Maryse & Logan

Rosszallóan sandít Maryse felé, aztán felköhög, kiköp egy golyót, és kézfejével letörli a véres buborékot a szája széléről. Tény, hogy ügyesen csinálta a csaj, és szexin, de bakker, 3-4 létfontosságú szervet növeszt vissza, és szinte még sürgeti is őt a nő? Na szép.
-Tiéd lehet mind, ha én megyek oda, szusi lesz belőlük.
Ezzel megindul, hogy elmenjen a huligánok mellett, de aztán megtorpan, és az egyiket úgy megfejeli fémes koponyájával, hogy a fal adja a másikat.
-Meggondoltam magam, ez kellett.
Aztán odamegy a két fogva tartott nőhöz, és karmaival kiszabadítja őket, aztán hagyja elmenni őket. A tanúvallomásuk nélkül mondjuk nehezen ítélnék el ezeket a szemeteket, de...nem lesz itt semmiféle tárgyalás.
-Szóval...van valamelyikteknek bármi jó mentsége, miért ne égessem el ezzel a szemétdombbal együtt? Csak gyorsan, mert már nagyon rágyújtanék!
Közben úgy csinál, mintha remegne a keze a nikotinmegvonástól. Az ezzel járó ingerült arcot nem kell megjátszania viszont, az megy neki helyből.

A kis akcióm egész jól sikerült, Aztán már itt is termett mellettem az izmos kis testőröm, nehogy még a végén több lyuk legyen rajtam a kelleténél. Csak egy gonoszkás vigyorra tellett tőlem, aztán már láttam is az élő mozit. Hm, tetszenek azok a hosszú karmocskák, egész bűbájosak! Fürkésző tekintettel nézem, ahogy a vascső darabokra hullik, csörömpölve a földön. Hát fiúk, ezt most benéztétek! Magamba kuncogtam, ahogy az ágyékon rúgott pasas kidülledt szemekkel összegörnyedve rogy a padlóra. Egy ideig gyönyörködtem a fájdalmas arckifejezésében aztán csak a dördülő pisztolyokat hallom, és a társamat, ahogy jópár vérző sebbel a felsőtestén a falnak vetül. Ajaj, ezt azért nem kellett volna.
- Naa, már így is fölényben vagytok. Tárat kiürít, pisztolyt eldob! Hajrá! - parancsoltam ellentmondást nem tűrően aztán, néhány másodperc és a töltények csengése a padlón töri még a leülepedett csendet. Aztán a pisztolyoké is követi.
- Fele, fele? - tekintettem rá kérdőn. Mondjuk nekem nem sokból tart lerendezni őket. Szóval maximum majd gyönyörködök kicsit a dolgozó izmokban.

Messziről figyeli, ahogy a nő közeledik a barlang szájához, ahova a jelek szerint az ilyen kaliberű csajok nem a szabad akaratukból szoktak belépni, ő viszont olyan könnyedén siklik a betonon az ótvar ajtó felé, mintha a világ legjobb bulija várná odabent.
-Íh... - szól, félrehúzott szájjal,a mikor a manus feje az ajtón koppan. Aztán sietősebbre fogja, és Maryse mellé szalad, hogy ha esetleg valaki meghallotta volna, már neki rontson, és ne a nőnek, bár nem egészen biztos benne, hogy ezzel a díva jár jobban, vagy a gazfickó, akit csak ő vesz így kezelésbe.
-Mi a...? - Kérdi egy hang mérgesen, ám megragad benne a szó, ahogy a kezében tartott vascső 3 darabban esik a földre, ami pedig marad belőle, az arra sem lenne elég, hogy WC papír gurigának használja. Vele szemben ott áll már Logan, kivont karmokkal, aki a másik kezével torkon ragadja őt, és úgy a falhoz vágja, hogy ellenségéből kiszorul minden levegő, végül pedig egy jól irányzott rúgással intézi el, hogy a fickó összegörnyedjen, és ne akarjon felkelni egyhamar.
-Nincs fegyver a gatyájában, minden, amit ott tart, puha, és porhanyós - jegyzi meg, majd átlép a fickó felett, aki legfeljebb csak keresztapa lehet már. Akkor viszont lövés dördül, vagy két tucat, és a golyók többsége Logan testét szaggatja, ki vérző felsőtesttel, és homlokkal a falnak dől.
~Utálom amikor meglőnek.~
Gyilkos pillantást vet két támadójára, kik ettől csak még jobban kapkodva próbálják újratölteni fegyvereik.

- Ilyen csajok? Hát, belőlem csak egy van... -feleltem egy kacér pillantással. Szeretem ha bókolnak. Én ugyan nem szoktam, de ez már más tészta. Maradi vagyok, és ha kicsúszik a számból egy két elismerő szó, na akkor vagy túl sokat ittam, vagy nagyon-nagyon kiérdemelte a pasas. Végül is tök mindegy, hogy ezek közül melyik. Az elsőt többnyire úgy sem szívből mondanám.
-Máris megnyugodtam akkor -A két művészlélek? Nos gondolom ő inkább a fizikai dolgokba kreatív, amiért nem is hibáztatom. Mindenki abban jó, amihez igazán ért. Én a saját kereteimen belül mozgok. Határ a csillagos ég.
- Úgy érted a barlang, ahova én is kerültem volna? - Ezt nem hagyhattam ki. Néha azért én is poénkodhatok, még ha egyenlőre ismeretlen is a társaságom, nem? Sokan mondják, hogy olyan vagyok mint, aki karót nyelt. Hát ez többnyire igaz, de a mai este nem éppen szokványos este. Kinőttem már a fejvesztett partikból, és hogy megmondjam őszintén egyre jobban kezdek bajkeverő lenni. Tini koromban sem voltam piskóta, de azért többnyire próbáltam magam nem nagy csávába hajtani. Nos, mára ez megváltozott. Hiába vagyok nyugodt természetű, vagy épp azt mutatom, hogy nincs kedvem a játékhoz. Azért a rajtaütés érzése mélyen, legbelül mégis felvillanyoz. És nem hiába mondtam, hogy kreatív vagyok. Szeretek a meglepetés erejével belibegni és kihasználni minden lehetőségemet. Példának okáért, a remek kis telepátiát és a határtalan képzelőerőt. A hasznosat a jóval.
Kézen fogva követem. Kicsit furcsa helyzet, de kivételesen nem ellenkezek. Legalább ennyi kijár neki, ha már nem csókoltam vissza. Egy elhagyatott raktárféle épülethez érünk. Ó, igen. A három kocsmai bandita, plusz még egy-két szerencsétlen odabent sínylődik. Na hát, nem lételemem az emberek megmentése, de ha már ez kell ahhoz, hogy kicsit szórakozzunk a másik hárommal, hát legyen.
- Ne aggódj, nem szokásom - feleltem nyugodtan, az ajtót pásztázva. Jöhet a meglepetés ereje. Otthagytam hát a társamat az egyik épületnél. Halkan odamasírozok az ajtóhoz, és bekopogtatok. Egy vékony, leamortizált alak lép ki rajta, amint meglát egy széles mosollyal köszönt.
- Na mi van kislány, csak nem eltévedtél? - kérdezett. Én visszamosolyogtam rá. Próbáltam minél kacérabb lenni. Látványosan végigmértem, ahogy azt ő is viszonozta. Még a szám szélét is végignyaltam, csak a játék kedvéért. A jelekre, amiket küldtem neki az ajtófélfának támaszkodott, egy kis szemjátékkal megtoldva.
- Ami azt illeti... - közelebb hajoltam hozzá. Próbáltam nem belenézni a fejébe, mert ezekre a pajzán gondolatokra kivételesen nem voltam kíváncsi.
- Nem! - Kezemmel megkaptam az arcát és az ajtófélfának vertem. Nem olyan nagyot, hogy belehaljon de egy több órás eszméletvesztés, és néhány napi fejfájás mellékhatásként felléphet. Nem az én problémám. Hátra néztem, megrándítottam a vállam, mintha ártatlan lennék, mint a ma született bárány. Azért megvártam, amíg mellém ér.

Meglepi, mennyire hihető a nő pókerarca, hisz más attól is el tud pirulni, ha csak a szemeibe néz, nemhogy attól, hogy ilyesmiket lát a fejében. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán mégsem olyan kíváncsi ez a hölgy, de aztán gyorsan elveti a dolgot, és újra felcsap fantázia pornórendezővé. Lényegében az előző jelenetre gondol újra, csak épp a nő sokkal inkább benne van a dologban, arról nem is beszélve, hogy egyikőjükön sincsen ruha, és mivel a saját testéről tényleg tudja, hogy néz ki, legalább most a nőnek is lehet valami haszna a dologból.
-Sosem vennének fel börtönőrnek - jelenti ki lezseren - ha ilyen csajok lennének a smasszerek, megnőne a bűnözés, mert mindenki oda akarna bekerülni.
Aztán kézen fogja a nőt, és ha nem ellenkezik, így vezeti őt egy párhuzamos sikátorban, hogy tovább követhessék a bandát. Némelyik kevésbé lelkes leválik tőlük pár sarok után, míg végül 3 tagúra csökken a csapat. Arra, aki széttörte Logan fején a dákót, és még két izomagyra.
-Ne aggódj, én is tudok kreatív lenni - jegyzi meg, és akaratlanul is felötlik benne egy rémkép, melyet álmában látott csak, ahogy egy disznóként visító német katonát vallatott valami szőrös alakkal közösen, egy kalapács, és egy vékony üvegcső használatával. Amikor felébredt ebből a bizarr álomból, először azt hitte, csak az esti film, és a sör ártott meg neki, de amikor rájött, hogy beszél németül, már nem volt ebben ilyen biztos.
-Azt hiszem megvan a tanyájuk...
A három férfi egy romos raktárszerűségbe lép be, ahol egy negyedik, cingár alak nyitott nekik egy ajtót. Odabent legalább két ember tartózkodik még. Mind a ketten a falhoz vannak bilincselve, már napok óta.
-Morcos leszek, ha visszafogod magad...

Kicsit elfeledkezve magamról még mindig a fejében vagyok... És, hát... Fogalmazzunk úgy, hogy élénk a fantáziája. Ez egy plusz pont, bár nekem nincs hasznom belőle. De nem adom jelét, hogy ez bármennyire is megmosolyogtatna. Nem, nem. Inkább csak úgy teszek, mintha már nem lennék a gondolataiban. Ez egy gazdaságosabb megoldás, hiszen ő nyugodtan gondolkozhat azzal a hittel, hogy én már nem figyelem én pedig csak megjátszom a dolgot. Bár ez attól is függ, hogy mennyre gyanakvó. Mondjuk ugyan mindegy, hiszen ha nagyon akarnám könnyen megtudhatnák mindent róla. Meg amúgy is, a gondolatokat nem egy-két perc megtanulni szabályozni...
- Fogalmazhatunk úgy is, hogy én jobban érvényesülnék a börtönőr szerepével... - A karpereces megjegyzésre csak biccentek egyet egy halovány mosollyal. Ugyan tök mindegy, hogy mondod vagy gondolod. Megtanultam kezelni az ilyen "bókokat", szóval nem probléma az sem, hogy mellőzzem a pirulást. A következő ajánlatára kicsit felvonom a szemöldököm. Úgy láttam, hogy ő inkább a jó oldalt támogatja, ami miatt nem is ítélem el. Az ő dolga, hogy kit preferál.
- Legyen, de előre szólok. Élénk a fantáziám, ha vallatásról van szó - Én figyelmeztettem. Szeretek hajmeresztő dolgokat kitalálni afelől, hogy hogyan tudnám kiszedni a választ a kuncsaftból. Mindenki azt kérdezné először tőlem, hogy ha telepata vagyok és csak néhány másodpercembe kerülne az, hogy felkeressem, amit szeretnék akkor miért nem teszem meg? Nekem erre csak az a válaszom, hogy puszta szórakozásból nem. Hisz abban hol marad az élvezet? Csendesen megindulok utána az utcán.

A tudat feletti üzenet hallatán újra elkezdi elképzelni, hogy nézhet ki Maryse meztelenül, csak a miheztartás végett. Lehet, hogy szigorúan nézve ő hívta most meg az elméjébe, de akkor is, van neki egy szép szája, szexi telt ajkakkal, úgyhogy használja csak, ha szeretne valamit.
-És a börtönbeli ékszerek sem passzolnának hozzád...kivéve talán a karperecet, olyan csajnak tűnsz, akinek imponál az ilyesmi.
~Várjunk, ezt most hangosan mondtam? Á, végül is tök mindegy...~
Viszont amikor kiderül, hogy a csaj messze lakik innen, megvakargatja a tarkóját. Hát, az nem jó, és a hangsúlyából ítélve ha történetesen az ajtó másik oldalán élne,a minek az előbb nyomta őt, akkor sem vallaná be, szóval kell egy B terv. Nem mellesleg, majdnem biztos, hogy a professzor értékelné, ha tudna erről a rendkívül erős és kiegyensúlyozott mutánsról, de pech, Logan látta meg előbb!
-Oké, akkor mit szólnál hozzá, ha követnénk ezt a csürhét, és valami nyugisabb helyen kérdeznénk ki őket arról, hogy miért szeretik annyira verni az asszonyt?
Tipp csak természetesen, de ritka, hogy rendes ember az, aki karikagyűrűvel az ujján tör szét valaki másnak a fejét egy botot, egy vadidegen csaj kegyeiért.
-Hátha tudsz mutatni valamit, ami után nem becsüllek majd alá az ivóversenyen.
Rákacsint, aztán az utca felé fordul. Még ilyen messziről is hallja, merre mennek, nem nagy kunszt. Mondjuk,a csaj tuti meg tudná mondani azt is, hol lesznek fél óra múlva, amivel még egyszerűbb a helyzet...

- Hah, majd lesz, ne félj - jegyeztem meg egy ördögi pillantással. Kicsit gonosz lennék ha most megtenném azt, amit már egy ideje tervezek. Nem sok tart vissza, dolgozik bennem a kisördög. Na, jó. Még kicsit türtőztetem magam.
~ Ez a probléma, hogy kétled... ~ szóltam a gondolataiba. Azért elég kivehető ha valaki ott akar nekem üzenni. És én nem vagyok semmi jónak az elrontója... Legalább is ami nekem jó annak biztos nem.
Őszintén számítottam rá, hogy majd talál egy kiskaput arra, hogyan közeledjen. Ügyes próbálkozás meg kell hagyni. Kifogásnak sem utolsó de azért még mindig le lehet leplezni a valódi szándékokat...
- Nem is az én színem a narancssárga, nem passzol a szememhez. - Ami igaz az igaz. Sose szerettem az élénk színeket, inkább a mély lehangolóakat. Abból sokkal dögösebb dolgokat lehet kihozni, mint afféle élénk kislányos árnyalatokból.
- Messze innen. - Nem lenne jó ötlet ha pont az én lakásom lenne a cél. Sőt, semmiféleképpen nem lesz az én lakásom a cél... Akármennyire is tetszik a hozzáállása, nagyon le kell nyűgöznie, hogy a véleményem változzon.

-Bébi, olyan nincs, hogy én nem vagyok magabiztos..pláne nem ennyi piával a gyomromban.
~Mellesleg, kétlem, hogy a telepátiád sokat segítene, miután megöntözted a torkod agymaró lével.~
-Tudod mit? Én szóltam...
Az az utáni gyors csetepaté szinte már rutinnak számítana, így pedig, hogy segítsége is akad, pláne nem kell nagyon megerőltetnie magát. Igazi ellenállásba tényleg csak akkor ütközik, mikor a nő még meglepetésből sem nyitja ki a száját. Hát igen, gondolatolvasó, biztos számított rá, franc.
-Helyes, annyira azért nem állna jól neked a narancssárga - mondja, és a nőre kacsint, aztán ellép tőle, és el is ereszti.
-Szóval, valahol ott tartottunk, hogy ideje lenne elhúznunk arról a helyről. Itt laksz valahol a környéken?

- Az a gond, hogy ha én csalok, akkor te nem leszel ennyire magabiztos. - Nem hinném, hogy nagyon örülne neki, ha megbabrálnám a buksiját. Nem tartana sokból és máris átélné milyen is a részegség.
- Alá becsülsz engem, pont ezért nem fogadok, mert minek fogadni olyanra, amit úgy is tudod, hogy megnyersz? - kérdeztem kicsit hitetlenkedve. Ezért szeretem az erőmet. Mindenki azt hiszi, hogy a gondolatolvasásnál és a pszichés dolgoknál kifullad. Nos én vagyok az élő példa rá, hogy mennyire tévednek!
Érdeklődve figyelem, ahogy a maradék néhány emberkét elintézi. Nem túl finoman fogalmazzunk úgy. Azért az megmosolyogtat, hogy ennek én vagyok az oka. A viszályszítás valahogy mindig is könnyen ment nekem...Már egész jól szórakoztam, mire megfogyatkozott az emberállomány. Gyorsan felpattantam, ahogy a kezemnél fogva húztak. Gyorsan, tempósan, nagy léptekbe haladtam utána, ki az utcára aztán egy mellékutcába, majd egy sötét sikátorba. Hogy félek-e? Na ahhoz még sok babot kel enni. Inkább kicsit összezavart ez a hitrelen akció. A hátam a falnak nyomódik, lekerül egy kabá és még jobban a nyirkos téglafalhoz préselődök. Már nyilna a szám a kérdésre, hogy mi szükség van erre, amikor meglátok egy kisebb "alakulatot" mellettünk elmenni. Fölöslegesen nem kérdezek, inkább várok, hogy elhaladjanak végre. Oldalról próbálok kisandítani, hogy mégis mi a helyzet de akkor valami elkapja az ajkaimat. Á, szóval megcsókolt! Ügyes próbálkozás, sőt még tetszik is. De nem csókolok vissza... Annak még nincs itt az ideje...
- Ahogy nekem sincs kedvem... - feleltem gonoszul pillantva rá, Várok, hogy elengedjen végre. Ha nem teszi meg akkor magam hívom fel rá a figyelmét, ha megteszi akkor probléma megoldva.

-Felőlem csalhatsz is - kacsint a nőre, szemtelen magabiztossággal.
-A tiszta vizet sem bírod annyira, mint én az alkoholt. Esélyed sincs. De ha ennyire ki akarsz kapni, mit szólnál, ha izgalmasabbá tennénk ezt a dolgot egy kis fogadással hmm?
Ezzel az ajánlattan titkon válaszolt ara is, hogy épp úriember e. Nem, nem az, azok nem fogadnak biztosra, márpedig őt az asztal alá inni legfeljebb egy alkohollal működő repülőgépnek sikerülhetne, és annak is küzdenie kéne a győzelemért.
-Hát akkor hozz fel valami jobbat szívi! - Kiáltja kissé morcosan, aztán érdeklődve figyeli ahogy a bútorok életre kelnek, és bosszút állnak, amiért oly sokáig voltak kénytelek közeli kapcsolatba kerülni ennyi részeg ember seggével. Amíg a maradék melákok ezt figyelik, ő közel lép hozzájuk, és kettőnek úgy összekoccintja a koponyáját, hogy azt még hallani is fáj, az utolsót pedig kidobja a csukott ablakon. Karmait visszahúzza, aztán ellentmondást nem tűrően kulcsolja ujjait Maryse ujjai közé, és kézen fogva őt húzza maga után, ki ebből a lélekvesztőből.
-Eléggé, de nem várom meg a desszertet - morogja, és egyre gyorsabban növeli a távolságot köztük, és a kocsma között. Egyenlőre nem üldözi őket senki, és szeretné, ah ez így is maradna. A forgalommal, és a csikorgó fékekkel, meg persze a dudákkal nem sokat törődve gázol át az úttesten a másik oldalra, majd egy mellékutcába húzza magával a nőt, ahol egy kanyar után szembe fordul vele, két markával megragadja a nő vállait, és egy beugró takarásába taszítja őt, gyorsan, de azért óvatosan, hogy ne üsse meg magát, amikor a háta az ajtót éri. Gyorsan lekapja magáról a bőrkabátot, hogy csak fedetlen karjait, és fehér felsőjét lássák, akik hátulról pillantják meg, aztán közelebb lép a nőhöz, és amikor a mellettük elhaladó 8 alak egy vonalba ér velük, hogy a szemük sarkából akár láthatnák is a párt, Logan teste közelebb mozdul, a falhoz nyomva Maryse-t, hogy csak az ő széles hátát lássák, ajkait pedig a nő ajkaira tapasztja, és hevesen csókolni kezdi őt, hogy teljes legyen az álca.Más kérdés, hogy mivel feléjük sem néznek, erre nincs sok szükség de....képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Úgy egy perccel később, mikor már abszolúte tiszta a levegő, elhúzódik tőle.
-Rendben, leráztuk őket. Elbírtunk volna velük, de semmi kedvem összeszedni még néhány körözést, remélem megérted.

- ..és szeret csalni - feleltem viszonozva a szemtelen vigyort. Tényleg, most hogy így mondom nagyon szeretek csalni. nem vagyok egy tisztességes versenytárs, de hát minden versenyben valakinek képviselnie kell a "rosszfiút", ami a mi esetünkben szerintem én leszek... Női megérzés...
- Miért talán most épp "úriember" vagy? - kérdeztem kicsit hitetlenkedve. Jó, annyi szent, hogy már nagyon régen letettem a "szőke herceg, fehér lovon" ideálról de ezért ha már úriemberről van szó...
Elég gonoszul elvigyorodom, amikor meglátom a hat felcsillanó karmot. Sőt, még elismerően is biccentek, amikor azok ketté szelik a felénk repülő széket. Ej, ej... Azt hiszem feltámadt bennem a versenyszellem!
- De még mennyire, hogy nem! - kicsit viccesen felhorkantam, és ez elől álló három "ősemberállást" felvevő felé pillantottam. Ez elég egyszerű menet lesz... Kis koncentrálás és mind a három elmében egyszerre benne vagyok. Alap járaton most sokkal könnyebb a dolgom, mert ugye egyikek sem tiszta a buksija a néhány órával ezelőtti folyamatos alkoholpótlás miatt, de hát ez már nem az én problémám. Gépiesen szinte egyszerre kezdenek el hátrálni, tisztes távolságban egymástól, majd lóhalálában kezdenek el rohanni egymás felé, mire mind a hárman összekoccannak és a földre rogynak. Na igen, ilyenkor érzem azt, hogy megérte az a sok év, amit gyakorlással töltöttem! Én persze azért még mindig nyugodtan ülök a fenekemen. Egyik kezemmel az államat támasztom, közben a másik kezemet az asztalon pihentetem; az ujjaimmal halkan dörömbölve a falapon.
- És ez elég jó volt? - kérdeztem kicsit játszva az unottat, pedig igen jól szórakoztatott a fennálló helyzet.

-..és gyorsan elázik? - kérdi szemtelenül vigyorogva, aztán megvonja a vállait.
-Tőlem megpróbálhatsz az asztal alá inni, de tartsd szem előtt, hogy előre szóltam: nem fog menni, és túl jó nő vagy ahhoz, hogy megígérjem, úriember maradok hajnalig.
Közben elkezdődik a kifogások rendezése, Logan pedig szép lassan feltápászkodik, és szembe fordul a hatossal. A nő problémakezelése nem túl nőies, cserébe viszont látványos, szóval neki sem kell visszafognia magát.
-Azt mondod babám? Na jó...észérv...hé, ti részeges barmok, takarodjatok az utamból, vagy feldugom az agyatokba ezt!
És akkor felcsendül az ismerős hang, ahogy előbújnak karmai, ezúttal mind a hat, majd mikor felemeli két öklét, azok fényesen csillognak az olcsó villanykörte fényében, mögöttük pedig ott vicsorít az ő gyilkos vigyorral feldíszített szakállas arca.
-Ez elég jó lesz észérvnek, hmm?
Egy szék lendül felé, ő pedig még a levegőben lesúlj felé mindkét kezével.
-Azt hiszem nem...

Nem mondom egész jól elvagyok vele. Bár azért kezd későre járni és hív a haza, de most kivételesen még maradok. A következő mondatára kicsit felvonom a szemöldököm. Elég bátor, hogy kislánynak szólít. Próbálkoztak már párszor vele de nem fűzök hozzá szép emlékeket, de kivételesen most elnézem  a dolgot...  
- Tudod nagyfiú, kicsit a bors... - közöltem kicsit szárazon, de azért szerintem elég meggyőző voltam. Elnézve biztos veterán lehet a kocsmák terén, de azért én sem panaszkodom. Játszottam már "ivósdit" és azért még nem maradtam alul, de most ezt inkább nem kockáztatom meg. Inni mindenki tud, z már más kérdés, hogy mennyire vannak megáldva a tűrés művészetével de vannak technikák, amikkel biztosra lehet venni a győzelmet.
- Nem rossz ötlet, bár nem hiszem, hogy sok esélyük lenne "behúzni a barlangba" ... - Szó mi szó, elég nehéz elcsalni engem bárhová is, de azért a motorozás ellen nincs kifogásom. Egy percig még a poharamat nézem, majd felpillantok, amikor meglátom billiárd ütővel a kezében, magasra tornyosulni az iménti hódolómat. Nem lepődök meg, így szokott ez menni ilyen helyeken. Inkább csak szépen elmosolyodok és mutatóujjammal a fickóra mutatok, aki máris megsuhintotta az ütőt. Sőt még egy kis kést is mellékelt az "ajándékhoz". Kicsit felvontam a szemöldököm, és reménytelenül a támadó hódolómra néztem, miközben sajnálva megcsóváltam a fejemet...
- Rendben, bár szerintem annak a hat "úrnak" lesz ez ellen kifogása - feleltem a férfiak felé biccentve. Kicsit azért viccesnek tartottam, hogy ha cselekvésre adják a fejüket mi vár rájuk. Hiába, kicsit morbid a humorom. A nagyobb asztaltársaság végül megindult felénk, én pedig ismét reménytelenül megcsóváltam a fejem.
- Nagyon úgy néz ki, hogy előbb kell nekik néhány észérv.

Kezdi elveszteni a fonalat, hogy vajon most akkor mi a rossz, és mi a jó a nőnek, bár ha az olyan rosszfiúk jönnek be neki, mint ő maga, akkor lenne néhány tippje. Minden esetre még mindig halványan ott lebeg előtte az előbbi kép, miközben átnyúl az asztal felett, és mutatóujját finoman végighúzza a nő pohárral játszó kézfején.
-Ez a menet semmiképpen sem lenne Fair kislány - mondja magabiztosan, és a nőre kacsint.
-Ráalapoztam 2-3 korsó sörrel már ugyan, de még ha teli is lenne a gyomrod, akkor sem tudnál az asztal alá inni, soha az életben - teszi még hozzá, és megereszt egy kihívó mosolyt a nő felé. Egyébként teljesen komolyan gondolja. Neki ez akár víz is lehetne, egy ilyen csinos, törékeny nő viszont biztosan nem tudná felvenni vele a versenyt.
-Szóval, ha ez volt az utolsó, hogyan tovább? Ha gondolod, nagyon szívesen hazaviszlek innen, mielőtt valamelyik neandervölgyi ott a sarokban megpróbálna lebunkózni, és behúzni a barlangjába.
~Nem mintha én nem ráncigálnám be szívesen a barlangomba, de ez most mindegy.~
-Mondjuk motorral jöttem, szóval...
És ebben a pillanatban egy billiárd dákó törik szilánkosra a férfi tarkóján, Logan pedig nagy koppanással fejeli le az asztalt maga előtt. Zavartan pislogva, és kissé szédelegve emeli fel a fejét,
-Most megdöglesz!
Unottan mordul fel, mintha édes álmából keltették volna fel ezzel az ütéssel, a vállába szúrt késre pedig csak felszisszen egy kicsit.
-Tényleg kezd agyamra menni ez a kocsma...mit szólnál, ha lelépnénk...ha az a hat "úr" sem bánja?

- De még mennyire, hogy valóban - feleltem lágyan, majd tovább játszadoztam a pohár szélén az ujjaimmal.
- Hm, valakinek a rossz is jó és fordítva. - Eddig egész jól alakul az estém. Egy részeg hódoló, temérdek kiéhezett pillantás, egy még józan hódoló és egy, még józan én. Kell ennél jobb? Legalább elmondhatom, hogy ma este sem unatkoztam.

- Szinte éreztem. Azért nem találkozni velük este a város utcáin - feleltem kicsit szórakozottan. Csak azért mert egy kocsmában szokatlan az elegáns megjelenés, én még nem fogok ostoba nőként belépni ide. Az öltözék sok mindent elárul az emberekről. Mellesleg, én elmondhatom magamról, hogy sok kocsmában megfordultam már hasonlóképpen... Van pár jó sztorim, de azt majd később...

- Ugyan, ahhoz, hogy tényleg megártson még párszor fordulnia kell a pincérnek. De ez lesz az utolsó. Ma még nem nagyon volt időm enni, így pedig azért nem fair a menet - Ismerem magam, egy rossz elszólás és kész vagyok az asztal alá inni bárkit is. Nagy bennem a versenyszellem ha ivászatról van szó, persze azért a tartás is. Nő vagyok, figyelni kell arra, hogy részegen is tudjak figyelni magamra. Ezzel sose volt bajom. Nem mások négykézláb, nem eszek szappant és nem teszek olyat amit nem szeretnék. Szeretem az ilyen kihívásokat.

-Valóban? - Kérdi arra, hogy senki sem gondol jó dolgokra, és csalafinta mosoly jelenik meg az arcán, miközben elképzeli, ahogy vad csókolózás közben ütköznek faltól falig, amíg a környezetükben tett kárral nem törődve végre eljutnak az ágyig, hogy ott szó szerint letépjék magukról a ruhákat, mielőtt kemény, durva szexbe kezdenének.
-Én csak jó dolgokra szoktam gondolna. Persze ez nézőpont kérdése.
Mikor közelebb hajol a nő is, akkor már egy ragadozó mosolyát villantja rá. Minden esetre megrázza a fejét. Ő megőrzi a titkát, emiatt nem kell aggódnia. Más kérdés, hogy nála rosszabb kezekben nem lehetne ez a tudás, de annyi baj legyen. Aztán elfogy az első kör ital, és már érkezik is a második, ami szintén nem lesz hosszú életű. Logan kérdőn néz a hölgyre, és ha nem ellenkezik, már kéri is a harmadikat.
-Heh...hogyne! Rengeteg jól öltözött, egészséges, szexi nő teszi be a lábát ide, azért figyel téged mindenki azóta, hogy betetted ide a lábad, annak ellenére, hogy látták már, mi történik azzal, aki túl közel jön.
Összehúzza szemöldökét, és vet egy mérges pillantást a többi vendégre, mire páran úgy tesznek, mintha másfelé néznének, és néztek volna eddig is. Logan erre megrázza a fejét, és visszafordul a nőhöz.
-Biztos bírod még? - Kérdi, immár a harmadik pohár Whiskey-vel a kezében, miközben bizalmas közelségbe hajol az asztal felett, és úgy súgja a nőnek - kezdesz egy kicsit becsípettnek tűnni.

- Senki sem gondol jó dolgokra. Én már csak tudom, hidd el - feleltem fölényes arckifejezéssel és egy huncut mosollyal. Azért ha valaki telepata, elég sok mindent tud. Mik is a fő gondolatok? Pénz, Szerelem, Szex. Amik mindenhol ott vannak a többi pedig az elfuserált emberi érzéseink. A féltékenység, unalom, a gyűlölet, szeretet...stb Többségben negatív dolgok.
-Ne buktass le - feleltem szintúgy közelebb hajolva, mélyen a szemébe nézve. Szeretek incselkedni másokkal, szóval...
- Abban nem kételkedek, de nekem sajnos régóta porzik a torkom - feleltem, majd egy kislányos szomorú fejet vágva, az ujjammal leírtam egy kört az üres poharam körül. Ha ezt tudom biztos bekapok valamit mielőtt eljövök, nem szeretném h valami úgy alakulna, ahogy én nem szeretném. Bár nem szokott, de mégis inkább leszek elővigyázatos.
- Nekem megfelel - feleltem, majd mire kihozták és megtörtént a koccintás gyorsan felöntöm, ahogy szoktam. Nem túl nőiesen de inkább így, nem mint azok a hisztis luvrnyák, nyalogatva. Lecsapom a poharat az asztalra majd intek a pincérnek, hogy nemsokára jöhet a következő kör. A magam részéről muszáj tartanom az iramot, nem szeretek alul maradni. Azért okosan is kell kevernem a lapokat, mert ha én dőlök ki hamarabb az elég gáz lenne. Persze csak ha így lenne.
- Bizonyára sok hozzám hasonló nő jár ebbe a kocsmába - feleltem szarkasztikusan, miközben jól körbenéztem.

-Úgy ismered az ilyen lebujok közönségét, mint akik jó dolgokra gondolnak? - Kérdi gúnyosan, aztán még gondolatban hozzáteszi:
~Főleg, ha ilyesmit látnak. Még én sem épp tisztességes dolgokról fantáziálok, pedig nálam keresztényebb gondolkodásút 7 üres faluban nem találna senki.~
-És egyébként igen, nagyon is úgy nézel ki - mondja, magabiztosan vigyorogva, és kicsit előre is dől az asztal felett. - Miért, talán nem így van?
Aztán felvonja az egyik szemöldökét. Ez már majdnem akkora hülyeség a könyvvel, hogy akár még el is hiszi neki. Viszont, ha a hölgy töményt szeretne, nem fog ellenkezni.
-Nekem pia nélkül is nagyon jó...az alvókám, de benne vagyok. - jegyzi meg sejtelmesen, és int a pincérnek, hogy változtassa meg a rendelését sörök helyett mondjuk...
-A Whiskey-t nem unod ugye? Rendben, akkor legyen abból kettő...meg amennyi még belefér.
Meglepően gyorsan hozzák ki a két poharat, Logan pedig máris rámarkol az egyikre, és hozzákoccintja a nő poharához azt.
-Akkor egészségünkre.

- Mesés könyvel a kezembe? Na de azért jót sem gondolnának...- Kicsit előrebillentem a fejem, mintha egyetértenék az elhangzottakkal. Nehéz megállni, hogy ne tudhassam meg, vajon éppen mit gondolhat, de muszáj.
-Úgy nézek én ki, mint aki a rossz arcú alakok miatt van itt? - kérdeztem kicsit meglepve. Jó azt elismerem, hogy a rosszfiúkra bukom de nem a részeg farmerokra. Habár, kivétel erősíti a szabályt. Ez a kocsma legalább nincs tele suhancokkal.
- Abban nem kételkedem. Nem, csak szeretek kocsmákba járni, és eszembe jutott, hogy kihagytam egy igen érdekes részt - gyengéd mozdulattal meglebegtettem előtte a könyvet. Jó tudom, hogy marhaság volt tőlem egy kocsmába elkezdeni olvasni, de ha most ez tényleg egy érdekes rész volt? Mit foglalkoznak egyáltalán velem?
- A sört hamar meg lehet unni. Így estére jobb az ütősebb ital, tudod, hogy jobban menjen az alvás - Várom erre vajon mit reagál. Nem vagyok az a szendeszűz, szeretek alkoholizálni és olykor berúgni is. Szerencsére nincs gondom az önkontrollal, vagyis eddig nem volt. De azért nem hinném, hogy ma szerencsés lenne felönteni a garatra. Egy ilyen beszélgetés után...Hm...

-Sok mindennek néznének az ölemben, de bolondnak aligha - jegyzi meg, és a szája szélén megint ott az a halvány vigyorkezdemény - egyébként pedig, nem vagyok én pajkos.
~Más kérdés, hogy ha tudná, milyen mesét szeretnék hallani, akkor biztosan...ó, hogy a...de utálom a telepátiát!~
Mondjuk a nő rejtélyes mosolya sokat dob a hangulatán, és egy pillanatra el is felejti a lebujt, és a benne lebzselő csavargókat, akik egyre nagyobb számban méregetik őket, most, hogy a vérző orrú fazon elmászott a közelükből.
-Csak akkor, ha rossz arcú alakokkal szeretsz ismerkedni - vonja meg vállát, neki ugyanis semmi baja azzal, ha történetesen tényleg az olyan alávaló, erőszakos, alkoholista férfiakra bukik ez a csaj, mint amilyen ő maga is.
-Nos, a szórakoztatás az életem - jegyzi meg kicsit cinikusan - örülök, hogy segíthettem. Viszont, ha már itt tartunk, vársz valakire, vagy csak szeretsz extrém helyen olvasni?
Látja, hogy körülötte egyre többen foglalkoznak velük, egyenlőre tisztes távolból, ám amíg nem jönnek közelebb, nem reagál a dologra. Most sokkal jobban leköti a nő, és az ő felhőtlen jókedve.
-Mit szólnál, ha beszállnék a következő körbe? a Sört úgyis kezdem unni.

Na, jó nehéz megállni de nem turkálok tovább a fejében. Rendesnek látszik, szóval rendes dolog tőlem, ha hagyok neki egy kis privát szférát. Persze ezt nem kötöm az orrára, majd veszi a lapot vagy nem.
- A pajkos kölyök ölében a dajka? Akkor vagy engem néznek bolondnak vagy téged, hogy egy nő az öledbe mesét olvas.
Vicces helyzet lenne, bár ki mire bukik. Egyébként sem olyan rossz ötlet, annyi a bibi vele, hogy nincs szükség nézőközönségre. És sajnos itt vannak egy páran. Kicsit beindult a piszkos fantáziám, de hát kinek nem? Mellesleg egész férfias, ami plusz pont. Ha jól láttam kissé alacsonyabb, mint én de az se baj, ha hozzáteszem az én vékony karjaimat az övéihez, nahát négyszer is nagyobbak.
- Ezek szerint ha magányos vagyok jobb ha egy kocsmában kezdek - Itt legalább a hódoló is meg van meg a műsoros est is, meg a helyes megmentő.
- Igen, az volt de legalább volt valami, amin lehetett nevetni - Nagyot reccsent a szék, amikor a férfi leült. Ez is kicsit vicces. A fenébe is már minden vicces? Vagy csak kicsit fejenvágott az a jó pohár vodka. Azt azért tegyük hozzá, hogy ma még nem.igen ettem semmit, szóval mostmár csak csínján a piával.

Akaratlanul is, újra felidézi magában, mikre gondolt az elmúlt pár percben, most, hogy immár nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire kényelmesen befészkelte magát a nő a fejébe, és boldogan állapítja meg, hogy a szokásost leszámítva amit egy ilyen vonzó hölgy láttán gondol, nem fordult meg a fejében semmi igazán illetlen, arról, hogyan vetné őt a billiárd asztalra, tépné le a ruháit...szóval eddig szerencsésen megvolt ez a gondolat nélkül. Mivel most már tök mindegy, a kérdésre pajkosan válaszol:
-Ezek szerint megfordítjuk az ülésrendet, ha jól értem.
Az, hogy a könyv az agy működéséről szól...nos, csal egy fanyar mosolyt az arcára. Kicsit olyan, mintha ő a seggberúgásról szóló kézikönyvet lapozgatná fél kézzel, amíg a másikkal valakinek a fejét csapkodja a falhoz.
-Kezdett az idegeimre menni ez a figura - válaszol, nem törődve azzal, hogy a figura mellesleg hallótávon belül van még. - Egyébként, mit értesz hasonló fogadtatás alatt? A részeg hódolót, vagy a műsoros estet?
Ez az a pont, ahol leül a nővel szemben, és ez a szék is szépen, fájdalmasan roppan a súlya alatt. A férfi ezt egy halk morgással reagálja le.
-Ha az első, akkor mindenképpen. A második ritkább, és ha jól sejtem, ebben a konkrét esetben teljesen felesleges is volt, nem igaz?

Egés vicces érzés fog el amikor az értetlen arckifejezésével elindul felém. Kíváncsiságból a fejében maradok, érdekel, hogy mit gondol. Mire ideér kicsit elfog a kuncogás dehát ez van.
- Tartok tőle, hogy a lábaim nem ekkora palykos kölyök súlyára lettek tervezve. - feleltem mosolyogva. Nem tudom miért viselkedek így, nem rám vall, de nem baj. Ha már ő is mutáns és én is akkor csak nem leszünk annyira rosszba, max a rossz oldalon. De most kivételesen nem munkaügyben vagyok itt, szóval tekinthetjük ismerkedésnek is. Mellesleg nem árt tájékozódni milyenek az itteni mutánsok.
- Az agy működéséről szól - felelem, majd lassan felpillantok a férfire. - És igen, több mint biztos, hogy van bennünk valami közös. - Vajon honnan jöhetett rá? Ja, várjunk csak hiszen minden gondolatára felelek. Nem tűnik túlzott emberellenesnek, szerintem nem is nagyon érdekelheti a dolog. Végül engem se nagyon érdekelt addig a bizonyos napig... De ezt inkább hagyjuk is.
- És mi vett rá, hogy segíts? - kérdeztem kedvesen. - Errefelé minden nőt hasonlóképp fogadnak? - Úgy hiszem ha már segített illendő kicsit kérdezősködni.

Általában nem túl bőkezű, ha sörről van szó, de az a bunkó összenyálazta az üveget, szóval mit tehetett volna? Minden esetre nemsokára újra a kezében van az ütő, és már lendítené is, hogy újabb kék sebhelyet kapjon szerencsétlen fehér golyó, amikor mellé érkezik egy ezüstösen csillogó tálca, rajta egy újabb üveg sörrel, és egy papírfecnivel. Felkapja az üveget, két ujjával lekapja a kupakot róla, aztán kierőszakol magából egy félig őszinte mosolyt, és a hölgy felé int vele, aztán meghúzza az italt, és közben másik kezével kibontja a cetlit. Felvonja egyik szemöldökét, aztán megissza a sör maradékát, és újra elolvassa, hogy jól látta-e mi van odaírva. Amíg az utolsó csepp is elfogy, addig sem tudja másképpen értelmezni a dolgot, úgyhogy megvonja inkább a vállait.
~Pajkos kölyöknek itt vagyok én, de ezt inkább nem mondom ki. Gondolom nem vágyik rá, hogy lecserélje az egyik perverz alakot egy másikra.~
Közben megkapja a következő sörét, azzal a kezében pedig ott hagyja a billiárd asztalt, és megáll a nő asztala mellett.
-Nem tudok uralkodni a kíváncsiságomon...mit olvas, ami izgalmasabb lehet egy ilyen lebujnál? - Kérdi érces hangján, egy cseppnyi gúnnyal egybekötve. Korábban csak egy dekoratív külsejű, kissé különc hölgynek hitte őt, most viszont, egészen biztos benne, hogy van kettejükben valami közös, és ennek nem árt utána járni. ez persze azt jelenti, hogy ezúttal is dolgozni kell. Ez van...
~Bár, nem feltétlen rossz azért ez sem.~