Perillos's Pizzeria

Kayla & Sylvie

Nem hiszem el, hogy tényleg vagyok ennyire szerencsétlen, s kifogok magamnak egy címeres ökröt. Nem ám, hogy esetleg legyen egy nyugis napom. Ilyen az én formám. Csak próbálom távol tartani a pasast, hátha legalább a pincérnő fogja a lapot, és eltessékeli. Nos, hamar kiderül, hogy hiába reménykedem, lehetséges, hogy errefelé a csináld magad hívei az emberek. Rendben, akkor nézzük azt a csajos kis tökön rúgást, hátha abból érteni fog, mondjuk, lehet akkor engem is kiraknak a pizzériából, de nem baj, legalább megmarad a pénzem.
Már épp mozdulnék, amikor észlelem, hogy egy nő igyekszik elvonni az ipse figyelmét. Rendkívüli módon tudom ám értékelni a dolgot, legalább akadt egy valaki, aki nem bírja nézni hányattatásaimat. Arra mondjuk nem vennék mérget, hogy a pasas érti, mire kéri a nő, a hülye fején is értetlenség tükröződik, szóval erről ennyit. Mindenesetre elvigyorodik, tuti, hogy megint valami marhaság fogja elhagyni a száját.
- Beszállhatsz te is, szépségem!
Nyúlna felé, természetesen, hogy lecsekkolja a déli tájegység lankásabbig felét, láthatólag félelemérzet nincs benne szemernyi sem, én is csak a vakmerőséget érzékelem, meg nem kevés szexuális túlfűtöttséget. Rendben, ezt le tudom csökkenteni benne, csak egy kicsit össze kellene szednem magam. Nem biztos, hogy menni fog ilyen fantasztikus körülmények között, de a remény hal meg utoljára.
Nem, nem megy, túlságosan is kalapál a szívem, nekem nem fekszik ez a férfi-nő téma, nagyon kislány vagyok még ehhez, minden más esetben persze zokon venném eme besorolást, de ebben pont nem. Berezeltem, na, és utálom, hogy ezúttal a saját félelmem ülepedik meg a nyelvemen, keserűséggel öntve el azt.
- Köszi, de nem hiszem, hogy ért a szép szóból.
Pillantok fel a nőre, nem ismerős, bár nem meglepő, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jártam az iskolán kívül az elmúlt években. Nyugodtnak tűnik, és ez jó, legalább valaki megteszi helyettem, talán átragad belőle egy kicsi rám is.

Kayla & Sylvie

Amióta bekerültem a suliba, csak felügyelettel merészkedtem el bármerre is, egyedül sosem, de ennyi idő után már úgy érzem, itt volna az ideje. Nem is tudom, talán szeretném hinni, hogy nem esélytelen a dolog, mármint, önmagam megzabolázása.
A kis kísérletem persze azt eredményezi, hogy folyamatosan koncentrálok, szinte alig figyelek a külvilágra, csak arra fókuszálok, hogy az érzéseim csak a sajátjaim legyenek, kizárom a külvilágot, legalábbis azon vagyok. Annyira szeretném, hogy működjön… hogy ne szoruljak állandóan felügyeletre és segítségre, s ne teher legyek mások számára. Persze, szóltam arról, hogy eljövök, és nem is akarok 1-2 óránál tovább maradni, nem hazardírozok. A pizzériára pedig azért esett a választásom, mert mégsem egy kocsma, talán kicsit nyugisabb, rám meg egyértelműen nincs jó hatással az alkohol, az eszem, meg a képességem minimális kontrollálását is elvesztem.
Rendeltem egy extra csípős pizza szörnyeteget, és már kapom is éppen, csorog rendesen a nyálam rá, a csípős cuccok bejönnek, valahogy olyankor mindig kiürül az agyam, és könnyebben tartom magam. Hogy erre miként jöttem rá, már nem is emlékszem, de jó, hogy van mihez menekülni.
Épp elkezdeném vágni, mikor körülnézek, és nem látok ketchupot, sóhajtva állnék fel, mikor egy pasas elém áll, és meglebegteti a flakont,  borostás képén undok vigyor csücsül, és sejtem, hogy most valami olyannak fog megbombázni, amitől megállok a fejlődésben.
- Beketchupozhatom a barackodat, drágaságom?
Majd beájulok az alkoholgőzös leheletétől, nem is értem, hogy fényes délben miként képes valaki így létezni, azt meg úgy hagyjuk, hogy lövésem sincs, mi a fenéről beszél. Csak az a perverz, kutató pillantás árulkodik arról, hogy ez valami nagyon undorító. Aztán… mikor megszületik valami gondolatcsíra a fejemben, eltorzul az arcom, és kiráz a hideg is.
- Fúj… nem...
Nyögök fel, de az ipse nem akar távozni, inkább fogná, és letenné a részeg seggét mellém, de persze én igyekszem távol tartani magamtól, remélve, hogy az alkalmazottak felfogják, hogy zaklatják az egyik vendégüket.

- Nem, Nascar-on még nem. Legalább is nem élőben, csak a tévében láttam egy-két közvetítést - jegyzem meg talán sajnálkozón, miközben lassan kiérünk a városból. Bent még nem akarok száguldozni, még szokom a kocsi fekvését, ringását, hogy mennyire dől be, mennyire simul az úthoz. És őszintén be kell valljam, remekül össze van rakva.
- Szuper - mosolygok Lisára az egyik kanyarban, és mosolyom kiszélesedik, ahogy egyre ritkábbak mellettünk az épületek és megpillantom a viszlát táblát.
- Reszkess New York! - kiáltok felszabadultan, mélyebbre süllyesztve a lábam a gázon. Ekkor int Lisa a piros gomb felé, és a nevetés kaparja a torkom. Mint a scif-fi filmekben. "Ne nyúlj a piros gombhoz, ne nyúlj!"
De én nyúlok, majd szinte belepréselődöm az ülésbe, kezem-lábam megremeg kissé a szokatlan sebességtől, de az uralmat ne adom át a kocsinak. Hamar rálelek újra magabiztosságomra, hangosan felkiáltok, kurjongatok, miközben szinte faljuk az asztaltot. Ez aztán a nap!

- Én minden nap lovon járok. Tűzvörös Mustang, micsoda paripa az. - Vigyorodom el. Hát még, ha tudnád, hogy ez a Ford előbb utóbb teleportálni is megtanul... Gondolom magamban, de már nem szólok egy árva szót sem, csak somolygok az orrom alatt. A fogadtatás viszont híven kifejezi, hogy bizony igazam volt. Tati ért a kocsikhoz és elsőre lejött neki, hogy ez a verda a Fordok táltos paripája.
- Odalent spéciztük alkoholcsempész kocsinak. Ha eluntad az életed, akkor az ott a piros gomb az extra dúsító. Megdobja a sebességet százra. - Mérföld per órában értettem. Hogy olyan lengéscsillapítók vannak benne, hogy egy elefánt is ugráló kötelezhetne rajta, már meg sem említem. Azt tapasztalja ki ő. De azért nem fair, hogy kituszkolnak a saját kocsim volánja mögül, bár ami azt illeti igaza van.
- Voltál már Nascar versenyen? Na azok a verdák belülről pontosan úgy néznek ki, mint ez. - Intek fejemmel a motorház felé miközben átverekszem magam az automata hat sebességes váltón. Hát ezt is megéltük, engem leszámítva először fogja csaj vezetni ezt az országúti csodát. Ennyit arról, hogy az első héten nem keveredik bajba. Kényelmesen elnyújtózom az anyósülésen és élvezem, hogy egy rajongó vezet.
- Oké, most következő sebesség, kicsit túráztassad, ez az, szép finoman, most készülj ééééés... start! - Mutatok a piros gomba és már előre befeszülök az ülésbe. Mint egy űrhajó kilövése.

- Egészen lecsapolod a kedvem. Semmi vadászat izgalma, semmi keresés. Csak fogd és fuss - nevetek rá. Persze sejthetném, hogy egy ilyen kisvárosban, ami még egy mekit se bír el, nem lehet nagy felhozatal autókból. De sebaj, a móka alényeg.
- Eszembe sincs - emelem fel kezeim ártatlanul, megadó pózba helyezkedve, majd csak elröhögöm magam, miközben leengedem a karjaim. Nem foglalkozom vele, hogy lassan totál hülyének néznek majd minket. Nők vagyunk, csinik vagyunk. Ennyi degradálót megengedhetünk magunknak egy olyan helyen, ahová nem járunk majd minden nap.
- Hát ha New Yorkig lóval megyünk, akkor max egy nagy labdát veszek magamnak, amit a lábaim közé teszek, hogy ne nézzenek hülyének, amiért olyan O-lépésekkel haladok - vigyorodom el, majd csak bólintok a felsoroltakra.
- Nem tudok teleportálni, még nem is találkoztam olyannal, aki képes lenne rá. De a Ford nekem megfelel - egyezek bele, majd ahogy Lisa lelép én még megiszom a maradék kólám. Aztán rákacsintok a pultos srácra, had legyen teljes az öröme és kisétálok a pizzázó elé. A zsebemből előkotort cigivel füstölöm el a várakozási időt, miközben az utcán elhaladókat figyelem, egészen addig, míg mellém nem gördül egy pöpi Mustang.
- Hű azannyát! - sóhajtok fel elámulva, miközben ördögi vigyor kúszik az arcomra.
- Azt mondtad, Lisanak nincs jogsija, Erwannak pedig nem hiszem, hogy jól állna ez a szerkó. Én meg nem keveredhetem az első héten bajba. Szóval.. hess át a másik ülésre - intek kezemmel Lisanak, folyamatosan vigyorogva, míg csak át nem adja nekem a vezetés jogát. Akkor elégedetten süppedek bele az ülésbe, szinte tisztelettel simítva végig a kormányon.
- Hű azannyát - ismételem, immár kaján vigyorral, kettőt nyomva a gázon, picit túráztatva a motort, közölve a világgal, jövünk.
- Sima út lesz - nevetek Lisara, majd finoman meggördítem a kocsit. Még nem száguldozok, míg a városban vagyunk, addig nem. Csak érjünk táblán kívülre...

- Nincs sok választási lehetőség. A legelsőt ami szembejön és nem Trabant vagy ilyen őskori tragacs. - Értek a kocsikhoz. Szerintem egy spéci riasztósat is el tudnék kötni némi dróttal és hajcsattal. Ha nem Erwan fizikusi eszéből akarnék a jövőben megélni akkor lehetnék női autóversenyző vagy sikeres autótolvaj is. Tatit pedig szívesen bevenném a bandába.
- Hé, nehogy aláásd a puszival elért kiemelt vendég státuszom. - Öltök rá nyelvet. Tény, hogy North Salem néha lehangolóan vidéki, de azért az itteni pizza egészen ehető.
- Nem akarsz buszozni, nem akarsz elkötni kocsit, lóval meg nem mehetünk be New Yorkba. Akkor most teleportálunk vagy megvársz amíg felmegyek a Fordért? - Kérdezem nevetve. Ha most kitalálja, hogy képes teleportálni én valakit nyakon hányok. Az energia átvitel most felforgatná a gyomrom. - Hát nem tudom, hogy itt létezik-e külön divatirányzat. Gondolom észak new yorki.
- Készülj fel csajszi, hogy most laposra szívjuk a pénztárcádat. Életemben nem volt rajtam se kosztüm se estélyi, de ha már New York akkor kéne pár puccos rongy, hátha valami rendes afterparty lesz a városban. - Az örök sláger, amit minden lány legalább hatmilliószor elmond vagy végiggondol az életében: nincs egy rongyom se amit felvehessek, pedig tele van a szekrényünk. Na de pont olyan és pont akkor sosincs.
- Pillanat és jövök. - Negyed óra-húsz perc múlva leparkolok a nyitott tetejű Mustanggal a pizzéria előtt. Hajam lófarokba fogva, a por ellen egy világossárga selyemsálat tekertem a fejem köré, napszemüveg van rajtam és fekete bőr autóskesztyű. Élek halok a divatért.

- A döntetlen nekem tökéletesen megfelel - nevetem el magam. Bár van bennem egy adag egészséges versenyszellem, talán egy picivel több is, nem ilyen mód élem ki. Nem igazán akarok én lenni a suli legleg csaja, elég, ha a barátaim annak tartanak. És úgy tűnik, Lisa annak tart, tehát a siker már megvan. Mármint az, amire én vágyom.
- Rendben - bólintok, miközben tenyerem széttárom, majd a jobbommal egy láthatatlan tollt fogva vések fel valamit az ott sem lévő naptárba.
- Tehát mához nyolc napra elkötünk egy kocsit. Addig találd ki a márkát, vagy legalább a színt - kacsintok rá, majd egy mosollyal jutalmazom a pultost, és ez csak szélesedik Lisa szavaira. Feleslegesnek tartom most a viszonzott bókot, vagy épp elcsépelni azzal, hogy ez még az ő utóhatása. Mert azért nekem is jól esik, ha hájjal kenegetnek, olykor kell az önbizalomnak egy adag túlzás. Így csak megvonom a vállam, mintha már nem tudnék mit kezdeni a tökéletes szépségemmel, a vonzerőmmel. Mert úgy érzem, Lisa mellett ezt megtehetem, nem veszi nagyképűségnek, érti benne a poént és a játékot.
- Ilyen egy lepukkant kisvárost - sóhajtok tökéletes kétségbeeséssel, tekintetem körbefuttatva a helyen, mintha ez a szerencsétlen pizzázó lenne az oka mindennek.
- Enszi? Jaa, mármint New York - pislogok egy pillanatig értetlenül, míg leesik, majd csak bólintok és már pattanok is fel a székről.
- Mehetünk. Egy adag vásárlás mindig jót tesz a kedvnek. És ideje North Salemesre frissíteni a ruhatáram - teszem még hozzá nevetve.

- Na jó, akkor kiegyezem egy döntetlenben. - Felelem olyan arcot vágva, mintha a fogamat húznák. Utálnám beismerni, hogy én vagyok a legvadabb csaj az egész suliban. Valaki vállaljon már velem közösséget.
- Akkor kapsz pontosan hét napot. Utána már nem köt az ígéreted. - Vonom le a jövőben talán hatalmas balhékba torkolló végkövetkeztetést. Ha az első héten viselkednie kell, akkor ráérünk kidumálni magunkat a vizsgálati fogságból jövő héten is. Nem mintha olyan sokszor megjártam volna a sittet. Valahogy az irataikat kérném mondat után mindig elhalt a dolog.
- Látod, nem is olyan nehéz ez. Nekem a szempillámat kell rezegtetnem, hogy nyugdíjas csigáról felgyorsuljanak erre a szintre, te meg még csak rá se kacsintottál. - Őszinte elismerés és lelkesedés csendül ki a szavaimból. Egy ilyen barátnővel mi mindenre lennénk képesek... Ha igazi suliba járnánk, akkor képtelenek lennénk megbukni, mert a stréber srácok ott morzéznák a válaszokat az első sorban a tollukkal egy puszi reményében. Amit persze nem kapnának meg, hehe.
- Kajáláson és lovagláson kívül? Az ég világon semmit. Ahhoz be kell menni New Yorkba. Se mozi, se színház, a diszkó meg csak este nyit. Akkor ugorjunk fel a kocsiért és irány Enszí? - New York City, NC, a Nagy Alma a környék szíve. Mintha nap közben szórakozni egyedül csak és kizáróan ott lehetne.
- Mert ruhát ebben a poros kisvárosban nem nagyon találsz. - A vásárlás szót elég megemlíteni és máris élénken csillognak a szemeim. Előbb utóbb az emeletre se fogunk tudni felmenni annyi cipő, nadrág, szoknya, blúz, meg mi a szösz lesz felhalmozva ipari mennyiségben.

- Vagányabb? Én Lisánál? Na, azt kétlem - nevetek rá, elégedetten ücsörögve a szélben. Jóllaktam, és finom is volt a kaja, Kelle-e ennél több egy jó adag élvezetes testmozgás után?
- Nálad lehet... De nekem milyen bemutatkozás lenne, ha a prof arról értesülne, hogy leplombáztunk pár helyi rendőrt? Anyámék úgy küldtek el, hogy legalább az első héten viselkedjek - nevetek fel, és mosolyom nehezen fagy le, miközben Lisa sztoriját hallgatom. Nos, igen nehéz lehetett neki, és nem is irigylem érte. Bár azért annak is megvan az előnye, hogy Lisa énjét nem ismerték. Néha az volt a legjobb az új városokban, hogy mindig más figurát hozhattam. Az egyikben lehettem én a csendes könyvmoly, ha azt akartam, hogy békén hagyjanak. A másikba viszont szaggatott farmerbe, bőrdzsekiben jelentem meg és nem voltam rest a suli előtt rágyújtani. Mert tudtam, hogy néhány hónap múlva úgy is odébb állunk, addig meg fél lábon is kibírom a büntetéseket óra után.
- Az öröm kölcsönös - rázom meg vigyorogva a felém nyújtott kezet, majd ahogy elengedem Lisáét intek a pultos srácnak miközben az üres poharamra mutatok. Még egy-két korty le tudna csúszni.
- Aktuális szerelmek, persze. Tehát Jillt nem bántom - kacsintok rá, majd egy féloldalas mosollyal díjazom a srác gyorsaságát és rögtön a pohárra is marok, aprókat kortyolva belőle.
- Fogalmam sincs, még azt se tudom, mit lehet itt csinálni. Voltunk lovagolni, és most kajáltunk - emelem ujjaimat egyesével, mintha csak számot vennék a történésekről.
- A bulihoz még mindig korán van - hajtom le újabb ujjam, tanácstalanul pislogva Lisára.
- Menjünk vissza a birtokra vagy csavarogjunk egy kört a városba, esetleg menjünk el vásárolni? - csillan fel a szemem a hirtelen ötlet okán.

- Ha nem lennék belezúgva Jillbe, mármint a fiú énem, akkor azt mondanám, hogy ugyanannyira rád, mint rám. - Nézem végig enyhén oldalra döntött fejjel. - Csak te a vagányabb, városiasabb kiadás vagy. Idővel észre fogod venni, hogy a suliban a csajok túlnyomó többsége feltűnően jól néz ki. Nem tudom, lehet, hogy a mutáns gének teszik. A különbség köztem és köztük csak annyi, hogy én ezt nagyon is jól tudom magamról és eszközként fel is használom a céljaim érdekében. - Hát igen, ha lennének normális tantárgyaink és mit tudom én, földrajzból bukóra állnék, akkor szemem se rebbenne miközben harisnyakötőben és csipkés fehérneműben besétálnék a tanárhoz egy jobb jegy reményében. Akkor lenne gáz, ha nő lenne a tanár. Erwant ismerve még rontana is a jegyén, inkább, mint bármi hasonlót tegyen. Tegyek. Tök mindegy.
- Szerintem már hozzászoktak, hogy Lisa állandóan bajba kerül. Valahogy hozzátartozik Erwanhoz, hogy a felesleges gőzt csajként vezeti le. - Vonom meg a vállam halál komoly arccal. Kettős személyiségem van és ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól. - Te simán elszórakoztattad a szüleid, de képzeld el az anyám arcát, ha rajtakapott volna, hogy a drága egyszülött fiacskája a szoknyái között válogat. Hamar kitiltottam a szobámból, így szerintem soha nem látta meg a csaj ruháim. Milyen beszélgetés lett volna belőle atyaég, mond fiam meleg vagy? Nem anyu, nem vagyok meleg, lány vagyok. - Szemeimet is forgatom hozzá. Nem, ez egyáltalán nem vicces. Na jó, egy kicsit. - Tatjana Robert örülök, hogy megismerkedtünk. Szívassunk szét mindenkit. - Nyújtok kezet vigyorogva az asztal felett.
- Az aktuális szerelmeink azonban tabunak számítanak. Egyet értünk?
Nyújtózom egyet, a szőrtelen hófehér hónaljam ugyanannyira feltárul, mint kebleim felső része. A pasik, ha valami japán képregényben lennénk, akkor most vérző orral esnének hanyatt. De nem ott vagyunk.
- És most kedves bajkeverő társam. Mi a mai program?

- Mert jól áll - bókolok kedvesen, mire hamarosan érkezika válasz is. Mintha csak valami különös meccset játszanánk, egymást dícsérve. Pedig nem verseny, én legalább is nem érzem annak, és igazából az az érzés sem kerülget, mint ami éltalában szokott. Hogy csak a "kényszer" mondatja velünk a bókokat, hogy rejtett irigység, vagy alakoskodás lenne a szavak mögött. Mondom, mert valóban így gondolom, és úgy hiszem, ez kölcsönös. Nem bíztatjuk egymást, nem spanoljuk, mint az önbizalomhiányosok szokták, de enm is a negédes egymás szemébe hazudás van soron. Csak jön, ösztönből, zsigerből, őszinte kedvességből.
- Fogalmam sincs, az itteni rendőrök mire buknak. Végül is csak most érkeztem - nevetek fel, majd egy pillanaytnyi szünetet rendelek el, míg kortyolok az üdítőmből.
- Bár én lazán benne vagyok a hülyeségbe, ahhoz mit szólnak majd a professzorék, ha rögtön a rendőrséggel kekeckedünk? - kérdem vigyorogva, majd csak ingatom a fejem.
- Szerintem ettől az infótól bármely lányos apa kiakadna. Még egy szimpla apuka is. Bár.. ha azt nézzük, hogy téged fiúnak ismernek. Igazad van, a tied vinné a pálmát.Csak nehezen fogom vissza a nevetésem, inkább a maradék pizzám tüntetem el, nem szeretném, ha bárki is megkérdezné, miért kacarászunk ennyire.
- Nem áll szándékomban a saját szobatársammal szórakozni. Túl könnyen megkeseríthetnénk egymás életét. És te mondtad, rajtunk kívül bőven van még diák a suliban - teszem hozzá elégedetten egy szalvétával törölve meg a szám, amjd az egész pizzát leöblítem a maradék kólával.
- Teli vagyok - simogatom meg nevetve a hasam.

- Rájöttem. - Felelek mosolyogva. - Szerinted miért hordok váll nélküli fűzőt egyszerű póló helyett? És miért hordok a legtöbbször miniszoknyát? - Ha az ember lányát beskatulyázzák és azt várják, hogy némi juttatásért cserébe szétnyissa a lábát, akkor ott hamar felmennek az árak. Szeretem a jó képű srácokat és igazi nimfomán vagyok, de ha még el is halmoznak, akkor ki az a hülye aki visszautasítja?
- Én is kétlem. Szerencse, hogy akkor is lett volna legalább egy jó csaj a csapatban. - Bár fogalmam sincs, hogy Tati felajánlott-e volna egy puszit némi minőségbiztosításért cserébe. Szerintem inkább halálra ijesztett volna szegény srácra némi heveny hallucinációval. Én vagyok a pizza szelleme, ha oda mersz égetni, akkor csilit dugok a valagadba! Tati fantáziája kiforrottabb lehet, mint az enyém, de azért az enyém is neki tud szabadulni rendesen. - Azt mondod, kössünk el egy verdát? Szerinted a helyi zsaruk mennyire buknak a jó csajokra? - Kérdezem szélesen vigyorogva. Minden balhéban benne vagyok, ha megvan az esélye annak, hogy némi villantás kihúz a bajból. Sőt a helyi rendőr tisztet még kényeztetném is, ha kitörli a priuszom.
- Ha apu megtudná, hogy az ő fiacskája egy élvhajhász ribi, aki alkoholt vedel és mindenféle focicsapattal összejön csak a hecc kedvéért akkor ki is tagadna. Mondjuk, ha kiderülne, hogy Erwan vagyok, akkor máris fele ennyit se tudnék kezdeni a szépen ápolt testemmel. Elvégre melyik pasinak jönne be egy szöszi akinek fütyije van, nem?- Az is kész szerencse, hogy Tatival ilyen könnyedén nyitottunk. Jill majdnem halálra itta magát és majdnem leesett a tetőről, amikor elmondtam neki. Vagy azelőtt esett le majdnem, hogy elmondtam? Ki emlékszik arra? Holt részeg voltam én is.
- Természetesen. - Vágom rá vigyorogva. - Amúgy nem. Csak végre van egy csajszi a suliban aki legalább annyira gátlástalan, mint én. Remekül fogok szórakozni, ezt előre érzem. Csak ne egymást kezdjük el szívatni.

- Pedig az emberek imádnak skatulyázni - jegyzem meg, majd néhány percig semmi mással nem foglalkozom, csak a pizzámmal. Nem kétséges, ez lehet a környék legjobb kajáldája, legalább is az én kapott pizzám valami isteni. Csámcsogás nélkül majszolok, mert azért anyám megtanított kultúráltan enni, de azért halkan hümmentek olykor mellé elégedettségem kifejezése érdekében.
- Kétlem, hogy akkor is ilyen jó kaját kaptunk volna, ha Erwan kacsint a pultosra - nevetek fel, miután egy korty innivalóval letoltam a morzsákat a torkomból a gyomromba.
- Nekem amúgy van jogsim, szóval csak szólj, mit kössünk el - jegyzem meg, aprót kacsintva Lisa felé, mielőtt újra a pizzába temetkeznék. Persze nem vagyok én tolvaj, de a móka kedvéért egész sok mindenbe hajlandó vagyok belemenni. Főleg olyanvalaki mellett, akinél nem kell rejtegetni a képességem, ami kihúz a szarból.
- Azért annak is megvan az előnye, hogy a többség csendes Erwanként ismert otthon. Így Lisaként bármit csinálhatsz, nem tudnak megszólni, nem hozol szégyent a családodra. Hisz nem tudnak hova tenni - vigyorodom el, ujjaimról cuppogva le a ráragadt szószt.
- Reménykedem benne - mosolyodom el a barátkozás szavaira. Alap, hogy ha már szobatársak vagyunk, elviselhető viszony legyen közöttünk. De igazából tetszik Lisa különös személyisége, csacsogó bohósága. Felüdülés az idegen falak között.
- Azért barátkozol velem, hogy megőrizzem a titkod - fejezem be vigyorogva. Csak incselkedem, csak viccelek persze.

- Nekem mondod? Én egy könyvtárban ülő stréber és egy ribi keveréke vagyok. Mikor milyen arányban. Mégis beskatulyáznak én meg imádok minden létező kategóriából kilógni. Még ha ez nem is megvalósítható. - Azzal belefeledkezem a kecsöpös sajtos ananászos csodába. A srácot jutalmul talán fel kéne vinnem a szobánkba, hátha ilyen reggelivel várna minket... Álmodj királylány, akkor a fél suli végigmenne rajta csak a kajáért.
- Ha ezt előre közlöd, akkor Erwan jött volna helyettem. Neki van jogsija és kocsija is. - Valahogy macerásnak éreztem megcsinálni a jogsit Lisával is. Minek nekem kettő amikor egyszerre csak egy fenékkel ülhetek autóba? Viszont a busz szó hallatán fennakad a szemem. - Busz nem jár az iskola felé. Sőt, azt se biztos, hogy a taxit közel engedik. Tudod mi fiktív diákok vagyunk egy fiktív suliban ami nincs rajta egyetlen térképen sem.
Röviden szigorúan titkos és meg kellene öljelek, ha elmondanám dolog. - Persze ezt az utolsó részt csak úgy mondom általánosságban. Tati azon kevesek egyike akik belülről látták az intézményt és tisztában vannak a tananyaggal.
- Én meg pont fordítva vagyok vele. Mivel a valódi énem senkit sem izgat, hiába iskolaelső és hiába van már három szabadalma, ezért olyan alakban és ruhában járok, ami legalább a pasik figyelmét leköti. Persze menedéknek még mindig ott van Erwan, ha én is megunnám. Sőt, ha az unalmat is megunnám, még mindig menekülhetek mutáns húsevő kenguruk elől. De nehogy azt hidd, hogy emiatt barátkozom veled. - Kacsintok Tatira. Ó nem, azért haverkodom vele, mert látok benne valami gátlástalan galádságot, ami akció közben figyelve roppant szórakoztató és izgalmas lesz.

Nem igazán foglalkozom a kettőnket követő pillantásokkal. Nem mintha nem venném észre, vagy nőként nem értékelném. De mint állandó új lány, már anyira megszoktam hogy megbámulnak, hogy kezdek immunis lenni rá.
- Helyi celeb - vigyorodom el Lisa szavain, és szívem szerint kedvem is lenne az említett cselekvést végrehajtani némi figurázás végett. De persze nem teszem. Félő, nem mindenki értékelné a humorom.
- Elég beskatulyázó feltételezni valakiről, hogy csak azért, mert elfogadható az alakja, már rögtön menő is - vonom meg a vállam persze csipetnyi sértődöttség nélkül.
- Lehetnék akár egy könyvtárban ülő stréber is - teszem még hozzá, majd egy cinkos mosolyt vetek barátnőmre.
- Azért üzenem Erwannak, hogy köszönöm a bókot és hogy kapott érte egy látatlan puszit...Nevetésem csak a pultnál szakad félbe, bár meg nem szólalok, a rendelést Lisara bízom.
- Ha ezt megeszem, csak taxival vagyok hajlandó hazamenni. Egy centimétert nem gyaloglok. Izomlázam van a combomban és a hátsómban és még degeszre is eszem magam. Kizárt a busz - jegyzem meg ellenmondást nem tűrőn, miközben csak nehezen folytom el a vigyorom Lisa stílusát hallva. Majd az egyik szabad székre huppanok, apró, megkönnyebbült sóhajt hallatva.
- Köszi - mosolyodom el a bókra. Igazán különös egy lány-pasitól hallani, de legalább tudom, hogy mindkét nem véleménye benne van.
- Nem, valahogy az ilyenféle rivaldafény nem vonzott sose. Minden iskolában elsőként a külső alapján ítéltek. És bár szerencsés alkattal rendelkezem, egy idő után meguntam, hogy én, úgy értem a valós énem már nem érdekes. Aszerint osztályoztak, hogy nézek ki és mit hordok. Meguntam...

Teljesen átlagos kisvárosi olaszos pizzéria. Nem az a puccos new yorki, ahol száz euró egy pizza és ötszáz eurós pezsgőt adnak utána. Vagy az nem is New York, hanem Los Angeles? Fene tudja, ezek a milliós városok nekem annyira egyformák... Mindenesetre a farmról egyenesen ide jöttünk. Ugyanis ide van vagyok alul öltözve. Kinek is tűnne fel a közeli bentlakásos magánsuli két dögös tanulója? Hát persze, hogy a pasik egyik fele rám a másik fele meg Tatira csorgatja a nyálát. Talán mert neki szépen feszül a farmer a fenekére, nekem meg kihangsúlyozza a kebleim a fűző.
- Széles mosoly és vidáman integet. - Súgom tréfálkozva Tatinak. - Itt mi vagyunk a helyi celebek. Az elitsulisok. És amilyen tested van, ezt Erwan mondja, rögtön felfogták, hogy a menő lányok közé tartozol. Mintha lenne olyan csoport, hogy menő csajok... Ha ezek tudnák, hogy Leah bármikor képes lenne olyan alakot felvenni ami túltesz rajtam is...
Csak a szokásos szájmenés így éhgyomorra. Lovaglás után kétszer annyit beszélek, mint előtte. Ennem kell, addig legalább csöndben vagyok.
- Egy ananászos-sajtos-gombás és egy extra sonkás, 38 centis. Ha nem ég oda, hanem álmaim pizzája lesz, akkor kapsz egy puszit. - Kacsintok a pultos fiúra. Igen, ez hatalommal való visszaélés. De mit nekem egy puszi, amikor minden héten más fiú nyelve van a számban, vagy az enyém az övékben.
- Mint mondtam, ha boldogulni akarsz az életben, akkor... - Kacsintok a barátnőmre. Pasiként nagyon is tisztában vagyok vele, hogy milyen az a szitu amikor bármit megtennék a csajért, és ezt az infót Lisa könyörtelenül és gátlástalanul fel is használja.
- Amúgy nem tudom mondtam-e már, de bírom az öltözködési stílusod. Nem olyan kihívó, mint az enyém, de mutat annyit amennyit kell, a többit meg hozzá lehet képzelni. Gondolkodtál már azon, hogy modellkedj? El tudnálak képzelni címlaplányként. - Ha jóban akarok lenni a szép lányokkal is, akkor bizony el kell ismernem, hogy azok. Különben ártatlan mosolyok mögé bújva meg akarnánk szívatni egymást. Volt már részem benne, így tudom, hogy na ez az amire nem vágyom. Más suliban előfordul, hogy három-négy baromi szexi csaj, akik a focicsapat üdvöskéivel járnak terrorizálják az egész sulit, nálunk mutánsoknál ez vérfürdőbe torkollna. Nem akarok újat húzni piromániásakkal, csonttörőkkel, villámkeltőkkel, lézer szeműekkel és mély fagyasztókkal. Tati emberevő fantomdinóiról és az egész szobát elborító láváról nem is beszélve.

Perillos's Pizzeria (Erwannak)