Chad & Amy

Tárgy: Re: Chad & Amy Szomb. 7 Jún. - 7:55

Sejthettem volna, hogy Chad majd csalni fog, de én mégse utánoztam ezt le, mégse kezdem el repülni, hogy úgy győzzem le, így hát övé lehet a nyeremény, tehát kérhet valamit. Amikor viszont a pólómat mondja, teljesen ledöbbenek és kicsit még zavarba is jövök, de ez után próbálom meg összeszedni magam, így ugratom picit a bugyis témával, ami láthatóan tetszik neki, mivel elég nagy vigyort varázsol arcára, miközben rákérdez előbbi szavaimra.
- Én… izé… nem is vágtam semmilyen arcot se! – még szép, hogy nem ismerem be, mert bár egyértelmű volt, azért nem fogom még jobban leégetni magam. Tényleg szégyenlős vagyok és sose mutogatnám magam csak egy fogadás miatt, meg hát amúgy is nehezen, de hát nincs is kinek. Ez a Jer-es ügy még mindig rosszul érint, Morgan pedig összezavart, szóval… ennyit a férfiakról. Na de most nem a pasikon akarok agyalni, inkább némi bosszún, ami persze nem úgy sül el, ahogy azt én szeretném. Azért nincs olyan rohadtul hideg, május végén járunk, tehát megfagyni nem fog, van vagy 20 fok, de értem én, hogy nincsen kánikula. Megharagszik rám, látom rajta, így amikor már kint van a vízből kérek bocsánatot tőle. Mindig eltúlzom a dolgokat és bár azt mondja, hogy nem haragszik, ezt valahogy képtelen vagyok elhinni.
- De van harag, mert hülye voltam és nem először viselkedtem rosszul egy helyzetben. De mindegy, már amúgy is utálom magam. – sóhajtok fel cseppet és talán most már nem is furcsálom annyira, hogy Jeremy is inkább itt hagyott. Kinek kéne egy ilyen csaj? Én tényleg mindig, mindent elrontok, de most azért próbálom menteni a menthetőt, ki akarom engesztelni, ami talán egy kis repüléssel sikerülni fog, bár egyre inkább sejtem, hogy nem…
- Akkor átöltözhetsz és utána is repülhetünk. – vonok vállat, mivel ez szerintem tökéletes megoldásnak tűnik, de ez után jelenti ki, hogy nem akar velem repülni. Értem… Kissé csalódottá válik arcom, mert szépen leírt egy eset után, főleg, hogy itt se a repülést rontottam el, direkt ejtettem bele a tóba, de ha ezt akarja, hát legyen, én nem fogom ráerőszakolni magam.
- Rendben van! – csak ennyit mondok, majd ez után hallom meg azt, hogy átöltözés után se óhajt látni, majd esetleg este… Nem kell megsajnálnia, mert tudom, hogy mindez miattam van és valahogy ismét elment az életkedvem ettől az egésztől, pedig olyan jól indult a nap, tegnap is tökre vártam, hogy találkozzunk, de talán jobb lenne kivonnom magam a forgalomból és nem kerülni emberek közelébe. Tényleg úgy érzem, hogy mérges, hogy a háta közepére se kíván, így hagyom, hogy elsétáljon és egy halk „sziát” köszönök csak utána. Nem akarok már itt maradni és vissza se sétálni vele, így csak fejemre húzom ismét a kapucnimat, majd az erdő felé kezdek el futni. Jó lesz kiadni a gőzt és gondolkodni egy picit, miközben néhány könnycseppnek is utat engedek. De tényleg, miért rontok el mindig mindent? Utálom magam!

//Köszi a játékot! //

Tárgy: Re: Chad & Amy Csüt. 5 Jún. - 15:42

Amy & Chad

- Most csak ennyi telt? - nézek rá tágra nyílt szemekkel és vadul vigyorogva, idézve tőle ezt a rövidke kis mondatot, kissé felháborodva. - Nem is tudom, láttad volna az arcod, amikor elmondtam, hogy kérem a pólód. - visszavágok, kerüljön bármibe is, visszavágok, mert ne mondjon olyat, hogy _csak_ ennyi telt tőlem. Persze nálam a hangsúly a csak szócskán van, mert tényleg eléggé kiborult, amikor elmondtam, mit szeretnék és bár elsőre arra gondoltam, hogy itt és most ideadja, de az arcát látva beadtam a derekam, hogy elég lesz később. Hát még ha a bugyiját kértem volna most rögtön!
Aztán jön a repülés, majd a zuhanás és a kényszerfürdő, pedig szoktam ám zuhanyozni. Felháborodok, persze, hogy felháborodok, nem is vagyok rest elmondani neki, mit is gondolok, a bűntudat egyértelmű jeleit látom rajta, csak attól sajnos nem szárad meg a ruhám.
- Nem haragszom. - jegyzem meg, miközben a fejemet oldalra döntve igyekszem kiütögetni a fülemből a vizet. Tényleg nem haragszom, nem olyan könnyű ám engem kihozni a sodromból, csak ez az egész nem esett túl jól, azt elismerem.
- És nem is utállak, ne rágd magad emiatt. Csak ne nézz ilyen kutyaszemekkel, anélkül sincs harag. - bevallom derekasan, nem az a típus vagyok, akit a bociszemekkel le lehet kenyerezni. Na jó, normális esetben talán meghatódom tőlük, de mivel nincsen sokszor szükség az ilyesmire, így nem is találkozom velük gyakran, most sem lenne rá szükség, szóval meg is kérem, ne nézzen így, mert ebben a pillanatban nem díjazom túlságosan.
A kiengesztelés gondolatára szemöldököm kúszik feljebb, na most mit fog kitalálni. Vegyem le a nagyon vizes ruháimat? Amy, ugye nem gondoltad komolyan, hogy alsógatyára vetkőzöm? Az udvar közepén? Nyáron megcsinálnám, de most képtelen vagyok rá, főleg ha tényleg le szeretném venni minden vizes ruhámat, akkor attól is meg kellene szabadulnom. Mosolyogva csóválom meg a fejem.
- Amy, még a gatyám is csurom vizes. - mosolygok, mert aranyos igazándiból, hogy tényleg arra kért, vegyem le a vizes ruháimat, csakhogy szerintem abba nem gondolt bele, hogy mindenem vizes. - Hiába veszem le, attól még ugyanúgy fázni fogok, pláne, ha repülünk is. Értékelem a próbálkozásod, de nem merek még egy repülést megkockáztatni. - bízom a lányban, erről szó sincsen és látszik rajta, hogy bánja a dolgot, de még egy ilyet nem merek bevállalni, jobb nekem a lábacskáimon, a biztos talajon. Nem dobna bele még egyszer, tudom, de akkor is. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretnék szét fagyni.
- Inkább átöltöznék, ha nem gond. Este majd még összefuthatunk, de most tényleg szükségem van meleg ruhára. - állításom igazolandó még tüsszentek is egyet a végére, majd el is indulok befele. Hát ezt jól megcsináltuk. Reagáltam volna erre az egészre pozitívabban is, mert tényleg vicces lett volna, ha melegebb van. Azért ilyenkor még hűvös az idő egy ilyen pancsoláshoz, nyáron még őt is berántottam volna magam mellé, de ezen most valahogy nem tudok mosolyogni. Nem haragszom rá, ezt ő is érezheti és nem azért megyek el, mert nem kívánom a társaságát, de nekem most semmi más nem kell, csak valami meleg holmi.

Tárgy: Re: Chad & Amy Szer. 4 Jún. - 11:38

Tudom, hogy nincs semmi közöm se ahhoz, hogy Chad mégis miben szokott aludni, de mégis érdekelne a dolog, így megmakacsolom magam és nem fogok visszavonulót fújni. Amikor viszont közelebb hajol hozzám, automatikusan sütöm le cseppet zavartan tekintetem, de szerencsére erre nincs szükség, de az alap reakció az megmaradt.
- Áh, szóval pizsiben alszol. Ez cuki. – vigyorgok rá jókedvűen, majd nemsokára sikeresen ki is érünk az épületből és egy kellemetlen téma után megkezdjük a versenyünket is. Ő persze csal, ahogy az sejthető volt, én pedig… hát most nem. Néha én is szoktam, de most szeretnék én nyerni, még ezek után is, de legnagyobb sajnálatomra csak a fiú után érek be a célba, így hát övé a győzelem, ahogy a kérés is. Megegyeztünk és bármit is kérjen, meg fogom majd csinálni. Na jó, ez így nem igaz, akadnak bizonyos határok, de tényleg bízom benne, szóval nem hiszem, hogy túlságosan nagy gond lehetne ebből az egészből. Amikor viszont kiböki, hogy a pólómat akarja, sikerül meglepnie, mert ilyesmit se hallottam még senkitől se, így ösztönösen pillantok le a rajtam lévő ruhadarabra.
- Hogy… most? – igen, beveszem azt, hogy tényleg most akarja, és most már cseppet el is pirulok szavain. Még sose próbáltak meg vetkőztetni és bár most se kézzel tenné ezt Chad, de… hát rendesen zavarba jövök tőle, tehát teljesen beveszem azt, amit mond, egészen addig, amíg el nem vigyorodik és ki nem böki, hogy ráér később is. Totálisan kezdek hülyét csinálni magamból, soha se fogom tudni teljesen kiismerni, így jöhet egy kis nyelvöltés tőlem.
- Gonosz dög vagy, de rendben, majd kapsz valamit. – zárom rövidre a dolgot és remélhetőleg nem fogja szóba hozni az előbbit, az lenne aztán a nagyon ciki. De hogy miként jutott a pólós elhatározáshoz, arról fogalmam sincs, ezért is kérdezek rá a dologra, de most próbálok tovább lépni zavarbaejtő szavain és belemenni a játékba.
- Hát az izgalmasabb kérés lett volna, de úgy tűnik, hogy Tőled most csak ennyi telt. – na persze ez is elég jó és eszem ágában se lenne odaadni neki egy bugyimat se, az mégis csak… hát furcsa lenne. De most próbálok úgy viselkedni, ahogy ő, bár bizonyára ezerszer bénábban csinálom. Azért remélem, hogy nem nevet ki, én is tanulhatok és hát szépen lassan, de csak alakulok majd. Ideje viszont a bosszúnak is, így tárom ki hatalmas, fekete szárnyaimat, majd pillanatok múlva kapom el Chad-ot, hogy szorosan magamhoz vonjam és vele együtt emelkedhessek fel. Most nagyon oda kell figyelnem, hiszen eddig mást még nem vittem, illetve arra is, hogy nehogy átöleljem szárnyaimmal is, mert annak rossz vége lenne, bár ő arról a képességemről egyelőre még nem tud… és nagyon jól is van ez így. Jól esik a repülés, főleg megosztani valaki mással, látni azt, hogy a fiúnak is mennyire tetszik a dolog, így el is mosolyodom őt figyelve, de mégse enyhülök meg, így nemsokára eleresztem, ő pedig ki is csúszik kezeim közül, bele egyenesen a tó vizébe. Igen, megint sikeresen átestem a ló túloldalára és túlzásba vittem a dolgokat, ahogy azt Mike-nál is tettem néhány hónapja, de majd egyszer talán megismerem a mértéket. Kíváncsian figyelem, ahogy a felszínre jön, majd cseppet aggódóvá válik az arcom a másikat nézve és amikor már valamennyire kijjebb ér, hallom is korholó szavait.
- Én… ne haragudj, tényleg túlzás volt. Nem is tudom, hogy miért jutott ez eszembe. – csak fölötte repülök, egészen addig, amíg ki nem ér a partra, mert ott én is leszállok, pontosan vele szembe és most kissé összébb is húzom magam. Láthatóan bűntudatom van, főleg, hogy csurom víz a ruhája is.
- Hát… nem igazán. Most inkább én tartozom neked, mert tényleg túl durva volt. Most nagyon utálsz? – kölyökkutya szemekkel pislogok rá, és ha engedi, akkor picit azért közelebb lépek hozzá. Nem, véletlenül se akarom, hogy megharagudjon rám, nem akarom ezt is elrontani úgy, mint mindig, mindent…
- Úgy szégyellem magam… de… kiengesztellek! – jut is eszembe hirtelen az ötlet és most nem távolodom el a másiktól, megérdemlem ezeket a vízcseppeket. Inkább csak lassan végignézek rajta, majd egy fura mondat hagyja el ajkaimat.
- Szerintem vedd le a nagyon vizes ruháidat, mert meg fogsz fázni és hideg is lehet, utána pedig… ha akarod, repülhetünk egy kicsit, csobbanás nélkül. Láttam, hogy az előbb is mennyire élvezted. – ezt tudom most ajánlani neki, de persze ha elutasítja, azt is megértem. Ja és egyébként nem vetkőztetni akarom ám, csak jót akarok, bár a repülés közben sincs túl meleg, mégse tudok most nagyon mást mondani. Talán felfuthat másik ruházatért, végülis minden most rajta áll.
- De megértem, ha inkább most itt hagynál. Tényleg tök hülye vagyok! – túrok bele barna tincseim közé és kissé még ajkamba is beleharapok, miközben Chad arcát fürkészem.

Tárgy: Re: Chad & Amy Csüt. 29 Május - 22:44

Amy & Chad

- Jól van, ha ennyire kíváncsi vagy rá, legyen, elmondom a titkomat. - még közelebb is hajolok hozzá, egészen a füléhez, hogy oda súgjam szavaimat, egészen halkan. - Nem talált, van nagyon szexi pizsamám. - azzal máris elhajolok a fülétől, mosoly uralkodik vonásaimon, tessék, most már megtudta a nagy titkot. Hú, micsoda titok. Persze, hogy igazat mondtam-e, avagy sem, arról nem kell tudnia, csak egy hosszú nadrág szokott rajtam lenni alvás közben, ha hidegebb az idő, akkor egy laza pólót is magamra kapok. Nem vagyok az a szégyenlős típus, de az Ádámkosztümöt nem preferálom túlzottan.
Köszönetét csupán bólintásommal veszem tudomásul, nem erőltetek semmi, majd ha úgy érzi, most már meg tudj osztani a dolgait valakivel, akkor elmondja. Amúgy sem tudom, hogyan működik ez másoknál. Rám soha nem volt kíváncsi a kutya se, szóval minden búmat és bajomat magamban kellett tartanom, én például képtelen lennék elmondani bárkinek. Bár ki tudja, lehet ha valakit tényleg érdekelné, mi van velem, egyből kiönteném a szívem, pontosan azért, mert ilyesmiben nem volt még túl sokszor részem. Ebbe viszont nem megyek bele jobban, elvégre majd ha lesz valami ilyesmi, akkor kiderül.
Fussunk, szaladjunk, had lobogjon a hajunk. Az enyém mondjuk annyira nem tud, Amy-é viszont igen, de most nem arra koncentrálok, hanem a futásra és lám, én nyerek. A bosszújára kíváncsi leszek, érdekel, mivel áll majd elő, de ha igaz és hihetek a szavainak, akkor nem sokára úgyis kiderül. A zálog ötlete viszont úgy tűnik meglepi, nem ilyenre számított, gondolom én, de az ilyen snassz lett volna már, ha azt mondom, süssön valami sütit. Blöe, ne már. Persze szeretem a sütit, nem arról van szó és biztosan finomat is süt, de ha már van lehetőségem, akkor valami mást kérek és nem olyan kiszámítható dolgot.
- Hát én most gondoltam… - vágok teljesen komoly arcot, mellkasom előtt keresztbe fonom karjaimat, pontosan olyan hatást keltek, mint aki egy tapodtat sem tágít az elhatározása mellől és most azonnal követelem a pólót. Aztán pillanatok alatt változik az arckifejezésem, a karjaimat is elengedem, elvigyorodok. - Csak vicceltem, ennyi engedményt teszek. - elvégre mégsem volt teljesen tisztességes a nyereségem, szóval jó lesz, ha valamikor majd áthozza.
- Kérjem inkább a bugyidat? - kúszik feljebb egyik szemöldököm, pimasz kis árny fészkeli be magát ajkaim szegletébe, képtelen lettem volna kihagyni egy ekkora magas labdát. A választ pedig nem fogja megtudni, miért akarja tudni? Ez kell és kész.
Gondolataimból azonban tökéletesen kiszakít, amikor kitárja szárnyait, láttam már párszor, szóval nem fogok a nadrágomba csinálni félelmemben, tudom, hogy nem bántana. Ami viszont ez után jön… Na erre végképp nem számítottam. Repülök! Egek, el se hiszem, de repülök!
- Viiihhhááááá! - kiáltok, széttárva kezeimet, számomra, aki eddig még repülőn sem igazán ült, ez valami egészen mennyei érzés. Ha ez a bosszú, akkor minden nap kitalálok valamit, amiért bosszút érdemlek, mert ez eszelősen király érzés! Tyű, a mindenit, nem jutok szavakhoz. Ő viszont igen, ezt hallva és a kacsintását látva kerekre nyílnak a szemeim, majd mikor zuhanni kezdek… - Aaaaamyyy! - kiáltok utána, mielőtt elmerülnék a tó hűvös vizében. Ó, a jó élet, hát erre aztán meg pláne nem számítottam. Mivel történetesen kiabáltam, amikor is elmerültem, így hát orrom, szájam szépen megtelik vízzel. Na, ez fasza.
Szerencsére jó úszó hírében állok és egyből elkezdem magam felfelé lökni, hogy a felszínre érve elnagyolt mozdulatokkal kezdjek el kapálózni magam mellett, igencsak felzavarva a tó eddig nyugodt felszínét és hangosan kezdjek levegő után kapkodni. Azaz először kiadni magamból minden lenyelt vizet, utána jöhet csak az éltető oxigén. Amint ismét normálisan kapok levegőt, el is kezdek kifelé úszni a vízből, pontosan arra, amerre a lány is tartózkodik.
- Ugye tudod, hogy ez baromira nem volt fair dolog? - igen, csaltam, ezt elismerem, no de ez a bosszú! Ez azért kicsit erős volt az én vétkemhez képest. Amint apad a vízszint, már sétálni is tudok, így szépen folyamatosan bukkanok elő, ruhámból csöpög a víz és feszesen tapad rám. Egek, vagy ötven kilóval nehezebb lettem és ráadásul hideg van! Megfázni nem fogok, ezt jól tudom, de a hűvös szellő és a vizes ruha nem a legjobb párosítás.
- De akkor most már kvittek vagyunk, ugye? - messzebb állok meg tőle, kezemet előre emelve, hogy addig nem közelítek, amíg ezt nem tisztázzuk, mert még egy ilyen revansot én nem kérek, köszönöm szépen. Persze mosolygok, mert megérdemeltem és a maga módján vicces volt a dolog, csak elég hirtelen ért. No meg a vizes ruha is ront a kedvemen és az összképen.
- Azt hiszem én így már nem fogok tudni futni, szóval javaslom, hogy függesszük fel az edzésünket. - lépdelek immár közelebb, hogy a partra érve, elkezdjem kifacsarni a ruháimból a vizet, majd két tenyeremmel szántok a tincseim közé, hogy felé hajolva kezdjem el dörzsölni a hajam, ezzel eltávolítva minél több vizet belőle, célom pedig, hogy jusson neki is belőle.

Tárgy: Re: Chad & Amy Kedd 27 Május - 10:51

Néha tényleg képes vagyok olyan hülyeségekre is rákérdezni, mint például ez az alsónadrágos dolog, amellyel totálisan zavarba is hozom magam, de… nem tudok mit tenni, ez is én vagyok. Már nem vagyok kislány, felnőttem és… hát érdekelnek bizonyos dolgok. A fiú reakciója viszont csak egy apró pírt idéz elő arcomra, de nem adom fel, nem fogok szégyenlősen visszavonulót fújni, így sarkamra állok és a szemeibe nézek.
- Igen! – na nem mintha bármi közöm is lenne hozzá, de végülis, ez egy srác számára nem nagy dolog, hogy ilyesmit elárul nekem, engem pedig most már tényleg kezd érdekelni, így folyamatosan a helyes arcot fixírozom, egészen addig, amíg nem felel. Ez a téma után tudunk csak rátérni a versenyre, na meg hallom is meg a vicces megszólalást, amelyre bár durcás képet vágok, egyáltalán nem mondhatnám, hogy felhúzom magam, mert hát ez nincs így.
- Nem húztam fel. – intek is nemet fejemmel, mivel érzékeltem ám a viccet, ennyire nem vagyok merev. Tény, hogy túl laza se, de azért az ilyesmit már megszoktam, főleg Chad-tól. A gond viszont akkor kezdődik, amikor érdeklődni kezd felőlem, én pedig… nem tudom, hogy készen állok-e őt beavatni a dolgaimba. Valahogy Morgan-el egyszerűbb volt, ő idegen volt a számomra és lehet, hogy soha többé nem látom – bár azt igazán sajnálnám -, de Chad más…
- Köszönöm! – egyelőre csak ennyire futja, de most nem fog hallani semmiféle történetet se, majd talán később, a futás után, fogalmam sincs, de ebben a percben még nem érzem késznek magam hozzá. Inkább a testmozgásra koncentrálok és mivel a fiú szeretne valamiféle fogadást is kötni, így hát bele is egyezek. Szerintem nem kell előre megmondani, hogy mit kap a győztes, jó az utólag is, és mivel ő is benne van, meg is kezdhetjük a versenyt, amelyet a galád csalással kezd. Hát hihetetlen, de komolyan… Így is előnyben van hozzám képest, hiszen a szárnyaim nem olyan könnyűek, ahogy azt se egyszerű megállni, hogy fel ne emelkedjek, de én mégis tisztességgel viszem végig a versenyünket és hát sajnos veszítek is. Ez van, túl fogom élni, amúgy se vagyok egy győztes alkat. Amikor Chad kezét felemelve körözni kezd, csak vigyorogva figyelem ezt a gyerekes tettet, amire én nem hiszem, hogy képes lennék, és csak huncutul elmosolyodom a szavain.
- Hamarosan megtudod! – oh van ám már ötletem, de előbb halljuk, hogy mit kíván tőlem, ha már ő nyert. Mint látom, igen csak gondolkodik ezen az egészen és nem tagadom, cseppet mégis feszültebb kezdek lenni, nem tudom, hogy mi lehet az, amit szeretne, de… közeleg az idő, mindjárt kiböki és… - Hogy a pólóm? – na jó, erre azért nem számítottam. Magamra is nézek, majd a pulóverem alatt lévő felsőre mutatok egy rövid időre.
- Gondolom nem ragaszkodsz ehhez és nem is most… szóval, felőlem. – vonom meg vállaimat. Van bőven ruhám és az én felsőmet tuti, hogy meg fogja ismerni, már csak a szárnyak helyének kivágása miatt is, hiszen egyik felső ruházatom se olyan, mint másoknak.
- De hogy-hogy a pólóm kell? – egyébként nem vetkőznék le előtte, akkor se, hogyha most azt szeretné, én nagyon nem vagyok ilyen csaj, és bár egy valaki előtt képes lettem volna mindezt félretenni, sőt, én is tovább akartam lépni, ott lehetetlenné vált ez az egész. Nem, nem és nem! Ki kell végre törölnöm Jert a fejemből, legalább egy kis időre, így hirtelen tárom szét szárnyaimat, amely Chad számára fenyegető lehetne, ha nem ismerne, majd pillanatok alatt döntök úgy, hogy eljött a bosszú ideje. Még soha, senkit se fogtam meg úgy, hogy repüljek vele, de eljött az ideje, a szárnyaim nagyon erősek, tehát bírni fogják, így kapom el a fiú derekát és ölelem szorosan magamhoz, mire azt érezheti, hogy lábai a levegőbe emelkednek, én pedig hát igen, nagyon gonosz vagyok, de egészen a tó fölé viszem. Nem olyan könnyű, mint gondoltam, rendesen megerőlteti szárnyaimat, hiszen ehhez a súlyhoz nincsenek hozzászokva, de azért bírom a dolgot.
- Élvezd a bosszúm! – nézek bele szemeibe ilyen közelről, majd kacsintok is felé. Nem, én most nem gondolok bele semmit se ebbe az ölelésbe és közelségbe, mindez csak a revans, így eresztem el a másikat, aki ha minden igaz, bele is fog pottyanni a hűvös tóba, én pedig cseppet feljebb emelkedem és kuncogva onnan figyelem, hogy felszínre törjön. Jó tudom, ez most gonosz volt, hiszen a ruhái is szétáztak és még nincs nyár, de túl hideg se, szóval nem fog belehalni egy kis pancsolásba, mert innen kiúszni azért pár percig eltart majd neki.

Tárgy: Re: Chad & Amy Vas. 25 Május - 17:22

Amy & Chad

- Nem vagyok feledékeny! - hadarom el olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudom. - Ezt kikérem magamnak! - mímelt durci, ismét. Nem fogok ilyenen megsértődni, ezt ő is jól tudhatja, ha valaki, hát én teljes mértékben bírom a cseszegetést, hiszen mit várjak, ha nem azt, amit adok? Szóval csak nyugodtan, engem nem kell félteni, de tényleg nem vagyok feledékeny. Legalábbis nem emlékszem olyan esetre, hogy ez megjelent volna. Vagy lehet azt is elfelejtettem? Ördögi kör.
Az sem lenne kellemetlenség, ha úgy meglökne, hogy pofára esnék. Csak nyugodtan! Chad, az élő bokszzsák, őt lehet gyepálni, nekem amúgy sem mindig árt, hehe. Majd az alsónadrágomra terelődik a szó, a kérdését hallva pedig elvigyorodom, amolyan pimasz éllel a szám sarkában.
- Tényleg szeretnéd tudni erre a kérdésre a választ? - még a szemöldököm is meghúzogatom, az előbbi reakcióim is tetszettek neki, akkor bízok benne, hogy ez is hasonló sikert arat majd. No mondjuk maga a téma.. Nem, ebbe nem szeretnék belemenni és abszolúte nem vagyok kíváncsi arra, jelen pillanatban milyen képek pörögnek le az agyában, de ha tetszik neki, nyugodtan fantáziálgasson, én már magától a felmerülő gondolattól százvattos vigyort avanzsálok a képemre.
- Csak vicceltem, kedves Amy, ne húzd fel magad. - mosolyodom el, de akkor ezek szerint tetszett neki a parodizálásom. Most ezt abbahagyom, viszont ha esetleg a haja miatt fog elkezdeni nyávogni, akkor tuti felállok és itt hagyom. Na jó, azt mondjuk nem, de nem tehetek róla, mindenkinek vannak rigolyái, nekem az, ha egy lány a haja miatt nyávog. Ez már a vénség jele?
- Ha terhelne, nem ajánlottam volna fel, hogy szívesen meghallgatom. - ezúttal mosolyaimnak egy lágyabbik, kedvesebbik formája jelenik meg arcomon, valóban így gondolom, ha nem érdekelne, nem kérdezném és nem is reagáltam volna így arra, hogy összetörte magát. Az én vállam valóban ott van mindenkinek, bárkinek lenne rá szüksége, mert hiába ökörködöm és vigyorgok a nap legnagyobb részében, azért nekem is vannak érzéseim és egy komolyabb oldalam. De ezt neki kell tudni, ha nem szeretne róla beszélni, én nem fogom erőltetni, az soha nem vezet jóra, ha valakiből kiráncigálják.
- Naná, hogy fogadjunk, úgy sokkal izgalmasabb! - ismét vigyorgok, mert imádok fogadni. Akkor is, ha én nyerek, akkor is ha bebukom a dolgot, mert érdekes dolgok születhetnek belőle. Bevállalós vagyok, ne mondja senki sem, hogy nem vagyok az. - Jó, legyen akkor így. - habár én valami konkrétabbra gondoltam volna, de így is jó lesz, azt hiszem már meg is van, hogy mit fogok tőle kérni, ha netalán én nyerek. Ami, lássuk be, elég valószínű, hiszen csaltam. Ejh, meg fogok még szenvedni ezért, ,ez elég valószínű, de nem bánom. Ha Amy nem csal, enyém a nyeremény, szóval futok, ahogyan csak tudok, eszem ágában sincsen, hogy hagyom nyerni. Na jó, egy pillanatig megfordul, hogyha már csaltam, akkor így tegyen fair-ré a dolgokat, de igazándiból abban tényleg nincsen semmi jó. Úgyhogy én leszek az első, aki elér a tóhoz, még győzelmi táncot is járok, két kezemet felemelve futkározom pár aprócska kört, ahogyan a profik is szokták. Vagy ők nem így csinálják? Sebaj, ezzel most nem foglalkozom.
- Kíváncsian várom, hogy kiskegyed mivel vesz revansot. - még kacsintás is jár a szavaim mellé, valóban érdekel, hogyan adja majd vissza a dolgot, ezért is megéri ám néha csalni, mert a bosszú jó dolog. Mármint nem olyan értelemben véve, ez most azért más helyzet.
- Hm, akkor én kérhetek tőled valamit… - Gondolkodó pozícióba süllyedek, még az állam is vakarászom kicsit, elmélyült arcot vágok, pár lépés ide, majd oda, húzom az időt, noha már réges-régen kitaláltam, mit is fogok tőle kérni. - Bingó! - kezem és azon is egyik ujjam emelem a magasba, ezzel is jelezve, hogy lámpa gyúlt a fejemben, szóval ideje teljesítenem a fogadás rám eső részét; kérni valamit. - Tehát akkor, én kérnék tőled egy zálogot. Legyen mondjuk… aaaa… a pólód! - vigyorogva fonom keresztbe mellkasom előtt a kezeimet, először egy szárnytollra gondoltam, de most nem régen sérült nem, fogom kérni, hogy megint tépje meg magát, a pólója tökéletes lesz. Ezentúl pólókat fogok gyűjteni. Lány-póló arzenálom lesz, valami titkos helyen fogom őrizni őket. Ez elég perverz módon hangzik, de nem kell semmi rosszra gondolni, tisztességes úton fogom az összest megszerezni.

Tárgy: Re: Chad & Amy Pént. 23 Május - 14:41

Nem tehetek arról, hogy az utóbbi időszak nem a legkönnyebb a számomra, így is áldom az eget, hogy nem ő talált rám aznap este az erdőben, amikor a földet az én vérem és kihullott tollaim terítették be. Nem, az túl durva lett volna… ahogy az az egész eset az. Egyelőre még nem tudom, hogy milyen részletességgel fogom elmesélni Chad-nak a történteket, de majd idővel kiderül. Nevetek, mert megmosolyogtat az ügyetlenkedése, ő vele lazíthatok és talán segít egy picit visszazökkennem a régi énemhez, mert bár nem egyszerű, de muszáj tovább lépnem, legalább csak úgy tennem, mintha minden rendben lenne. Kár, hogy ennyit jár Jeremyn még mindig az eszem… Ő bizonyára azt hiszi, hogy simán elfelejtem… szerintem egyáltalán nem vette komolyan az érzéseimet.
- Ki tudja, néha feledékeny vagy. – vonogatom meg vállaimat, majd ez után jön az enyhe lökés erős szárnyammal, amire ismét vicces reakciót produkál, tehát újból kissé felnevetek, miközben vissza is húzom szárnyamat. Nem akarom ám azért azt, hogy kellemetlenséget okozzak, még csak véletlenül se.
- Az alsónadrágod? Minek vetted le? Szóval… te meztelenül alszol? – na persze nekem ehhez totálisan semmi közöm sincsen, de most mégis csak kibukik belőlem a kérdés, de azon nyomban el is pirulok, ahogy belegondolok a dologba. Tudja jól, hogy milyen tapasztalatlan vagyok a pasik terén, hiszen az X-birtok előtti életem során mindig titkolni kellett szárnyaimat, így csókban is alig volt részem, itt pedig pont olyan fiú tetszett meg, aki nem érhetett hozzám, tehát igen, totálisan kezdő vagyok, maximum a csókban alakulok, így bár nem vagyok már kislány, mégis valahol érdekes elképzelnem egy meztelen férfit. Oké, hamar el kéne terelni erről a témát, így jön szóba a futás és ki is leszek szépen figurázva, melyre édes, durcás képet vágok és oldalba is bököm a fiút.
- Hé! Én nem vagyok ilyen nyávogós! – kikérem magamnak. Na meg, egy plázacicához se hasonlítok, szóval ne húzzon fel, mert annak nem lesz jó vége és tényleg csalni fogok a mai versenyen, nehogy örüljön annak, hogy nyer. Amikor kiérünk a kastély épületéből, már felkészülök arra, hogy nemsokára futni fogunk, de az érdeklődő kérdése meglep. Később is feltehette volna, mégse próbálom meg kikerülni a dolgot, így miközben mellette sétálok, elárulom neki azt, ami történt, ő pedig megtorpan. Én is megállok, majd Chad felé fordulok és egy aprót nyelek, miközben kissé lesütöm szemeimet is, de még ígyis tökéletesen látom azt, hogy a fiú miként reagál erre az egészre.
- Nem akarlak Téged terhelni… én senkit se akarok terhelni a gondjaimmal. – rázom is meg kissé a fejem, mert bár tudom, hogy benne megbízhatok, mégis… túl fájó mindez, pedig talán erre lenne szükségem, egy barátra, akinek elsírhatom a bánatomat. Végülis, a vállát gondolom felajánlaná, szóval talán még élek a lehetőséggel, de akkor se akarom azt, hogy egy hisztis kislánynak gondoljon azért, mert belezúgtam egy srácba, aki most szépen úgy döntött, hogy itt hagy. Gyenge vagyok, nagyon, és ezt valahol szeretném eltitkolni, még akkor is, hogyha egyértelmű.
- Hogy fogadjunk valamiben? – hmm, ez elég érdekesen hangzik és egy picit ki is tud billenteni előző mélabúmból és tesz róla, hogy elgondolkodjak a dolgon. – Hát nem is tudom, fogalmam sincs, hogy te mire gondoltál, de lehet bármi, szóval benne vagyunk. A nyertes kérhet valamit a vesztestől, így jó? – és akkor végülis mindketten dönthetünk, már ha nyerünk. Benne vagyok, persze, mivel bízom benne, tudom, hogy nem tenne olyat, amivel mondjuk megalázna vagy megbántana, egy játékért nem veszítené el a barátságomat, nem vagyunk már gyerekek és ellenségek sem. Szóval szerintem nem lesz gond. Ahogy viszont elsápad, majd mutogatni kezd, rögtön meg is fordulok, hogy az adott irányba nézzek és minimum egy extra kinézetű mutánsra gondolok, hogy látni fogok, de… e helyett a totális semmi, csak a futás hangja a hátam mögött.
- Hééé! Csaló! – ösztönösen mozgatom meg szárnyaimat, hogy akkor én most majd repülök és szépen legyőzöm, de aztán győz bennem a normális versenyszellem, így hátamra húzom erősen fekete tollazatom és amilyen gyorsan csak tudok, szaladni kezdek. A kapucni is lecsúszik buksimról, így engedve szabadon dús, barna tincseimet, amely engem most egy picit se zavar, nem kezdem el igazgatni, hogy ez is lassítson, csak próbálom beérni a másikat, ami eléggé lehetetlen helyzetnek tűnik. Nincs túl messze a tó, de én azért küzdök rendesen, azt pedig nem várom el, hogy hagyjon nyerni, abban semmi jó sincs. Tehát szerintem nem én érek oda először, így amikor sikerül nekem is célba érnem, kissé előre dőlök, térdeimen megtámaszkodom a futástól kipirult arccal, majd úgy lesek fel a srácra.
- Gonosz vagy ám, de ezt még visszakapod! – nem most persze, de lesz még bőven alkalom, ezt pedig ő is tudja. – Szóval te nyertél! – kíváncsi vagyok, hogy mit kérne, de most mintha egy nagyon picit félnék is a dologtól. Elég kreatív srác, szóval… khm. Na jó, csak nyugi, biztosan valami egyszerű lesz, mondjuk hogy süssek neki valamit vagy ilyesmi.

Tárgy: Re: Chad & Amy Kedd 20 Május - 22:10

Amy & Chad

- Ne nevess! - vágok teljesen komoly arcot és a szemeimet is összehúzom. Tipikusan erre az arckifejezésre mondanák, hogy fiam, ne menj színésznek, mert nagyon nem jól csinálod. Nem is az a célom, hogy a frászt hozzam a lányra, sokkal inkább szeretném előcsalogatni a mosolyát. A kuncogást is jó volt hallani, főleg azok után, hogy mostanában mennyire el volt kenődve.
- Elfelejteni? Már maga a feltételezés is sértő! - fonom keresztbe karjaimat a mellkasom előtt, mímelt sértődöttséggel biggyesztve le ajkaimat, hogy amikor játékosan meglöki a hátamat, hirtelen csattanjak fel, mégis vigyorogva. - Héééékás, visszább a szárnyakkal! Csupán nem találtam az alsónadrágom. - adok magyarázatot arra, miért is tartott olyan sokáig a készülődés. Persze lódítok és nem is hiszem, hogy Amy bevenné, de egy próbát megér, a cél most úgyis az, hogy megnevettessem, legfeljebb csak idiótának néz, de az meg már úgyis megtörtén néhányszor, szóval nem lesz újdonság.
- Nincs esélyed, ezt te is tudod. Csak ha hagyom magam. - Emelem kicsit feljebb a hangmagasságomat, ezzel is utánozva a lányt, miközben kezeimet úgy vágom mellkas tájékon spiccbe, mint ahogyan a plázacicák szokták, sőt, még a fenekem is riszálom egy kicsit. - Húzd vissza a nyelved, különben véletlen valami lecsippenti. - ezt már a szokásos vigyorommal jegyzem meg, leengedve a karjaimat. Gyors mozdulattal bújok bele a pulcsimba, olyan kenguruzsebes kis csodaság, a kapucnit egyből hátrahajtom, most nem kell, hogy akadályozzon a tájékozódásban.
Azt viszont egyből érzem, hogy a kérdésemmel szépen beletrafáltam, de már nincs mit tenni. Szeretnék neki segíteni, ha engedi, de az csakis úgy sikerülhet, ha megnyílik, ha beszélni kezd, bármennyire is fájó a téma. Amit viszont mond… Egyből megtorpanok, ha mögöttem jön, akkor szépen lepattan majd rólam, ha pedig mellettem, akkor kénytelen lesz megállni.
- Hogy… Mi van?! - nem hiszem el, amit hallottam. Olyan grimaszba rándulnak az arcvonásaim, amit én magam lehet nem szeretnék látni, a hitetlenkedés és némi felháborodás. Nem tudom, hogy mi történt, de hogy megölném-e? Még viccből sem volt túl jó megjegyzés, úgyhogy inkább nem is foglalkozom vele. A hajamba túrok, egy pillanatra megszemlélem a lábam alatt a talajt, majd sóhajtva egyet pillantok a lányra.
- Amy, ugye tudod, hogyha bármi probléma van, hozzám bármikor jöhetsz? - őszinte, kedves mosoly jelenik meg az arcomon, tényleg így gondolom, tudhatja ő is, hogyha komoly dologról van szó, akkor nem szoktam tréfálkozni. Ám úgy tűnik nem szívesen beszél a dologról, szóval nem erőltetem, neki kell tudnia, hogy megosztaná-e, vagy sem, ha az utóbbi, akkor tiszteletben tartom a döntését és nem fogok erőszakoskodni - amúgy sem szoktam. Arról nem is beszélve, hogy a futás lehet kicsit jót fog tenni.
- Én meséljek? Mit szólsz ahhoz a meséhez, ha fogadnánk? Innen indulunk, aki előbb ér a tóhoz.. Nos, nem tudom. Szeretnél fogadni? Mi legyen a tét? - ismét a jól megszokott vigyor terpeszkedik el a képemen, a kérdésem nem igazán tűri meg a nemleges választ, de ha nem szeretne, akkor legyen, viszont szerintem ebből is nagyon jó dolgokat lehet kihozni, a kérdés csak az, hogy Amy be meri-e vállalni. Konkrét ötletem nincs, valami zálog lehetne, esetleg teljesen más kaliberű. Ha belemegy, övé a döntés joga. Ha megegyeztünk, csak akkor folytatom, ideje hát nekilátni a versenynek.
- Te jó ég! - képedek és sápadok el totálisan, ez viszont mesteri szintű művészi alakítás. - Oda nézz! - ujjammal mutatok a háta mögé és pontosan ezt a pillanatot használom ki. Ahogyan megfordul, máris startolok, egyenesen a tó felé. Csaltam, tudom jól, de most őszintén, tőlem mit várt?

Tárgy: Re: Chad & Amy Kedd 20 Május - 15:23

Én általában mindig akkor érkezem, amikorra megbeszéljük a találkozót, vagy kicsit hamarabb, de most, hogy Chad szobájánál volt ez lebeszélve, mégse akartam már hamarabb itt ácsorogni vagy esetleg zavarni, amíg ő még nincs kész, pedig ha tudom, hogy ő már várt volna rám… Na de mindegy, a lényeg az, hogy nagyjából abban az időpontban kopogtatok, amikorra megbeszéltük a tegnapi nap folyamán, amire az ajtónyitás furcsa mód nem érkezik meg. Kissé fülelek, hogy mi lehet a helyzet vele, de amikor a bentről kiszűrődő hangokat felismerem, kissé elmosolyodom. Na szép, ezek szerint valaki elaludt… Azért remélem, hogy nem feledkezett meg a mai napról, mert akkor morci leszek. Még néhány másodperc és már hallhatom is a srác szavait, mire fejet csóválva kezdek el sétálgatni a folyosón, egészen addig, amíg ki nem nyitja végre azt a fránya ajtót és szembe nem találom magam az ismerős arccal.
- Neked is! Csak nem… - kezdenék bele, amikor Chad kissé fennakad a kilincsen, így némi vigyor jelenik meg arcomon, amely halk kuncogásba megy át. Oké, akkor inkább nem fejezem be a kérdésemet, mert tényleg erre akartam utalni. Ismer már, meg se lep, hogy szinte olvas a fejemben.
- Aha, azt látom. Megsértődtem volna, ha elfelejtesz. – ismerem be felé pillantva, miközben már meg is indulunk a folyosón, hogy kisétálhassunk a friss levegőre, de az enyhe beszólásra csak szárnyammal lökök picit hátán, játékosan, nem durván véletlenül se.
- Nincs esélyed, ezt te is tudod. Csak ha hagyom magam. – egy aranyos nyelvöltés és már vissza is húzom szárnyaimat úgy, hogy most hátamhoz szoríthassam, mivel közeledik az a bizonyos ajtó, én pedig nem szándékozom azt eljátszani a fekete tollazattal, amit nemrég Chad tett a pulóverével. Annak nem fáj, de nekem annál inkább. A kérdés viszont most nem érint túl jól, így enyhe tarkóvakarás következik, majd miután kiléptem a kastély ajtaján, hirtelen fordulok a srác felé.
- Ha azt mondom, hogy lezuhantam és csúnyán összetörtem a minap a szárnyaimat, akkor megölsz? – bár sokszor ugrat, mégis tudom, hogy kedvel engem, így nem hiszem, hogy örömteli lesz a számára az, hogyha hallja, hogy bántódásom esett. A whiskyt meg még szóba se hoztam. Gyorsan vissza is fordulok az út felé, hogy tovább sétálhassunk a tó felé, de most már szárnyaimat is kiengedem és kissé zavartan mocorognak hátam mögött.
- De már jól vagyok, meggyógyítottak… szerencsére. De mindegy is, inkább te mesélj! – terelem ám a témát, szépen a fiúra, el magamtól, minél távolabb, hiszen ez a lényeg. Nem akarok ismét Jeremy-ről beszélni, na meg untatni se a másikat, szóval jobb lenne, hogyha inkább őt hallgathatnám, sem mint én regéljek saját bánatomról és arról, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Szerencsére szép időnk van ma, örülök, hogy nem kell aggódni a megázástól, se pedig a hidegtől és ha előre tudtam volna, akkor talán még egy piknik ötletét is felvetettem volna, de most már mindegy. Vagy max a futás után, ha Chad is ráér, de erre ráérek majd később gondolni. Most nem a hasam az első.

Tárgy: Re: Chad & Amy Kedd 20 Május - 14:52

Amy & Chad

Isten lássa lelkem, én tényleg felkeltem időben, elmentem regelizni, le is zuhanyoztam, mindennel készen voltam időben, csak hogy sokkal hamarabb is elkészültem, mint ahogyan azt Amy-vel megbeszéltük, úgyhogy most várhatok rá, nagyon jó. A zuhanyzás után nem is öltöztem fel, lévén még egy csomó időmvvolt, szóval inkább visszahuppantam az ágyamra, aminek sajnos egyértelmű következménye lett.. Mivel alapjáraton nem vagyok egy koránkelő típus, így nem véletlen, hogy álmosan törölgettem a szemem, de megfogadtam, hogy nem, nem fogok elaludni, amíg a lányra várok, csupán egy fél órácskát szerettem volna heverészni még, aminek viszont így az lett az eredménye, hogy szépen beszunyáltam. Nagyon jó.
A kopogást hallva viszont kipattannak a szemeim, elmormolok egy basszust, rohanok a szekrény felé, persze ennek első következménye az, hogy a törölközőmet elhagyom valahol út közben, de nem is számít. Alsó gatya, egyszerű olajzöld póló, szürke melegítőnadrágomat rángatom magamra, amikor kikiáltok neki.
- Egy pillanat! - vagy inkább kettő, de erről nem kell tudnia. Megvan a nadrág is, gyorsan bújok bele az egyszerű sportcipőmbe, kapom a kezembe a pulcsimat és máris nyitok neki ajtót, talán egy kicsivel nagyobb lendülettel, mint az helyes volna.
- Jó reggelt! - köszönöm neki széles vigyorral, miközben kijjel lépek a szobából, csakhogy elszámítom magam, a kezemben tartott pulcsi kapucnija sikeresen felakad a kilincsre, így kicsit érdekes a a mozdulat, ahogyan hátratántorodom, majd lehalászom az említett ruhadarabot az ajtóról, hogy végre becsukhassam magam mögött az ajtót. Kínos, ám széles vigyor kúszik a képemre, senki ne mondja, hogy nem vagyok a hatásos belépők embere.
- Meg se szólalj! Nem aludtam el! - vágok teljesen őszinte és komoly arcot, megelőzve a megjegyzését, mert ha sejtéseim nem csalnak, egy kérdést, vagy megjegyzést tuti kaptam volna, miért nem nyitottam egyből ajtót.
- Indulhatunk, naná! Felkészültél a vereségre? - pimasz mosoly kúszik ajkaimra, mégis van benne kedvesség, hiszen tudhatja ő is nagyon jól, hogy csak ugratom. Gyorsan futok, de ha Amy szárnyra kap, akkor semmi esélyem ellene, de majd kiderül. Meg is indulok a kijárat felé, bízva benne, hogy Amy jön majd mellettem, nem is kell sok, hogy rá pillantva tegyem fel a kérdésemet.
- Mesélj, hogy vagy?

Tárgy: Chad & Amy Kedd 20 Május - 11:36

Bár nehezen, de úgy érzem, hogy kezdem picit összeszedni magam, most már nem menekülök se a négy fal közé, se pedig az alkoholba – ami egyébként rám rohadtul nem jellemző -, és most már igyekszem kárt se tenni magamban. Elég fájdalmas volt az, amikor megsérültek a szárnyaim és ha akkor nincs Morgan, na meg Lily, akkor… nem is tudom, hogy mi lett volna velem. Az a beszélgetés egyébként jót tett és bár Jeremyt továbbra se tudom elfelejteni, se pedig gyűlölni, azért igyekszem picikét élni az életemet, mert muszáj ezt tennem.
A mai nap elég korán keltem, mivel tegnap este megbeszéltük Chad-dal, hogy mozgunk egy kicsit és bár tudom, hogy ő futásra gondolt, azért én nem vagyok biztos benne, hogy nem kapok szárnyra mellette. Már megszokhatta, hiszen imádok repülni és valahogy a sérülésem óta még nagyobb becsben tartom fekete tollazatomat. Nem öltöztem túl, egyáltalán, egy fekete, hosszú melegítőnadrág van rajtam, szürke színű pulóver és fekete sportcipő. A hajam most össze van fogva, de ebből jelenleg nem látszik túl sok minden a kapucnimnak hála, amit a fejembe húztam és mivel edzünk egy picikét, így sminkből is csak minimális van rajtam, szóval éppen hogy kihúztam szép kékségeimet.
Szerencsére nincsenek messze a fiúk szobái, így pillanatok alatt érkezem meg Chad szobája elé, aki már hallhatja is a kopogásomat és csak remélni merem, hogy ő is felkelt és nem nekem kell kirángatnom az ágyból. Úgy érzem, hogy minden porcikám vágyik a mozgásra, így picit ide-oda sétálva várom, hogy ajtót nyisson. Nem szándékozom bemenni hozzá, csak végre kisétálni a friss levegőre, így amikor meglátom, fekete, hatalmas szárnyaim is megmoccannak. A pulóver ugyebár úgy van kialakítva – na meg az alatta lévő hófehér felső is -, hogy kiférjenek a szárnyaim, tehát most is láthatóak testem körül, méghozzá teljes nagyságukban, mivel jelen pillanatban nem húztam össze őket.
- Na végre! Indulhatunk? A tópart csak ránk vár! – csillannak meg szép szemeim, ahogy a másikat fixírozom és bár nem beszéltük meg a mai nap helyszínét, én idő közben döntöttem. Mindig is szerettem a Breakstone tavat, tehát miért ne mehetnénk oda? És akkor ismét tudok repülni egy kicsit a víztömeg felett… Az utóbbi időben mondjuk elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne, ha megpróbálnék valakit magammal vinni, végtére is, eléggé erősek a szárnyaim, nagy baj nem lehet, főleg nem egy tó fölött. Hmm, talán majd megemlítem Chad-nak valamikor, már ha vállalná a dolgot és azt, hogy esetleg vizes lesz, ha mégse bírom úgy el, ahogy terveztem.

Tárgy: Re: Chad & Amy