Demetrius Jones

"Ha békét akarsz, készülj a háborúra."

Userinfó: Főkarakter neve: Eric Lensherr

Név: Demetrius Jones
Mutáns név: Az idegen
Születési dátum: 1958.10.25. Phoenix, Arizóna
Besorolás: Független
Képességek:

Elsődleges képesség: Képességblokkolás
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: Születésétől
Képesség jelenlegi szintje: A kifejezetten rá irányzott képességek nem hatnak rá. Azok, amelyek területre hatnak, mint tűzgolyó, földrengés, járványok, természetesen őt is érintik.
Képesség távlatai: A képesség már elérte maximumát.


Jellem: Gyerekkoromtól fogva meglehetősen türelmetlen jellem vagyok, önfejű és nyughatatlan, ezzel együtt viszont törekvő, szorgalmas, és bátor.  Hiszek a törvények erejében, még akkor is, ha sokszor a saját normáim szerint cselekszem. Sokszor lázadok olyan dolgok ellen, amelyeket természetesnek kéne tartanom, de ez abból fakad, hogy kisfiúsan jókedélyű vagyok. Igyekszem tanulni a hibáimból, és olyan álhatatossá válni, amilyennek a képességem alapján kéne.

Külső: Mit is mondhatnék? Nem szándékozom direkt jól kinézni, egyszerű, átlagos pasinak mondanám magamat, ennek ellenére a külsőm eredendően ápolt, és jóképűnek teremtett a mindenható, mondhatnám így, ha nem lennék ateista, és a két lábon a földön járó egyén. Zafírkék pillantásomat azok nehezen viselik, akikre neheztelek, de akivel jóban vagyok, igen jó benyomást tudok tenni. Az elegáns öltönyöket, nyakkendőket képviselem, sokan meg sem mondanák, hogy rendőrbíró vagyok, inkább nézek ki valami üzletembernek. Ha nagyon komolynak akarok kinézni, még egy szarukeretes szemüveget is felteszek, amely nem lencsét tartalmaz, tökéletesen átlátszó az üvege, nincsen rá szükségem. Legtöbbször frissen borotvált vagyok, üde illatot árasztok. A testemet jó kondiban tartom, de időnként koplalnom kell, mert az izmos test eltunyulhat, pocakom nőhet, ha nem vigyázok.

Előtörténet: Hiába volt már meg a képességem születésem óta, miután gyerekként nem ismertem a mutánsokat, fel sem merült, hogy én is közéjük tartozom. Főleg mivel nekem nem jönnek elektromos kisülések az ujjaimból, egész egyszerűen védett vagyok ellenük, ami nem túl látványos. A szüleim gyerekoromban katonai iskolába adtak, ahol már hat évesen megtanultam hogy csakis fegyelmezetten élhetjük az életünket. A rendőri pálya mégis jobban vonzott, ezért az első adandó alkalommal átnyergeltem, és a középiskolát már rendőrtiszti előkészítőn indítottam. Itt ért az első meglepetés, és őrült ámokfutót kellett egy gyakorlat alkalmával megfékeznünk, aki a telekinézishez értett, és a rá lőtt golyóimat visszafordította felém, ám azok a közelembe se értek, mintha láthatatlan pajzs vont körbe, egész egyszerűen leestek, nem okoztak bennem kárt. Két kormányügynök figyelt fel rám, akik beavattak a mutánsprogramba, amelyről még alig tudott valaki. A rendőrtisztit már az ő pénzükön végeztem el, kimagasló eredményekkel, kapcsolati tőkével. Soha nem az utcán kellett dolgoznom, mint társaimnak, egyetlen feladatom a baráti mutánsok védelme, és a veszélyesek likvidálása lett. Hamar megértettem, hogy ez a sorsom. Ha ölnöm kellett, megtettem, a nagyobb jó érdekében. Egészen addig zavartalan volt a pályafutásom, amíg meg nem ismertem Joanne-t. Egy illuzionistát kellett volna bevinnem, aki hiába próbálkozott a trükkjeivel, éppen megbilincselni kezdtem volna, amikor valaki leütött. Amikor magamhoz tértem, akkor néztem csak vissza a biztonsági felvételeket, és raktam össze a történetet. A nyomában vagyok már ki tudja mióta, hogy elmondhassam neki, mi is történt, hogy ki vagyok. Túl régóta már. Nem bosszúszomjas vagyok,  egyszer már majdnem feladtam, de végül ráakadtam, hogy hol is szándékozott letelepedni. North Salemben. Már jártam itt korábban. Hiba volt visszatérnem, de meg kell őt ismernem. A hosszú évek alatt kötődni kezdtem hozzá, gyakran aludtam el a fényképével. Azt hiszem beleszerettem, pedig nem is ismerem...