Könyvraktár

Tárgy: Könyvraktár Kedd 3 Szept. - 21:32

First topic message reminder :

Hosszas menetelés után lehet csak az alagsor ezen részére elérni, ugyanis meglehetősen rejtett. Nem, nem egy egyszerű könyvtárról van szó... Ebben a kicsi - de annál magasabb - teremben olyan tudások rejlenek, amiket egy alap diák nem biztos hogy képes lenne felfogni, vagy ha igen, akkor se túl könnyen.
Maga a helység az alagsor legeslegvégén, és még annak is a végén, lefelé, egy kis csapóajtón vezet. Ott pár méter menetelés után lehet megpillantani ezt a helységet.
Első ránézésre egy sima toronynak tűnhet, középen egy jókora asztallal, a falon pedig körös körül teraszokkal, kisebb-nagyobb korlátokkal biztosítva. Azonban amint valaki átlépi a küszöböt, hatalmas kattanás hallatszódik, és a teraszokon feltárulnak a könyvek, amiket eddig vastag fa zsaluk védtek a porosodás ellen. Két oldalról is vezet lépcső a szintekre, de alapvetően egy hatalmas csigalépcső az, ami körbeöleli a helységet, amin kedvünk szerint mehetünk be az ajtókon. Összesen öt emelet van tele könyvekkel. Maga a helység nagyon sötét, nincsen kupola vagy bármi odafent, ezért érdemes valami világító eszközt magunkkal hozni. Viszont éjszakai lopakodásra nem épp szerencsés hely, a gondnok erőszeretettel mászkál a kihalt csigalépcsőkön...

írta Mary Died

Tárgy: Re: Könyvraktár Kedd 5 Nov. - 13:08

Nem éppen úgy alakult ez a kis könyvraktár nézegetés, mint ahogy azt én képzeltem. Egyedül szerettem volna lenni és bár ez ritka alkalmak egyike, mégis akad, amikor az embernek ilyen kedve van, főleg, hogyha olyasminek akar utána nézni, amit esetleg nem kötne más orrára. Viszont mivel a szekrények nem az én érkezésemkor nyíltak ki, így bizonyossá vált, hogy valaki megelőzött és ez az illető nemsokára elém is kerül. Nem nagyon értem eleinte, hogy mi olyan furcsa a számára, de aztán hamar leesik ám a dolog, bár még így se sejtem, hogy az egyik tanárommal akadtam ma össze. Nem tanulni jöttem ide, hiszen az X-Birtok előtt is már dolgoztam, egyszerűen csak a képességemet szeretném kissé jobban kialakítani és megismerni mások képességeit. Oké, részben talán tanulásnak nevezhető ez az egész, de mégse úgy, mint aki még csak most ismerkedik meg a történelemmel, az érettségin már rég túl vagyok… még szerencse.
- Szérumot? De… minek? – bukik ki belőlem a kérdés, de csak utána áll ám össze a kép, főleg, amikor a férfi tovább beszél és kiböki azt is, hogy Bestia néven ismert a mutánsok között. Durva ez a mutáns név, én nem hiszem, hogy hozzá tudnék szokni valaha is a Neutronhoz, de hát még bármi lehet.
- Így már értem akkor a döbbenetet. Furcsa lehet most ismét emberi külsővel. – hümmögök is halkan, majd ez után történik meg a bemutatkozás is, így hát a kölcsönös kézfogás is. Tudom, hogy ő egy tanár a suliban, hiszen az ő nevüket azért felismerem, de mivel tudtom szerint többüket is lehet tegezni, így megmaradok ennél a formánál, max ha valami nem tetszik a másiknak, majd szól.
- Gondolom nem sokan láttak még így, bundák nélkül. Zavar a dolog? Szóval az, hogy én most blokkoltam a képességed. – kíváncsiskodom egy kicsit és kívételesen ezzel nem a másik agyára szeretnék menni, csak szimplán érdekel a dolog. Végülis megpróbálkozott azzal a bizonyos szérummal is, arról nem ő tehet, hogy nem jött össze… vagy mégis? A mutáció elméletileg nem eltűntethető, nem is értem, hogy miért akarnak egyesek megszabadulni tőle, így mások lehetünk, mint az átlag emberek, bár én… én nekem sajna csak ez jutott. Oké, menő dolog eltűntetni minden képességet, de azért valahol belül jobban örülnék neki én is, hogyha nem csak egy két lábon járó hazugságfelismerő lennék, hanem valami durvább, mondjuk mint Charles vagy Eric…

Tárgy: Re: Könyvraktár Szomb. 2 Nov. - 16:51

Végül az emberibb módszernél maradtam, és a lépcsőket választottam az ugrás helyett. Szerencsémre, hiszen akkor még, odafent, el sem tűnt magamon, hogy bármi is furcsa lenne, csak akkor, amikor már Ethan közelében jártam, és hirtelen a kezemre pillantottam. Teljesen más volt, mint amihez az elmúlt három évben hozzászoktam. A kék szőr eltűnt, és újra olyan volt a kezem, mint a régi Hank McCoy-nak, aki akkor szűnt meg létezni, amikor beadta magának azt a szérumot, ami Bestiává változtatta. Ezért is van az, hogy annyira lefagyok a normális önmagamtól, és bár pontosan tudom, hogy ez nem lesz állandó folyamat, csupán egy átmeneti állapot, mégsem nagyon tudok hinni a szememnek, hogy ez tényleg lehetséges, ezért, amikor Ethan rám irányítja zseblámpájának fényét, még akkor is kissé döbbenten nézek fel rá kezemről, de egy barátságos mosolyt varázsolok arcomra. Főleg, hogy most már nem is zavar be a bundaként szolgáló szőrréteg, meg a bőr, ami egyébként mindig nehezebben kivehetővé teszi az arcomat.
- Igen, azt hiszem, ebben egyetértünk. - bólintok egyet kijelentésére, és pillantásomat gyorsan körbe is futtatom a helységen, majd visszafordulok Ethan felé. Így aztán kérdése kicsit meg is lep. Hát persze, a diákok nagy része nem látott normális arccal, így nem is tudhatja, hogy ki vagyok. Annyira megdöbbentett az előbbi incidens, hogy eme tantusz kicsit késve esik le, de egy zavarodottabb vigyor kíséretében választ is adok a kérdésére.
- Beadtam magamnak néhány éve egy ellenanyagnak szánt injekciót, amitől kék szőr nőtt a testemre, és szörnyszerű lénnyé változtam. - felelem még mindig halvány mosollyal az arcomon.
- Mondhatni, kék szőrmók lettem, aki a Bestia nevet kapta. - fejezem be végül egy szélesebb vigyorral az arcomon, amikor pedig kezet nyújt, természetesen baráti kézfogást intézek vele.
- Hank. Hank McCoy. - mosolygok rá. Gondolom a névből már valamit sejteni fog, de nem árulom el azonnal, hogy egy itteni tanár vagyok. Bár a McCoy névről még akár neki is beugorhat ez a kis információ.

Tárgy: Re: Könyvraktár Csüt. 31 Okt. - 20:32

Amióta csak betettem a lábam ebbe a hatalmas terembe, azóta szűnt meg Bestia képessége. Tehát már láthatta odafent is magán, hogy nincs meg a bundája, így hogyha egy emeletet ugrana lefelé, bizonyára megsérülne, amely addig úgy maradna, amíg én itt vagyok. Tehát igen, okosabb dolog most emberi módon közlekedni, főleg, hogy ő se néz ki most másképp, ezt láthatja magán. Nem hiszem, hogy nem tűnne fel neki az, hogy más lábakon jár, nem azokon, mint amiken eddig. Na de csak lejjebb kerül a férfi, így végül szemeim is megláthatják azt, akit oly ritkán látni ilyen külsőben. Én viszont nem ismerem, még sose találkoztam vele személyesen, így hát fogalmam sincs, hogy kivel van dolgom, csak azt látom, hogy normálisnak néz ki és még csak nem is tűnik sokkal idősebbnek nálam.
- Hát úgy tűnik. Remek kis hely, és jó, hogy nem sokan járnak ide. – na nem mintha nem bírnám a társaságot, de mégis csak akadnak dolgok, amiket egyedül szeret elvégezni az ember. Viszont a hirtelen bekövetkező csend és bambulás meglep, így zseblámpámat a másik arca felé irányítom – persze nem a szemébe világítva -, úgy pislogok felé kérdőn, hogy most mi van? El se tudom képzelni eleinte, hogy mit néz ennyire, de amikor elnézést kér és kijelenti, hogy váratlan volt, leesik a helyzet.
- Ezek szerint neked is valami külső mutációd van, ami a közelemben megszűnt. Mi volna az? – ugyebár én nem láttam őt Bestiaként, mivel a képességem már rég életbe lépett, így amíg nem világosít fel arról, hogy ki is ő, úgy kezelem, mint bármelyik másik srácot a környéken. Szó se róla, eléggé strébernek néz ki, de attól még lehet jó arc.
- Mi a képességed? – most már érdekel és amúgy is gyűjtöm az infokat, hogy miféle képességek léteznek, ez a hely pedig nagyon is sokat segít benne. Bemutatkozni se ártana, így végül jobbom már a másik felé is nyújtom, amit ha elfogad, akkor megtörténik a kézfogás is.
- Amúgy Ethan Hestridge vagyok. – most pedig talán ő is el fogja árulni a nevét, így pedig jöhet majd az aprócska megdöbbenés tőlem. De akár hazudhat is… mondjuk, azt is felismerem, hála annak a bizonyos második képességnek, de talán azt nem tudja. Nem mondom el mindenkinek, nem véletlen tartom titokban és szerintem Charel és Eric se mondanak el mindenkiről mindent.

Tárgy: Re: Könyvraktár Szer. 30 Okt. - 23:01

Nem igazán számítok rá, hogy bárkivel is találkoznék itt, tekintve, hogy igen ritka az, hogy egy diák lejárna ide, ezért is lep meg annyira, mikor egy fiatal srác hangját hallom meg. Úgy látszik, lőttek a magányomnak, ami miatt gyakorlatilag ide "menekültem", tekintve, hogy amióta tanár lettem, nem igazán könnyű feladat a birtokon egyedül maradni. Ezzel persze semmi bajom, sőt, ahhoz képest még egész jól is kezelem szerintem a helyzetet, ahhoz képest, hogy ehhez az új munkakörhöz még nem vagyok annyira hozzászokva. Mondhatni, Bestia létemre meglehetősen jól alkalmazkodom, ez pedig már bizakodásra ad okot. Ha már szörny vagyok, legalább tudjam jól kezelni, nem igaz? Na de ideje visszatérni a jelenhez... úgy látszik, a srácnak nagyon is feltűnt, hogy már van itt valaki, és bár nem nagyon értem, mit nyer azzal, hogy megtudja, ki az, azért csak higgadtan elindulok lefelé a lépcsősoron. Igazából lejjebb is ugorhatnék egy szintet, tekintve, hogy gyorsabb és úgysem sérülnék, de most valamiért inkább maradok a hagyományosabb, "emberibb" megoldásnál, semmint annál, hogy a képességemet fitogtassam. Higgadtan, kimérten lépked, mint aki szeretné elkerülni ezt a találkozást, és ha azt nézzük, hogy gyakorlatilag egyetlen fogam sem fűlik semmiféle társasághoz, így ez szerintem egy bizonyos mértékben még érthető is. Azért mégis csak lépkedek, míg el nem érek a sráchoz. Ahogy a fény az arcára esik, már felismerem benne az egyik itteni diákot. Ha jól tudom, Ethan a neve. Ilyenkor szeretem magamban azt, hogy több mindent képes vagyok hosszútávon megjegyezni, ami így a nevek terén olykor meglehetősen jól szokott jönni.
- Látom, nem én vagyok az egyetlen, aki felfigyelt erre a helyre. - jegyzem meg, egy halvány mosollyal pillantva rá, ekkor azonban valami más vonja el a figyelmem. Egy pillanatra ugyanis váratlanul ér a képessége. Hallottam róla, hogy mit tud, de a hatásra mégsem voltam felkészülve. Megkövülten bámultam kezemet, melyen emberi ujjak jelentek meg, a karmaim eltűntek, a kék szőr pedig visszahúzódott, felszínre engedve fehér bőrömet, melyet már évek óta nem volt lehetőségem megpillantani. Gyakorlatilag még tudós létemre is teljesen elképedve állok, és csak meredten bámulok visszaváltozott, emberi végtagomra, úgy, hogy közben észre sem veszem, hogy már hosszú másodpercek óta képtelen vagyok megszólalni.
Végül csak megköszörülöm a torkom, és megrázom magam, hogy visszakerüljek végre a valóságba. Abba, ahol Hank McCoy nem több egy kék szőrmóknál.
- Bocs... ez elég... váratlan volt. - jegyzem meg egy újabb mosoly kíséretében, hogy leplezzem döbbentségem, és a furcsa érzést, melyet az incidens keltett bennem.

Tárgy: Re: Könyvraktár Kedd 29 Okt. - 18:22

Ha valaki rám néz, akkor legtöbbször egy tökéletes külsejű srácot lát, semmi többet, akit bizonyára csak a farka irányít, az, hogy minél több nőről lerángathassa a bugyit vagy hogy azok dobják el közeledése láttán. Nos, ez részben így is van, de másik részben a hataloméhség az, ami jellemez engem. Néhány napja az egyik nagyobb sétálásom közben ráakadtam egy olyan helyre, mely titkos tudásokat rejthet, olyanokat, amelyeknek hasznukat vehetem és amik nincsenek bent abban a bizonyos fenti könyvtárban, ahol már oly sokszor megfordultam. Igen, intelligens ember lévén elég sűrűn forgatok a kezeimben könyveket, de ezt a tevékenységet meghagyom a szobámban, minek mindenki szeme láttára olvasgassak? Ha meglátnak, úgyse hagynak békén, hiszen én vagyok a világ közepe. Na de a lényeg, hogy ma is az említett hely felé megyek, ugyanis szándékomban áll átnézni időről időre az egészet, hogy megtudjam, hol és mit rejt. Öt emelet nem kicsi és mivel a világítás is gyér, így mára már természetesen készültem, így zsebemben ott lapul egy nem túl nagy méretű, fekete színű zseblámpa is.
Letérek az alagsorba, majd ez után jöhet a végének megcélzása, hogy a csapóajtó után feltáruljon előttem az ismerős, csodálatos hely. Azt kissé furcsálom, hogy a könyvek már láthatóak, nem hallom ismét a kattanást, olyan, mintha lenne már itt valaki, de vajon ki? Kissé lassítok, óvatosan lépkedem befelé, mivel nem vagyok kíváncsi most bárki társaságára, így lassan sétálok be, majd célzom is meg a csigalépcsőt, hogy feljebbi szintre juthassak majd. Nem nézek ki extrán, csak úgy, mint mindig, tehát fekete nadrág, sportcipő és felül pedig egy rövid ujjú, fekete, lazább ing, melynek felső két gombja ki van gombolva. Nem szokásom túlöltözni, de ez a stílusom, ez kényelmes és egyben mégis kellemes. Na jó, talán ki kéne deríteni mégis, hogy ki van itt, így végül zsebembe nyúlok, előveszem belőle a zseblámpát, majd már fényt is gyújtok.
- Hahó! Tudom, hogy van itt valaki, gyere elő! – szólalok is meg kellemes hangomon, miközben kíváncsian figyelem meg a szinteket. Természetesen diákra számítok, de legyen az bárki, most, hogy itt vagyok, mindenféle képesség megszűnik létezni, tehát Hank is bizonyára észre fogja venni magán, hogy a szőr eltűnik a testéről, ahogy a lábán lévő mutáció is megszűnik. Az én közelemben úgy fog kinézni, akár csak egy normális ember. Bizonyára meglepi majd, én viszont egyelőre még nem látom a tanárt, csak lassan haladok felfelé, kutatva, hogy hol is rejtőzhet az, aki megelőzött engem és egyre inkább érdekel, hogy ki lehet itt, ezen az egyébként nagyon is csodálatos helyen.

Tárgy: Re: Könyvraktár Kedd 29 Okt. - 16:50

To: Ethan

Egy hely, ahol egy kicsit magam tudok lenni. Szeretek itt lenni a Xavier birtokon, de néha úgy érzem, ez az egyetlen, pontosabban a legtökéletesebb hely arra, hogy a magány egyetlen lakója lehessek. Ide nem sokan jönnek le, lévén, hogy eléggé el is van szeparálva az iskola többi részétől, sokak nem jönnének le ide az alagsorig holmi egyszerű könyvek miatt. Én viszont olyasmiket látok bennük, amiket mások nem. Nem egyszerű könyveket, sokkal inkább lehetőségeket. Mind-mind lehetőségek a tudomány és vele együtt a tudás egy-egy újabb kapujának a kinyitásához. Mondhatni, kulcsokként funkcionálnak, csak mi rajtunk múlik, hogy felhasználjuk-e őket, vagy hagyjuk elrozsdásodni. Meg itt legalább nem kell tartanom a kíváncsi, fürkésző pillantásoktól, és a nagy tömegektől, ahonnan a külsőm miatt úgyis csak kitűnnék. Eleget rejtőzködtem ahhoz a CIA-nál is a lábaim miatt, hogy tudjam, mik a megfelelő helyek ehhez. A különbség csak annyi, hogy saját hibámból most már az egész testem inkább emlékeztet a Bestiára, semmint Hank McCoy-ra, aki egykoron Charles és Erik munkáját segítette a mutánsok begyűjtése kapcsán. Akkor még legalább a tükröket nem kellett kerülnöm, hiszen a lábakat könnyedén el tudtam rejteni a kíváncsi szemek elől, mostanra viszont ez már sajnos nem egy választható opció. Így aztán csak maradnak azok a helyek, amelyek kevésbé látogatottak. Szerencsére tanárként úgyis bejárhatom keresztül-kasul a birtokot, és így jól is ismerem minden szegletét, de ennél még nem sikerült nyugodtabbat, és ami talán még fontosabb... üresebbet találnom.

Tárgy: Könyvraktár Kedd 3 Szept. - 21:32

Hosszas menetelés után lehet csak az alagsor ezen részére elérni, ugyanis meglehetősen rejtett. Nem, nem egy egyszerű könyvtárról van szó... Ebben a kicsi - de annál magasabb - teremben olyan tudások rejlenek, amiket egy alap diák nem biztos hogy képes lenne felfogni, vagy ha igen, akkor se túl könnyen.
Maga a helység az alagsor legeslegvégén, és még annak is a végén, lefelé, egy kis csapóajtón vezet. Ott pár méter menetelés után lehet megpillantani ezt a helységet.
Első ránézésre egy sima toronynak tűnhet, középen egy jókora asztallal, a falon pedig körös körül teraszokkal, kisebb-nagyobb korlátokkal biztosítva. Azonban amint valaki átlépi a küszöböt, hatalmas kattanás hallatszódik, és a teraszokon feltárulnak a könyvek, amiket eddig vastag fa zsaluk védtek a porosodás ellen. Két oldalról is vezet lépcső a szintekre, de alapvetően egy hatalmas csigalépcső az, ami körbeöleli a helységet, amin kedvünk szerint mehetünk be az ajtókon. Összesen öt emelet van tele könyvekkel. Maga a helység nagyon sötét, nincsen kupola vagy bármi odafent, ezért érdemes valami világító eszközt magunkkal hozni. Viszont éjszakai lopakodásra nem épp szerencsés hely, a gondnok erőszeretettel mászkál a kihalt csigalépcsőkön...

írta Mary Died

Tárgy: Re: Könyvraktár