Név: Marko Mizushima
Mutáns név: VasSzív
Születési dátum: Japán főváros- Tokyó 1970. szeptember 3 ( 15 év)
Besorolás: Diák
Képességek:
- Elsődleges képesség: Átalakulás
- Osztályozás: Béta Mutáns
- Aktiválódása: Születésétől kezdve
- Leírás: Képes az általa megérintett anyaggá átalakulni. Pl az acél és ezzel beborítani egész testét, vagy csak egy részét testének.
- Képesség jelenlegi szintje: Egyszerre csupán 2 anyagot képes felvenni, de csupán 10 percig tudja ezt fenntartani, ha csak egy anyagot vesz magára akkor egy teljes órán keresztül használhatja. Súlya nem változik tőle, de nehezebb rajta áttörni. Képes egyesülni: vassal, acéllal, fával, sziklával
- Korlátai:
- Ha felbosszantják, elveszíti az önuralmát felette és párologni kezd róla, majd 1-2 napig nem is tudja használni erejét.
- A vas eredetileg 1538 °C hőmérsékleten kezd el olvadni, ő ezt 2400 °C bírja, utána le kell vetnie magáról védelmét nehogy megsérüljön teste.
- Képesség távlatai: Később majd többel is képes lesz egybevegyülni, hogy létre hozhasson egy teljesen új védelmet testén, teljesen áthatolhatatlan lehessen, kevés vakfolttal.
Jellem: Arrogáns, sznob, rasszista. Elvárom, hogy mindenki szó nélkül engedelmeskedjen nekem. Módszeresen megszerzek mindent a saját vezérelveim követve, tekintet nélkül arra, hogy ezzel kit sértek meg. Tetteim során figyelembe veszem a hagyományokat, a hűséget, és a rendet, de nem törődök a szabadsággal, az élettel, vagy éppen a méltósággal. A szabályok szerint játszom, de nem mutatok szánalmat, vagy könyörületet. Nem tudom ki mit gondol rólam, de érdekel mindenki véleménye, nem azért hogy megfeleljek nekik, hanem hogy tanuljak abból amit mondanak. Nem ijedek meg a veszélytől, halál nyugodtan tudom kezelni az ilyen helyzeteket is. Bár igaz, még nem fogtak fegyvert a fejemhez, de "apám" szerint még a szemem se rebbenne. Hát ebben nem adok neki igazat, de tuti nem fogom kipróbálni. Nyílt, őszinte vagyok, bárkinek megmondom a frankót, legyen az egy óvodás, de még egy idegen mutánsnak is. Nem kenyerem a félelem, ha pedig megjárom a szám miatt, hát vissza adom, bármennyi időbe is telik. Bosszúálló típus vagyok. Ha keresztbe teszel nekem, hidd el, hogy a hatszorosát kapod vissza. Ha nagyon akarok valamit, akkor képes vagyok bármilyen eszközt felhasználni, annak megszerzéséért.
Makacs, kitartó, magának való, érzéketlen. Ezekkel a szavakkal szoktak jellemezni, akik nem ismernek.
Rosz szokásomnak tartom, hogy minden reggel úgyan abban az időpontban elkezdek imádkozni, múltamnak köszönhetően nem tudok leszokni róla.
Külső: Hát 145 cm- el kerti törpének is neveznek, legalább nem kell kitörött nyakkal felnézni rám. 50 kg , sötétbarna haj és már feketének mondható szempár. Hegyes fülek, amikkel jól hallom az 5 méteren belüli suttogásokat. Szeretem a sötétebb színű ruhákat és az acélbetétes bakancsot, meg láncokat.
Előtörténet:
A történetem, na igen az 15 évvel ezelőtt kezdődött el, és a mai napig tart. Megpróbálom összefoglalni, de időpontokat ne várj, ennyi év után... már összefolyik kicsit hogy mi mikor történt.
Tél volt. Otthoni környezetben születtem meg, senki se tudott rólam, hisz édesanyám csupán 15 éves volt, egy albérletben élt és mikor apám megtudta, hogy mi is a helyzet, ott hagyta anyámat. A 15 éves anyám remekül helyt állt a szülésnél, hisz 20 éves barátnője vezette le neki. Egészségesen születtem meg, lefürdettek és meleg rongyokba bugyoláltak.
Kicsivel később a bőröm hozzáért az asztal sarkához, testem felvette lassanként a szint és az ahhoz jutó tulajdonságot. Édesanyám ezt félelemmel nézte végig és kiabálni kezdett, hogy ő nem fog megtartani és szörnyszülöttnek nevezett és minden egyebet hozzám vágott, megakart ölni egy késsel, de a barátnője megmentett és elvitt egy helyre a nagy havazásban, szerencsétlen lányt senki és semmi sem állithatta meg.
Egy távoli kolostorba vitt, ahol szerzetesek voltak és az öreg főpappal akart beszélni. Elmondta neki, hogy édesanyám megakart ölni, mivel kissé más voltam, mint az emberek. Az öreg végighallgatta és úgy döntött felnevel, de más módon mint ahogy más nevelne. Ahogy nőttem úgy tanítottak meg olvasni, irni és a buddhizmusra, megtanítottak a harc művészetre és különböző viselkedésformákat hoztak ki belőlem, amit néha már nem tudtak kezelni, igy inkább rám hagyták. Napi szinten imádkoztunk, ami eleinte nagyon tetszett, de aztán kezdett unalmassá válni, de szigorúan vették. Gyakran használtam az erőm és úgy edzettem magat. Mikor néhány látogatója volt a helynek, lezártak a pincébe 1-2 órára vagy ha úgy alakult, akkor egy teljes napra is, mivel nem nagyon tudtam kontrollálni magam emberek közelségében. Mikor viselkedésem elérte a türőhatárukat, elég nagy zűrzavart és káoszt voltak képesek csinálni, csak hogy sikerüljön rendesen eltángálni. De voltak vicces napjaim is, mondjuk a kaja csata. Mindenkin látszódott a kikapcsolódás, az öröm és hogy kis időre félre dobhatja ridegségét, de ezek az idők hamar elmúltak.
15 éves koromban olyan szinten összekaptam a főpappal, hogy majdnem kinyírtam az öreget és ezért büntetésből azt kaptam, hogy el kell hagynom a helyet és soha se térhetek oda vissza.
A dolog egyetlen egy kérdéssel kezdődött.
- Mért nem lehetek szabad?
Az öreg mellettem csak szomorúan nézett maga elé, de nem válaszolt, amire nagyon mérges lettem. Egy asztalnál ültünk, amit felboritottam mindenestűl és a megszeppent atyára vetettem maga, földre döntöttem és püffölni kezdtem, majd a többiek szedtek le róla. Ezzel hoztam magányt magamra, gyülöletet, meg mi egyebet.
Akit apámnak nézhettem és fel néztem rá meggyűlölt, legalábbis úgy láttam rajta. Pedig az otthonomnak tekintettem a helyet. Az élet ezután hullámzó volt, utazgattam városról városba, volt sok pénzem, és volt semennyi, volt amikor csak sodródtam az árral, volt amikor ellene mentem és lázadónak kiáltottak ki.
Mikor már semennyi pénzem nem volt, igy egy boltból loptam valami ehetőt és már rohantam is el a tett szinhelyéről. Mikor elég messze szaladtam, hogy végre nyugodtan megkajálhassak, felmásztam az egyik tetőre. Gondoltam, hogy ott majd senki sem fog rámtalálni és élvezhetem a saját társaságom. Sajnos tévedtem. Két idegen férfi várt rám. Egy ajánlatott tettek fel, semmi többet és én hezitálás nélkül igent mondtam. Eldöntöttem az életem.
Kezdőlap 
by 
