Kései gyakorlás » ©

Tárgy: Re: Edzőterem Szer. 27 Jan. - 0:45

Jean

Ahogy megszólítom a lányt, úgy tűnik megszakítok valamit, mert egyszerre olyan csörömpöléssel zuhannak a földre a tárgyak, hogy csodálkoznék, ha a következő percekben nem rontana be ide a fél iskola, hogy mi a franc folyik itt.
Még én is összerezzenek a nem várt hangoktól és eseményektől. Most így belegondolva, ez akár rosszul is elsülhetett volna. Ki tudja mennyire tudja irányítani a képességét. Akár felém is száguldhattak volna a vasak. Márpedig nem törhetetlen a koponyám. Grrr. Én idióta.
De nem történt semmi baj. Csak meg kell még szoknom, hogy a furcsa emberek furcsaságai furcsa reakciókat is jelenthetnek.
A lány pedig visszakérdez. Amire egy frappáns, szintén teljesne értelmetlen hülyeséggel kell reagálnom.
- Nem mondták a meteorológusok, hogy vasak fognak ma az égből potyogni.
Ám amint ezt is befejezem az előző frappáns kérdésem után, egy szép kis magyarázatot hallok máris arról, hogy mit csinált az előbb.
Na nem mondod? Lebegtek? Tényleg? Azt hittem úsztak.
Olyan fejet vághatok, mintha azt mondta volna, hogy a hang gyorsabban terjed, mint a fény. Már csak az illene hozzá, ha kulturáltan kinyögném, hogy "he?".
- Csak vicc volt. - ingatom meg a fejem végül, és el is fordulva tőle belépek, hogy körül nézzek. Ő pedig folytatja. Az almalére terelve a szót. Tök jó a szeme. Le is pillantok a kezemben lévő, kissé megbarnult oldalú gyümölcslére.
- Ja, igen. - nézek a lányra kissé grimaszolva. - Az almalé köztudottan remek feszültség levezető eszköz. Lehet... fogni... meg... inni. És várj! Azt hiszem még... - rá pillantok a dobozra, aztán vissza a lányra.- Bakker, nézni is! Nahát! - mondom eltúlozva a csodálkozást, elég látványosan. Na hát ez irónia... amivel talán meg is bántom a lányt. De könyörgöm, ne kérdezzen hülyeségeket éjszaka. Bár lehet, hogy ettől hamar be is fáradok.
Beleiszok a gyümölcslépbe, miközben megállok egy súly előtt, és bele akasztom a lábamat. Nem túl nehéz, de nem kezdek el vele szórakozni, csak megemelgetem.
Közben hallgatom tovább. Edzőterem, ami biztosan azért van, hogy edzenek. Nahát. De úgy hallom, hogy nem egészen biztos abban amit mond. Pontosabban csak utalás a hanglejtése arra, hogy nem igazán járt itt még. Ami azt illeti, én is meglepetten jövök rá, hogy az alagsornak van még egy alagsora. Mi van itt, atombunker?
A kérdésre egyik szemöldökömet felvonva fordulok ismét felé.
- Hát nem vagyok mazochista, ha ez érdekel. - válaszolom, azt sejtetve, hogy elég egyértelmű, hogy miért vagyok itt. És az nem az, hogy tudnék aludni, csak jajj inkább mégsem.
Na jó... lehetnék kedvesebb... de nálam ezek nem bántásból jönnek. Csak valamiért senki nem értékeli a lehengerlő humoromat. Amik azért sokszor tényleg elég gúnyosak... mint jelen esetben is.
Látom a sóvárgónak tűnő pillantást, amit az almalevemre vet. Én is rá nézek újra az italra. Aztán felsóhajtok. Miért ne? Nem vagyok én olyan szörnyű alak, mint amilyennek tűnök.
- Kérsz? - emelem meg aztán felé a dobozt. - Bár egy kicsit meleg lett... bocs. - teszem hozzá, hogy tudja mire számítson, ha kérne belőle. Nem megyek közelebb. Elég király volt, amit az előbb csinált a cuccokkal. Biztos ki tudja lebegtetni a kezemből ha akarja.
- Telepata vagy? - bukik ki aztán belőlem. Furcsa, hogy megint kérdezek.
- Xavier jól összeválogatta ide a magunkfajtát... kissé ijesztő ez az egész... - nézek aztán ismét körbe, és a fejünk felett lévő plafon felé. Jó mélyen lehetünk a föld alatt.
- Nem gondolod? - a vörös hajúra nézek. Furcsa érzés fog el egy pillanatra. Mintha izzani kezdene a bőröm. Hasonló érzés, amikor lángra lobbanok. De csak kellemesen érzem, és az ujjbegyeimben. Most viszont mindenhol. De hála az égnek nem történik semmi. Egy kissé meg ijedek azért ettől. Ez valami érdekes dolog volt, amit még nem tapasztaltam. De nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, hiszen a nagy bumm elmaradt.
- Régóta vagy itt? - kérdezem inkább gyorsan, és sétálni kezdek a teremben, csak, hogy ne kelljen rá néznem. Nem tudom mi volt az az ijesztő dolog, de inkább szeretném elodázni, hogy véletlenül is újraélhessem. Talán csak elkezdtem fáradni. De jobb félni, mint megijedni. Aztán hirtelen kint állunk majd az udvaron, és könnyes szemmel, tábori dalokat énekelgetve nézhetjük az esti lángműsort, ami az iskolából maradt. Még szerencse, hogy csak a kezeim tudnak kigyulladni. Az is épp elég veszélyes tud lenni, anélkül, hogy bármit is csinálnék velük.

♪ ·•·I can give it all on the first date·•· ♫

Tárgy: Re: Edzőterem Kedd 26 Jan. - 20:15

Cassius & Jean

Nem igazán számítok rá, hogy ilyen kései órában bárki is erre járhat, épp e miatt nem is figyelek most. Egyébként is azért jöttem, hogy a telekinézisre koncentráljak, hogy az elmém ne száguldozzon rakoncátlanul és fogadjon be mindent, amit csak a közelben érez. Azért az frusztráló, amikor mindenféléket megtudsz azokról, akikről nem is akartál semmit se tudni. Idegesítő nekem is és minden bizonnyal azoknak is, akiknek ilyen módon a fejébe mászom bele. Épp e miatt fogom vissza magamat, hogy ne kelljen senkit se zargatnom és titkokat feltárnom, amiket nem akarok. Az ilyen edzés mindig segít, kikapcsol mindent és kicsit a világból is kiragad. Így azért könnyebb dolgom van.
E miatt viszont nem is hallom meg azt, hogy valaki közeledik, sőt még azt sem, amikor belép és feltűnik valahol mögöttem. A szőnyegen ülök még akkor is békésen, mindenféle lebeg körülöttem, olyan súlyok is, amiket egy átlag erővel rendelkező felnőtt is csak nehezen tudna megmozdítani. Az egész tényleg kicsit olyan, mintha a teremben hirtelen súlytalanság állt volna be. Enyhén még én is megemelkedem a levegőben a szőnyeg felett, de épp csak néhány centire. Na e miatt maradtam a szőnyegen. Kellemetlen azért, ha ebből a helyzetből mozdít ki valaki, aztán leesel és a hátsód koppan oda a talajhoz, de ha mindez a szőnyegen vezetődik le, akkor már nem olyan vészes.
A hirtelen érkező hangtól persze megrezzenek és azonnal el is érem a szőnyeget, a tárgyak is lepotyognak a földre hangos csörömpöléssel, vagy tompa puffanással, ahol szintén szőnyegre érkeznek. Én pedig megfordulok, a hajam reppen a levegőben, amilyen gyorsan kapom hátra a fejemet. Már csak azt látom, hogy mintha kissé füstölne a kezében az az almaleves doboz, de nem teszem szóvá, lehetséges, hogy nem örülne neki kimondottan, ha megtenném. Azért kell pár pillanat, hogy szavakat is elővarázsoljak. Olyan furcsa érzésem van, mintha lebuktam volna, pedig nem tettem semmi rosszat.
- Hogy mi? - először nem is sikerül megértenem a kérdést, valószínűleg a meglepettség miatt leginkább, de aztán csak értelmezem, hogy mit is akar és hogy valószínű nem szándékosan hozta rám a frászt, csak nem tudta, hogy ez szinte olyan volt itt nekem, mint valamiféle meditálás. - Lebegtettem őket, nem támadtak rám. Ez csak... így valahogy elég könnyen le tudom vezetni a feszültséget, biztosan neked is van rá valami trükköd, mondjuk... az almalé? - tippelek, mert innen almalének tűnik a doboz, de azért nem vennék rá mérget, hogy tényleg az. Közben persze azért kicsit helyezkedem oldalra fordulva, hogy ne üljek neki háttal, úgy még sem lehet igazán társalogni valakivel.
- Igen, edzőterem, gondolom azoknak, akik erősíteni szeretnének, vagy csak valamiféle közelharcot gyakorolni. Én mondjuk ritkán járok ide, de néha jól esik. Te sem tudsz aludni? - legalább is gondolom, hogy e miatt lehet itt, nem csak simán egy éjféli sétához volt kedve, bár hallottam már olyat is, akinek szimplán nem igazán, vagy csak kevés alvásra van szüksége az átlaghoz képest. Na annak aztán nagyon unalmas lehet éjszaka, amikor mindenki más alszik. Általában én is, de most engem is kivetetett az ágy. Újra az almalére siklik a tekintetem, de igazából nem kérnék belőle csak úgy, meg hát láthatóan egyébként is dobozostul hozta, tehát valószínűleg csak magának, nem szándékozott megosztani mással és amúgy is én is hozhattam volna magamnak valamit, ha akartam volna.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Kései gyakorlás » ©

Tárgy: Re: Edzőterem Hétf. 25 Jan. - 22:11

Jean

Hát... ez az alvás dolog sosem volt az erősségem.
Nem mintha nem tudnám, hogyan kell csinálni, vagy netalántán nem szeretném. Ó, dehogynem! Csak vannak bizonyos... hm... tényezők? Nevezzük annak - amik nagyban befolyásolják az elalvást nálam. Mondjuk a gondolataim.
Borzalmas... mások, hogy tudnak csak így aludni? Nincs semmi a fejükben? Oké... ez hülye kérdés volt, a legtöbbnek tényleg alig van sütnivalója. Neeem, ezt nem azért gondolom így, mert én valami zseni volnék. Vagy több másoknál. Inkább csak azért... mert... jézusom, de hát azon agyalnak, hogy milyen ruhát vegyenek fel aznap!
Többségük azt se tudja, milyen fél árvaként felnőni. Vagy penészes száraz kenyeret enni vacsorára, és kimaradni a suliból. Na és nem plázázás miatt.
Vagy azon töprengeni, hogy miért kék az ég? Jó, persze, mindenki tudja, hogy fényvisszaverődés... de amúgy meg nincsenek is színek, csak különböző rezgésszintek, amiket az emberi szem úgy fog fel, hogy...
Na tessék. És már megint az idióta gondolatok.
Eddig csak a plafon bámultam, de most jutottam el arra a pontra, hogy ez már nem elég. Bárányokat meg, már nem azért, de nem kezdek el számolni, az fix.
Felkelek az ágyamból, és úgy, ahogyan éppen vagyok, mezítláb, ujjatlan szürke felsőben, és fekete boxer alsóban kievickélek belőle. A szobatársam úgy horkol, hogy felzavarja a halakat a tó alján. Bármilyen messze is van. Mi is a "szuper" ereje? Nem is emlékszem. De az tuti, hogy a másodlagos képessége az őrületbekergetés. Annyira ért hozzá, hogy az már csak mutáció lehet. Ha valaha megtámadnák az iskolát, elég volna csak kiállítani a kapuk elé, és lepipálná X profot, az száz.
Nyakukat törnék, hogy ne kelljen hallgatni a baromságait... meg a horkolását.
Kicaplatok, amilyen halkan csak tudok - vagy akarok - a szobából, s az első gondolatom az, hogy leugrok a konyhába, és kiiszom a hűtő tartalmát. Biztos van valami jó kis gyümölcslé benne, amit elorozhatnék a többiek elől. Aki kapja, marja.
Végig is mászok az egész épületen, nem igazán törődve vele, hogy valaki meghall e vagy sem. Amúgy meg alszanak. Ne hallgatózzanak közben. A konyhába érve aztán nem találok ott senkit, így zavartalanul feltéphetem a hűtőt, és kivehetek egy egész doboz bontatlan almalevet. Volt bontatlan. Múltidőben.
Nem zavartatom magam a pohárral. Ez már az enyém. Nem adom.
Beleiszok úgy ahogy van, de hamar unatkozni kezdek. Mi a francért nem vagyok fáradt? Így egykettőre a folyosón kötök ki ismét, a doboz almalével a kezemben. Ebben az átkozott kócerájban sehol sincs alkohol? Egy pohár sör lehet altatóbb hatású lenne... bár egyesek a tejre esküsznek, de én attól csak hányni tudok. Emberek, komolyan... az egy másik élőlény anyate...
Hé, mi ez?
Egészen halkan, de valamiféle hangokat hallok az egyik teremből. Nem vagyok túl régóta itt, ezért fogalmam sincs merre császkáltam el, egyszerűen csak lófráltam egy kicsit, és most úgy tűnik, nem csak én vagyok ébren. Remélem azért nem a prof. Nem biztos, hogy örülne nekem.
De nem.
Vörös tincsek szikráznak a lámpafényben. Egy lány ül egy szőnyegen, és körülötte lassan keringenek, lebegnek, mozognak a tárgyak a levegőben. Súlyok, ha jól látom, néhány rúd... ormótlan, fém és szilaj tárgyak, mégis úgy suhannak, mint a tollpihék. Egy pillanatra nem is tudom, hogy melyik látvány a gyönyörűbb... a keringőző tárgyak vagy maga a... Aztán füstölni kezd az almaleves doboz a kezemben, és még éppen időben magamhoz térek.
- Táncolni tanítod őket, vagy maguktól támadtak rád?
Nem is tudom, hogy jutott eszembe ilyen rohadtul szellemes kérdés. Tovább is mehettem volna. De ez a látvány... nem olyan volt, mint a többi különleges erő. Vannak egész érdekesek köztük, vannak látványosak, hasznosak, szépek és lenyűgözőek... de ez valahogy különösen megragadott így az esti órákban. Na és azok a tűzvörös tincsek... a lángok jutnak eszembe róla. Mintha szikrázna körülötte a szoba. Magamat érzem ilyennek, amikor fellobbanok.
- Azt hittem csak én vagyok éjjeli bagoly. - lépek be a terembe, és nagy nehezen elszakítom tekintetem a lánytól, hogy körülnézzek. Csoda, hogy ennyit beszélek. De nyugodtabb környezetben jobban is megy a társalgás.
- Mi ez a hely? Edzőterem? - kérdezem, és csodálkozom, hogy még nem fedeztem fel eddig. Na nem mintha nagy testépítő volnék, de nem árt néha ilyen módon levezetni a fölös feszkót. Vagy csak úgy simán az energiát.

Tárgy: Re: Edzőterem Hétf. 25 Jan. - 20:07

Cassius & Jean

Egy kis gyakorlás sosem árt... Jó tudom azért ezt a többség nem mondaná majdnem éjfél környékén, de képtelen voltam aludni már megint. Tudom, hogy mit kellene tennem, a professzor már annyiszor elmondta, de nem megy mindig. Megnyugtatni az elmémet, pozitív dolgokra gondolni, elvonatkoztatni a rossz álmoktól és... akkor elmúlik a rossz érzés, a szorongás is. Megint visszajöttek a régi emlékek és az ilyesmi minden alkalommal újra és újra megvisel, ilyenkor pedig képtelen vagyok nyugodtan aludni és annak sincs értelme, hogy másokat zavarjak meg azzal, hogy ébren vagyok. Persze megtehetném, hogy lemegyek a konyhába és mondjuk eszek valamit, de igazság szerint nem vagyok éhes. Talán egy kis meleg tej, de... valahogy a meleg tej nem jó az ilyesmire, nekem legalábbis még soha sem használt, úgyhogy az is kilőve. Inkább megpróbálom levezetni a felesleges energiákat, valahogy elvonatkoztatni és nem gondolni semmire sem, úgy talán könnyebb lesz majd és vissza tudok aludni, addig pedig nem zavarom a szobatársaimat.
Ezért lépdelek lefelé a lépcsőn óvatosan és csendben, hogy véletlenül se zavarjak meg senkit, akinek közel van a szobája a lépcsőkhöz, vagy netán túlságosan jól hall. Tudom, hogy általában az ilyen diákok mondjuk minimum füldugót használnak, vagy a Hank által kidolgozott speciális készülékeket, hogy ne zavarják őket a zajok, de azért én figyelembe veszem, hogy az se lehet tökéletes mindig, no meg mi van, ha elfelejtik netán felvenni, vagy betenni a fülükbe?
Elérem végül a célt az alagsorban az edzőtermet. Nem akarok semmi komolyat, csak egy kicsit gyakorolni, reptetni a tárgyakat. Az megy jobban, mint az elme olvasása. Ilyenkor meg főleg nagyon csapong az elmém és az senkinek se jó. Meglátnám a többiek álmait, gondolatait és nem biztos, hogy mindent meg akarnak osztani velem, épp ezért is jöttem le, ezért tartom ilyenkor távol magamat mindenkitől. Eszem ágában sincs másnak belemászni a fejébe akkor, amikor nem adott rá engedélyt. Ilyesmit nem csinálunk, erre már a professzor épp eléggé megtanított, csak hát nem mindig megy a kontroll tökéletesen. Egyelőre tehát csak szimplán leülök az egyik szőnyegre miután lerúgtam a cipőmet. Van itt minden, amivel lehet gyakorolni, rudak, súlyzók, jó nehezek is, azokat reptetem, emelgetem, először könnyebbeket, aztán nehezebbeket, aztán persze többet is egyszerre. Arra se nagyon figyelek, ha esetleg közeledik valaki.

♫ Flashlight ♫ ϟ Ruha » Kései gyakorlás » ©

Tárgy: Re: Edzőterem Szer. 22 Ápr. - 10:28

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 21 Feb. - 16:28

Raven & Renier

Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz küzdelem ez, hiszen Raven maga testesíti meg az egyik legjobb közelharcos fogalmát. Ezért, hát képességileg apait-anyait beleadok, fizikumom sem rossz, de itt elsősorban a képességem akarom edzeni. Ha küzdelemre kerül sor a mutánsok között igen kevés esélyem volna bárkihez is akár 3 méteren belül jutni. Tudom, hiszen a tanítványaim is ilyen kölykök, mindegyik valami igen komoly támadó képességgel bír. Néha még magam is ámulok egyik-másik harci tudásán, kemény kölykök, bár tapasztalatilag igen le vannak maradva és mindegyik túlságosan heves vérmérsékletű és az sosem jó. Én próbálom összepontosításra tanítani őket, de hát ez a tizenévesek körében nem igazán egyszerű. Főleg, hogy a fele csak menősködni akar a csajok előtt, hogy Ők mire is képesek és hát nem igazán a fejükkel gondolkodnak a kölykök. Pedig a képesség egy olyan dolog amit becsülni és használni kell, nem arra való, hogy minél több csajt csaljanak a srácok az ágyukba vagy mutogassák milyük is van. Persze ismerem ezt a dolgot, nagyon is, nem vagyok én olyan öreg, hogy ne tudjam hogy működik ez, én is voltam ilyen korú és akkor ismertem meg Lilyt is, mindenre képes lettem volna csakhogy rám nézzen, szóval ismerős dolog, viszont nekik felelősséggel kell lenniük a társaikért és megtanulni hogyan uralják és tiszteljék a képességüket.
-Tisztában vagyok vele nagyon is. - Mosolyodom el. Azt is tudom, hogy a képességem korlátozott, egyszerre nem tudok 2-3 embernél többet alá vonni és ha több ellenféllel kerülök szembe ezzel nem érek semmit. Hát mire való Liam-mel az edzés ha nem erre?
-Benne vagyok, egy hét múlva ugyanitt. - Meghajolok én is példát véve róla majd a magam részéről el is indulok kifelé a teremből, leakarok még futni egy kisebb távot még mielőtt órán mutatkoznék a szörnyetegek között.

// Valld be, hogy túl kemény ellenfél voltam Razz

Én is köszönöm a játékot, nagyon klassz volt Smile

//

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. 19 Feb. - 10:54

Renier & Raven

Nem érzem úgy, hogy sikerülne előre lépni, pedig igazán küzdök azért, hogy elérjek nála valamit, de ez pont azt mutatja meg, hogy ha valaki a fejedben turkál, bármennyire is lehetsz erős, akkor sem tudsz tenni ellene, csak rengeteg gyakorlással. Az elmét is fel lehet rá készíteni, hogy erősebb legyen, hogy kevésbé lehessen behatolni a mélyére, hogy ne mutasd ki az érzéseket, hogy ne tudjanak ezzel kizökkenteni a koncentrációból és én is meg akarom mutatni, hogy képes vagyok erre... akár idővel majd. Ezért jók ezek a gyakorlások. Charles képessége más és ő amúgy sem érne rá ilyesmire, plusz túlságosan erős és ismer már annyira, hogy ezt ha tényleg akarná, akkor ki tudná használni. De Renier más, ő nem sok mindent tud rólam és pont ez jelenthetne lépés előnyt. Talán, ha így lenne, akkor még könnyebb dolga lenne velem, így viszont azért neki sem egyszerű.
- De tudod igaz, hogy összezavarni az ellenfelet nem elég? - állok meg végül én is, hogy kicsit kifújjam magam. Nem került még komoly helyzetbe, erre akartam célozni és most is elsősorban a képessége az, amivel hátráltat engem, de nem támad komolyabban és egy igazán komoly ellenfél ellen így nem tudna mit tenni. Kicsit hátrébb lépek, ezzel is arra mutatva rá, hogy részemről végeztünk. - Egy hét múlva ugyanitt? - gyakorolni vele igenis jó, nekem is, és neki is. Aztán persze talán majd idővel a tényleges támadásra is rá tudja venni magát, mert arra is szükség lesz. Meghajolok még felé, ahogyan azt ilyen esetben illik, csak aztán állok neki lenyújtani szépen az izmaimat. És lehet, hogy maradok is, egy kis szimpla erőnléti edzés még simán jól jöhet.

//Úgyse dobunk normálisat az istennek se, de remek volt a játék, élveztem, köszönöm szépen! Smile

//

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 15 Feb. - 12:35

Raven& Renier

Többé-kevésbé a harcban elég gyenge vagyok, nem mozgok annyira ruganyosan, mint Raven és a képességeim sem arra valók, hogy valakinek ártani tudjak vele. Azonban a fizikumom már sokkal jobb azóta, hogy Liam-mel napi szinten szétverjük egymás képét a ringben. Liam ezúton próbál nekem segíteni, szerencsére nem az az embertípus aki minden percben felhozza a múltat és sajnál, nem, Liam eltereli a figyelmem és emellett támaszt nyújt, de csak annyira, hogy azt ne érezzem tehernek. Úgy véli egyszer túl leszek rajta, ez normális esetben így i volna, de ha Ő vesztené el Scarlettet ugyanúgy érezne, mint én.
A gondolataim gyorsan pörögnek a fejemben, de sikerül közben fenn tartanom a képességemet is. Az érzések ott vannak köztünk, szinte meg lehetne érinteni őket, látni. Legalább is számomra ez az egyetlen dolog amit még normálisan érzékelek. A levegő monoton cserélődik a tüdőmben, nem érzem úgy, hogy feltétlen szükségem volna rá. Az étel és ital egy létfenntartó szükséglet, de már ennek sem tulajdonítok jelentőséget, nincs kedvenc italom vagy ételem..ez jelentőségét vesztette. Azonban az érzések mellett, a mindent beleadó küzdelem is képes felrázni. Raven pedig nagyon jó partner ebben. Élvezem, hogy áttudok törni azon a kemény dión ahová bezárta az érzéseit, nehéz, koncentrációt igényel, ez tetszik.
Kicsit csökkentem a képességem dózisát, hogy úgy érezze mintha helyzeti előnyben volna majd a végső csapást bemérem neki ha itt az ideje. A múltkor rendesen helyben hagyott, ezúttal azonban én akarom megtenni ugyanezt.
Tisztában vagyok azzal amit mond, tanárként Hawaii életem van, nem szorítanak fegyvert a halántékomhoz, nem kell küldetésre mennem, csak a kölykökkel kell foglalkoznom ami nem olyan megterhelő szerintem, vagy csak jó a csoportom. Én azonban nem akarok tűkön ülni, megakarom találni azokat a rohadékokat és ezért éppen annyira kell tudnom küzdeni, mint tanítani.
-Tisztában vagyok vele, hogy ez bármikor bekövetkezhet. - Nos igen, ha rajtam múlik minél hamarabb. Liam azt ígérte segít, de nem akarom belekeverni, nem bírnám elviselni ha bántódása esne, és nem akarnám megfosztani Scarlettet sem a szerelmétől, a jövőjétől. Ez csak az én dolgom, nekem kell bosszút állnom.
Egyre gyengül a koncentrációm, a képesség sem egy feneketlen kút, ki tud fogyni ha az ember kimeríti. Lassan nekem is pihennem kellene, de még egy erősebb érzelem lökettel megakadályozom, hogy kirúgja alólam a talajt így mikor elfogy az erőm van időm kicsit kifújni magam és nem esek pofára.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 1 Feb. - 16:53

Renier & Raven

Nem engedem el magam és a figyelmem sem lanyhul, de ennek ellenére is képes újra meg újra kizökkenteni. Na igen még nekem is akadnak érzelmeim, főként persze negatívak, de azokra is ugyanúgy képes hatni és így megakasztani egy-egy támadást, és a védekezéseim sem olyan hatékonyak, mint amilyennek lenniük kéne, pedig sokkal jobban is mehetne ez nekem. Muszáj koncentrálnom, mert bármikor belefuthatok olyan képességű mutánsba, mint amilyen Renier, épp ezért kell felkészülnöm az efféle támadásokra is. A fizikai védekezés megy, de ehhez teljes koncentráció kéne, tökéletes odafigyelés és egyensúly magammal és a környezettel. Utóbbival nincs gond, nem akadályoznak a berendezési tárgyak, fel tudom őket használni, hogy lendületet vegyek, vagy hogy jól mozduljak, csak a képessége akaszt meg néha, ami rendkívül rossz hír.
Kifújom magamat, amikor újra lendületet veszek. Kicsit ugyan az ő lendülete is csökken, de tudom, hogy nekem ettől még nem szabad aláadnom. Az elméje is elfárad idővel, talán hamarabb, mint ahogyan az én szervezetem, de majd meglátjuk. Ez csak egy edzés és én sem fogom vissza magam, ha így tennék, akkor nem azt kapnánk, amire tényleg szükség van. Tudom, hogy ő csak egy tanár, de attól még ugyanúgy fel kell készülnie arra, hogy idővel akár kikerülhet a harctérre is, hogy egyszer lehet, hogy kénytelen lesz majd aktívan részt venni egy akcióban. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő és én annyira nem vagyok bizakodó, mint Charles, nem hiszek benne, hogy idővel minden szép és jó lesz, hogy nem okoz majd a világ és az emberek nekünk semmi rosszat. Már kinőttem a naiv jövőképekből.
- Akkor jó, te sem tudhatod mikor lesz szükség rá, hogy nyílt színen használd az erődet. - gondolom legalábbis, hogy tisztában van ezzel, hogy idővel akár erre is sor kerülhet, igaz? Remélem, hogy ő nem az a naiv fajta. Azért rajtam már megjelent néhány izzadság csepp, de ennek ellenére a lendületem nem csökken. Nem azt mondom, hogy végső csapást, de valami hasonlót próbálok bevinni, a lábára célozva, hogy úgy istenesen kirúgjam alóla és a földre kerüljön, akkor megszerezném azt a bizonyos helyzeti előnyt, amire már eddig is nagy szükségem lett volna.

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 31 Jan. - 13:12

Raven & Renier

Igazából ha azt az oldalát nézzük, hogy a képesség nem támadó jellegű, legalább is nem fizikailag támadó akkor hátrányban vagyok, mert ugyebár az érzelmek uralják az emberek, állatok többségét, de mindig van egy kivétel. A kivételek a gépek, és az olyan lelki sérült emberek akik feladták emberségüket. Az ilyenekkel szemben maximum az illúzióm tud megmenteni, de hát az csak védekezés. Azonban nekem sem lehet mindig szerencsém, rengeteg minden van ami befolyásolja a képességeimet, tehát rengeteg hátránnyal indulok. ha nem volna az edzés amit minden nap meg is ejtek akkor annyira se lennék képes, mint most. Márpedig sok esetben a fizikai erőnlét is sokat dob. Na meg kivel mással lenne a legnehezebb megküzdeni ha nem Ravennel? Köztudott, hogy a legerősebb a közelharcokban, mondhatni egy gumiember, úgy hajlik ahogy másnak ezer évnyi gyakorlással sem menne, na meg azért van némi tapasztalata is. Így hát roppantul felvillanyoz ha Ő döngöl a földbe és nem egy elsőéves törpe. Mert lássuk csak be, vannak itt olyan kölykök akiktől még nekem is elesik az állam. Nem egy tanítványom olyan szinten harcos 8 éves létére, hogy néha még a hideg is kiráz tőle. A képesség sokat nyom a lantba, épp ezért kell nekem feljebb kerekednem azon amim van, hogy tudjak is küzdeni és ne csak a trükkökön múljon az életem, Hiszen itt van még életem célja amit nem tudok véghez vinni néhány trükkel, nekem harcolnom kell, ahhoz pedig jó erőnlétben kell lennem.
Eddig elég sikeresen tudom kivédeni az ütéseit és örömmel tölt el, hogy sikerül megzavarnom. Jó, egyértelmű, hogy nincs akkora sikerem, mint egy szerelmes embernél, ott a legkönnyebb befolyásolni az érzelmeket, nagyon instabil az az ember aki szerelmes, Így hát az, hogy Raven-en működik a képességem teljesen felvillanyoz. Természetesen nehezen tudok belekapaszkodni a legnagyobb érzelmébe is, mert jelenleg az is akkorának tűnik, mint egy gombostű. Azonban elég erős koncentrálással képes vagyok megkaparintani és kihasználni ellene. A fájdalmat részesítem ilyenkor előnyben,d e persze az meg külön poén, ha sikerül olyan érzéseket kelteni az ellenfélben, hogy hirtelen pozitív érzelmeket tápláljon az ellenségeivel szemben, azt hiszem ezt is kifogom próbálni, de egyelőre maradok a kedvencemnél, a keserű fájdalomnál.
-Ohh, semmiképp nem fogom vissza magam, nem kell aggódnod. - Eszemben sincs feladni a küzdelmet mikor ennyire élvezem, hogy van ráhatásom és igazán meg kell izzadnom ahhoz, hogy tudjam tartani az egyenlő párharcot.
Újabb csapást próbálok rá mérni ám valami miatt hirtelen elvesztem a kontrollt az erőm felett és ami eddig meg volt azt is elvesztettem. A francba! Bosszúsan próbálom újra összeszedni magam, de most elvesztettem azt a fikarcnyi érzelmet amit nehezen kaparintottam meg.
Most Raven érezheti, hogy elengedtem, hogy semmi sem befolyásolja, a rohadt életbe!

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 18 Jan. - 16:04

Renier & Raven

Én a képességemmel nem is nagyon tudnék harcolni, épp azért volt rá szükség, hogy megtanuljak másképp. Oké, annyi előnyöm van, hogy azért hajlékonyabb vagyok, mint az átlag, könnyebb kifinomult rúgásokkal leterítenem valakit, de nem vagyok erősebb, mint egy átlag ember, aki sokat edzett. Azért is kell ez is most, hogy gyakoroljak és akarom is, hogy használja a képességét, mert úgy tudok felkészülni arra is, csak akkor tudok igazán fejlődni, ha ő is aktívan alkalmazza azt, amit tud. Olyanokkal is össze kell majd csapnom, akik erősek és akik ellen majd nehezebb lesz tenni, mert túlságosan kemény képességük van. Meghátrálni viszont akkor sem lehet. Mennyire jó is lenne, ha át tudnám venni az alakjukkal együtt mások képességét is, de sajnos erre nem terjednek ki az adottságaim.
Azért az nem kicsit akaszt meg, hogy újra és újra nem találom meg, eddig kétszer sikerült, de amúgy túlságosan hat rám a képessége és képes vele összezavarni és megakasztani a támadásaimat. Egy újabb jól irányzott ütéssel próbálom gyomorszájon találni, de újfent majdhogy nem melléütök. Éppen hogy eltalálom, a zavar miatt sikerül úgy mozdulnia, hogy alig érinti az öklöm, ami felettébb rosszul érint, az pedig még inkább, hogy majdhogynem sikerül megszédülnöm, amikor újra kellemetlen emlékek törnek fel a múltból. Megrázkódom és feszesen kihúzom a hátamat, hogy visszatérjek a jelenbe. Érzések... már jó ideje próbálok minél kevésbé foglalkozni velük, sőt ahogy telnek a hetek és hónapok, csak egyre inkább ezen vagyok. Nem valók semmire, csak összezavarják az embert, ahogy az most is látszik.
- Nem kell visszafognod magad... akkor tudok készülni erre is, ha nem teszed. - minden képesség ellen lehet edzeni, akár még Charles ellen is, csak sokat kell tenni érte, és eleget kell magad kínozni, hogy elég erős légy majd végül, és én most ezen vagyok. Az elmét is edzheted, koncentrálhatsz másra a helyett, amit mások a fejedbe sugároznak, de ehhez mindenképpen arra van szükség, hogy valaki matasson a gondolataid között, és pont e miatt jó nekem ez az edzés. Nem akaszthatja meg a mozdulataimat az, hogy valaki a múltat idézi fel bennem, meg kell tanulnom ezt is kizárni.

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. 15 Jan. - 20:25

Raven & Renier

Nem kizáróan csak a képességemmel akarok harcolni, mert nyilvánvalóan látszik, hogy a fizikumom se szinten aluli, sokat edzek, szinte hobbi szinten. Azonban az ellenfelem erősebb, mint én, nem szégyenlem ezt bevallani, mert így van. Így mindent be kell vetnem, ez csak edzés, de úgy kell kezelnem mintha élesben menő harc volna. Igaz tanár vagyok, nem küzdelmet tanítok és nem is harcoltam még élesben, ám bármikor felborulhat ez a látszólagos idill és beüthet a villám, az iskola sem lehet örökké biztonságban, nekem senki ne mondja, hogy ez így maradhat, még a jövő egy rejtély, de biztos, hogy ez a mostani nyugalom csak a vihar előszele.
A képességem nagy önkontrollt igényel és persze hamar megizzaszt a koncentráció. Ettől még nem vagyok kevésbé a toppon, a figyelmem, az érzékeim ugyanolyan élesek. A fejemben kell kissé odatennem magam, hogy működjön az adottságom vagy átkom, mindegy hogyan hívjuk.
-Azon vagyok! - Igyekszem kiaknázni mindent amire képes vagyok. Nem mondanám, hogy tetszik az utasítgatást, terelgetés, de igaza van, azt kell felhoznom amiben jó vagyok és amiben jó vagyok az az érzelmek kiölése vagy megduplázása. Sok esetben ez is lehet egy küzdelem döntő pontja. Egy valami van amit mindennél jobban képes vagyok az irányításom alá vonni, ez az érzelem, kár, hogy magamból képtelen vagyok kiölni, csak elnyelhetem másokét vagy adhatok abból amit régebben magamba raktároztam, ám a saját érzéseimet nem tudom kiölni vagy megsokszorosítani, egyszerűn hatástalan vagyok saját magamra.
Bár nem igazán tervezem, hogy bármikor is harcba bocsátkoznék csak, mert mutáns vagyok és mert ki kell állnom a fajtám mellett. Én csak a saját csatáimat akarom megvívni. Azok pedig előnytelenül könnyűek lesznek, emberekkel szemben erősebb vagyok, nem lesz bűntudatom, hogy gyenge emberekkel fogok megküzdeni, hisz Ők sem éreztek bűntudatot mikor megöltek egy ártatlan, védtelen lányt. Támadását jókora szerencsével védem ki, persze a reflexeim is kiválóak, de a szerencsének is kellett lennie. Ám eközben azonnal vissza is zökkenek, hogy újra egy érzelem hullámmal támadjam meg amivel össze zavarhatom. Ez az egyetlen olyan fegyverem ami mindig kéznél van, bár a társam nem éppen egy könnyen befolyásolható személy, érzem is, hogy olykor akadályba ütközöm, mintha egy fallal blokkolná a tevékenységem, erős ellenfél és ezt tisztelem benne.
-Na, bírod még? - Vigyorogtam rá, naná, hogy élvezem, teljesen elveszi minden figyelmem a küzdelem. Rég éreztem már magam ennyire jól, távol a rossz emlékektől és gondolatoktól.

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. 8 Jan. - 14:55

Renier & Raven

Várható volt, hogy nem csak a fizikai erejét akarja majd bevetni ellenem, hanem a támadásokban a képessége is jelen lesz majd. Teljesen érthető, én is ezt tenném a helyében és elvileg az is a cél, hogy használja azt, amit tud, ha netán úgy hozza a sors, hogy terepre kerül,akkor nem hagyhatja csak úgy el magát, akkor már sokkal nehezebb dolga lesz, nem fogja majd vissza magát az ellenfél, neki is mindent be kell tehát vetnie. Látom én azt, hogy mennyire koncentrál. Én még kicsit sem izzadtam meg, ahhoz nem sokkal több kell, hogy bármi ilyesmi meglátszódjon rajtam. Egy ilyen edzés nem jelent kifejezetten nagy leterhelést, ezért most is nagyon jól bírom, az arcom sem rezzen, akkor sem, amikor nem találom el.
- Nem rossz... koncentrálj arra, amiben jó vagy. - nem is tudom, nem szándékos a megjegyzés. Nem én vagyok a tanára, de mégis csak... azt hiszem átvettem már ezt Charlestól és persze Eric is hajlamos volt rendszeresen megpróbálni oktatni, akármit is tettem. Idősebbek és e miatt valahogy mindig én voltam az, akinek meg lehet mondani mit hogyan tegyen, csak manapság ez már nem sokat ér. Tudom, hogy mit akarok, tudom, hogy miben vagyok jó és mi az, amit jól csinálok, ezért adok tanácsot egy jelenlegi ellenfélnek. Egyszer még eljöhet az a pillanat is, hogy majd egymás oldalán harcolunk, épp e miatt kell odafigyelnem rá, hogy ne hagyja el magát, hogy mindent bevessen. Ez csak egy edzés... de soha sincs olyan, hogy csak, mindig mindent komolyan kell venni, különben élesben is könnyű szerrel végeznek majd vele.
- Szólj ha már nem bírod. - egy kis odaszúrás, talán feltüzelés is egyben arra való tekintettel, hogy elég rendesen izzad. És talán elterelés is, épp ezért lehetséges, hogy a következő ütésemmel olyan istenesen vágom bordán, hogy ha nincs szerencséje akkor még hátra is esik. Nem lesz maradandó sérülése, erre oda figyelek, maximum néhány kék-zöld folt, de annyi kell. A fájdalom elviselhető, a fájdalom semmi amíg fel tudsz állni és tovább tudod folytatni, addig ki lehet zárni minden mást. Ám én is megtorpanok, amikor hirtelen érzem meg az erőteljes löketet. Nem vagyok híve az érzelmeknek, próbálom őket visszaszorítani, mégis az ő hatására zavaró képek szöknek be az elmémbe nagyon... nagyon régről. Megtorpanok, összeszorítom a szememet, hogy múljon a hatás, így legalább annyi ideje pont van, hogy fel tudjon készülni a következő támadásra, vagy épp, hogy össze tudja szedni magát nagyjából.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 4 Jan. - 20:26

Raven & Renier

Nekem a nevek tényleg nem jelentnek semmit, úgy hívok mindenkit ahogy az a nyelvemre jön. Persze vannak akik allergiásak erre, de ma éppen vajmi kevésbé ez a dolog foglalkoztat, egyszerűen csak felejteni akarok és erre a legjobb módszer ha kiveretem magamból az dühöt.Persze én is jobban szeretem ha nem Reniernek szólítanak, az a név akkor számított még mikor Lily életben volt. Utána már csak Káprázat maradt, Renier nem létezik, egyedül Liam szólít már csak így, mondhatni Ő a horgony a múltam és a jelenem között, ha ő nem lenne akkor elveszett volna az a Ren aki voltam.
Most azonban minél többet gondolkodok a múltamon annál inkább az ellenkezőjét érem el annak amiért idejöttem. Leakarom vezetni a feszültséget és azt csak egy kiadós edzéssel lehet véghez vinni, mert olyankor kevés ideje marad az embernek gondolkodni és az érzései, mint a düh, a bánat csak úgy kiáramlik az ellenfélre.
-Legyen így. - Zárom le a dolgot és végre teljesen próbálok rá összpontosítani. Talán az egyik legjobb harcossal van dolgom. Eddig akárhányszor megküzdöttem vele mindig a padlón kötöttem ki. Ezúttal tényleg próbálok nem vesztesként kilépni az edzőteremből. Bár végül is semmi jelentősége nincs hisz ez egy edzés csak, mégis azért szeretném elkönyvelni a sikert.
Az első rúgása felkészületlenül ér és majdnem elhasalok, de állva maradok szerencsére. Persze az enyhe érzelem befolyásolás nincs rá valami nagy hatással, valószínűleg azért, mert nem összpontosítok. A támadását ugyan kivédem, mert előtte kicsit összezavarodott. Újra próbálok támadni, de ezúttal mintha falba ütköznék és nem tudok érzelmet kicsikarni belőle vagy olyat táplálni belé amivel a győzelmet magam felé billenthetném. Bosszankodva állok és próbálok érzelemhez jutni, de mintha bevédené magát, ezt nem értem, de bosszant.
Kisebb izzadság csík csordul le a halántékomnál, ez még nem a fáradtság, hisz az elején árunk az egésznek, inkább a túl nagy koncentráció. Megerőltetem kicsit a képességem ez ilyenkor mindig valamilyen fizikai leépüléssel jelentkezik. Nem lenne nehéz dolgom ha nem lenne ekkora önuralma.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 4 Jan. - 16:12

Renier & Raven

Azt hittem, hogy ezt már mondjuk megjegyezte, de nagyon úgy fest, hogy eddig még nem sikerült a dolog. Na, de nem baj, majd megtanulja, hogyan kell szólítania, ahogy mindenki meg szokta tanulni szépen idővel. Nem vagyok Raven és már nem is leszek soha. Egyedül Charles szólíthat így, csak neki engedem, ő nem is hiszem, hogy át tudna szokni valaha is másra, tőle nem várom el, de mindenki másnak ez a név már nem használható. Hank... ő még esetleg, de vele az utóbbi időben nem beszélek már annyit, hogy gondot okozzon az, hogy mikor hogyan szólít. Nem is számít ez már, nem fontos, csak hogy edzünk egy kicsit, hogy egy kicsit én is megmozgassam magam, mert ha már terepen vagyok, akkor ott ez nem lehetséges. Egy olyannak, mint én mindig és minden körülmények között felkészültnek kell lennie, és én az is vagyok, tényleg minden esetben, ahogyan most is.
- Káprázat... rendben, legyen akkor így, most pedig... - már csak az a lényeg, hogy azt tegyük, amiért jöttünk nem igaz? Ez pedig egy kiadós edzés ezúttal, és én nem fogom majd vissza magamat, ahogy remélhetőleg ő sem. A mozdulataim minden esetben kifinomultak, mint a macskáé és attól, hogy ő nem profi harcos még nekem sem kell kevésbé bevetni magam. Az edzésnek csak akkor van értelme, ha mindkét fél belead apait-anyait. Ezért van, hogy az eső rúgásom talán meglepi, vagy ki tudja, de lazán találok. Úgy vágom oldalba, hogy csoda hogy nem terül el végül a földön, de végül meg tud állni a lábán, erre azért határozottan kap egy elismerő mosolyt. Nem is olyan rossz ahhoz képest, hogy mint tudjuk nem egy gyakorlott harcos. A támadása nem olyan ütős, így aztán nagyon erősen nem zavar meg... elsőre. Az érzelmek befolyásolása csúnya dolog, rajtam pedig egy pillanatra úrrá lesz a csüggedés, és e miatt lehet, hogy a következő támadást egyszerűen elvétem. Hiába mozdul a karom, nem találom el. Megrázom a fejemet, hogy összeszedjem magam. A harag... soha sem jó tanácsadó, ezért is veszek egy mély levegőt aztán higgadok le szép lassan. Elütni valaki feje mellett... szánalmas próbálkozás, de a következő mozdulatom már újra profi kell, hogy legyen, védeni fogom a támadását, akármi is legyen az, tökéletesen koncentrálok és igyekszem kizárni mindenféle zavaró érzést és gondolatot.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 4 Jan. - 12:53

Raven& Renier

Abszolút nem sietek az edzőterem felé, tudom, hogy késésben vagyok viszont szükségem van arra a kis időre, hogy kiszellőztessem a fejem. Rémes éjszakám volt ami megszokott már, de most valami kisebb plusz volt benne amitől kiráz a hideg és újra és újra az eszembe villan. Eddig csak újraéltem minden pillanatot, de most valami részlet is előbukkant a homályból, egy arcvonás. Az autóból kiszálló férfi arca minden egyes éjszaka csak egy fekete folt volt, semmi jellegzetes vagy felismerhető, de ma este láttam az arcát. Nem ismerem a férfit, de most már belevésődött a fejembe a kinézete és tudom, hogy kit keressek és megfogom találni, tudom. Halállal kell lakolnia Lily meggyilkolásáért.
A legegyszerűbb álcámat feltéve lépek be a terembe, nem akarom, hogy bárki is gyengeséget fedezzen fel rajtam, addig jár a tisztelet míg azt ki is érdemeljük, ha bárki is belátást nyerne az álmaimba, az iskolán kívüli életembe oda lenne minden, nem akarok gyengének tűnni, mert nem vagyok az.
-Elnézést, Mystique. Igazad van én is jobban csípem a Káprázatot, egyezzünk meg ebben a kettőben akkor. - Számomra a név nem jelent semmit. Az csak egy megjelölés, hogy mások tudják ki vagyok, de ettől még nem ismernek. A Káprázat pedig saját választás ebben magamat látom és nem azt a srácot aki sose volt képes beilleszkedni a környezetébe mert más volt, mint a többi kölyök.
Egy laza izomátmozgatást végzek majd mivel tudom ki az ellenfelem inkább felmérem még mielőtt támadnék.
-Az alvás nem minden. - Viszonozom a mosolyt, de komoly vagyok. Tudom nagyon jól, hogy az alvás csak egy része a jó kondinak, tudom, mert én már jó ideje nem aludtam igazán jót így helyette a sporttal próbálom kompenzálni a pihenés hiányát.
Készületlenül ér a rúgás így majdhogynem fél métert csúszok, de állva maradok, sajog a derekam, de arcomon nem látszik semmi, egy lassú érzelem manipulálással támadok, próbálom elvenni a harci kedvét. Koncentrálnom kell és ez nem minden esetben sikerül, főleg úgy nem, hogy egy guminő áll velem szemben aki képzett harcos.
-Szép volt! - De még mennyire, jobban kell összpontosítanom ha ezúttal nem akarok vereséget szenvedni.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 4 Jan. - 12:09

Renier & Raven

Kell ez is, még ha az ellenfél nem is profi harcos, de van képessége és akkor fejlődhetek a legjobban, ha mindenre felkészülök, azzal pedig tisztában vagyok, hogy ő a képessége alapján képes eltűnni a szem elől. Hasznos, ha ezzel is tudok mit kezdeni és nem lepődöm meg csak úgy hirtelen, hogy most akkor mit is kezdjek magammal. Egyelőre viszont csak szimplán várok, hogy mikor érkezik meg. Nem zavar az, ha valaki késik egy kicsit. Ha sokat az már igen, de egy kicsi még úgy ahogy belefér, amúgy is én inkább direkt valamivel előbb jöttem, hogy be tudjak rendesen melegíteni. Nekem egy lekocogás az edzőteremig nem elég, ennél azért jóval többre van szükségem, hogy tényleg normálisan lelazuljanak az izmaim.
Megérkezés után tehát ez az első, rendesen lenyújtom magamat, hiszen nem lenne szuper valami sérülés csak azért, mert erre nem kerítettem sort rendesen. Aztán végre megérkezik a leendő ellenfél, aki már az első pillanatban hibázik. Na igen... nem mindenkinek megy még ez tökéletesen, így hát az első reakcióm egy kissé kimért biccentés. - Mystique, Renier... Mystique. - javítom ki. Nem igazán vagyok oda a Ravenért, hiszen ahogyan Eric is mondta ez csupán egy szolga név. Mások aggatták ránk, hogy így tudjanak minket korlátozni, besorolni maguk közé, de attól még nem hozzánk tartozik, azok nem mi vagyunk és nem is szeretem, ha bárki így szólít. Még egy utolsó nyakropogtatás belefér, aztán helyezkedem csak el a szőnyegen. Nincs itt nagy hely, de okkal ide beszéltük meg. Számomra hasznos, ha sok a tereptárgy, ami segít abban, hogy még könnyebben lavírozzam, maximum ez neki lesz nehezebb, de neki is edzeni kell. Nem hiheti, hogy örökké tanárként ücsöröghet a négy fal között.
- Remélem készültél, mert én nagyon jól aludtam. - halvány mosoly, bár a szavaim ennek ellenére komolyságot tükröznek. Szépen fel is veszem a kezdő állást, semmi bonyolult, csak szimplán előre a jobb láb, hátra a bal, hogy amennyiben ő támadna először, akkor már is résen lehessek. Talán csak mert férfi, vagy szimplán lassú, de végül az én mozdulatom az első. Egyszerű rúgással indulok neki, szimplán csak derék irányába, ezt még nem kifejezetten nehéz védeni. Nem akarom én kivégezni már az elejére természetesen. Az ő mozdulataira pedig figyelek, mint mindig, minden fókuszommal, hogy ha ütés érkezik, akkor azt karral védeni tudjam.

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 2 Jan. - 14:21

Raven& Renier

A képességemmel épp annyira vagyok egy harcos, mint elefánt csonttal egy kutya. Nem harcra termettem inkább elterelésre, védekezésre. Én inkább a védelemre építettem és be kell, hogy valljam a védelmem tökéletes, egy hatalmas pajzs vagyok. A láthatatlanság ugyan részleges ideig tartható fent, de ennyi idő abban a helyzetben mikor szorul a hurok éppen elegendő. Az érzelmek befolyásolása pedig ismételten időt ad arra, hogy felhúzhassam a nyúlcipőt. Míg összezavarom az ellenfelet, mondjuk megfosztom a harci szellemétől vagy a győzni akarásától addig képes vagyok menekülni vagy olyan pozícióba állni amivel magam felé döntöm a küzdelmet. Aljas módszerek, de ha valakinek nincsenek halálos tüskéi, lángnyelvei vagy szárnyai muszáj azt alkalmaznia ami van. Én a saját gyengeségeimet használom ki mások ellen.
Ma kicsit másként alakul az edzés. Ma nem Liam-mel fogom megvívni a csatánkat hanem egy másik x-mennel, Raven-nel. Nem sokat tudok róla, sőt, talán kevesebbet is, mint gondolnám, de már küzdöttem vele és meglehetősen jó abban amit csinál. Annyit tudok, hogy fel kell kötnöm a gatyámat ha nem akarok az edzőterem padlóján heverni kicsavart karokkal. Raven talán a közelharc egyik legjobbja, nem csak tapasztaltam már hogyan küzd, de láttam is, esküszöm, még támadó alapú képességekkel se lenni sokkal több esélyem. Persze a félelem nem az én asztalom, már akkor elvesztettem minden félelmemet mikor a szerettem meghalt, nincs mitől félnem és mit féltenem, már nincs. A futás után amit minden reggel megteszek bekocogok az edzőterembe ahol nem lepődöm meg mikor megpillantom az edzőtársam. Szeretem ha valaki időben érkezik már ha erre én amúgy se vagyok képes, szeretem elnyújtani az időt.
-Üdv Raven! - Köszöntöm majd felkapaszkodom egy magasan levő lécre, hogy gyorsan húzódszkodjak egy keveset, bár a futás szerintem megtette a hatását.
Az a jó a mai napban, hogy csak délutáni óráim vannak. Addig is szabad vagyok, lesz időm a sebeimet nyalogatni ha eltángál a hölgyemény. Pár fekvőtámaszt még megcsináltam és azt hiszem kész vagyok. Ennél többet úgy sem tehetek, ez csak egy edzés, ugyan mi történhetne?

Tárgy: Re: Edzőterem

» Edzőterem