Kertváros

Tárgy: Kertváros Hétf. 2 Jún. - 16:19

First topic message reminder :

North Salem külvárosi utcái tartoznak főként ide, bár maga a város is eléggé vidékies hatást kelt, de ez a terület még az átlagosnál is nyugisabb. Buszmegálló se nagyon akad, inkább az elitebb lakosok kertes házai lelhetőek fel erre. Természetesen minden szép és letisztult, szemetet nem igazán találni sehol.

Tárgy: Re: Kertváros Szomb. 7 Jún. - 22:27

Mókás délelőttnek számított a mai. Legalábbis bizonyos szemszögből nézve, de ez a prespektíva egészen biztos, hogy nem a kereken 80.-as házszám alatti lakosé volt. A tulajdonos, Mr. Smith, -ahogyan ezt a kétjegyű, égszínkék tűzzománccal futtatott házszám alatti postaládára felrögzített nemesacél névtábla hirdette- dacára a nem egészen tíz órás délelőtti időpontnak, álmatagon kortyolgatta rumos teáját a hátsó kertre néző verandáján, az épületről hintaszerűen lógó egyik függőfoteljében ülve. A lassan a férfi alatt himbálózó, leginkább ülőalkalmatosságként funkcionáló eszköz kétség kívül hasznos darabnak bizonyult, hisz mint megannyiszor, a kortyolgatott, gőzölgő itallal és némi madárcsicsergéssel karöltve most is sikerült megnyugtatnia tulajdonosát (aki ha ma még mást ugyan nem is, de pokrócot, azt "reggelizett"), elűznie az egyébként kellemes időjárással kecsegtető nap során a férfi elméje fölött gyülekező borongós, sötét gondolatokat. Ez nem volt amúgy mindig egyszerű feladat, kiváltképp akkor jelentett nehézségeket, mikor a benne ücsörgő Samet hajnalok hajnalán verték fel álmából, és ennek tetejében még az agyvizét is sikerült felforralniuk. A két dolog együtt húzós párost alkotott, s már többízben sikerült kikezdje a fegyelmezett egykori baka egyébként legtöbbször áldott jó természetét. A zsoldos alapvetően nem szenvedhette már azt sem, ha valamilyen jelentéktelen oknál fogva zavarták meg nagyra értékelt rituáléjában, amelyet mások többnyire csak mint szimpla alvást tartottak számon. Persze a küldetések során az ilyesmi legkevésbé sem számított, ám itthon, a saját kis birodalmában ez a főben járó bűnök közé soroltatott, amelyet csak tetézett, ha többször fordult elő egymás után, és megkoronázásaként volt elkönyvelve, ha attól számítva jó másfél, két órán belül történt a dolog, hogy álomra hajtotta volna a fejét. Ehhez pedig, ha olyan események társultak, amelyek felbőszítették a veteránt, a dolgok alakulásáért felelős illető kezdhette felkötni az alsóneműjét. Nos, a mai nap mindezekben minden kétséget kizáróan az élen járt, vagy legalábbis igencsak hosszasan kellett volna visszalapozgatni a naptárban, ha méltó kihívójára kellett volna valakinek ráböknie. Az egész mizéria úgy hajnali három körül kezdődhetett. Sam kettőkor ért haza, és semmi egyébhez nem volt humora, minthogy mielőbb az ágyában találja magát és ezerrel durmoljon, húzza a lóbőrt. Körülbelül fél órával kerülhette csak el az amatőr vadbarmokat, akik rá egy órával el akarták kötni sportautóját, de a riasztóval ehelyett a fél környéket felverte a két ifjú titán. Felverés, birtokháborítás, és a piedesztálra emelt, szent és sérthetetlen gépjármű eltulajdonlásának kísérlete. Súlyos volt ez a lista, leginkább az utolsó vétek végett, de a ficsúrok végül legnagyobb szerencséjükre elkerülték, hogy Sam szó szerint megnyúzza őket, mivel ilyenkor utált volna takarítani. Egy enyhe kardlapozás azért persze belefért a dologba az alfelük környékén, futtukban-estükben egészen az utca végéig, bizonyára nem fognak leülni normálisan egy jó darabig. Miután ezt letudta a kardforgató, következhetett végre a jól megérdemelt pihenés. ...kísérlete. Már épp elaludt volna, mire ismét szólni kezdett a riasztó. Röviden összefoglalva: honnan a jó ménkűből egy rókaszerű nyamvadt dög?! És miért pont ezt az egyetlen kint hagyott kocsit kellett betalálnia az átkozott korcsnak? Igazán kiábrándító...! Újabb fél óra, újabb alvási kísérlet. Így utólag belegondolva, Sam részéről ez öreg hiba volt. A jószomszédok nem voltak restek telefonálni az általuk részben látott lopási kísérlet és az azt követő hangoskodás (a tolvajnövendékek visítása) végett, jóindulatttal, bőszen hívogatták a 911-et, kiértek a kékek. Kétszer. Egymás után. Hangosan. Adminisztráció, a dolgok elsimítása, szunyapróba következett. Majd' egy egész óra siker (!!!). Hajnali öt: hogy a "jjjóóóó pontaz" rogyassza az eget az összes hétpróbás gazfickó postásra! Miért nem bírnak ezek ilyenkor aludni?! Öt óra negyven perc: kitört a vihar, futózáporral és szél plusz ablakcsapkodás kombóval. (Ilyen a mesében sincs, pláne, hogy bő negyed óra végeztével el is csitult.) Hat óra: újabb postás, megváltozott a házak számozása, de egyébként is rossz cím. Sam ekkor készítette két kardját az ajtóhoz. Hét órakor pedig annak lehetett tanúja, amint nem átallott valamiféle házalóügynök felcsengetni őt, holmiféle biztosítás kapcsán. Hogy ezek milyen gyorsan bírnak futni!? Meg is jegyezte magában jó erősen, hosszútávra. Még majdhogynem számára is kihívást jelentett az öltönyös bérenc szánt szándékkal látványosan "habzó szájjal" való megkergetése. A következő órában pedig már azért nem bírt rendesen elaludni, mert azon morfondírozott, komolyan találhatott magának valakit ebben az időpontban az előkertjeik füvét serényen locsolgató derék mintapolgárokon kívül bárkit is az ilyen fajzat? Nyolc óra felé pedig már meg sem lepődött, amikor a csipogó hulladékszállító érkezett, utána pedig a hangosan sziszegő utcaseprő járgány. Ekkor döntött úgy, hogy ha már egyszer a maga a lapzajával felébredt körülötte a környék, nem fekszik vissza többet, és egy csésze meleg teával kiült a teraszára miután elegánsan felöltözött, és jó alaposan bebugyolálta magát a mindig erre a célra odakészített pléddel. Hatott is a dolog egészen körülbelül tízig. Igaz, hogy közben valahol az utcán volt két autó között némi kis koccanás a közelben, de erre már rá sem hederített, kezdte átadni már magát újra a békének, és a nyugalomnak. Kis túlzással már majdnem kezdte ismét szépnek látni a dolgokat, mikor újfent csengettek.

-Ez meg ki a franc?

Kérdezte jó hangosan saját magát -nem tudva, hogy szinte szó szerint idézte a közben ajtajánál ácsorgót-, és kellett is neki jó fél perc, mire nagy sóhaj után erőt vett magán, és mint akinek már minden mindegy, elindult ajtót nyitni. Az ajtóban elegáns úriember látványa fogadta mikor kinyitotta a nyílászárót. Eleinte azt hitte, az ügynök küldte bosszúból a nyakába valamelyik haverját, és már-már nem tudta eldönteni, hogy sírni kezdjen-e, avagy nevessen, de szerencsére a markáns arcú fickó a bemutatkozásával együtt elmondta jövetelének célját is, és mi tagadás, ekkor nagy kövek estek le Sam szívéről.

-A tervekkel kapcsolatban?

Kérdezett vissza értetlenül, némiképp zavartan a zsoldos, de aztán hamar kapcsolt.

-Ja igen! Örvendek, Sam Smith!

Nyújtott kezet Christofernek köszönésekor, majd az üzvötletet letudván szólt ismét a férfihoz.

-Nos Chris, megtudakolhatom, hogy pontosan melyik címre is érkezett, illetve kit képviselve pontosan? Tudja, van itt mostanság némi probléma, amiért jórészt én vagyok a felelős, és nem egészen tiszta számomra sem a dolog. Dióhéjban annyi a helyzet, hogy a szomszédos telket nem rég megvásároltam, és kiperkáltam a kellő összeget a hivatalokban, hogy a két telket hivatalosan is összevonhassam. Ha már pedig így esett, szóltam az utcában a többieknek, akiknek hasonló elképzeléseik voltak, hogy véghezviszem a dolgot, és akkor már egy füst alatt ők is letudhatják az ilyesmi ingatlanrendezéseket. Ennek eredményeképp némiképp megváltoztak a házszámok, de nem tudni, hogy mennyire van ez nyilvántartva-módosítva a jelen helyzetre a hivatalos adatbázisokban, mert volt némi malőr a bürokratáknál. Továbbá, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, pár házszámmal arrébb vett egy cimborám egy telket, és ő szeretett volna rá építtetni valamit. Ez a bizonyos ismerősöm, mivel nem tartózkodhat most az országban, engem kért meg, és hatalmazott fel rá, hogy vezényeljem addig a dolgait míg nem lehet jelen, de egyúttal megígérte, hogy az én tulajdonomhoz is küld valakit, egy megbízható embert, aki el tud intézni némi komolyabb módosítást a vityillómon. Így aztán nem vagyok benne biztos, hogy tudom, milyen ügyben is jött. Mindenesetre fáradjon beljebb, vagy akár át is ugorhatunk egy Ön szerinte alkalmasabb helyre, ha úgy gondolja, és tisztázzuk a dolgot! Egészen véletlenül készítettem is az imént pár liter teát, örömömre szolgálna, ha közben meginvitálhatnám rá, vagy akár valami egyéb italra!

Invitálja beljebb a hosszas magyarázat után kertvárosi hajlékába Christofert arcán kissé megfáradt, de azért vendégszerető mosollyal, s közben nagyon reménykedve abban, hogy nem egy általa ismeretlen valakinek a terveit szeretnék egyeztetni személyével.

Tárgy: Re: Kertváros Hétf. 2 Jún. - 20:01

-Ú, a francba… - kapok gyorsan az öltönyöm után a szék karfájára, magamra kanyarítom és útközben kikapom a táskát Hannah kezéből, a vázlatrajzokkal együtt, miközben a kocsikulcs tartóját a számba kapom.
-Köffi… - fejcsóválást és mosolygást kapok. Tudom, sosem fogok megváltozni ezen a téren. Hannah ezért kopogott rám háromszor is, amire azt mondtam, hogy még öt perc.
Az éves gyűlésről is lekéstem. Amit nekem kellett volna tartani. De belemerültem az egyik ház alapjának újratervezésén. A helyszínen, ami úgy uszkve 80 kilométerre volt az irodától.
Mint ahogy most is csontra kiszámolva fékezek le satufékkel a hely előtt. Már most tudom. Előre.
Bedobom a táskám az anyósülésre, majd magamat a volán mögé és még be sem csukódott a kocsiajtó, már a gázra taposok.
Nem kéne nekem menni az ilyen egyeztetésekre, de maga a hely és környék is sokat számít a latba, milyen házat tervezek vagy építek át.
AC/DC üvölt a magnóból, csutkára feltekerve.
-Ez meg mi a franc? – a mai nap kedvenc szavajárása ez. Ha reggel elkezdem, egész nap fűszerezem vele a mondandómat.
– Ez… nem telek. – tolom le, majd fel a fejem tetejére a napszemüveget, úgy meredek a helyre, majd megrántom a vállam. Nekem aztán oly minden, hogy üres telek vagy ház. De akkor a tervek egy részét dobhatom a kukába.
Megállok és becsöngetek vagy kopogok. Ha bárki is válaszol, a megnyerő mosolyomat veszem elő és bemutatkozom.
-Chris Anderson, üdvözlöm. A tervekkel kapcsolatban jöttem egyeztetni.
És amilyen formám van, remélem, valóban a jó emberre bukkantam.

Tárgy: Kertváros Hétf. 2 Jún. - 16:19

North Salem külvárosi utcái tartoznak főként ide, bár maga a város is eléggé vidékies hatást kelt, de ez a terület még az átlagosnál is nyugisabb. Buszmegálló se nagyon akad, inkább az elitebb lakosok kertes házai lelhetőek fel erre. Természetesen minden szép és letisztult, szemetet nem igazán találni sehol.

Tárgy: Re: Kertváros