Hófehérke és a Szörnyeteg

Cyntia tétlenségében ismét a környezetét vizslatja. A kezdeti idegesség már a múlté, helyét az unalom vette át.
~Azt hittem izgalmasabb, látványosabb lesz...
Dr Zane motyogása és ábrándozása a napról nem sokat mondott Cyntiának, ámbár az anti anyag hallatán egy pillanatra össze rezzen.
-Az rossz?
Haja egy csöppet megemelkedik, és mint valami lökés hullám a tövétől a végéig egy árnyalattal fehérebb lesz. Végül vissza simul fejére. A végéből áradni kezd a sötét energia és minimális anyag egyvelege, amit a gömbök azonnal magukba olvasztanak. A bejutó mennyiségtől a gömbök mindegyike egy picit megzavarodik, a spectrográfon is látható az eltérés. Mindegyiken megjelenik egy-egy kisebb színkép. Mint valami vizuális hiba. Mint a mozi vásznon felvillanó sötét volt. Ám ez állandó. Lassan de biztosan növekedni kezd.
~Una... unal...
A lány szemei elkerekednek. Oldalra biccenti a fejét. Maga elé terel ia három gömböt és vizslatni kezdi. Egyesével forgatja őket, mintha keresne valamit a felszínén. Írisze halvány lilás fényben kezd izzani. Az ő szemszögéből a sötét zavaros körvonal letisztul, egy gugyogó, kavargó sötét felszínt pillant meg. A buborékok befele robbannak a gömbbe. Mintha alulról nézné a forrásban lévő vizet. Meg is találja amit keres. Mindegyik gömbön egy-egy karikát talált ahol picit kidudorodik a felszín. Egyiket kézbe fogja és Zane felé fordítja.
-Maga is lát....ja?
Ámul el egy pillanatra ahogy Zane-re néz. Az öreg, mint egy világító fákja kucorog a monitoroknál. A gépekből a falban futó vezetékekből ömlik a furcsa fény. Homályos, foltos, kusza, mint a gömbjei, csak sárgában, majdnem fehérben. Míg a gömb és saját keze szürke. Ahogy az őt körül lengő sötét energia is. A szeméből eltűnik az izzás, ezzel egyetemben a látása is visszatér a normálisba. Megrázza a fejét, mintha csak káprázott volna a szeme. Rámutat a gömbre, Zane egyenlőre nem sokat láthat belőle, szinte semmit.
-Ezt a kis kitüremkedést... Lassan osztódni fog.

A tudományos világ egyik legnagyobb felfedezésének előszobájában vannak. A jó doktor ezzel teljes mértékben tisztában van. Többek között ezért is vállalkozott erre a vizsgálatra. Meg persze azért, hogy megtudja képességének titkát, energiájának forrását, melyet megkíván tanulni uralni. Hisz ő az energiamanipulálás mestere, és egy új formája, különösen egy ilyen erősnek ígérkező, felettébb érdekli. Mert mindig a legerősebb van hatalmon. A leghatalmasabb energiaforrás uralma pedig az ő esetében ezzel egyenértékű. Csoda hát ha tudni kívánja titkát? Talán még a Belső Kör is profitálhatna belőle.
A lány láthatólag uralja gömbjeit. Remélhetőleg ez így is marad. Hisz most épp a gömböket fogja vizsgálni és ha azok netalántán éreznének, abból kaotikus baj keletkezhet. Ezt egyébként felettébb hihetetlennek tartja, hisz nem élő lények, tevékenységük csakis a lány önkontrolljának hiánya, hirtelen érzelmi megnyilvánulásai folytán tűnnek akarattal bírónak. Legalábbis ez a leglogikusabb magyarázat. És igencsak nagyot nézne, ha nem így lenne.
És mégiscsak nagyot nézz. De nem ezen okból kifolyólag. Amit kimutat a műszer az több mint…
- Hihetetlen! – tágulnak nagyra íriszei.
- Minden rendben van. Jól csinálod… - motyogja csak úgy mellékesen a lánynak.
- Ez… olyan mintha egy sötét Nap lenne… - tör elő belőle a felismerés.
- Sok mindenre add magyarázatot azzal kapcsolatban ami veled történt. Hisz ellentétes ezzel a világgal! Mint valami anti anyag. - mered továbbra is az eredményekre, folyamatosan elemezve azokat.

A gömbök elhagyják Cyntia kezét és lassan körpályára állnak körülötte. A Spektrográf megkezdi a mérést. A hogy halad a kiértékelés egyre érdekesebb képet kap Zane. Szokatlanul világos a már megszokotthoz képest. Enne kellenére valahol mélyen nagyon ismerős lehet. A kicsi apró foltok szanaszét a képben, a barázdáltsága és színek közötti átmenetek. Bár nem ilyen színekkel, és nem pont ebben a sorrendben láthatta. Sőt, teljesen másként. A napról készült színkép ellentéte. Ha felismeri, vagy van a laborban kép amiről beugorhat neki és letudja menteni a színképet, középpontosan megtükrözni és inverz színeket beállítani akkor ha melléteszi teljességgel megegyezik a kettő.
-Minden rendben van? Jól csinálom?

A doktor felsóhajt.
- Hát hívd közelebb őket! Azért van nyitva az ablak. – pillant a körrajzoló leányzóra. Szerencsére mihamarabb megérkeznek a gömböcskék. Figyeli, ahogy megfelelő pályára állnak Cyntia körül.
- Koncentrikusan körbe jó lesz. Az állandó pálya megkönnyíti a vizsgálatot és az eredmények is biztosabbak lehetnek. – okítja ki s figyeli sikerrel jár-e a lány. A jelek szerint jól tudja használni gömbjeit, ha önuralma rendben van. Reméli ez így marad a vizsgálat során. Nem szeretne nagy károkat okozni laboratóriumában.
A spektrográf felkészült. Helmsman megindítja a vizsgálatot. Megkezdődik az átvilágítás.

Fejét fogva csóválja meg azt.
-Semmi, csak kicsit messze vannak...
Ujjával maga fölé mutat apró köröket rajzolva, hogy utalást adjon a gömbökre, ezzel kiküszöbölve a verbális fennakadást.
Mikor ismét hozzá kerülnek a gömbök, mindegyik egymás után először a tarkója mögött halad el, megemelve pár tincset, magukba szívva a lány hajából azt az addig minimálisan felhalmozódott sötét energiát. Egyenlő mennyiség porciózódik ki mindegyiküknek. Aztán mindegyik elfoglalja a maga pályáját a gazda körül.
-Hogy kéne őket keringetni? Körbe körbe? Egy sávban, össze vissza?
Kérdezi mialatt felemeli a kezét, ujjai ernyedten merednek fölfelé. A három gömb ahogy arra jár elszakad pályájáról és fölé lebeg. Hárman kezdenek járni egy végtelen körtáncot a nyitott tenyér fölött, mint egy forgóingás asztali óra gömbjei, de csak egy irányba. Kicsit széjjelebb húzza az ujjait mire mindegyik gömb ketté válik. Nagyobb ám gyorsabb kört alkotnak. Matematikailag lendületük állandó marad.

Sandán figyeli merre vannak a lány gömbjei. Meglepi, hogy kint hagyja őket. Hogy fogja akkor kivizsgálni őket? Mindegy, majd kiderül. Nem is sokára, hisz a liftben a lány a fejéhez kap. Érdeklődve húzza fel szemöldökét.
- Mi történt? – kérdi. Nem volna jó ha pont most lenne rosszul a hölgyemény, mikor már majdnem célba ért.
Utóbb csak felérnek laboratóriumába. Elégedett mosollyal nyugtázza amint Cyntia rácsodálkozik a helyre. Hogy ebben laikus vagy szakavatott mivoltából ered azt nem tudja, bár kétségtelen, hogy igen fejlett a felszerelés, ami valóban ámulatra add okot.
- Persze, hogy tudunk ablakot nyitni. – csettint a produkció kedvéért és az ablak máris feltárul, mit testéből kiáramló energia mozgatott felfelé. Úgy tűnik a gömbök már várták őket.
Amint minden kész, indul a vizsgálat. A szerkezet nem túl veszélyes, hisz csak egy spektrográf, mely segítségével az infravöröstől az ultraibolya tartományban megvizsgálhatja a gömböket és a lányt is.

-Óh... úgy mindjárt más.
Minden segítség nélkül pittan a kocsiból. Gömbjei már ott is termenek körülötte. Ha nem figyene rájuk akkor a kocsit megint megtépázták volan egy kicsit. Ahogy mentke befelé, látta, hogy bent van egy ember így a gömböket az ajtón kívülre parancsolta. A portásnak udvariasan bemutatkozott, majd csöndben követte Zane-t. A liftbe szállva kissé izgult, nyelt egy nagyott, és csukott zsemmel koncentrált, hogy a golyók ne juggasság szitává az épület falát és a liftet. Hátra lépett a lift hátuljához de akkor érezte a tüskét a fejében, a gömbök pedig az épület falába fúródtak alig 1 centi mélyen. A lány azonna la fejéhez kapott és előrébb lépett.
~Nem elsz baj, nincs baj, maradjatok ott... Remélem nem megyünk beljebb...
Vett egy nagy levegőt és vidáman kilépett al iftből. Ámulva nézett végig a kísértetiesnek tűnő helységben. Mint egy krimiben, akár frankenstein laboratóriuma is lehetett volna. BIzarr de ugyan akkor lenyűgöző látvány volt amely, vegyes érzelmekkel töltötték fel a lányt.
-Tyűűűűű haaa....
Ámult el hangosan. Kicsit közelebb ment pár műszerhez, kezét hátra rakta, hogy még véletlenül se érjen hozzá. Próbált találni egy megfelelő távolságot, ahonnét jól látja de nem tudja tönkre tenni. Valójában a távolság amin túl nem tudja tönkre tenni az nagyjából 30 méter lett volna. Az utolsó műszert sietve hagyta ott, hogy ne maradjon le Zane-től és úgy ment át a másik helységbe. Elfogadta a bizarr helyet. Kissé bizonytalanul ült le de ne mvolt rajta semmiféle karperec, vagy ami a lábát foghatta volan le.
-Tudnánk nekik ablakot nyitni?
Biccent az ablak felé ahol idegesen bolyongtak a gömbök. Csak Cyntia akarata tartotta vissza őket attól, hogy egyenes vonalban gazdájukhoz röppenjenek. Amint betudnak jönni akadálytalanul elinte gyorsan majd fokozatosna lassulva állandó sebességre Cyntia köré gyűlnek és nyugodtan haladnak megszokott pályájukon.

Udvariasság kijár a hölgyeknek, már akkor is ha még csak kezdemények.
- Probléma nem lesz belőle. Egyik előnye a részlegvezetőségnek az, hogy bármikor bejöhetek. Mondhatni kulcsom van a házhoz. – ereszt meg egy széles vigyort gyermeteg poénja mellé. Óvatosságból megfogja a lány kezét, hacsak az el nem kapja. Beindulnak az épületbe, ahol az éjjeli ügyeletes biztonsági őr fogadja. A doktor igazolja magát és kedves vendégnek titulálva Cyntiát indulhatnak tovább a lift felé, mely felviszi őket egy sokadik emeletre. Ha a lánynak közben támad valami kérdése, mondókája, arra megfelel a jó doktor.
Megérkezve egy kémcsövekkel, vegyszerekkel és mindenféle műszerekkel gondos rendszerben telezsúfolt helyiségbe léphetnek be.
- Íme a laborom. – tart rövid bemutatókörutat Helmsman, miközben tovább vezeti a lány át a helyiségen egy másikba.
- Érdekes hely, de a vizsgálatokhoz máshova kell mennünk. – teszi hozzá útközben. Ahova érkeznek egy sokkalta másmilyen laboratórium, hiszen itt csak különféle gépezetek vannak. Helmsman hellyel kínálja Cyntiát egy fémszéken, amely mellé tol egy leginkább égőkhöz hasonlatos érzékelőkkel kirakott szerkezetet.
- A gömbjeid itt vannak? Tudnád őket keringetni magad körül? Azért ha kérhetem vigyázva, nem olcsók a műszerek. – közben beüzemeli a gépezetet, mit annak halk duruzsolása jelez. A vizsgálat kezdetét vette…

Az idős úr szavai megnyugtatták háborogni kezdő lelkét. Nagyon nem akarta hogy felvágják, meg ilyenek. Ahogy az ajtó kitárult kecsesen, mint egy új szülött zebra kimászott a kocsiból. Mélán nézte az épületet. Legalábbis amit látott az aljából az utcalámpáknak köszönhetően.
-Nem lesz belőle probléma, hogy ilyen későn bemegyünk?
Aggodalmaskodott még mindig a monumentális épület oldalát bámulva. Az ajtóra nézett. Nyelt egy nagyot. Kicsit félt oda bemenni. Maga se tudta miért, de amint arra gondolt, hogy Zane-el megy be, egy csöppet megnyugodott. Tudta, hogy a gömbjei akik akár ufók is lehetnek úgy is megvédik. Tanácstalanul rájuk nézett, de egyik se jelzett semmit sem.

Bólint. Hát igen, ez is igazolja elméletét, mi szerint a gömbök érzelmi befolyásoltság hatására mozognak. Ezen a téren kell önuralomra tanítania, hogy megtanulja kezelni ezt az erőt. És ne tegyen fura mozdulatokat.
- Semmi fájdalmasra, ha ettől félsz. Nem foglak elzárni sem, hisz magamat is el kellene. És kiben ne lehetne bízni, ha nem egy fajtársban.
- Nos, talán igen, idegenek, földönkívüliek. Persze ez csak egy kósza ötlet. Ezért is érdemes megejtenünk a vizsgálatot. És egyáltalán nem vagyok biztos. – parkol le az autóval.
- Ez a munkahelyem. Itt van laboratórium, ahol megejthetjük a vizsgálatot. Nem kell tartanod semmitől sem. Mellettem biztonságban vagy. – formál valamiféle mosolyt. Kipattan a kocsiból és illemtudón kinyitja az ajtót a hölgynek.

-Amit én érzek azt ők is... Ha félek akkor azt érzik és támadnak...
Szólalt fel Cyntia és zavartam megfogta jobbjával a bal könyökét amit meg is dörgölt. Ebben a védekező pozícióban maradt. A gömbök vizsgálatát hallva kikerekedtek a szemei majd fordult a széken és megáljt mutatott hátra a két ülés fejtámlája között. Az egyik gömb alig egy 1 centis sugraú és 2 mm mélységű gömbfelületet radírozott ki a hátsó szélvédőből. Az üvegn em repedt meg, nem pókhálósodott be, csupán a méyledés peremén látszik némi eltérés és egy lencse képződött a szélvédőn. Ez meszsiről foltnak, vagy még annak sem látható a kocsin.
-MI-mi-miféle vizsgálatra gondol?
Illetődik meg de lassan megnyugszik. Annyi rosszat hallott osztálytársaitól a kormányról meg a vizsgálatokról, hogy automatice kapcsolt a legroszabbra. A viszgálat helyét átvette egy másfajta ijedség, ez ismét a magától való félelemé.
-Úgyérti UFO-k?
Megkapaszkodik a szék támlájába és hátra pillant az ablakban várakozó gömbökre.
Egészen biztos?... Egyébként hol vagyunk? Mi ez a hely?
Néz ki az ablakon miután megállt az auto.

Olykor, olykor rápillant Cyntiára, hogy mi van vele.
- Helyes. A gyakorlás fontos. Ám nem csak az erődet kell megtanulnod használni, hanem megtanulnod uralkodni érzéseiden. A jelek szerint nagyon kötődnek gömbjeid az érzelmeidhez. Tehát ezt is be kell gyakorolnod egy olyan ügyes mutánssal, aki maga is képes az önuralomra. – a lány csodálatát látva jóleső érzés fogja el. A jelek szerint sikerült megnyernie a lány tetszését azzal, hogy feltárta előtte mi mindenre is képes használni mutáns erejét és, hogy erre a lány is képes lehet. Ha rábízza magát persze. Ismét egy hosszú távú, de ígéretes befektetés mit oly szeretnek. S ki tudja, talán még Gyalog is lehet a lányból. Fekete, hogy stílszerű legyen.
A visszapillantó tükör egyik tulajdonsága, hogy meg lehet látni benne a dolgokat, megfelelő szögből nézve. Így mikor odapislant éppen észreveszi pirosságát.
- Tehát olyanok mintha élnének. Ez érdekes. És felettébb jó volna megvizsgálni, hogy ez mennyiben igaz. Meglehet valami idegen életformát mozgatsz… - halkul el a doktor, mert maga se nagyon hiszi, hogy ilyet kimondott, mi ostobaságnak hangozhat. Bár sose tudni.
- És ahogy kisebbednek és többen lesznek annyival nehezebb irányítanod őket. Tehát elvben atomi szintre is eljuthatnál, csak érezned kell. És ha érzed, akkor már a mozgatás is menni fog. – vélekedik Helmsman miközben lelassít az autóval.
- Megérkeztünk. – jelenti ki az egyértelműt miközben kiszállni igyekszik járművéből. Egy magas, több száz méteres épületnél álltak meg. A cégéren nagy betűkkel: A.I.M. A jó doktor munkahelye.

Zavart mosolyát egy tincs takarja el ami pirospozsgás arcába lóg. Ezt a tincset bekanyarítja a füle mögé.
-Néha gyakorlok velük, de ha bármi felzaklat, megijeszt már nem fogadnak szót...
Enyhe csalódottság és némi bosszúság is van a hangjában. Úgy tekint ki az ablakon és figyeli a száguldozó fehér vonalakat melyek a motor bőgésére egyre jobban összekenődnek egyetlen csíkká. Megkönnyebbülten bólint. Hiszen hatalmas kő esett le a szívéről, azzal, hogy nem fogja ő is a tanulnivalóval traktálni. Leveszi tekintetét a monoton vonalról, és inkább Zane-t figyeli és annak mondandóját. A lány szemei kerekednek, egyre nagyobb csodálat gyűlik csillogó lila szemeibe. Csak hüledezik és hápog, hogy mi mindenre képes az öreg. Mikor megtudja, hogy ő is lényegében ebbe a csoportba tartozik, de ott is különleges, életében talán először elpirul és örül neki, hogy ilyen képessége van. A különlegesek között is különleges. Zavartan kapja előre a tekinteté, és a visszapillantó tükrét bámulja, próbál elfordulni Zane elől, leplezvén a dolgot.
A kellemes zavar hamar átvált kellemetlenbe. Így hallva kicsit idiótánk érzi magát miért így hivatkozik a gömbjeire.
-Igen, tudja... Ők azt hiszem gondolkodnak. Vagyis... Mi. Ha félek reagálnak ha bajban vagyok megvédenek, a érzékelnek valamit én is érzem. Ha ketté válik valamelyik akkor többen leszünk. De ne a végtelenségig... Egy idő után már nem érzem a tudatukat. Megszűnik a kapcsolat köztünk. Már nem hallom őket a túl kicsik. Minél kisebbek, annál rakoncátlanabbak, de annál könnyebb erőből irányítani őket. Nem tudom pontosan leírni, olyan fura az egész...

Pozitívan konstatálja a lány arcán meg-megjelenő mosolyt. Ez egy nagyon szégyenlős, zárkózott lánynál igen fontos jelzés. Tehát a doktor ilyen jellegű kijelentései jó hatással vannak rá. Helyes, legalább már tudja, hogyan is beszéljen vele. Nem lesz egyszerű feladat.
- Rendben. – nyugtázza a gömbös kérdésére kapott választ. Nem mintha különösebben nagy baj lenne számára, hiszen volna pénze helyrehozni a kocsit. Ám ez is annak a jele, hogy Cyntia tudja uralni erejét, főleg nyugalmi állapotában.
- Tehát csak elfogadod. Végül is nem hajthat mindenkit a tudományos kíváncsiság. De azért remélem szoktál gyakorolni velük. Ahogy elnéztem a gömböket néha nagyon nem úgy mozognak, ahogy gondolod. – a gyakorlás, elengedhetetlen része a képességfejlesztésnek. Ezt kívánja letisztázni leendő tanítványával a mester.
- Kiegyezhetünk abban, hogy nem kell fizikát tanulnod. Elég ha én értem mi és miért történik. Csak akkor nagyon kell bennem bíznod. Mert néha úgy tűnhet veszélyes mozdulat következik, de valójában a fizika törvényei folytán kutya bajod sem lesz. A repülés is valami ehhez hasonló. – vázolja a várható tanrendet Cynnek.
- Hogy furcsa dolgokat tapasztalni? – hümment egyet a doktor.
- Valaha annak gondoltam, de ma már tudom, hogy a képességem része. Mint láthattad tudom az energiát manipulálni. Ennek folytán kialakult bennem egy hatodik érzék is, vagyis megérzem a környezetemben mozgó energiahullámokat. Akár csukott szemmel, bedugaszolt füllel is. Persze itt is meg kellett tanulnom megkülönböztetni és felismerni őket. Példának okáért ha elvesznél meg tudnálak találni, mert már tudom melyik a te energiajellemződ. Ráadásul elég egyedi is. – mosolyodik el a jó doktor. És nem, egyáltalán nem tartja őrültnek a lányt. Inkább nagyon is érdekesnek, akinek a helye egy laboratóriumban lenne. Talán nem meglepő, hogy éppen arrafelé tartanak.
- Ezek szerint te is érzed a sötét energiát. Bár néha úgy tűnt, mintha személyként beszélnél gömbjeidről. – veti fel a témát Dr. Helmsman. Számára ez furcsa és inkább emiatt aggódik. Még csak azt nem tudja, hogy mi lehet az igazság. A lány ügyetlensége folytán hiszi azt, hogy élnek vagy pedig tényleg valamiféle emanációik az életnek?

Cyntia szinte teljesen kivirult mikor megtudta, hogy néhány éven belül ez az idős, kissé ijesztő ember eséllyel fog fellépni ilyen komoly betegségek ellen. Onnantól kezdve még ha kicsit fáradtan is, de mosolyogva ücsörgött az anyós ülésen. A férfi figyelmeztetése csak belenézett a vissza pillantóba. Nem lehetett jól látni de ő érezte, hogy a gömbök tőlük lemaradva vonszolódnak. Enyhe húzást érzett a tudatában, mint mikor erőszakkal vannak tőle eltávolodva. Furcsállotta hiszen tudja, hogy ez a tempó nekik nem gond. Lustaságra gyanakodott velük szemben.
-Nem lesz baj velük.
Szelíden mosolyog mint az anyuka akinek a gyerekei az egész napos rosszalkodás után végre nyugovóra tértek. Következő kérdés kissé lelombozza Cyntiat. A térdeire tekint ami között most ismét a kézfeje morzsolódik.
-Párszor megfordult a fejemben, de... én inkább csak elfogadtam őket
Kissé meglepetten nézi Zane-t aki meredten figyel az útra közben kissé mintha megnyílna neki. Ez egy halovány mosolyt csal a lány arcára. Talán mégsem olyan karót nyelt titkolózó ürge? Ki tudja. A mondóka végül kiteljesedik és elérnek a kérdés részéhez. A lány egy pillanatig habozik ismét a cipője orrát vizslatva. Tépelődik magában. Úgy érzi, hogy Zane arra utal, hogy ő fogja kitanítani. Behunyva a szemét, sóhajt egyet.
-Ha nem kell fizikát tanulnom hozzá, akkor szívesen felül kerekedek rajta.
Mondja bohókásan és jókedvűen. Aztán kicsit elcsöndesül és félénkebben szólal fel.
-Dr. Zane... Maga... nem szokott furcsa dolgokat.... tapasztalni... érezni... hallani?
Puhatolózik finoman. Utolsó szavát már nagyon halkan mondja ki mintha nem is akarná, hogy a másik meghallja. A végén még őrültnek nézi és nem az iskolába, hanem valami gyógyintézetbe viszi.

Zavart mosolyt húz arcára a doktor.
- Még azokra is. Igazán ígéretesek a kutatások. Egy-két évtized és meglesz rá a gyógymód. – feleli teljes őszinteséggel, hisz tényleg foglalkoznak ezekkel a betegségekkel is. Bár Helmsmannak nem ez a szakterülete, hanem a mutánsok.
A repülés témája egyenlőre elnapolva. Nagyon jó, így a doktornak lesz ideje regenerálódni és tovább beszéltetni újdonsült ismerősét.
Végig várja míg a lány megcsodálja kocsiját, majd végre beszállnak.
- Azért örülnék ha lukak sem lennének az üvegen. Még a végén úgy néznénk ki, mint valami szétlőtt kocsi, ami a gettóból jött. – mosolyodik el Helmsman. Gyújt, süvít, bent tart, kipufog. És máris hasít a jármű elfele ebből a városnegyedből.
- Gondolom már sokat gondolkodtál arról, hogy mifélék is ezek a gömbök és miért jelentek meg pont a te életedben. – kezdi meg a társalgást.
- Mikor nekem is megjelent a képességem, én is kutattam mibenlétét. Fiatalon is szerettem a tudományt, a fizikát is, így hamar megértettem működési elvét. És az azóta eltelt időben pedig rengeteg mindenre megtanultam használni. Úgy gondolom te is képes lehetsz ugyanerre, hisz hasonló a képességünk, még ha te sötét energiát manipulálsz. – folytatja tovább a doktor okfejtését.
- Tudod tudósnak lenni azzal az előnnyel jár, hogy bármikor megvizsgálhatod magadat. Még ma is szokásom így tenni. Te mit gondolsz? Hagynád hogy képességed rakoncátlanul működjék vagy inkább megismernéd és ezáltal megtanulnád uralni azt? – veti fel a kérdést Helmsman. Megtanulta már, hogy ezek a mutánskamaszok mennyire érzékenyek, nem lehet csak úgy direktbe kimondani nekik a dolgokat. Tisztára mint a politikusok.