Folyosólabirintus

A véletlenszerű gombnyomkodás határozottan sikeresnek tűnik. Egy pillanatra ugyan mintha beragadna - valószínűleg a vészleállítót sikerült megnyomni rögtön az indító gomb után -, de aztán néhány újabb próbálkozás, és már megy is tovább. Bár közben valaki beszól a hangszóróba a túloldalról, vélhetően káromkodva, hangzásra oroszul. Több perces út következik, mielőtt kinyílna a lift ajtaja. Közben felmerülhet a társaság egyes tagjaiban, hogy tulajdonképpen ez egy olyan lift lehet, ami két emelet között ingázik. Már a gombok funkcionalitásából is ez következhet.
Közben lehetőségük nyílik megcsodálni a sarkokban összegyűlt vérpöttyöket, illetve a plafont szinte beterítő vörös folyadékot. Az már egy újabb talány, miért is nem fröcskölte össze az egész helyiséget az, ami a tetejét belülről összekente.
Megáll a szerkezet, majd lassan nyílik az ajtó. Erős fémdarabok, melyek mögött egy számítógépekkel és mindenféle képernyővel teletűzdelt helyiség található, ami leginkább a nagyobb vagy különösen összetett működésű járművekre jellemző leginkább. Mondjuk egy tengeralattjáró, méretes hadihajó, esetleg űrhajó vagy katonai repülőtér esetén. Az egyik képernyő egy hatalmas ablaknak tűnik, ahol - vélhetően - a vörös vészfények derengésében különböző árnyak úsznak át egy ismeretlen lében, ami még víz is lehet.
Aki nem egészen illik bele a képbe, az egy cseppet ijedtnek tűnő, véres ruházatú, katonaforma fickó. Kezében gépfegyver, és egyenesen az érkezőkre céloz. Egy masszívabb székre térdel, annak háttámláját fedezékként használva. Fegyverének lámpája zavaróan világít a kicsiny csapat szemébe. Arcán csúf karmolásnyom, bár viszonylag kisebb, talán néhány centis. Nem kizárt, hogy találkozott a furcsa lénnyel. Tekintetéből ítélve társai is.
- Állj, ki vagy! - mondja erőteljes akcentussal.
Ha célja volna ölni, minden bizonnyal már meghúzta volna a ravaszt. Még ha ideges is, látható rajta, hogy katonai kiképzést kapott, keze egy pillanatig sem remeg. Mellette a műszerfalba építve egy többeknek már ismerős rádió, amin világít a státuszjelző. Belőle vezetékek lógnak ki, valószínűleg ezt szerelte, mielőtt ideértek. Halk sistergés hallatszik, mintha rossz vételt fogna. Ekkor egy pillanatra oldalra sandít a férfi, majd vissza az idegenekre.

Folytatás: Vezérlő

/Körváltás: szeptember 14. Most már nem írok konkrét időpontot határidőnek. Mivel rendeződtek a rendezendő ügyeim diákjaimmal, ezért hétfőn már írni fogok./

Csak fél füllel hallgatja mit mond Szöszi2. Érdekesnek tartja kijelentését, mi szerint irányítani tudja az állatokat, de nem hihetetlennek. Lehet mutáns. Tudományosan még nincs magyarázat arra miért is ad olyan sokfajta képességet ama ominózus X-gén. S tudván, hogy ő is mutáns elgondolkoztatja nem-e szándékosan válogatták őket össze. Fő kérdés, hogy ki és miért? Általában hajtja a kíváncsiság, hogy választ találjon a rejtélyekre, de most inkább a kijutásra igyekszik megoldást találni. Egyenlőre sikeresen.
- No, tessék. Csak egy doktorra volt szükség. – jegyzi meg szenvtelenül a feltáruló ajtó látványára. Nem beszélve a bónusz energiáról, amit nyert. Még szüksége lehet rá. Különösen azért, mert valamilyen vadállatról regélnek. Hát amerre ő kóborolt arra nem jár egy fia egér sem.
- Megnyalni csak egy női szájat érdemes, a jobb hatás érdekében. – rebegi Tarkabarkának. Legalább ő értékeli munkáját, Szöszi1-el ellentétben.
Szöszi1 szellemlátós kijelentésére csak megcsóválja fejét. Igen rossz poén hangzott el. Nem siet előre a liftbe, lovagiasan beengedi a hölgyeket. Hátha leszakad, jobb vigyázni. Meg aztán úgy se tudják elindítani nélküle. Kintről szemléli meg a ciril ábécé ominózus betűit. Sajnos Kátyával való kapcsolata ideje alatt csak szóban vett orosz nyelvleckéket, az írásmódot nem tanulta meg. Így előtte is rejtve marad jelentésük. A jelek szerint a hölgyek sem tudják olvasni e nyelvet, így újfent marad a férfi ügyesség. Határozott mozdulattal érinti meg az egyik gombot. Látszatra. Valójában találomra nyúl ujjával és egy milliméterrel a gomb előtt meg is állítja végtagnyúlványát. Ám a bűvész trükk csak most következik. Testében tárolt energia a lábán keresztül belevezeti a szerkezetbe, lehetőség szerint a vezetékbe. Ha abban egyébként is van áram, akkor azt használja fel, ha nincs, akkor sajátját. És mire is? Hogy mozgásra kényszerítse a liftet. Mégpedig felfelé, arra nagyobb az esély a kijutásra. Mert csak az indítást kell megadni, mint a golyós örökmozgónál. Aztán már működik magától a rendszer. Legalábbis terve szerint.

Jaime kódpötyögése érdekes eredményt hoz. Egyrészt pittyeg minden gomb, amit megnyom, másrészt a végén kivillan egy kis piros lámpa a kulcslyuk mellett. Az ajtó azonban nem mozdul.
Zane módszere számára kiváltképp különös módon működik, hisz a szikrák és nem várt módon látványos lefolyáson kívül még a vártnál valamivel több energiát is szív el a célterület.
Ám mielőtt igazán bosszússá válna bárki, vagy reagálhatna Juliette állatokkal kapcsolatos megjegyzésére, a liftajtó kinyílik, és egy aprócska - legfeljebb 4-5 férőhelyes - fülke tárul fel mögötte.
Irányítópaneljén néhány gomb, elrendezésük alapján nem mind emeletet jelöl. Mellettük kopottas, orosz feliratok. Amennyiben valaki érti a nyelvet, megpróbálkozhat elolvasásukkal. A gombok színe egy kivételével piros. Egyébként különös, hogy eddig nem igazán volt felirat sehol sem, abban a bizonyos hálókabinban pedig angol nyelvű könyveket találtak...

/Körváltás: szeptember 5. péntek, 20:00.
A gombok feliratai a következők: ( szélő), (Vészj ő), (M állj), (Vezér ). A szóközök a lekopott betűket jelképezik./

//Bocsánat, hogy ilyen bénácska, de jutott más az eszembe :S //

Egykedvűen fogadja a megszaporodott csapatot. Ez a hely kezdi letargikussá tenni. Komor arcvonásai is erre utalnak. Nincs túlzottan jó kedve. Menne már innen a fenébe. Van itt valami igen komoly biztonságú liftajtó. Az egyik új csaj, kék haja van! , próbálkozik valami kód beírásával. Ha sikerrel jár, úgy irány a lift.
Ha nem sikerülne kód segítségével kinyitni az ajtót, az immáron egyre türelmetlenebb Zane félrelöki a bütykölgetéssel próbálkozó Jaime-t.
- Szabadna... - teszi hozzá utólagosan eme udvariassági formát. Nem csinál egyebet, mint kisujját bedugja a kulcslyukba és némi elektromosság bevezetésével igyekszik megbabrálni a rendszert, hátha ez használ. Ebből kívülről maximum annyi látszódhat, hogy elektromos szikrák pattognak, ki nem derülhet, hogy miképpen is csinálja azt. Ő nem fél az áramütéstől, sőt kifejezetten jót tesz neki, hiszen legalább el tudja raktározni rosszabb időkre.
Amennyiben az ő trükkje sem járna sikerrel, úgy a Dinamikus Duón a sor, hogy legújabb akciójukkal menekülő utat találjanak.

Emellett a lift mellett nincs több, ellenben némi utánajárással Jaimenek sikerül találnia egy olyan ajtót, ami vélhetően lifthez tartozik. Vastag fémből készült, oldalra elhúzódó fajta. Illetve lenne, ha reagálna bármire. Jelzése alapján egyrészt nincs a szinten, másrészt egy számtábla és egy kulcslyuk található a hívógomb mellett. Minden bizonnyal kód és kulcs is kell az aktiválásához.
Az minden esetre megnyugtató lehet, hogy itt nincsen semmiféle karmolásnyom, vagy egyéb olyan jel, ami valamiféle ragadozó jelenlétére, esetleg annak áthaladására utalna.

/Körváltás: augusztus 27. szerda, 20:00.
Szerelés, zár- vagy ajtófeltörésre való próbálkozás esetén az akció résztvevőitől kockadobást is szeretnék kérni a hozzászólásukban. /

A doktor, kinek egója nem csappant ruházatának változása folytán, felhúzva orrát hagyta ott a két szőkét és ment a maga gondolta útvonalon. Jó ideig haladt egyik folyosóról a másikra, mígnem visszajut a főfolyosóra, s a félhomályban végig baktatva érkezik vissza a díszes és immáron megnövekedett társasághoz pont a liftakna bejáratánál.
- Bú! – ad jelet arról, hogy itt van.

A folyosó végén a hatalmas, vagy legalább tíz méter átmérőjű - hosszabb zseblámpás vizsgálat alapján megállapítható, hogy kerek alaprajzú - liftakna ajtaja nem hagyományos eszközzel lett kifeszítve. Az egyik ajtószárny a kettő közül már nincs is a sínen, melyen korábban mozoghatott, felszínén karmoláshoz hasonlatos nyomok, belső fele pedig gyűrve meghajlítva. Mintha csak egy morcos és igen nagyméretű macska akart volna a bejárati ajtón kijáratot készíteni magának nyers erővel. Az igazán aggasztó az, hogy láthatóan sikerült neki.
Kezdetben egészen sötét a liftakna, azonban ha egy-két percet elidőznek mellette, jól láthatják, hogy piros vészfények gyulladnak benne.
Szemben, jobbra és balra is látható liftajtó, melyek a kör egyenletes kilencven fokos felosztásának megfelelő szögekben helyezkednek el a szinten. Vélhetően a szint további negyedeihez vezetnek. Lefelé szervizlétra található a falon, több is. Egyik sem ad biztonságérzetet, mindössze egy a betonban lévő mélyedésben rögzített vas létrafokokról van szó, tehát semmiféle biztosítás. Pedig az akna igen mély, az alján továbbra sem látni, legfeljebb sejteni.

/Körváltás augusztus 21. csütörtök 21:00,
az addigi hozzászólások száma nincs limitálva/

Egy árny suhan keresztül a folyosón, majd újból. Egyszerű denevér, vagy épületben rekedt madár nem lehet. Ahhoz túlságosan termetes, mozgását tekintve pedig jóval inkább ugrál, semmint repül. Sikeresen fellöki mindkét társaságot, majd a gyengélkedőből szabadult csapat mellett dulakodás indul meg a padlón. Nem tart igazán sokáig, ám némi vér és valamivel több, emberinél valamivel sötétebb testnedv is kerül mind a falra, mind a padlóra.
A járólapot karistoló, távolodó hanggal ér véget ez a kis közjáték, melynek eredményeképpen Dirk már nem tartózkodik a csapattal. Emellett a hordágy is felborítva, bár a nő - ha kissé vérző fejjel is, de - továbbra is hozzákötözve fekszik. Immár az oldalán.

A vészfényeken és a zseblámpákon kívül továbbra sincs egyéb fényforrás kalandoraink közelében. Az idegen jelenség zajai Jaime megfogyatkozott csapatának irányában tűnt el a folyosó mélyén. Még egy hangosabb csattanás hallatszik a távolból. Persze hangos lehet, hiszen igencsak eltávolodtak a vonszoláshoz és nagytestű állat ügetéséhez hasonlatos hangok, mielőtt felcsendült.

/Körváltás: augusztus 16. szombat, 16:00.
Ha a csapat eljut odáig, hogy kövesse a hangokat, öt perc gyors gyaloglás után egy szétroncsolt liftajtót találhat, mögötte pedig egy igen tágas - legalább tíz méter átmérőjű - liftaknát találhatnak, melynek sem az alját, sem a tetejét nem látják, csak sejthetik a zseblámpák fényében./

- Nem, nem tudom felébreszteni, de ha akarod, akkor told.
Mondom halkan, de azért figyelek, hogy hallja. Orvos vagyok és segítenem kellene az ájult nőnek, de jelenleg én is olyan helyzetben vagyok, hogy segítségre szorulok. A társam, egy nem teljesen normális nő, kilép a folyosóra és valamit eldob, viszont nem történik semmi. Kezdem azt hinni, hogy egy diliházban vagyunk, én véletlenül kerültem ide, de a nő nagy valószínűséggel elve itt vagy egy másik intézményből került ide. Belép a folyosóra, majd meglepődik a lámpa felkapcsolódása, majd kilép. Ezt folytatja egy ideig, amit én megunok és leállítom, hogy jelezzem a folyosó túlvégén felvillanó fényeket, ami ha ugyanúgy működik ott a lámpa, akkor azt jelzi, hogy ott is van valaki. Kiveszem az egyik szikét, amit a szobánkból loptam el.
- Hogy került volna oda?
A nő tényleg nem százas, Daniel mögöttünk volt és nem volt semmi rejtett ajtó, ha csak nem teleportált, de ahhoz tudnia kellett volna, hogy ott van egy másik vége a folyosónak. Amikor rám parancsol, hogy ne mozduljak ismét furcsán nézek rá, de ezt nem láthatja hiszen a lámpákkal van elfoglalva. Nem hiszem, hogy a lassú mozgás miatt ne kapcsolódna fel a lámpa és valószínűleg igazam is van. Amennyiben nem jön be a terve, akkor rászólok.
- Szerintem inkább próbáljunk meg négykézláb haladni.
Ugyan ebben sem lehetek biztos, de nagyobb a valószínűsége, mint a lassú sétának.
Ekkor a lámpák megadják magukat és jelző fények villannak, amire észreveszek egy zseblámpát, amit azonban a nő fel is kap, de akkor egy másikat is észreveszek, amit én kapok fel. De még indulás előtt a másik oldal oda ér hozzánk és az egyikük megszólal. Még az idióta társam válasza előtt le akarom tudni a dolgot. Én egyiket sem akarom ismerni és nem is fogom.
- Nevem Dirk, orvos vagyok, de fogalmam sincs, hogyan kerültem ide vagy ő ki.- Mutatok az ájult nőre. - És azt sem tudom, hogy mi történt vele.
Közlöm a tényállást, ami igaz is, miközben az egyik kezemmel a lámpát fogom a másikat a kezembe a szikével elrejtem a zsebembe.

Úgy tűnik, apróbb fényjáték után mindkét végen mozdulatlanságba dermednek a világítás. Egyelőre nem igen lehet kivenni semmit, legfeljebb annyit, hogy a lámpák égnek. Valószínűleg lehet vagy száz méter is a távolság. Ez persze újabb kérdéseket vet fel az építmény kapcsán, ahol hőseink tartózkodnak.
Ez így egy viszonylag nyugodtnak tekinthető kép, egészen addig, míg villódzni nem kezdenek azok a bizonyos fények. Még enyhe remegés is érződik a talpak alatt, mielőtt két nagyobb villanás, majd sötétség következne.
Mindkét helyiségben, mely előtt a két csapat álldogál - ha még ott álldogál, mint például a gyengélkedőről szabadultak - vészfények villannak fel, amik segítségével könnyedén megtalálhatók a vész esetére elhelyezett zseblámpák.

/A sok nyaraló miatt körváltás ismételten vasárnap lesz, egészen pontosan augusztus 10. 18:00 órakor. Addig mindenki bátran írhat annyit, amennyi csak jólesik. Különös tekintettel arra, hogy itt bizony karakterek közötti interakciók várhatók. /

Belépve a terembe és a nő vizsgálata után jobban körbenéztem a szobába és sajnálattal kellett konstatálnom, hogy az első dolog, amit ablaknak véltem az valójában a tükörben látható megfigyelési céllal kialakított kukucskáló ablakok voltak. Még nem adtam fel a reményt, hogy valahogy kiszabaduljunk. Közben Jaime a gombokkal szórakozik, miközben a nő újabb áramütést szenved el, majd valami zajt hallok a hátam mögül, mintha egy felnyíló ajtó nyílna, ahogy a kő csúszik a kövön.
- Igen alszik, de nem látok semmi olyat, ami gondot okozhatna.
Ahhoz meg kéne vizsgálnom, de még mindig orvos vagyok, csak úgy nem vizsgálgahatok ájult nőket, akiket csak úgy találok valahol, ahol én magam is rab vagyok. Más lenne, ha az utcán esne össze. Ekkor hallom Jaime kiáltását a harmadik, indián után, aki viszont nem válaszol és ahogy körbe nézek én sem látom sehol.
- Nem hiszem, bár nem ismerem a képességét, hiszen attól, hogy mind a ketten mutánsok vagyunk, attól még nem tudhatom, hogy milyen típusú a képessége.
A többi csak jött magától, nem ellenkeztem, hiszen ő is csak ember és nem befolyásolom a cselekedeteit és mivel jobb ötletem nincs ezért követem a folyosón egészen addig, amíg észre nem veszem a folyosó túloldalán a fényt. Ekkor megfogom a kezét.
- Várj!
Nem akarok belerohanni a végzetbe és ez a nő láthatóan nem teljesen százas és ha valaki nem állítja meg, akkor előbb- utóbb kikészíti magát. Azon csodálkozom, hogy eddig hogy élte túl a valóságot.