Tűz és víz ~ Megara & Wyatt

16+

Felsóhajtottam hangosan, amikor az ujja a hasamra csúszott, önkéntelenül is befeszítettem a hasam. Azért ennyire könnyen nem fogom ám feladni!
- És ha nem az egész desszertet szeretném, hanem csak kóstolót? Az biztos nem ártana a gyomromnak! - mondtam a hosszú, szenvedélyes csók viszonzása után, belemarkolva a fenekébe - A teljes menüt meg majd idővel kérném, ha mindkettőnknek tetszik az élmény. - folytattam kicsit továbbvíve az általa használt képet, bár nem nagyon hittem, hogy bárki hallgatózna. Nem akartam azt, hogy azt higgye, csak egy éjszakát akarok, mert nagyon bejött nekem sok szempontból, de azt se akartam, hogy arra gondoljon, túl könnyen lepattinthat.
- Örömmel tartok, ha van rá igény - válaszoltam kacsintva és hasonlóan széles vigyorral. Persze mivel voltak olyan helyeken is tetkóim, amiknek a megmutatásához igen kevés ruha maradhatott csak rajtam, ezért tudtam, hogy a teljes idegenvezetést nem lehet a pubban megtartani - De az összeset itt nem tudom megmutatni.
- Igen, ismerek pár helyet, bár azt azért nem mondanám magamról, hogy nagy művész vagyok. - válaszoltam kicsit furcsállva a hirtelen témaváltást - Milyen stílus vagy stílusok érdekelnének?
Nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de amikor felnevetett, akkor úgy éreztem, hogy nem lesz talán gond és én is vele nevettem.
- Igen, az anyós is. Bár talán leginkább az, hogy 2 órája ismertem és erősen be voltam lőve. - vallottam be az igazságot, de azért nevetve, hátha az elveszi a dolog élét egy kicsit.
-Kérhetek egy szálat? - néztem vágyakozón a cigijére - Vagy egy slukkot legalább?

16+

Istenemre esküszöm, hogy rohadtul el akartam menni vele! Nagyon felhúzott és a kelleténél több alkohol volt bennem, ráadásul tényleg tetszik ez a srác, elég titokzatos ahhoz, hogy fel akarjam fedezni az összes porcikáját, de nem ma. Elég levakarhatatlannak tűnik ahhoz, hogy egy egyszerű visszautasítástól ne ijedjen vissza, sőt, azt hiszem azzal még inkább húznám, ha halogatnám.
- Mmm. - ingattam a fejemet, az ajkamra harapva.- Hova ez a sietség? Még megfeküdné a gyomrodat, ha befalnád a desszertet.- csúszott az ujjam a mellkasáról a lapos hasára, érezve az izmos felsőtestét az ujjaim alatt.
Megara Blackwell, nem rád vall, hogy lassíts! - figyelmeztetett a hang a fejemben. De igazából szó sem volt róla, amit egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam is, rögtön ez után. Nyelvemmel követelőzően kutatva az övét. Igazából az ő előnye is, ha nem tudok meg mindent egy éjszaka alatt, mert annál hamarabb lesz vége ennek a "kis románcnak" és még nem akarom ennyivel lerendezni, annál jobban tetszik. Mit tehetnék, ha az ellentétek vonzzák egymást?
-Aha, tarthatsz idegenvezetést. - vigyorogtam, egy múzeumhoz hasonlítva őt. Erre pedig az az eszeveszett gondolat jutott eszembe, hogy múzeumban még nem is csináltam, pedig Párizsban azért akad egy pár. Egyszer mindent ki kell próbálni.
- Ha már ilyen nagy művész vagy, akkor biztos ismersz egy pár jó helyet itt New Yorkban, nem? - kaptam a lehetőségen. Már ki is ment a fejemből, hogy tetkót akarok terveztetni, rákaptam az új őrületemre. Ez a kontinens frissebb, biztos, hogy tele van olyan elvont művészettel, amit csak így, ilyen ittas állapotban vagy beszívva tudok értékelni.
Néztem rá egy-két pillanatot, nem hittem, hogy igaz, majd kitört belőlem a nevetés.
- Ti amerikaiak tényleg olyan bolondok vagytok, aminek mondanak titeket. - nevettem az egy napos házasságán, kicsit húzva az agyát. - Fogadjunk, az anyós volt a probléma.
Ameddig beszélt, előkaptam még egy szál cigit és gyors körbepillantás után rágyújtottam az ujjammal.

16+

Szerettem a tequilát és jó is volt, amit hoztak, de ahogy az első lement, azt éreztem, hogy lehet ez után már nehéz lesz visszafogni magam, ha megint el akarja majd tolni a kezem. Hamarosan indulnunk kell innen, különben baj lesz! Bár nem voltam benne teljesen biztos, hogy Ernessa híve az első randis szexnek, meg hát ez nem is volt ez randi szigorúan vége, de úgy éreztem, hogy el kell kezdenem beszélni róla.
- Rendelj még egy kört, viszont szerintem utána indulhatnánk tovább, ha egyetértesz... - mondtam a combja belső felét megsimogatva, picit beérve most is a ruha alá, reménykedve a pozitív válaszban, fejben már közben el döntöttem, hogy melyik motelbe is menjünk és reméltem, hogy nem lesz gondja vele.
- A fizikai fájdalom nem igazán zavar, meg tudom szokni - mondtam újra felsóhajtva, nagyon élveztem, ahogy a körme a bőrömön siklott - Én is úgy szoktam rá gondolni, mint egy vászonra. - értettem egyet - Kíváncsi vagy rá, hogy eddig miket festettem rá? - kérdeztem mosolyogva és kicsit kacsintva.
- A sajátjaim nagy részét én terveztem, csak az első párat nem, azokat csak én választottam ki. - mondtam picit dicsekedő hangon, bár még nem látta a nagy részét - És igen, ha már van egy rejtett, akkor nem árt egy látható is, hogy kicsit felcsigázza az érdeklődést. - Én is ezért csináltattam azokat, amiket meglátott, de a többit azért csak az láthatja, aki megérdemli.
Ejj, hogy felcsillant a szeme, a kis kíváncsi! - gondoltam magamban mosolyogva.
- Nem barátnő, feleség... - hagytam pár pillanatig a levegőben lógni a szót, majd folytattam - De csak 1 napig tartott, vagyis még annyi se volt. - többet nem mondtam, gondoltam, hogy ha akar, úgyis rákérdez majd a részletekre.

16+

Nyugodtabban fújtam ki a levegőt. Nem szeretem, ha erőltetnek, nem szeretek a jövőn töprengeni, csak frusztrál, inkább élek a mában, itt és most. Ez a legjobb dolog, amit tehetek.
- Ó, akkor ez még egy szerencsés tulajdonságom. Tiszta haszon vagyok.- nevettem vele. Egy másik kultúrában ez sok-sok tevét jelentene, amiért megvehetne és a tulajdonába kerülnék, de ezért imádok itt élni: a függetlenségem akkor is megmarad, ha egy éjszakára, vagy éppen pár órácskára feladom.
Szerencsére nem erőszakoskodott, bár nem vagyok biztos benne, hogy hatalmas ellenállásba ütközött volna. Így azért mégis megóvtam magunkat a közszeméremsértéstől. Jó fiú.
A szőke buksija olyan közel került hozzám, hogy ha akartam volna, simán belefúrhatom a fejem, de inkább csak élveztem, ahogy megnyalja a cicimet. Nem kellett hozzá sok képzelőerő, hogy lássam magam előtt, ahogy ezt folytatja, lényegesen kevesebb ruhában.
- Szóval megiszod az enyémet is, vagy rendeljek még? - értettem félre szándékosan a célzását, majd kihasználva azt megerősítettem benne, hogy emberére akadt. - Mert nekem sem lesz elég ennyi.- hajtottam fel utána egyet, miután lenyaltam a sót és kiharaptam a kezéből a félig megcsócsált citromját.
Gondoltam, tegye, ahova akarja, ha úgy érti a pia nem elég, akkor oké, de a kacsintásommal azért rendesen utaltam rá, hogy nincs ellenemre, ha valami kevésbé nyílt helyen akarná folytatni. Mondjuk felvihetne magához...
- Szóval nem félsz a fájdalomtól. - karcolgatták körmeim tovább a bőrét. Nem semmi mennyiségű tetkó, az egész élete rajta lehet, amivel kifejezi magát. - Mintha csak egy vászon lennél. - fejeztem be a gondolatmenetemet hangosan.
Fontolgattam a javaslatát, de nem győzött meg teljesen. Nem akarom mindenki tudtára adni, hogy milyen képességem van. Viszont a combomon levő nem hangzott rosszul.
- Ha már egy rejtett helyre tetoválnék, akkor egy nyilvános is kellene. - méláztam hangosan. - Nem ismersz valakit, aki jól tud rajzolni, hogy terveket készíttessek vele?- kérdeztem rá tulajdonképpen, hogy kivel csináltatta az ő tetoválásainak a terveit. Ha csak nem egy katalógusból szerezte őket, de gondolom nem.
- Ajaj. - csillant fel a szemem, hogy most valami izgalmas sztori jön, vagy csak egy egyszerű, de legalább vicces. - Egy régi barátnő?

16+

Egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy ő attól fél, nem állunk egy oldalon, ezért ilyen tartózkodó a mutáns léttel és képességekkel kapcsolatban. Úgy voltam vele, hogy az este szempontjából ez mindegy, meg hát az italmennyiség se nagyon hagyta, hogy az aggódás gyökeret verjen bennem, így inkább hagytam a témát későbbre.
- Rendben, ezzel a talánnal most megelégszem! - jeleztem neki is, hogy nem fogom tovább nyagggatni ezzel.
A kacsintás válaszul meglepett és kissé ideges arcot vágtam viccből.
- Tiszta szerencse, hogy szeretem a pimasz nőket. - mondtam végül felnevetve.
Sajnáltam, hogy kijjebb tolta a kezem, de vettem az adást, hogy túlzásba vittem a dolgot, ezért csak olyan mélyen simogattam a szoknya alatt, ameddig jelezte, nem hagyva abba a kényeztetését. Ami késik, remélhetőleg nem múlik! - nyugtattam magam, úgy éreztem, hogy ez a mozdulat inkább annak szólt, hogy nem vagyunk egyedül, nem pedig azt jelezte, hogy nem vágyik rá, különben teljesen eltolta volna a kezem.
- Köszönöm! - mondtam és átvettem tőle a poharat. Feladta a leckét a kis huncut! - néztem előbb a dekoltázsában majd a szájában lévő citromra, mérlegelve pár pillanatig, hogy melyiket is válasszam. Végül lenyaltam egy kis sót a kezemről, majd lehajtottam az italt, megfogtam a poharat tartó kezét a szabad kezemmel, először kivettem a számmal a dekoltázsából az ott lévő szeletet, kicsit meg is nyalva a melleit, majd azt a pohár mellé tettem a tenyerembe és a szájához hajoltam, ráharaptam arra a szeletre és kiszívtam belőle a levet.
- Jobb ha tudod, hogy telhetetlen típus vagyok - mondtam kiejtve a citromot a számból vigyorogva.
- Általában nem a méret a lényeg, hanem a minta, de tény, hogy fogy a hely, pedig még szeretnék párat. - mondtam újra felsóhajtva, ahogy az ujja a bőrömön siklott. Gyerünk, tépd szét az inget és nézd meg, érintsd meg! - kiáltottam fel belül, közben néztem a szemébe vágyakozón.
- Hmm... - mondtam elgondolkodva - Ez soha nem egyszerű kérdés. Még nem ismerlek annyira, hogy túlzottan megalapozott tanácsot tudjak adni, de... - kivártam egy pár pillanatot - mondjuk elsőre egy kisebb lángokkal körbevett szívet javasolnék, most úgy érzem, hogy az illene hozzád. Mondjuk a combodra, vagy valamelyik lapockádra. - tudtam, hogy sablonos, de elsőre ez ugrott be - De ha rám hallgatsz, nevet sose tetováltatsz magadra. - tettem még hozzá, éreztetve, hogy emögött is van egy sztori, csak rá kell kérdeznie.

16+

Nem volt túl kényelmes a képességeinkről beszélni, hisz nem szoktam hozzá, hogy ezt így nyíltan meg lehet tárgyalni.
- Talán. - hagytam rá, mert még mindig nem tudom, hogy egy oldalon állunk-e és ha az ellenségem lenne, akkor jobb, ha nincs tisztában a képességem határaival. Az sem biztos, hogy látom még valaha.
Csak rákacsintottam, élvezve a hitetlenkedést a hangjában. Talán úgy gondolja, hogy Ernássát kiismerte, de az igazi Megnek bőven van még a tarsolyában.
Nagyon felbátorodott, amit részint nem bántam, mert kívántam az érintését, egyre többet és többet, de akármennyire nehezemre esett, észben kellett tartanom, hogy nyilvános helyen vagyunk, nem akartam, hogy minket figyeljenek. Én nem vagyok mindenki műsora. Menjenek olyan helyre, ahol ezért fizetnek, de ne rajtam legeltesse más a szemét. Ezért nyomtam kijjebb Wyatt kezét, amikor már vészesen mélyen kotorászott a szoknyám alatt. Nem löktem el magamtól, csak jeleztem, hogy itt ez már sok lenne.
- Tessék. - adtam oda neki az egyik pohárkát, amikor lerakta elénk a pincér, és a számba vettem egy szelet citromot, a másikat meg a dekoltázsomra tettem. Onnan veszi el, ahonnan szeretné. Vagy is-is. Aztán majd én következem.
- 18? - ismételtem kicsit döbbenten. - Csoda, hogy van még rajtad üres terület. - siklott most olyan részre az ujjam. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felfedezzem az összes tetoválását, letépjem róla a ruhát és megnézzem a hátát és azokat a helyeket is...
- Nincs, még. - nyomtam meg az utóbbi szót. - Szeretnék, csak inspirációt gyűjtök.- mondtam meg az igazat. - Te mit tudnál elképzelni rajtam? - dobtam fel a magas labdát, de ugyanakkor komolyan is kérdeztem. Tapasztalt a témában, kíváncsi vagyok, milyen ötletei lennének. Az az egy biztos, hogy nem akarok semmi kínai írásjelet.

16+

Igaz, eddig tényleg csak füstöt láttam, meg gyorsan megszáradó ruhákat és meleg testet, szóval lehet, hogy nem túl erős mutáns jelenleg. Érdekes lenne látni, hogy mit is tud!
- Egyszer tarthatnál egy bemutatót! - mondtam halvány mosollyal, nem engedve el annyira könnyen a témát.
- Ejj, pedig jobban esett volna, ha azt mondod, hogy miattam van. - mondtam én is vigyorogva, majd még visszakérdeztem - Rosszabb? Lehetséges volna?
Egyből négy? Érdekes vége lesz így ennek az estének, egyre inkább így tűnik! - gondoltam magamban mosolyogva, a pincérre rá se néztem, Ernessa nyakát puszilgattam és belemarkoltam a fenekébe, a másik kezem simogatva lassan egyre feljebb csúszott a combján a ruhája alatt, közelítve ahhoz a ponthoz, ahol már a bugyi következne.
- Örülök, hogy így gondolod! Remélem hamar ideér az a tequila! - mondtam a szájába, csak picit eltávolodva a csók után, majd én csókoltam meg újra, nyelveink táncot jártak ezúttal az ő szájában.
Összerezzentem és felsóhajtottam, ahogy a körmeivel cirógatta a mellkasom, jól esett nagyon, izgató is volt és közben érdekesen meleg az érintése.
- 16 évesen, az a hátamon van. Most épp 18-nál járok, de persze nem mindegyik van könnyen látható helyen. - mondtam kacsintva egyet - Neked van? - bár az tény, hogy a ruha nem sok részét takarta a testének, így túl sok tetoválása nem lehetett, de a kérdés adta magát és egy kis felfedezésre is lehetőséget adhat.

16+

- Nagyobb a füstje, mint a lángja.- jegyeztem meg epésen. Nem vagyok teljesen elégedett a képességem szintjével és tudom, hogy sokkal jobban menne, ha szakítanék időt a gyakorlásra, de hát az én drága időm arra van, hogy jól érezzem magam.
Az agyamban levő kisördög örömtáncot járt, én mondtam, hogy mindent megszerzek, amit akarok.
- Ne áltasd magad, általában ilyen vagyok. - vigyorogtam. - Sőt, még rosszabb is.
Az érintésénél bizsergés futott végig a testemen. El tudnám viselni, ha így fogná össze a csuklómat a másikkal és közben levetkőztetne, egy csöndesebb helyen. A ruhája azt sugallja, hogy több tetkója is van, mint amennyi látszik, én pedig szívesen felfedezném a többit is.
Nem volt semmi kifogásom a tapizással kapcsolatban, sőt, kimondottan élveztem. Amikor felénk intettem a pincért, akkor sem tudtam elszakadni.
- Négy silver tequilát kérünk! - adtam ki a parancsot. Wyatt azt mondta, legyen dupla, hát dupla lesz... fejenként. Nem vagyok ugyan biztos benne, hogy képes leszek utána felállni, de hát üsse kő. Legalább már nem a magassarkú van rajtam.
- Jól hangzik. - csókoltam meg újra, szenvedélyesen, nyelvem energikusan fickándozott a szájában.
Ujjaim felcsúsztak a fiú mellkasán a nyakáig, csupasz bőre megnyugtatóan hűvös volt az én forró testemnek, körmeimmel cirógattam. Az egyik tetkóját kipécézve magamnak, azt karistolgattam az ujjaimmal.
- Mikor csináltattad az elsőt? - érdeklődtem, már régóta akarok én is egy tetkót, csak még várom az isteni - vagy ördögi - szikrát, hogy kitaláljam, mit és hová.

16+

- Hozzád meg a tüzes viselkedés. - viszonoztam a kacsintását, bár még csak keveset láttam abból, hogy mire is lehet képes, de egy-két tippem azért már volt.
- Hát, a figyelmem már teljesen a tiéd, ezt sikerült elérned. A leszólítás módját meg majd nem jegyzem meg. - mondtam széles mosollyal, nem lehetett nem mosolyogni, ahogy kinyújtott nyelvvel nézett rám, még én is kidugtam rá az enyémet egy pillanatra, pedig ezt nagyon ritkán szoktam - Te mindig ilyen pimasz vagy egyébként, vagy csak én hozom ki ezt belőled?
Egyelőre inkább kihagynám! - mondtam "egyelőre" szót jól megnyomva és megfogva a felemelt kezét a csuklójánál - Eddig annak tűnsz - viszonoztam a vigyort egy kacsintással - Több szempontból is!
Úgy láttam a származásom hidegen hagyta, de végül is úgyse lenne annyira érdekes, főleg Párizshoz képest. Meg hát én is régen jártam már ott és nagyon nem is tervezek menni a közeljövőben.
Csak azért tudtam elszakadni a simogatástól és markolászástól, mert a mondata annyira kecsegtető volt, hogy úgy éreztem, még jobb dolgok fognak következni. Élveztem nagyon a táncot és az érintését, az illatát, ilyet még nem nagyon éltem át, amikor ennyire működik az összhang. Szeretem a heves nőket és amit Ernessa eddig kihozott belőlem, amit magából mutatott és amiket engedett... Hát első alkalomnak már eddig felejthetetlen volt és reméltem, hogy még messze voltunk a végétől.
Még éreztem a fogainak érintését az ajkamon, mikor beleült az ölembe végre. Az egyik kezem egyből a fenekére, a másikat a combjára tettem és elkezdtem simogatni, a combján a kezem kicsit becsúszott egyből a ruha alá, a belső oldal selymes bőrére. A nyakához hajoltam és elkezdtem puszilgatni és így válaszoltam:
- Duplát rendelj! - mondtam én is vigyorogva majd újra megcsókoltam. Bár már éreztem az ital hatását erősen, de nem akartam leállni és egyébként is szerettem a tequilát - A te kezedről akarom lenyalni a sót, aztán meg a szádról a citromot! - mondtam újra a nyakához hajolva, folytatva a harapdálást és ezzel ráhagyva a rendelést.
Közben azon kezdett pörögni az agyam, hogy hova vihetném, ha azt mondja, hogy velem jön, a suliba mégse vihetem, mivel nem tudok róla semmit, így inkább a közeli motelokban kezdtem gondolkodni, bár túl sokat nem ismertem, de azért egy párban már jártam az elmúlt 2 évben.

16+

Úgy tűnik tényleg nem akarja az orromra kötni a múltja ügyes-bajos dolgait. Annyi baj legyen, jobb is így.
- De a vízfelkapás illik hozzád. - célozgattam kacsintva. Ha nem lett volna annyira kiábrándító az elején, akkor már rég ezt csinálhatnánk...
Nem hagyja, hogy enyém legyen az utolsó szó.. ez annyira idegesítő! Tényleg mint tűz és víz, olyanok vagyunk.
- Valahogy csak le kellett szólítanom téged. - dugtam ki a nyelvem. Igen, talán volt benne egy kis rejtett gúny, hogy egy pasira nem lehet várni, mert a végén megöregszik az ember lánya. - Így biztosítottam a figyelmed.
Összehúzott szemmel néztem rá és éreztem, hogy bizsereg a tenyerem.
- Csak kérned kell. - emeltem fel a karomat pofonra. Nem szándékoztam most kikelni magamból, de ha erre vágyik. Végül is... ez is egy fajtája lehet az előjátéknak. - Gondolom akkor én igazi kincs vagyok. Külföldi is, meg mutáns is. - vigyorogtam.
Úgy mondta, hogy éreztem, hogy rá kellene kérdeznem, hogy honnan jött. De annyira nem érdekelt, hogy csak megvontam a vállam. Amerikai és kész, az is csak másokat izgat inkább, hogy én félig francia vagyok. Sosem járt át a nemzetiségi öntudat és nem vertem a mellemet, hogy én innen jöttem, mert nem lehetek büszke egy egész nemzetre a magam nevében, mindenhol van férges alma.
A légzésem felgyorsult, ahogy Wyatt kezei és ajkai a bőrömet cirógatták. Imádom ezt az érzést, ahogy a gyomrom a torkomban dobog, hogy bármit megtehetne velem, de mégse, hogy ez az első alkalom. Az első mindenkivel különleges. Az ajkamba haraptam, hogy ne szakadjon fel belőlem egy hangosabb nyögés.
Amikor már úgy éreztem, hogy nem lehet tovább feszíteni a húrt, mert vagy én ugrom ki a ruhámból, vagy az esik le magától, akkor elhúzódtam. A dal is lassan a végéhez közeledett, ezért kézen fogva követtem őt vissza. Ekkor vettem csak észre, hogy több párt is táncolásra késztettünk.
- Szívesen. - haraptam rá az alsó ajkára játékosan. Megvártam, hogy leüljön és csak aztán helyezkedtem az ölébe, féloldalt ülve. Rápillantottam a félig üres sörös üvegekre.
- Tequila? - vigyorogtam az összes fogamat kivillantva. Nem érdekel, ha a sárga földig leiszom magam és ő visz haza a kitudja hova és azt csinál velem, amit akar, mert valószínűleg én is azt akarom.

18+

Lehet, hogy ő nem az emberpárti oldalon van? - merült fel bennem az égnek emelt tekintetét látva, de félresöpörtem a gondolatot inkább, remélve, hogy nem lesz ebből gond később.
Annyira nem bántam, hogy nem kezdett el faggatni a régi dolgokról, bár elmondtam volna neki. Látva a vigyorát nem tudtam megállni, hogy én is el ne vigyorodjak.
- Ha nem kapnám fel a vizet érte mindig, akkor most nem lennénk itt, szóval lehet, hogy a mai este szempontjából így volt jó - Csak nem úsztam meg a herceges dolgot, bár most adtam rá alapot, ez tény - Végül is... ha így nézzük... De az első Szöszizésnél még nem voltam megmentő, szóval akkor még nem volt indokolt. - vágtam vissza picit, de közben nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak, lehet, hogy már az alkoholtól is. Bár tény, hogy régebben érdekeltek a mesék, először azok miatt is kezdtem rajzolni és festeni, de sose a hercegek voltak a kedvenceim. Aztán persze kinőttem a mesékből, de a hercegek utálata nem múlt el.
Egyből lejött, hogy el akarja viccelni a dolgot, úgy téve, mintha félreértette volna, el is nevettem rajta magam.
- Akkor örülök, hogy nem Párizsban cicababáztalak le! - vigyorodtam el - Bár... érdekes élmény lett volna az is bizonyára... Mindig is izgattak a külföldi csajok! - próbáltam még húzni egy picit az agyát - Meg a pofozkodósak is! - tettem végül még rá egy lapáttal.
- Akkor itt nagyobb a mutáns élet ezek szerint, vagy csak ott jobban rejtőzködnek. - majd hozzátettem még - Mondjuk ahonnan én jövök, ott is kevesebb a mutáns.
Hát, ez nem volt valami konkrét válasz a lakhelyét illetően, de ő se firtatta a Szöszit, így egyelőre hagyom, majd talán még később visszakérdezek. - éreztem, hogy valamiért ez a téma annyira nem tetszett neki.
Figyeltem, ahogy húzta felfelé a kezem, vártam, hogy meddig is fog tényleg hagyni elmenni, de a végeredmény még engem is meglepett, pozitív irányban. Nem semmi ez a csaj, mindig tovább nyitja az ajtót! De engem se kell kétszer kérni a belépésre! - gondoltam és halkan belesóhajtottam a fülébe, ahogy a tenyerem becsúszott a dekoltázsába, majd picit rá is markoltam a formás mellére, mellbimbója szinte átszúrta a tenyerem. Ekkor teljesen kizártam a külvilágot egy időre, csak mi léteztünk, ahogy a testünk több ponton is összeért, izgatóan, őrjítően. Lassan markolásztam a mellét a ruha alatt, nem erősen, inkább kényeztetőn, de a vállát és nyakát ekkor se hanyagoltam el. Ilyen szép melleket ritkán foghat az ember, ki akartam élvezni minden pillanatát, ráadásul a nyilvános hely csak izgalmasabbá tette nekem a dolgot. A másik kezemet lecsúsztattam a combjára és úgy simogattam, hogy mindig picit a ruhája alját is feljebb húztam, majd visszatoltam, bár már nagyon kíváncsi voltam rá, hogy én is olyan nagy hatással vagyok-e rá, mint ő rám.
Nagyon reméltem, hogy valami hasonlót fogsz mondani! - ujjongtam magamban, mert igazából nekem se volt türelmem már a további tánchoz, ha elfogadja az "invitálásom".
- Akkor mutasd meg, hogy mennyire! - mondtam és újra megcsókoltam, majd kihúztam a tenyerem a dekoltázsából és a kezét megfogva elindultam a box felé a szám utolsó ütemeivel a fülemben.

16+

Az égnek emeltem a tekintetem. Abban bízni, hogy az emberek megváltoznak és egyszer csak elfogadnak minket, az már tőlem is túl sok naivitást igényel. Mindegy, higgyen amit akar, én pedig megpróbálom kizárni a vészcsengőket a fejemből, amik figyelmeztetnek, hogy ez a fajta gondolkodás nem éppen a nővérem "bandájára" jellemző.
- Ha nem kapnád fel érte a vizet, nem ragadtam volna le ennél. - magyarázok vigyorogva. Nem fogok a múltjában vájkálni, én sem szívesen kötném rá erre a - voltaképpen vadidegen - srácra az életem aprócseprő dolgait. Megadtam neki az esélyt, hogy elmondja, ha el akarja, de ha nem, hát ez van. - Hát bizonyos szempontból... Nem a szőke herceg szokta megmenteni a bajbajutott hölgyeket?
Kiskoromban rajongtam a hercegnős mesékért, de ahogy felnőttem ez valahogy kihalt belőlem, megtanultam, hogy az élet nem mese. Az élet szimplán egy buli, amit van aki tud élvezni és van, aki nem. De hogy én lennék a hercegnő, azt kizárnám, inkább a királynő, a bulikirálynő. A hercegnők csak ölbe tett kézzel várják a megmentőt, én parancsolni akarok.
Az a baj, hogy ha belegabalyodok az ajkaiba, akkor igazán nehéz engem leválasztani onnan, főleg, hogy rendkívül élvezem. Pont olyan heves, amilyennek lennie kell, vagy csak én váltom ki ezt belőle?
Nem tudom, az emberek miért csodálkoznak annyira, amikor közlöm, hogy voltaképpen francia vagyok. Nem ez az elvárás, mi? Hát pech.
- A magatokfajtát? - kezd újra mosolyba szaladni a szám. - Valószínűleg még ott a klubban felpofoztam volna a cicababáért. - vigyorodtam el szélesen. Szánt szándékú félreértés, a legjobb fajtából. De tudtam, hogy nem ezt kérdezte és bár nehezemre esett, adtam az igazi kérdésre is választ.
- Párizsban nem nyüzsögnek úgy a mutánsok, mint itt, egész eddigi életemben jött velem szembe annyi, mint itt kábé három nap alatt. - vontam meg a vállam, ami nagyjából igaz is. Otthon a nővéremről tudtam, meg volt még pár homályos képem arról, amikor értünk jöttek, de végül mi maradtunk.
- Mondhatni. - hagytam rá a lakhelyem kilétét. Nem fogom boncolgatni, hogy hová kell jönnie zargatni, ha az este végén mégis úgy döntök, hogy soha többé nem akarom látni.
Fogtam a kezét és húztam fölfelé a derekamon, egészen ameddig a mellemhez ért alulról a keze, akkor megemeltem és a nyakamhoz húztam, onnan pedig szépen lassan haladtam vele lefelé a dekoltázsomhoz. Nem érdekelt, hogy néz-e valaki.
- Figyelmeztetlek, hogy nagyon rossz vagyok.- fordítottam oldalra a fejem. Eszem ágában sem volt tovább táncikálni, amikor ilyen másik lehetőségem is van. Igen, határozottan érzem az alkoholt, de nem érdekel.

16+

Úgy sejtettem a vállvonogatós válasza alapján, hogy nem az a jó kislány típus, csak fél, hogy lebukik.
- Tudom, sajnos tényleg nem értik meg, de majd talán ez még változik. - zártam le részemről a témát.
- Egyrészt a múltam egy olyan időszakára emlékeztet, vagyis inkább abból pár emberre, amit és akiket inkább szeretnék elfelejteni - mondtam lassan, nem árulva el azért mindent, csak ha látom rajta, hogy tényleg érdekli, akkor mondok többet - Másrészt lealacsonyítónak is érzem, főleg egy férfira használva, még akkor is, ha esetleg valaki semmi negatívumot se gondol mögéje, mikor kimondja. - majd még hozzátettem, pici mosollyal - Meg hát nem vagyok én a szőke herceg fehér lovon, semmilyen szempontból, szerintem. Vagy neked annak tűnök? - ezt az utolsót már szélesebb mosollyal kérdeztem. Nagyon remélem, hogy nem mondja azt, hogy igen!
Nagyon nehezen tudtam tőle elszakadni, zihálva kapkodtam a levegő után, de ahogy megláttam, hogy hogyan néz, újra a box falához nyomtam, a hátát és a fejét simogatva, a selymes hajának érintését élvezve.
Elnevettem magam a nyávogásra és ahogy a körmével a mellkasomhoz ért, elkaptam a kezét és magamhoz húztam egy újabb hosszú csókra, visszatéve a söröm az asztalra. Nem tudom, ezt akartad-e elérni, de nekem ez a válaszom a karmolászásra!
- Éreztem, hogy még nem vagy itt régóta, az akcentusból meg sejtettem, hogy Európa. De Párizs... - mondtam mosolyogva és én is kortyoltam egy nagyon az üvegből - Mennyire más itt? Ott hogy kezelik a magunkfajtát? - most már tényként kezeltem, hogy ő is mutáns, épp elég félmondattal ismerte már el, úgy gondoltam talán akkor se fogja tagadni - És hol laksz? Rokonoknál?
Hagytam, hogy irányítsa a kezem, kíváncsi is voltam, hogy meddig engedi, hogy elmenjek az első táncnál, meg hát már nem sok gátlás volt bennem ekkor 2 whiskey és egy sör után, amire még az adrenalin is rátett. Nagyon élveztem, ahogy hozzám simult és a hajamba túrt, isteni volt a bőrének az illata, amiből nagyokat szippantottam, miközben tovább harapdáltam és puszilgattam a nyakát és a vállát. A szabad kezemmel a hasát karoltam át és így húztam még szorosabban magamhoz, immár mondhatni fájdalmasan mereven nyomódva neki a fenekének.
- Ha a tánc után a boxban nem ülsz az ölembe, akkor meg fogok sértődni - suttogtam a fülébe - De ha szeretnél, még egy számot végigtáncolhatunk, viszont azt te választod ki!

16+

Na igen, ha az eső elkezd eredni csak úgy ok nélkül, azt könnyebb kimagyarázni, mint ha lángok csapnak fel belőlem és füstölök... Nyilván nem csak erre képes, én viszont a tűzzel csak rombolni tudok. Azért néha előfordul, hogy nyilvánosan is felmelegítek valamit, de az nem, hogy letámadjak egy vadidegent.
- Mondjuk jó, hogy én papolok. - vonom meg végül a vállamat. Bizony, eléggé meggondolatlan vagyok, többször is előfordult már, hogy sokat ittam és a barátaim előtt játszottam a tűzzel- szó szerint. Mondjuk általában ők valami öngyújtós trükknek vélték. - A baj csak az, hogy az emberek nem értik meg...
Nem akartam erről tovább dumálni, épp elég szót pazaroltunk el rá, pedig vannak ennél sokkal kellemesebb tevékenységek is.
A szemeimet forgatom. Hogy én lihegném túl? Úgy látszik nem érzi az iróniát a hangomban.
- Áruld el, miért utálod ennyire ezt a megnevezést? - kérdeztem valami jó kis történetre várva. Jó, én sem bírom a cicababázást, de túlteszem magam rajta, egy idő után nem zavar.
Talán mégsem nekünk való ez a beszélgetés, de a fizikai kapcsolat annál inkább. A kémia működik, az biztos. Az ajkamba haraptam, ahogy elszakadt tőle az övé. A belsőm üvöltözött hozzám: Még, még, még!
- Nyau. - nyávogtam megint a koccintásnál, de most már a fekete körmeimet is bevetettem, végighúztam őket a mellkasán. Le merném fogadni, hogy nem szeretné, hogy itt hagyjam. Vajon megint utánam jönne?
- Pár napja. - jöttem rá, hogy a kérdés nekem szólt. Nem vagyok hozzászokva ehhez a nevemhez. - Egész életemet abban a kis koszos porfészekben töltöttem, amit úgy hívnak, hogy Párizs. - vigyorogtam, miközben meghúztam a sört.
A zene ritmusára mozogtam, közben egyik kezemet az övére tettem, irányítottam, hol fogjon meg, ameddig a másikat felemeltem és a hajába túrtam,  miközben a nyakamra harapott. Lehunytam a szemem, ahogy élveztem az érintését, azt hiszem mostanra már eléggé beütött az alkohol.  
- Ühüm. - hümmögtem valami válaszfélét, egy pillanatra sem állva meg. Már tisztán éreztem, hogy remélhetőleg "nagy" hatással vagyok rá.

16+

Egyre inkább úgy láttam, hogy nagyon nem vagyunk egy véleményen a képességeink használatát illetően, igaz a tűzzel való bűvészkedést biztos nehezebb lehet elrejteni.
- Én meg még jobban szeretem, ha nincs nyom, amit el kell tüntetni, de hát ez is az egyik előnye a víznek - mondtam halvány mosollyal - De eddig még nem is volt szükség mások beavatkozására, csak jó tudni, hogy lenne kire támaszkodni.
Ekkor futott át először komolyabban az agyamon, hogy lehet, nem is egy oldalon állunk, hiszem végül is még semmit se tudtam róla a nevén kívül, már ha tényleg az Ernessa volt a valódi neve. Bár alapból nem nagyon érdekelt az este szempontjából, hogy kivel is van, de azért nem árthat tudni.
- Megtisztelve? Nekem elég, ha jól esik, hogy érted tettem, de nem kell azért túllihegni - válaszoltam a kérdésre mosolyogva, majd amikor meghallottam a következőt, elkomorodott az arcom - A Szöszi - ejtettem ki nem kevés undorral a hangomban az annyira utált szót - miatt majdnem nem mentem utánad, de más tényezők voltak erősebbek, most már úgy érzem, hogy szerencsére. De azért vigyázz, hogy mennyire akarod tesztelni ezt a dolgot... Cicababa.
Nagyon jól csókol! - gondoltam elmerülve a csókjaiban, nagyon jó érzés volt, hogy ilyen hevesen játszott a nyelve az enyémmel. Még jobban felizgatott, ahogy meghallottam az apró nyögését, éreztem, hogy jól esett neki ahogy a fenekébe markoltam és hát nem tagadom, nekem is tetszett, amit éreztem, ahogy a feneke feszesen és kereken a markomban volt. Megpróbáltam magamra húzni, bár a kisestélyi nem könnyített meg éppen a dolgot, de nem bírtam és nem is akartam leállni, annyira felhúzott, ahogy ott a boxban összegabalyodtunk. Nem sok hiányzott, hogy ott helyben letépjem róla a ruhát, de azért igyekeztem visszafogni magam.
Koccintottunk a sörünkkel, bár az én mosolyom a Szöszi miatt halványabb volt, mint az övé.
- Hát akkor üdv New Yorkban, Cicababa! - mondtam és kortyoltam egyet a hideg sörből, közben végig a szemébe nézve - Honnan jöttél egyébként és mikor, Ernessa? - kicsit megnyomtam a keresztnevét, ahogy kiejtettem, jelezve, hogy jobban szeretném, ha inkább nem használnánk a csúfneveket.
Néztem, ahogy felém jött és nagyon tetszett, amit láttam, meg a zenével is úgy láttam, hogy jól választottam. Majd mikor hátradobta a haját és hozzám nyomta magát, nem sok hiányzott, hogy elveszítsem a kontrollt. Kétoldalt a csípőjére tettem a kezem mikor hátat fordított nekem, hozzá igazítottam a mozdulataimat és ahogy a csípőmet súrolta a feneke... Hát akkor már teljesen megőrjített és biztos vagyok benne, hogy érezte, amikor összeértünk, hogy mennyire felizgatott már. Odahajoltam és beleharaptam egy kicsit a nyakába, majd a fülébe suttogtam - Őrjítő vagy, ugye tudod? - és még jobban nekinyomtam a csípőm a fenekének.

16+

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol bátran használhatjuk a képességeinket nyilvánosan, de ez nyilvánvalóan nem az, ezért nem is igazán értem a fiút.
- Jobban szeretem a nyomokat én eltüntetni, ha már bajba keverem magam. - jegyzem meg szarkasztikusan, hogy nekem nincs szükségem olyanokra, akik a padlót nyalják utánam. Nem vagyok elkényeztetve, hamar a sarkamra kellett állnom, ami nem jelenti azt, hogy nem vagyok meggondolatlan, de a tetteimért vállalom a felelősséget általában.
De ezzel nyilvánvalóvá vált számomra, hogy valamelyik csoporthoz tartozik, amiket a nővérem mesélt. Most rajtam volt a fürkészés sora. Vajon melyik oldalon állsz, Szöszi?
- Szóval érezzem magam megtiszteltetve? - vigyorogtam, de azért jól esett hallani, hogy én váltottam ki belőle a vadállatot. - Lehet, hogy mégis a Szöszi hatott rád így tudat alatt, csak nem mered beismerni. -húztam. Szeretek a tűzzel játszani, azt hiszem, ez adott.
Jó, annyira nem volt béna a mentés, de most valahogy elmaradt a várva várt nevetés. Inkább legyintettem egyet, hogy átsiklom ezen a bakiján, sok víz folyik le a Szajnán, ameddig eldöntöm, hogy mi lesz a "táskám" sorsa.
Visszafogtam magam attól, hogy a fogam között azt sziszegjem, hogy Fogd már be!, inkább újra rátapasztottam a számat az övére. Fogaim az alsó ajkára haraptak, miközben az ujjaim továbbra is a szőke tincseivel játszottak. Aztán a nyelvem újra az övét kereste, az egész külvilág eltűnt, mintha túl sokat ittam volna, pedig még közel sem vagyok a részegséghez, csak egy picit érzem azt a whiskyt, az ő leheletén is. Ahogy belemarkolt a fenekembe, apró nyögést hallattam és kényszerítettem magam, hogy ne nyomjam neki a csípőmet mert még itt a boxban nekem esik. A kérdés csak az, hogy én azt miért bánnám?
- Akkor ez már tényleg megtiszteltetés... - emeltem az égre a tekintetem. Kimondom, hogy mutáns vagyok, először, nem célozgatva és még csak nem is veszi. Pasik... Ha meggebedünk se fognak minket megérteni. Éppen leszarom, hogy hány csajt csalogatott már ide, bár mégsem akarok egy lenni a trófeák között. Inkább ő az enyémeknél. - És te vagy az első mutáns Szöszi, akivel New Yorkban találkoztam. - emeltem fel a sörömet koccintásra.
Figyeltem a fenekét, ahogy a zenegéphez lejt, közben belekóstoltam az italba. Hmm, igen, így már teljes a harmónia. A zene hallatára rögtön mozgásba kezdett a lábfejem az asztal alatt. Tornacsukában és kisestélyiben álltam fel táncolni vele.
- Nem kell félteni. - ringattam a csípőm, miközben a még mindig nedves hajamat hátradobtam, végig a szemébe nézve. Melleimet a felsőtestének nyomtam, elmosolyodtam kajánul, majd megfordultam, hogy úgy ringassam tovább a csípőm, hogy a fenekemmel súroljam Wyattet.

16+

Úgy látom nem sokat élt még New Yorkban, ha ennyire fél a lebukástól, főleg estefelé. Persze értettem, hogy miért kérdezi, meg biztos ez a jó hozzáállás, de ettől még nem fogok csak azért bujkálni, mert talán lebukok.
- Azt persze nem mondom, hogy nem félek, de nem tudok rejtőzködve élni, inkább utólag szoktam ezzel foglalkozni, nem előtte. Ha lebukok, akkor azt a helyzetet persze kezelni kell, de vannak erre... - itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy milyen szót is használjak, majd lassan folytattam, végig a reakcióit fürkészve - kapcsolataim, akikben bízom, hogy el tudják simítani a gondokat. - fejeztem be végül a mondatot, majd viszonylag hamar folytattam is, hiszen a mai ügyet is azért illőnek éreztem magyarázni - Persze azért igyekszem nem nagyon feltűnő dolgokat csinálni. A mai eset egyedinek számít, másnak és máskor még nem tettem ilyet, de akkor, abban a pillanatban nem foglalkoztatott, hogy mi lesz, ha meglátnak.
Lehet, hogy ezzel a "legközelebbel" kicsit túlmentem, de most már mindegy, meg kell ennem, amit főztem.
- Igen, legközelebb -mondtam és gyorsan próbáltam tompítani a dolgot - mármint amikor legközelebb megmentem a táskád életét. - Nem tudom ez mennyire lesz így jó válasz, remélem ki tudok ebből keveredni nagyobb gond nélkül.
- Rendben! - csaptam le örömmel a kérésre és egyből elkezdtem a fejemben pörgetni a lehetséges számok listáját. Nem kéne lassúval kezdeni, inkább kicsit még fel kéne pörgetni a hangulatot.
Úgy néztem, hogy nem csak engem izgatott fel a helyzet, annyira hevesen csókolt vissza és ahogy a falhoz nyomtam éreztem és láttam is rajta, hogy eltaláltam, mire is vágyik egy pasitól. Hallottam, ahogy egyre gyorsabban vette a levegőt, a dekoltázsába belesve pedig nagyon tetszetős volt a látvány is, ahogy kapkodni kezdte a levegőt. Nem fogunk ennyinél megállni, most már nem hagynám! A kezem lecsúsztattam a fenekére, kicsit magam felé billentve és megsimogattam, majd egy kicsit bele is markoltam, közben csókoltam tovább.
- Mondjuk úgy, hogy lehet rendszer lesz ebből az első alkalomból - vigyorogtam vissza, majd a rövid csók után átadtam magam a kényeztetésnek, már kicsit halkan sóhajtozva. A kérdését meghallva picit elcsodálkoztam - Úgy látszik ez nála elég központi kérdés.
- Te vagy az első mutáns csaj, akivel eddig jutottam. - döntöttem az őszinteség mellett egyből.
A csókok után felálltam.
- Azért arra a táncra mindenképpen igényt tartok ám! - mosolyogtam le rá, majd a zenegéphez mentem, bedobtam egy adag aprót, kiválasztottam a zenét, majd visszamentem hozzá és a kezem nyújtottam felé mosolyogva - - Lássuk mennyire igaz rád a szám címe!

16+

Hohó, hol van még az este vége... fölösleges arra gondolni, amikor még bőven minden előttünk áll. Történt ma már elég rossz ahhoz, hogy innentől kezdve csak jó történjen. Oké, lehet, hogy ez egy kissé naiv hozzáállás, de attól még van rá esély.
Mindenesetre, akármilyen jó is lesz az este, nem tervezem, hogy a földön fogok folyni utána, de meglátjuk.
- Egyáltalán nem félsz, hogy lebuksz? - kérdeztem meg telibe, teketóriázás nélkül a kérdést, ami már a sikátorban is felmerült. Az utcán sose merném használni a képességemet. Megfognának az emberek és bedugnának egy laboratóriumba, ahol leszipolyoznák a véremet. Egyébként meg mindenki félne tőlem. Meg amúgy sem tartozik mindenkire, hogy mire vagyok képes.
- Legközelebb? - vontam fel a szemöldökömet. Addig még bizonyítanod kell, Wyatt. Nem rám vallana elkötelezni magamat az első fiúval, aki szembejön velem a kontinensen. Nem mondom, helyes, de egy táska mentéssel nem lehet lekötelezni egy életre.
- Nem kell kétszer kérned. - vigyorogtam, az se zavart igazából, hogy a helyiségben senki nem táncol. Nem is volt annyi vendég, mint a klubban, de még a zene is a végéhez közeledett. - De akkor te választod a következő dalt. - újabb próba.
Nagyon tetszett, ahogy rám vetette magát. Még azt sem bánnám, ha a tánc elmaradna, ha a nyelve a számban marad, bár igazából a kettő együtt még megoldható lenne. De ahhoz még innom kell, hogy nyilvánosan tapiztassam magam tánc közben, itt a sarokban még elmegy. Elmegy?! Egyenesen az egyik kedvenc tevékenységem a sötétben enyelegni.
Elmosolyodtam, ahogy a box falához nyomott. Ez már igen! - süllyedt és emelkedett egyre gyorsabban a mélyen dekoltált felsőtestem.
- Ez is mindig programterv a megmentett csajoknál?- vigyorogtam a szájába még mindig. Azt hiszem, nekem ennyi nem volt elég, kisebb csókot nyomok a szájára, ujjaim a hajába túrnak, majd az ajkaim kisebb csókokkal haladnak a nyakára, ahogy a füléhez érek, belesúgom: - Vagy mutáns lányokra specializálódtál?

Remélem is, hogy nem fogja megbánni, majd teszek róla - gondoltam belenézve a szemeibe, látva a huncut csillogást.
- Majd rákérdezek az este végén, hogy megbántad-e - válaszoltam erre széles mosollyal, egyet kacsintva.
Felnevettem, amikor meghallottam, hogy van nála esernyő és mégse vette elő, hanem inkább szétázott.
- És akkor hogy fogom tudni csillogtatni bravúros képességemet? - kérdeztem rá én is vigyorogva - Inkább legközelebb elveszem jó előre az esernyődet, hogy eszedbe se jusson használni. - majd hozzátettem még, aggódást színlelve - Önvédelemre se...
Sört? Hát, ezt nem gondoltam volna, a koktél alapján, de nem vagyok ellene egyáltalán, legalább nem gondolhatja, hogy le akarom itatni - odaintettem a pincért és rendeltem két sört.
- De a sör előtt egyet táncolnod kell velem, hogy legyen mire inni - mondtam elvigyorodva és a zenegép felé bólintva.
Milyen selymes a bőre! - gondoltam egyből, ahogy egy picit megsimogattam a combját - És milyen meleg!
Ez ám a heves csaj! - csókoltam vissza hevesen, miután pár pillanat alatt túltettem magam a meglepetésen, ahogy magához rántott, tartottam a tempóját, közben a másik kezem a derekára tettem és azt is lassan simogatni kezdtem, ahogy a combját is - A szája is forró és a nyelve, nagyon jó érzés, ahogy összeér az enyémmel!
Egy gyors mozdulattal a box falához löktem és úgy csókoltam tovább, a párnázott háttámlának nyomva a testét, kezeimmel kalandozva az oldalán. Nem csak te tudsz heves lenni, tüzeske.
- Kezdetnek megteszi! - mondtam kissé lihegve a csókok után, a szemébe nézve széles mosollyal, de csak nagyon picit eltávolodva az arcától.

Örülök, hogy bejön neki a dalválasztásom, de ha nem jönne, akkor is kénytelen lenne ezt hallgatni még egy pár percig. Nekem is szimpatikusabb ez a hely, bár azt már nem tudnám megmondani, hogy az alkohol, Wyatt, vagy a zene miatt.
- Remélem, én sem bánom meg. - néztem rá huncut szemekkel. Igen, ezt akár felhívásnak is veheti, hogy kénytelen lesz szórakoztatni, ha nem akarja, hogy itt hagyjam. Mondjuk most van erre talán a legkevesebb esély, de azért féljen csak, az sosem árt.
- Köszönöm, megleszek vasalás nélkül is talán. - vigyorogtam megint, mint a tejbetök. Tényleg jó érzés volt megszabadulni minden nedvességtől, még ha belülről melegítem is magam. - Legközelebb akár még az esernyőmet is elővehetem...
Na igen, hiába hordok magamnál minden fontosat, a kellő pillanatban nem biztos, hogy eszembe jut a megfelelő eszköz. Mindegy, megvolt annak is a maga varázsa, hogy csurgott rólunk patakokban az eső.
- Sört. - vontam meg a vállam. Az talán jobban illik ehhez a helyhez, de a whiskey-vel sincs semmi bajom, igazából mindenivó vagyok, amit jobb, ha nem kötök az orrára, mert aztán még rosszakat feltételez az európaiakról.
Hát nem lacafacázza el, az biztos. - konstatáltam a kezet a combomon. Az ajkaim mosolyba szaladtak. Helyes.
Válasz nélkül húztam magamra az inge nyílását megmarkolva. Ha az én kezemben van a gyeplő, akkor jobban teszi, ha vigyáz magára, mert nem könnyű velem tartani a tempót. Forró nyelvemmel az övét kutattam, szenvedélyesen csókolva, levegővételnyi szünetre sem állva meg. Hé, vizes fiú, ilyen, amikor a tűz elszabadul.

Hát ez picit fura volt, nem lökött el csók közben, de nem is volt annyira lelkes. Fene se érti a nőket! - gondoltam miközben kinyitottam előtte az ajtót és beléptem utána a pubba. Lehet, hogy túl gyors voltam? Vagy mégse jövök be neki?  - ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, ahogy mentünk be a boxok felé.
Ültem a boxban és vártam, hogy kijöjjön, meg még a pincér se ért oda, hogy rendelni tudjak, közben pörgettem tovább az agyam, nagyon felhúzott, még mindig éreztem a számon a száját, nyelvemen a nyelvét, nagyon jó érzés volt és meg akartam mindenképpen ismételni. Ahogy jött felém, rajta is azt láttam - vagy csak képzeltem? - hogy jó kedve van, élvezi még mindig az estét, tehát talán nem rontottam el nagyon a dolgokat.
- Hát annál biztos, hogy jobb, nem is kicsivel! - ha ő nem jön és megy, szerintem akkor is eljöttem volna onnan hamar - De most már kevésbé bánom, hogy benéztem oda ma este.
Az asztal alá engedtem a tenyerem és kicsit koncentrálva kihúztam a nedvességet a ruhájából, amennyire tudtam, majd ezt is a földre csorgattam. - Kivasalni sajnos nem tudom. - mondtam egy mosoly kíséretében, jelezve, hogy végeztem. Ezért jobb a víz, mint a tűz, kevésbé feltűnő és hatékonyabb, ha az ember ruhaszárításra használja. Persze nem tudhatom, hogy ő mikre képes, de most szerintem jól jött neki, amit én tudok.
A koccintás után nagyot húztam én is a whiskeyből, jól esett és éreztem egyből, hogy elkezd melegíteni belülről. - Igen, szerintem is finom. De ha azt mondod erre, hogy megteszi, akkor kíváncsi lennék, hogy te mit rendelnél?
Úgy látom  mégis jó döntés volt az a csók - gondoltam, ahogy láttam, közelebb húzódott hozzám. Kell nekem ez a csaj!
- Kezdetnek megpróbálhatnánk újra azt a csókot! - húzódtam én is közelebb, majd a combjára tettem a kezem és szembefordultam vele, majd odahajoltam hozzá - De most te döntöd el, hogy mikor hagyjuk abba!
Mutasd mit tudsz!

Csak megemeltem a szemöldökömet, de inkább nem válaszoltam. Ameddig egy kicsit is titokzatos maradhatok azzal kapcsolatban, hogy mi van még a táskámban, addig van egy kis esély rá, hogy megőrizzem a magabiztosságom. Történetesen van valamim ellene. De nincs, na mindegy, nem firtatom, mert a végén én magam is belezavarodom a saját gondolataimba.
- Ahaa, szóval a többieket mégsem mentetted meg. - vontam le a következtetést mosolyogva. A csók váratlanul ért. A taxi előtt még fel voltam rá készülve, de itt csak pislogtam és egy pillanatig fel sem fogtam, hogy mit művel. És mielőtt el kezdtem volna élvezni, vége lett. Meg, ezt most nagyon elrontottad.
A mosdóban, ahogy igazgattam a sminkemet, a számra figyeltem, majd a saját szemembe néztem. Igazából itt tudatosult bennem, hogy mennyire tetszett ez a kis dolog odakint. Jókedvűen mentem vissza, a zene ütemére lépdelve, a felsőtestemmel táncikálva.
- Jobb, mint ami azon a helyen ment. - vigyorogtam rá. Nekem igazából Madonnával sincs semmi bajom, ha eleget iszok. Ennyi víz után pedig szükségem volt valamire, ami visszacsempészi belém a lángot.
Bólintottam az ajánlatára. Igazán bátran használja az erejét nyilvánosan, de lehet, hogy ez csak nekem furcsa. Amióta Amerikában vagyok, mintha visszaesett volna egy kicsit az önbizalmam. Még nem ismerős teljesen a terep, addig csak visszafogott lángon égek. A vizes ruha nem ad túl jó komfortérzetet, úgyhogy belementem, hogy használja az erejét rajtam.
- Megteszi. - koccintottam vele, majd jóformán lehúztam majdnem az egészet. A torkomban rögtön olyan érzés keletkezett, mint amikor lángnyelvek csapnak fel onnan. - Grrr, finom.
Közelebb húzódtam hozzá a boxban oldalról, az alkoholtól felbátorodva, no meg a kintiek hatása alatt voltam még. Nekem annyi nem elég, még be kell bizonyítania, hogy megéri elpazarolnom rá az estémet.
- Mivel köszönhetem meg, hogy megmentettél? - néztem rá kihívóan a félhomályban. Ha nem veted rám magad, akkor én fogom. - szuggeráltam a szemeimmel.
Az estének ideje lenne érdemben is elkezdődnie.

Sokat mondóan néztem rá újra a táskájára mosolyogva, mintha tényleg azt akartam volna megszerezni, de hamar újra a szemébe néztem, egyre jobban örülve, hogy utánaindultam akkor, jól érezve, hogy még korrigálható a rossz indítás.
- Hát, remélem semmi rám veszélyes nincs benne. - néztem vissza én is sejtelmesen - Nincs röntgenszemem, így csak bízhatok benne.
Közel léptem hozzá a kocsiból kiszállva, majd mikor feltette a kérdést, pár pillanatnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy csak félig veszem viccesre a dolgot, mert már eléggé beindított és valamit ideje lépnem.
- Mivel téged idehoztalak, így mondhatjuk, hogy minden megmentettet eddig idehoztam. A másik kettőt nem tervezem, de ezt már egy ideje igen - hirtelen odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
Rád bízom, a kedvenc válaszom - csóváltam meg magamban a fejem, majd elgondolkodtam, hogy mit is ivott az előző helyen, aztán eszembe jutott, hogy valami koktélt, de azt itt nem lehet kapni. Végül rendeltem két whiskey-t, egyet-egyet mindkettőnknek és külön egy kólát, gondoltam ha akarja, akkor majd azzal issza, ha nem szereti a whiskey-t, akkor majd rendelek mást.
Figyeltem, ahogy jön felém, bár igyekeztem nem bámulni, közben azon gondolkodtam, hogy vajon melyik jönne be neki inkább, ha gyorsítanék, vagy ha lassabbra venném a tempót, de végül arra jutottam, hogy picit belehúzok majd, ha olyanok a jelek.
- Nem szeretem, ha vizes a ruhám és talán nem figyel annyira senki, végül is nem tudhatják, hogy mennyit álltunk kint előtte - - mosolyodtam el a tapicskolásra - Megszárítsam a te ruhád is egy kicsit? - én már rájöttem, hogy az ilyen helyeken nem nagyon foglalkoznak az ilyen apróságokkal, túl nagy a tömeg és túl kevés a fény.
- Tetszik a zenei ízlésed, eltaláltad az egyik kedvenc számom - biccentettem a zenegép felé - A szövege is nagyon tetszik - tettem hozzá, figyelve a reakciót, próbáltam kitalálni, hogy mennyire volt része a dalszövegnek a választásához.
- Remélem szereted a whiskey-t, végül azt rendeltem neked is - emeltem fel a poharam koccintásra.

Nem akartam nagyképűsködni, hogy igazán megértem, amiért utánam jött, az ő helyében én sem hagytam volna ki ezt a lehetőséget, csak már először figyelni kellett volna. Szóval inkább csak viccesre fogtam a figurát. De azért jól esik, a tudat, hogy mégis jó emberen akadt meg a tekintetem.
- Tudtam én az első pillanattól! - szorítottam még mindig magamhoz a vizes táskát vigyorogva. Nem mintha olyan sok minden lenne benne, amiért megérné megint zakózni egyet.
- Sosem lehet tudni, hogy mit rejt a női táska. - néztem rá sejtelmesen, mintha egy gépfegyver is beférne ide. Ha ő is viccel, akkor én is. Remélem csak viccelt, nem szeretem átlagosnak érezni magam.
Amikor megállt a kocsi és kiszálltunk, még egy kérdést muszáj volt csipkelődve feltennem:
- És minden megmentettet ide hozol? Leitatod őket és elásod a hátsó kertben? - szabadult el a fantáziám, bár valószínűleg nincs semmiféle kertje az épületnek. Azért jobb óvatosnak lenni.
- Rád bízom. - ez egy fajta próba is. Egyrészt megtudom, hogy mennyire akar leitatni, bár igazából nem nagyon bánnám, ha az lenne a terve. Másrészt a személyiségéből is elárul valamennyit, amire aztán vagy jól következtetek, vagy sem.
Visszafelé menet eltűnődtem, hogy vajon mit szólna, ha az ölébe csücsülnék és megcsókolnám, de nem akarom magam leégetni, úgyhogy ezzel a művelettel kicsit még várok.
- Úgy látom, hamar megszáradtál. - tapicskoltam a tócsában magam alatt, cinkos mosollyal, mielőtt leültem volna a boxban, vele szemben. Nekem legalább a hajam és a ruhám még vizes, nem csinálom ilyen feltűnően a dolgokat.

Éreztem, hogy nem kellett volna nagyzolni, egyből le is csapott rá a kis pimasz. Hát most mindegy, ezt a békát le kell nyelnem. - vontam le a tanulságot a meghajlása és csípős válasza után és úgy gondoltam, hogy jobb lesz tovább nem forszírozni a témát, megelégszem az addig kapott köszönettel.
A vigyorból úgy éreztem, hogy nem az volt az utolsó alkalom, hogy a "Szöszi" szó elhagyta a száját velem kapcsolatban. Ha lesz esetleg valami közöttünk, akkor nekem is hamar rá kell jönnöm, hogy milyen névvel ugrathatom, lehet a Cicababát kell majd újra megpróbálni legközelebb is.
- Lebuktam, tényleg azt akartam én is megszerezni. A vesémbe látsz! - nevettem vele én is, tetszett, hogy így terelte el a témát, mert ezzel nagyjából beismerte, hogy érti, mire is céloztam, mi vagyis ki tetszett.
- Persze, napjában többet is! - nevetek fel, örülve, hogy megtörte a csendet - És te mindig hordasz magadnál sportcipőt, hátha kimegy a bokád?
- Rendben, keresek helyet. - mondtam, mikor kiment a WC-re, de pár pillanat után utánaszóltam - Rendelek italokat, mit kérsz?
Kerestem egy üres boxot, szerencsére találtam egyet hamar és leültem. Mikor láttam, hogy nem figyel senki, próbáltam a ruhámból kiszívni a vizet a tenyerembe, egész jól sikerült is megszárítani, a vizet lefolyattam a padlóra, remélem nem tűnik majd fel senkinek. Intettem egy pincérnek, nem akartam otthagyni a boxot, nehogy elfoglalják, amíg a bárpultnál álldogálok.
Láttam, hogy kijött a mosdóból és a zenegéphez ment, kíváncsian vártam, hogy milyen számot fog kérni, majd nagyon megörültem, amikor meghallottam mit választott, egyrészt mert szerettem magát a számot, másrészt a szövege, ha azért választotta, sok reménnyel kecsegtethetett az éjszaka további részére, de azért nem akartam magam nagyon belelovalni a dologba.