Konyha

Tárgy: Konyha Szomb. 7 Szept. - 10:08

First topic message reminder :

Teljesen, mintha otthon lennél, azzal a különbséggel, hogy kicsivel több minden van itt. Két nagy hűtőszekrény, három nagy kenyereskosár, polcsor, ahonnan bögréket, poharakat, tányérokat vehetsz le, két nagy tűzhely, az egyik teljesen közhasználatra, a másik - ez méretéből is látszik - arra, hogy az ebédet, vagy vacsorát főzzék meg az egész társaságnak. A kisebb tűzhely melletti pulton néhány kotyogós kávéfőző, cukor, teafilteres szekrény, apró, kihúzható polcokkal, mindre ráírva, milyen teafű található benne, teatojás, szűrő. Előkészítőasztal, a fiókosszekrényben evőeszközök, egy másik pulton friss gyümölcs kosárba kirakva, valamint egy nagyobb fagyasztóláda. Itt annyira nem szokás a lebzselés és ücsörgés, így székből is csak elvétve akad két-három, de kifejezett asztalka nincs. A székek bátran húzhatóak, pakolhatóak akár egy előkészítőasztal, akár egy pult elé, ha valakinek mégis itt támadna kedve beszélgetni, vagy helyben fogyasztani egy csésze jó erős feketét.

írta James "Logan" Howlett

Tárgy: Re: Konyha Pént. 17 Ápr. - 21:13

Dylan & Megan

- Miért? Akkor meg neked lett volna bajod belőle nem? - újra csak meglep. Kedves srác, de nem is ismer, lehetnék valami rémes aljas kihasználó nőszemély is, aki csak rosszat akar neki és direkt az a célja, hogy elvigye helyette a balhét, ő meg itt önként vállalná helyettem? Ez... akkor is nagyon meglepő, nem tehetek róla. - Az emberek nagy részt nem olyan kedves és önzetlen, mint te, szóval... nem tuti. - zárom meg a fejemet, és igen pont e miatt vagyok meglepve. Én nem igazán ehhez szoktam, az emberek általában nem segítőkészek és még csak nem is kedvesek és főleg nem tesznek azért, hogy neked jobb legyen, hanem ha gond van, inkább elhátrálnak a közeledből, hogy oldd meg. Úgyhogy szerintem a többség igenis simán lelépett volna és kész, nem segít, hogy megússzam ezt a kis zűrt.
- A jó ég tudja, talán nincs, de lehet hogy a tanárok csúnyán néznének, hogy szítom a feszültséget. - rántom meg a vállamat szélesen mosolyogva, vagy mondjam úgy, hogy túlzottan nagy izgalmat generálok. Jó, nem mondom azt, hogy én annyira hű, meg ha lennék, de hát na biztos vannak itt olyan srácok, akik nehezebben koncentrálnának mondjuk az evésre, ha megjelennék egy szál fürdőruciban, miközben mindenki más rendesen fel van öltözve.
- Pocsék. Nem látni semmit elég pocsék lehet. - fejezem be helyette a mondatot. Na igen, tuti, hogy nem lehetett neki valami nagy élmény. De most már lát, még ha csak hiányosabban is, vagy máshogy, mint az átlag, de legalább lát valamennyit. Azokhoz képest, akik teljesen vakok ez azért nem rossz. - Szóval ez nem a legvidámabb sztorid. Sajnálom a kutyust. - hát na, nem jó dolog, ha egy állat hal meg. Őszintén szólva anno a farmon az állatokkal jöttem ki a legjobban, sokkal kellemesebb volt megetetni a csirkéket, mint mondjuk megcsinálni az apámnak a reggelit.
- Nem sok választásom volt és ott igazából még mindig jobb volt, mint előtte.- újabb apró vállrántás, valahol arra is irányul, hogy ne akarjon rákérdezni erre most külön, mert jó eséllyel nem adnék neki választ. Az életem előzményei ilyesmik, amikről nem nagyon mesélnék senkinek sem szívesen, Dylan pedig kedves, de attól még ezt neki sem. Ez olyan, amit leginkább elfelejteni igyekszem, mert nem mondhatnám, hogy akár egy cseppnyi jó emlékem is van az árvaház előtti időkből.
- Meg kell néznem! Megmutatod majd valamikor? Soha életemben nem láttam még szoknyás skótot. - lelkesen vigyorodom el, mert hát na tényleg így van ez. Izgi, ha még a dudája is itt lenne, akkor azt is meg akarnám hallgatni, bár hallottam már róla, hogy ez nem olyasmi, amit könnyen elvisel az átlag ember, sőt... a legtöbben nagyon nincsenek oda az ilyesmiért, mert túlságosan éles a hangja és fülbántó, de én még nem hallottam sosem. - Szóval egyik sem kár! Na nem mintha én mindent ismernék Amerikában, de azért New York legtöbb látnivalóját megnéztem már és egyszer elmentem a Grand Canyon mellett stoppal. - az is elég nagy élmény volt. Igazából sok mindent szeretnék látni. Pont e miatt nem maradtam meg a nevelő szülők mellett sokáig, mert túl sokat voltam előtte bezárva és lekorlátozva. Persze itt is most ez van, de itt nem olyan rossz, és ha arról van szó, akkor elmehetek akár egy időre, hogy kiruccanjak, legalábbis ezt mondták.
- Jól van nyugalom, ebbe azt hiszem kissé belekavarodtál. Szóval érdekelnek a melleim, nem meglepő. - nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel. Tiszta vörös a feje, de hát azok után, hogy az előbb úgy megbámult, amikor levettem a nadrágomat a vizes, égett állapota miatt, nem olyan fura, hogy akár még szívesen megtapogatna mást is az arcomon kívül. Nincs az ilyen gondolatokkal semmi baj, teljesen normális és nem tette meg, szóval nincs semmi gond.
- Szóval szép a nevem és a hangom és én is, meg jó eséllyel a szemeim is. Ha nem most találkoztunk volna és nem lennél vak, azt mondanám ez szerelem első látásra. - persze csak cukkolom, abból tudhatja ahogy újra felnevetek és szórakozottan belebokszolok a vállába. Húzom csak az agyát egy kicsit, mert ennyi kell, meg amúgy is határozottan cuki, amikor zavarban van és nem tud mit kezdeni a helyzettel. - Dehogy, szép kék szemed van, semmi baja sincs. Azt hitted? - hát na az anyját talán nem kérdezte, vagy nem is tudom. Még persze kicsit közelebb is hajolok, hogy tényleg jól megnézzem magamnak, majdnem az orrunk is összeér, de ezt most észre sem veszem, aztán vissza is húzódom és megrázom a fejemet. - Nem, nincs baj, tökéletes a szemed. - biztosan valami belső hiba lehet, mert amúgy kívülről nem látszik rajta semmi hiba sem, rendben van, tényleg rendben. - Rám nézel ne aggódj és... te nagyon sok mindentől félsz. - hogy nem néz rám, vagy hogy valamit nem csinál jól, pedig őszintén szólva nála kedvesebb emberrel még csak nem is találkoztam soha, szóval nem tudom hogy mire fel ez a nagy önbizalomhiány, ami neki van.
- Nem is tudom, egyszerűen csak elkerültek az igazán rossz dolgok, de ez jó, örülj neki. - mosolyodom el újra, miközben kicsit hátradőlök és magamra húzom a takarót. Azért mégis csak késő van, azt hiszem lassacskán kezek fáradni, de őszintén szólva nem szívesen másznék most fel a szobámba, úgyis csak felébreszteném a szobatársakat. A kacsómat is csak addig dugom ki, amíg felé nyújtom, hogy megrázzam az övét, amikor sikerül persze meglelnie az enyémet. - Hát te még nem sok rosszat ismersz, én meg igen és... kicsit olyan cukin elveszett vagy, szóval megvédelek a rossz dolgoktól, hálából a hőstettedért mit szólsz? - meg akarja keresni az apját gondolom, és ha azt egyedül tenné még... hát na nem sok kilátása van ilyen hozzáállással szerintem. Kell mellé valaki, aki segít neki, én pedig simán megtenném.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Kedd 14 Ápr. - 16:43

Megan & Dylan

- Áh, szerintem azt azért nem, vagy… max azt mondtam volna, hogy én tehetek az egészről. – rántom meg a vállam mosolyogva. Nem hinném, hogy azért kirúgták volna, ha erre rájönnek, annyira talán nem szigorúak itt, de ha mégis erre vetemednek, akkor célszerűbb engem kirúgatni, nem? Jó eséllyel a védelmére keltem volna Megan-nek ebben az esetben. – De… te lány vagy, és… biztos sokaknak tetszel, szóval… csak megtették volna, nem? – nem tudom, azért Skócia sem egy nagyon jó ország, de tény, hogy elég kedvesek az emberek, de nekik is sok hibájuk van, szóval azért senki nem tökéletes, Amerika talán csak jobban…romlott.
- Jó, ez igaz mondjuk, de… nincs a házirendben, hogy ne ebédelhetnél fürdőruhában, igaz? – mosolygok rá. Persze, nem azt mondom, hogy akkor egyen abban, abba eszik amiben csak akarna, nem is biztos, ha szereti, hogy megnézik, vagy talán mégis, én aztán tényleg nem tudom, hogy ő milyen, ennyire azért nem ismerem még őt.
- Igen, ez igaz, elég nagy szerencsém van, nem látni semmit, elégé… - rossz. Ez a legjobb szó rá, de tényleg. Nem láttam hét éves koromig, és emlékszem rá, hogy mennyire örültem annak, mikor mégis láttam valamit. Nem sokat, de… azért láttam, és ez nagyon jó érzéssel töltött el akkor. – Volt kutyám, egy német juhász, Rocket volt a neve, csak ő meghalt, beteg volt. – na igen, de azért ez elég pici koromban volt, mikor még a képességemmel nem tudtam rendesen bánni, tehát…talán úgy tíz, tizenegy éves koromban halhatott meg szegény, azóta nem volt kutyám, és hát…a csajok akkor sem ragadtak rám.
- Szóval akkor te egy kemény csaj vagy. – szűröm le a következtetést. Nem semmi, én tuti kiesetem volna már az első napokban, nem vagyok egy izomember, vak is vagyok, ráadásul elég béna is, szóval az élet nem igazán adott nekem sok jót eddig, de… talán ez változhat majd. – Hát akkor…duplán kösz. – mosolyodom el. Nem láttam magamat soha, és nem is fogom magamat látni soha, persze, kitapintottam már a vonásaimat, nagyjából sejtem, hogy miként is nézhetek ki, de… más mikor saját magamról akarom ezt tudni, és mikor valaki másról. Magamról sokkal nehezebb, az a baj, de hát mindegy,vak vagyok.
- Hát… azt hiszem a szoknya itt van, talán, a skót dudám szerintem nincs, de azon amúgy sem játszottam soha annyira jól. – szörnyen játszottam rajta, ez az igazság, anya meg is mondta, hogy inkább hagyjam a dolgot, és én hagytam is, de azért fura, hogy más országok ezt ennyire viccesnek találják. – Nem, a Stonhenge-t soha nem láttam és… a Lochness-i szörnyet sem, de nem mertem soha a víz közelébe menni. – nem is tudok rendesen úszni, próbálkozott régen azzal anya testvére, hogy tanítgat, de nála ez abból állt, hogy bedobott a vízbe és kész, én pedig így nem egyszer fulladtam azért majdnem meg. Nem volt jó tanár. Kedves ember volt, de… nálam nem jött be a tanítási módszere.
- Nem, azokra tényleg nem markolnék rá, vagyis… de , rámarkolnék, biztos nagyon formásak, de… úgy értem, hogy… mármint arra gondoltam, hogy… - nem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni, de a fejem így is jó eséllyel rákvörös, szóval…inkább nem is fejezem be a mondatot.
- Hát, legalább tudom, hogy nézel ki. – na igen, de azért persze nem lenne kötelező ezt megengednie, kedves, nem mindenki engedi meg, egy férfi arcát biztos nem tapogatnám csak így meg, az már fura lenne, nagyon fura. – Biztos szépek, te is az vagy, nem hinném, hogy a szemed ne lenne szép. – anya szerint ha valaki szép, akkor a szeme is szép. Anya szerint nem kell a tipikus férfi ideálnak lenni, elég ha… egyedi vagy, ő ezt szokta mondogatni. Az apámról mikor mesélt, már amennyire emlékezett belőle, azt mondta, hogy ő sem volt egy tipikus férfi ideál, de nagyon jó kiállású volt. – Tényleg? A szemem nem ilyen…halott? Érted, olyan semmilyen. – nem tudom, anyát kérdezgettem régen, de az ő véleménye igen elfogult, de mindig úgy képzeltem el, hogy a szemem simán csak… nem tudom, szürkés, fura, vagy hát látszik rajta, hogy élettelen. – Ja, amúgy… rád nézek ugye? Néha kicsit mellé nézek, tudod, nem tökéletes az én… látásom, szóval ha zavar, szólj, mert szívesen nézek rád, még ha nem is látlak pontosan. – vagy annyira pontosan amennyire mondjuk szeretném. Néha elégé mellénézek, ritka, de megesik, remélem, hogy azért nem beszélek Megan mellé, kellemetlen lenne. – Hát…attól függ mit értesz kellemetlen alatt. Cikiztek mondjuk azért mert nem látok, de… nem raboltak azért olyan sokszor még ki. – sőt, nem is raboltak soha ki míg ide nem jöttem, aztán egy nap alatt ketten is, durva, persze, a hajléktalanokat még valamennyire megértem, de a reptéren nem hinném, hogy egy hajléktalan rabolt ki. – Testőrnek? Ezt…hogy érted? – a kezét azért megrázom, vagyis megráznám, mert először sikerül mellényúlnom, de aztán egy kis keresgélés után csak megtalálom a kezét.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Szép fenék...khm....

Tárgy: Re: Konyha Kedd 14 Ápr. - 15:54

Dylan & Megan

- Sőt képzelj bele, még a suliból is kicsaptak volna, ha nem segítesz! - csak hogy na érezze át azért, hogy igenis segített és nem csak olyan kis semmiség volt ez, aminek ő érzi. Más nem is biztos, hogy jött volna, lehet hogy inkább hívnak segítséget és akkor én szívom meg, úgyhogy lássuk be hálás vagyok. - Persze abban a naiv és kedves világban, ahonnan te jöttél. - rántom meg én is hasonlóan, mint ő a vállamat. Ez itt nem ilyen, ez Amerika, itt nem mindenki önzetlen és vannak kifejezetten faragatlan diákok is, akik nem mondhatóak túlságosan kedvesnek, sőt még segítőkésznek sem, vagy annak meg főleg nem. Bár ezt nem hiszem, hogy csak úgy elhiszi majd nekem, mert bizonygatom, inkább megtapasztalja idővel a saját bőrén.
- Gondolom így van, de attól még nem a legszokványosabb viselet. - mosolyodom el. Hát lássuk be minden bizonnyal azért bőven lenne, aki meglepődne, ha nem medence közelében mászkálnék fürdőruciban, hanem csak úgy a suliban, mert épp olyanom kedvem van. De amúgy is én elég jól viselem a meleget, szóval nincs ilyesmire szükségem. Ami másnak meleg idő, az nekem pont tökéletes.
- Akkor végül is szerencsés vagy azokhoz képest, akik semmit sem látnak. - de mondjuk hozzám képest persze nem, de azért nem olyan vészes talán neki. Egyébként is elég jó csajozó technika lehet, ha megkér valakit, hogy vezesse, mert nem lát, netán letapizza az arcát, bár gondolom mivel láthatóan elég félénk srác ilyesmit még véletlenül sem vetne be. - Van botod is? Tudod mi lenne menő? Egy cuki vakvezető kutya! Csajmágnes még a véznáknak is, bár te nem vagy vézna. - mert amúgy tényleg nem az, csak azt hiszi magáról, tévesen. De foghatjuk arra, hogy vak és e miatt nem látja magát rendesen a tükörben. Egyébként is, ennyi erővel én is vézna vagyok, csak mert nem vagy valami túlságosan telt és felesleg is akkor van csak rajtam, ha túl sok pizzát eszem. Na nem mintha gyakran ennék pizzát.
- Muszáj volt. Ha az ember hagyta magát lenyomni, akkor nem nagyon jutott kajához sem. - rántom meg a vállamat. Azért nem egyszerű az árvaházban, főleg hogy nem sok minden maradt rám az apámtól, hál' istennek persze, nem igazán vannak olyan emlékeim, amiket szívesen tartottam volna meg. Még csak azt se nagyon tudom, hogy mi lett a birtokkal, mert gondolom... az rám szállt, de eszem ágában sem volt ennek utána járni. Vagy majd akkor kapnám meg, ha nagykorú leszek? Akkor se fog különösebben érdekelni.
- És még igaz is, nem csak azért mondom, mert kedves vagyok. - mosolyodom el, csak hogy ne higgye, hogy ez az oka. A szép hangom, meg a szép pofim még nem jelenti azt, hogy ne lennék őszinte. Amúgy sincs okom őt dicsérni akkor, ha nem így látnám. Már kihúzott a bajból és nem olyannak tűnik, hogy menne azonnal, hogy mondjuk beköpjön, hogy bajt csináltam majdnem.
- Ez komoly? Volt már rajtad olyan szoknya? Megmutatod? Van itt is... meg skót dudád? - lelkes vagyok, hát persze. Nem sok felé jártam még és akárhogy is nézzük Dylan az első külföldi ismerősöm, aki a tetejében elég messziről is jött, ahol elég nagy hagyományok vannak. - És láttad a Lochness-i szörnyet? Vagy az... nem Skócia? És... és azokat a bazi nagy kelta köveket, a... a... tudod! - hát na nem vagyok annyira durván iskolázott, hogy minden eszembe jusson, csak láttam már ezt-azt könyvekben és van amiről van azért fogalmam, de most épp a Stonehenge pont nem jön a nyelvemre, de az is valahol arra van mintha.
- Én ajánlottam fel, hülyén jönne ki, ha kellemetlen lenne. Ez amúgy is csak az arcom, nem a melleimre markoltál rá. - na az már jó eséllyel problémásabb pont lenne, és nem is engedném, mert nem vagyok én olyan laza erkölcsű lány, de az arcommal nincs gondom. Még a nyakam is csikis, de azért azt még úgy, ahogy kibírom, meg hát csak nem úgy tapogat, hogy direkt csikis legyen, ahogy már inkább finoman simogatni kéne.
- Hát pedig, ha neked így könnyebb, akkor nem olyan nagy cucc. - rántom meg a vállamat, de tényleg nem értem én, hogy miért van magáról ilyen negatív véleménnyel, hiszen elég kedves srác és ha mások ezt eddig nem vették észre, akkor... ők a marhák, tehát nem kell foglalkozni velük igaz? - Ezt nem tudnom megmondani, mármint az elég hülyén jönne ki, ha magamra mondanám, hogy szépek a szemeim, de a tieid egyértelműen szépek. - még akkor is, ha amúgy vak. És jó dolog, hogy nem hord mondjuk olyan szemüvegfélét, csak hogy ne látszódjon, hogy vak. Szép a szeme kár lenne eltakarnia. - Hát... naiv vagy és nem sokat tudsz a világ kellemetlen részéről igaz? Megértem anyukádat, de megmentettél, szóval kutya kötelességem megvédeni téged. Elfogadsz testőrnek? - kicsit kihúzom magamat és szélesen mosolyogva nyújtom felé a kezemet. Nem lát, de azt mondta, hogy lát azért ezt-azt, szóval talán a mozdulatot igen. Ha nem, hát nem vagyok én rest, hogy megfogjam a kezét és úgy rázzam meg. Kétlem, hogy azt mondaná ne merjek a testőre lenni, bár... lenne abban is ráció. Nem vagyok mindig teljesen beszámítható és kissé a veszélyt is vonzom... nagyon inkább.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Pént. 10 Ápr. - 16:09

Megan & Dylan

- Végül is igen, van benne valami, szóval… akkor kösz, hogy a nap hőse lehettem. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen, azért nem tartom én ezt ekkora dolognak, valószínűleg megoldotta volna nélkülem is, de azért jobb, hogy jöttem azzal a poroltóval, amit talán nem valami gyorsan találtam meg, de még nem volt a helyzet totál menthetetlen. – Édes? Kösz, de én csak… bárki megtenné szerintem. – rántom meg a vállam. Na igen, elvégre amennyit úgy látok belőle az jön le nekem, hogy szép csaj, gondolom szívesen segítene neki a legtöbb pasi itt abban, hogy következőleg ne zárja majd ki magát a suliból.
- Fura? A legtöbbeknek pont, hogy tetszene, ha fürdőruhában látnának, nem? – jó mondjuk az már tény, hogy én is meglepődnék akkor, ha valaki csak úgy előttem futkározna egy fürdő gatyában, de gondolom van itt valami medence féle, csak én annak a közelébe se megyek. Tudok úszni csak… nem annyira. Na jó, nem tudok.
- Igen, nem látni semmit elég rossz. Így azért nagyjából látok valamit. – vakon születtem, szóval nem láttam semmit sem egészen hétéves koromig, mikor egyszer csak előjött ez a képességem. Először szörnyű volt, de aztán idővel sikerült megszoknom,de… mondjuk úgy, hogy még mindig szoknom kell a dolgot. – Hát, ha nálam lett volna a botom, akkor biztos lejött volna. De…kösz, hogy nem látsz véznának. – de sokan annak látnak, és talán van is benne valami, nem tudom, tény, hogy nem vagyok egy izom kolosszus, szerintem teljesen átlagos vagyok, inkább vagyok gyors, mint erős, de úgy futni, hogy alig látsz, elég nehéz.
- És te megszerezted, amit megakartál? – hát, nem tudom, én valószínűleg kikészültem volna egy árvaházban, anyám simán leadhatott volna, elvégre nem egy betervezett gyerek voltam, szerintem le is akart egy darabig adni, aztán valamiért csak nem tette meg, és örülök annak, hogy így döntött, árva vaknak lenni rosszabb, mint vaknak.
- Öhm…kösz, ez… kedves tőled nagyon. – mosolyodom el zavartan kissé. Nem szokták nekem azt mondani, hogy helyes pofim van, én se tudom, hogy milyen pofim van, nem láttam magamat még soha, és nem is fogom, persze, a vonásaimat kitapintottam már, de… azért az mégsem az igazi, ahogy mondani szokás.
- Hát… volt már rajtam, valamennyire tudok is dudálni. – rántom meg a vállamat. Nem vicc, volt már rajtam, de elégé nagy volt rám, nem láttam, de éreztem, úgy nézhettem ki benne, mint valami rosszul nőtt törpe, akit egy óriás ruhájába öltöztettek. Nem az én világom az, de… volt már rajtam, és annyira nem nevetséges, mint sokan hiszik.
- Oké, de…azért szólj, ha… kellemetlen vagy valami. – na igen, mert nem akarom, hogy én itt kellemetlenséget okozzak, ő pedig csak azért ne mondja azt, mert nem akar megbántani vagy valami. Persze, azért a nyakánál lejjebb nem megyek, bátorságom se lenne hozzá.
- Hát, egyszer mindennek eljön az ideje, látod, most is… a fejedet tapizzák. – elég szerencsétlen egy dolog, de hát pont ezért nem is igen volt még senkivel sem dolgom, barátaim se nagyon voltak, mert kilógtam nagyjából minden honnan. Még a kockákhoz se kerültem be, a menő srácok meg… hát hozzájuk annyira se. – Hát…nem mindenki lehet gyönyörű. És nem is nagyon hagyja senki, hogy… tudod. – hogy hozzá érjek, mert sokak szerint ez egy intim dolog, és nem akarják, hogy egy vak srác valami hülye tudományos kísérlet miatt fogdossa az arcukat. – Oh, akkor biztos a szemeid is nagyon szépek lehetnek. – na, azokat nem látom, persze, úgy nagyjából kirajzolódnak előttem, de a színét a szemének aztán tényleg nem látom, nagyjából esélytelen a dolog, nem látok semmiféle színt. – Nem is akart elengedni, de… nagy vagyok már, mi bajom lehetne? – azon kívül, hogy kirabolnak kétszer is, majd végül egy idősházaspárnál kötök ki, ahonnét idekerültem. Annyira nem is volt vészes, igaz?

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Szép fenék...khm....

Tárgy: Re: Konyha Csüt. 9 Ápr. - 14:37

Dylan & Megan

- Ennyi erővel minden hős csak azért lesz az, mert valaki elszúr valamit, jelen esetben én. - hát de nem? Attól még hős lett, hiszen segített és nem ijedt be, amikor látta, hogy lángolni kezd a környék. Nem blokkolt le, és nem csukta vissza az ablakot, hogy ő megússza és ne kerüljön bajba... jó azért az mondjuk tényleg durva lett volna, ha valakinek az az első reakciója, hogy gyorsan lehúzza az ablakot, hogy neki ne essen baja, én meg oldjam meg. Komoly baromi jó lenne, ha el is tudnám oltani a tüzet, ha már meg tudom gyújtani a dolgokat. Ez így tiszta szívás. - Kösz, édes vagy. Máskor majd egy fokkal jobban felöltözöm. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Na igen, azért még kellően hideg van odakint, nekem meg egy fokkal jobban oda kell figyelnem arra, hogy mit is veszek fel, hogy ne fagyjak jégkockává, főleg hogy kevésbé is bírom a hideget, mint mondjuk az átlag.
- Azt hiszem azért lenne, aki furcsán nézne, ha fürdőruhában szambáznék ide-oda. - na igen, az inkább a strandon elterjedt, általában az ember nem jár ilyen lazán bárhova megy. Én sem szoktam, főleg mert nekem nem gond a meleg, nyáron sem izzadok, vagy sülök meg, amikor mások tikkadtan hevernek, én akkor érzem magamat a legjobban. Ez van, ha amúgy is közöd van a hőhöz. Gondolom, aki a jéghez ért jól el van az Északi Sarkon, én szerintem ott pár perc alatt simán meghalnék. Ő pedig úgy látom kissé attól fagy be, hogy kap egy puszit az arcára. Mondom én, hogy édespofa, pedig ez nem olyan nagy dolog, és remélhetőleg nem is volt perzselő az a puszi. Nem szántam annak, és amúgy is meggyújtani tudom a dolgokat, nem bocsátok ki én is hőt, legalábbis tudtommal.
- Mindenhez hozzá lehet szokni, de fő a pozitív hozzáállás, még mindig jobb így, mintha nem így lenne. - még meg is paskolom kicsit a vállát, afféle biztató elismerés ez, mert hát amúgy tényleg elég pozitív a hozzáállása a dolgokhoz. Mondjuk ha soha nem látott és ez most számára a jobb változat, akkor érthető. Az lenne a rosszabb, ha mondjuk látott volna már és aztán elveszíti ezt, na akkor tudja, hogy mit veszített, az elég pocsék lehet. - Nem vagy vézna, és az nem látszik elsőre, hogy vak vagy, nekem se tűnt fel. - max, hogy kissé bénázott, de ennyi. Viszont véznának tényleg nem mondanám. Ennyi erővel én is vézna vagyok, nem vagyok valami nagydarab alkat, még csak olyan hűde telt sem, de nekem nincs vele gondom, amúgy se nagyon érdekel mások véleménye, hogy kinek milyen az ideális csaj. Egyébként is a többség a szőkékre bukik, meg a vörösekre, én meg tök átlagos barna vagyok.
- Áh nem, az árvaház kész élmény tud lenni. Felkészülsz rá, hogy akkor a tiéd valami, ha megszerzed és ilyesmi. Van rosszabb. - rántom meg végül a vállamat, aztán csak megrázom a fejemet. Emlékek... múlt, nem vagyok az a lelkesen nosztalgiázó alkat. Igazából az árvaház jobb hely volt, mint otthon és jobb volt az örökbefogadó szülőknél is, szóval nem panaszkodom. Van, akinek rosszabb sors jut.
- Nem vesztettél sokat. - vágom rá azonnal, de aztán egy pillanat múlva el is nevetem magamat. - Hülyülök, nincs veled baj, helyes pofid van. - vigyorodom el. Na igen, én már csak ilyen vagyok, szeretek időnként húzni másokat, őt pedig láthatóan lehet, hiszen nem nagyon tudja kezelni a számára szokatlan és új helyzeteket, az ilyen zavart mosolyok, amiket produkál amúgy meg nagyon szórakoztatóak.
- Meg a skót duda és a szoknya, te is jársz időnként... szoknyában? - oké, próbálok komoly maradni, de iszonyatosan nehéz. Ha erre azt mondja igen, holdfényes éjszakákon szoknyában szokott skót dudázni a tetőn én tuti biztos, hogy képtelen leszek majd percekig abbahagyni a nevetést, bármennyire is szemét dolog ez tőlem.
- Nem ciki, ha te így kapsz teljesebb képet, szóval csak bátran. - persze nem viselném jól, ha mást tapogatna, de ez csak az arcom, nem veszem zokon, főleg hogy én adtam meg rá a lehetőséget neki. - Egyébként se mondott még sose véleményt rólam senki tapintás alapján, tiszta izgi. - úgyhogy nyugodtan csinálja csak végig. Maximum a szememet csukom be, ha véletlenül megcsúszna a keze, és azért gondolom nem megy lejjebb a nyakam felé, mert abból tuti biztos, hogy éktelen nevetés lenne, azért elég csiklandós vagyok. - Szóval szép a hangom és a nevem és gyönyörű is vagyok és te még nem néztél lánnyal tv-t? Totál érthetetlen! - mert hát na kedves és bókol itt folyamatosan, tényleg felfoghatatlan számomra. Biztos az az általa odaképzelt véznaság az ok. - Zöld, mint a skót tájak amikről meséltél. Na nem pontosan, de... valami olyasmi. És a mamád nem aggódik, hogy eljöttél megkeresni az édesapádat? - hát na azért én nem tudom, hogy ha a fiam lenne elengedtem volna-e csak úgy, mert hát ez a város nem éppen a legkellemesebb hely, bár ezt már ő is megtapasztalhatta.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Hétf. 6 Ápr. - 12:15

Megan & Dylan

- De… miattad lehettem hős, szóval akkor a te érdemed a dolog. – mosolygok rá. Na igen, elvégre ő gyújtotta majdnem fel az udvart, de… mindegy, most már érzem én azt, hogy ez csak vicc, az előbb nem éreztem teljesen, de most már biztos vagyok benne, hogy ez vicc inkább, mint komoly beszéd. – Oké, én meg…szívesen segítek, hogy ne kelljen fagyoskodnod. – bólintok egyet. Na igen, igazából nem sértődöm meg ha elfelejt, sokak szerint nincs valami emlékezésre méltó arcom, és ezt nem fogom tudni megerősíteni, vagy megcáfolni, mert ugye még soha nem láttam magamat, és jó eséllyel soha nem is fogom látni magamat, úgyhogy… ez van.
- Hát, hamarosan jobb idő lesz és majd fürdőruhában is mászkálhatsz össze-vissza. – rántom meg a vállam mosolyogva. Tavasz van, jön majd a nyár, jó meleg lesz reggel és este is, ott már tutira nem kell felvennie egy kabátot, hogy túlakarja élni az estét. Bár ő nyáron gondolom amúgy is sokat jár bulizni. – Hát, végül is…. igen. – rántom meg a vállam mosolyogva, és egy zavart mosoly kúszik az arcomra, mikor megkapom azt a puszit, és pár pillanatig azért nem mozdulok, bár ennek okát én se tudom. Nekem… nincs sok cuccom,de több van, mint amire szükségem van, szóval miért ne lehetne az övé?
- Hozzálehet szokni. – rántom meg a vállamat. – Nem tudom, lehet, de szerintem inkább nem, így is többet látok, mint a többi vak, szóval én már ennek is örülök, régen semmit se láttam. – voltam én teljesen vak, csak később jött el elő a képességem. Felébredtem és…láttam valamennyire, elképesztő volt, úgyhogy persze, lehetne jobb, de örülök én már ennek is.
- Hát, van aki szerint igen. Nem a vézna, vak srácok a lányok vágyálmai. – rántom meg a vállamat. Ehhez már hozzászoktam, ez van, egy lány sem szereti szerintem azt, ha a pasija rá se tud nézni, mert nem lát.
- Oh, sajnálom akkor a dolgot, remélem azért… nem volt olyan rossz. – mármint neki nem volt olyan rossz ott, hogy eljött, bár eljött, vagyis elszökött, így feltehetőleg nem volt jó, de…azért reménykedem, hogy olyan vészesen rossz sem volt. Van azért annál rosszabb, ha az ember vak, ezt mindig is tudtam.
- Igen, de….igazából még csak magamat sem láttam soha, szóval… - szóval nem kell esetleg azzal szembesülnöm, hogy bányarém vagyok, három szemmel, vagy épp egy szemmel…de az is igaz, hogy nem tudok így lányokat sem nézni. De amit látok Megan-ból az jó, csak hát… ennél többet nem látok.
- Hát, Skóciában sok a zöld, tudod, ligetek, erdők meg sok a hegy, sok vár is van ott, vagy település, meg nagyon szép tavak is vannak…legalábbis ezt mondják. – rántom meg a vállam mosolyogva. Látom a hegyeket és az erdőket, de… nem látom a színeket, messzire sem látok, szóval inkább olyannak kéne ezt elmondania, aki…látja is rendesen.
- Hát, nagykorú vagyok már, szóval gondoltam talán kölcsön kérek az írek szerencséjéből, hátha, de… nem jött be. – az egyetlen ember, aki nem akart engem kirabolni, az egy süket lány volt, na meg ott van a házaspár, akiknél meghúztam magam, de ennyi, amúgy meg mindenki.
- Hát.. néha igen. – akkor még nem tudom, hogy mire készül mikor mondja ezt, de persze nem ellenkezem, azért ennyire nem vagyok én hülye, maximum elégé zavarban vagyok, mert… azért nem szokott a kezem olyan nagyon gyakran lányok arcán lenni. – Hát, ez sokaknak inkább ciki azt hiszem. – nyelek egy nagyot valahol a mondat közepén, és a kezem óvatosan hol le, hol fel siklik az arcán, hogy teljesebb képet kapjak róla. – Szólj, ha… kényelmetlen ez, vagy… valami. – vagy kellemetlen, mert igyekszem azért úgy, hogy neki ne legyen az, nem szeretek másokat rossz helyzetbe hozni. – Az a helyzet, hogy… elég gyönyörű vagy. Milyen színű a szemed. – azt nem látom és nem is tapinthatom ki ugye, ha megpróbálnám, szegénynek kinyomnám a szemét.[/i]

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Szép fenék...khm....

Tárgy: Re: Konyha Vas. 5 Ápr. - 22:23

Dylan & Megan

- Hát ha úgy vesszük, akkor tényleg hős vagy, mert felgyulladhatott volna az udvar. - azért ott a mosoly a szám sarkában, de azért részben komolyan mondom, ezt is láthatja rajtam. Szerintem igenis elég szép dolog tőle, hogy segített és ha nem teszi, akkor nagyobb baj is lehetett volna, tehát ha innen nézzük, akkor igazi hős, főleg hogy még vak is, és így még nehezebb volt elérnie, hogy segítsen nekem nem igaz? - Tudod eddig nem ismertelek, de innentől te leszel a beépített emberek és ha nem felejtek el szólni, akkor mindenképpen... szólok. - na igen, ez a nehezítés, van amikor elég hirtelen ötleteim vannak és olyankor nem jutna eszembe még külön szólni is neki, hogy majd engedjen be. Vagy... ha már szólnék neki, akkor simán lehet, hogy magammal rángatnám és akkor ketten lennénk slamasztikában és megint csak nem tudna nekem segíteni.
- Jogos, szóval kabát, de én már azt a jobb időt várom végre, mert a tél nagyon nem az én évszakom. - ahogy mondta tüzes lány vagyok és a hideg, meg a tél nem nekem való. Gondolom aki meg a jéggel manipulál az a forró nyakat nem szereti, de én imádom. Még csak nem is izzadok, nem érzem úgy a hőt, mint mások, szóval nekem az az ideális. Itt meg azért hűvösebb a klíma, mint amit megszoktam, várom már nagyon azt a jó időt. - Szóval a szép nevem és a hangom miatt adsz egy cipőt? Hát... ha még csapda sincs, akkor köszönöm Dylan. - mosolyodom el és még egy pillanatra közelebb is lépek, ahogy elhaladok mellette és nyomok egy puszit az arcára. Hát na kakaót is készít nekem és még a cipőjét is odaadja, meg is mentett, mert igazi kis hős, simán megérdemel egy puszit nem igaz?
- Oh... szóval nem látod a színeket? Az valami rémes lehet! És ezen nem lehet javítani? Mármint a látásodon. - nem is tudom, annyi orvosi kütyü van már, hogy talán megoldható. Mondjuk azért szerencsés, hogy legalább a képessége segít neki, hogy valamivel jobb legyen a helyzete, de rossz lehet színek nélkül, meg hát nem lehet tökéletes az érzékelése így. Bár lehet, hogy lehet fejleszteni a dolgot még és akkor idővel már egész jól be tudna lőni mindent maga körül, hiszen a delfinek is baromi jól tájékozódnak, ha jól tudom, meg a baglyok, pedig ők is ilyen hanghullám izék alapján művelik. És azért ritkán látni fának kenődött baglyot, vagy hajónak ütközött delfint nem igaz?
- De ez... butaság, hiszen attól nem vagy rosszabb, hogy vak vagy. Tojd le az olyan felületes libákat, akiket ez érdekel. - rántom meg a vállamat, mert hát na, nem hiszem hogy az lenne a döntő érv, mert amúgy rendes srác. Igaz, hogy eléggé kis szerény és visszafogott, de attól még különösebb baj nincs vele, határozottan kis édespofának mondható a maga egyszerű módján. A tűzvörös haja pedig még külön tetszik is.
- Hát... árvaházból szabadultam. Vagyis nevelőszülőktől szöktem meg, szóval nagy anyagi háttérrel éppenséggel nem rendelkezem. - rántom meg a vállamat. Nem olyan nagy dolog ez, amit titkolni szoktam. Engem nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, vagy hogy esetleg e miatt nyominak tartanak. Vannak is azért bőven rossz sorsú diákok még rajtam kívül, nem én vagyok egyedül ilyen. Nem sok ruhám van, de jelenleg nagyjából elég, csak épp plusz cipőm nem volt, de az... majd neki köszönhetően lesz, szóval egész jól állok, ha innen nézzük.
- Nem lehet neked egyszerű, hogy még rendesen nyálcsorgatni sem tudsz. - vigyorodom el. Hát na szegénykém, nem sok lányt látott már kevés ruhában, vagyis egyet sem és még engem se nézhetett meg rendesen. Ez azért nem lehet valami nagy élmény. - Hát... sok a homok és az egymástól távol lévő farmok, annyira nem tuti. Szerintem Skócia szebb lehet. - bár persze az ember mindig mást lát jobbnak, ez valahogy ilyen. Én is szívesen élnék inkább Skóciában, mint mondjuk itt, de hát ez jutott nekem, Arizóna és... végül egy árvaház, meg a nevelő szülők. Nem lehet mindenki szerencsés.
- Szóval ide jöttél, hogy megtaláld az apádat, akiről semmit sem tudsz és... közben még ki is raboltak? Tudod itt tényleg elég kevés a kedves ember, remélem ezt már megtanultad mostanra. - mert hát... ez New York, itt nehéz lesz csak úgy kedves embereket találnia, akik segítenek neki és nem nyúlják le a pénzét. Ide jött naiv vidéki skót srácként és mások csak ártottak neki, nem lehet valami kellemes és az apját keresi, akiről semmit se tud... ez pedig végképp totál kilátástalan. A pillanatom pár másodpercre a tv-re siklik, aztán megint rá, és kicsit közelebb húzódom hozzá hirtelen ötlettől vezérelve.
- Nálad is úgy van, mint a vakoknál, hogy tapintással könnyebb... meghatározni a dolgokat? - nem, azért nem esem annyira túlzásba, de ha nem ellenkezik nagyon, akkor megfogom a kezét, csak annyira, hogy az arcomhoz emeljem. Ha már szép a hangom, meg a nevem, akkor... mondhatni lássa rendesen az arcomat is, ne csak a hangok által adott körvonalak alapján. - Amúgy nem tudom hogy nem volt sikered a csajoknál. Ez totál jó csajozási taktika lehet. - mosolyodom el. Mert nem? Vak tapogathatja bátran az arcokat, még nem is olyan fura és tuti sikere lenne vele.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Vas. 5 Ápr. - 17:57

Megan & Dylan

- Hős… de várj, ezt most nem komolyan mondtad, ugye? – látom én, hogy vigyorodik, legalábbis nagyjából látom és a hangján is hallom azt, hogy nem éppen halál komolyan mondta ezt, de azt hiszem kell nekem a megerősítés, hogy biztosra tudjak menni a dologgal kapcsolatban, mert hát vakként sok dolog nehéz. – Legközelebb majd sietek jobban, vagy… legközelebb inkább gyere az ajtón át be, vagy csak szólj, hogy jöjjek le és ellenőrizzem neked az ablakot, hogy egyből betudj jönni. – na igen, én ezt most inkább komolyan veszem, mert ha miattam rúgják ki, az nem valami jó ómen, igaz? Sőt, szörnyű ómen, azt hiszem.
- Hát csak egy kabát és kevésbé fogsz fázni, de hamarosan majd úgyis jobb idő lesz már. – legalábbis gondolom én, tavasz van már, szóval ideje, hogy napsütés legyen meg minden, hogy hangolódjon az ember a nyárra egy kicsit, ez azért javarészben mindig így szokott lenni, igaz? Tavasszal várjuk a nyarat a leginkább. – Hát, nem ismerlek, de… szép neved van, szép hangod, szóval miért ne adhatnám oda? Már ha kell. – mert ha nem, akkor nem fogom én ráerőltetni a dolgot, de ha igen, akkor csak fel kell szaladjak a szobámba és már hozom is majd le neki azt a cipőt. Nem valami csajos, de nem is pasis. – Csapda? Nincs semmi csapda, vagy… lennie kéne? – én nem értek ehhez, nem szokásom semmit sem kérni azért, ha valamit teszek, mondhatnám, hogy nagyon önzetlen vagyok, de sokszor csak feledékeny, most viszont tényleg nem jut semmi olyan az eszembe, ami segítene a jelen helyzetemen.
- Rendben, akkor Megan, én meg csak simán Dylan. – otthon a szomszédok sokszor hívtak Vaksinak is, ez volt a becenevem, de nem bántásként mondták, azokkal a srácokkal jóban voltam, ellentétben azokkal akik hát… szóval kihasználták, hogy kétszer akkorák mint én, ráadásul még csak nem is láttam. Voltam én már bunyóban, csak mindig engem vertek. – Hát…izé, beszélnem kell, hogy a környezetemben lévő dolgokról visszaverődjenek a hanghullámaim és az agyam így alkot egy… szóval valamiféle 3D-s látást, de nem látok jól, nem látok színeket, a kis betűket se tudom jól kivenni, és a távolságokat is rosszul mérem be. – nem feltétlen kell beszélnem, elég ha mondjuk mellettem valaki üt egy fémcsövet, a lényeg, hogy nekem a hangok segítenek látni, de azért nem kicsit lep meg azzal Megan, hogy azt mondja erre, hogy menő. Eddig csak azt hallottam hogy sajnálom, vagy hogy mennyire béna, nézd szegény nyomorultat, de valahogy soha senki nem mondott még emiatt menőnek. – Tudod… vak vagyok, nem látok semmit sem,ráadásul a csajok nem bírják a vak pasikat. – rántom meg a vállamat. Tessék, így már választ kapott arra a kérdésére, hogy miért nem néztem még lánnyal tévét anyámon kívül. Soha nem voltam a csajok kedvence, ha próbálkoztam, egyből lekoptattak amint kiderült, hogy vak vagyok.
- Tényleg? És miért, nem szeretsz bevásárolni, vagy mi? – nem akarom én azt kérdezni, hogy árva vagy-e, vagy nincs pénzed, mert tudom az milyen, én is levagyok égve, a hajléktalanok a múltkor elvették a tartalék pénzemet is, szóval mikor az öregpár házában voltam, már két napja szerintem nem ettem semmit sem, a legjobbkor jöttek az alapítók.
- Igen, nem néztem, de… te jól nézel ki, már amit látok ugye, mert sajnos, vagyis… szóval nem látok olyan pontosan. – mint amennyire mondjuk most akarnék, de hát ez van, én vak vagyok, ebbe már beletörődtem egy ideje, de azért könnyebb úgy, hogy nem teljesen vak vagyok,hanem…mondhatni csak részlegesen.
- Arizona… nem tudom hogy hol van, de biztos szép hely. – amennyit láttam belőle, ő is szép lány,szóval akkor gondolom a hely is szép. – Nem, egy egyéjszakás kaland …terméke vagyok, anyám sem tudja, hogy ki az apám, csak annyira emlékszik, hogy amerikai volt, úgyhogy úgy döntöttem a megspórolt pénzemen idejövök, de… Amerika azért annyira nem egy Paradicsom. Kiraboltak kétszer is, egyszer már a reptérnél, majd egy hajléktalan szálón… nem valami segítőkész a legtöbb ember. – na igen, ott megyek én a botommal, erre folyamatosan csak azt hallom, hogy „nézz már az orrod elé”. Néznék én, ha… tudnék.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Szép fenék...khm....

Tárgy: Re: Konyha Vas. 5 Ápr. - 17:29

Dylan & Megan

- Látod, simán felgyújthattam volna a fél udvart, vagy az egészet. Szóval... egy hős vagy! - vigyorodom el. Jó persze tudjuk mindketten, hogy túlzok, de nincs ezzel baj, egy kicsit lehet és én amúgy sem vagyok annyira parázós típus, hogy olyan nagyon szívbajt kapjak azért, mert sikerült majdnem felperzselnem mindent. A lényeg, hogy nem történt meg a baj igaz? Szóval jók vagyunk. - Oh, hát mindegy, tudod az udvar járt volna rosszul, meg... én ha kicsapnak, meg gyújtogattam, vagy simán halálra fagyok. - jó azért kicsit inkább csak húzom őt. Nem veszem olyan komolyan ezt a kopogás dolgot, hogy nem tudott ugrani azonnal, hogy jöjjön és segítsen. A lényeg, hogy nem lett baj, időben jött végül és talán még olyan nagy kár sem lett azért, mert egy kisebb adag szárazabb avar megégett. Legalább annyival kevesebbet kell takarítani a kertésznek... ha van kertész.
- Akkor az marad, hogy próbálok rendesen felöltözni és akkor nem kell gyújtogatnom igaz? - mosolyodom el. Hát na, nem is akarok én poroltót magammal cipelni. Nem vagyok egy kifejezetten erős díjbirkózó alkat, szóval nem hiszem, hogy olyan sokáig tudnék ilyesmit cipelgetni. - Komoly? De... tényleg odaadnád nekem a kettes számú cipődet mikor nem is ismersz? - hát na még mindig nem tértem teljesen magamhoz e téren, mert ez új nekem még. Én nem gondoltam volna, hogy valaki csak úgy odaadja nekem bármijét is. Nem ezt szoktam meg. Az árvaházban az volt, amit megszereztél. - Mi a csapda? - ráncolom a homlokomat és talán még kissé vizslatom is őt, mert hát na... lehet hogy kér érte valamit cserébe, csak ezt még nem mondta ki.
- Akkor legyen Megan, nekem is így egyszerűbb. - amúgy is ezt szoktam meg, ez a mutáns név azért még szokatlan, bár a Parázs egészen menő, a Szenzorral ellentétben, bár tuti azt is meg lehet szokni, ha az ember nagyon akarja. Azért én még annyira nem vagyok régóta mutáns, hogy megszokjam ezt az új elnevezést és jobb nekem a saját kis nevem. Jó eséllyel nem hallgatnék rá, ha valaki azt mondaná nekem, hogy "Héj Parázs, gyere ide!" Szerintem szólni kéne nekem párszor, mire felfognám, hogy rólam van szó. - Vak... vagy? Ez totál menő! És akkor hogy látsz? Elmeséled? - mert ha hanghullámokkal, akkor az valahogy máshogy van, mint amit én látok gondolom, de azért érdekes lehet. Mondjuk ha vak, akkor megértem, hogy annyit kínlódott az ablakkal, meg azt is megértem, hogy nehezebben oldotta meg ezt a turmix készítést is. - Hát miért ne nézhettél volna bárkivel is tv-t? - nem tudom, nekem azért tényleg meglepő az, hogy nem nézett még mással tv. Bár ha azt nézzük, hogy vak, akkor ez már leve kizáró ok, mert gondolom nem is látja úgy a tv-t, mint mondjuk egy átlag ember, vagy inkább sehogy se látja?
- Hát akkor ebben hasonlítunk, nekem is felettébb sok az üres hely a szekrényemben. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Hát na, a srác komolyan cuki. Ezzel a kis vak vagyok visszafogottsággal, meg hogy még nem nézett lánnyal tv-t, komolyan meg kell zabálni. Ezek után már meg sem lep az, hogy olyan szinten kezd el bámulni, hogy majd kiesik a szeme, csak mert lekaptam az égett és vizes farmert, hogy felterítsem egy radiátorra. Hát na így azért marha kényelmetlen tud lenni. A szavaira nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Nem ellene szól, nem kinevetni akarom, csak... egyszerűen szórakoztató.
- Oké semmi baj! Gondolom, ha nem néztél még lánnyal tv-t, akkor nem is néztél nadrág nélküli lányt. - végül is teljesen evidens a dolog, szóval nem zavar ez engem, az sem, hogy bámult. Ennyivel amúgy is mondhatni jövök neki, ha már szegényre rá hoztam a frászt és még a cipőjét is nekem adja, meg minden. Mindenesetre, amikor meg van a pokróc, akkor szépen ledobom magam a kanapéra és magamra húzom, így legalább már kellemetlenül sem fogja érezni magát és én is kicsit átmelegszem.
- Én csak pár napja jöttem és arizonai lány vagyok, de... hogy kerültél ide Skóciából? Az messze van! És ezek szerint nem tudod, hogy ki az édesapád? - én tudom... őszintén szólva nem mondanám ezt pozitív dolognak, sőt... határozottan nem az. Jobban jártam volna, ha nem ismerem, ahogyan ő sem, sokkal kellemesebb életem is lehetett volna azt hiszem, még akkor is, ha több időt töltök el e miatt az árvaházban.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Pént. 3 Ápr. - 16:47

Megan & Dylan

- Igen, ez biztos, volt is a Discovery-n nem olyan régen. – talán a múlt héten beszéltek a tűzről, hogy milyen, hogy lehet eloltani, meddig terjed, és ki is próbálták, addig éget, míg mindent fel nem emésztett, szóval igaz, hogy a tűz makacs egy dolog, és amíg pusztítani lehet, addig jó eséllyel pusztítani is fog. – Hát… nem tudom, lehet. – rántom meg a vállam. Nem ismerem én őt annyira, hogy kijelentsem, ő egy tüzes csaj, gondolom ő amolyan laza, gátlástalan fajta, ellenben velem, én nem igazán vagyok az, legalábbis nem olyan értelemen, amilyenben mondjuk ő. Én…merev tudok lenni elégé, ha úgy hozza a sors. – Oh, hát bocsi akkor, nem figyeltem oda. – húzom el a számat. Na igen, könnyedén leégett volna szegény, ha nem figyelek fel a kopogásra, szóval azt hiszem teljesen jogosan jövök neki azzal a bocsánatkéréssel, amit már el is mondtam, remélhetőleg nem veszi zokon azt, hogy lassú voltam, mert… végül is segítettem ugye?
- Hát, a poroltós megoldás annyira nem lenne kényelmes, meg… nem is néz ki olyan jól, ha a hátadon egy poroltó van készenlétben. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen, egy szuperhőst sem láttam még poroltóval a hátán, bár kitudja, lehet ő lesz az első poroltós szuperhős majd, igaz? – Nem, van egy másik, egy cipő nekem elég is. – nem csinálok én ebből nagy ügyet, ha kell neki odaadom, igaz, hogy nem egy csajos darab, de annyira nem is férfias, inkább halál átlagos kinézete van annak a csukának, de szerintem jó lesz rá, nagyjából ugyanakkora lehet a lábunk.
- Csak ha nincs ellenedre. De hívhatlak simán Megan-nak is. – rántom meg a vállamat. Na igen, nem mondom én, hogy ragaszkodok ehhez, talán még zavarban is érezném magam, ha elkezdeném őt tüzes csajnak hívni, szóval lehet azzal járok jobban, ha inkább csak simán Megan-nak hívom, elvégre engem is Dylan-nek hívnak csak szerintem. – Én Szenzor vagyok, de ne hívj így kérlek! – rázom meg a fejemet mosolyogva. Tényleg ne, mert csak azt érné el vele, hogy észre se veszem, illetve meg se hallom, én ehhez nem szoktam hozzá, és jó eséllyel nem is fogok. A mutánsnév az… csak valami jelző szerintem, nem azaz igazi neve az embernek. – Én… vak vagyok, ha beszélek akkor látok valamennyire, mert érzékelem a visszaverődő hanghullámokat, meg az érzékszerveim is elég jók, de… fáradt voltam és nem figyeltem. – rántom meg a vállamat tétován. Na igen, béna voltam és ennyi, a cukor meg a só egy majdnem vak srácnak pedig szinte ugyanolyan.
- Ez… annyira meglepő? –hát, végül is nem tudom, ne hinném, hogy én vagyok az álompasi, akit minden csaj megakar kaparintani magának, aztán ott van az a tény, hogy vak vagyok, szóval… elég erősen kétlem, hogy olyan meglepő lenne a tény, hogy még nem tévéztem lánnyal anyámon kívül.
- Amúgy is kevés ruhám van szóval bejönne a dolog. – na igen, engem azért nem olyan nehéz megfenyegetni, sőt, nem vagyok valami harcos típus, talán még ő is simán elverne engem bunyóban, bár én nem ütök meg lányt, ha itt tartunk, akkor már fiút se nagyon ütök meg, ,mert…ne vagyok verekedős típus.
- Öhm… izé, bocsánat, én nem akartalak bámulni, csak… - csak jobb lenne talán, ha inkább elmennék azért a pokrócért, bár így is nehezen szakítom el a tekintetemet róla. Azért akármennyire is nem vagyok álompasi, ő jól néz ki, én meg nem igazán láttam így még lányt. – Huh, hát… körülbelül úgy egy-két hete csak. Skóciában születtem, és apámat keresem, csak nem találom. Valahol meg lakni kell, igaz? Na és te? – dobom szinte egyből vissza a kérdést. A tévét nézem, de… igazából nem is látok semmit se benne. Ez van, tévézni még mutánsként sem tudok.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Szép fenék...khm....

Tárgy: Re: Konyha Kedd 31 Márc. - 10:26

Dylan & Megan

- Oh, hát ki tudja. A tűz gyorsan terjed, ha van olyasmi amit felélhet, hát fel is éli. - rántom meg a vállamat. Már megtanultam kizárni olyan régi emlékeket, amikre nem hasznos emlékezni. A tűz... tökéletesen tisztában vagyok vele, hogyan képes felemészteni mindent, amit csak elér. Ha valami éghető és van elég oxigén, akkor... vége, mindent felégethetsz vele egy szemvillanás alatt, főleg ha nincs aki időben megpróbálja eloltani. Az udvaron akad elég növény ahhoz, hogy legyen, ami kigyulladjon, ha nem szüntettük volna meg időben. Vagyis, ha ő nem tette volna meg jobban mondva. - Szóval tüzes vagyok, leszek, voltam, teljesen világos. - nem tudom megállni, hogy még a necces helyzet ellenére is nevessek fel, pedig pont hogy nem kéne, hogy bárki is kinézzen valamelyik emeleti ablakból és meglássa, hogy majdnem sikerült begyújtanom az udvart, meg úgy általában hogy kint vagyok. Gondok lehetnének belőle, azt pedig nem akarom. Én következmények nélkül szeretek szabályt szegni. - Kopogtam én, de nem igazán reagált senki, az ablak meg nem nyílt, én meg fáztam, de az ötlet jó volt, csak a kivitelezés nem tökéletes. - rántom meg a vállamat. Hát na, szerintem ha már tudok gyújtogatni, akkor miért ne melegedhetnék meg így? Csak máskor egy fokkal jobban oda kell figyelni arra, hogy mit csinálok és akkor nem lesz nagyobb gond. Amúgy is azért vagyok itt, hogy megtanuljam jól használni a képességemet, nem várható el, hogy egyből tökéletesen menjen nem igaz?
- Nem. Csak ha valamire rákoncentrálok, akkor meggyullad, és nekem nem árt, de... a fene tudja hogy idővel el tudom-e oltani, vagy járkálhatok poroltóval. - hát na hajlamos vagyok mindenfélét elviccelni, ez persze most is megy, pedig egy fokkal komolyabb azért a helyzet. Ha megijedek, vagy bepánikolok meggyújthatok dolgokat akkor is, ha nem volt annyira szándékomban, szóval igen... elég jó lenne ha el is tudnám oltani. - De... miért adnád oda nekem a cipődet? Neked nem kell? - oké, azért meglep a felajánlással, mert az ember nem szokta csak úgy odaadni a cuccait másoknak, legalábbis én nem ezt szoktam meg. Az árvaházban nem így működött és az apámtól se sok mindent kaptam anno, ő meg csak azért oda akarja adni az övét, mert... hát ez itt a kérdés miért?
- Innentől ez lesz? Úgy fogsz emlegetni, hogy a tüzes csaj? - nem tudom megállni, hogy ne jelenjen meg egy széles mosoly az arcomon. Hát na, végül is egészen menő név, ha úgy vesszük. - Egyébként az az izé... mutáns nevem, az Parázs, hát a tiéd? - bár persze jó nekem a tüzes csaj is, vagy a Megan, nem ragaszkodom hozzá, mondhatni még szoknom kell, bár a Parázs se rossz olyan hangzatos, hasonló, mint a darázs, egészen veszélyesnek hat. - Így már világos, szóval annyira pocsék volt, de nem figyeltél, vagy miért került bele só? - mondjuk gondolom még új itt, aztán szoknia kell este a félhomályban, hogy mi merre van. Én kómásan csináltam már ilyet, reggeli kávéba tettem én már sok mindent, bár azért igyekszem többnyire odafigyelni, mert pocsék ízkombinációkat lehet összehozni.
- Áh, szóval akkor neked ez az első... tv-zés egy lánnyal. - komolyan, olyan kis vicces, nem tudom megállni, hogy ártatlan tekintettel ne incselkedjek vele időnként... sokat. A zavara, meg ez a nagy visszafogottság szórakoztató. Azt pedig még csak nem is tudom, hogy nem is látja rendesen a tv-t, meg hát nem tudom, hogy nem álmos vagy fáradt-e és menne inkább aludni, mert... mit tudom én, mint mondtam késő van és simán lehet hogy fáradt, ha már sót rakott a tejbe, az nagyon is a fáradtságot indokolja.
- Akkor jó, szóval nem kell előkapnom a fenyegető, meggyújtom a ruhádat, ha mégis szöveget. Huh! Remek, mert nem vagyok jó benne. - vigyorosom el, aztán se perc alatt kapom le a nadrágot. Nem gondolok bele, hogy ez olyan nagy cucc. Árvaházban nőttem fel, legalábbis pár évet voltam ott, és nem nagyon lehetsz túlságosan szégyenlős, ha egyszer sokan vesznek körbe és szinte sose vagy egyedül, az ott nem fér bele. A nadrág teregetése közben észre se veszem még először, hogy mennyire bámul, csak amikor megfordulok és még mindig kissé be van szegénykém fagyva.
- Lehet, hogy időnként érdemes lenne pislognod. - jegyzem meg egy halk kuncogás kíséretében. Mázli, hogy a felsőm nem égett meg nem igaz? Akkor aztán ki tudja, hogy mennyire lett volna zavarban és nem csak az asztalba rúg bele, hanem még át is esik rajta. - Köszi, tökéletes! - a pokróc, az pokróc, láttam én már szakadtakat is, amiket kénytelen voltam használni, szóval nincsenek azért olyan vészesen nagy igényeim. - Na és mióta vagy itt? - magamhoz veszem a poharamat. A tv-re igazából nem figyelem annyira, inkább csak afféle háttérzajnak jó, nem kell azért túlzásba vinni a nézését, annyira nem hiszem, hogy izgi dolgokat adnak este, a hírek meg nem különösebben érdekelnek.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Szomb. 28 Márc. - 20:16

Megan & Dylan

- Oh, hát szerintem azért a suli udvart nem gyújtottad volna fel,de… azért jobb nem kísérletezni vele az biztos. – na igen, inkább saját magát gyújtotta volna fel, ami azért nem lett volna szerencsés, szerencse, hogy meghallottam a kopogtatását, mert amúgy nem odafigyeltem, de… mindegy, a lényeg az, hogy megmenekült ő is és az udvar is. – Oh, hát én azt nem tudom, hogy tüzes vagy-e, csak hogy… majdnem tüzes lettél…vagy mi. – azért egy kicsiz sikerült itt beszéd közben zavarba hoznom saját magamat, de valamilyen iszonyat béna módon végül is kihúzom magamat belőle. Na jó, nem, inkább csak még nagyobb nyomi lehetek a szemében. – Legközelebb majd kopogj előbb és akkor gyorsan beengedlek. – na igen, bár benne van az is a pakliban, hogy kopogott már előtte, csak én nem figyeltem oda és így meg se hallottam, szóval… azért egy elnézést kérő pillantást vettek rá, hogy ne haragudjon rám, ha esetleg mégiscsak kopogott előtte. – De… ha tudsz tüzet gyújtani, akkor eloltani már nem tudod? – na igen, mert nekem nem éppen úgy tűnt, hogy megy az neki, szóval… mindegy, itt voltam és segítettem neki, bár tudom, hogy azért sokkal gyorsabban is csinálhattam volna a dolgokat, de nehéz úgy, ha az ember vak, és akkor lát csak valamennyire, ha beszél. – Adhatok neked, ha akarod. Mármint cipőt. Elég kicsi lában van, szóval ha kell… - akkor szívesen odaadom én neki, szinte alig használtam még. Mindössze csak két cipőm van, vagyis két pár, abból amelyiket neki ajánlom fel, az viszonylag új és nem is használtam úgy istenigazából még.
- Ja, tényleg, te… tüzes csaj vagy. – bólintok egyet mosolyogva. Igen, ő a tüzes csaj, aki …. gondolom a tüzet nem érzi meg úgy, ahogy például én, de azért nem tűzforró az a kakaó, forrónak forró viszont, ezért kesztyűt is kell vennem, hogy megfogjam a bögrét és odaadjam neki azt. Én sajnos megégetném magam. – Nem, csak beleittam és … elejtettem a poharat. – rázom meg a fejemet. Nem vagyok én vandál, sem vadállat, elég messze áll tőlem az erőszakos jelző, én szerintem egy hangyát nem tudnék csak úgy direkt eltaposni. Nem vagyok erőszakos és kész, nem vagyok az a csapkodós típus. – Én… csak nem nagyon tévéztem még lánnyal. Anyámon kívül. – meg nem is látom rendesen a tévét, persze, valami látok azért belőle, de messze keveset, hogy akármit is kivegyek belőle, szóval nem valami nagy élmény velem filmet nézni. Sőt, teljesen értelmetlen mondhatni, de… attól még leülhetek a kanapéra igaz? Legalábbis remélem
- Nem, dehogy én… nem foglak senkinek sem beköpni. Tényleg… jófiú vagyok. – ezt sajnos nem tudom semmiképpen sem pozitívan venni. A csajok általában a rossz fiúkra buknak,nem? Persze, azt tudom, hogy én nem vagyok az, és soha nem is leszek az, nem véletlen, hogy nem buknak rám a csajok. Akkor viszont elég rendesen meglepődöm mikor lekerül róla a nadrág, és nem tehetek róla, de azért hosszú másodpercekre odatapadnak rá a szemeim. – Mi? Ja, pokróc, mindjárt… - lassan állok azért fel, közben még mindig őt nézem és csak akkor veszem le róla a szemem, mikor sikerül bele rúgnom az asztalba. Egy zavart mosoly míg eltűnök, aztán talán egy fél perc múlva jövök is, felé nyújtva a pokrócot, visszaülve a kanapéra. – Öhm… jó lesz? – a szobámból hoztam, nem használtam még, ha esetleg az baj lenne.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hmm.....

Tárgy: Re: Konyha Szomb. 28 Márc. - 8:30

Dylan & Megan

Határozottan szórakoztató a srác, az ahogyan zavarban van, ahogyan bókolgat, miközben épp égetem fel a sulit. Na jó, nem ennyire drasztikus a helyzet, de a fene tudja, hogy meddig terjednének el a lángok, ő pedig azzal foglalkozik, hogy mennyire szép a hangom. Nem hiszem, hogy túl sok ember létezik a világban, akinek ez jutna elsőre eszébe igaz? De a fontos, hogy végül csak összekapja magát és segít, ez is valami, ahhoz képest, hogy kissé talán bizonytalannal tűnik minden mozdulata. Az újabb kérdésre már nem is tudom megállni, hogy ne nevessek fel. Még hogy szeretem a tüzet? Jelenleg azért szerintem nem pont ezt láthatja rajtam.
- Most épp nem annyira, tudod nem akarok bajba kerülni a fél suliudvar felgyújtása miatt, de nem... nem akartam. - rázom meg a fejemet még mindig szélesen mosolyogva. Azért azt nem akarom, hogy kivágjanak innen csak azért, mert sikerül elég nagy gondot okoznom. Oké tudom, gondolkodhattam volna akkor, amikor kiszöktem éjszakára, de... sajnos hajlamos vagyok utólag foglalkozni a következményekkel. Majd talán egyszer benő a fejem lágya. - Tűzcsaj? Vagy inkább tüzes! - vigyorodom el, csak a didergés nem illik most ehhez, mert lássuk be még mindig rendesen fázom, olyan hamar ez nem múlik el, akkor sem, ha eddig ugráltam a tűz oltása közben. - De igen tudok tüzet gyújtani és hát... fáztam, az ablak meg nem nyílt, szóval gondoltam egy kis melegedés nem árt, csak kicsit másképp sült el, mint gondoltam. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Igen, most már vehetem a dolgot ilyen lazán, hiszen már sikerült eloltani a tüzet, szóval nincs senki sem életveszélyben. Már nem kell aggódnom, ha minden igaz, akkor a következmények miatt. - Ruháim? Jah... hát az nem sok. - nem vagyok olyan jól eleresztve, szülők, meg minden nélkül azért jóval nehezebb az élet. Van egy minimális örökségem, de annak a nagy részét már feléltem, az pedig amit a legutolsó nevelőcsaládtól nyúltam le már rég elfogyott. De legalább végre bejutok az épületbe, azt hiszem is valami, az ablak záródása pedig kifejezetten jól esik, a hideg maradjon csak kint.
- Kösz! A forró is tökéletes. - rendes srác szó se róla, főleg hogy ennyire tüsténkedik, hogy segítsen nekem és összedobjon egy meleg kakaót. Jól fog jönni, a lábam azért így mezítláb még mindig fázik kissé. - És ezért földhöz vágtad mérgedben? - mert amúgy hogyan törött el egy efféle baki miatt? Na lám, talán neki is van valami aprócska kis negatív oldala, nem csak nekem? Mert amúgy annyira tökéletesnek tűnik, hogy az már szinte aggodalomra ad okot. - Miért annyira furcsa ez? - hogy vele akarok tv-t nézni. Az nem olyan meglepő, amúgy is ő van most itt, szóval kivel nézzek akkor tv-t? Üljek le egyedül? Tökre nem lenne fair, ha már egyszer tőle van a kakaó igaz? Amit meg is fogok szépen és én is ledobom magam a kanapéra, úgy egy két másodpercig maradok is ott. Baromi kényelmetlen, hogy a nadrágom szára majdnem térdig át van ázva és az az apróság is, hogy egy része még meg is égett és kormos. Nem akarom én ennyire összekenni ezt a szépnek mondható kanapét. Szóval leteszem a közeli kis asztalra a bögrémet és újra fel is tápászkodom.
- Ugye nem fog majd beköpni valakinek a kis kalandunk miatt? Olyan jó fiú típusnak tűnsz. - pillantok még rá, miközben gondolkodás nélkül veszem le a nadrágomat. Végülis a pulcsim elég hosszú, de így is csak éppen a fenekem feléig ér le. Hát na, vizes nadrágban akkor sem maradok. A nacit szépen kiterítem a radiátorra, aztán körbepillantva próbálok valami takarófélét keresni. - Nem láttál véletlenül valami pokrócot? - mert hát na így megint csak fázni fogok, szóval az lenne az igazi, ha rendesen be tudnék legalább takarózni.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Pént. 27 Márc. - 19:02

Megan & Dylan

- Ja, én nem… mármint nem azért, csak… - csak szép hangja van és kész, nem akartam én ezzel semmi hátsószándékút mondani, vagy hasonló, nem vagyok én olyan, életemben nem volt még dolgom lánnyal, valamiért nem jön be nekik az, ha egy srác vak. Meglehet érteni, nem? Szerintem … végül is igen. – Jogos, ez jogos, úgyhogy én akkor… - mutatok be egyből a szoba felé. Na igen, az már igaz, hogy nem itt kéne trécselnem mikor odakint tűz van, a tűz pedig köztudottan nem áll meg soha, megy ameddig csak tud, és nem örülnék, ha az egész suli leégne úgy, ahogy van. – Ugyan, természetes! – na igen, talán nem kéne visszaszólnom még neki, de én csak úgy tudom valamennyire látni a helyet, ha beszélek, szóval muszáj beszélnem. Sokan láttak már engem őrültnek is, mikor a moziban végig magamban beszéltem, de hát na, valamit látnom is kell azon a hülye vásznon, igaz?
- Oké, értem, te akkor…szereted a tüzet? Gondolom ezt nem direkt akartad. – na igen, szeretheti akármennyire a tüzet, de nekem azért nem úgy tűnt, hogy csak úgy magától felgyújtotta volna az egész avart úgy ahogy van. Egyáltalán mivel gyújtotta meg? Cigizett és nem nyomta el a slukkot? Nem… nincs cigi szaga. Nagyon is finom illata van. – Oh, szóval te akkor valami… tűzcsaj vagy? Tudod, aki tüzet csinál meg minden. Menő. A cuccaidat meg sajnálom, de biztos van másik, ugye? – ha nem, hát én tudok neki adni, elég kicsi lábam van, szóval szerintem simán elmegy az női méretnek. Oké, nem olyan nőies cipőm van, de… a szándék a lényeg, igaz? – De jó, örülök, hogy nincs bajod. – na igen, nem tudtam volna leszaladni vele a gyengélkedőre, mert nem is vagyok én az a fajta srác, aki csak úgy felkapja őt és elkezd rohangálni. Oké, szerintem elbírnám, de azt sem tudom, hogy hol van a gyengélkedő, úgy nehéz.
- Oh, igen, bocsi, én csak… szóval gyere, segítek! – nyújtom felé a kezemet, hogy segítsek neki bejönni az ablakon, majd egy kis szerencsétlenkedés után sikeresen be is zárom azt. Nem értem miért kell ilyen hülye pici zárakat felszerelni, komolyan, ha nem is lennék vak, szerintem akkor se látnám rendesen.
- Oké, forró lesz…vagyis olyan kellemesen meleg azt hiszem, igyekszem. – gyorsan – magamhoz képest – összedobom a kakaót, oda is adom neki, majd elkezdek foglalatoskodni azzal a katasztrófával amit még a tüzes incidens előtt okoztam. Néha azért felpillantok rá, de úgy, hogy nem mondunk semmit, nem látok semmit. – Véletlen volt, sót raktam bele cukor helyett. – na igen, tudom, hogy elég béna képet fest ez rólam, de soha nem bajlódtam azzal, hogy magamat menőnek állítsam be. Felesleges lenne, én természetellenesen nem vagyok menő. Vak vagyok és vézna, ráadásul még elég kölyök kinézetem is van, legalábbis anya ezt mondta. – Velem akarsz tévét nézni? Öhm… persze, oké, akkor…ezt itt hagyom. Majd szólok valakinek… - vagy megcsinálom reggel, nem tudom, de ha egy szép hangú és szép nevű lány azt mondja neked, hogy nincs-e kedved vele tévézni, akkor mégis miért mondanál nemet? Nem tudok hirtelen semmi indokot rá. Úgyhogy ott hagyom én a katasztrófa sújtotta terepet és le is dobom magamat a kanapéra a tévé elé.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hmm.....

Tárgy: Re: Konyha Csüt. 26 Márc. - 22:04

Dylan & Megan

Hát na azért kell pislognom párat és még a nagy oltási folyamatban is megállok, amikor meghallom a megjegyzését a szép hangomról. Hát na ez nem pont olyasmi ami most ide illik, miközben... - Kösz, de... bókolhatsz akkor is, ha már nincs esély rá, hogy felgyújtom a sulit? Mit szólsz? - oh hát lássuk be nem úgy kezelem én a komoly helyzeteket, mint az átlag. Simán elszórakozom én, ha arról van szó bármin, amin nem kéne. Ez is csak egy kis tűz, nekem nem árt különösebben, ő meg... talán felfogja mi van és segít, hogy másoknak se kelljen kipróbálni milyenek is az égési sérülések mondjuk. - Kösz! - még a hüvelyujjamat is felmutatom neki, amikor végre elindul, bár azt már nem látja, mert a hátának sikerül, de hát na ez is valami. Legalább már megmoccant és haladunk. Addig is kitartóan küzdök tovább a tűzzel, mert ha felgyújtom a fél sulit, vagy a kertet, a végén még kicsapnak... az meg nem lenne valami frankó.
Hátrébb ugrok, amikor végre megkezdi az oltási folyamatot, én addig megoldom, hogy a nadrágom ne gyulladjon ki, mert annak is elég nagy esélye lenne, ha nem lenne elég nedves a kinti víz és sár elegyétől. Hát na nem festek épp a legjobban, annyi már szent. - Oh, hát nekem nem volt nagy cucc. - rántom meg a vállamat. Én legalábbis nem nagyon éreztem belőle semmit sem. A ruhám igen, meg persze a füstszag is meg van, de ha már olyan jó a szaglása még annyit se érzékelhet, hogy megpörkölődött volna a hajam, vagy akármi, akár csak kicsit is. Szerencsére nekem a tűz nem árt, de körülöttem az éghető dolgoknak persze annál inkább. A kérdésére csak megrázom a fejemet, miközben már a bejutással bajlódom. Azért kint mégis csak baromi hideg van, jó lenne már melegedni, mert nem szívesen szobroznék még odakint. - Nekem nem nagyon árt a tűz, nincs bajom, a dolgaimnak inkább. - hát na asszem a cipőmnek annyi, meg a zokni... és úgy istenesen elintéztem a nadrág szárát is. Elég kellemetlen egy helyzet.
- Kösz, bókolni tudsz, csak még az időzítés nem tökéletes. - vigyorosom el. Dicséri a hangomat, amikor épp ég az avar, aztán a nevemet, amikor halálra akarok pont fagyni. Valahogy nem találja el a tökéletes pillanatot az istennek se. Ha mondjuk bementünk, rátapadtam egy radiátorra, netán ittam valami meleget és leültem, na akkor aztán bátran bókolhat tovább, csak előbb jó lenne összekapnom magam. Első körben pl. megszabadulok a cipőmtől és a zoknitól is. Nem lesz arra szükség már... főleg hogy elég erőteljesen hordhatatlanná is vált mind a kettő.
- Jól hangzik, de legyen meleg... vagyis lehetőleg forró! Totál szétfagytam! - már csak valami melegebb hely kéne, ahová lekucorodhatok és asszem meg kéne szabadulni a nadrágtól is. Átveszem hát tőle a kakaót, de egyelőre még marad egy sima szék, ahová le tudok ülni... legnagyobb bánatomra, mert hát mégis csak jobb lenne odaát a tv előtt mondjuk a kanapén, szerezve egy takarót. - Ezt te csináltad? - finoman szólva is katasztrófa sújtotta a terület. - Nem akarod itt hagyni és mondjuk átmászni a tv elé kényelmesebben? - nekem jobban tetszene, mint a konyha. Oké persze gondolom fel akar takarítani, de... minek? Nincs erre valami személyzet, aki megcsinálja? Amúgy is ki tudná meg, hogy ő volt? A tüzet se nagyon kéne majd szétkürtölni lehetőség szerint, én legalábbis nem szeretném. Nem lett komoly baj, szóval... simán el lehet felejteni és kész.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Kedd 24 Márc. - 15:48

Megan & Dylan

- Szép a hangod. – mosolygok rá, mikor meghallom. Na igen, ha már nem látok olyan jól, akkor a hallottakra jobban alapozok, és mivel most is azzal vagyok elfoglalva, hogy a hangjával foglalkozzak, először fel sem tűnik az, hogy mi is van odakint, ahol ácsorog. Sajnos elég feledékeny tudok lenni, az ablaknyitás se ment valami könnyen. – Oh, igen, persze, segítek! – oké, azért egy kicsit meglepődöm mikor rá is jövök, hogy mi van. Érzem azt a hőmérséklet változásából, hogy valami kisebb tüzet sikeresen felélesztett, de a tapasztalatom alapján, és a discovery-n is ezt mondták, hogy a tűz soha nem áll meg, mindig nagyobb és nagyobb lesz. – Sietek! – kiabálok még vissza, bár tény, hogy elég lassan megy a dolog, nem nagyon kellett eddig soha sem használnom poroltót, és nekem egy kicsit nehezebb is, mert sok hülye kis gomb van rajta, amit nem látok rendesen, de végül csak sikerül leszednem és odafutnom vele az ablakhoz, hogy aztán oltani kezdjek. Azt így hirtelen nem tudom megmondani, hogy ő meggyulladt-e, de ha igen, akkor sem szívesen fújnám le a poroltóval, szerintem azt ő sem díjazná, szóval…inkább csak az egyre nagyobb tűzre koncentrálok, ami közben egyre kisebb lesz, míg végül teljesen el nem oltódik. Éljen a poroltó!
- Igen, szó szerint elég meleg volt… neked, gondolom legalábbis. – én is éreztem, sőt, extra módon éreztem, mivel sajnos elég jók az érzékszerveim, de csak a hőmérséklet változást, ha belenyúltam volna, hát az… jó eséllyel lefutottam volna a maratont fájdalmamban, ahogyan a rajzfilm figurák is szokták. Soha nem értetem, hogy futnak annyit. – Amúgy… jól vagy, ugye? Mármint nem égetted meg magad, vagy ilyesmi? – remélem nem, mert nem vagyok valami jó ápoló, a Gyengélkedő meg nem tudom hogy hol van, a szobatársam mintha említette volna, hogy valahol van, de nem figyeltem akkor oda rá, sokkal jobban lekötött valami… gőzöm nincs mi volt az, valami zene.
- Szép név. – szép hang, szép név, úgy látszik jó párosítás. Szerintem még soha nem is volt Megan nevű ismerősöm. Otthon nem velem barátkoztak az emberek, a csajoknak nem jönnek be a vak srácok, és ráadásul vézna is vagyok, a fiúk meg… nem tudom, nem voltam soha valami nagy partiállat, mint a többség. – Oh, tényleg, basszus, ne haragudj, gyere! – rázom meg a fejemet, mikor rájövök arra, hogy nekem idebent lehet nagyon jó, de neki kint aligha az, szóval nyújtom is felé a kezemet, hogy besegítsem őt, aztán miután csak úgy lazán a zoknival együtt kivágja a cipőt, az ablakot egyből be is zárom. Na persze megint nem megy ez valami gyorsan, de megoldom. – Ugyan, semmiség, én köszönöm, hogy… segíthettem. Most már tudom használni ezt itt. – paskolom meg mosolyogva a poroltót, és közben fel is kapom, hogy visszavigyem a helyére. – Amúgy… kérsz kakaót, vagy mást? – meleg kakaót persze, szívesen összedobom én neki, ha akarja, ő száradjon csak meg, úgy éreztem a levegő párakoncentrációja alapján, hogy kicsit megvan ázva. Ha kért, akkor egy kicsit tovább tart nekem a kakaó összedobása, mint másnak, és közben még csak fel sem takarítottam, szóval…odaviszem neki a kakaót, és már pályázom is vissza, hogy felitassam kéztörlővel a kiömlött turmixot, közben azért néha-néha felé pillantva.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hmm.....

Tárgy: Re: Konyha Hétf. 23 Márc. - 15:23

Dylan & Megan

Komolyan nem hiszem el, hogy nem figyel ide, és... nem tudom, hogy mit csinál, mert nem sokat látok innen belőle. Messze is van, a folyosón a forduló is kicsit eltakarja és persze még mindig azzal küzdök, hogy sikerüljön eloltani a tüzet, és a cipőm se biztos, hogy ezt még sokáig fogja tolerálni. Nem pont arra találták ki, hogy az ember kialakulóban lévő lángokat taposson el vele, én pedig épp aktívan ezzel foglalatoskodom már lassan egy perc, mert a kopogtatás nem jár azonnal sikerrel. Amikor pedig végre emberünk megérkezik, akkor is határozottan lassan jut el addig, hogy kinyissa az ablakot, az is lehet, hogy még nem is előbb sikerült volna kívülről. Na jó... nem szoktam szkeptikus lenni, de egyre forróbb idekint a helyzet, szó szerint értve persze.
- Szia! Segítenél? - oké azért már kissé aggódva pillantok fel rá, mert úgy érzem a tűz csak terjed a helyett, hogy bármi változás állna be annak hatására, hogy taposom itt rendületlenül. Inkább csak azt érem el vele, hogy még ugyan nem vettem észre, de a nadrágom szára is ügyesen lángra kapott közben. Talán csak azért nem aktívabban, mert eléggé átnedvesedett már az anyag. - Kösz! - szólok még utána, de az eddigi tevékenységet sem hagyom azonnal abba, hátha valamit sikerül elérni legalább és nem teljesen feleslegesen csinálom. Végre megérkezik, bár mintha ez is határozottan sokáig tartott volna, de ezt most végképp nem teszem neki szóvá, nem is lenne sok értelme piszkálni, ha már segíteni akar igaz? Hátrébb ugrok abban a pillanatban, amikor nekikezd az oltás műveletének, mert én az utolsó percig próbálkozom az eddigi amúgy láthatóan teljesen hatástalan módszerrel. Közben a nadrágom is oltódni látszik, hogy már nem a lángokban állok és elég nedves volt ahhoz, hogy érdemben ne gyulladjon meg, csak az alja pörkölődött meg és a cipőm néz ki elég pocsékul, hogy mit ne mondjak.
- Hú! Ez azért meleg volt! - széles mosollyal lépek azonnal az ablakhoz. Be akarnék mászni természetesen, de ő odakönyököl és... bemutatkozással nyit? Ember... épp a halálra fagyás és az égés között ingáztam eddig, most pedig ácsorogjak tovább kint a sárban, égett ruhában és... na jó elfogadom a kezét és végül csak megrázom. - Megan és... fázom. - remélhetőleg ez ösztönzően hat, hogy beengedjen, szóval amikor a kezét nyújtja határozottan bólintok és elfogadva azt szépen beküzdöm magamat az ablakon végre. Fázósan kezdem el dörzsölgetni a karomat a pulcsin keresztül. Csodálatosan ronda nyomokat hagyok persze a padlón hála a mostanra már sáros és kormos cipőmnek. Azt hiszem ezt már nem fogom felvenni többet, úgyhogy az első pár lépés után megtorpanok, szépen kibújok belőle, még a zoknit is leveszem, ami szintén már láthatóan megpörkölődött kissé, és egy laza mozdulattal kivágom őket az ablakon, csak aztán csukom be magunk után, hogy rávessem magam a legközelebbi radiátorra. Végre! - Kösz az életmentést! - mosolyodom el most már végre hosszabban is a srácra pillantva, de persze még mindig erőteljesen tapadva a radiátorra. Na ez most kell, rommá fagytam.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Pént. 20 Márc. - 15:26

Megan & Dylan

- Miért ilyen barátságtalan az élet a vakokkal? Én csak egy turmixot akartam inni, és most… aú, basszus! – jajdulok fel magamban, mikor véletlen belelépek az egyik nagyobb szilánkba, ami persze átszúrja az én kedvenc papucsomat is, és bár érzem, hogy annyira nem állt bele a lábamba, de azért fáj, és igen kellemetlen így járni. – Na jó, nézzük mi hol van… - beszélek, mert így keltek visszhangokat a közelemben lévő tárgyakon, és íy alkot képet az agyam, és így látok valamennyit, bár nem sokat. Nem véletlen nem szeretem a csendet, még akkor is ha szükséges, tanórákon is mindig beszélek, mint valami hülye. Nem baj, nekem ez csak így megy.
Nem figyelek a külvilágra, szóval nem igazán tűnik most fel, hogy odakint valaki mondott valamit, inkább azzal vagyok elfoglalva, hogy felszedegessem a szilánkokat, ami megy, bár elégé összevagdossák a kezemet, de nem tudom, hogy hol találom a takarító cuccokat, szóval így marad ez a megoldás, még ha nem is a legjobb. Mindegy, már vágtam magamat meg, régen volt, hogy kenyeret akartam vágni, de elfelejtettem beszélni, és kis híján levágtam a kezemet, azóta anya nem szeret engem semmilyen éles tárgy közelébe sem engedni, de nem vagyok én gyerek, csak vak vagyok, nem a világ vége ez.
A kopogtatásra kapom fel a fejemet, és mivel ott egy ablak, így nem igazán látok rajta ki, szóval nem tudom,h ogy mégis mi történik odakint, de odasétálok a hang irányába, megkeresem az ablak zárját, kinyitom az ajtót és… - Hello! – szólok ki, csakhogy közben valamilyen kép ki is alakuljon előttem és…hát azért az nem semmi. Itt egy lány, még én is látom, hogy fázik, és a hőmérséklet változás alapján azt kell mondjam, hogy sikeresen meggyújtott valamit, jó eséllyel a leveleket, csak hát nem igazán úgy jött neki össze, ahogy eltervezte, vagy hogy is mondjam. – Várj, láttam valahol egy poroltót, mindjárt jövök, addig ne égj meg! – mondom a lánynak, és már tépek is el, hogy megkeresem, csak…hol is láttam? Gyorsan körbehordozom a tekintetemet, de…semmi. – Na…gyerünk, hol vagy? – még pár körbepillantás is meg is látom az egyik polc mellett, bár a leemelésével vannak gondok, mert nem jövök rá először, hogyan is kell leszedni, de végül csak sikerül, és már rohanok is vissza a gyújtogatóhoz. Az ablakból egy kicsit kihajolok, és máris bekapcsolom a készüléket, ő pedig remélem, hogy addig távolabb megy, nem valami jó érzés, ha az embert lefújják egy ilyennel. – Huh, ez aztán meleg helyzet volt. – sóhajtok fel, ahogy lerakom a földre a tűzoltó készüléket, és rátámaszkodom az ablak párkányára. – Szia, Dylan vagyok! – először rossz helyre nyújtom a kezemet, de gyorsan korrigálok is. – Amúgy…bejössz? – mert akkor nyújtom felé a kezemet, hogy besegítsem őt.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Na, akkor kezdő 2.0, indulhat a takarítás

Tárgy: Re: Konyha Csüt. 19 Márc. - 19:48

Dylan & Megan

Jó-jó, tudom, hogy nem ilyenkor kell visszaérni, mert azért talán még bajba is kerülhetek, és pont e miatt nem az ajtót használom közlekedés céljából. Direkt nem zártam be az egyik földszinti ablakot, hogy könnyedén megoldjam majd a bejutást csak azzal az aprósággal nem számoltam, hogy netán lesz majd olyan, aki ezt kiszúrja és biztos, ami tuti alapon bezárja. Szóval... remek! Nem mondom, hogy zárfeltörésben profi vagyok, de azért próbálkozom már egy jó negyed órája. Körbejártam egyszer az egész épületet, hátha van nyitva maradt ablak. Lehet, hogy bejuthatnék az ajtón is, de úgy nagyobb eséllyel buknék le, szóval az a biztos, ha inkább ilyesmivel nem kísérletezem, maximum ha nincs más lehetőség, mert az a nagy helyzet, hogy határozottan hűvös van kint, én pedig még valamikor délután lógtam el az utolsó órámról, hogy eltűnjek kicsit sétálni odakint. Szóval egy sima farmeren, pólón és sportcipőn kívül csak egy vékony bő pulcsi van rajtam, amibe már kb. sikerült belefagyni.
Az ablak viszont sokadszori próbálkozásaim után sem hajlandó kinyílni. Pedig próbálom mindennel, ami csak van nálam pöccintgetni a kallantyút. Ilyenkor lenne jó egy hitelkártya mi? Az a filmekben mindig simán cél ér el hasonló helyzetekben. Vagy az csak ajtóknál működik? A jó ég tudja, azért megpróbálnám, csak kén egy kósza hitelkártya és persze az se jó hír, hogy az ujjaim a hidegnek hála lassan kezdenek elgémberedni. Annyira pedig még nem vagyok profi, hogy a fal melletti kupac avart mondjuk lángra lobbantsam, mert a végén még esetleg valami nagyobb gondot okozok, viszont... Végül csak pár levelet veszek fel, a tenyerembe teszem őket és meggyújtom. Engem ugyan nem éget meg, ellenben legalább a meleget viszonylag érzem és most ez is hasznos. Viszont közben sikerült meghallani a benti csörömpölést, amire persze megrezzenek, a levelek a földre hullanak... és ez most nem jó hír.
- Basszus! - halk morgással próbálom meg eltaposni a tüzet. Mázli, hogy nem rég eshetett, mert amúgy a cipőm is tiszta sár, így nem olyan nagy elánnal lobban lángra minden. Komolyan miért nem tudok oltani is, ha már tüzet gyújtani tudok? Ez azért baromira nem fair! A tűz viszont terjedni látszik, úgyhogy nem sok választás van, mint...
- Hahó! Hahóóó! - próbálok azért nem annyira kiabálni, még a végén fentről hajol ki valaki és az rém ciki lenne, de valaki van a konyhában, innen látom az árnyékát, talán egy diák és nem egyből valami tanárba botlom bele, mert akkor is gáz van, viszont csak nem kéne felgyújtani a fél hátsó kertet igaz? Kopogtatok is az ablakon, hátha az segít, hogy az illető meghalljon. Igazán király lenne, ha mondjuk szuperhallása lenne, vagy valami, nagyon tudnám értékelni. Közben persze rendületlenül próbálom oltani a tüzet, de hiába kotrok rá még plusz nedves avart, szép lassan ott is utat talál magának, no meg... apró bibi, hogy a cipőm se kimondottan tűzálló... francba!

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Konyhabaleset

Tárgy: Re: Konyha Szer. 18 Márc. - 17:27

Megan & Dylan

- Szóval akkor egy kis cukor… - mondom magam elé, ahogy pár kanál cukorral megspékelem a turmixomat. Tudom, nem lenne feltétlen szükséges, de én így szeretem, valamiért nagyon édesszájú vagyok, és mivel anya csinált nekem mindig turmixot régen, így most nekem is muszáj lesz. Este van már, de nem tudok az eper turmixom nélkül elaludni, szóval kicsoszogtam ide a konyhába, hogy elkészítsem azt magamnak. Nem mondom, hogy stílusosan vagyok felöltözve, mert… mert nem. Egy bundás papucs van rajtam, ami medve fejes, egy alsónadrág meg ugye felette egy póló, de nem igazán hinném, hogy ilyenkor bárki ébren lenne még, szóval nem zavartatom magamat, és bár gőzöm nincsen arról, hogy nézek ki, de… erősen kétlem, hogy én lennék a csajok kedvence, akit nézegetnek maguknak. A tükörben nagyon minimális pontossággal látom csak magamat, így jobbára anya írta le nekem, hogy nézek ki, de abból nem az jött le, hogy én vagyok a következő nők bálványa. Mindegy, nem is akarok az lenni, gondolom a csajok alapból elvárják egy pasitól, hogy…lássa őket, igaz? Nos, én már itt elbuktam, mert nem látom őket, de hallom minden szívverésüket, ami baromi romantikus lenne, ha… nem örülnék meg a saját szívverésemtől, mert bizony azt is hallom, és néha úgy viselkedik, mintha kilométer hiányos lenne. Ki érti az emberi szívet, igaz?
- Basszus! – jajdulok fel, ahogy kinyitom a hűtőajtót, de ügyetlen vagyok és a saját fejemet is beverem, viszont legalább a tejet sikerül kivennem, majd egy-két kisebb félreöntéssel, de végül is a turmixgépbe juttatom a tejet, majd egyetlen gombnyomás, és már fel is hangzik a turmixgép gyönyörű hangja, ami szinte dalol nekem arról, hogy hamarosan megihatom az éjszakai turmixomat. Közben dúdolok is magamban, az énekhangomat amúgy is elnyomja a turmixgép hangja. Nem mintha rossz hangom lenne, sőt! Iskolai darabban még szerepeltem is régen, megdicsértek, mert azt mondták van hangom, de aztán a másik rendező leszólt, hogy nem nézek a lábam elé…na igen, elég vicces volt, szegény nem győzött bocsánatot kérni.
Végre elkészül a turmix, elégedett mosollyal bányászok ki egy poharat, persze csak óvatosan, mert túl magasan van, így nem is látok be oda sehogy, szóval óvatosan veszem le a poharat, teletöltöm a turmix-szal, majd arcomon elégedett mosollyal iszok bele. – Pfúj! – köpöm ki a turmixot, a poharat pedig sikerül elejtenem, szóval hangos csörömpöléssel törik össze, én pedig azonnal a csap felé tartom a számat, hogy kimossam, mert undoríró azaz íz, amit érzek benne, esetemben pedig ez duplán kellemetlen. – Miért nem tudják ráírni, hogy só? – miért nem gondolnak arra, hogy nem mindenki látja a cukor és a só közti különbséget. Muszáj lesz ezt az ötletet felvetnem az alapítóknál. De előbb fel kéne takarítani.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Na, akkor kezdő 2.0, indulhat a takarítás

Tárgy: Re: Konyha Szer. 18 Márc. - 17:25

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Konyha Kedd 17 Márc. - 16:25

Dylan & Raven

- Igen... mutáns név, azaz az, aki igazából vagy. Dylan... ez csupán a szolganeved... akadnak, akik így gondolják legalábbis. - javítom ki magamat, mert tudom, ha most ezt Charles hallaná, nem kifejezetten tetszene neki. Őszintén szólva még én magam sem vagyok benne teljesen biztos, hogy miről mit is gondolok, de sokkal inkább osztom Eric nézeteit, bár mostanság ő is visszavett valamelyest... érthetetlen. - Dylannek szólítanak a kinti világban, ahol elnyomod magad és azt, amire képes vagy, csak hogy eltűnhess a tömegben. - csak hogy ne vegyenek észre, hogy ne add önmaga és ne bántsanak miatt. Jó persze esetében ez nem így van, a képessége nem olyan, mint mondjuk az enyém, nem kell tartania tőle, hogy észrevesznek valamit. Rám ez sokkal inkább igaz, vagy az olyanokra, mint Hank, Azazel, netán akinek szárnya van. Nem mutathatják meg az igazi valójukat, mert félnének tőlük... tőlünk.
- Hogy jól áll-e? Talán nem, de ilyennek születtem és már nem félek vállalni. - legalábbis itt az iskola falai között, máshol persze lehetetlen lenne, de... itt nem fogom elrejteni az igazi valómat. - Mindig ilyen kíváncsi vagy? - döntöm kissé oldalra a fejemet, hiszen újabb és újabb kérdések csúsznak ki a száján, mintha csak a kedélyes csevegés miatt jöttem volna ide. Végül csak halkan sóhajtok egy aprót. - Természetesen ilyen és nincs rajtam ruha, nincs rá szükségem. - mert ilyen vagyok, a bőröm bőven elég, a pikkelyek, amik takarnak. A ruha csak zavaró tényező lenne. Persze Charles nem értékeli, ha így mászkálok, sosem értékelte, de nem érdekel, ilyenkor megtehetem, maximum napközben időnként visszafogom magam, mondjuk ha órát adok le fiatalabbaknak. Ők még képtelenek komolyan felfogni ezt az egészet. Hát persze... nem látták, amikor a rakéták minket céloztak be... nem látták még, hogy milyen is igazából a kinti világ.
- Azt hiszem értem és akkor elég balga lépés volt az, hogy még lusta is voltál. - mert hát mire jó ez mégis? Akkor elkerülte volna ezt a káoszt, amit sikerült okoznia, erre még a kezét is megvagdossa nekem. Hát ezért nem kérem meg arra, hogy adja oda a tejet. Nem kell, hogy simán belesétáljon egy üvegszilánkba, és komolyabb baj legyen ebből az egészből. Tényleg nem is értem, hogy ha nem képes rendesen ellátni magát, akkor egyáltalán hogyan engedhetik be ide csak úgy felügyelet nélkül.
- Nem... én sem hiszem, hogy egyből össze kéne varrni, de azért mégis odafigyelhetnél kicsit nem gondolod? - az ügyetlen enyhe kifejezés. Nem szedegetünk üvegszilánkokat akkor, ha úgyis tudja, hogy jövök nem sokára és szépen hozom a szükséges eszközöket, hogy megússzuk sérülés nélkül. Nem is értem, hogy miért kezdte el nélkülem. - De attól még előtt meg kell mosni, mert azért elég szépen megvágtad magad. - én viszont látom. Nem kell varrni, de rendbe kell tenni normálisan. Nem is nagyon engedek ellenállást, szépen elhúzom a távolabbi csaphoz, ami előtt nem áll se tej, se üvegszilánkok, és a víz alá nyomom a kezét szépen, hogy lemossam normálisan. Csak aztán adok neki oda pár letépett papírtörlőt.
- És most inkább ülj le oké? Ha készen vagyok... segítek. - nem jó a szeme, szóval az arcomon talán nem látja, hogy nem vagyok valami lelkes, de ha már itt vagyok, belefér. Amúgy se fogok tudni már csak úgy visszafeküdni aludni. Még a maradék álom is kimegy a szememről, mire felsöprök és eltüntetem a tejet is a padlóról. Ennyit arról, hogy legalább pár órát alszom rendesen.

♫ Changes ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Éjjeli konyhakatasztrófa

Tárgy: Re: Konyha Pént. 13 Márc. - 21:51

Raven & Dylan

- Oh, bocsi, ez valami…. középső név? Vagy…várj, nem, tudom, ez a mutánsneved, igaz? Mondták, hogy itt van olyan, az enyém Szenzor, de hívj csak Dylan-nek. – nem tudom, valahogy a mutánsnevemet nem tudnám megszokni egy könnyen, Dylan-nek hívnak mióta élek, Szenzornak még senki nem hívott engem soha sem, ha az emlékezetem nem csal. – Igen, tudom, vagyis sejtettem, hogy a tej miatt és nem miattam. – bólogatok párat. Na igen, azért vicces is lett volna, ha miattam jön ki, elégé fura lett volna inkább, igen, ez a jó szó rá, hogy fura, mert hát új vagyok, de … kit érdekel, nem? Itt sok az új. – Nem úgy értettem, én csak… nem látom, hogy kék vagy, de … biztos nagyon jól áll a kék. –na jó, ezért nem volt még soha barátnőm, nem tudok bókolni, nem tudom, hogy mit kell mondjak, hogy ő miként viszonyul a kékségéhez, de…biztos elég menő lehet sok mindent láttam már itt. – És természetes, vagy…tudod, fested? Illetve… rajtad most… szóval nincs ruha, mi? – igen, vetettem egy pillantást és bár szörnyen rosszul látok hozzá képest, de azért ha nagyon koncentrálok akkor kitudom ám venni a körvonalakat és hát…na , az ő alakján nem éppen az látszik,hogy lenne bármi is rajta, szóval gyorsan felkapom a tekintetemet.
- Hát, nem tudom, lusta voltam megkóstolni, és tudod az én ízlésem elégé…kifinomult, szóval … de látok valamennyire, csak…nem valami pontosan, tudod, olyan ez, mint valami rossz felbontású kép. – na igen, így lehetne a legegyszerűbben leírni a láttásomat. Mint valami szörnyen rossz felbontású kép.
- Hát…szívesen segítek, csak mondd, hogy mit csináljak, de… nem muszáj, odaadhatom a tejet és… megoldhatom magam is, szóval… - na igen, akkor nem leszek láb alatt, de nem igazán hinném, hogy sikerrel feltudnám azt a disznóolat takarítani, amit itt csináltam, ráadásul a papucsom is tiszta tej lett. Francba, a kedvenc papucsom!
- Mi? Miért…valamit rosszul csinálok, vagy… ja, hát ez… kicsit ügyetlen vagyok. – de ezt gondolom már volt alkalma észrevenni, mert az előbb is összetörtem a poharat, most a kezemet vágom szét, de nem tudom, hogy a seb milyen mély, nem látom rendesen, hogy ezt megtudjam állapítani, gondolom csak vérzik és kész. – Hát… csak azt látom, hogy valami nem stimmel, a seb mélységét nem, de… szerintem csak elég lesz valami zsepi… vagy kéztörlő. – mondom ahogy körülnézek zsepi után keresve, vagy ha Raven…Mystique akarna valamit, akkor végül is hagyom, nem hinném, hogy sok választásom lenne, mert ellenkezni nem tudok, értelme sem lenne, ugye?

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Azért szörnyű, hogy gifet nem akartál nekem keresni...

Tárgy: Re: Konyha Szer. 11 Márc. - 21:23

Dylan & Raven

Őszintén szólva nem arra számítottam, hogy a konyhában majd teljes káosz fogad a helyett, hogy a meleg tejem után esetleg tudjak még aludni valamit. Pedig azzal nincs gond, hogy rendesen lefárasztottam magam, nem tudom, hogy akkor mi más lehetne a megoldás. Túlságosan rosszul alszom már jó ideje és nem hiszem, hogy ez mostanában változni fog, ezért kéne a meleg tej és nem pedig helyette a takarítás így estére. Ha legalább valami szupergyors srác csinálta volna, akkor nem lenne gond, de... akit találok nem úgy fest, mintha épp a helyzet magaslatán lenne.
- Mystique, inkább csak Mystique. - javítom ki szinte azonnal első körben, ami már tőlem általánosan megszokott, de ő gondolom még új és nincs tisztában vele. - Mondanám, hogy örvendek Dylan, de... elsősorban a tej miatt jöttem és ez sem volt a legudvariasabb kezdés, de a bőröm színe kék, nem vert át senki sem. - végül is nem titok, de nem szoktál valakivel úgy kezdeni egy ismeretséget, hogy jé neked lila a hajad, milyen érdekes már, hű! - A hajam pedig piros, vagy inkább vörös, mondjam tovább? - ha már a színeket kell kifejteni, a szemem sárga, szóval sokféle színt hordok magamon, amit persze a többség furcsának és szokatlannak tart, de ezek szerint ő... nem látja? Annyira viszont nem esetlen, mintha teljesen vak lenne, talán csak a színeket nem látja? Egyébként azt is láthatja jó eséllyel, hogy nincs rajtam a szó szoros értelemben vett ruha sem.
- Azt hiszem akkor máskor az a legegyszerűbb, ha megkóstolod és... a cukor kicsit nagyobb szemű is, vagy... mennyire nem látsz? - mert az már világos, hogy nem látta a különbséget a só és a cukor között, tehát gondolom túlságosan kis eltérés lehet a méret, hogy azt észrevegye. Végül csak kiderül az, hogy mi is a gondja, és ennek fényében úgy fest, hogy a takarítás is rám marad igaz? Ennyit arról, hogy iszom egy pohár tejet, aztán visszafekszem és normálisan tudok majd aludni. Ha még rendet is kell itt tennem, akkor már tuti, hogy kizárt a rendes alvás.
- Világos, szóval... akkor én takarítok igaz? Akkor igyekezz ne láb alatt lenni és ne lépj bele. Nem lenen hasznos, ha még az orvosira is le kéne menned. - az meg főleg nem, ha nekem kéne levinni oda, arra végképp nincs most ingerenciám. Ezek után pedig még az törött üvegcserepeket is nekiáll összeszedni, de én addig először ellibbenek, a seprűért, meg úgy a fél takarító szettért, mert aztán fel is kéne mosni, ezt a disznóólat nem hagyhatjuk itt semmiképp sem. Valaki még azzal nyitná a reggelt, hogy belelép valamibe.
- Jesszus... inkább hagyd abba! - hát na azt nem nehéz kiszúrni, hogy a turmixba a földön már vércseppek is keveredtek. - Mennyire nem látsz? Megvágtad magad, meg kellene mosni a kezed és rendbe tenni. - jó ég, pedig mondtam én, hogy nem kéne még a gyengélkedőre is lemenni most este. Ebből se lesz már rendes alvás igaz? Egyelőre leteszek szépen mindent és ha kell akkor segítek neki, legalább megnézem a kezét, és le kell mosni, kikerülve az üvegeket. Kérdés, hogy mekkorák a sebek, mert ha nem nagyok, akkor elég csak papírtörlő, amíg nagyjából legalább megalvad a vér. De innentől már végképp nem kérdés, hogy én fogok takarítani igaz?

♫ Changes ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Éjjeli konyhakatasztrófa

Tárgy: Re: Konyha Szomb. 7 Márc. - 22:08

Raven & Dylan

Nem hiszem el, nem vagyok amúgy annyira ügyetlen típus, de mióta itt vagyok a birtokon, folyton elrontok valamit és már kezdem megunni. Jó, mondjuk most a hülye só a hibás, nem én, de akkor is…szólnom kell az alapítóknak, hogy gondoljanak arra is, hogy azért jár ide…egy vak srác, és nekem így nem olyan könnyű a konyhában ügyködni, és hát most sem sikerül. Amúgy sem vagyok egy nagy konyhatündér, anyám próbált engem tanítani, de nem értünk el semmit sem, aztán már nem próbálkoztunk, megmaradtunk abban, hogy a vak ember ne akarjon több fogásos vacsorát csinálni, mert csak felgyújtja a házat, az meg senkinek sem jó.
- Én sajnálom, komolyan csak… - kezdek bele azonnal a magyarázkodásba, nem is nézek fel, nem is csinálok semmit, csak állok ott és mutogatok….azt hiszem én itt helyben elfogok süllyedni szégyenemben, mert ez így kezd több lenni a soknál. Én csak egy turmixot akartam. – Öhm…hello, Dylan vagyok te pedig biztos… Raven vagy, igaz? Az egyik kisrác mesélte, hogy van egy kék nő is, de… tényleg kék vagy? Vagy csak hülyére akart engem venni? – oké, azt látom rajta, hogy más az arca, mint a normál emberé, de az én látásom azt nem engedi meg, hogy színeket is lássak, szóval nem látom a színét.
- Nem, tényleg nem úgy sikerült, én csak gondoltam csinálok magamnak turmixot, mert ha nem iszom meg, akkor nem is tudok elaludni, de… nem írták rá az üvegekre, hogy melyik a só, és melyik a cukor, szóval véletlen rosszat tettem a turmixba. – és undorító volt, egyeseknek talán ennyire nem lett volna az, de az én ízlésem sajnos túlságosan érzékeny, így elégé…nos megkínozta az ízlelőbimbóimat ez, és a képességemet ezért nagyon tudom utálni. Már mekis kaját sem tudok enni, mert érzem azt a sok undorító adalékanyagot benne, amit egy normál ember ízlelőbimbói nem éreznek. Szívás. – Ööö… nem, tudod én… szóval vak vagyok, nem teljesen, de… a látásom elég korlátozott, szóval nem igen látok jól. – így hát gőzöm sincsen arról, hogy mégis hol a fenében van a felmosó, de közben azért belekezdek abba, hogy felszedegetem az üvegszilánkokat, hogy valami hasznosat is csináljak legalább, közben persze vagy kétszer meg is vágom a kezemet, de most a csordogáló véremmel foglalkozok a legkevésbé. – Amúgy…örülök, hogy találkoztunk. – csak úgy mellékesen mondom, mert ő minden bizonnyal nem így van ezzel, nem olyannak tűni a hangja alapján, aki…nos, aki tolerálná az olyan béna embereket, mint én. Persze, nekem is most kellett bénáznom, igaz?

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Azért szörnyű, hogy gifet nem akartál nekem keresni...

Tárgy: Re: Konyha

» Konyha