6-os Szoba

First topic message reminder :

Ez a szoba adott otthont Gabriel-nek még diák korában, és meg is látszik rajta. A szobát díszítő poszterek élei minden centiméterét vastag celluxal ragasztották a falhoz, az éjjeli szekrényeken álló lámpák szintén szinten le vannak ragasztva, illetve nincs egy könyv vagy papír sem sehol, ahol szél érhetné.
A szobára jellemző katonás rend régen azért volt szükséges, nehogy Gabriel még tovább rontja a dolgot a "forgószél effekttel", mostanában viszont főleg inkább azt jelzi, hogy az emeletes ágy gazdája nem tölt valami sok időt itt. Sokáig szobatárs nélkül tengette itt napjait, mígnem valaki elfoglalta a másik oldalon lévő egyszemélyes ágyat.

-Te még órákra jársz? - Kérdem meglepetten, hisz nekem már nem kell ilyesmivel foglalkoznom, az más kérdés, hogy Logan továbbra is tart nekem meghitt edzéseket hármasban. Csak ő, én, és a TAJ kártyám.
-És milyen óráról lógsz? Hú, ez bizarr...elvileg most be kéne kísérjelek, vagy mi...á, túlzottan összezavarodtam, vegyük úgy, hogy nem hallottam, mert tényleg fogalmam sincs, mit kéne ilyenkor művelnem egy X-el. Mondjuk...
Ránézek az órára. Fura...gondolom svájcit csinált, a toll is eléggé puccosnak tűnik, de vajon Svájcinak számít e egyáltalán a cucc, ha itt készült, mintegy 15000 km-re az Alpoktól? Á, nem is fontos.
-Mondjuk, sok mindenről most már úgysem maradhatsz le. Ami viszont azt jelenti, hogy nekem meg dolgom van. Meg...gondolom át is kell szerveznem pár dolgot...
Az ágyamra sandítok, és megvakargatom a tarkómat. Mégsem kérhetem meg, hogy legyen máshol hajnali 3-ig. Na mindegy, ez az én problémám.
-No, még egyszer, üdv a hatosban és...majd még összefutunk. Pá.
Ezzel eltűnök, és magára hagyom, had ismerkedjen a szobával. Egy szobatárs...pont amikor azt hittem az élet ennél nem is lehetne furább...másfelől, anyagi gondom biztos nem lesz mellette. Egyszer tuti meg kell kérdeznem, milyen játékok vannak azon a gépen, unok 200 diákkal osztozni egy rühes Nintendo-n.

//Köszi a játékot, és üdv a szobában //

Szobatársam megjegyez valamit amire nem igazán figyelek, mert már analízáltam és valószínűsítem, hogy mit mondott, mint egy kisgyerek, akinek épp most magyarázták el a gravitációt.
- Igen igazi. Remélem is, hogy a diákokat fogják be.
Még csak említés is, hogy nekem a nyáron téglát kell gyártanom nem hangzott túl lelkesítően, de szerencsére igaza van az új szobatársamnak, bár még nekem is lenne hova fejlődnöm a képességem terén. És ekkor visszatérünk a számítógépemre, hogy vajon azt is én készítettem-e.
- Részben, egy technokrata mutáns ismerősöm segítet, elmagyarázta az egyes részek működését és a bennük rejlő lehetőségeket és az alapján alkottam meg a részeit, amit ő összerakott nekem, majd felrakott rá mndent, amire szükségem lehet.
Magyarázom, miközben megjelenik a digitális óra, rajta a svájci órák tipikus jele, bár ezt nem sokan ismerik még. Mivel a dolgom vele szembe elvégeztetett, így elkezdek pakolni. A könyveimet az íróasztal alá a bőrönddel együtt, ahogy szoktam, ruháim a szekrénybe és minden más is a helyére.
- Valamikor még én is diák voltam, de aztán a prof bevett a csapatba, bár néhány órán most is részt kéne vennem.
Vallom be bűnömet, hogy nem igazán járok órára, ha mégis, akkor annak nyomos indoka van: nincs jobb dolgom, ami igen csak ritka.

//Lassan szerintem zárjuk le, beköltöztem és a szigeten úgyis együtt vagyunk

-Ó, szóval annyira valódi, amennyire bármi más? - érdem, egy cseppet sem foglalkozva azzal, hogy kicsit ingerültebb a hangja. Ami azt illeti, nagyon fel sem tűnik, ha meg mégis, betudom annak, hogy utál költözni, amit meg tudok érteni. Én is itt élek, pedig bejárhatnék a suliba Hawaii-ról is.
~Hmm...vajon drága ott egy kis viskó a tengerparton?~
-Á, nyugi, ha arra kerül a sor, úgyis a diákokat fogják majd be. Nekik kell gyakorolni, nem nekünk. Neked legalábbis semmiképpen, ahogy látom...
Újra megforgatom a tollat. Érdekes lenne, mit mutatna vajon egy részletesebb elemzés. Mégis csak a semmiből került ide, vagy mégsem? Itt viszont leesik valami, és a számítógépre tekintek.
-Várjunk...akkor azt is te teremtetted? Wow...
Aztán megjelenik a digitális óra, én pedig boldogan kapom fel, és némi feszegetés után kidobom a régit, és a helyére ragasztom ezt a falon.
-Szuper...mindig is utáltam a mutatósokat....nem is tudom, ez hogyan került ide anno. Na mindegy...Szóval, te is elvégezted a sulit, vagy csak X-menként kerültél ide? Ne haragudj, de borzasztó az arcmemóriám, és alapból sem vagyok egy társasági lény, szóval...hát kevés emberre emlékszem akihez nem volt közvetlenül közöm na.

Tudom, hogy magyarázatot keres a képességemre, de vagy ennyire hülye vagy csak játsza a hülyét. Nem szerencsés egy hangulatemberrel kezdeni, hiszen amíg egyik percben bírja a viccet, következőben lehet, hogy nem tűri és Gabe szerencsétlenségére az vagyok és már kezd kikészíteni.
- Nem vagyok bűvész és a toll nem fog víz hatására osztódni, egy hagyományos íróeszköz.
Mondom egy kicsit idegesebben, mint kéne.
- Remélem nem.
Mondom és nincs az az isten hogy én téglát gyártsak napi 24 órában csak azért, hogy építhessünk egy második palotát, ha már készíthetek is egy komplett házat, igaz nem próbáltam még, de biztos van valaki, aki még képes az anyag manipulálására és tud segíteni nekem. Ekkor eltűnik és megjelenik az ágyán, ami rugózni kezd. Legalább már én tudom az ő képességét.
- Nem szoktam elől hagyni a cuccaimat.
Közben újra megnyugodtam, mint ahogy egy igazi hangulatemberhez illik, aki túl gyorsan kapja fel a vizet, majd nyugszik is meg azzal a lendülettel. A kérésére elkezdem a szobában lévő, néha eléggé zavarba ejtő érzelmeket a kezembe koncentrálni és egyszer csak megjelenik egy digitális óra.

-Pont, mint minden bűvész - mondom, és még mindig a tollat nézegetem. - Bármit képes vagy előhozni? Vagy hogy működik ez? És meddig? Mert ha mondjuk víz hatására osztódik, vagy ilyesmi, azt szeretném előre tudni.
Aztán megvonom a vállaim, és elteszem a tollat a zsebembe. Na igen, ebben a suliban hajlamosak rögtönözni.
-Hja, kezdenek fogyni a helyek, most, hogy egyre többen mondanak igent. Ha így folytatjuk, lehet az lesz a nyári foglalkozás, hogy építenünk kell egy második kastélyt a szomszédba. Azt már tudom, téglát honnan szerzünk hozzá.
Aztán teleportálok egyet, és megint az ágyamra huppanok le, rugózva egy kicsit, mielőtt az erők kiegyenlítődnének, és a testem megállna egy magasságnál.
-Nos, üdv a hatosban. Marha rég volt szobatársam, szóval bocsi, ha eleinte elfelejtkeznék a dologról és...nos, mint látod, nem szoktam semmit elől hagyni, amiben a szél kárt tudna tenni. Ezt neked sem ajánlom. Én meg....asszem nem árt, ha szólok pár embernek, hogy ne szökjön be ide csak úgy...hmmm....
Megvakarom a fejem, körbe nézek, aztán megállapodik a tekintetem a fali órán.
-Ceruza elemet tudsz csinálni? Vaaaagy...inkább egy új digitális órát? Ez a idegeimre ment már....

A mutatványom végre feltörte a jeget, majd visszatért a nyakkendőhöz, ami már kezd lerágott csonttá válni, hiszen már befejezett téma és nem igazán érdekel a nyakkendő gyűjteménye, még akkor sem, ha nincs neki. Nekem sincs sok mindenem mégsem kötöm az emberek orrára, ha meg szükségem van valamire, akkor csak egyszerűen létrehozom. Minek sírni, hogy szeretném ezt vagy azt, ha az ember képes megteremteni magának. Persze én könnyen beszélek, hiszen a mutációm ilyenekre képes, de ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Ekkor előkerül a gépem, ami igazán elvarázsolja, de legalább nincs több szó a nyakkendőről ami a kilincsen foglal helyet vagy akárhol máshol, de a képességem is szóba kerül.
- Igen egy bűvész vagyok, aki a semmiből teremt dolgokat.
Leginkább nyakon vágnám a hülye kérdései miatt, de ismerheti a képességemet, így valószínűleg magyarázatot keres rá, de én jelenleg nem árulom el neki, majd úgyis kiderül, ha úgy alakul.
- Nem tudom, hogy kapunk-e 3. szobatársat, mert húsz perccel ezelőttig azt sem tudtam, hogy máshova kell költöznöm.
Tényleg fogalmam sem volt semmiről, amíg a levél meg nem érkezett.

-Csúcs! - jelentem ki lelkesen összecsapva a két kezem - Mondjuk nem hordok nyakkendőt, szóval ha mégis látsz egyet a kilincsen, ami nem a tiéd, akkor az inkább azt jelenti, hogy két részeg diák eltévesztette a szobát, és mivel itt az ilyen tilos...khmm...szóval talán mégis jobb, ha ellenőrzöd, mi van itt bent.
Aztán tovább figyelem a gépét. Nem semmi. Ez még jobbnak tűnik, mint amik a gépteremben vannak, bár azok is elég furák. Komolyan, ha meglátná egy gépmániás, tuti oda akarna költözni. Aztán csak pislogok.
-Nem a NASA? Akkor...jééé..te ilyen bűvész vagy? - Kérdem meglepetten, és átveszem a tollat, amit aztán kíváncsian forgatok az ujjaim között.
-Marha jó, sosem mondanám meg, hogy nem igazi. Hogyan csinálod?
Aztán megvakarom a tarkóm, és az utolsó ágyra sandítok, ami egyenlőre üresen áll.
-És mond, tudsz arról valamit, hogy duett maradunk-e, vagy lesz egy harmadik sorstársunk is?

Elgondolkodva nézek körbe, aztán megvonom a vállam.
-Nos, a szobának annak a felét nem szoktam használni semmire...ágy értem, párszor ugráltam az ágyon, szóval ha kicsit nyikorogna, akkor bocsi, de amúgy, pakolj ahova jól esik, tényleg.
Szegény fazon, olyan merevnek tűnik, biztos ő is zavarban van még ez az egész miatt, legalább annyira, mint én. Na, de ha szobatársak leszünk, nem ártana jobban megismerni, azon túl, hogy tudom a nevét, és hogy néha veszélyes hülyeségeket csinál ő is,a jó ügyért...vagy miért.
-Szóval...biztos ami biztos, ugye tudod, mit jelent az, ha egy nyakkendőt akasztanak a szoba kilincsére? - Kérdem mosolyogva, aztán gyorsan megrázom a fejem.
-Ne aggódj, nem tervezek itt ilyesmit...gyakran...khmm....szóval, nekünk még sosem volt alkalmunk beszélgetni, mi a véleményed...BASSZUS, EZ TIÉD?! - Kiáltok fel, amikor meglátom a számítógépet, amit kipakol. Akkora guru nem vagyok, de álló ház? A monitor meg színes? ÉS van benne CD meghajtó??? Te jó ég, a Proci is meglehet egy 386-os legalább!!!
-Besegítesz a Nasa-nál, vagy honnan szerezted ezt?

Igen, bekopogtam nem nagyon volt fogalmam, hogy milyen lesz a társam, így nem érhet csalódás. Ugyan válasz nem érkezett, de valaki kinyitotta az ajtót. A leendő szobatársam volt az. Miután beengedett körbenéztem és a szobába nagy volt a.... Mi is? Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak erre, látszott a szobán, hogy a tulajdonosa régen lakik itt és az is, hogy nem igen volt ahhoz szokva, hogy vele lakik valaki.
- Szóval nem, én lennék az új szobatársad.
Leraktam az első kör csomagomat, majd visszafordulok a következőért. Ha végzek akkor új szobatársam felé fordulok.
- Hova rakhatom a cuccomat?
Ha társam megmutatja, akkor odateszem, ahova mondja.

Épp a Galaxis Útikalaúz Stopposoknak című regényt olvasom, mikor valaki kopogtat az ajtómon, és pedig nyomban az órára nézek. A hülye ragasztó miatt sajnos azóta sem tudtam elemet cserélni benne, szóval a hajnali 2 óra, 37 perc amit mutat nem segít sokat, de legalább nem ketyeg állandóan idegesítően. Hát ez is valami. Minden esetre, kicsit korán van még...csak nem lógott el pár óráról, hogy velem találkozzon? Izgatottan csukom be a könyvet, és teszem el az egyik fiókba, mielőtt az ajtóhoz lépnék, és szélesre tárnám azt, ahol meglátom...nos, nem azt akire számítottam.
-Á, itt a monitor amit rendeltem! - Kiáltok fel vidáman, és kikapom a srác kezéből, mert látom, hogy mindjárt megszakad, annyi cucc van nála. Na jó, talán bírta volna még pár óráig is, de na.
-Te vagy Bryce, ugye? Rémlik, mintha láttalak volna már néhány X-men összeröffenésen. Mond, mi járatban vagy itt...ennyi cuccal? Esküszöm, úgy nézel ki, mint aki költözni készül....
Közben leteszem a monitort az egyszemélyes ágy mellé, és megvakargatom a fejem.
-Szóval, nem vicceltek, amikor azt mondták, lehet mégis kapok szobatársat igaz?

Ugyan van szobám, de egyedül lakom benne. Nem egy szerencsés állapot, hiszen így sok a kihasználatlan hely és a profnak így ezután a szoba után is fizetnie kell a fűtést, az elhasznált vizet s egyéb mást, amit használok. A saját holmim nagy része a szekrényben van, de leginkább az x-menes egyenruhák azok, hétköznapi viseletem alig van, mert nem nagyon járok a nagy világban csak küldetésekre, a könyveim az íróasztalom alatt egy bőröndbe vannak, bár azokat nem igen használom, hiszen a tanulmányaimat eléggé elhanyagolom még ha továbbra is diák lennék, de azért a minimumot mindig teljesítettem, ha valami érdekelt talán jobban is belemerültem, de nagon nem foglalkoztam sok mindennel, talán a leginkább az elektronika fogott meg. Ugyan elég ritka és drága egy gép, de nem vettem, hanem csináltam magamnak néhány érzelem felhasználásával egy mai kornak is elég modern számítógépet. Ugyan nem ismertem a pontos működést, de elég volt, hogy tudtam az alkatrészek nevét és elhelyezkedését, csak az volt a fontos, hogy a nélkülözhetetlen részek úgy működjenek, ahogy kell, de ez is meg volt, így volt egy működő gépem és most is ez előtt ülök és néhány már elérhető játékkal játszom. Ekkor valaki kopog. Leálltom a játékot, majd kikiabálok, hogy szabad. Egy megszeppent diák lép be, aki közli, hogy a prof összerakott egy másik x-menel és jó lenne, ha a közel jövőben átköltöznék. Megköszööm az infót és el is küldöm, hogy összepakoljak. Első körbe a könyveket zárom be a bőröndbe és rakom az ajtó mellé. Következnek az egyenruhák, amit a gépből kialakított bőröndbe teszek és még létrehozok egy harmadik bőröndöt is, amibe a hézközapi tuháimat tesze. Gyakorlatilag össze is vagyok pakolva, így fogom az első böröndöt és elindulok a szobába, amit kaptam. Bekopog és várom a választ a belépésre.

Ez a szoba adott otthont Gabriel-nek még diák korában, és meg is látszik rajta. A szobát díszítő poszterek élei minden centiméterét vastag celluxal ragasztották a falhoz, az éjjeli szekrényeken álló lámpák szintén szinten le vannak ragasztva, illetve nincs egy könyv vagy papír sem sehol, ahol szél érhetné.
A szobára jellemző katonás rend régen azért volt szükséges, nehogy Gabriel még tovább rontja a dolgot a "forgószél effekttel", mostanában viszont főleg inkább azt jelzi, hogy az emeletes ágy gazdája nem tölt valami sok időt itt. Sokáig szobatárs nélkül tengette itt napjait, mígnem valaki elfoglalta a másik oldalon lévő egyszemélyes ágyat.