Diane Fletcher

Userinfó: Erwan Cooney
Név: Diane Fletcher
Mutáns név: Ében Íjász
Születési dátum: 1958 július 4, Juruti, Brazília
Besorolás: X-men
Elsődleges képesség: Emberfeletti reflexek
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 7 éves kor (21 éve)
Képesség jelenlegi szintje: Képes elhajolni akár egy kis távolságról is kilőtt nyílvessző elől, ha erre összpontosít.
Képesség távlatai: Közepes távolságon képes lesz elhajolni nyílvesszőnél gyorsabb lövések elől.
Másodlagos képesség: Teleszkopikus látás
Képesség jelenlegi szintje: 20-30%-kal nagyobb látótáv
Képesség távlatai: Az emberi látótáv két és félszerese.

Jellem: Rendkívül természetszerető vagyok. Ha valaki a Föld egyik legnagyobb folyója mellett születik és egész gyerekkorát egy dzsungelben tölti, hamar megtanulja tisztelni és szeretni a minket körülvevő élővilágot. Az ember bármikor bármit vét is ellene, a természet mindig bosszút áll. Viharok, földrengések, savas eső, vírus. Mindig a Föld nevet utoljára. Nem vagyok egy harcos aktivista, túl sok az ember és túl sok a szemét ahhoz, hogy bármit is tehessek ellene. Annyi telik tőlem, hogy közvetlen környezetemben próbálok rendet tartani. A New Yorkhoz hasonló gigavárosok is dzsungelek a maguk ragadozóival, zsákmányaikkal és szürke "növényevőikkel". Egy toronyház tetejéről a kilátás majdnem hasonló, mint egy évszázados fa tetejéről, csak épp... a zöld helyett minden szürke. Nem vagyok távolságtartó, hisz örülök, hogy végre emberek közt lehetek, ám idegenkedem és undorodom is a magának civilizációnak nevező barbarizmustól. Nem vagyok ellenséges vagy visszahúzódó, de nehezen barátkozom. Nyugodt vagyok többnyire, mint az Amazonas jó időben, de ha felhúznak haragosan hullámzom és villámokat szórok. Egyenes vagyok, nyílt és következetes.

Külső: Fekete hajam kiengedve a hátam közepéig ér, ám jobb szeretem szoros copfba fogni a forgó alatt. Szép arcom lenne, nyílt, élénk szemekkel, ám egy gyerekkori baleset nyomán jobb arcomat homloktól ajkamig egyenes függőleges vágás csúfítja. Szemeim színe eltérő. Jobb szemem smaragdzöld, ezzel látok az átlagosnál messzebbre, a bal szemem gesztenyebarna. Ajkaim halvány rózsaszínek, mosolyra állnak. 172 centis vagyok és 50 kilónál alig nehezebb. Izmaim rugalmasak, jól fejlettek.

Előtörténet: Szüleim Jurutiban a külszíni bánya orvosai voltak. Az USA-ból érkeztek a bányász cég megbízásából. Csak így tudtak a bennszülöttek közelében lenni és csak így volt pénzük gyógyszerre a számukra. Fiatalok voltak, idealisták, egy közös cél vezette őket, így egymásba szerettek. Ott tartózkodásuk harmadik évében születtem. A bánya nyomasztott, a munkások nem tudtak mit kezdeni velem, de az indiánok barátságosak voltak, szerettek. A szüleimmel, majd később egyedül gyakran jártam náluk. Eveztem a folyón, vadásztam velük. Hamar feltűnt nekik, hogy sápadt bőrűhöz képest jók a reflexeim és olyan messzire látok, mint ők. A látásom idővel csak javult. Megtanultam fára mászni, nyomokat keresni, napokig a vad nyomában maradni. Elsajátítottam a célba lövést, az íjkészítést, hogy milyen növényekből hogyan készítsek íjat és nyilakat. Megtanultam nyúzni, a bőrt kikészíteni és megvarrni. Egy szóval igazi bennszülötté váltam, aki csak a bőre színében különbözött tőlük. Huszonegy voltam amikor a bánya kimerült és erősen középkorú szüleim visszaköltöztek az államokba. Nem tanultam eleget ahhoz, hogy főiskolára menjek, hogy átvehessem apám vagy anyám praxisát a jól fizető belvárosi körzetekben. Így kaptam kezdő tőkét egy saját szórakozó helyhez North Salemben. Jó emberismerő vagyok, így körbevettem magam olyan csapossal és üzletvezetővel, akiben én is megbízom. Még csak nem is tudják, hogy bármikor lelőném őket, ha csalni vagy lopni próbálnak, mégis lelkiismeretesen végzik a dolguk, örülnek, hogy nyugodt, mégis forgalmas helyen dolgoznak, ahol mindig esik borravaló a méltányos fizu mellé.
A diszkó alatt a pincében van egy acélajtó, ami mögé csak én léphetek. Van bent két üvegszekrény. Az egyikben egy bőrvért, a fekete párducot én ejtettem el a bőréért és a vértet a barna fűzővel én magam varrtam. Van hozzá egy csuklya, egy kendő és két alkarvédő. A másik szekrényben kedvenc íjam és tungstenből (Wolfram, 74-es elem) készült páncéltörő nyílvesszők, amikkel az X-menek látnak el.
Békeidőben egyszerű tulaj vagyok, aki szórakozóhelyet biztosít a mutánsoknak, anélkül, hogy a többi vendég vagy a tulajdon alkalmazottaim akár sejtenék is, hogy kik a különleges vendégek a VIP teremben. Amikor azonban Charles hívására magamra öltöma  vértem... nos az igazi kaland csak olyankor kezdődik.