Megara Blackwell

"Soha nincs megfelelőbb időpont a mostaninál."

Userinfó: Főkarakter

Név: Megara Ernessa Blackwell
Mutáns név: Kályha
Születési dátum: Párizs, 1968. május 14.
Besorolás: Független
Képességek: Tűz és hő manipuláció

Elsődleges képesség:  Tűz és hő manipuláció
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 12
Képesség jelenlegi szintje: Eleinte csak a belsejéből tudott hőt kibocsátani, tehát pl.: szájon és fülön át, aztán a gyertyával való gyakorlás során megtanulta a kis lángot kontrollálni és a bőrével való érintkezést belülről is megoldani. Így most a kezeit lángba tudja borítani, illetve a szájából tud lángot fújni, de leginkább csak magában füstölög.
Képesség távlatai:,,Végtelen a tér, amely munkára hív." Azaz bőven van még mit tanulni. Eddig egyáltalán nem használta harcoláshoz, vagy nagyobb célokra. Szeretné a bőrén továbbfejleszteni, hogy ne csak a tenyere kapjon lángra, illetve hogy jobban tudja irányítani, tűzlabdát formáljon, aztán a legvégén akár olyan intenzitású tűzkibocsájtásra is képes legyen, mint egy lángszóró, illetve el is tudja viselni azt, ha tűzbe megy.

Jellem: Általában meggondolatlan, hirtelen természetű vagyok. Nincs idő a sok filózgatásra, az élet túl rövid és én ki akarom élvezni. De vannak álmaim! Nem ülök a tojásaimon arra várva, hogy kikeljenek, ha valami kell, akkor azt nekem kell elintéznem. És amit akarok, azt elérem! Fiatal vagyok, és könnyen bele lehet rángatni minden rosszba, de inkább én szeretek másokat húzni. Jó érzés vezető szerepben lenni, bőven van hozzá magabiztosságom. Valamiért csábít, ha szabálytalankodhatok. Persze nem nagy kihágások, apró csínyek, bolondságok. Rengeteg barátom van, de ezek a kapcsolatok a legtöbb esetben felszínesek, de mindenkivel könnyen megtalálom a hangot. Imádok nevetni, jól érezni magam bármi áron, de néha magamba fordulok, olyankor jobb, ha egy-két napig senki sem szól hozzám. Nem hiszek a nagy erkölcsökben, nem vagyok vallásos, nem tudok szigorú szabályok szerint élni. A testiség, a csábítás ugyanúgy hozzátartozik a személyiségemhez, mint bármi más, hiszen a testem csak nemrég alakult át, de már teljesen tisztában vagyok azzal, hogy hogy kell vele bánni. Csak a képességeim terén van még mit tanulni. 

Külső: Nem vagyok olyan magas, mint a nővérem, csak ha lábujjhegyre állok, így átlagosnak mondanám magam a 170cm-mel. Nem vagyok kifejezetten vékony, nőies idomaim vannak és a szám... az úgy látszik családi örökség.  Szemem színe zöldeskék, bőröm olyan sápadt, hogy azt még Hófehérke is megirigyelné. Hajam sötétbarna, hosszú és általában kiengedve hordom, laza hullámokban. Szívesen kísérletezem színes póttincsekkel, de az egész hajamat nincs szívem befesteni. Nem szokásom rikító színekben járni, leginkább a sötét, fekete holmikat kedvelem, de nem kizárólagosan. Az utcára smink nélkül soha nem teszem ki a lábam. Nem sokan gazdagítják azok táborát, akik engem már festék nélkül láttak. Körmömet is általában festem, feketére. Van egy szemöldökpiercingem, és tetkót is szeretnék, de még várok vele, mert minden nap más ötletem van. A legjobbra várok.

Előtörténet: Szögezzük le az elején, nekem semmi gondom nincs a nagyanyámmal. Kedves, idős hölgy, kicsit süket már a fél fülére, úgyhogy a hangos zeném se zavarja, ráadásul még süt és főz is rám. De valljuk be, nem egy fiatal lány legjobb társasága. Ráadásul a hajnali hazajöveteleimet sem tolerálta úgy, ahogy az nekem tetszene. És bár sosem mondta, tudom, hogy attól rettegett folyamatosan, hogy egyszer rágyújtom a házat. Egy szó, mint száz, alig vártam nagykorúságom eljövetelét.
Nem lehet megvádolni vele, hogy felelőtlenül léptem le, hisz semmi törvénytelent nem tettem. A New York-i iskolákkal pedig már hónapokkal ezelőtt felvettem a kapcsolatot, ráadásul az egyik meg is ígérte, hogy biztosítanak nekem egy helyet. Nem tanulok rosszul, na jó, sehogy sem tanulok. Ami tudást felszedek a suliban tartózkodásom alatt, az van, abból gazdálkodom. Az élet sokkal szórakoztatóbb annál, hogy a szabadidőm magolással töltsem. A pezsgő baráti élet, az éjszakai klubok, a tánc, a zene. Még ha magányra vágyom, akkor is inkább olyasmit olvasom, aminek semmi köze a tananyaghoz.
De meguntam Párizst, nem az én városom. A tengerentúlra vágyom, a szobám amerikai poszterekkel és a nővéremtől kapott képeslapokkal van kidekorálva évek óta. Csak nagykorúnak kellett lennem, hogy kiutazhassam egyedül. Egyedül egy felperzselt oldalú levelet hagytam hátra a nagyinak, hogy ne várjon vacsival az elkövetkező pár évben. Berámoltam a bőröndöm, a legszükségesebb ruhák, cipők, pár könyv és egy kép a szüleimről, aztán meg sem álltam a reptérig. A barátaim közül senkinek nem szóltam, hogy lelépek. Nem akartam kockáztatni semmit. A pasim... hát nem érzem úgy, hogy nagy kár érte, nem egy visszatartó erő, átmeneti szórakozásra jó volt.
Gyomorgörccsel szálltam fel a gépre. Ez az első alkalom, hogy repülök. Ugyan egyszer már el akartak vinni, de akkor még alig voltam 13 éves és egyáltalán nem voltam a képességeim uralma alatt. Örülök, hogy nem vittek el, de akkor történt az a szörnyű eset... Azóta kellett a nagymamámmal laknom. Öt év hosszú időm, elegem lett a vénasszonyból, most már igazán jöhetnek a kalandok.
Az időeltolódás miatt kifulladva, fáradtan érkeztem meg az iskolához, ahol ímmelámmal körbevezettek és közölték, hogy a hétvégére nem tudnak szállást biztosítani.
Hogy micsoda?
Úgy volt lelevelezve, hogy ez egy bentlakásos suli. Vagy fél órán keresztül meredtem magam elé a szobába - amit csütörtök lévén még csak egy teljes napig sem birtokolhatok -, hogy most mégis mit kezdjek magammal. Aztán eszembe ötlött: előkaptam az egyik könyvem, amibe könyvjelzőként a nővéremtől kapott képeslap volt belehelyezve.
Úgy terveztem, hogy várok egy kicsit, mielőtt meglátogatnám, de a szükség nagy úr. Remélem, hogy a képeslapon található cím még releváns. Vigyázz, Maryse, jövök!