Bailey Rhodes

„Show me that you’re human, you won’t break
Oh love your flaws and live for your mistakes”

Userinfó: Főkarakter

Név: Bailey Rhodes
Mutáns név: Forsza
Születési dátum: USA, NY, 1964. április 21.
Besorolás: Törvényen kívüli
Képességek: Meggyőzés

Elsődleges képesség: Meggyőzés
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 17-18 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Koncentráció és akarat fejében egyszerű kijelentéseivel képes befolyásolni és sárba tiporni a józan ész döntéseit. Gyakorlás és használat hiányában még a fejlődési státuszban van, megesik egyszer-egyszer merő véletlenségből használja a képességét, de ez sem történik ok nélkül. A kiváltó indok többnyire düh, nagyobb mértékű stressz vagy félelem. Szükséges legalább egyszer szemkontaktust teremtenie az illetővel, aki szavainak hatása alá fog kerülni ahhoz, hogy működésbe lépjen a meggyőzés. Egyszerűbb parancsokra tudja rávenni az embert, mint például üljön vissza az autójába, egyen meg egy négy fogásos ebédet, hiába lakott az imént jól, tegye el a fegyverét, ne akarja bántani. Az elme ekkor megzavarodik, a gyengébb mentális képességűek számára fel sem tűnik a turpisság, míg az erősekben kétely merül fel, eleinte hezitálnak megtenni az ukázt, de pár másodpercnyi késéssel ők is tettbéli hajlandóságot mutatnak rá. Egyszerre legfeljebb kettő utasítást tud kiadni, amik egymás után következnek és időben azonnal megcselekedhetőek. Képtelen olyan lépésre rávenni bárkit is, amit például egy hét múlva kellene véghez vinni.
Egy időben csak egy emberre terjed ki a hatás, de miután elhagyta száját a mondat időt szánhat a következő alanyra, akinek belső indíttatás által kutya kötelességévé válik elintézni a „megbízatását”.
Képesség távlatai: Egy nap, elegendő gyakorlással elhagyhatóvá válik a szemkontaktus. Telefonon vagy bármilyen kommunikációs csatornán át parancsolni azonban nem lesz képes a jövőben sem, ellenben a meggyőzés időkorláta kitolódik 24 órára és bonyolultabb feladatokat is tud adni. Több lépcsőfokból állóakat, de hogy valójában mennyire is komplexeket azt senki sem tudhatja.. vagy azt mondod intenzívebb erősítéssel szinte bármi képes lesz? Azért ne essünk át a ló túloldalára, ez nem Csodaország.

Jellem: Az első és legfontosabb számára a biztonság érzete, a tudat, hogy mindig van valaki mellette és vigyáz rá; az illető barátsága, a belé vetett bizalma, a bajtársi viszony, semmi más nem számít. Mindössze ennyi alapján lehetne őt érdekembernek nevezni? Részben igen. Tisztában van vele, hogy néha, amit tesz az nem helyes; tudja mit akar, tudja mi a helyes és mégis.. lekicsinyíti a kettő közti szakadékot egyetlen ember kedvéért, akinek erős karja őt védelmezi. Meg lehetne őt bélyegezni azzal, hogy rossz ember vagy hogy nem törődik másokkal? Talán, de a válasz épp oly bonyolult, mint a világegyetem megértése. Ezer meg ezer kompetens teszi egésszé, miért lenne pont ő a kivétel?
Ezerből, millióból, nem is.. milliárdból a kivétel. Egy újabb és közülök is egy újabb; sokan hinnék, hogy egy ilyen remek lehetőséget, ami a génjeibe van kódolva nem hanyagolna el csak úgy senki sem. Íme rá az élő példa - parlagon hagyja. Tisztában van mutációjával, legbelül mégis retteg attól, hogy többeknek tudomására jut és emiatt elítélnék, alaptalanul megvádolnák, eltemetnék, mint embert s gunyorosan elejtett mutánsként emlegetnék élete hátra lévő részében. Mélyebbre ásva azonban pont attól fél tán a legjobban, hogy kihasználják a képességéért. A kis suta.. fel sem ismeri, hogy imádott hőse pont ezt műveli vele roppant ügyes módon. Szüksége van rá és arra, hogy érezze ő neki is rá. Finoman elegyengetik minden gyanúját, terelgetik az úton és megadnak számára mindent. Ki ne lenne hálás mindezért? Nem szeret soká szeretteinek adósa maradni, a maga szerényebb módján mindig meghálálja, ám ha a viszonzás eszköze nem más, mint a meggyőzés alkalmazása.. bele megy a játékba. Értük bármit, szószerint. Tűzbe is megy, mert tudja ők is megtennék érte ugyanezt.
Alapvetően nem rendelkezik nagy álmokkal, megelégszik a jelen helyzetével. Csak az számít kik veszik körbe, kikkel éli meg mindennapjait, kikkel nevet együtt, kikkel sír és nyögi a társadalmi kritikák következményét.


Külső: Magas és vékony alakja már-már egy sudár őzsutára emlékeztetnek, ahogy a napbarnította, keskeny vállakra ráomlik a gesztenyebarna hajtenger. Nem az a sportos izomzatú, kifejezetten szálkás alkattal áldotta meg az anyatermészet és egészen sötét kék szempárral, amiben majd` elvész a fekete szembogár. A bal íriszében látható egy kis elváltozás, réz színű elszíneződés, ami részleges heterokrómiának is nevezhető laikusként; az ő válasza többnyire ez egy vállrándítás kíséretében, ha rákérdeznek. Születése óta ilyen.
Változatosan öltözködik, többnyire a helyzetekhez alkalmazkodva, hol kényelmesebb, hol elegánsabb összeállítást választva, de ha nem kíván különlegességet a világ előszeretettel húz farmert fehér pólóval. Félig befűzött bakancs, egy kockás ing, amit a szeretett férfitől vesz kölcsön vagy egy bőrkabát.. de nőként, ki szeszélyes egyes elmondások szerint, mint az időjárás, megesik, hogy alakját jobban kiemelő darabokba bújik. Teljes mértékben a kedvétől függ.
Nyakában egy dögcédula lóg, amit sosem vesz le; csak fürdés és alvás idejére. Alectől kapta.  

Előtörténet: Mákonyos álomból ébred és nyújtózkodik puhán, kapaszkodó után kajtatva karjaival a mellette lévő, még langyos fekhelyen. Haja az arcába lóg, kócosan-borzasan emeli fel fejét a párna textíliájától és résnyire nyitja ki csupán szemeit, nehogy a fényáradat elvakítsa. Idő kell míg hozzá szokik, ám ismerős árnyék vetődik rá. Épp a vonalast tartja a kezében, térdére fektetve a készüléket és füléhez szorítva kagylót, ő, pedig a kunkorodó zsinórt fürkészi. Az arcot fájó fényárba borítja az ablakon beszökő napsugár, beéri hát hangjával, suttogó szavaival, az ágyneműben ragadt illatával.
Észreveszik, mosollyal üdvözlik és az ő arcára is óhatatlanul odaszökik egy bágyadt, édes kis görbület. Ideje kidörgölnie az álmot a szeméből, hosszan elnyújtózni és elnyomni az utolsó ásítást, mielőtt végleg kiszakítja magát a két világ közül, hogy abban térjen magához, ahol Alec is jelen van. Elégedettsége jeléül halk, már-már dorombolásra emlékeztető hangot ad ki, ahogy elnyúlik a párnák s takarók birodalmában, hogy ezzel az lépéssel közelebb kerülhessen az ébrenléthez. Csipetnyi kótyagossággal ül fel és a férfi még mindig beszél, vélhetően valamelyik társukkal, ahogy kiveszi a diskurzusból, de nem feledkezik bele olyannyira, hogy ne húzza közel egy homlokcsók erejéig a fáradt őzsutáját. Ujjai finom bilincsként kulcsolódnak rá az őt elrabló alkarra és esze ágában sincs eltávolodni tőle, a másiknak sincs tervei között az eleresztése. Hallgatja a szívverését a mellkasának dőlve, megnyugtatja az ismétlődő dallam. Nem icereg-ficereg, hátrébb döntve üstökét, kíváncsian figyeli az imádott vonásokat, mosolyogva piszkálja az arcélen serkent borostát és eljátszik a telefonzsinórral. Mindjárt leteszi a kagylót, már a búcsúszavakat mormolja, hogy aztán az ágy távolabbi részére dobhassa a krémszínű masinát és valódi üdvözlésben részesítse nőjét.
- Hé. - állapodik meg tenyere az arc jobb oldalán a kedélyesen kiejtett szavak után, miközben egyre csak közeledik érdeklődésének tárgya. Szélesebbre húzódik a játékos öröm s kedvelt ízére lel.
- Hé. - húzódik el másodpercre Alec és belesimít a mogyorótincsek közé, félresepri őket a homlokról, hová újabb csókját hinti el. - Most beszéltem Timmel. Szerinte van egy lehetséges új tagunk. New York-ból való akárcsak te, de nem hinné, hogy ismernéd. Valami manhattan-i nagykutya kölyke.. - elhajol az éjjeli szekrényen hagyott cigarettás dobozért és gyújtójáért. A szokásos reggeli ceremónia. - Képzeld csak el mekkora balhé lenne belőle, ha megtudná, hogy abnormális az ágyékának a gyümölcse. - kattan a kis készülék, apró szikrát hány, de csak másodjára sikerül meggyújtani a kis mértékű gázt, hogy amaz megperzselje a kivett szál legvégét. - Persze nem mondja biztosra, hogy ő is olyan, mint mi, de furcsaságokat látott a kölyök körül. - az első füstpamacs is felszáll, mi után gazdát cserél a magából légies kígyókat ontó rúd. - Oda kellene mennem, hogy pontos információkkal rendelkezzünk. Velem jössz? - kérdi és magához veszi a cigarettát, míg szelíden legelteti a füstöt az ölébe kényelmesedett heverésző. Ismét azzal a tekintettel nézett rá: „komolyan kérdezed? még szép!”
- Természetes, hogy nem hagylak egyedül menni. Nagyjából mennyi ideig maradnánk és miket mondott még Tim erről a titokzatos alakról? - emelkedik feljebb, hogy lábát átlendítse a férfi csípőjén és szemtől szembe lehessen vele, egyik kézből a másikba adogatva a nikotinrudat. Csak egy átlagos reggel, semmivel sem érzi különbnek a többinél, hisz mitől lenne másabb? Balja a tarkót simítja, jobbja a váll gödrében pihen meg és őszinte figyelemmel hallgatja Alecet.
Hihetetlennek véli, hogy csak négy éve ismerik egymást.. annyival többnek érződik. Pont jókor jött, pont mikor szüksége lett rá, holott fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán létezik. Persze, nem buta, tudja jól, hogy őt is hasonlóan szúrták ki, mint az imént említett személyt. A jelekből jöttek rá létezésére, besorozni akarták, időben léptek ahhoz, hogy ne a másik oldalt válassza, hová nem engedték kötődni. Utazgatások az országban, pitiáner lopások, száguldás, a határok feszegetése, szabadság a szó minden értelmében és ő rákapott az ízére. Megtanították élni, követni a vágyait s talán pont emiatt nem akar senkit igába hajtani szavaival; ha vele tennék ezt, ő lenne az áldozat? Magáért nem tenné, de akad egy gyengéje, akiért igen és még annál is többet. Egy eszméért, egy személyért, nehéz lenne megmondani mit olvasott ki a fejéből a jégkirálynő. Rétegelt a hajtóereje, mi ki tudja meddig tart...