Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Az idő múlásával egyre jobban visszarázódom a mindennapokba. A munka már olyan jól megy, mintha sosem lett volna az a kis kimaradásom, de ami a legfontosabb, hogy most is olyan nagyon élvezem, mint előtte...Sőt már jobban oda is figyelek a dolgozókra, a magánéletemre. Nem viszem túlzásba a munkát, így pihenni is van időm. A mai napon leginkább arról szól, hogy a városban ide-oda rohangászok. Vagy éppen megérkezett valami áru, amiért magam kell elmenni, vagy éppen csak megbeszélés van, de csöppet sem bánom, élvezem, hogy pörög az életem, de mégis már alig várom azt a pillanatot, mikor a kertészetbe lépve kicsit fellélegezhetek. Ideje lenne kicsit felújítani a szálloda kertjét, a benti virágokat, így mára terveztem az egyik igen ismert kertészet felkutatását. A tulajdonosnak is szóltam, hogy érkezem. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok üres kézzel hazatérni innen. Állítólag régebben is innen rendeltünk, így nem hiszem, hogy bármi gond lenne. Éppen egy szépen virágzó futórózsát szemlélgettem, mikor valaki, vagy valami hátulról nekem ütközik. Meglepetten fordulok meg. Ekkor veszem észre, hogy csak egy figyelmetlen nézelődő volt, akinek igen érdekes a frizurája, de nem állok le illetlenül megbámulni őt, inkább csak visszafordulok a rózsákhoz.
Milan Mars
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Kurt Harland
Hozzászólások száma : 13
Kor : 30
Tárgy: Juliette & Milan Szer. 18 Jún. - 19:11
Ez az amit szeretek New Yorkban. mindent meg lehet találni itt, ha az ember keresi, ha az ember tudja, hogy hol keresse. Jelenleg tobzódtam ebben ebben a nem túl nagy és nem is kicsi üvegházban... azért mondom hogy nem túl nagy , mert láttam már nagyobbat is. Viszont annál szebben, és zsúfoltabban volt berendezve. Nem voltak igazából az eladónk kívül túl sokan itt jelenleg, én viszont teljesen el voltam bűvölve. És hogy minek is megyek másik növény kereskedésbe? Mert olyat kerestem ami ami miénkben nem volt. Más felől pedig nem szerettem annyira New Yorkot. mégis csak honvágyam volt, és a tágasabb terekre vágytam, a frissebb levegőre, még ha a hidegre nem is. Még ennyi idő után is néha ijesztő volt számomra ez a sok magam épület, és a zsúfoltság. De ilyenekre nem kéne itt gondoljak nem igaz? Ahogy így elvarázsolva járkáltam, mindent megszemlélve, egyszer majdnem fel is botlottam. De úgy látszik ez nem volt elég figyelmeztetés számomra, hiszen pár ilyen csetlés-botlás után, sikerült neki mennem valaki másnak, vagy úgy is mondhatjuk, hogy belebotlottam.