Kayla & Logan

First topic message reminder :

A Logan néven ismert férfi számára nem idegen a közeg, ahol jelenleg tartózkodik, ám kivételesen nem szórakozni jött ebbe a füstös, alkoholtól bűzös kocsmába, ahol a sör úgy folyik, mintha csapból öntenék...sörcsapból...szóval annak ellenére, hogy hivatalos ügyben van itt, legurított már jó pár korsóval, erre azonban szüksége volt, ugyanis ez a hely egyike azoknak a vén lélekvesztőknek, amik nem csak piával, de emellett zenegéppel, és részeg kórussal is rendelkeznek, neki pedig nagy szüksége volt az érzékeit tompító méregre ahhoz, hogy ne belezzen ki senkit, ha záros határidőn belül nem szűnik meg a részeges kornyikálás, az pedig lehet elijesztené az informátort. Azt pedig nagyon nem szeretné, ugyanis állítólag ez a valaki olyanról tudna neki információkkal szolgálni, akire már rég óta vadászik: saját magáról.
Csendben tűri hát egyenlőre a lármát, aztán pedig a csendet is. ez utóbbi meglepi, és lassan, felvont szemöldökkel fordul hátra, hogy kiderítse, miért nem dobnak újabb érmét a gépbe. Az eddig lelkesen kornyikáló önjelölt dalnok többedmagával bámul egy új érkezőt, egy szép arcú, formás testű nőt, aki valamilyen oknál fogva épp Logan asztala felé tart. Kezd ismerős lenni neki a helyzet, de nem panaszkodik. Dögös csajoknak mindig van hely az asztalánál, ha máshol nem, hát az ölében.

Összeráncolt homlokkal fordul a nő felé, amikor meglátja a szeme sarkából, ahogy hirtelen mintha 20 éves fiatalodna szellemileg, és úgy kezd el viselkedni, mint egy Barbi reklám. Szó se róla, eddig se féltette attól, hogy a polca leszakad a Nobel díjai súlyától, és maguk alá temetik őt de...a franc tudja, valamiért olyan furcsa ilyennek látni őt. Pedig még nem ivott egy kortyot sem...elvileg...
-Milyet? - Kérdi, mert egy pillanatra el is felejti, miről volt szó, aztán leesik neki, és mint a villám hozzáteszi: - Ja, igen. Állandóan. Mindig akad olyan hülye, aki azt hiszi, jobban bírja nálam.
Kezdi viszont nagyon zavarni ez a mézes mázas cukiság. Olyannyira, hogy messzebb is próbál húzódni életében először, amikor az azért még mindig dögös nőszemély közelebb húzódik, viszont eléggé alábecsüli ahhoz, hogy az érintése ellen esélye se legyen védekezni, és mielőtt felfogná mi történik, olyan migrén tör rá, hogy a gyötrelem már az arcára is kirajzolódik.
-James....Howlett? - Mondja, mint akit meglep, hogy ezt hallja, aztán már tényleg hátrébb húzódik, a sörre sandít, és messzebb tolja a félig kiürült korsót.
-Tudod...lehet ma este kivételesen mégis eleget ittam. Neked pedig jobb lenne, ha inkább hazamennél, mielőtt rájössz, hogy a részeg...bocsánat, délceg herceged annyira nem is nemes, mint elvárnád. No, További szép estét...
Ezzel felpattan, és megindul kifelé. Nem tudja, miért hasogat így a feje, de kezd gyanakodni, hogy valaki valamit az italába tett. Valami durva anyagot, ha ennyire rosszul van tőle. Nem tarthat örökké a hatás, de egyenlőre jobb eltűnni innen. Ha a csacsogó nő tovább követi, nem ellenkezik, csak odakint fordul szembe vele, ragadja meg a vállainál fogva, és szorítja a falhoz.
-Na jó, elég a színjátékból! Ki a fene vagy te, és mit akarsz tőlem???
Nem szorítja durván, mégis csak hölgy az illető. Épp annyira tartja csak ott, hogy érezze, nem tudna kiszabadulni ebből a helyzetből.

A nő kíváncsi kérdésére újra felhúzza a szemöldökét, és rásandít. Máskor örülne, ha nem tudna elijeszteni egy ilyen cicababát, sőt, meg sem próbálná máshova küldeni, most viszont abszolút nem alkalmas az idő erre. Kár, igazán kár.
-Azért, mert rosszul fest, amikor úgy iszom az asztal alá őket, mintha egy ötévessel ivópárbajoznék.
Újra belekortyol az italába, és közben azért szeme sarkából figyeli a jövevényt. Az, hogy nem öntött a csaj semmit az arcába önmagában is elég meglepő, ez a sértett hang viszont...
-Azért, mert úgy gondolom, túl jó vagy egy ilyen helyhez. És most...
Ám elharapja a mondandója végét. Őszintén, nem számított erre a válaszra. Ha kiderül, hogy ő hol lakik? Ez az egész olyan meglepően jól megy, hogy komolyan át kell gondolnia, mit is mondott eddig. Azt már megszokta, hogy vannak nők, akik a rosszfiúkra buknak, de hogy a kőbunkókra?
-Tudod mit? - Dörmögi aztán, megújult lelkesedéssel, és a nőre mosolyog. - benne vagyok, de csak ha nem ezen a lepra helyen rendelünk. A sörük túl vizezett, hogy megölje a baktériumokat a korsó alján, és nem szeretném, ha túl korán esnél ágynak.
Arra pedig, hogy hol lakik, megvonja a vállait, miközben feláll, és ledob egy bankót a pultra a kiivott korsója mellé.
-Messze innen. Nagyon messze, szóval lehet jobb lenne, ha inkább hozzád vinnélek haza. Szóval, mehetünk? Ismerek egy jobb kocsmát a környéken.
Nem, nem számít rá, hogy igent mond. Meg sem fordul a fejében, de ha ez nem ijeszt el minden épp eszű nőt, anélkül, hogy rendőrt hívna, akkor mi?

Az utolsó szellemes gondolata után visszafordul a söréhez, és azt vedeli tovább, ám képességeinek köszönhetően nem kell néznie a nőt, hogy tudja, továbbra is felé közeledik. Jól hallja minden lépését, később pedig minden szívdobbanását, amikor már egészen közel ér, és érzi bódító, és valamiért ismerős illatát. Na nem arról van szó, hogy nem érné meg nézni a nőt, csupán arról van szó, hogy lát valamit az arcán. Ez a csaj nagyon odavan valakiért, és mivel biztos benne, hogy nem őérte, ezért inkább a sörével foglalkozik, és vár tovább. A köszönésre csak egy morranással válaszol, a kérdésre viszont már felvonja a szemöldökét, és újra felé sandít.
~Lehet vele kéne találkoznom?~
-Nem először vagyok itt, és a többi vendég megtanulta már, hogy nem jó ötlet kartávolságon belül lenni - feleli érces hangját, és aztán egy nyelésre végzi ki a sörét.
~Á, kizárt, hogy ilyen dögös informátorom legyen. Mit tudhatna ez a cicababa egy hozzám hasonló bunkóról?~
Közben megkapja a következő korsó sörét, és azt kezdi el kortyolni. Máskor kapva kapna az alkalmon, hogy megpróbálja felszedni ezt a nőt, sőt, hülyére verné az egész kocsmát, hogy vele mehessen haza, de ezúttal sajnos vár valakit, és nem szeretné, ha elijesztené az informátort ez a csaj.
-De, ha már így itt vagy, van kedved hazamotorozni velem? Ha megvársz kint, egy perc, és jövök.
~Úgyis eleget vártam már rá. Ha nem jön, fulladjon meg az informátor. Jobb, ha evakuálom innen a hölgyet, mielőtt a csorda rávetné magát.

A Logan néven ismert férfi számára nem idegen a közeg, ahol jelenleg tartózkodik, ám kivételesen nem szórakozni jött ebbe a füstös, alkoholtól bűzös kocsmába, ahol a sör úgy folyik, mintha csapból öntenék...sörcsapból...szóval annak ellenére, hogy hivatalos ügyben van itt, legurított már jó pár korsóval, erre azonban szüksége volt, ugyanis ez a hely egyike azoknak a vén lélekvesztőknek, amik nem csak piával, de emellett zenegéppel, és részeg kórussal is rendelkeznek, neki pedig nagy szüksége volt az érzékeit tompító méregre ahhoz, hogy ne belezzen ki senkit, ha záros határidőn belül nem szűnik meg a részeges kornyikálás, az pedig lehet elijesztené az informátort. Azt pedig nagyon nem szeretné, ugyanis állítólag ez a valaki olyanról tudna neki információkkal szolgálni, akire már rég óta vadászik: saját magáról.
Csendben tűri hát egyenlőre a lármát, aztán pedig a csendet is. ez utóbbi meglepi, és lassan, felvont szemöldökkel fordul hátra, hogy kiderítse, miért nem dobnak újabb érmét a gépbe. Az eddig lelkesen kornyikáló önjelölt dalnok többedmagával bámul egy új érkezőt, egy szép arcú, formás testű nőt, aki valamilyen oknál fogva épp Logan asztala felé tart. Kezd ismerős lenni neki a helyzet, de nem panaszkodik. Dögös csajoknak mindig van hely az asztalánál, ha máshol nem, hát az ölében.