Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Sejtem ám, hogy nem direkt tette azt, amit, én mégis kihasználom az alkalmat arra, hogy továbbra is kellemetlen helyzetbe hozzam. Jól esik ezt tenni, akkor miért tágítanék hát ettől a tettől? Az viszont biztos, hogy szép ez a lány, szívesen megnézném magamnak jobban is, főleg ezek után, de ismét csak azt hallhatom, amit már eddig is tudtam, hogy egy férfi se volt még, aki meztelenül látta volna, ez pedig nagyon is szimpatikus nekem. Ismét előtör belőlem az, ami a csóknál, hogy szívesen lennék az első, még akkor is, hogyha ez hatalmas pofátlanság, ha nem kéne vagy szabadna ilyet tennem. Sok ember érzésein gázolok át, nem Sylvie lenne az első, de én már csak ilyen szemétláda vagyok, ritkaság számba megy, hogy valaki kedvesnek és normálisnak tartson, talán nem is sokan képesek erre, még Quinn se. Igen, még mindig nem felejtettem le a szépszeműmet, hiányzik nekem, rég beszélgettünk már, de talán most, hogy telnek a napok, mindketten engedni fogunk a másiknak. Érdekelne, hogy én vajon hiányzom-e neki, fogalmam sincs, de úgy érzem, hogy ez hamarosan ki fog majd derülni. Na de most nem Quinn-en agyalok tovább, ugyanis a lány tesz róla, hogy meghúzzam azt a bizonyos zsinórt, így a melleiről lehullik az anyag, mely eddig fedte bájait és tökéletes szépségükben kerül szemeim elé. Szívesen érinteném meg, de nem teszem, eddig én se megyek már el, inkább csak dühös képét nézem, majd pedig azt, hogy kihúzza magát. Szégyenlős, de mégis, a mérge előrébb való, nem is értem most ezt a cselekedetét, de azért felmérem magamnak, és azok a rózsaszín mellbimbók… tényleg nekem való a kicsike. - Igen, elég jól, nem fogom elfelejteni. – nézek végül szemeibe pofátlanul, majd ez után jönnek tőlem a búcsúszavak, amelyekre láthatóan vissza tud még vágni. Mielőtt távoznék, azért fel tekintek, majd végül biccentek is. - Hát látod, ez vagyok én, másra nem vagyok képes, ne is képzelj bele olyasmit, ami nem igaz. – tehát ne higgye azt, hogy kedves, aranyos, segítőkész, jó fej fiú vagyok. Az vagyok, akivé tettek, a helyes külsővel sokan már taplóságot is várnak, mert valamiért a rossz fiúk vonzóbbak a lányoknak. Tudok én másmilyen is lenni, de nem valószínű, hogy ezt Sylvie valaha is meg fogja látni. Sok lány nem képes másra, én pedig nem fogok tovább foglalkozni ezzel, tényleg jobb, ha beszüntetjük ezt a mai találkozást, így a partra sétálok, majd ott foglalok helyet és hiába jön ki, most már én se figyelek oda rá, kizárom, mintha itt se lenne. Nem tudom, hogy a lány távozása után még mennyi ideig maradok a tó partján, az idő totálisan nem számít, inkább csak gondolataimba mélyedek el, majd amikor úgy tartja kedvem, összeszedem a cuccokat és visszatérek a kastélyba.
- Hát, de pont ezt magyarázom, semmi sem jutott eszembe, csak... Végül csak legyintek, nem fogok magyarázkodni, véletlen volt, ha direkt csináltam volna, nem csak a gatyáját rántom le, hanem letapizok mást is. Még a gondolat is arcpirító, te jó isten. Úgy tűnik, én tényleg nem vagyok képes anélkül létezni, hogy kínos helyzetekbe ne keverjem magam, esküszöm, tanítanom kellene a dolgot. Gőzöm sincs arról, mi az a kémia, annyit persze kétségkívül én is érzek, hogy nehezemre esik normálisan viselkedni a közelében, mert valami mindig olyan fura… olyan bizsergető. Nem tudom, mi ez, és még azt sem döntöttem el, hogy szeretem-e, vagy sem. Egyszerre vágyom az érintésére, és futnék előle jó messzire. Talán a tapasztalatlanságom okozza ezt a kettősséget, fogalmam sincs, de az is biztos, hogy ennek nem ma vágyom a végére járni. - Szerintem meg simán megtenném. Az lehet, hogy te láttál már meztelen lányt, de engem egy pasi sem látott még meztelenül. Csajok igen, de ők is csak azért, mert ugyebár nem tartozik külön fürdőszoba minden szobához. Nem lenne túl helytakarékos megoldás. Azt meg, hogy miért félek tőle ennyire, inkább hagyjuk is. Az ember általában tart attól, amit, akit nem ért, ami, aki összezavarja, ez a helyzet velem is, de nem fogom az orrára kötni. Talán nem is kell, hisz olyannyira egyértelmű. A bikini madzagja enged, az pedig lehullik, tudom, hogy vörös a képem, de ez az a pont, amikor vörösségem átsegít a düh partjaira, amikor már nem számít a szégyen, a csak azért is van, amikor az ember már nem akarja megadni azt az örömöt másnak, hogy a szégyenét lássa. Felszegem a fejem, kihúzom magam, tessék, nézd csak meg, Ethan, úgyis most látsz így először, és utoljára, mert hogy én eztán a közeledbe nem megyek, az tökéletesen biztos. Igazság szerint, bánhatja, valóban hibátlan vonalakkal áldott meg az ég, és az csak még csalogatóbb lehet az esetemben, hogy ezeket a dombokat még senki sem érintette. - Jól megnézted? Örülök... Természetesen ironizálok, kihalászom a bikinimet a vízből, és visszaveszem, közben persze nem vagyok rest visszapofázni, mert most már nem érdekel, hogy kedvelem, hogy vonzódom hozzá, hogy élveztem a társaságát és azt a vicces évődést. Ám átlépett egy olyan határt, ami nekem már nem fér bele. Én nem szándékosan tettem azt, amit, sajnálom a dolgot, de ettől még nem érzem úgy, hogy ezt a megaláztatást érdemeltem volna, főként azért nem, mert ő láthatóan cseppet sem jött zavarba a történtektől. Sőt, még élvezte is… - Te meg jobb, ha megtanulod, hogy nem te szartad a spanyolviaszt, és az, hogy jól nézel ki, nem jogosít fel arra, hogy egy büdös tahó légy. A soha viszont nem látásra! Még hátat is fordít nekem, gyönyörű. Hát jó, elindulok én is, mivel ott vannak a cuccaim, kénytelen vagyok mellette elszáguldani, de szólni hozzá akkor sem fogok, ha esetleg még kapnék egy pár keresetlen szót. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja szó nélkül hagyni a dolgot, de nem érdekel. Amint kiérek, már kapom is fel a cuccaimat, és minden további szó nélkül indulok el vissza az épületbe. Nem gondoltam, teljesen komolyan, amit mondtam, de az a baj, hogy sajnos túlságosan makacs vagy ahhoz, hogy engedjek abból, amit egyszer már kimondtam, és valahogy abban is biztos vagyok, hogy eztán ő sem fog keresni engem. Úgy tűnik, van, hogy a vonzalom sem elég ahhoz, hogy két ember kijöjjön egymással. Amikor már kellőképpen messze vagyok, hagyom, hogy eleredjenek a könnyeim, és lehajtott fejjel sietek vissza a szobámba, hogy ott aztán istenesen kizokoghassam magam. Nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen legyek…
Nem sejtettem volna, hogy majd pont a gatyámba fog kapaszkodni, azt se nagyon értem, hogy mi a fenének keresett egyáltalán kapaszkodót, amiben csak megütheti magát. Ez csak víz, mi pedig szórakoztunk, tudta jól, hogy le fog jönni valahogy a nyakamból, szóval totálisan kezdem nem érteni a lányt. - Miért, pont a nadrágom jutott eszedbe? – hangom nem mérges, egyáltalán nem, inkább csak szórakozottan figyelem arcát, mivel jó látni, hogy miként dühöng, hogy egyre inkább zavarban van. Rossz kislány ő, csak még nem meri talán magának se beismerni, de idővel meglehet, hogy ez változni fog. Jó az alapanyag, ezt pedig kár lenne elpocsékolni. A játékom még nem ért véget, és ő tehet arról, hogy így viselkedem vele. Én komolyan jó fiúakartam ma lenni, szórakozni, ismerkedni kicsit, de sajnálom, azt hiszem, hogy kudarcot vallottam. Kezeim közé akarom fogni ezt a szépséget és most, hogy ez sikerül is, ő pedig továbbra is vörös képpel néz előre, nagyjából mellkasom felé, kezem finoman indul meg a gerince mentén és már hallhatja is további szavaimat, amelyektől véleményem szerint meg fog ijedni. Eddig is így viselkedett, meglepne, ha hirtelen bevállalóssá változna, pedig tudom, hogy ő is vágyik a közelségemre, a kémia remekül működik kettőnk között. Ahogy a kis madzaghoz ér kezem, úgy bújik egyre jobban hozzám, mely már önelégültté varázsolja mosolyomat, miközben tovább feszítem azt a bizonyos húrt nála. - Szerintem nem tennéd meg. Egyébként pedig nem értem, hogy miért félsz ennyire tőlem, hiszen láttam már nem egy meztelen lányt. – csak őt még nem, én pedig kíváncsi szerzet vagyok. A hirtelen kicsattanása viszont már nincs a kedvemre, elrontja a játékot, dühössé tesz, annak pedig senki se örül, ha én dühös vagyok. A felső madzag enged, a bikini pedig minden bizonnyal lehullik, én pedig kíváncsian várom, hogy mennyire vagy hogy Slyvie elég gyors-e ahhoz, hogy megakadályozzon abban, hogy láthassam gyönyörű kebleit most már mindenféle takarás nélkül. El is eresztem őt, hátrébb lépek, így hordozom rajta végig a tekintetem, ha pedig látok is valamit, akkor azt pofátlanul megnézem, de ha nem, akkor is azért mellei irányába figyelgetek, majd végül a barna szemekre találnak íriszeim. - Jobb lenne, ha megtanulnád, hogy nekem nem parancsolgatsz. Ha így viselkedsz, csak azért is kellemetlen helyzetbe hozlak, ellenben ha normálisan, akkor nem! – és ezzel hátat fordítok neki és kisétálok a tóból. Nem hagyom még ott, csak a törölközőmre fekszem, háttal rá, kezeim pedig fejem alá kerülnek. Tudja már ez a kislány, hogy hol van a helye, nem is értem, hogy volt képe így szólni hozzám, amikor ő volt rosszabb helyzetben. De hát biztosan azt hitte, hogy nem teszem meg, hogy visszafogom majd magam. Eredetileg úgy terveztem, de az se én lennék teljesen, most láthatta a tapló énemet és talán meg is bánta, hogy eljött ma velem ide. Nem akarok vele összeveszni, őszintén kedvelem, de most jobb, ha lenyugszom picit, ahogy talán ő is, aztán majd meglátjuk, mi következik ez után.
- Nem vagyok irigy dög, de a fagyi az fagyi, azt nem adom. Jelentem ki határozottan, mert abból bizony nem adok, maximum, ha valakit nagyon szeretek, Nique például biztos kapna, de ő meg nem kér, csak a teáit szürcsöli folyton, szóval ez van. Ezt viszont nem tudom sokáig ragozni, mert elmerülünk a vízben, és nyelek is egy keveset, ami épp elég ahhoz, hogy megijedjek, és keressem a kapaszkodót, de sajnálatos módon nem olyat lelek, amivel nem égetném szénné magam. Komolyan, nem is értem, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, ráadásul pont Ethan társaságában, mintha a sorsom direkt arrafelé terelne, hogy úgy tűnjön, és teljesen rá vagyok kattanva, és alig várom, hogy gerincre vágjon. Te jó isten, hát már a gondolattól is megöl a szégyen, én abszolút nem ilyen vagyok, bármi mást is sugalljon a látszat. - Jah, mert pont a kezed és a vállad jutott eszembe, amikor benyeltem egy adag vizet. Nem… nem vagyok rossz kislány. Nem úgy… hagyjál már ezzel. Csattanok fel dühösen, anélkül is elég kínos ez az egész, hogy még meglovagolja a témát, és húzza vele az agyamat. Főleg úgy, hogy azt hittem, legutóbb már kiderült, hogy én nem így működöm, hogy nekem ez nem megy, nem tudok mit kezdeni az ilyesmivel, kicsi vagyok én még ehhez, vagy csak félek mindennemű lehetséges következménytől. - Nem akarok szégyenlősködni, csak megtörténik. Hajtom le a fejem, nem óhajtok másként reagálni a szavaira, még mindig nem fogok válaszolni rá, már csak azért sem, mert eszembe nem jutott megnézni, meg aztán, a jelenlegi paprikapiros képemnél vörösebbet nem szeretnék. Komolyan, szeretnék elsüllyedni, vagy csak elbőgni magam, hogy miért történnek mindig ilyenek velem? Ha ez így megy tovább, akkor nem kellene sokat a közelében tartózkodnom, mert egyszerűen meghülyülök, vagyis, én konkrétan nem, de a világ igen, és minden olyan kínosan nevetségessé válik. Amikor magához húz, úgy érzem, nem bírok megállni a lábaimon, szeretnék eltávolodni, csak egy kicsit, hogy kevésbé érezzem kezelhetetlenül kínosnak a helyzetet, de túl szorosan tart, így az egészből csupán annyi marad, hogy zavartan kapaszkodom meg a felkarjaiban, hogy megtartsam magam elgyengülő térdeim ellenére is, a vízben ezt szerencsére könnyebb kivitelezni. Ahogy a mellkasával szemezek, egy pillanatra azért felmerül bennem, hogy kár, hogy nem vagyok olyan lány, aki gátlás nélkül kihasználná ezt a helyzetet, és elszórakozna Ethannal. Nekem nem megy, csak igyekszem viszonylag nem szétesni az idegességtől. - Nem, nem tehetnéd meg... Én… én sem direkt csináltam. Nyöszörgöm halkan. Nem tenné meg, ugye? Csak nem olyan, biztos csak az idegrendszerem határait fenyegeti, vagy nem is tudom. Mikor elindul a keze felfelé, megfeszül a testem, de ezzel csak azt érem el, hogy még szorosabban simulok hozzá, de ez nem is tudatosul bennem, hisz csak a kezére figyelek, és pillanatok múlva már el is hessenteném a kezét, hagyja csak a helyükön a madzagjaimat, nagyon is jól vannak azok ott. - Ez még kérdés a számodra? Nem szeretném mutogatni a bájaimat, de ha ehhez az kell, hogy csadorban járjak, akkor isten bizony, holnaptól abban fogok. Egyértelműen nem szeretném, ha a bikini lekerülne rólam, nem hazudok, ezt érezheti is, csak ne mosolyogna így, komolyan, annyira végtelenül szemtelen, hogy arra szavak sincsenek. - Ethan… vedd el a kezed a bikinim madzagjáról, de nyomban! Csattanok fel végül, meg ne merje tenni, az istenekre, mert itt menten szénné égek. Mármint, mégis mit gondol? Semmiféle ilyen tapasztalatom nincsen, majd pont azt akarom, hogy levetkőztessen a tóban… hát persze. Azt hiszem, ezt az oldalát annyira nem kedvelem, bár tudom, hogy én voltam a béna, és tettem olyat, amit magamtól sosem tettem volna, de attól még reagálhatott volna másként is, nyilván nem szórakozna ilyen jól rajtam, mint most, de akkor is… Nyüssz.
Néha tényleg nem értem a nőket. Miért jó nekik az, ha hazudnak, ha feltesznek olyan kérdéseket, amelyekre tökéletesen tudják ők is a választ? Fejet csóválok kissé, miközben a szép szemekbe nézek, majd ez után kócolom össze a barna tincseket. - Gondolkozz el rajta szépségem, és rájössz! – nem fogom tovább ragozni, mivel mindketten tudjuk, hogy felesleges lenne erre bármit is válaszolnom, de ha tényleg nem tudja, az már az ő problémája, talán majd más felnyitja a szemét idővel. Kis időre elválnak útjaink, majd amikor már én is fürdőnadrágban vagyok, na meg a labda is hozzám kerül, megindulhatunk végre a tópartra. Szép idő van, remélhetőleg a víz is kellemesen meleg lesz és jól fogjuk érezni magunkat a délután egy részében, amit együtt töltünk. Optimista vagyok, szóval csak nem lesz majd itt probléma. Na jó, egy biztosan van, hogy felköti a haját. Szebb az nélkül, én is tudatom vele, őt mégse érdekli… makacs nőszemély, ahj. - Úgyis kiesik majd a hajadból, általában így szokott lenni. – vállat vonok és ennyiben is hagyom ezt a témát. Majd ha elveszti a hajgumit, rájön ő is arra, hogy igazat mondtam, addig pedig felfoghatja a haját, de ha én úgy akarom, ígyis-úgyis ki fogja engedni a gyönyörű hajzuhatagot, annak szabadon kell lennie, így van ez rendjén. A vetkőzés végül kezdetét veszi és nemsokára barna szemeimmel gyönyörködhetek Sylvie csodálatos testében. Szépen végigmustrálom őt, hiszen nem bánja, sőt, szerintem élvezi is, hogy így megnézem magamnak, és ha már megindulunk a vízhez, azt se állom meg, hogy fenekére rá ne üssek egy aprót, ez után pedig nevetve dobom be magam a hűvös hullámok közé. Nincs kedvem rögtön magányos úszkálásba kezdeni, így egy apró meglepetésbe kezdek bele, tehát a víz alá merülök, majd nemsokára a nyakamba kapom a másikat, akinek láthatóan ez nincs ellenére. Pedig akadnak ám lányok, akik nem csípik az ilyesmit, félelmet éreznek vagy bármi mást, de szerencsére ilyesmiről most nincs szó. - Ejj, szóval sajnálnád tőlem? Hát milyen kis irigy dög vagy. – kuncogok fel játékosan, majd nemsokára jöhet is a landolás, bele a vízbe, háttal neki, és menet közben azért eleresztem a lányt is, hogy véletlenül se üssük meg egymást, az nem lenne valami kellemes. Arra viszont nem számítok, hogy a vízbe érést követően a nadrágom jóval lejjebb vándorol, mint kellene. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy Sylvie ezt hogy hozta össze, de az tuti biztos, hogy mindenem megmutatkozik, tehát formás hátsómat is látnák a partról, ha lenne ott valaki. Mák, hogy különcködünk jelenleg… bár, talán még rajongóim is lehetnének. Hmm, lehet mégse olyan nagy mák, a fenébe. - Kapaszkodnod kellett valamibe? És nem volt elég a kezem vagy a vállam, neked a nadrágomat kellett lehúznod? Ejj, te tényleg rossz kislány vagy, ez a visszafogott viselkedés csak egy álca, ugye? – meg is indulok felé, miután már a nadrág újból a helyén van és menet közben azért hallhatja ám kérdésemet, hogy tetszett-e neki az, amit látott. Meg se hallotta? Dehogynem! - Szerintem pedig nagyon is meghallottad. Ne akarj már itt szégyenlősködni nekem. – nem engedem el, nem hagyom, hogy megforduljon, mivel két kezemmel pillanatok alatt kapom el vékony derekát és húzom magamhoz, szorosan annyira, hogy testünk is összeérjen, tehát erős mellkasomra kerülhessenek azok a formás mellek, amelyekre azért vetek egy pillantást is lefelé. Szórakozom vele, mivel tudom, hogy igazat mond, tisztában vagyok zavarával, de ha már ő így játszott, akkor folytassuk kicsit. - Tudod, ha már te vetkőztettél, igazán megtehetném én is. – bal kezemmel továbbra is magamhoz közel tartom, míg jobbom megindul lassan felfelé a gerince mentén, majd a bikinifelső madzagjával kezd el játszadozni. Hmm, vajon szétszedjem vagy hagyjam úgy? – Mit gondolsz Sylvie? Megmutatod nekem a bájaid vagy nem szeretnéd? – a mosolyom levakarhatatlan, amivel szemeit fürkészem, miközben még feljebb csúszik kezem, így pedig a nyakánál lévő kis csomóhoz érek, hiszen ha felülről oldom el az anyagot, akkor biztosan mindent látni fogok, utána jöhet esetleg az alsó. De nem, egyelőre még nem teszek semmit, még csak várom a reakcióját.
A kijelentésére felhorkanok, azt már tudom, hogy nem hazudhatok előtte, mert valahogy rájön, viszont egy visszakérdezéssel talán kiküszöbölhetem a problémát. - Neked? Már miért akarnék neked tetszeni? Nem vagyok benne biztos, hogy jelen esetben nyerő lenne az őszinteség, így is épp eléggé nyeregben érzi magát szerintem. Ettől függetlenül úgy sejtem, úgysem tudom kiverni a fejéből eme elképzelését, de hát ez van. Azt hiszem, sosem az lesz a legnagyobb problémám, hogy egy pasi tudja rólam, hogy tetszik. Annak nem örülök, hogy már azzal is tisztában van, hogy csikis vagyok, de mindegy, csak van neki is valami gyengepontja, majd megtalálom, remélem legalábbis. Amíg várakozok, erőteljesen arra koncentrálok, hogy ne jusson el hozzám senkinek az érzelmi problémája, de sajnos nem megy olyan jól, mint szeretném. Ettől függetlenül még mindig jobb, mint általában, kicsit mintha fejlődtem volna mostanában, de szerintem addig nem lesz átütő eredmény, amíg nem gyakorlok rendesen, azaz nem nyúlkálok bele másokba érzelmileg. Valószínűleg emiatt rekedtem meg ezen a szinten, de túlságosan félek megpróbálni. - Megyek már, megyek már, nem látod? Öltök rá nyelvet, és már lépkedek is mellette, próbálok nem a múltkori esetre gondolni, de valljuk be, elég nehéz kiverni a fejemből azt a látványt, elég sokszor arra eszmélek, hogy már megint ott van előttem a kép, és ez annyira nem fair. Mintha valami kiéhezett nőstényördög lennék, pedig fogalmam sincs róla, milyen is az. Jó, ez hazugság, éreztem már mások felől azt a sanyargató vágyat, aminek a beteljesületlenségétől legszívesebben a falat kaparná az ember lánya. - Hát, bocs, de tényleg nagyon zavaró. Vonok vállat, annyira azért nem akarok tetszeni, hogy kibontott hajjal úszkáljak, szerintem abszolút nem praktikus. Mondjuk, nagyjából két percenként kell felkötni a vízben, de ez már egy másik kérdés. Pár pillanat múlva már azt sem ítélem olyan zavarónak, hogy mustrálgat, talán egy idő után meg fogom szokni. Biztos eddig is megnéztek fürdőruhában, csak nem szúrtam ki, mert nem igazán érdekeltek az ilyen dolgok. Eztán szerintem sokkal jobban fogok erre figyelni. - Neeeem, dehogy, te egy szent vagy. Nevetem el végül magam, aztán persze én is megnézem magamnak, amíg a víz felé szalad, de amint beért, már én is elindulok. Utána rögtön a nyakába is kap, tudom én, hogy könnyű vagyok, de nem azért, mert állandóan fogyózok, sőt, sosem szoktam, egyszerűen szerencsés alkat vagyok, akármennyit ehetek, nem látszik meg rajtam, amiért felettébb hálás vagyok a sorsnak, mert imádok enni. Főleg fagyit. Meg sültkrumplit, meg még ezernyi más dolgot, de túlságosan hosszú lenne ez a lista. - Hahh, a fagyim szent és sérthetetlen, de talán egyszer majd megkínállak. A dézsmálás az nem fog menni, utálom, ha belemásznak abba, ami az enyém. Az persze más, ha én adok belőle, de azt az esetemben határozottan jobb kivárni. Azt meg inkább hagyjuk, hogy ha a fagyimból eszegetne, akkor már a szobánkon belül lenne, az meg szerintem egészen „életveszélyes” helyzet lenne egy ilyen pasival. A vízben való bohóckodás nekem is bejön, meg úgy mindenféle bohóckodás, csak sajnos ritkán teszem, sokszor telepedik rá a hangulatomra a képességem. Az fel sem tűnik, hogy a combomon a keze, lévén eme élethelyzetben ez tökre természetes. Nevetve össze is borzolom a haját még a dőlés előtt. Utána azonban megint olyasmit művelek, amitől minimum egy hétig fogom a fejem a falba verni. Hát én komolyan nem hiszem el, mekkora szerencsétlenség vagyok. Az egyszer biztos, hogy sikerült visszaadnom neki a fenékre csapkodást, bár abszolút nem így terveztem, sehogyan sem terveztem egyelőre, de ha már így alakult hát ez van. Megint éghetek, mint a rongy. Az ember azt hihetné, hogy én ezt gyakorlom. Azonban nem látok sok mindent, mert amint észlelem a problémát, már kapom is el a tekintetem. - Mi volt? Mi volt? Kérlek, az volt, hogy túl sok vizet nyeltem, és megijedtem, kapaszkodnom kellett valamiben. Nézek tüntetőleg az ég felé, még véletlenül se hihesse azt, hogy direkt csináltam, mert egyáltalán nem. Gondolja, hogy a múltkori után máris gatya nélkül akarom látni? Te jó, ég, dehogy, szerintem egy olyan élethelyzetben egyszerűen megsemmisülnék, abszolút nem tudom az ilyen dolgokat kezelni. Teljesen idiótának, meg szerencsétlennek érzem magam, kész szerencse, hogy sírós az nem vagyok, máskülönben most tuti elindulnának a könnyeim. - Ethan… ezt a kérdést meg sem hallottam. Sápadok le, de amúgy sem tudnék válaszolni erre a kérdésre, mert nem néztem meg, ám ha megtettem volna, jó eséllyel akkor sem tudnám eldönteni, lévén nincs összehasonlítási alapom. Viszont hála a magasságosnak most nincs olyan állapotban a szóban forgó testrész, hogy még rosszabbul érezzem magam. Sóhajtok egy nagyot, majd úgy döntök, megpróbálok nem tudomást venni erről a felettébb kínos szituációról, mert akkor megint el kéne futnom, de jelenleg rendkívül jól esik a pancsolás a vízben. Szóval hátat fordítok neki, és belevetem magam a vízbe, hogy lecsillapítva magam egy kis ideig a víz alatt ússzak. Pillanatokon belül feltűnik, hogy valahol elhagytam a hajgumim, de most tutira nem fogok visszaúszni, hogy megkeressem…
Milyen szomorú, hogy Sylvie nem óhajtja elárulni nekem azt, hogy kinek akar tetszeni és bár egy sablonos, de egyben mégis poénos választ mond nekem, én mégse hagyom ennyiben. Pedig az lenne a helyes, tudom én jól, de mióta is cselekszem feltétlenül helyes dolgokat? Lassan előre nyúlok, majd végigsimítok a szép arcon, egészen le a lány álláig, amelyet kissé feljebb emelek, hogy tökéletesen a szemeibe tudjon nézni ezek után. - Szerintem nekem akarsz tetszeni. – lehet, hogy egy „is” szó még elfért volna a mondatban, de ez most már nem számít. Eleresztem, hiszen nem szeretném a végtelenségig zavarba hozni a kicsikét, majd ez után jön az apró csípés, mely számára inkább csikizésként hat. Most már tudom, hogy erre érzékeny és ezek szerint minden egyes találkozásunkkor felfedezek valamit. Igazán élvezetes. - Meglehet. – biccentek egy aprót, mivel nem tagadom le az egyértelműt, de egyelőre most nem tervezek újabb támadást ellene, inkább kis időre magára hagyom, hogy én is átöltözhessek. A múltkoriból kiindulva igazán zavarba lenne, ha ismét csak egy boxerben láthatna, így most a rövidnadrágnak hála talán nem lesz hasonló probléma. Egy lasztit is hozok, hiszen játszani mindig jó, de ahogy érzékelem, Sylvie mintha máshol járna néhány másodpercig, mivel a labda csak úgy lapattan róla, ő neki pedig ez után tűnik csak fel érkezésem. - Oh, értem. De akkor most ne bambulj tovább, mert ideje indulni. – mosolygok rá kedvesen és meg tudom érteni szavait, hiszen a múltkor elég sokat mesélt a képességéről. A tó nincs messze, így hamar meg is érkezünk, majd kissé távolabb vonulunk a többi embertől és nemsokára vetkőzésbe kezdünk. Kissé szomorú a tény, hogy Sylvie felköti a haját, de ha neki úgy kényelmesebb, akkor igazán nem szólhatok bele… - Ahogy érzed. – vállat vonok, majd meg is szabadulok a felesleges ingtől és papucstól, ez után pedig már csak egy gatyában állok előtte és figyelem meg, ahogy rajta is nemsokára már csak egy bikini marad. Nem érdekel, hogy miféle gondolatok járhatnak az okos kis buksijában, én végignézek rajta, mivel ő teszi ezt számomra megengedhetővé azzal, hogy így levetkőzik és ennyire szexi. Ha nem akarná, hogy így lássam, a séta mellett döntött volna, de nem tette, én pedig miután felmértem mindent, megállapítva, hogy tényleg tökéletes ez a tünemény, megindulok a víz felé, de menet közben azért némi fenékpaskolást kap. Nem érzem pofátlannak magam, de azért jót nevetek, amikor látom, hogyan tátog, szinte szavakat se találna. - Na ne nézz így, nem tettem semmi rosszat! – vigyorgok még felé, majd ahogy a vízbe érek, nemsokára el is merülök, türelmesen várva, hogy Sylvie is csatlakozzon hozzám, majd amikor ez megtörténik, úgy úszom alá, kapom el lábait és emelkedem ki vele együtt a vízből. Viszont meglepően könnyű a másik, de remélem, hogy ő nem olyan, mint sok másik csaj, akik a jó alakjuk megtartása végett nem képesek normálisan táplálkozni. - Hmm, fagyit? Én is imádom az édességeket. Egyszer talán megdézsmálom a készletedet. – pillantok fel rá, miközben ő a homlokomba kapaszkodik, majd ez után jöhet a nagy terv, mely szerint el kellene dőlnünk. Szeretek bohóckodni a vízben, ahogy nézem, Sylvie pedig vevő rá. Nem érzem úgy, hogy zavarná, hogy jelenleg a combját fogom, mivel nem letapizni akarom kivételesen, hanem csak játszani vele együtt. A hátrafelé dőlés tehát megkezdődik, én pedig nemsokára elengedem a másikat, hogy nyugodtan a felszínre tudjon jönni, de amikor kapálózni kezd a víz alatt és még nadrágomat is lejjebb rántja, nagyjából a térdemig – tovább nem jön az anyag -, kissé meglepődöm, de az első dolgom nekem is az, hogy a felszínre emelkedjek. Kiadok magamból némi vizet, majd ez után nézek a másikra hitetlenkedve, majd le magamhoz és hát ha a lány szemei nem csalnak, akkor meg is láthatja odalent meztelen férfiasságom, amelyre most húzom fel az anyagot. - Ez meg mi volt? Eddig nem úgy jött le, mintha annyira meztelenkedni akarnál velem. – vonom fel kissé szemöldököm és kérem finoman számon. Nem vagyok szégyenlős, de őszintén meglepett ez a tette, hiszen ekkora vízben nem fog megfulladni, nem értem a parázás okát. De ha már így alakult… - Tetszett, amit láttál? – véleményem szerint valamennyire bizonyára megnézett odalent, még akkor is, hogyha a víztől tökéletesen minden nem látszott. Viszont, ha eddig még nem csókolták meg, akkor sejtéseim szerint még meztelen férfit se volt szerencséje látni.
- Ha elárulnám, meg kellene, hogy öljelek. Érkezik a rendkívül sablonos válasz, de nem gondolhatta, hogy el fogom mondani, pláne azért, mert mondjuk neki pont szeretnék tetszeni, és kicsit ciki lenne ezt így kijelenteni. Vagy esetleg azt gondolná miatta, hogy zöld utat kapott, pedig ott azért még nagyon nem tartunk. Nem nagyon tartunk sehol, én konkrétan visszafelé haladtam eddig, szóval puff neki. - Gondolom, ezt még galád módon fel fogod használni ellenem. Állapítom meg, nyilván fölöslegesen, mert tök egyértelmű, másként nem jegyezte volna meg. Sebaj, csak van gyenge pontja neki is, előbb-utóbb meg fogom találni, s akkor lesz mivel cserébe ”terrorizálnom”. Abban a tekintetben meg, hogy mit lehet még a fürdésen csinálni a tóban, nekem nincsen semmiféle elgondolásom, ilyen oldalról megközelítve igazán romlatlan virágszál vagyok. Ha megemlítené, akkor persze elég hamar leesne a tantusz, de így nem jut eszembe semmi nem fürdéssel kapcsolatos tevékenység. - De, szoktam néha, mikor koncentrálok, tudod… túlságosan messze voltál. Lehet, hogy ezzel adom alá a lovat az ő olvasatában, és persze, valahol ott bujkál bennem a kisördög, de leginkább valóban arra gondolok, hogy távoztával megint koncentrálnom kellett arra, hogy ne érezzem minden elhaladó legégbekiáltóbb érzelmét. - Igenis, uram! Eresztem le nevetve a kezem végül, aztán már irány is a part, amit alig várok, imádom a vizet, a meleget, a nyarat, teljesen fel tudok töltődni ilyenkor. Igaz, többnyire egyedül kell lennem hozzá, de ma nincs erre szükség, ami hihetetlenül jól esik. - Tudom, de szerintem csöppet sem vonzó az arcomra tapadó nedves hajtömegem, szóval marad ez a megoldás. Öltök nyelvet, és igyekszem nem tudomást venni arról, miként néz végig rajta igencsak alaposan, és őrjítően lassan. Komolyan, már megint olyan érzésem van, hogy fel akar falni. Ez már mindig így marad? Vagy ha úgy alakul, hogy kap belőlem kóstolót, akkor már nem fogok ilyen finom falatnak tűnni, és másként nézne rám? Erre azért meglehetősen kíváncsi vagyok. Ez a pasi… tényleg maga a sátán, komolyan, hát volt bőr a képén ráverni a fenekemre? Pár pillanatig csak tátogok, mint hal a szatyorban, tuti biztos, hogy ma is lesz mit elfüstölögnöm Niquenek, röhöghet majd rajtam egy isteneset, mert az elbujdosásom megér pár elkuncogott könnycseppet. Cserébe akkor már megnézem magamnak én is jól, már ami a hátsó fertályokat illeti, és csak akkor indulok el, ha már a vízben van, s azon gondolkodom, vajon mivel viszonozzam a felettébb illetlen mozdulatot. Azt viszont nem mondhatnám, hogy hagy kétséget a felől, hogy milyen irányba mozdulna el velem szívesen. Barátok nem leszünk, az tuti. Én is bevágódom a vízbe, és hirtelen nem is találom a szőke üstökét, de aztán meglátom a víz alatt, hogy felém úszik. Elnevetem magam, mikor a lábaimhoz ér, ám az már határozottan meglep, amikor kiemelkedek a vízből, és a vállain ülök. Jobb híján a homlokát tapizom le kapaszkodó gyanánt, jobb, mintha a hajába csimpaszkodnék. Tovább kuncogok, és igyekszem megtartani az egyensúlyom. - Nem, fénnyel táplálkozom. Vágom rá rögtön jókedvűen, de persze aztán folytatom is, mert azért ez természetesen nem igaz. - Szerintem lesápadnál, ha tudnád mennyi fagyit vagyok képes megenni, egyszerűen gondolom gyors az anyagcserém… Vonom meg a vállam, aztán megkérdezi, hogy felkészültem-e, természetesen visszakérdezek, hogy mire, de elég hamar rájövök, hogy hamarjában a vízben fogok landolni, a hullámok összecsapnak a fejem felett, és bár tudok úszni, azért kicsit megriadok attól, hogy nyelek egy kis vizet. Ösztönösen kapok bármi után, amiben megkapaszkodhatnék, hogy kiverekedjem a felszínre magam, és az első, ami a kezembe akad, az pechemre nem más, mint Ethan fürdőnadrágja, amit csinos mozdulattal le is rántok némileg. Pillanatok múlva már bukkanok is elő, de még nem igazán tudatosult bennem, hogy mit is műveltem.
Nem bántam volna, hogyha esetleg egy kicsit várnom kell, amíg Sylvie elkészül, de az biztos, hogy így még szerencsésebb a dolog, hogy már alapban van rajta bikini. A nők lassan készülődnek, ez köztudott és mint hallom, ez a szépség is beismeri a dolgot. - És te kinek akarsz mostanság tetszeni? Minden srácnak vagy van kimondott kiválasztottad is? – kérdezek rá kíváncsian, és bár azt tudom, hogy nincs pasija, ettől függetlenül azt nem tudhatom, hogy más sincs-e neki képben. Velem igaz aranyos volt, de ez semmit se jelent… - Egyébként igen, általában megéri várni. – felelek még neki azért erre is, majd ez után jön az aprócska csípés, amely inkább csikizésnek tűnik a másik felől, de az biztos, hogy megérdemelte. A múltkori nem volt túl szép tőle, bár a végére egyáltalán nem bántam a dolgot, csak azt, hogy olyan hamar elmenekült előlem. Szép látvány volt, igazán maradhatott volna még. - Oh, ezek szerint csiklandós vagy, ezt jó tudni, megjegyeztem! – kacsintok rá játékosan, a további szavait pedig nem veszem fel. Igen, azt is szoktak egy tóban, de oly sok minden mást is lehet még csinálni, de inkább most befogom, még mielőtt Sylvie meggondolja magát és mégis inkább eltűnik, amíg én átöltözöm. Tetszik benne, hogy ilyen kis poénos alkat, hogy nem tartja magában a gondolatait, így én is még inkább vágyom az ő társaságában, mert valamiért úgy érzem, hogy mellette el tudok majd lazulni, nem kell azon problémáznom, hogy megfelelően viselkedem-e. Aztán ha mégis, akkor az majd idővel kiderül. Néhány percig vagyok csak távol, az érkezésemet pedig a lány egy labda ütközésével érzékelheti, amely le is pattan róla. Ennyit a jó reflexekből. - Csak nem elbambultál? – vigyorgok rá, majd felkapom a labdát és egy jót nevetek azon, hogy haptákba vágja magát. – Pihenj, közlegény! – meg is piszkálom kissé a haját, de ez után már nem húzom az időt, minél előbb szeretnék kijutni már végre a partra és elmerülni a hűvös vízbe. Rég fürödtem már ott kint, tehát most már itt lesz az ideje az ismétlésnek. Követem a lányt a tó azon részére, ahol meg kíván majd mártózni és bár látom, hogy mások is vannak kint, én se óhajtok most odamenni hozzájuk. Sylvie-vel jöttem, vele fogok maradni, amíg úgy látjuk jónak. Miután megvan a hely, ledobom a vállamról a törölközőmet és szépen ki is terítem azt a puha fűre, ez után pedig kibújok papucsomból és az ingemet is pillanatok alatt dobom le magamról, hogy ez után teljes figyelmemet élvezhesse ez a szépség, aki már meg is kezdi a vetkőzést, de előbb még a hajával bíbelődik. - Kibontva jobban áll. – jegyzem is meg, majd türelmesen megvárom, amíg a lányon már csak egy bikini marad. Lustán hordozom végig rajta tekintetem, egy picikét se sietve el a dolgot és most, hogy ennyire kevés szerelésben látom, még jobban tetszik, mint aznap, amikor a szökőkútnál voltunk. Csodálatos teste van, mert bár még fejlődésben van, mégis, már most egy kész nőt látok magam előtt. El is mosolyodom, miközben formás melleit figyelgetem, majd lapos pocakját, de aztán végül felnézek szemeibe is, nem akarok túlzásba esni. - Persze! – lépek mellé, majd megpaskolom hátsóját és már a labdával együtt futásnak eredek, be a vízbe. A lasztit viszont még eleinte a part közelében hagyom, előbb kiúsznám magamat, majd utána jöhet a szórakozás. Amikor viszont Sylvie is a vízbe kerül, hirtelen gondolom meg magam, majd jókedvűen merülök el a vízbe és a víz alatt közelítem meg a leányzót, kapom el lábait is játékosan és a következő pillanatba már azt veheti észre a kicsike, hogy kiemelkedik a vízből, mivel a nyakamba ültetem és ahogy az én szőke fejem is végre a levegőre kerül, nagy levegőt veszek. - Iszonyatosan könnyű vagy. Eszel te rendesen? – pillantok fel rá, már amennyire ebből a pózból ez lehetséges, de kezeimmel biztosan tartom. – Felkészültél? – hogy mire? Amint felel, már érezheti is, hogy hátrafelé kezdek el dőlni, méghozzá vele együtt, így szépen be is csapódunk a vízbe, hogy most már én nélkülem jöhessen fel újból a felszínre, ahogy én is, de a vigyorom most már levakarhatatlan.
- Elég meglepő lenne, ha úgy néznél a saját nemedre... Állapítom meg, nem is feltételeztem róla ilyesmit, nyilván akkor nem indult volna be rám a szökőkútnál. Nem is hinném el, ha azt hinné, ő inkább a saját csapatában játszik. Mindenesetre, maradhatunk annyiban, hogy én sem tudom, mint ahogy nagyon sok mindent még nem magammal kapcsolatban. Viszont a közelében figyelhetek arra is, hogy én mit érzek, és akkor talán többre jutok, nem befolyásol semmi más, csak én vagyok, s milyen jó is így. - Mi lányok már csak ilyenek vagyunk, de tudod, mindez csak azért van, hogy tetszünk nektek, fiúknak. Remélem, ezért cserébe megéri az a kis várakozás. Én a magam részéről elég hiú tudok lenni, és bár nincs semmi tapasztalatom a pasizás terén, de attól még szeretek jól kinézni, és általában nincs is hiba a dologban. Persze, nálam még nem játszik, hogy kifejezetten valakinek szeretnék tetszeni, de eljöhet az az idő is. - Jaj… nenenene… Ugrok meg nevetve, jó eséllyel ez még nem jött át a múltkor, szerencsémre, de iszonyatosan csikis vagyok, jó, nem mindenhol, de az oldalamon, és a talpamon rettentően. Vajon hogy csinálja, hogy minden gyenge pontomat megtalálja? - Nyilván, de egy tóban fürödni szokás, fürdőruhában. Nyomom meg az utolsó szót, elvégre, mindketten tudjuk, hogy is festettem vizes felsőben. Na olyan kínban most tutira nem leszek, a fürdőruhám semennyire sem átlátszó. Az meg abszolút nem fog zavarni, ha bevág a vízbe, nem egy kényes királylány vagyok, aki sikító frászt kap az ilyesmitől. - Oké, megpróbálom nem elhagyni magamat. Viccelem el a dolgot, bár valahol sejtem, hogy miért mondja, de nem kell aggódnia, mert ezúttal tényleg nem megyek sehová. Ha már megdumáltuk, hogy lemegyünk a tóhoz, és ismerkedünk, nem leszek tahó. Meg aztán, így felöltözve még nincs okom menekülni, arra meg inkább nem gondolok, hogy mindjárt fürdő nadrágban lesz. Várakozom, sejtésem szerint nem kell majd sokat, hiszen pasiból van, ők nem gondolják túl a készülődést. A labda érkezése mondjuk meglep, így sután pattan le a vállamról, de nem olyan nagy az ütése, hogy egy kicsit is fájjon. Viszont így megint el kell kapni, bár Ethannak ez nem hiszem, hogy gondot okozna. - Nem tudtam, hogy háborúba megyünk, de legyen. Vágom magam haptákba viccesen, még szalutálok is, nem vagyok én ellenére az aktív életmódnak, szóval jöhet az a labdázás is. A hajam buzerálása most kivételesen nem érdekel, elvégre úszni megyünk, más esetben tutira kapna a fejére, mert amúgy nem szeretem, ha a hajammal szórakoznak, miután fáradtságos munkámba került viselhetővé varázsolni. Részemről már indulhatunk is a partra, szerencsére nincs messze, s keresek is egy olyan helyet, ahol nincs túl nagy zsúfoltság, mert ha már vele jöttem, akkor nem mással, illetve másokkal szeretnék foglalkozni. Remélem, ez fordítva sincs másként, és nem áll le bratyizni senkivel. Végül ledobom a táskám, kipakolom belőle a törülközőmet, meg egy hajgumit is kikapok, amivel gyorsan egy kontyot kreálok hosszú hajzatomból. Tutira vizes lesz, de szerintem nagyon zavaró, ha mindenfelé az arcomra ragadva ott virítanak a hajszálaim. Ha ezzel megvagyok, akkor már veszem is le a többi ruhámat, és pakolom be a táskámba, szóval hamarosan már bikiniben virítok, és igyekszem nem gondolni arra, hogy miként is festhetek így mondjuk pont Ethan szemében. Vizesen ugyan már látott, de azért akkor bőven több anyag volt rajtam. - Mehetünk? Fordulok felé végül mosolyogva, azt mantrázgatva magamban, hogy ne bámuljam meg megint a felső testét, mert akkor nem lennék különb valami kanos pasinál… Mindenesetre, ha igen a válasz, már indulok is a tó felé, hogy hamarosan már nyakig legyek benne, egyrészt, nem vagyok az a fajta, aki sikongatna, hogy jaj hideg, nem akarom, másrészt így legalább csak a fejem látszik ki belőlem.
Kezdőlap 
by 
//