Folyosólabirintus

Tárgy: Folyosólabirintus Pént. 4 Júl. - 0:40

First topic message reminder :

Folyosók kusza szövedéke.

Egy kicsit olyan, mintha valamiféle tudományos-fantasztikus filmből vették volna a világítás elrendezését és színét. Minden teljesen szabályos, de látszólag egy út sem vezet sehova.

/Első kör vége: július 9. szerda éjfél, addig annyit írtok és olyan sorrendben, ahogy nektek tetszik. Ha mesélői hozzászólás kell, kérlek szóljatok, hogy biztosan észrevegyem! Smile

/

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Hétf. 7 Júl. - 0:59

Elkapom azt a pillanatot mikor az idegen férfi megnyalja az ajakit. Be kell vallani ez számomra is igen furcsa dolog és ez a tekintet. Azért elég durva dolog, hogy még egy ilyen helyen is Azon jár az esze. Az egy pillanatra sem jutott el az agyáig, hogy talán valami nagy gáz van itten?
Éppen én is elárulnám a nevem, amikor a másik nő megelőz engem. Akkor ezek szerint nem csak én vettem észre, hogy nincs minden rendben a doktorral.
-Öhm én Juliette vagyok és magam sem tudom, hogy hogyan vagy miért kerültem ide. Az utolsó emlékem az, hogy este sétálok a városban, utána se kép se hang. Akkor ezek szerint Ti sem tudjátok, hogy mi ez a hely és miért vagyunk itt.-Jelenleg az illem csöppet sem érdekel és nem is tartom őket annyira idősnek, hogy most itt elkezdjek magázódni. Nagy valószínűséggel sokáig össze leszünk egymással zárva.
-Talán el kellene indulnunk valamelyik irányban megtalálni a kijáratot. Bár ahogy idefelé jöttem több folyosó is van…De nem olyan biztos, hogy célszerű lenne különválnunk. Azt sem tudjuk, hogy mit akarnak tőlünk, hogy miért pont mi….De gondolom ez csak egy rossz tréfa lehet.-Igen csak is ez lehet a magyarázata, különben meg miért lennénk itt? Alig ismerek valakit a városban. Akik a szállodában dolgoznak nem tennének ilyet velem főleg, hogy ezeket itt nem is ismerem. Sosem láttam sem a férfit, sem a nőt.

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Vas. 6 Júl. - 20:42

What the hell?

Nem mondom, hogy az első ember, akibe sikerül botlani kifejezetten szimpatikus, de hát ne ítéljünk csak úgy a külső alapján igaz? Amúgy is a ruházata alapján jól öltözött úriembernek tűnik, azért mert a mosolya valahogy... nem túlságosan bizalomgerjesztő, még nem kell egyből valami rosszra gondolnom, remélem legalábbis. A bemutatkozás azért mindenképpen pozitívum, bár persze nem tudhatod ki mikor mond igazat, de mikor lettem én ilyen gyanakvó? Jah... amikor bevágtak valami ismeretlen folyosóra, és nem tudom hogy és miért kerültem ide. A szavaira viszont értetlenül szökik fel a szemöldököm.
- Hogy... mi? Mégis honnan tudnám? - ráncolom a homlokomat rendesen és még valahogy ösztönösen karba is fonom a karjaimat magam előtt, amikor meglátom azt a sokat mondó kéjes vigyort az arcán. Hol a jó büdös francban vagyok mégis?
- Kayley Sparks. - biccentek egy rövidet és még mindig kellőképp távolságtartóan. Nem látom sok értelmét, hogy a nevemet esetleg ne áruljam el. Ha ő rabolt el, akkor úgyis tudja, ha pedig nem, akkor miért ne mutatkozhatnék be neki? Komolyan megnyugtatónak érzem, amikor előkerül a másik nő is. Nem ismerem, de hasonlóan zavartnak tűnik, mint én és ez a pasas majdnem ugyanúgy méri végig és... mi a fenéért nyalogatja a szája szélét, mint valami éhes oroszlán? Oké kislány, most már ideje lenne elővenni a határozottabb énedet, mert ez... nem mehet így tovább.
- Én pedig Kayley Sparks vagyok és őszintén szólva fogalmam sincs, de annyi tuti, hogy az urat nem ismerem és... határozottan zavar, hogy folyamatosan ilyen sokatmondóan bámul, világos? - az utolsó szavakat már elég szúrósan, de Zanenek szegezem. Ne gondolja már azt, amit gondolom, hogy gondol. Ketten vagyunk, lehet hogy nem két díjbirkózó alkat, de lenyomjuk, mint a huzat, ha erre van szükség... valahogy. - Bármelyikük emlékszik rá, hogy hol volt az előtt, hogy ide került? - ködös az egész, még azt se tudnám megmondani, hogy a tegnapi nap, vagy a mai, vagy... egyáltalán milyen nap van? Tudom lehetne valami menő órám, ami a dátumot is mutatja, de csak olyan van, ami az időt, az pedig most túl sokat nem ér.

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Vas. 6 Júl. - 17:42

Halk, egyenletesen kopogó hangtól kong a folyosó, amint oson óvatosan. Izmai szinte görcsben vannak rándulva, készen arra, hogy felszabadítsák a tárolt energiát egy kis elektromos kisülés formájában. Ám a hangot kiadó lény koránt sem tűnik veszélyesnek.
- Üdvözlöm! – köszön vissza kihúzva magát. Minő véletlen! Egy szép szőke nővel hozta össze a sors. Talán a sztriptíz bárból akarja valaki megajándékozni? A választás mindenesetre minőségi.
- Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok, kisasszony! És nagyon örvendek a találkozásnak. – mutatkozik be mosolyogva. Azt ugyan furcsállja, hogy a hölgy távolságot tart tőle. Talán valami színészi hajlamokkal bíró nőcskét és egy kis szerepjátékot hoztak össze? Még jobban tetszik neki a felállás.
- Nem tudom mit keresek itt. Gondolom azt maga jobban tudja. – ereszt meg egy kéjes vigyort.
- Amennyire látom valamiféle folyosórendszerben vagyunk. – állapítja meg az egyértelműt.
- És kis kegyedet hogy szólíthatom? – kérdi kíváncsiskodva. Elvégre nem hívhatja végig Szöszinek, bármennyire is ehhez lenne kedve. Persze egy nőt nem csak a hajáról kell megítélni. Ott van a többi testrésze is. Az sem elhanyagolandó. S lám, Zane ezen a téren sem csalatkozik a hölgy szálkásan dögös, mintha csak ismernék zsánerét, mit megdobnak a magas sarkúk. S még ha orosz is lenne…
A nagy mélázgatásban észre sem veszi, hogy még valaki közeledett feléjük, csak mikor már rájuk kérdezett. Meglepetten pislant a kérdező irányába.
”Még egy szőke!” – nyalja meg szája szélét örömében. Akárki is hozta össze eme helyzetet, tutira valami nagyot akar majd tőle. Két ilyen bomba csajjal… elleszek jó pár napig. Még szerencse, hogy feltöltötte magát. Sokáig fogja bírna az édes hármast.
- Üdvözlöm kisasszony! Doktor Zane Timothy Helmsman vagyok. És nem igazán emlékszem hogy kerültem ide. De egyenlőre nem sürgős a távozás. – nézz végig a másik nőn. Hát igen… nyami. Dögös mint az első. Talán ő lenne az orosz?

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Vas. 6 Júl. - 16:43

Egy hosszú nap után kedvem támadt egy kis sétára, friss levegőre, hogy kissé kiszellőztessem a fejem, kikapcsolódjak. Nem akarom azt csinálni, mint régebben, hogy éjjel nappal csak a munkára koncentrálok. Most már magammal is foglalkozom és meg kell hagyni sokkal vidámabb és kipihentebb vagyok.
A fejemen érzett aprócska kis fájdalom ébreszt fel az "alvásomból". Még mielőtt kinyitnám a szemem hátamra fordulok és kezemmel a fejemhez kapok. Csak ez után nyitom ki szépen a szemhéjaimat. Ahogy megpillantom a plafont és leeseik mennyire is kemény dolgon fekszem csak összeráncolódik a homlokom.
~Most vajon álmodom, vagy esetleg ez egy rossz tréfa? Az utolsó emlékem az, hogy sétálok és utána minden elsötétül.~
Végül csak felülök fekvő helyzetemből és már körbe is pillantok. Az értetlenség ül ki tekintetemre. Nem ismerem ezt a helyet és azt sem tudom, hogy hogyan vagy miért kerültem ide. Nem maradok sokáig nyugton a fenekemen. Felpattanok a földről és ismét körbenézve elindulok az egyik irányba óvatos léptekkel. Minden érzékszervemmel próbálok koncentrálni Fogalmam sincs, hogy mi várhat rám, mi ugorhat elő. Bár mondjuk az is igaz, hogy semmivel sem tudnám megvédeni magam. Nincs semmi a kezem ügyében, maximum csak nőies pofozkodásba, karmolásba kezdhetnék bele.
Pár perc séta után messzi hangokra leszek figyelmes. Először megtorpanok, de ahogy jobban elkezdek figyelni rájövök, hogy se nem közeledik, se nem távolodik. Áll egy helyben és mintha többen is lennének. Talán beszélgetnek...De vajon kik lehetnek? A kíváncsiságom nagy erővel tőr utat magának a félelmem elé, így már csak azt veszem észre, hogy a lábaim már el is indultak a forrás felé.
Egy jobb kanyar itt, egy bal ott...Nem telik el sok idő mire végül megpillantok két alakot. Pár méterre tőlük állok meg és továbbra is összeráncolt homlokkal pillantok rájuk.
-Maguk kicsodák és hogyan kerültek ide?-Tör ki belőle hirtelen. Fogalmam sincs, hogy ők hoztak e ide, vagy ugyanolyan áldozatok, mint én, így jobb vigyázni.

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Vas. 6 Júl. - 7:45

What the hell?

Az a helyzet, hogy a képességemről nem tudok, szóval kísérletezni nem fogok, hogy vajon működőképes-e, majd az lesz a vicces, ha kiderül, hogy olyanokkal vagyok itt együtt, akik... furák, vagy hogy is kéne fogalmazni. Mindenesetre magamnál vagyok, de fogalmam sincs, hol és miért és persze választ sem kapok, csak mintha távolról jönne valami halkan ide szűrődő motyogás. Nem sokat értek belőle és úgy visszhangoznak a falak, hogy még abban sem vagyok biztos, hogy jó felé sikerül elindulni, amikor végül megpróbálom belőni az irányt. A lábamon a tűsarok már-már számomra megnyugtató ütemet produkál a padlón, bár azért teljesen nem jövök rendbe tőle, de közismert tény, hogy azzal fel lehet dobni a hangulatomat, ha a lábbelimmel nincs semmi baj. Sokkal jobban ki lennék borulva, ha nem lenne rajtam, netán... baja esett volna! De erre szerencsére nem került sor, szóval továbbra is tartom az irányt minden bizonnyal egészen addig, amíg aztán a folyosó túlvégén, vagy egy kanyarban meg nem látom az illető urat.
- Öhm... hello! - próbálom én felmérni, hogy hasonlóan kótyagosnak tűnik, mint én, vagy ő teljesen jól van és éppenséggel ellenség. Láthatóan nincs komoly baja, bár a külseje elég puccos. Lehet, hogy többünket is elraboltak, és valami vadállat épp most egyeztet arról, hogy mennyi pénzt kér értünk? - Ki maga és mit keres itt? És tudja, hogy... hol? - azért kellő távolságban állok meg, és határozottan bizonytalan is a tekintetem. Nem tudhatom, hogy ki ez a fickó, így mégis hogy a fenében bíznék csak úgy egy vadidegenben nem igaz?

//Julie: Írtam neked üzit, csatlakozz be, ha tudsz írni, de az első mesélőiig legalább össze kéne találkoznunk, azért írtam, hogy haladjunk. Smile

//

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Pént. 4 Júl. - 12:06

A folyosólabirintus egy másik szakaszán, a padlón fekve alszik édesdeden Dr. Zane Timothy Helmsman. Bárhonnan is került ide, akkor még ébren lehetett, lévén szokásos fehér öltözetében pihen. Enyhén horkol, amihez mocorgás társul. Szuszogása hirtelen félbeszakad jelezve, hogy ébredezik. Pillái lassan tárulnak fel, hevesen hunyorogva a mesterséges megvilágítás folytán.
- Ki a fene hagyta égve a lámpát?... – tápászkodik fel morogva. Kitörli szeméből a csipát és körbenéz.
- Mi a franc?! – lepődik meg látva a teljesen ismeretlen helyszínt. Álmossága maradéka végleg távozott szeméből.
- Hol a csudában vagyok? És hol voltam? Ez valami piszok rossz tréfa lesz. Vagy valami próbatétel. – dünnyög igen hangosan. Minden esetre ismeretlen terepen, hátrányos helyzetben van. Túl kell élnie, bármi áron. Gondoskodnia kell védekezésről. Fejét felemelve tekintetét a fény felé fordítja. Lámpából eredhet, bár a forrás lényegtelen, a fény energia és neki most arra van szüksége. Kezét a lámpa felé emelve koncentrál. Mint légy a légypapírra, úgy röppennek karjára a fotonok, nyelődnek el és raktározódnak Zane testében, feltöltve őt. Ezzel párhuzamosan a lámpa fényereje fokozatosan csökken, majd ki is alszik. Zane elégedett, a körülményekhez képest. Felbátorodva óvatos léptekkel megindul. A falak és a padló stabilnak tűnik, de sose tudni hol van egy csapda elrejtve. Kiérve a keresztfolyosóra fülét valami hang üti meg. Csendben megáll, csak fejét fordítva próbálja meghatározni merről és mit is hall. Kongó hang, de emberi beszédnek hallatszik. Csendben és óvatosan megindul a hang irányába. Nem tudhatja miféle szörnyeteg adhatja azt ki.

Tárgy: Re: Folyosólabirintus Pént. 4 Júl. - 8:33

What the hell?

Nem ittam sokat, tényleg nem! Az sem rémlik még kicsit sem, hogy ittam volna. Teljesen normális nap volt a tegnapi, semmi furcsával, semmi... Várjunk! Egyáltalán ma ma van, vagy még tegnap? Mármint az tegnap volt, vagy nem is telt el idő azóta? Kótyagos fejjel próbálok meg legalább ülő helyzetbe kerülni és felmérni, hogy hol is vagyok. Annyi tuti, hogy ez nem az ágyam, mert kemény és hideg. Lassacskán eljut az agyamig a kinti info, a szemem felfog dolgokat, és tényleg sikerül ülő helyzetbe verekedni magam. Hunyorítok, na nem mintha sötét lenne, csak próbálok szokni a fényviszonyokhoz, mert nem olyanok, mint kint és nem is olyanok, mint mondjuk a szobámban. Fura az egész. Annyi már tuti, hogy ez valami folyosóféleség, ha minden jól megy, és... hogy hasogat a fejem és a padló nem pont a legmelegebb, szóval fel kéne állni, de azért annyira ne siessünk előre. Végig nézek magamon és próbálok kutatni a fejemben, hogy mi is volt az utolsó emlékem. Nálam volt a gitár... de most nincs nálam, vagy rosszul rémlik? Meg van! Boltban voltam, bevásárolni... azt hiszem.
Megrázom a fejem, azt hiszem az emlékezést részt egyelőre hanyagolom és megpróbálok majd rájönni, hogy mi a fene ez az egész. Nem emlékszem, hogy leütöttek volna és még soha nem raboltak el, nem lehet, hogy most erről lenne szó. A szüleim elég híresek ez tény, de... vannak nálunk híresebbek, meg pénzesebbek is bőven. Végül csak feltápászkodom, van rajtam egy fehér blúz, apró hímzett piros virágmintákkal, rövid ujjú, alul pedig egy combközépig érő rakott szoknya, a lábamon magassarkú fehér szandi. Nem az az elrablós ruha, de hát a franc se készül erre reggel, amikor öltözik igaz? A felállásnak hála kissé megszédülök. A kutya sincs itt, remek!
- Hahó! Van itt valaki? Ez baromira nem vicces! - nem valami szimpatikus, ahogy a hangom kissé kongva csapódik vissza a falakról. Elhúzom a számat, és hát ha más nincs, hát... előre... vagy hátra, mondjuk, hogy egy random irányba, amíg nem hallok meg valami hangot.

Tárgy: Folyosólabirintus Pént. 4 Júl. - 0:40

Folyosók kusza szövedéke.

Egy kicsit olyan, mintha valamiféle tudományos-fantasztikus filmből vették volna a világítás elrendezését és színét. Minden teljesen szabályos, de látszólag egy út sem vezet sehova.

/Első kör vége: július 9. szerda éjfél, addig annyit írtok és olyan sorrendben, ahogy nektek tetszik. Ha mesélői hozzászólás kell, kérlek szóljatok, hogy biztosan észrevegyem! Smile

/

Tárgy: Re: Folyosólabirintus