Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Nem tehettem meg, pedig nekem kellett volna, azért voltam ott. Erre a fickó egyszerűen csak feldobta a bakancsot magától... vagy mástól, de nem azért, mert én végeztem vele. Tudom a cél az igazságszolgáltatás, de valaki más öltet meg, és akkor oka lehetett rá, mert talán tudott valami, ami fontos. Én csak egy gyilkost láttam, akivel végezni kell, ő viszont... valami egészen mást és nem tudom, hogy ezek után mégis hogyan lépjek előre, hogyan próbáljak meg mást keresni, ha egyszer valami van a háttérben, amiről fogalmam sincs. Ha jól sejtem zsarukám sem csak azért jött, mert unta magát. Minden bizonnyal meg volt ennek a jó oka, minden bizonnyal valami többet akart, hiszen láttam az arcán a csalódottságot, láttam, hogy nem tudta mit is kezdjen ezek után magával, mintha egy lehetséges út szakadt volna meg előtte és most nem tudná, hogy hogyan tovább. Egy nyom gondolom a kihűlt a fickó testével együtt. Hátrapillantok. Hóvihar? Az időjárás nem igazán mutatja, hogy ennek van reálitása, de mégis mit tehetnénk? Kell valami szállás, kell egy nyugodt hely, ahol meghúzzuk magunkat, mert ez most itt nem lenne jó, ha elérne minket. Nem tudok mit tenni a hó ellen, maximum fedezéket húzhatok fel egy időre, de az az utat nem tisztítja meg, arra nem lenne elegendő. Más kell, szállás. - Békés öregkor? Komolyan gondolod? Mi van az egész mögött? Tudsz valamit igaz? - én a fickóról csak azt hittem megérdemli, hogy megkapja az ítéletet, de úgy fest, hogy nem erről van szó, hogy valami más van az egész hátterében, valami nagyobb ügy, valami sokkal komolyabb, ami túlnő rajtam, rajtunk és nem tudom, hogyan kellene kezelnem. Lépjek tovább és foglalkozzam csak a saját dolgaimmal, ahogy együtt, vagy lehet hogy egy nagyobb szervezetet fülelhetünk le együtt, ha elég ügyesek vagyunk? Nem tudom még, hogy hogyan döntök, de egyelőre akkor is egymásra vagyunk utalva, kell egy szállás, aztán majd kitaláljuk, hogy mi legyen a következő lépés. - Keressünk egy szobát, aztán kitaláljuk, a kocsi úgyis el fog akadni. - jól esne egy kávé, enni se ártana valamit, és érdekelne a beszámolója erről az egész ügyről.
Rohadtul bosszant, hogy feleslegesen autóztunk idáig. A maffia módszere persze ez. Amint megneszelik, hogy rátalálsz egy nyomra, gyorsan eltűntetik, de éppen a szemed előtt, hogy még lásd kihunyni az utolsó lángot. Ahogyan a családomnál tették. A lányomat hagyták szenvedni, nem kapott olyan halálos sebet, ami azonnal megölte volna, a karjaim között halt meg, amikor visszaértem a sarki kisboltból, ahova a nagy bulizás közepette ki kellett ugranom. Amerre körbenéztem, mindenfelé haldoklók voltak, véres mészárlásba torkollott a sikeres akciót követő családi ünneplés. Amikor letettem Paola fejét a padlóra, már tudtam, hogy ha felérek majd, mit találok. Biztos lehettem benne, hogy a vezér állta a szavát. Nem számított, hogy Else milyen szép nő volt, nem lehett többé az enyém. Tehetetetlen dühömben szorítottam magához a testét, és mint akkor, ismét le vagyok maradva. Egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy felszámoljam őket. Lassan azt veszem észre, hogy Samuelt sem érdemes bevonnom, mert számára még van remény, Dina is felnőhet, kár lenne magammal rántani őket. Magamra maradtam, körülöttem pedig fejfák világítanak a sötétben. Oldalra pillantok, a szőke lány is így fogja végezni majd. Túlságosan kérlelhetetlen a stílusa. Nem számít, hogy mekkora a tudása, a vezér, vagy ahogyan magát nevezi, a Bíboros sosem mutatkozik, és Samuel szerint nem is a képességében rejlik a hatalma. A kapcsolatai, a manipuláció révén az, aki. Vagyis éppen hogy senki nem tudja róla. Melodie vakmerő, és csak megy előre, mint én, mintha nem lenne vesztenivalója. Talán nincsen is. Lehet, hogy még többet vesztett, mint én? - Nem biztos, hogy együtt kell tovább vinnünk mindezt. Nem garantálhatom a biztonságodat. Jobb lenne, ha úgy döntenél, hogy a békés öregkor felel meg. – Közlöm vele, miközben a visszapillantóba tekintek, hitetlenkedve rázom a fejemet, egy komoly hóvihar közeledik mögöttünk. Kaliforniában? Ősszel? Hát ennyire felbolydult volna az időjárás? Vagy valami elemista mutáns keze lenne a dologban? Éppenhogy beérünk a házak közé, az útjelző tábla szerint Arcata... Villámgyorsan találni kéne valami szállást, mielőtt az úttestre fagyunk a kocsival együtt. A vihar rajtuk üt fél órán belül. Kétséges, hogy holnap hogyan tudunk tovább menni. Ha ért a földhöz, akkor talán lehetne valami hatással, de a hóvihar legjobb tudomásom szerint sem manipulálható Melodie tudásával. Az út szélén neonok világítanak, szoba kiadó. Majd alszom a fotelben, vagy ilyesmi.
Kezdőlap 
by 
