Jaime B. O'Daae

"Áh, megvan!"

Userinfó: Főkarakter

Név: Jamie B. O'Daae
Mutáns név: Szertelen
Születési dátum: 28 éves, Hartford-ban született 1958-ban június 9-én
Besorolás: Független
Képességek: Tárgy-teleportáció, Pszichikai fegyver (ez még nincs meg)

Elsődleges képesség: Tárgy-teleportáció
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: Már gyerekkorban, de sokáig (gyakorlatilag mostanáig) nincs is tudatában.
Képesség jelenlegi szintje: Mivel nincs tudatában képeségének, nem is fejlesztette, jellemzően csak felfokozott érzelmi állapotban a keresett, kívánt tárgy a keze ügyébe kerül, ha az az adott szobában van. Nem kimondottan a kezébe, hanem karnyújtásnyi távolságra földre, polcra, pultra, asztalra, stb. Jaime elég szeleburdi és szétszórt ahhoz, hogy ha keres valamit, az adott helyen forgolódva, pakolva ide-oda, áttúrva mindent egyre idegesebb legyen, ha nincs meg a keresett dolog. Ekkor szokott hirtelen közelébe kerülni a kívánt tárgy, amit lereagál egy "Áh, megvan!" felkiáltással, és mivel gondolatait leköti, mit is akart a tárggyal, nem foglalkozik vele, hogyan is került oda, ahol az előbb nem volt.
Képesség távlatai: Idővel, rendesen fejlesztve nem lesznek távolságbeli korlátai a képességnek, minden tárgyat, főleg fegyvert a kezébe tud teleportáltatni, feltéve, ha valahol a birtokában van a tárgy. Örök korlátja marad a képességnek, hogy más tulajdonát nem tudja magához teleportálni.

Másodlagos képesség: Pszichikai fegyver
Képesség jelenlegi szintje: Még semmi jele nem mutatkozott, s várhatóan még jódarabig nem is fog.
Képesség távlatai: A karakter képes pszichikai erejét úgy összpontosítani, hogy az egy fegyverben, általában kardban, öltsön testet. Ez a fegyver nem fizikai, hanem mentális sérüléseket okoz.

Jellem: Nem a jellemével kelt feltűnést, bár ha egyszer valaki eljut oda, hogy megismerje, szélsőséges reaciókat tud kiváltani benne. Imádói és gyűlölői egyforma számban vannak köszönhetően cserfes vidámságának, életigenlésének, züllési hajlamának, álmodozó művészlelkületének, gyakran gyermeteg viselkedésének és olykor túlzottan komoly makacsságának. Akik kedvelik, jellemzően mosolyogva mondják róla: "nem egyszerű eset", de akik nem szeretik, azok szájából ez a jellemzés a legenyhébb megfogalmazás szokott lenni.

Külső: A ruhájára, az arcára a legtöbben nem is emlékeznek, ha
látták, pláne ha csak futólag. Életvidám személyiség, egész kisugárzása ilyen, de ez csak finom adalék a megjelenéséhez, mondhatni ami a pontot teszi az i-re. Nem tud úgy végigmenni egy utcán, hogy ne keltene feltűnést, de ez nem karcsú, szépen nőies alakjának, jól megválogatott, finom anyagú ruháinak, valós koránál fiatalabbnak látszó arcának, hamvas fehér bőrének vagy kedves mosolyának és kékeszöld szemei pillantásának köszönhető. Ami a feltűnést kelti rajta, éppúgy megosztja az embereket, mint a jelleme: hátközépig érő haja lilás-mélykékből a haja végére élénk türkizbe megy át. Az eredeti hajszíne? Rejtély.

Előtörténet: Jaime-t nagyon várták a szülei, s gondosan eltervezték jövője minden egyes pontját. Még anyja hasában volt, mikor már eldőlt, hogy melyik óvodába fog járni, melyik magániskolában mit fog tanulni és azt is tudták előre, miben fog jeleskedni, milyen sportokat fog szeretni, mik lesznek kedvenc időtöltései, mikortól fog besegíteni és beletanulni a családi vállalkozás vezetésébe és mikor veszi majd azt át véglegesen. Egyszóval: Jaime-re, az ír felmenőkkel rendelkező híres, harftfordi autógyáros O'Daae örökösére egy tökéletesen megkomponált élet várt.
Aztán a nehéz szülést követően a szülőszobában kiderült aprócska gondot az apja egy gyors döntéssel megoldotta: ő akkor is megkapja a vágyott Jaime-jét, még ha az lánynak is született s nem a hőn áhított fiúnak. Ha Jaime beledöglik is, de olyan lesz, olyan élete lesz, amilyent elterveztek neki. Jaime hát sosem játszott babákkal, sosem tartott teadélutánokat, nem hordott fodros-masnis selyemruhácskákat, ehelyett megtanult lovagolni, párbajtőrözni, ismernie kellett az összes autó- és motorfajtát, a családi vállalkozás érdekében a szerelésükhöz is kitűnően értenie kellett, s persze a fegyverekhez, politikához és a gazdasághoz is úgy kellett hozzászólnia, ahogy az egy korabeli fiútól elvárható volt.
A gondok a kamaszkor vége után, az egyetem évei alatt kezdődtek, mikor az eredeti tervektől eltérően kellett neki párt keresni, elvégre nem feleséget, hanem férjet kellett találni neki. A katasztrofálisan végződő jegyesség után lázadt fel és fordult el a tervektől és a tökéletesen rendezett életétől; az otthontól és családtól elszakadva a saját életét kezdte el élni kipróbálva számos olyan dolgot, amire korábban csak vágyott, de a tervekbe nem fért bele. most, huszonnyolc éves fejjel próbál rájönni, mit is akar az élettől, mi is akar lenni, ha nagy lesz? Egyáltalán... akar-e nagy lenni?
Képességét illetően nincs tisztában vele mire is képes és mire lehetne még képes. Ha valaki látta is a környezetében hirtelen feltűnő tárgyakat, nem hitt a szemének, s naná, hogy nem volt olyan ostoba, hogy szóvá is tegye. Elvégre, ki hinné el neki és ki akarna emiatt diliházba kerülni?