Sam & Mollie

First topic message reminder :

Két okból is imádtam ezt a helyet. Egyrészt azért, mert nem volt bekamerázva, úgyhogy amikor elemeltem egy-egy falatot, vagy egy-két dollárt, másrészt azért, mert az itt dolgozó pultos lányok mindig kitörő lelkesedéssel fogadtak, és amint besurrantam a pulthoz, már tették is le nekem az előre megmelegített tejet egy kis tálkában. Ha nem volt sok dolguk, még az ölükbe is kaptak, hogy jól megölelgessenek. Persze mindezt csak akkor, amikor macska formámban mutatkoztam, egyébként a küszöböt is alig tudtam átlépni, máris rám szóltak, hogy gyerekek nem jöhetnek be. Oké, megértem, hogy itt elsősorban alkoholt szolgálnak fel, de hát én úgysem kérnék azt.
De nem is számított, mert ma nem volt bent a tulaj, úgyhogy megengedték, hogy a pulton lefetyeljem a finom langyos tejecskémet, amibe még cukrot is tettek, szóval nem lehetett okom panaszra. Igaz, jobban örültem volna, ha a bár nem lett volna ennyire hangos a ricsajtól, és más esti mesét kellett volna hallgatnom, mint a tévében harsogó híradó, miszerint valahol a rendőrség szerencsésen meghiúsított egy bankrablást, azért hajléktalanként nagyon fel tudta dobni a napomat, amikor került valami a korgó hasamba.
A hozzám legközelebb ülő széken, tőlem nagyjából egy karnyújtásnyira (az ő karjával számolva) egy férfi ült, köztünk két üres szék is állt. Üresen is maradtak, mivel az újonnan érkező három vendég a másik oldalára ült le. Én éppen tele pocakkal nyújtózkodtam egy nagyot, majd párszor körbeforogva a tengelyem körül, lassan összegömbölyödtem, hogy aludjak egyet. Ekkor azonban az érkező három férfi, akik mind mélyen az arcukba húzták a pulcsijuk kapucniját, helyet foglalt, egyikük pedig a pultra dobta a bőrkabátját, ami valamiért jó nagyot csattant, amire összerezzenve kaptam fel a fejem. Nem is törődtem volna vele többet, legfeljebb arrébb fészkelődtem volna, ha nem láttam volna megcsillanni valamit a zsebében. Fogalmam sem volt, mi lehetett az, de nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Felállva odaballagtam hozzájuk, ellépkedve a köztünk helyet foglaló vendég előtt, végigtapicskolva az egyébként sem túl tiszta bárpulton. Az volt a szerencsém, hogy elég apró voltam ahhoz, hogy ne szúrjak nekik szemet, bár egyébként is elmélyülten beszélgettek valamiről, fojtott hangon, úgyhogy feltűnés nélkül tudtam elkapni a kikandikáló fém valaminek a végét a számmal, hogy nagy nehezen kijjebb vonszoljam onnan. Valami cső volt az. Legalábbis az a része, amit megkaparintottam, mert volt még belőle.
- Mi a... ?
Ártatlan szemekkel néztem rá, hiszen én csak meg akartam nézni, eszembe sem jutott ellopni (legalábbis nem komolyan, hiszen úgysem tudtam volna mit kezdeni vele), de úgy tűnt, ez őt nem érdekli.
- Tűnj innen, te bolhazsák! - dörrent rám, majd marokra kapva arrébb hajított, egészen pontosan a mellettem ülő arcába, aki hacsak nem kapott el, lecsúsztam az ölébe, és onnan próbáltam eredménytelenül visszaugrani a pultra, hogy megnézhessem, vízipisztolyt találtam vagy olyat, ami műanyag bogyókat lövöldöz. Talán ha most szépen kérem, kölcsönadja, hogy játszhassak vele.

Két okból is imádtam ezt a helyet. Egyrészt azért, mert nem volt bekamerázva, úgyhogy amikor elemeltem egy-egy falatot, vagy egy-két dollárt, másrészt azért, mert az itt dolgozó pultos lányok mindig kitörő lelkesedéssel fogadtak, és amint besurrantam a pulthoz, már tették is le nekem az előre megmelegített tejet egy kis tálkában. Ha nem volt sok dolguk, még az ölükbe is kaptak, hogy jól megölelgessenek. Persze mindezt csak akkor, amikor macska formámban mutatkoztam, egyébként a küszöböt is alig tudtam átlépni, máris rám szóltak, hogy gyerekek nem jöhetnek be. Oké, megértem, hogy itt elsősorban alkoholt szolgálnak fel, de hát én úgysem kérnék azt.
De nem is számított, mert ma nem volt bent a tulaj, úgyhogy megengedték, hogy a pulton lefetyeljem a finom langyos tejecskémet, amibe még cukrot is tettek, szóval nem lehetett okom panaszra. Igaz, jobban örültem volna, ha a bár nem lett volna ennyire hangos a ricsajtól, és más esti mesét kellett volna hallgatnom, mint a tévében harsogó híradó, miszerint valahol a rendőrség szerencsésen meghiúsított egy bankrablást, azért hajléktalanként nagyon fel tudta dobni a napomat, amikor került valami a korgó hasamba.
A hozzám legközelebb ülő széken, tőlem nagyjából egy karnyújtásnyira (az ő karjával számolva) egy férfi ült, köztünk két üres szék is állt. Üresen is maradtak, mivel az újonnan érkező három vendég a másik oldalára ült le. Én éppen tele pocakkal nyújtózkodtam egy nagyot, majd párszor körbeforogva a tengelyem körül, lassan összegömbölyödtem, hogy aludjak egyet. Ekkor azonban az érkező három férfi, akik mind mélyen az arcukba húzták a pulcsijuk kapucniját, helyet foglalt, egyikük pedig a pultra dobta a bőrkabátját, ami valamiért jó nagyot csattant, amire összerezzenve kaptam fel a fejem. Nem is törődtem volna vele többet, legfeljebb arrébb fészkelődtem volna, ha nem láttam volna megcsillanni valamit a zsebében. Fogalmam sem volt, mi lehetett az, de nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Felállva odaballagtam hozzájuk, ellépkedve a köztünk helyet foglaló vendég előtt, végigtapicskolva az egyébként sem túl tiszta bárpulton. Az volt a szerencsém, hogy elég apró voltam ahhoz, hogy ne szúrjak nekik szemet, bár egyébként is elmélyülten beszélgettek valamiről, fojtott hangon, úgyhogy feltűnés nélkül tudtam elkapni a kikandikáló fém valaminek a végét a számmal, hogy nagy nehezen kijjebb vonszoljam onnan. Valami cső volt az. Legalábbis az a része, amit megkaparintottam, mert volt még belőle.
- Mi a... ?
Ártatlan szemekkel néztem rá, hiszen én csak meg akartam nézni, eszembe sem jutott ellopni (legalábbis nem komolyan, hiszen úgysem tudtam volna mit kezdeni vele), de úgy tűnt, ez őt nem érdekli.
- Tűnj innen, te bolhazsák! - dörrent rám, majd marokra kapva arrébb hajított, egészen pontosan a mellettem ülő arcába, aki hacsak nem kapott el, lecsúsztam az ölébe, és onnan próbáltam eredménytelenül visszaugrani a pultra, hogy megnézhessem, vízipisztolyt találtam vagy olyat, ami műanyag bogyókat lövöldöz. Talán ha most szépen kérem, kölcsönadja, hogy játszhassak vele.