Pietro Maximoff

„A pofátlanságnak vannak olyan magas fokai, amiért nem jár büntetés, csak csodálat.”

Userinfó: Főkarakter

Név: Pietro Maximoff
Mutáns név: Higanyszál
Születési dátum: 1964. szeptember 3.
Besorolás: Független
Képességek: Gyorsaság

Elsődleges képesség: Gyorsaság
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 7 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Röviden összefoglalva emberfeletti gyorsasággal rendelkezem, ami király egy cucc. Hangsebességgel, hogy pontos legyek. Nem okoz gondot átrohanni egy tavon vagy falra mászni, mert időben leelőzöm a fizikai gátakat, amik az átlagemberekre hatással vannak, mint például a súrlódás. Az elképzelés érdekében, hogy milyen veszettül jó lehet a helyemben lenni elmagyarázom mennyire lecsökken a te tempód az enyémhez képest; volt már olyan napod, amikor nagy sietségben voltál az ATM-nél és tudtad, hogy biztosan el fogsz késni, de az előtted lévő annyira nem tudta mit kell most csinálnia, hogy egy egész örökkévalóságnak tűnt a várakozás? Most képzeld el milyen lehet minden egyes nap, olyan emberekkel körülvéve élni, akik nem tudják hogyan kell használni az ATM-et. Lassúnak érzem a világot magam körül, ásítva elemelhetem a pénztárcádat is a kezedből, anélkül, hogy te benned a hiány érzete egyáltalán felmerülhetne. Fogócskában én vagyok az ász és gondolj bele mi van, ha megpöcköllek vagy elkezdek körülötted őrült módon rohangálni, marad-e levegőd? Mindkettő fájdalmas lesz.
Képesség távlatai: Kellő gyorsasággal képes lehet elemelkedni a földtől, felette közlekedni, mintha repülne, pedig lábainak mozgása teszi mindezt lehetővé; az általuk keltett légáramlat vagy a nagy erő, ami túlnövi a gravitációs vonzásét. Persze, fizikusok tisztje az ok pontos megnevezése.

Jellem: Először is, kikérem magamnak a kleptomán megnevezést, a helyes kifejezés a műgyűjtő. Mű-gyűj-tő, mondjam lassabban a kedvedért.. ? Szeretek mindenfélét összegyűjteni, többek közt a beszerzés élményéért. Mondtam már, hogy egyszer egy belvárosi irodaház igazgatójának kezéből vettem kölcsön egy tollat? Vicces volt utána az arckifejezése, ahogy eluralkodott rajta a meglepődéssel kevert értetlenség. Igazán szórakoztató, üde színfolt satöbbi, satöbbi. Az íróeszközt meg jó áron eladtam, állítólag ezüst volt. A tanulás nem köt le, a munkakeresés sem, minek ha mindenem egy szemhunyásnyi idő alatt megszerzem? Túl unalmas a padot koptatni, nem előnyöm a nyugodt várakozás vagy a halvérűekre jellemző türelem. A munka gondolatáról nem beszélve, a hideg is kiráz tőle. Brr.
Keresem a kihívásokat, hogy kitapasztalhassam a határaimat és adrenalinnal dúsítsam a mindennapjaimat. Folyton pörgök, ha beszélgetés közben csend áll be javítok a helyzeten, ha nincs mit csinálni feldobom az első eszembe jutó gondolatot, ahelyett, hogy a leállás veszélyét megkockáztatnám. Kihasználom az utolsó másodpercet is a napban, ami nem jelenti azt, hogy ne tartanám a világ egyik legjobb dolgának az alvást. Meg a videojátékokat. Az evést - tudod, gyors emésztés. Gyakran láthatsz almát a kezemben, chipset vagy bármi rágcsálni valót, amivel szintén el tudom ütni az időt, de kisebb méretű labda is előfordulhat, amit fel-feldobok a levegőbe, de a legegyhangúbb pillanatokban más játékot űzök. Lehetek egyszerre két helyen is, te legalábbis így láthatod, ha másfele nézel egy másodpercre. Mások úgysem hiszik el, mit mondasz rólam, mit láttál pontosan, bolondnak fognak tartani. Nem lehetséges, hogy valaki ilyen villámléptű legyen, biztosan hiányzik az egyik kereked.. Mókás az embereket szívatni, de azért az elmegyógyintézetbe nem teszem be a lábamat, van az a határ, meg én se vagyok szívtelen. Csak szórakozom, mindenféle károkozás nélkül. Alapvetően segítőkész vagyok, nem is harapok nagyot, hogy elriasszalak és barátságosakat kaffantok bárki fia-borjának; kivéve, ha mégse.
Nem kell ecsetelnem mindezek után mennyire veszem komolyan az élet nagy dolgait, ha kell egy évszakot is átviccelek következő évre..
Külső: A megszokottól kicsit eltérő színű hajjal áldott meg az én drága és egyetlen édesanyám, csodálom nem kapott szívrohamot, amikor felfedezte a hamuszürke hajszálakat a fejemen. Félhosszan, menetszéltől kócosan ül üstökömön, néha egy pilótaszemüveget ágyazok bele nagy száguldás előtt - egy laza 350 km/h nyitott szemmel, szerinted?! Száznyolcvan centis magasságból szemlélem a körülöttem lévőket, tehát nem lógok ki nagyon a tornasorból vagy süllyedek alá, nézőpont kérdése.
Állítólag mosolygós barna szemeim vannak, de magyarázza már el nekem valaki hogyan tud egy testrész a száj kivételével erre.. Különben ívelődik elégszer felfelé az a bizonyos görbület, nem rejtem sose véka alá a jókedvem, idegesítsek ezzel bárkit is. Borosta nem szokta kísérni, azt meghagyom a kemény férfiállatoknak. Legfeljebb pelyhedzek, mint egy imádnivaló kiscsibe. Egy lazább, egyszerűen öltözködő kiscsibe. Najó, nem vagyok tollas jószág, egy golden retrieverhez jobban hasonlítok.

Előtörténet: Lehet akár novellaszerűen, halszálkásan, de a legegyszerűbb, ha prózai elbeszélésben teszed meg. Nincsen sem minimum, sem maximum, de reméljük, hogy nem két mondat lesz, és azt sem, hogy tizenöt A4-es. Egészséges leírás.