Tűz és víz ~ Megara & Wyatt

First topic message reminder :

Nem is olyan szörnyűek a szobatársaim. Már ami a sulin kívül érinti őket. Körülbelül egy napja ismernek és máris meghívtak este bulizni, pedig mindketten 21 év alatt vannak. De így lehet a legjobban ismerkedni, ezt ők is belátták, ráadásul tősgyökeres amerikaiak, ismerik a kiskapukat, hogy hogy lehet bejutni bárhova. Igaz, nálam van Maryse régi diákja, ha valami probléma lenne. Eszméletlenül hasonlítunk egymásra, csak az a probléma, hogy nem nézek ki még 33 évesnek, ráadásul a lejárati dátum is sajnos rajta van.
A bejutás szerencsére könnyen ment, még sorban sem kellett állnunk. Azt hiszem, a biztonsági őrnek bejönnek a magassarkúk és a kivágott felsők. Pedig most csak egy egyszerű ruhát vettem fel. A fehér bőröm szinte márványként világít a ruhámmal való kontrasztban és a félhomályban.
Izgatott voltam, hisz az első New York-i bulis estém, de ez hamar alább hagyott, amikor a csajok csak úgy magukra hagytak a bárpultnál. Nyilván, ők jobban ismernek itt mindent, én meg nem vagyok egy pelenkás baba, de hirtelen nagyon egyedül éreztem magam. Úgyhogy kénytelen voltam kipécézni magamnak valakit a tömegből. Vagy csak szimplán alkoholba fojtom a magányom és utána lesz, ami lesz. Egyik ötlet csábítóbb volt, mint a másik.
Rendeltem egy koktélt, amikor egy helyes, veszélyesnek tűnő srác keresztezte pillantásom útját.
- Szia Szöszi.- köszöntem rá meggondolatlanul kacéran, mielőtt a számba vettem volna a szívószálat. Éppen itt az ideje, hogy Megara Blackwood bajba keverje magát, mert már nem bír tovább unatkozni.

Szóval most már biztos, hogy lebuktam. De hé, nem füstölhet csak úgy valaki keze, spontán? Egyik pillanatban azt mondja, beszéljük meg, a másikban meg, hogy nem kell magyarázkodni. A fene sem érti a pasikat. 
- Bocsáss meg, hogy nem borultam le előtted rögtön, ó nagy úr!-  hajoltam meg előtte, szarkasztikusan válaszolva a nagyképűsködésére. Megköszöntem már neki kétszer is, hogy megmentette a táskám életét, mit vár még tőlem? Ha egy sebes léptű mutánst fogok ki, akkor utolérte volna, és még el is csíphette volna, így holnap más valakit fog meglopni az az ember.
Elvigyorodtam. Szóval gyenge pontjára tapintottam, ezt jó lesz megjegyezni. De most inkább nem kínzom vele tovább, mert még a végén megint lecicababáz és most már karmolok érte. Bár igazából, így a sötétben, az esőtől ázottan még félelmetesebbnek tűnt, mint odabent, vagy csak még szexibbnek, nehéz lenne eldönteni.
- Szóval te is a táskámra hajtasz? - öleltem magamhoz hirtelen a visszakapott holmim teátrálisan. - Tudhattam volna! - nevettem el magam.
- Ajánlom is. - kacsintottam rá, kicsit jobb kedvűen, ahogy elindult a kocsi. Nem tudom, miben reménykedtem jobban, hogy a lakására visz, vagy hogy nem. Eltűnődtem, vajon kivel lakhat. Nem tűnik olyan anyuci pici fiának, de az is lehet, hogy barátnője van. Utánam jött, szóval nekem aztán édes mindegy, a csajnak lehet ciki.
- Mond csak, gyakran mentesz meg bajba került lányokat? - csevegtem egy kicsit, hogy a ránk telepedett kínos csöndet megtörjem. A sofőr sem örülhetett, hogy széttocsogjuk a hátsó ülést. Mondjuk fizetünk érte, úgyhogy egy szava sem lehet.
Végül egy pub szerűség mellett parkolt le a kocsi, ahova bementünk és én egyből kimentettem magam, hogy a wc-n összekaparhassam azt, ami maradt belőlem. Nem mondom, egy kicsit csalódott voltam az elmulasztott lakás miatt.
- Ülj csak le, majd odatalálok.
A tükörből visszanéző összhatás nem is volt olyan rossz, a sminkem sem kenődött el annyira, mint gondoltam volna, bár a hajamból szinte fürtökben lógva csepegett a víz. Bementem az egyik fülkébe és kis koncentrálás után az egész testemről kezdett fölszáradni a víz. Kicsit bepárásítottam a budit, de kit zavar. Egyedül a hajammal és a ruhámmal nem tudok mit kezdeni, de az majd idővel úgyis megszárad.
Elindultam visszafelé, de megpillantottam egy zenegépet. Előkotortam a táskámból pár pénzérmét és bedobtam, miután kiválasztottam a dalt. A hangulat már garantálva van.

Na, ez a köszönöm már jobban tetszett, tud ő kedvesebb is lenni, ha akar, ezek szerint - gondoltam magamban és egy biccentéssel fogadtam, amit mondott, közben persze jól esett a keresztnevem hallani a szájából.
- Magyarázkodni? Hát azt tényleg nem kell, vagyis nincs miért, ha jól láttam, amit láttam. - úgy látom nem nagyon szeretne róla beszélni, legalábbis itt biztosan nem. Meglátjuk, hogy később lesz-e, de mivel ő az első mutáns, akivel a sulin kívül találkoztam, ezért érdekelne, hogy hogyan éli meg ő ezt az egészet.
- Igen, a szerencséd, más nem nagyon hiszem, hogy elkapta volna azt a tolvajt, elég gyorsan futott. - Brilliáns Wyatt, kérkedj csak, mint egy idióta... ez futott át egyből az agyamon, mikor rájöttem, hogyan is hangozhatott, amit mondtam, de visszavonni már nem lehetett.
Már megint ez a pimaszság, szerencséje, hogy ez egyre jobban bejön. Vagy lehet azért csinálja, mert pont ezt látja rajtam?
- Nem, nagyon nem tetszett, remélem nem akarsz rászokni! - néztem rá megjátszott rosszallással, nem tudtam haragudni rá most, ahogy itt állt előttem ázott verébként, meg valószínűleg én se tudtam volna túl komoly neheztelést mutatni úgy, hogy az ázott szőke tincseimből folyt le az esővíz - De valami mégis utánad hozott, lehet, hogy valami más tetszett. - adtam fel egy magas labdát, ezúttal szándékosan.
Nagyon örültem, hogy végül beleegyezett, hogy együtt menjünk tovább, láttam rajta, hogy erősen gondolkodóba esett előtte, valami úgy látszik mégis meggyőzte. Mialatt beszálltam mellé pörgettem végig az agyamban a kedvenc helyeim listáját, végül egy olyan mellett döntöttem, ahol szerintem jó zenék szoktak menni, de vannak asztalok is boxokban, ahol le lehet ülni beszélgeti, ennek a címét mondtam be a sofőrnek és már indultunk is.
- Teszünk egy próbát, szerintem ez a hely tetszeni fog. - mondtam felé fordulva a hátsó ülésen. Mégis lehet ebből még érdekes este.

Kicsit sajnáltam, hogy nem voltam őszinte hozzá teljesen, ami a nevemet illeti, mert olyan srácnak tűnik, akiben szívesen megbíznék, de mégsem teszem, mert nem vagyok bolond.
- Akkor köszönöm, Wyatt. - köszöntem meg még egyszer a táskám visszaszerzését, most egy kicsit több hálával. Nem tudom, hogy tipegnék haza a magassarkúban egy ilyen esés után.
Azt hiszem a vizslató kéjenc tekintetét, ami a felcsúszott ruhámat kísérte, most be fogom tudni aggódásnak, amit csak azért közvetít felém, hogy tényleg talpra tudok-e állni. Így mindkettőnknek jobb lesz.
- Nem tudom, te mit láttál, de nekem nincs okom magyarázkodni. - közöltem vele, hogy az ő baja, ha nem ragadta meg a "tusoljuk el" ajánlatomat, de én ettől függetlenül nem óhajtom az orrára kötni, hogy mutáns vagyok. Bár ezzel tulajdonképpen beismertem... Na mindegy.
Megköszöntem a gyújtást és hozzá hasonlóan én is szippantottam a cigiből, a torkomból viszont nem csak annak a füstje áradt ki. Mindig is jó levezetőnek tartottam a dohányzást, megszabadít a feleslegesen felgyülemlett füstömtől.
- A szerencsém? - néztem fel rá kihívóan. Valóban, ha egy vadidegen követ egy sikátorba, az nagyon kedvező dolog. Így most már megerőszakolni sem lehet kedve, ahogy kinézek, csurom vizesen, a föld piszkával keveredve, a szemfestékem sem hiszem, hogy sértetlenül ellenáll az esőnek. Ha csak elbújhatnék valahova kicsit felmelegíteni magam... - Nem tetszett, hogy Szöszinek hívtalak, mi? - vigyorogtam fel rá.
Pár pillanatig álltam egy helyben, mérlegelve a lehetőségeimet. Ha vele megyek, akkor muszáj lesz felfednem ki vagyok és róla is megtudom, ki ő, bajba keverem magam és ki tudja mit művelhet velem. Ha hazamegyek, akkor veszek egy forró fürdőt, megszárítkozom, kialszom magam, túlteszem magamat az első borzalmas estémen New Yorkban és életem végéig bánni fogom, hogy nem mentem vele.
- Mutass nekem egy jobb helyet ennél - intek vissza a klub felé a fejemmel és a kezemben tartott magassarkúkkal.- és akkor folytathatjuk.
Engem aztán nem nehéz meggyőzni. - gondoltam, miközben bemásztam a kocsiba és átcsusszantam a másik oldalra, hogy Wyatt is beférjen.

Szép kis köszönöm! gondoltam, mikor meghallottam az első válaszát, de legalább a nevét megmondta. Ernessa - egy pár pillanatig ízlelgettem a nevet magamban. Legalább nem hétköznapi, illik is hozzá, hogy ne olyan legyen. Végül elengedtem a mondata hálátlan részét a fülem mellett, pedig a nyelvem hegyén volt már egy csípős válasz.
- Wyatt. - mondtam meg neki én is a nevem, bár nem kérdezte, de az udvariasság így kívánja meg, maximum majd nem jegyzi meg.
Nem kicsit lepett meg azzal, hogy egy cipőt kapott elő a táskájából, lassan meg kéne tanulnom, hogy a nők bármikor meg tudnak lepni, ha az öltözködésről van szó. Felegyenesedve figyeltem, ahogy felállt, közben igyekeztem nem a felcsúszó szoknyája alól elővillanó combját figyelni, bár lehet, hogy nem sikerült időben elkapni a tekintetem. Úgy láttam, hogy talán tényleg nincs baja a bokájának, elég jól rá tudott állni.
Terel. - fontolgattam egy kicsit, hogy hagyjam-e neki - Neeeeem, nem fog ilyen könnyen lerázni ezek után!
- Szerintem láttál, ahogy én is. - néztem sokat mondóan a kézfejére, visszadobva ezzel a labdát. Időhúzásnak jól jött a cigi mindkettőnknek. Benyúltam a zsebembe és elővettem az öngyújtóm, megköszönve elvettem a felajánlott cigit és meggyújtottam mindkettőnkét, majd egy nagyot szívtam a sajátomból, nagyon jól esett a hajsza után, lent tartottam hosszan, csak utána fújtam ki.
- Követtelek, ez a szerencséd. - mondtam elmosolyodva és néztem lefelé a szemébe, egyre jobban megfogott a tekintete, nem tudtam és nem is nagyon akartam elszakadni tőle - Azt gondoltam, talán elkezdhetjük tiszta lappal újra a beszélgetést, de azért ilyen körülményekre én se számítottam. - Milyen könnyű lenne most odahajolni és megcsókolni.
Pár lépéssel kiléptem a sikátor végére és leintettem egy taxit, majd kinyitva az ajtaját visszanéztem rá.
- Folytatjuk máshol vagy egyedül taxiznál?

Már kezdtem elfogadni, hogy elvesztettem a tárcámat, benne a kártyámmal, a hamis személyimmel, a kulcsommal, egy doboz cigivel, egy pár piszkos papírzsepivel és pár aprósággal, amikor az előbb leszólított srác olyat tett, hogy ha nem láttam volna saját szememmel, akkor el sem hiszem. Pislogtam nagyokat és még azt is elfelejtettem, hogy fáj a lábam. Szóval itt New Yorkban csak úgy simán le lehet támadni egy embert a világ szeme láttára?
Érdekes, hogy ez előbb jutott eszembe, mint hogy az, hogy az első ember, akit leszólítok, az egy mutáns. És milyen lovagias... ha jól láttam, akkor egy víz manipulátor. Hát, Meg, ez a te szerencséd.
A bokámat masszíroztam, amikor visszatért hozzám a táskámmal. Ázott zsepik, mégis a maminál maradtok.
- Jobban jártam volna, ha az eséstől mentesz meg, de köszönöm.- vettem át tőle kissé zsémbelődve, de aztán megenyhülve. Nem, nekem az se lenne elég, ha tálcán sütve hozta volna elém a tolvajt, majdnem kitörtem a nyakam! Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet csak úgy kikotyogni a nevem. Ha mutáns, ismerheti a nővérem, és nem biztos, hogy egy oldalon játszanak. De mégis, megmentette a táskám életét, úgyhogy ezért tartozom neki valamivel. - Ernessa.
Végül is, nem hazugság a középső nevet mondani, nem? Bár ezzel olyan információ birtokába juttattam, amit a legtöbb ember nem tud rólam. De így, az esőben csücsülve sajgó bokával szent fogadalmat teszek magamnak, hogy minden vadidegennek így fogok bemutatkozni, mielőtt nem tudhatom biztosan, hogy ki az.
- Mentő? Ugyan, arra semmi szükség. - lecsatoltam a magassarkúmat és előkapartam a táskámból a fekete tornacsukám. Igazán meglepő szokás lehet mások számára, de amióta kiskoromban láttam a Scooby-Dooban, hogy Diána úgy mentette ki magát a gyanúsítás alól, hogy volt egy cserecipője, azóta én is hordok magamnál. És valljuk be, nem bolondság. Feltápászkodtam, lehúzogatva a vizes szoknyám, ami már a nyakamba csúszott lassan. - Kicsit fáj, de elviselhető, biztos nem tört el. - adtam helyzetjelentést.
- Nem tudom, mit, nem láttam semmit. - adtam meg neki a lehetőséget, hogy elmaradjon a kínos beszélgetés, amiben valószínűleg nekem is számot kéne adnom róla, hogy miért füstölt a kezem. Apropó, az erre szolgáló inkognitóm az a cigaretta. Elő is halásztam egyet. Basszus...
- Van gyújtód? - kínáltam meg őt is egy szállal.
- Hé, te követtél engem? - néztem fel rá most először, és konstatáltam, hogy még magasabb, azáltal, hogy nincs rajtam a magassarkú. Ha lábujjhegyre állnék, akkor pont elég magas lennék ahhoz, hogy elérjem a száját.- szabadultak el a gondolataim. Vettem egy nagy levegőt, hogy lenyugtassam magam. Egy vad idegen mutánssal kettesben egy sikátorban, aki ráadásul követett is... a sikátorba! Na jó, azt hiszem, tetszik a helyzet.

Először azt hittem, hogy kinevet, aztán azt, hogy lesz talán valami beszélgetésből, de hamar rájöttem, hogy tévedtem. Nem nagyon hagyott időt a reagálásra, pedig az a Nyau ígéretesnek hangzott, de mire kigondoltam volna valamit, már el is indult kifelé, hátra se nézve. Egy ideig csak néztem utána, mondhatni megigézett.
Kiittam a poharam, majd visszatettem a pultra és egy hirtelen ötlettől vezérelve utána indultam, hátha mégis ki lehet hozni valamit ebből az estéből, meg hát a hely se hozott igazán lázba.
Elég lassan tudtam átverekedni magam a tömegen, így csak kicsivel őutána léptem ki az ajtón, éppen akkor, amikor a tolvaj letépte róla a táskát és a földre lökte. Hallottam a kiáltását és egy pillanatra ledöbbenve láttam, hogy füst kezd felszállni a tenyeréből, ahogy a tolvaj után nyúl.
Lehetséges volna? Ő is mutáns? - szaladt át az agyamon, de félretettem ezeket a gondolatokat és a tolvaj után kezdtem futni. Elég nagy volt az előnye máris, láttam, hogy csak futva nem fogom hamar utolérni. Megálltam és egy nagyobb adag vizet gyűjtöttem össze az esős levegőből a tenyereim közé és utána dobtam. Jól sikerült a dobás, eltaláltam vele a háta közepét és ettől arccal előre a földre vágódott, elejtve Cicababa (jobb híján így gondoltam ekkor rá) táskáját.
Hátranézett riadtan, látszott, hogy nem érette, hogy mi történik körülötte. Mikor meglátta, hogy közeledem futva, otthagyta a táskát és újra futásnak eredt. Úgy döntöttem, hogy hagyom futni és a táskát felvéve visszaindultam. Úgy láttam, hogy szerencsére csak Cicababa látta, hogy mit tettem, vagy elbújtak félelmükben, mert senkit se volt a környéken.
- Ezt visszahoztam. Remélem kapok érte egy nevet cserébe. - mondtam halvány mosollyal, mikor visszaértem hozzá és felé nyújtottam a táskáját, majd a bokájára néztem - Rá tudsz állni és elég lesz egy taxi vagy hívjak mentőt? - a szemébe nézve láttam a sok kimondatlan kérdést, de szerintem ő is ezt láthatta rajtam, így halkan hozzátettem - Szerintem valahol nyugodj körülmények között kéne megbeszélnünk.

Nem mondom, hogy így képzeltem el az első "őrült" estémet a nagy almában. Kimondottan elkezdtem unatkozni, amikor végre úgy gondoltam, hogy történik valami érdekes. A srác már egy ideje nézett, láttam a szemem sarkából, úgyhogy úgy döntöttem leszólítom. Hiba volt.
De első mondatára halvány mosoly jelent meg ajkaimon, kiakasztottam, jó indítás. Még a cicababát talán elviseltem volna, de ahogy végignézett rajtam, úgy éreztem, mintha egy hentesbolt kirakatában díszelegnék.
- Nyau.- forgattam meg a szemem és kihörpintettem az italt. Nem, mégse dob fel, de úgy látszik ez egy ilyen este. New York nem teljesen olyan, mint amire számítottam. De csak magamat okolhatom érte, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim.
- Hagyjuk... - megindultam a kijárat felé, a szívem fájt, hogy egy ilyen jó pasit csak úgy itt hagyok, de ez van, ma nincs kedvem behódolni. Útközben a tömeget pásztáztam, de a lányokat csak nem pillantottam meg. Pedig szóltam volna, hogy lelépek, mert túl uncsi a hely, de úgy tűnik, ők már hamarabb megtették.
Rohadt jó. - ez volt az első benyomásom, ahogy kiértem a szabadba és megéreztem a zuhogó esőt a fejemen. Magassarkúban tipegtem a főút felé, hogy leintsek egy taxit, de egy hirtelen löket ledöntött a lábamról és leszakította a táskámat az oldalamról. Nem szerencsés magassarkúban esni, azt hiszem, kiment a bokám és még a tolvaj után se tudtam futni, csak kiáltani. Éreztem, hogy felforrósodik a tenyerem, de az eső miatt, csak füstre tellett. New York, miért teszed ezt velem?

Úgy éreztem az elmúlt hetek után, hogy kicsit ki kéne rúgni a hámból. Jól megy a suli, bár néha elég fárasztó is, de legalább nem érzem, hogy felesleges lenne, mint a korábbiak. Hívtam egy pár srácot, de egyiknek se volt kedve jönni, de jobb is így, egyedül érdekesebb. Pár pillanatig elgondolkodtam, hogy elég lesz-e egy sima póló-pulcsi kombináció, de végül egy fekete ing mellett döntöttem, hátha valami komolyabb helyre lesz kedvem betérni. Azért a felső gombokat nem gomboltam be, így a tetoválások felső vége látszik egy kicsit. Persze a farmer az maradt, mint mindig.
Nem is tudom hogy keveredtem végül pont oda, bár egész jó helynek tűnt, csak a zene nem volt teljesen az én világom, de úgy gondoltam, hogy egy-két ital után már talán nem lesz gond azzal se. Kértem is egy whiskey-t, majd a bárpultnak támaszkodtam háttal és elkezdtem a tömeget nézni az italt kortyolgatva. Hamarosan összeakadt a tekintetem a mellettem álló csajjal, majd pár pillantással gyorsan végig is mértem, mielőtt újra a szemébe néztem volna
Hmm... Nem is rossz, bár fogadok, hogy csak protekcióval jutott be, kizárt, hogy 21 lenne. Viszont szemrevaló, az már biztos.
Ezek futottak végig az agyamban és épp azon gondolkodtam, hogy megszólítom, ám megelőzött. Meghallva a megszólítását egy pillanatra eltátottam a számat, majd elkomorodó arccal válaszoltam.
- Helló... - kis kihagyás - kislány. Sokkal rosszabbul nem nagyon tudtál volna indítani.
Persze nem tudhatta, hogy mennyire utálom, ha így szólítanak, ezért is nem hagytam egyből faképnél, hanem belekortyolva az italomba a szemébe néztem, majd újra leengedtem a poharat.
- És téged hogyan szólítsalak? Cicababa? - futtattam végig rajta ezúttal lassan, látványosan a tekintetem.

Nem is olyan szörnyűek a szobatársaim. Már ami a sulin kívül érinti őket. Körülbelül egy napja ismernek és máris meghívtak este bulizni, pedig mindketten 21 év alatt vannak. De így lehet a legjobban ismerkedni, ezt ők is belátták, ráadásul tősgyökeres amerikaiak, ismerik a kiskapukat, hogy hogy lehet bejutni bárhova. Igaz, nálam van Maryse régi diákja, ha valami probléma lenne. Eszméletlenül hasonlítunk egymásra, csak az a probléma, hogy nem nézek ki még 33 évesnek, ráadásul a lejárati dátum is sajnos rajta van.
A bejutás szerencsére könnyen ment, még sorban sem kellett állnunk. Azt hiszem, a biztonsági őrnek bejönnek a magassarkúk és a kivágott felsők. Pedig most csak egy egyszerű ruhát vettem fel. A fehér bőröm szinte márványként világít a ruhámmal való kontrasztban és a félhomályban.
Izgatott voltam, hisz az első New York-i bulis estém, de ez hamar alább hagyott, amikor a csajok csak úgy magukra hagytak a bárpultnál. Nyilván, ők jobban ismernek itt mindent, én meg nem vagyok egy pelenkás baba, de hirtelen nagyon egyedül éreztem magam. Úgyhogy kénytelen voltam kipécézni magamnak valakit a tömegből. Vagy csak szimplán alkoholba fojtom a magányom és utána lesz, ami lesz. Egyik ötlet csábítóbb volt, mint a másik.
Rendeltem egy koktélt, amikor egy helyes, veszélyesnek tűnő srác keresztezte pillantásom útját.
- Szia Szöszi.- köszöntem rá meggondolatlanul kacéran, mielőtt a számba vettem volna a szívószálat. Éppen itt az ideje, hogy Megara Blackwood bajba keverje magát, mert már nem bír tovább unatkozni.