Sagitarius

-Ugyan már, csak izgatott voltál az új suli miatt, ami úgy néz ki, mint egy kísértetkastély - felelem, elnézően mosolyogva - és mellesleg, a többség tényleg annak nézné, ha látná az eltünedező diákokat, szőrös szörnyeket, s repkedő tárgyakat. Ó, és Nekem sose mentegetőzz a kopogás miatt, hajlamos vagyok még arról is elfelejtkezni, hogy léteznek ajtók...
Aztán ha szégyenlősen is, de igent mond a felkérésre. Mosolyogva Tatjana felé sandítok, aki a jelek szerint egyre kevésbé tud magáról, és egyébként is, ha le akar csapni rám, biztos megtalálja a módját, hogy megtegye.
-Miért lenne gond? Táncról volt szó, nem moziról, és vacsoráról.
Mosolyogva fogom meg a kezét, és vezetem őt a táncparkettre, aztán el is engedem, mert ez most nem olyan szám, ahol különösen úgy lehetne mozogni, még egyszer meg nem sütöm el azt, hogy keringőzök Cindy Lauper-re.
-Ne vágj már ilyen arcot - szólok rá játékosan, ha pedig nem értené, folytatom. - Nem azért kértelek fel, hogy "vigyázzak rád". Ha az lenne a mániám, kicserélném a piád málnaszörpre, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy azért táncolok veled, mert szerintem jó fej vagy...
Aztán Tati felé sandítok, és megadóan sóhajtok egyet.
-Na jó, meg kicsit azért is, mert félek, hogy mellette nem bírnék magammal, de ezen kívül nincs semmilyen hátsó szándékom, szóval ne aggódj. Inkább mesélj, mi volt Scott-al?

Remélem tati nem haragszik meg, hogy ott hagyom egy röpke időre, de azt hiszem nekem szükségem van még egy italra ahhoz, hogy egy picit jobban felengedjek. Régen is így tettem és most is ez a módszer a bevált. De még mielőtt a poharam újra csordulásig lehetne egy hűsítő itallal új zenére váltanak és látom ahogy Gabriel Tatihoz kíséri Julie-t majd határozottan felém sétál. Csak könyörgöm ne azért jöjjön, mert nem helyes ha sokat iszok, nincs ma szükségem arra, hogy bébicsőszködjenek felettem. Megáll mellettem és sikeresen eszembe juttatja azt a kínos pillanatot mikor rájuk nyitottam. Akaratlanul is elvörösödöm. Na igen, azt hiszem míg élek ez lesz a legcikisebb amit átéltem és még az unokáimnak is eltudom majd mesélni, hogy régen a nagyanyjuk hogyan tanulta meg, hogy kopogjon még mielőtt benyit valahová.
-Nagyon szívesen, azért én sem dicsekednék azzal, hogy nem tanítottak meg kopogni. - Mondom mosolyogva. A pultos srác kihozza az italom amibe belekortyolok. A zene amire váltottak egy régi kedvencem és az ütemre billegetem a fejem. Majd mikor Gabriel megkérdi, hogy nem-elenne kedvem táncolni, igent mondok.
-De csak ha nem gond. - Intek a fejemmel a még mindig táncol Tati felé. Eszem ágában sincs magamra haragítani az egyik újdonsült barátnőmet. Mivel amúgy is szeretek táncolni örülök, hogy Gabriel felkért, de azt hiszem ez csupán egy ürügy, nehogy addig igyam magam, hogy a végén azt se tudjam kivagyok. Pedig ez volt a célom, de nem gond majd a tánc után bepróbálkozom újra a pultnál.

Furcsa lány ez a Juliette, nem szoktam meg, hogy valaki ennyire kedves legyen velem...kivéve persze egy valakit, de na...ő nem hiszem, hogy annyira elfogult lenne, mint a nem sokkal messzebb táncoló, eszméletlenül szexi lány ott a kereszttel. Na, szóval Juliette...komolyan, ha nem lenne ez a bizalmat sugárzó, kedves arca, már komolyan gyanakodni kezdenék, hogy ez az egész valami csapda.
-Rendben. Ha elkezdünk fáradni, te fogod megtudni elsőnek - rákacsintok, aztán pedig felnevetek az ajánlatra.
-Köszönöm, bár elég furán venné ki magát, ha meghívnálak a saját szállodádba nem? Na, de azért még átgondolom a dolgot, egyenlőre éljük túl azt, hogy táncolni fogsz velem...van életbiztosításod ugye?
Jó, mondjuk igaza van, tényleg szerénykedem. Meg kicsit bennem van még az is, hogy anno tényleg olyan aranylábú voltam, hogy a padlót minden alkalommal eltévesztette a talpam, a partnerem lábát ellenben sosem.
-Ajjajj, agyrázkódást kaptál a pörgetéstől, vagy miért mondasz ilyet? - Kérdem nevetve, és folytatom a táncot. - Egyébként neked is jól mehetett valamikor. Egész ügyesen mozogsz, már amennyire én meg tudom állapítani.
aztán látom, hogy Tati-t egyedül hagyják a lányok, és első gondolatom borítékolható lenne. Ez van, annyira dögös, hogy az már szinte fáj...de aztán látom, hogy Angela megcélozza a pultot, én pedig sóhajtok egyet, és mivel úgyis véget ért a zeneszám, jelenlegi partneremmel együtt a kedvesem felé táncolok.
-Mond, ugye nem bánod, ha most elszakadunk egymástól egy kicsit? Kérlek, vigyázz Tati-ra, amíg visszajövök, van egy kis dolgom.
Tatjana mellé érve adok egy gyors puszit a csukott szemű lán ajkaira, aztán egyedül hagyom Julie-val, én pedig megindulok Angela felé. Hamarosan be is érem, és mosolyogva csapódok hozzá a pult mellett.
-Hé, köszi, hogy nem mondtad el senkinek - mondom, kissé közelebb hajolva hozzá, hogy halljon is valamit a zenétől. - Nem mintha nagy titok lenne csak...mégis.
Aztán a pohárra nézek, de nem szólok semmit. Nagy lány, és egyenlőre nem tűnik úgy, hogy baja lenne tőle, de lehet , hogy ez után jobb lesz, ha nem iszik többet.
-Szabad a következő tánc, hölgyem?

Büszke vigyor ugrik az ajkaimra, ahogy Jill mondhatni irigykedve bókol. Persze sejtem, az irigység nem valós, hisz ő is elég csinos, hogy annyi srácot kapjon magának, amik közül még válogathat is. De azért persze kenegeti a hiúságom.
Az az egy-két pohár tequila meg a ráküldött pezsgő lassacskán hatni kezd. Már az a csipetnyi, normális zavar sincs bennem, hogy esetleg másik figyelik, ahogy táncolok, netalán véleményt alkotnak rólam. Csak jól érzem magam és azt hiszem, ennyi a lényege az egésznek. Ring a testem az ütemre, lehunyt szemmel adom át magam a mókának, mígcsak arra nem eszmélek, hogy Jill nekem beszél. Lustán nézek fel, mintha valójában nem is egy zajos disco-ban lennék, hanem valami nyugodt szobában álmodoznék. De aztán felfogom szavai értelmét és aprót bólintok. Annyira nem néz ki rosszul, hogy támogatni kelljen, netalán a homlokát fogni. Ha ő úgy érzi, most egy kis levegőre van szüksége akkor hagyom, had menjen. Igazából azt hiszem, ha társaságra vágyna, magával hívna valakit, végül is vagyunk elegen.
Így hát Angie-val fordulok szembe, aki hasonlómód van elrévedve, mint magam is. De talán nem csípik a táncstílusom, talán csak mindenkinek mehetnéke van, hisz ő is odébb áll, mit egy újabb bólintással, majd egy vállvonássla nyugtázok, immár újfent lehunyt szemmel élvezve a táncot, édes magányomba. Persze nem vagyok már szégyenlős, így bárkihez hozzácsapódom, aki a közelemben van, még ha nem is ismerem. Ez egy ilyen este...

Tánc közben ismét túlságosan a gondolataimba merülök. A zene mintha ismerősen csengenek. Persze már régóta ismerem ezt a számot, de mintha kapcsolódna valamihez. Lázasan töröm az agyam, hogy ugyan mihez. Butaság olyasmin gondolkodni ami láthatólag nem akar az emlékezetembe jutni. A zene teljesen elnyomja fars énekhangom és ennek nagyon örülök. Nyolc éves lehettem mikor az iskolánkba egy új énektanár érkezett. Kíváncsi volt a diákok hangjára egyénileg is. Ilyenre azelőtt nem volt példa és persze mindenki szívesen énekelt. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy a hangom úgy jó ahogy van hisz anyukám mindig mosolyogva hallgatta ha előadtam neki egyik dalocskámat. Mikor elkezdtem énekelni a süss fel napot a tanárnő szinte azonnal leállított én pedig nem tudtam miért. A többieket kiengedte szünetre engem pedig bent tartott, hogy beszéljen velem. Akkor tudatosult bennem, hogy a hangom olyan mintha körömmel húznának végig egy táblán. Attól kezdve halkan énekeltem szinte motyogva. Most viszont teli torokból mondom a szöveget. Az ital sokban segít, hogy nyitottabb legyek. Becsukott szemem mikor kinyitom csak azt látom, hogy Jill elindul a kijárat felé. Két gondolatom támad rögtön. Az egyik, hogy valami halaszthatatlan dolga akadt a másik pedig, hogy meghallotta a hangom és keservesen menekült előle. Oké, szerintem már nem vagyok beszámítható. De nem baj. A zene ismét betölti az egész lényem és megint motoszkálni kezd bennem az az ismeretlen emlék amihez a zene köt. Aztán majdnem helyben el is ejtem a poharamat amit a kezemben szorongattam végig. Minden az eszembe jutott. Mikor a birtokra tartottam pont ez a zene szólt a kocsim öreg viharvert rádiójából. Nem sokkal a refrén kezdete után borultam fel az autómmal. A zene halk hangja még a baleset után is szólt. Most már tudom, miért férkőzött ennyire a fejembe. Hirtelen eszembe jutott a megmentőm is. Amiket utoljára mondott, hogy akasszam az ablakba a tőle kapott ajándékot ha nagy bajban vagyok. Persze tudom, hogy ezt csupán kedvességből mondta. Hisz attól mert az ablakomba akasztanám még nem tudná, hogy bajban vagyok. Kicsit elmerengek azon vajon mi lenne akkor ha megpróbálnám? Hisz úgy is nekem lenne igazam, nem jönne el hozzám újra. Tudom, hogy a bátorságom csupán addig tart míg nem vagyok józan. Szavai akkor nagyon is komolyan hangoztak. És amint kijózanodom biztos vagyok benne, hogy nem merném megtenni. Kiiszom a poharamból a maradék italt aminek most már semmi különleges íze nincs.
-Mindjárt jövök Tati csak újra töltetem a poharat.

Kicsit megmosolyogtat Jill meglepett arckifejezése, de persze türelmesen kivárom, míg lenyeli a tortát és leöblíti az egyik pohár tartalmával. Nem hinném, hogy kötelező jelleggel be kéne tartani a fiú-lány pros táncmulatságot. Egyrészt, mert az olyan ódivatú egy discoban, másrészt, mert akkor vagy ez a szegény két fiú fúlna le az este végére, vagy a társaság bő fele hulla részegre inná magát unalmában.
Így nekem természetes, hogy egy lányt viszont táncolni, illetve menet közben kibővül a társaság három tagra, de így csak még jobb.
- Ne búslakodj, rémisztő fazon volt - súgom oda Angie-nak mosolyogva, betáncolva a parkettre. AZtán egy pillanatig most rajtam a meglepődés sora Jill kérdését hallva, bár Lisa már figyelmeztetett, hogy barátnője nem épp az a csendes jellem.
- Szerintem jobban, mint ahogy kinéz - vágom ki egy pajkos mosoly kíséretében. Nem, nem zavar a téma, bár elsőre kissé szokatlan. De igazából kivel tárgyalja ki az ember a barátját, ha nem a barátnőivel. Igaz, Jill-el még csak most barátkozunk, de eddig semmi rossz nem történt.
És nem is boncolgatja most a témát, hisz felcsendül egy nagy kedvenc, és míg a táncolókhoz csatlakozik Gabriel és Juliette is, addig én csatlakozom az énekkórushoz. Bár nem lennék egy popcsillag, de a hangos zene úgy is elnyomja az én fals dalolásom.
Teljes átéléssel "feleselek a papával", még ha nem is igen fordult elő ilyen a való életben velem. De attól a buli még buli és én nem állok ellen a zene ritmusának. Mosolyogva, énekelve tekerem a csípőm, ritmusra mozog a kezem, szálldosnak tincseim a vállam körül.

Igazából nem lepődöm meg rajta, hogy elment. Valahol úgy éreztem vele akarok menni, de volt egy ésszerű részem ami azt mondta ezzel nem lesz semmi jobb. Így csak hagytam had menjen. Ittam egy újabb pohárkával majd észrevettem, hogy Tatjana és Jill felém jönnek majd egy röpke idő alatt már a táncparketten voltam. Az alkoholnak köszönhetően táncra perdültem én is. A terveimben viszont az szerepel, hogy nem sokára elmegyek. A képzeletbeli listámon ki van pipálva, hogy sikerrel leitattam magam szóval most már lassan visszavonulót fújhatok. Eszembe jut mikor a volt barátommal az első bulinkra mentünk. Ott ismertetett meg azzal milyen jó érzés ha az ember többet iszik mint kellene. Utána rendszeresen eljártunk bulizni aminek a szüleim nagyon nem örültek. Tudtam, hogy rossz hatással van rám, de még se ellenkeztem egy meghívásnál sem. Szerettem és ez volt a legnagyobb probléma. Most, hogy már nem vagyok a  hatása alatt sajnos ugyanazt teszem mint akkor. Most ez vagy azt jelenti, hogy még mindig szeretem vagy egyszerűen jól érzem így magam. Inkább a második legalább is szeretném ha az lenne. Meghallom, hogy Jill énekel mellettem és nekem is kedvem lett hozzá. Azért nem olyan bátran eresztem ki a hangom, szerintem igazán hamisan tudok énekelni és nem lenne a legjobb ha a fél vendégsereg rajtam röhögjön. Igazából tényleg menni szeretnék már, de nem akarom megbántani Tati-t, hogy csak úgy elmegyek. A kedvéért maradok még. Születésnapja van és méghozzá a 18. Szeretném ha a legjobb este lenne ez a számára. Én ráérek később is elvonulni a szoba sötétjébe. Amire a leginkább vágyok az az volna, hogy legalább egy napra hazalátogathassak. Nagyon jó a birtokon, szeretek itt lenni, de már hiányoznak a szüleim annak ellenére, hogy nem rég váltam el tőlük.

Milyen kedves nő, alig tudom elhinni, hogy tényleg szállodája lehet valakinek, aki ennyire közvetlen, és jól tudja érezni magát egy csapat diákkal. Kicsit azért mosolygok magamban ezen az egy órás kocsiúton. Van egy érzésem, hogy ha hagynának vezetni, nekem menne percek alatt is de...ma este inkább talán nem. Nem vagyok valami ittas, de ahhoz épp eléggé, hogy ne akarjam átlépni a fénysebességet, vagy görbítsem a teret, vagy mi az anyám kínját csinálok, amikor teleportálok.
-Ó, köszönjük, ez nagyon rendes tőled, de engedd meg, hogy legalább a taxit mi álljuk akkor. Fölösleges miattunk ugráltatni szegény sofőrödet...kivéve ha ő volt az, aki ilyen csúnyán magadra hagyott, akkor ne kíméld.
Arra, hogy elvesztette az emlékeit csak szomorúan bólintok. sokat nem tudok erre felelni...illetve talán tudnék, elvégre ismerek olyan embert, akinek ez a specialitása...mármint az agy, emlékek, és hasonlók...de ezt egyenlőre inkább nem osztom meg vele.
-Busz? Ó, ez már bulisan hangzik - jegyzem meg vigyorogva. Na igen, azt nem tudom mi a bulis benne, de tuti kevésbé feltűnő, mint két kocsinyi félrészeg mutáns. Azért a szoba ajánlat hallatára pislogok.
-Azt a...ez aztán a szülinapi ajándék. Az enyém novemberben lesz, tuti meghívlak.
Viszont nem akar leszállni a sulinkról. Sebaj, én, mint rendes X-men folyékonyan beszélem a féligazságok nyelvét, úgyhogy gondolkodás nélkül, továbbra is vidáman felelek neki:
-Mi csak Xavier-nek hívjuk, a család után, akié volt a birtok amin áll, de amúgy egy alapítványi suli különleges tehetségű fiataloknak, és természetesen hosszú, kimondhatatlan neve van, szóval ne is kérdezd, mi az pontosan, csodálom, hogy ráfér a címerre.Amúgy nem, nem hiszem, hogy olvashattál róla, általában meghívásos alapon kerülnek be ide a legokosabbak, és persze a legszebbek...
Itt a táncoló lányok felé sandítok, különösen a hosszú barna hajú felé a kereszttel a nyakában, és mosolyogva figyelem egy ideig, de aztán vissza is kapom a fejem.
-Meg valami fatális véletlen folytán én is, de nem panaszkodom.
Azért tényleg furán festhetünk, de istenem. Mások meg önszántukból öntenek magukba enyhe mérgeket körülöttünk literszámra, és egyébként is, ha a felkérés módja érdekes volt, csak várjon amíg meglát táncolni...az ég irgalmazzon...
-Ó, ne aggódj, nagyon jók a reflexeim.
Aztán magammal húzom őt a többiekhez és...elkezdek vele táncolni! Nem valami ügyesen, de nem taposok senki lábára, és ez már önmagában is győzelem. Na igen, a tánctanár nem járt sikerrel velem, de a mozgáskultúrám sokat fejlődött, amikor Erik vasgolyói elől kellett folyton kitérnem. Aztán egy ponton még meg is pörgetem Juliette-et.
-Szóval...eddig hogy érzed, jobb táncos vagy nálam? - Kérdem nevetve, alig túlharsogva a zenét.

- Jó, amennyi időt a könyveimmel töltök még akár az is lehetett volna, hogy évek óta a suliba jársz. - Kicsit nehéz vállat vonni táncolás közben, de valahogy csak megoldom. - Nagyon kevés időt töltök emberek között. Tudod egy csöppet nehéz úgy kvantumfizikát tanulni, hogy a mi tanáraink szakterülete leginkább a mutáció. - Néha eltöprengek rajta, hogy a többi diák közül például aki orvos akarna lenni az melyik tanárnál vagy X-nél tanulhat biológiát? Kicsit specifikus és egyoldalú a képzésünk vagy csak én látom így?
- Úgy egy éve. Azaz két hete. Vagyis ez bonyolult. - Jövök zavarba. Na most ezt hogy magyarázom meg? - Egy teljes éve ő a legjobb barátom, de csak két hete merek neki udvarolni. - Vágom ki magam anélkül, hogy említettem volna akár egy szóval is, hogy a tetőkertben egy üveg tömény felett Lisa kinyögte, hogy izé, szia, valójában félig pasi vagyok és nem kukkoltalak a női zuhanyzóban, de nagyon csini vagy ám meztelenül.
- Kérdezhetek én is valami személyeset? Te hogyan éled meg az alakváltó képességed? - Ha már ő is az intim szférámon belül tartózkodik, akkor ez a kérdés szerintem bőven megengedett. Végül is a képességemről, vagyis a hatalmas titkomról csak a két barátnőm tud és mindkettejüknek totálisan más a képessége. - És ha sokat használod és minden alaknak más személyiséget építesz fel a hitelesség kedvéért, akkor honnan tudod, hogy melyik az igazi és hogyan tudsz visszajönni a szerepből?
Nem buli közben kellene megbeszélni üvöltő zene mellett miközben próbálok nem a lábára lépni, de ő kezdte a komoly beszélgetést. Én pedig alapjáraton tudós alkat vagyok. Bármikor képes vagyok filozofikus síkokra tévedni. Főleg olyankor vagyok rá hajlamos, amikor nagyon nem kéne. De ugyanakkor barátkozós típus is vagyok és úgy a legkönnyebben összebarátkozni valakivel, ha az időjáráson kívül valami komolyabbról is beszélünk.

Egyszer veszem rá magam, hogy fiúként táncoljak Jillel és akkor is egyből én leszek a második legkapósabb Gabriel mellett? Amikor elterveztem, hogy Erwant Lisa szintjére húztam, akkor hónapokig tartó folyamatra gondoltam, nem pedig arra, hogy az első bulimon lecsapnak Jill kezéről. Ehhez mért a széles vigyorom is Leah szavait hallva.
- Végül is miért ne? Ha a legbotlábúbb fiút akarod kiszúrni magadnak, akkor én érzem megtisztelve magam.
Nyújtom a kezem felé, hogy táncba vigyem. Szegény sokkal jobb táncpartnert érdemelne nálam, de ha már adtam a gáláns ficsúrt, aki szőke hölgyeknek udvarol és lovakat vesz a barátnői születésnapjára, akkor rosszul festene, ha eltáncolnék a kihívás elől. Amikor aztán Tati Jilléket viszi táncolni egész fellelkesülök. A két legjobb barátom szemlátomást remekül kijön egymással, akkor az én villámhárító szerepemre nincs is szükség.
- Ritkán láttalak a klubban. Nem mintha én olyan sokszor jártam volna erre.
Ügyelek az álcámra. Ha ferdén nézett az elején Jillre, akkor mit szólna a város ribijéhez? Lisa háta mögött még oka is lenne fintorogni. Mindenesetre csak azt próbáltam kideríteni az első pár lépés közben, hogy ő is annyira félszeg-e, mint én. Mert akkor este megdumálom a lányokkal, hogy kerítsünk neki valami rendes fiút, akit rendesen be is fenyítünk, hogy viselje jól magát. Ha képes volt kipréselni magából egy bocsánatkérést mindenki füle hallatára akkor nagyon rendes lány lehet és kár volt lenéznem az elején. Nem nézhet ki mindenki menő rocksztárnak, a belső ugyan olyan fontos. Még szerencse, hogy Erwanként gondoltam erre, Lisa most nekiállna műkörmözni, csak hogy megcáfoljon.
Mi is jön most? Ja igen, pörgetés. Kicsit lehet cifrázni is, hátha nem bénázom el és a lába helyett a parkettre lépek.

Bevallom, én is aggódva figyelem Angie-t, annak ellenére, hogy néha eszembe jut, nagy baj talán nem lehet, hisz ha még el is cipeli ez a fiú a koli szobájába szegény lányt, akkor sem tartana túl sokáig megtalálni, nem igaz? Kivéve, ha párhuzamosan egyetemre is jár, ami nem lehetetlen. Valamiért olyan tudós feje van azzal a szemüveggel. Aztán sóhajtok egyet, és kissé szégyellve magam hajtom le a fejem. Szegény srác egy hős, amiért viseli azt a vackot, és semmiben sem hasonlít azokra az idiótákra, akik felvágásból hordanak napszemüveget éjjel.
-Nem tudom...annyira nem gáz a srác amennyire hallottam, csak ne akarj a szemébe nézni.
Lehet jobban meg kéne ismernem, hogy kedvesebbet is tudjak róla mondani, egyenlőre viszont csak ennyi telik tőlem.
-Valóban? - Kérdem meglepetten Tati-ra sandítva, Erwan mondandója után. Bátyust sosem említett nekem, de tőlem. Közben elfogadom a kezét, és neki már rendesen megszorítom. Nem erőfitogtatás, csak az utóbbi pár hétben kizárólag lányokkal ismerkedtem, ami szép és jó, de néha jól esik, hogy nem kell vigyáznom a másik kezére. - Erre ilyenkor mit illik mondani? Á, fáradt vagyok marháskodni, ne aggódj, mint a szemem fényére.
Kedves fazon, és népszerű is, ahogy látom. El is happolják, mint a villám. Még sem annyira félénk ez a Leah...úgy értem, picit kevésbé, mint elsőre gondoltam.
-Csendes hely New York közelében??? - Kérdem megdöbbenten nevetve - Mindig sejtettem, hogy nem a jó környéken nőttem fel, de hogy ennyire...no, de mond, messze van innen ez a szálloda? - Kérdem, és amikor Tati kicsit magamra hagy, közelebb hajolok Julie-hoz, és hogy csak ő hallja, úgy súgom:
-Ahogy elnézem, könnyen lehet, hogy egyeseknek jót tenne, ha nem a suliban éjszakáznának.
Itt fejemmel a kiürült poharak felé biccentek. Na igen, a látszat ellenére szigorúan veszik a részeg mutánsok randalírozását a suliban. Más kérdés, hogy ők tudnak vigyázni magukra, úgyhogy a legrosszabb ami történhet, hogy elhányják magukat Eric előtt, ami viszont még bőven elég az "évtized lebukása" díjhoz, melynek nyereménye egy éves folyosó takarítás, ha jól emlékszem. Aztán felkapom a fejem, hisz végre eljut az agyamig, mi történik.
-Huh? mit kell kimagyaráznom? - Kérdem pislogva, aztán megvonom a vállam. Nem mondom, kicsit fura, hogy nem engem választott, de legalább jó ízlése van, Jill-t én is felkérném, ha tudnék táncolni meg nem látnék rózsaszínben mindent. Nem kérdeztek valamit? Ja de...
-Tanár én? Ugyan! - mondom nevetve. Nem gúnyosan kacagok csak jelezve, hogy ha elég okos lennék tanárnak, hülye lennék elvállalni. - Az iskolában van lehetőség gyakornoki munkára. Mindenféle adminisztrációs marhaság, és tanársegéd meló, meg ilyesmi...nem fizetik agyon, sőt, kosztért, meg szállásért csinálom, mint mindenki, viszont van hol lakni, meg beírhatom az önéletrajzomba, hogy egy neves alapítványnál dolgoztam. Jobban mutat majd, mint a pizzafutár melóm az tuti.
Iszom egy kortyot, mert kezdek kiszáradnia sok beszédtől, és közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mindenki lelépett, és csak én maradtam itt, meg Julie.
-Rövidre fogva, nem nagy cucc, de vannak előnyei, és így ismertem meg Tati-t is, szóval nekem megérte. Most pedig, ha nem bánod...
Felpattanok, aztán meghajolok Julie előtt, és a kezem nyújtom felé. Majdnem biztos, hogy a Disco-ban nem így szokás felkérni valakit, de ha csak kirántanám a székéből, lehet kapnám is a gázspray-t az arcomba, és jogosan.
-Ja igen, remélem jók a reflexeid...és előre is bocsánat minden taposásért.
~Az, hogy a szalagavatótánc próbáján véletlen fejbe rúgtam egy osztálytársam legyen inkább meglepetés. Meg amúgy is, adjunk egy esélyt...hátha ma nem merül fel ez a téma...~

Azt hiszem ez eddigi életem legjobb szülinapja. Nem mintha a szüleim nem tettek volna meg mindent, de még is csak más barátokkal bulizva ünnepelni, mint anyuékkal tortát vágni és valami filmet nézni a tévében.
- Köszönöm - mosolygok Gabrielre is az "elkésett" köszöntés hallatán, bár tudom, az én hibám, hogy késett. Hisz szánt szándékkal hallgattam el előle, hogy mit ünneplünk ma. És mégis kaptam tőle ajándékot és valahogy így még jobban örülök neki.
Közben szépen fogy a torta, Leah tényleg kitett magáért, és csak hevesen bólogatok az apró célzásokat hallva. Talán tényleg érdemes lenne ebbe az irányba haladnia.
- A lovardába? - pislogok meglepetten Erwan szavaira, és csak hitetlenkedve rázom a fejem. Hercegnőt.. kétlem, hogy valamelyik lovászfiút hívnák így, inkább egy lovat. Vagy bérelt nekem egy lovat, vagy... Nem.. az lehetetlen...
- Nem mondod hogy... - nyílnak nagyra a szemeim, majd megrázom a fejem és inkább a poharam után nyúlok.
- Nem, nem akarom tudni még - nevetek rá, nehogy valami rosszra gondoljon. Egyszerűen.. elég meglepi ért már ma, kell holnapra is.
- Szerintem megvan a magához való esze - fordulok Jill-hez, pillantásom Angie-ék felé vetve, miközben Leah kissé bátortalanul, de cselesen táncba hívatja magát Erwannal.
- És úgy látom, nincs okunk aggódni - teszem még hozzá, mert látszólag a napszemüveges srác visszavonulót fújt.
- Na jó, bulizni jöttünk, nem? - csendül hangom, miközben felállok Gabriel öléből, de meglepetésszerűen nem őt fogom kézen, hanem Jillnek nyújtom a kezem.
- Most magyarázd ki, hogy egy diák fejét csavartad el - nevetek kedvesemre, egy pajkos puszit cuppantva felé, és határozottan megindulok Jillel Leah és Erwan nyomában. Ha úgy adódik, és útba esik, talán még Angelat is elkapom a másik kezemmel.
- Hozd majd táncba Juliette-t is - fordulok még vissza az asztalnál hagyottakhoz. Nem, nem lerázni akarom őket, csak táncolni szeretnék. Viszont félek, ha rögtön, első körben Gabriellel kezdünk páros táncba könnyen elfeledkezünk a többiekről.