Kanadai vadon

Borzalmas düh feszítette a belsejét. Egyedül vért kívánt, ölni akart és célpontja igazából nem a lány volt, Ő csak egy bábú, egy jelentéktelen személy aki az idegen férfi oldalán áll, arra viszont jó, hogy vele megszerezze amit akar, és az nem más, mint farkasainak gyilkosa, élve vagy holtan.
Hatalmas farkas alakjába bújt, mérete akár egy medvéé, vérengző természete akár egy rozsomáké, és ereje akár egy csapat farkasé. Dühe teljesen átvette az irányítást elméje fölött. Szeme előtt csak farkasainak teteme lebegett, családja elhullása és mind értelmetlenül, hisz az idegen még mindig talpon van és ereje teljében. Lassan kezdett körözni a két betolakodó körül, minden figyelmét a férfinak szentelte, úgy tett mintha a kizárólagos és egyetlen célpontja csak Ő volna és az utolsó pillanatban támadta meg a lányt. Termete könnyen maga alá gyűrte a törékeny testet, karmai élesek akár a borotva penge. Fogai hegyesek és bármit képesek cafatokra tépni. mancsai fogva tartották a lányt. Sebezhető torkán pihentek. Érezte Federico ahogy a férfi erejét beveti ellene, de Őt nem viselte meg annyira, mint egyszerű farkasait. Átalakulása fájdalom nélkül valósult meg. Mancsai kezekké alakultak, de szorítása nem enyhült, ereje megmaradt. Nem tervezte megölni a lányt, de ha a szükség úgy kívánja akkor egy áldozat elenyésző a cél eléréséért. Neki csak a férfi kell, rajta akar bosszút állni, a lány is ölt, de kevesebb számban végzett családjával, mint a mutáns férfi. Kiadja az ultimátumot a betolakodónak, döntenie kell, hogy vagy megadja magát vagy meghal a lány. Ha kicsit is érdekli a fiatal teremtés élete akkor feladja a küzdelmet, ha nem hát akkor végig nézi a halálát. Bármit is próbálna tenni azzal is csak a végét hozná el a lánynak sokkal hamarabb, mint ha nem tenne semmit.
Federico figyelmét a lányra összpontosítja, két karjában forróságot kezd érezni. Lassan hólyagozni kezdenek karjai mintha forró olajba mártogatná. Arcizmai megfeszülnek, de nem ereszti a lányt, ha megtenné akkor azonnal elveszítené előnyét és a küzdelem eldőlne. A fájdalmat megtanulta eltűrni. Az első átváltozásai fájdalommal jártak, megtanulta eltűrni, elviselni. Még szorosabban kulcsolódnak a fiatal lány nyakára kezei. az égés ellenére nem engedett a szorításból. Gyógyulása gyorsabb lefolyású, mint egy átlagos embernek így a hólyagos sérülések lassan, de kezdenek felszívódni bár helyükre újabbak keletkeznek.
Arcán egy apró vigyor jelenik meg mikor a férfi sajnálatát fejezi ki.
-Hát ez humoros, maga igazán jó komikus lenne. Sajnálja? na ne mondja, ez igazán érdekes, tudtommal maga végezte ki a társaimat! - Hangja a mondat végére dühös vicsorgásba váltott és előző nyugodt viselkedése eltűnt. A következő ajánlatra már jobban odafigyelt.
-Szóval ha nem fojtom meg a saját vérében a csinos kis vöröset akkor megadja magát? Honnan veszi, hogy egyedül csak Ön kell nekem? De rendben van, nekem így is megfelel. Ám nem tudom mi a garancia rá, hogy amint elengedem nem fordul ellenem. - Állatias vigyora szétterült az arcán, a lány próbálkozásai semmit sem értek.
-Álljátok körbe társaink gyilkosát! - Üzent a megmaradt farkasoknak akik vicsorogva állták bilincsbe zárva a férfit.
-A lány eljön velünk, de mivel maga is tett engedményt így én is teszek, biztosítom a saját és társaim életét, a lánynak nem esik bántódása, de magam mellett fogom tartani. Szerintem épp elég könyörületes vagyok. Ha már úgy gondolom, hogy megbízhatok az ön nekem tett ígéretében akkor szabadon engedem. - Fejezte be mondanivalóját majd egy utolsó üzenetet küldött az erdőben rejtőző farkasoknak, parancsba adta, hogy azzal a vadásszal végezzenek még az este beállta előtt.
-Induljunk barátaim!

(18+ Erőszak)
Jürgen hatalma teljében állt, lábát megvetve a hideg aszfalton, már érezve a győzelem örömét az ereiben, amikor az ütközet sorsa megfordult. Egy különösen nagydarab, mondhatni természetellenes fenevad rontott elő, a bokrok pedig recsegve-ropogva engedtek, ahogy keresztültört rajtuk. Sötét bunda fedte hatalmas testét, melynek körvonalát dagadó izmok tették robosztussá. Acsargó fogakkal kezdett körözni körülöttük, fehéren villogó agyarai világítottaz az éjszakában, ahogy a lángoló roncsok előtt elhaladva hosszú árnyékot vetett a hideg talajra. Az út aszfaltján kopogtak a karmai, ahogy méretéhez képest kecsesen és folyékonyan lépdelt. Jürgen felemelte a jobbját. Egy pillanatnál nem várt tovább. Tudta, hogy megnövekedett képessége távolba hat és így lépéselőnyben van még pár másodpercig. Akaratát megfeszítve belobbantotta az erejét. Tudatának tapintása alatt az életerő szivárogni kezdett a hatalmas farkasból, ugyanolyan, mély bordó, halványan fénylő csíkban szivárogva a bundájána szálain keresztül. A fenevad ekkor azonban támadott. Jürgen jobb lábát hátravetette, és mélyebbre ereszkedett, hogy ék alakú védekező pozícióban fogja a becsapódást.

Ám meglepetésére nem érte el az állat - Hanem a lányra vetődött. A vörös hajú idegen hátracsuklott a ragadozó súlya alatt, aki ebben a pillanatban, mielőtt bármelyikük léphetett volna, elkezdett átalakulni... A sötét szőr visszahúzódott, fakó, hosszú tagokká alakultak a lábak, a mancsok kezekké... Emberi kezekké.
Az átalakulás Jürgent is kiütötte a másik testéből, a mozgó tagok között szétesett képességének koncentráltsága és a vörös életfonál megszakadt. Megrökönyödésére ugyanazt a furcsa férfit látta maga előtt, aki rájuk kiabált, amikor először megtámadták az állatok.
-Most szépen feladod magad, ha támadnál, a lány azonnal meghal.
Lehetetlen gyorsasággal fonódtak Jürgen bajtársának nyakára a férfi hosszú, erős ujjai.
Az északi a szemébe nézett. Ugyanez az alak ott volt a farkasokkal legelőször is. Mit is mondott? Farkasok gyilkosa? Alakváltó mutáns... Persze. Ő lesz az az anomália, amit keresek. Jürgen körbepillantott. Az farkasok mozdulatlan testei sötét körvonalakként emelkedtek ki a tűz fényénél a talajból. Elszórva, megtörten hevertek a félelmetes állatok. A távolban vonyítás hallatszott, és messzebbről egy másik halkabban válaszolt. Ez egy nagyobb falka része. Aminek ez az őrült... A vezére?
A férfi jobb kezét lassan felemelte és aa másiknak szegezte. Mélyen a szemébe fúrta a pillantását, jelek után kutatva. Egy darabig szembenéztek egymással, rendíthetetlenül. Az északi érzett mélyen némi haragot, bosszúságot... De tiszteletet is. Egy hozzá hasonlóan erős, krakteres harcossal állt szemben. A másik szemei sötétek voltak, pillantásában nem volt kegyelem, inkább egyfajta vadság és hatalomvágy.
Talán el tudom kezdeni kiszívni az erejét időben... Talán. Jürgen ellenfele kezeire pillantott. Keményen és biztosan kulcsolódtak a lány nyakára. De sehogy sem tudom kiütni, mielőtt be tudná törni a lány gégéjét. Pillantását modt oldalra fordította. Két farkas között ott feküdt a földön .38-asa. Elérhetetlenül messze, hat-nyolc méterre. Ám veszett fejsze nyele volt, értelmetlen is lett volna eljutni odáig, mert a tár üres volt. Egyedül képességére hagyatkozhatott. Mi van, ha... Megrohamozom? Akkor át kell változzon farkassá és el kell engedje a lányt. A férfi lepillantott a földre. Elsodródtak egymás mellől, volt köztük legalább négy méter. Akkor is be tudja törni a lány torkát vagy már farkasalakban átszakít egy artériát és elvérzik. A férfi összeráncolta szemöldökét. Tenyerét nem engedte le, hanem úgy tartotta fenyegetően az alakváltó agresszor felé, mintha puska volna. Esetleg azonnal gyógyítani kezdhetném. Ha betöri a gégéjét, akkor maximum fél perc alatt helyrerakhatom. A megnövekedett képességemmel... De mi van, ha nem megy? Még nem ismered teljesen, mire vagy már képes, öregem. És mi van, ha megfullad? Mi van, ha egy elszaakdt artéria megtölti vérrel a tüdejét? Akkor nem tudod meggyógyítani, mielőtt megfulladna, ami ellen nem tudsz tenni semmit. A férfi agya kattogott, de minden lépés ugyanoda vezetett. Nem tudod megmenteni. Jürgen lassan társa felé fordult, hosszan a lányra nézve. Patthelyzet... De egy ártatlan élet forog kockán. Nem tudom, ki ez a lány, annyit tudok, hogy mutáns, de ez most nem fontos. Felvettem, felelősséggel tartozom érte. És ha nem is így lenne... Akkor is egy emberi élet.
A férfi hosszan sóhajtott. Továbbra is társát nézte, amikor megszólalt.
- Sajnálom... Sajnálom, hogy így történt.

Jürgen Stark lassan leengedte a tenyerét. A másik férfi felé fordult. Nyugodt, mély hangon kezdett beszélni.
- Ha megölöd a lányt, saját kézzel foglak összetörni és szárazra szívom az életerődet, ezt megígérem. Ha azonban elengeded... - Az északi megállt egy pillanatra - ... Akkor megadom magam.
Máshogy nem menthetem meg ezt a lányt. Csak remélni tudom, hogy kijut innen, mielőtt baja esne. Nekem pedig úgyis ezt a férfit kell tanulmányoznom... Hát legyen, aminek lennie kell.
A csillagok hidegen ragyogtak a vadon égboltján, és az egyetlen mozgás csak az volt, ahogy a ropogó tűz lángjainak táncára a farkasok tetemeinek hosszú árnyékai imbolyogtak halálos csendben.

Federico tehetetlenül hever a porban alakját vesztetten. Szinte fel se tudta még fogni a kudarcot. Falkáján rajta ütöttek. Egyetlen egy egyszerű halandó egyetlen lövése leterítette a nagy uralkodót. Farkasait megzavarta eme gyors támadás és néhányan csak jelzésre várnak mit tehetnének. Fede csak fekszik és gondolkodik majd utasítást ad, hogy tépjék cafatokra a férfit. Farkasai ragyogó tekintetében ott lobog az ölni akarás, örömmel vetik be magukat az erdő sűrűjébe. Néhány farkas a tisztáson marad, hogy védelmezzék megsérült vezérüket és, hogy készen álljanak a mutáns férfi és a mutáns lány esetleges támadására. Federico nem szokta alábecsülni ellenfeleit, hisz egy ilyen világban bármi megtörténhet. Ám ez a férfi ezerszer felülmúlta minden képzeletét. Nagyon erős és méltó ellenfél,már-már olyan,mint egy legyőzhetetlen gép.
A farkasok vezére B terv nélkül "nyalogatta" sebeit. Szépen gyógyulófélben volt már a lövedék okozta seb, de az alakváltás sok energiát emészt fel, vagy arra koncentrál vagy meggyógyítja magát, hát a második mellett döntött.
Farkasai egy rövid vonyítással jelezték,hogy a vadász közelébe értek, bekerítették. Federico várt, de meglepő fordulat történt. A mutáns férfi bőre fényleni kezdett akár egy áttetsző pajzs, olyan erőt sugárzott, hogy Fede összerezzent tőle. Kinyújtotta karjait majd a következőpillanatban hallani lehetett a hegyoldalion levő farkasok kínkeserves vonyításának hangját. A király nem tudta, hogy miféle támadás érte őket,de szenvedtek,majd elhallgattak. Nem bírta felfogni, hogy ennyi harcosa ma életét vesztette és feleslegesen.
Egy bátor farkasa aki a tisztáson maradt rohamot intézett a férfi ellen, de Federico már látta, hogy több ez,mint értelmetlen támadás,saját sírját ásta meg harcosa. A mutáns úgy kapta el mint egy rongybábút majd a farkas kimúlt. Csontjainak ropogása messzire elhallatszott, az állat testét messzire hajította a férfi. Federico-ban feltámadt a düh,leginkább a megaláztatás miatt, nem bírta a kudarcokat. A farkasok akik megmaradtak morogva álltak vezérük mellé. Federico a két betolakodó szeme láttára alakult vissza egy hatalmas sötét szürke, fenséges vadállattá. Morgott és acsargott majd körözni kezdett a két mutáns körül. Nem volt hajlandó támadni, mindaddig nem míg a férfi meg nem teszi azt. Nem akart semmit sem elhamarkodni. Most túl sok minden múlt a taktikán. A lányt vette célba és míg a férfival nézett farkas szemet már tudta, hogy másodpercek múlva már a lány torkát fogja szorongatni. Támadásba is lendült, a lányt feldöntötte és testsúlyával rá nehezedett, időközben ember alakot öltött és kezei a lány torkán helyezkedtek el akár egy bilincs.
-Most szépen feladod magad, ha támadnál a lány azonnal meghal. - Nem nézett az északira, de neki intézte szavait.

(18+ Erőszak)
Az autó felrobbant.
Olyan lapos durranással törtek ki a lángok, mintha csak valami hatalmas hókupac csúszott volna le a tetőről. A tűz ragyogása egy pillanatra sárga fénybe vonta az erdőt és a harcoló feleket. Jürgen oldalra kapta a fejét, ahogy a vele küzdő farkasok is megdermedtek egy pillanatra. A férfi érezte, ahogy az elemi düh gyorsabban kirobban a mellkasában, mint a logikus gondolatok, amik a választ keresik a jelenségre. Már az artériáin robogott végig a még eddiginél is hevesebb forróság, amikor összeállt a tudatában, hogy a lány lehet a hibás, hiszen már korábban is a tűzzel játszott és jelezte is előre, hogy kontrollálhatatlan a képessége.
Jürgennek valahol a tudata hátsó felében a metodikus, hideg, logikus része kidobálta az elméje felszínére a jelentést: Elveszett minden erőforrás, fegyver, gyógyszer, élelem, a jármű, ötszáz kilométerre a civilizáció legészakibb pontjától. Azonban a kirobbanó harag úgy söpört el minden gondolatot, mint a belobbanó gázolaj, ami tűzbe borítja a tengert. A férfi visszafordult az állatok felé és támadott. Az első farkas elkapta a jobb csuklóját, a másik pedig a mellksára vetette magát. Jürgen hátralépő fél lábát megvetett és bal kezével mart a farkas bundájába. Csak karja erejével tudta eltolni az állatot a torkától... És érezte ujjai alatt a ragadozó testét. Érezte a doboló pulzust, a vaskosan fújtató mellizmokat, a táguló-szűkülő tüdőt, a megfeszülő vázizmokat. És érezte, ahogy az állatban lévő erő lassan az ereken keresztül az ujjai felé vándorolni kezd, majd felgyorsul a folyamat. Kézfeje felragyogott, mintha sárgán izzanának a saját vénái a bőre alatt és a farkasban lévő élet pezsegve oldódott fel a vérében.

Az állat feje lecsuklott és a farkas lefordult a férfi mellkasáról. Elgyengülve hullott a földre és Jürgen érezte, ahogy amúgy is túltöltött vérkeringésében kicsap az energia feleslege. Érezte a hullámokat az izmain, a bőrén. Ekkor a lány egy fájdalmas hangot hallatott és a férfi megfordult. Társa már térden volt a földön, lábából dőlt a vér. Két farkas volt Jürgen és közte, körülbelül öt méter, ami egy ugrás és három hosszú lépés... A férfi látta, ahogy a ragadozók a lány torka felé kapnak és tudta, hogy nincs ideje...
A túltöltött erő úgy hagyta el a bőrét, mintha a kitágult pórusain tódulna ki. Minden szőrszála felállt, ahogy a forróság hullámokban hagyta el a testét. Kinyújtott jobb kezéből  a felhevült hullám úgy szállt keresztül az éjszakán, mint valami halványan ragyogó, vörös plazma. Az energia úgy folyt át az állatok között, mint a parti sziklákon túlfolyó vihardagály. Elérte a lányt és a bőrén átlépve végigsöpört a testén, az ereken, az inakon, a csontokon, útjában begyógyítva minden sérülést, friss vért zúdítva a sérült vénákba.

Ekkor dörrenés hallatszott.
-Jól vannak Uram?
Egy ismeretlen megmentő érkezett a csatatérre, egy vadász, sörétes puskával, meleg ruhában. A farkasok pedig varázsütésre fordultak meg, minden természetes szabálynakk ellentmondva, a tűztől és harsány hangoktól való félelem teljes hiányában. Jürgen látta, hogy úgy mozognak, mintha valaki koordinálná a támadást, mintha valaki minden lépésre választ adna és utasítaná a falkát. Mi a jó Isten...
Az északi látta, hogy mint az előbb, ismét nem éri el az állatokat. A farkasok messze voltak, azok, akikkel ő küzdött, hátrahagyták, társaik pedig már félúton voltak a vadász felé, egy pillanattal később pedig már majdnem elérték. Jürgenben tombolt a düh. Kinyújtotta mindkét kezét, széttárt tenyerei a ragadozókat vették célba. A férfi teljes akaraterejét megfeszítve, elméjének minden részével koncentrált. Képességének láthatatlan ujjai alatt érezte az állatok testét, a hevesen dbogó szíveket, a keményen dolgozó izmokat... És érezte, ahogy érintése alatt az életerő átszakítja a gátakat, megtöri a falakat, a vérbe tódul... Majd a felágaskodó szőrön keresztül kiáramlik...

Az állatok bundájából úgy szivárgott elő a vörös plazma, mint a hegyi tó vizében füstölgő vér. A vörös izzás fonalakban indult meg Jürgen felé, és amikor elérte a tenyerét, úgy nézett ki, mintha vörös, vér-ködből álló kötelekkel húzná vissza az állatokat. A farkasok lelassultak, lépésben haladtak, megküzdöttek minden mozdulatért, majd sorban összecsuklottak, egymás után a földre hullva. Az északi nem tudott minden állatot elérni, de a férfihez közelebb eső fele a falkának, talán hat-hét állat, élettelenül omlott össze. Összeadva ezt a robbbanásban megégett és szerteszórt farkasokkal, és azokkal, amik a két mutáns körül hevertek megtörve, úgy látszott, a csata megfordul. A falkának több, mint a fele már a földre került. Az égő romok között bundás testek hevertek mindenhol szétszórva a földön.
Jürgen érezte, hogy a túltöltődő energia szétfeszíti az ereit. A pezsgő hevület túlfolyt az artériákon és átcsapott az izmokba. A kavargás elkezdett beivódni, az izomszálak szinte itták az erőt, mint szivacs a vizet, és a férfi maga elé emelte két karját, amik sárgás-vörösen ragyogtak, mintha plazma futna a bőre alatt. Jürgen érezte, hogy az energiától túltöltve ereje megsokszorozódik. Dühének minden rezdülése megsokszorozódva rezonált a testében. Az utolsó közelében maradt állat még felé vetette magát. A férfi habozás nélkül viszonttámadott.

Ökle pusztító erővel találta el az állatot és azonnal a csontok velőtrázó ropogása hallatszott. Az állat természetellenes szögben megtörve akadt fenn az északi öklén, majd jó három-négy métert repült ívben, hogy nyekkenve a földön maradjon. Jürgen kiegyenesedett és mozdulatlanul állt. Bőrén ragyogott az energia. Úgy állt az éjszakában, mint egy haragvó azgardi harcos.

Száguldott a két farkas az erdő mélyén. Sziklák és kidőlt, viharvert fák állták útjukat. De edzettek voltak és harci szellemük kiolthatatlan. Federico szelte a métereket, mancsai alatt a gallyak recsegtek a kövek pattogtak. Mellkasa ütemes süllyedt és emelkedett, izmai megfeszültek majd elernyedtek, minden egyes lépéssel egyre jobban felgyülemlett benne az agresszió. Társa nehezen tartotta vele a tempót, de mentségére szóljon küzdött és nem hagyta, hogy néhány kilométer, akár mérföld útját szegje. Fede bundáját a lágy erdei szellő felborzolta ahogy egyik farönkről a magasba vetette magát majd egy álló fenyő törzséről ellökve magát egy meredek szikla tetején landolt. Egy pillanatra a levegőbe szagolt és a megbízható északi szél magával hozta a várt szagot és lelőhelyet. Beleszimatolt a levegőbe csupán ellenőrzés gyanánt majd nekiiramodott és a sziklák rengetegein keresztül egyre lejjebb haladt és minél meredekebb lett a hegyoldal annál vakmerőbben ugrott és futott. Nem félt a zuhanástól, gyorsan regenerálódik ezt már megtapasztalta. A hegyoldal egy bizonyos pontjáról megpillantotta a hadakozó Idegent és a lányt is. Farkasai bátran küzdöttek és próbálták feltartani a két betolakodót, hogy maga a király végezhessen velük. Fogait kivicsorította és úgy vetette magát ismét az erdő rejtekébe. Társa lemaradt, de még érezte jelenlétét a közelben, követte. Federico kihasználva az erdő rejtő színeit szinte hangtalanul haladt és ahogy odaért lebukott és figyelt. Bármennyire is szeretett volna azonnal a betolakodó torkának ugrani nem tehette. A türelem a legfőbb erény és neki várnia kell a megfelelő pillanatra. Ezúttal nem egy egyszerű favágó a betolakodó. A gyáva férfi és a csitri is Ő hozzá hasonlóan mutánsok. Ám képességük, főleg a lány képessége igen veszélyes, ezt megtapasztalta már. Bár talán hasznára is válhat az, hogy képtelen irányítani a benne lakozó tüzet.
A hirtelen robbanásra felemelte fejét és még épp végig tudta nézni ahogy az autó darabjaira robban és, mint egy szétszedett kirakó teleszórta az avart darabjaival. Farkasai egy kisebb része is megsérült, de a két idegen kára sokkal hatalmasabb, mint a falkáé. A nagy meglepettséget kihasználva kiugrott a rejtekéből és az idegen férfi felé vetette magát. Fogait kivicsorította és mellkasából mély morgás tört fel. Minden érzéke átkapcsolt állati üzemmódba, a tudata már nem emberként működött, egyedül ösztönei vezérelték. Ölni akart és védelmezni. Mancsai puha, homokos talajt érintettek és elrugaszkodott. Teste úgy repült mintha nem volna súlya, karmai készen álltak, hogy húsba marjanak. De ekkor elhangzott egy dördülés és Federico a másodperc tört része alatt esett össze.
-Jól vannak Uram? - Szólalt meg egy messzibb sziklás terepről egy vadász, kezében ott virított egy vadászpuska, a kor egyik legjobb gyártmánya.
Federico kinyitotta a szemét és erősen vérző karjára nézett. Már nem volt farkas, visszaváltozott emberré és a sérülése súlyosságából ítélve egy ideig képtelen lesz farkas alakot ölteni.
-Öljétek meg! - Ordított a csendbe mire farkasai megfordultak ás többé nem foglalkoztak az idegennel és a lánnyal, előttük csak a vadász képe lebegett, megakarták leckéztetni, teljesíteni akarták vezérük parancsát.

(18+ Erőszak)
Miután a két mutáns megbeszélte, hogy nem bízhatnak egymásban, egy ideig nyugodtan tudták folytatni az utat. A sárga szemek tovább villogtak az út mentén, jelezve kéretlen kísérőik jelenlétét. Az egésszel valami borzasztóan nem volt rendben. Jürgen érezte magában a feszültséget és egyszerre valami megmagyarázhatatlan harag is elkezdett szivárogni a mellkasában. Úgy érezte, a pulzusával folyik végig a testén, sűrűn és erőtől telítve, mint a kohóból kifolyó, forró, olvadt acél. A férfi a gázra lépett. A kanyarokban levágta a hurkokat, átvágott félig a másik sávba, dinamikusan vezetett. Míg egyszer csak egy kanyar után hosszú egyenes következett - És egy kidőlt fa állta az útjukat. A hatalmas, ősöreg fenyő masszívan feküdt keresztbe az aszfalton, ágai törött szárnyakként borultak az útra.
- Ez furcsa. Errefelé volt vihar, de négy nappal ez előtt. Ez a fa pedig ránézésre nem lehet itt olyan régen, ugyanis a vihar okozta károkat már eltakarították. - Jürgen összeráncolta a szemöldökét. - Valami azt súgja, ez a fa nem magától dőlt ki. Megyek és megnézem.

A férfi kiszállt a kocsiból. Hátrament a csomagtartóhoz, kinyitotta és rövid keresgélés után kivett egy nagy fejű, hosszú nyelű baltát, amibe rendes izomerőt beleadva akár nagyobb fák kivágása is lehetséges lett volna. Jürgen baltával a kezében visszasétált a ezető üléshez, kivette a sebváltó alól közelharci kését és a .38-ast. Mind a kettőt ellenálló, zöld kabátját feltűrve, övébe tűzte hátul, majd hosszú léptekben odament a fához. Nagyjából  mindegy, mit csinálok, ez nem megy sehová. Jürgen tökéletesen biztos volt a dologban. A fenyő jó másfél méternyi átmérőjével roppant tömeget képviselt, ágai, melyek vízszintes fekvéséből felfelé indultak, magasabbra nyúltak fel, mint a környező fenyvek középső ágai. Ezen az úton nem megyünk tovább. Jürgennek nagyon nem akaródzott visszafordulnia. Belevágta mérgesen a fejszét a fa törzsébe, majd kihúzta. Kettőt-hármat lesujtott még, csak próbálgatva a fenyő törzsét, amikor vonításra lett figyelmes. Felegyenesedett és körbefordult.
Ha a lány a kocsiban maradt, odakiáltott, ha jött vele, csak odafordult és gy mondta:
- Itt vannak. Készülj, most szembe kell néznünk velük.

A férfi előzúzta övéből a pisztolyt és bal kezébe vette a fejszét. Már késő volt visszamenni a kocsihoz, ezt tudta. Az erdőből, az út két oldalán, vadul, sárgán világító szemű állatok néztek rá, majd lassan közeledni kezdtek. A fenyves sötétségéből fenyegetű kontúrok rajzolódtak ki. Nagy, izmos, szőrös vadállatok. Egy különösen vérszomjas farkasfalka, akik megpróbálkoznak a legnagyobb vaddal. Az északi jobbra és balra pillantott. Egyáltalán nem tipikusan, teljesen természetellenesen viselkedtek a farkasok. Az állatok okos pillantása követte a férfi testtartását, fegyvereit. Jürgen látta, hogy a farkasok mérlegelnek. Óvatos lépésekben közeledtek felé. A férfi tudta, hogy az ablak, amíg cselekedhet, lassan bezárul. Előreszegezte tehát fegyverét és tüzet nyitott.
A torkolattűz sárgán ragyogott fel, a .38-as dörgő hangja pedig magabiztosan szállt a fák között. Egy állat nyüszítve összeesett, Jürgen pedig megfordult és a másik irányba is tüzelt.
A farkasok abban a pillanatban elrugaszkodtak és tartottak felé. Jürgen látta, hogy a kocsit is célba vette egy csoportnyi állat, de ezzel nem tudott foglalkozni. Ismét az előző iánya fordult, balra, és meghúzta a ravaszt kétszer, háromszor, négyszer. Ahogy a kopogó karmokat hallotta egy lépéssel maga mögött, csípőből jobbra fordult és szemhunyás nélkül, visszkézből vágott előre a baltával. Vér fröccsent az útra, az ugrásra lendülő állatot a szegycsontjánál kapta el a balta, és oldalra dőlt azzal együtt. Jürgennek előre kellett lépnie, ha nem akarta, hogy a fegyvert kiszakítsa a kezéből a lezuhanó farkas, de ekkor már a másik oldalt is mellé értek, hát pisztolyt tartó bal kezével szintén visszkézből támadt. Az ütés elsuhant a gyorsan kushadó állat feje felett, aki egy pillanattal később elrúgta magát és mellső mancsaival érkezett Jürgen mellkasába.
A férfi tudt,a hogy minden áron talpon kell, hogy maradjon, tehát hátralépett, hogy megvesse a lábát és kezét a farkas torkára kulcsolta. Másik kezét pedig felemelte, a farkas álla alá szorította a pisztolyt és meghúzta a ravaszt. Elfojtott duranás, és alig ltáható villanás következett, majd meleg sötétség fröccsent mindenfelé és az izmos állat ernyedten omlott össze. Ekkor azonban Jürgen érezte a forróságot, ahogy a vállába és nyakába áramlik az erő. Egy másik farkas egpróbálta nyakon harapni hátulról felágaskodva, ám a sárga energia ragyogva hullámzott a bőrén, mint egy pajzs, ami megállította a fogakat. A férfi könyökkel vágott a támadó bordáz közé, majd megfordult és az újra ugrásra készülő állat szemei közé lőtt. A férfi körbepillantott a következő támadót keresve, és elnézett arrafelé, amerre Wanda-t sejthette, hogy lássa, hogy áll a lány.

Ideges és mérges is volt egyszerre. A farkasok messziről érezték, hogy ezúttal nem tanácsos a király közelébe menniük. Federico díjazta is, hogy alattvalói elkerülik, egyszerűen túlfűtötte az agresszió. A géppisztolyt egy darabig a kezében forgatta majd kiürítette a tárat és a töltényeket kezdte vizsgálni. Még soha nem volt alkalma használni e remek fegyvert, ám a mai nap sem ennek az ideje. Visszahelyezte a polcra majd lesietett a garázsba és beült a terepjárójába. Gyorsan becsapta a kocsi ajtaját és rátaposott a gázpedálra, a kocsi kereke felverte a port majd elindult és másodpercekkel később már csak a por volt ami jelezte, hogy nem rég a terepjáró még ott állt a garázs előtt. Federico mindig is jól vezetett, alig volt 15 éves mikor elleste ennek a tudománynak minden formáját, a jogosítványt hivatalosan csak évekkel később tette le, de addigra már mindennel tisztában volt és tulajdonképpen játszi könnyedséggel ment át a vizsgán. Most is könnyedén navigálta magát a fák, bukkanók és köves területeken át. A kanadai fenyves erdő olyan volt neki akár egy gyerekszoba. Minden szegletét ismerte és mindenhol saját kis titkait rejtegette. Ami egy egyszerű barlangnak látszott igazából fegyver raktár volt, ami kisebb tavacskának látszott annak az alján kincsek rejtőztek. Lassan ráhajtott egy kisebb földútra amit a kocsijaival taposott már évek óta. Elhagyott egy útjelző táblát ami túrázóknak volt kirakva, bár a sok farkastámadás miatt erre már nem igen merészkedik senki, mily meglepő. Ahogy az erdőt lassan maga mögött hagyta, a kocsikázás és a táj lassan lenyugtatta. Ahogy kiszellőztette a fejét visszahajtott a kastélyhoz majd ahogy beért lehajtott egy pohárka bort és várta, hogy farkasai akiket az idegenek után küldött új információval térjenek vissza. Immár nyugodtan foglalt helyet a trónteremben és kortyolgatta a drága bort. Már rengeteg mutánssal rendelkezett, fegyverei és harcedzett katonái is voltak. Mégis volt benne egy halvány érzet, hogy ez még édes kevés lesz ahhoz, hogy Xaviert letaszítsa a trónjáról, mindennél több örömet okozna neki, ha végre a porban látná az életéért könyörögni a professzort. Erre elmosolyodott és belekortyolt ismét a borba, közben pár pillanatra eszébe jutott csinos kis fogja Dini. Egyelőre nem vette még hasznát, de csak idő kérdése, hogy bevethető legyen a kicsike. Tehetséges bár lázadó természetű, szerencsére Federico türelmes ember. Nem akarta feladni, megakarta törni és azt szerette volna, ha a soraiban köszönthetné. A kis Miu is már a markában volt, bár egy gyermekkel könnyebb, mint egy igen okos és fiatal lánnyal. Megnyalta a szája szélét, mindig örömmel töltötte el ha Dinire gondolt és arra, hogy hatalmi terve hamarosan megvalósulhat.
Az egyik csapatvezető hím farkas rohant be a főkapun egyenesen a király elé.
-"Uram, a nyomukra akadtunk!" - Federico felpattant a trónjáról és magához parancsolta egyik őrét.
-Ülj a terepjáróba és hozz pár holmit a számomra. Akadt egy kis dolgom. - Ezzel farkasbőrbe bújt és követte csoportvezetőjét az erdő zeges-zugos mélyére.

A lány láthatólag örömmel fogadta a gyógyítást, utána azonban harciasan ellenkezett mindazzal, amit Jürgen mondott.
- Nézd, a dolog úgy áll, hogy ha az ismereteim nem csalnak, mi mind ugyanannak a géncsoportnak a mutációjának köszönhetjük különleges képességeinket, szóval de facto egy csoportba tartozunk. Vannak, akik külön fajnak írják le a mutánsokat, ez sem morálisan, sem biológiailag nem állja meg a helyét. Első sorban mind emberek vagyunk. Ám mégis, azon belül is, egy külön csoporthoz tartozunk.
A férfi hármasból négyesre váltott, majd újra a gázra lépett. Elgondolkodott azon, amit a lány mondott. Hogy nem is ismeri őt és nincs miért bízzon benne. Egy pillanatig csend volt, majd a lány közölte, hogy teljesen más indokból jött Kanadának pont ebbe a részébe. Pont ide, pont most, pont amikor én is ideértem. Hm.
Odakint farkasok üvöltése hasított a hűvös éjszakába. A tajgai szél halkan susogott a tűlevelek között és Jürgen meg mert volna esküdni rá, hogy nem egyszer sárga szempárokból verődött vissza a reflektor fénye a fák között.
- Tudod, én sem bízhatok meg benned különösebben.
Elgondolkodva a lányra nézett. Egy pillanatig tanakodott, majd újra az útra fordította figyelmét.
- ... Viszont egyelőre úgy döntöttem, hogy nem Te vagy a veszély forrása. Most gondolj bele az én szempontomból a dolgokba. Ideutazok, egy furcsa jelet kutatva, a kanadai vadonba, és tök véltetlenül belebukkanok egy másik mutánsba, történetesen az erdő közepén, az Isten háta mögött még kettővel. Aki legalább három napnyira kószál az utolsó lakott helytől. Éjszaka. Gyalog. Aztán egy percen belül rendellenesen agresszív farkasok egy falkája rohan le, most őszintén, ez hogy nézne ki fordított esetben? Mert megmondom, hogy néz ki az én szempontomból. Mint ahogyan egy epizód elkezdődik az X-Aktákban. Pontosan úgy.
Jürgen a lányra nézett, majd újra az útra. Sóhajtott egyet.
- Mindegy, nem hagyhattalak ott a vadállatoknak. Lehet, hogy nem bízol bennem, de hidd el, jelen pillanatban nekem pont ugyanannyi okom van bizalmatlannak lenni. Mindenesetre, egyelőre így alakult. Ha nagyon idegenkedsz, a következő lakott településen készséggel kirakhatlak, hogy tegyél a továbbiakban belátásod szerint azt, amit akarsz. Ha viszont maradsz, akkor csapatban kell dolgoznunk. Ez most egy egyszerű játék, emberek a vadon ellen. Nekünk kell okosabbnak és keményebbnek lenni.
Jürgen nem állta meg, hogy az utolsó mondatnál már ne mosolyogjon.

Mit volt tagadni, egyszerűen élvezte a helyzetet. Elemében volt. Itt nem vették körbe a hétköznapok zsibongó környezete, kötöttségei, társadalmi koncenciói. Szabad volt, és az ösztönei vezették. Harc, túlélés, szabadság, és a végtelen vadon. A férfi úgy érezte, a hűvös tajga levegője átmossa, mint a hegyi patakok hideg vize a medret hóolvadáskor.

Ott állt géppisztollyal a kezében és várta mit felel az idegen férfi. Ám a válasz meglepte. Elhárította a kihívást és inkább a gázra taposott, hogy minél messzebb kerülhessen a lánnyal. Federico bosszúsan dobta a fegyvert a bokrok rejtekébe és változott vissza farkassá. Olyan tempóban szelte át a vadont mint még soha. Minden elébe jövő akadályt leküzdött és haladt egyenesen a vára felé. Ideges volt és egyszerűen nem bírta leküzdeni harci vágyát. Forrt benne a düh, hogy visszautasították kihívását. Megakarta leckéztetni a két idegent. Betolakodtak a területére és még volt képük megölni a farkasait és úgy hátra hagyni, hogy vissza se néztek.
A falka már messziről hallotta a dühös király vonyítását és meghunyászkodva várták urukat. Federico berohant a trónterembe és amint visszaváltozott és felöltözött ahogy az illik az italos szekrényhez igyekezett. Kivett egy üveg bort majd felbontotta és a pohárral nem vacakolva megitta az egész üveg tartalmát. Idegesen rakta le az asztalra az üveget ami az erőkifejtéstől szilánkjaira tőrt. Fel-alá járkálva gondolkodott, hogy mi lehetne a megfelelő büntetés a két betolakodó gyilkos számára.
-Induljatok és derítsétek fel merre vannak most társain gyilkosai. - Adta ki az utasítást, alig fejezte be mondanivalóját már minden farkas útjára indult. Nekik is harag gyűlt a szívükben társaik elvesztése miatt, bosszúra szomjaztak mind ahányan voltak. Frederico örömmel tekintett végig harcosain. Bennük bízott a legjobban holott mutánsai is voltak uralma alatt. De minden emberi lány makacs és hűtlen, a farkasok teljesen mások, az urukhoz hűen kötődnek és halni is képesek érte, ezt becsülte Fede minden farkasában. A fegyverraktárhoz ment és végig tekintett fegyverien amit az évek alatt szerzett össze kapcsolatai alapján. Annyi fegyvere volt, hogy akár egy kisebb felkelést is letudott volna állítani vele. Kezébe ragadott egy géppisztolyt. Nehéz volt és tömve volt a tára. Legszívesebben lelőtte volna a gyáva idegent, de közelharcra vágyott, megakarta leckéztetni az idegent.

-Te farkasok gyilkosa! Van merszed előbújni a rejtekedből és megküzdeni velem?
Jürgen elfordította a sluszkulcsot és a motor beindult. A BMW megbízható német precizitással dorombolt, mint valami gépesített bestia, aki gazdája parancsára vár. A férfi gondolkodás nélkül rakta egyesbe a váltót és a gázra lépett. A kerekek csikorogva indultak el, a gumik kikaparták a kavicsot, ahogy a kuplungról hirtelen gázra lépő Jürgen mozdulata nyomán az áttétek hirtelen dobták rá a kocsi erejét a futóművekre.
- Kedvem az volna, bár ötletem az nincs, ki vagy, de most dolgom van.
Fogalma sem volt, ki volt az a random félmeztelen őrült, aki géppisztollyal kószált éjszaka az erdőben és ötletszerűen pont idevetődött, hogy őket fárassza, de különösebben nem foglalkozott vele. A férfival ellentétes irányban, eredeti menetirányába elhajtott, tudta nélkül mélyebben a farkasok területe felé.

Jürgen a lányra pillantott, akinek sápadt arcából egyre inkább futott ki a szín. Kezét a lány térdére tette, és az erő dörrenve kapcsolt be a mellkasában, hogy végigzuhogjon újra a testén, a karjain, a csontok, inakon, forrón hevítse át az izmokat és átfolyjon a lány lábába. Hacsak az nem kapta el a lábát, akkor érezhette, ahogy a tűz áthatol a bőrén, forró hullámként terjedve szét az izmaiba, mint amikor téi estén tomény italt iszik az ember, és mellkasában érzi a melegséget. Az energia úgy terjedt szét, mint a vízbe cseppentett vér, nyomában kioltva a fájdalmat és összeforrasztva a sérüléseket. Jürgen karja, kézfeje sárgán felfénylett, ahogy átjárta az erő, legjobban keze világított, ami a lány térdén volt. A sárga, parázsló világosság a pulzusával lüktetett gyors ütemben. A sérült láb és boka összeforrt az erő nyomán, az erekben friss vér futott szét, az ízületek helyükre ugrottak és a bőr összeállt. A férfi egy pillanattal később elzárta az erőt és jobb kezét átrakta a lány térdéről a sebváltóra.

A férfi négyesbe váltott, és a kocsi gyorsan szelte az utat alattuk. Az éjjeli erdő sötét alakzatai elmosódva suhantak el, és a fák ágai között ezüst fényt rajzolt az útra a Hold. A kanadai ékszaka csendes, tiszta sötétjét a fényszórók törték csak meg.
- Ez elég váratlan volt, de sajnos nem meglepő. Attól tartok, veszélybe csöppentél.
Az északi a lányhoz szólt, de továbbra is az utat nézte. Erről a vidékről jött a jel. A kettő nem lehet véletlen. Jürgennek fogalma sem volt, hogy az agresszív farkasoknak mi közük volt az anomáliához, de ki kellett derítenie. Lehet, hogy védenek valamit? Hadsereg az erdőben? Vagy felderítenek? Lehet, hogy az a félmeztelen idióta is valahogy ide kötődik a géppisztollyal? Mindenesetre, a lány veszélyben volt.
- Nem is kérdeztem, hogy mi célod errefelé. Mivel egy fajtából valók vagyunk, felteszem, Te is az anomália miatt érkeztél, az ember nem botlik bele csak úgy véletlen más különleges képességűekbe az erdőben.

A király a rejtekhelyéről figyelte ahogy farkasa teljesíti az utasítást. Bokán harapta a lányt majd menekülő fogta. Federico nagyon is tudta, hogy ez a farkas hamarosan örök álomra fog szenderülni ahogy jó pár társa már megtette. Beigazolódni látszott gondolata. A fegyveres idegen levetődött az autója tetejéről és neki támadt puszta kézzel a farkasnak. Federico feszülten és izgalommal telve figyelte a küzdelmet. A fickóban volt bátorság azt meg kell hagyni. Ám az ezüsthátú csupán egy omega volt, egy a falka alárendeltjei közül. Harci tehetsége igazán csekély volt. A feláldozhatóak közé tartozott. Federico éppen azért küldte Őt a lány megtámadására. Az idegen férfi túlságosan is veszélyes volt ahhoz, hogy egy megtermett és kiváló harcosát küldje ellene, a falka igen megsínylette volna, ha egy remek vadász esik áldozatul a fegyver csövének. Az ezüsthátú annak ellenére, hogy feláldozható volt igazán szépen küzdött mind addig míg egy roppanással ki nem csavarodott a nyaka. Holtan esett össze a farkas, a fegyveres férfi pedig igen fáradtan, de még mindig jó erőben indult meg a kocsihoz és mászott be a volán mögé. Federico az ellopott fegyverekkel ott maradt a bokor rejtekében és maga köré hívta farkasait. A megmarad harcosok se mind voltak sértetlenek. Volt akit súrolt a golyó és voltak akiknek leperzselődött valamelyik testrészéről a szőr mikor a lány megvillogtatta képességét. Ám egytől egyik mind készen állt egy újabb rohamra, mind vezérük parancsaira vártak. Készek voltak meghalni királyukért. Federico lecsitította farkasainak lelkesedését. Sokuk vérre szomjazott valamelyik társa halála miatt. A király ezt mind értette, de egy újabb felelőtlen támadás mindegyikük életébe is kerülhet. Ekkora veszteséget nem akart előidézni.
-Figyeljetek! A lány megsebesült és a férfi is gyengébb az omegával folytatott küzdelem miatt. A rögtönzött támadás ismét nem a mi javunkra szolgálna, ezúttal ezt magam intézem, ti térjetek vissza a várba. - Szavai nem kérésnek bizonyultak, kő kemény parancs volt amit nem lehetett megmásítani. Életben maradt csoportvezetője elindult és minden farkas a nyomában haladt. Federico egyedül maradt. A pár darab összegyűjtött fegyver nem volt soknak mondható. Tisztességes harcot akart. Csak Ő és a fegyveres fickó. Saját maga akarta felmérni az erejét. Egy igazi harcos nem fog megfutamodni egy kihívás ellen.
Federico gyors iramban rohant vissza a tisztásra ahol alig egy órája ölte meg a vadászokat. Az egyikről lerángatta a nadrágját majd a ruhadarabot magával cipelve rohant vissza az autóhoz. A két ember még ott volt. A bokor rejtekében változott vissza és magára kapta a nadrágot, hogy mégse teljesen meztelenül flangáljon egy géppisztollyal a kezében. A látvány igen érdekesen hatott volna.
-Te farkasok gyilkosa! Van merszed előbújni a rejtekedből és megküzdeni velem? - Üvöltött az erdő csendjébe.

Jürgen ismét kiürítette a colt tárát, majd megfordította a fegyvert. Négy állat próbált felmászni a BMW oldalán, és a legmagasabbra jutónak ívben vágta a tust a pofájába, az pedig nyüszítve hullott vissza. A férfi ezzel időt vásárolt. Lábáhz dobta a gépkarabélyt és elűhúzta a .45-öst.
Durr, durr, durr, durr.
A fegyver hideg, kemény csövéből vadul lángolt fel a torkolattűz, fényt vetve a lány vörös hajára, a farkasok szürke szőrére, a kocsi véres oldalára. Megcsillant a vadállatok szemeiben. Jürgen körbefordulva tüzelt, röviden, pontosan, az állatok pedig kétségbeesett nyüszítéssel estek össze.
A roham még tartott, más farkasok léptek a helyükbe, ekkor azonban a lány lerakta a fegyverét és mielőtt Jürgen bármit kérdezhetett volna, kezével egy apró mozdulatot tett.

Tűzgyűrű lobbant körülöttük, elemi erővel sújtva le az állatokra. A ropogó lángok között pattogott a levegő, az északi pedig őszinte elismerésel bólintott, ahogy a lányra nézett. A farkasok rohamát félbevágta a támadás.
- Ez már igen. Végre egy fajtámbélivel találkozok a vadonban.
-Oké… de… a farkasok nem támadnak emberekre csak úgy.
Jürgen már nyitott a a száját, hogy válaszoljon, amikor egy hatalmas állat a semmiből mászott fel a kocsi oldalára, és elkapta a lány lábát. Ezüstszínű szőre a hátán csillogott a lámpák fényében, izmos lábai, széles háta, vad tekintete különleges példányként fémjelezték. A férfi azonnal elkapta a lány karját, hogy ne essen el, majd gondolkodás nélkül felkapta a kiürült gépkarabélyt, és azt maga előtt lendítve ugrott le a farkasra.

Épeszű átlagember nem ugrik neki egy támadó farkasnak. Ez át is suhant Jürgen agyán, miközben érkezett lefelé, és tudata egy pillanat alatt próbálta értékelni, mennyire volt jó ötlet ez a támadás. A farkas elengedte a lány lábát, hogy kitérjen az ugrás elől, így sértetlenül ugrott arrébb, amikor a férfi a földre érkezett. Majd ahogy arrébb ugrott, fogát vicsorogtatva máris támadásba lendült. Az északi épp csak kiegyenesedett, amikor az állat nekiugrott. Egy egészséges felnőtt farkas körülbelül hatvan kg-ot nyom, ám ez az ezüsthátú lehetett nyolcvan is, így elsöprő erővel taszította el Jürgent. Az északi háta, vállai keményen csapódtak a földbe, és a farkas agyarai máris a torkára kulcsolódtak...
Bőrén sárgán kavarogva világított fel a fény, mint a folyékony tűz, az állat fogai pedig úgy áltak meg, mintha követ próbált volna átharapni. A farkas meglepetten nyüszített, Jürgen pedig érezte mély, bomlott hússzagú lehelletét.

Az északi minden erejét beleadva a mozdulatba, két lábát felfelé tolva lerúgta magáról a farkast, ami kisebb ívben repült hátra. A férfi felpattant, és az állat máris támadott, Jürgen azonban erre már felkészült. Bal lábát ívben dobta hátra, oldalas pózba állva, féloldalát fordítva az ellenféllel szemben, és amikor a farkas elrugaszkodott, enyhén behajlítva térdeit, aláfeküdt a támadásnak. Vállával az állat hasa alá érkezett és keményen előrelépett, a farkas pedig félig megfordult a tengelye körül és a földre esett. Már ugrott is tovább, de Jürgen a nyomában volt. Az ezüsthátú acsarogva kapott a férfi felé, ám egy jobb horog etljes erőből csapott az orrába, amitől csont roppant. Az állat mellső lábait lódítva próbálta elsöpörni a férfi kezeit, ám Jürgen egyet hátralépett, majd belelépett a következő támadásba és bal kezét egyszerűen, egy bal egyenes ütéssel bevitte a farkas szájába, letolva a torkán. Az agyarok rázárultak a karjára, feltépve a ruháit, ám a lyukak között kivilágított a sárga fény, ahogy a férfi pajzsai gátolták a harapást. Jürgen beleétrdelt az állat torkába és az öklendezni kezdett. Karját kihúzta, és a bezúzott gégéjú farkas kapkodott a levegő után. A férfi a humánus, gyors halál mellett döntött. Megfogta az állat fejét a tarkóján és az álla alatt, majd egy erős mozdulattal elcsavarta. A farkas hangtalanul csuklott össze.

Jürgen lihegve nézett a lányra.
- Be a kocsiba! Gyorsan, mielőtt többen jönnek!
Felkapta gépfegyverét, bedobta a hátsó abllakon, majd nyitotta az első ajtót, hogy beszálljon a vezetőülésre.

A vadászokat kegyetlen brutalitással végezték ki a farkasok, Federico maga is élvezettel tépte fel a torkukat. Munkájuk végeztével tért vissza a várba a falka fele a másik fele Fede vezetésével haladt arra amerre az idegenek szagát érezte. Ketten voltak, megtudta különböztetni mindkét ember szagát, a lányé édeskés volt, a férfié pedig fenyegetően hatott, ellenfelet érzett benne és ez teljesen magával ragadta, elterjedt benne a harci kedv. farkasainak fele jóval lemaradt mögötte és csak ez volt a szerencséjük. A férfi az autójuk tetejére lőtte le az elsőként érkezőket. Federico lebukott a bokrok mögé és morogva nézte végig ahogy óvatlan farkasaiba eresztenek golyót. Utóbb érkező társai már óvatosabbnak bizonyultak, kúszva másztak oda hozzá a bokrok védelme mögé. Szemében ott táncolt az ismerős láng, bosszús volt, nagyon is bosszús, vérért vért akart követelni. nem tudta felfogni mit képzel magáról az idegen férfi, betolakodik az Ő területére és még társait is lemészárolja. A bokrok mentén járta körbe a két embert, mindkettő veszélyesnek bizonyult fegyvereiket tekintve, de a lány sokkal könnyebb prédának tűnt. Elhatározta magában, hogy először a lányt iktatja ki, majd utána verekszik meg a túlbuzgó egyénnel. Le merte fogadni, hogy fegyver nélkül már nem lenne nagy legény. Az autó hátuljához érve néhány farkasának jelt adott akik akár a kamikaze pilóták rontottak a végzetes halálba és magukat áldozták fel a vezérük tervéért. Az autó hátuljához érve változott vissza emberré, majd ami fegyvert talált elkobozta és a bozótba dobta. Újra farkas alakba váltott és visszatért a sűrűbe, tudta, hogy csak pár fegyverrel lett gazdagabb és bizonyára ezek az emberek többel rendelkeznek. Sokkal többel, de így legalább Ő is nagy eséllyel indul a győzelemért vívott küzdelemben. A lányt nézte minden szemszögből, kereste a gyenge pontyát. nem akarta megölni, egyelőre nem. Csupán felakarta hívni a figyelmét a férfinak, Ő volt az igazi célpont, Ő jelentet veszélyt nem a kis csaj.
Ezüsthátú farkasának jelt adott és az a kocsi hátuljára ugorva kapott a lány bokájához és belemart. ha egy farkas tud vigyorogni, hát akkor Federico teles képén vigyor terült el. A farkas ahogy megmarta a lányt visszafelé iszkolt a sűrűbe, de a vezér nem adott sok esélyt arra, hogy élve megússza.

-Öööö… hát, csak én. Nem akarsz lelőni, ugye?
Jürgen leengedte a lámpát, hogy lássa a lány arcát, aki megszólalt, és a fegyvert is, mert nem fogott fegyvert fiatal lányokra az erdő közepén, bármilyen furcsa volt is, hogy odakerültek. Ki ez a szerencsétlen kislány, aki itt el tudott keveredni?
- Szia! - Jürgen barátságosan, bátorítóan mosolygott a lány felé. - Gyere elő nyugodtan, nem bántalak. Minden rendben? Hogy kerültél ide? Elviszlek a legközelebbi lakott helyig, ha szeretnéd.
A férfi megvárta a lány válaszát, majd visszafordult a kocsihoz, kinyitotta az ajtót és visszadobta a térképet a hátsó ülésre. A szél vadul tépte meg a fákat, borzongatóan kereszülfújva a ruhákon, végighasítva a testrészeken, behatolva a tagok közé.
- Kérsz valamit enni? - Jürgen nem tudta, a másik mennyi ideje lehetett az erdőben, így hát feltette a kérdéseket, amiket egy magányos utazó megkérdez a másiktól, ha beleakad a kanadai vadon éjjelében, több száz kilométerre a civilizációtól.
Ha a lány kért, akkor elővett neki egy szendvicset és egy dobozos üdítőt, majd elindult a kocsi első ajtaja felé.

Üvöltések, hörgések, farkasvonítás szelte keresztül az éjszakát. Velőtrázó sikolyok harsantak, amik mély főemlősösztönöket ébresztenek az emberben, nyomást a gyomrában, hideg nyillalást a gerincén lefelé. Jürgen felkapta a fejét és körbepillantott.
- Farkasok! A kocsihoz!
A csőre töltött .38-ast gondolkodás nélkül nyomta a lány kezébe a zseblámpával együtt és benyúlt a hátsó ülésre, hogy elővegyen egy colt m16-os gépkarabélyt. Kattanással illesztette a tárat a fegyverbe, egy mozdulatal felhúzta, majd kicsit oldalra fordítva felkapcsolta a lámpát a colt-on. Ágak recsegése, hörgés, zörgések hallatszottak az erdőből. A farkasok bekerítették őket. Ott voltak a fák között, a lombok alatt. A férfi körbeforgott a fegyverrel. Sárgán villogó szemek vették őket körbe a sötétben, amik vadul, sárgán tükrözték a lámpa fényét. Az úton nagy, sötét árnyak vágtak át, a másik oldalról megközelítve a két embert. A morgások egyre közeledtek.

Jürgennek két dolog világossá vált. Egyrészt, a farkasok atipikusan, természetellenesen viselkedtek az alapvetően veszélyesnek tűnő, nagy, ijesztő emberekkel szemben. Nem volt tél és ínságes idő, hogy annyira kétségbeesetté váljanak, hogy lerohanjanak bármit, ami mozog. A férfi fejében ez a jelenség összekapcsolódott a furcsa anomáliával, amit Charles érzékelt.
A másik dolog, ami tudatosult benne, az az volt, hogy az ellenfél erős volt és támadni akart. A kezdeményezés ablaka lassan bezárult. Az északi nem habozott, hanem felugrott a kocsi tetejére és tüzet nyitott. Rövid, célzott sorozatokat adott le az erdőbe, forogva a tengelye körül, arra, amerről a morgásokat hallotta és a szemek villogtak.

Hangos, üvöltő csaholással rohamra indult a falka. A néhány eleső farkas nyüszítése elveszett a mély, öblös ugatásban, ami a falkát még természetellenesebbé tette. A szürke testek lendületesen vágódtak ki a fák között, kecsesen száguldva az éjszakában. Jürgen kiürítette a tárat. Az állatok gyors ütemben közeledtek. Másodperceik voltak hátra.

-Azt mondtam nézzétek át az erdőt! Mi nem volt világos ebben az egyszerű utasításban? - Nézett végig dühösen alattvalóin. A farkasok lelapulva, egyesek a hasukat mutatva hódoltak be és könyörögtek a bocsánatáért. Csak az ezüsthátú állt egyenesen és szemében lángolt a harci kedv.  Federico egy pillanat alatt öltött farkas alakot majd ugrott neki az egyes csapat vezetőjének. Az ezüstszínű farkas fogadta a támadást, de hamar eldőlt a harc, meghunyászkodva vonyított fel és indult útnak csapatával, hogy átfésülje a vadont. Fede visszaváltozott és magára öltötte sötét fekete köpenyét majd az italos szekrényéhez sétált és elővett egy üveg vodkát. Öntött magának a kristálypoharába és leült trónjára.  
A vállán keletkezett seb még gyógyulófélben volt. Egy héttel ezelőtt egy medve támadt rá és néhány társára. Farkasai mind odavesztek, de Ő tovább küzdött. Sérülése nem volt túl komoly, már most egész jól érezte magát. Lehunyta szemét és gondolataiban újra pörgette fiatal korának főbb eseményeit. Apja tekintete kúszott elé, mikor rezzenéstelen arccal húzta meg a ravaszt, hidegvérrel akarta megölni a saját fiát. Fede kezében a pohár szilánkjaira tört ahogy dühében felüvöltött. ha tehetné se változtatna a múlton, az apja megérdemelte a halált amit kapott, egy valamit bán csupán, hogy nem okozott neki nagyobb szenvedést. Gyors halála volt és nem érdemelte meg ezt a kegyet. Lassan kellett volna szét marcangolnia. Az üvegpohár szilánkjai lassan a kezébe vájtak ahogy ökölbe szorította a kezét. Felállt  majd kisétált várának nagy előterébe. Egyik farkasa lihegve és véresre festve feküdt perzsaszőnyegén. A drága szőnyeg felöltötte a barna farkas vérének színét. Federico lehajolt majd felemelte az állat hatalmas fejét. A farkas eszméletlen volt, Fede alakot váltott majd kiügetett az erdőbe. Társai ott vártak rá és vonyítottak, többjüknek lőtt sebe volt vagy a lábán vagy a hátán. Volt olyan akinek a fülét lőtték el. A fekete király éktelen haragra gerjedt, minden farkast magával hivatott  és beszaladtak a sűrűbe.
Vonyítása messzire szállt, az erdőn túl a magas, havas hegyekben is hallani lehetett haragjának hangját. Csapata hűségesen követte a tisztásra ahol pár fegyveres vadász állt kört alkotva. A farkasok tisztes távolságból köröztek a kis csapat körül. Federico megjelenésével minden farkas pár lépést hátrált. A vadászok megrémültek a nagy, testes, igen izmos farkas láttán. Fede, morogva lépett közelebb mire akiknél még volt fegyver felemelték. A fekete király körüljáratta tekintetét a tisztáson, ahol egy tucat társa feküdt holtan. Vicsorogva fordult vissza újdonsült ellenfeleihez. A farkasok torokhangú morgása is felcsendült majd Federico kiadta a támadást jelző vonyítást. A megmaradt négylábúak megrohamozták a vadászokat a királlyal az élen. Szaggatták a húst, üvöltések vegyültek sikolyokkal. A farkasok gyorsan leszámoltak az ellenséggel, hírmondójuk sem maradt. Fede büszkén sétált végig farkasai közt, mind nagyon szép munkát végzett. Egy intéssel küldte vissza a fél csapatot a várhoz, a másikkal elindult egy kisebb terepszemlére, nem szabadott túlélőt hagyni.

Farkasok éjszakája
Nyár végi éjjeli kaland a kanadai vadonban

Fédérico, Wanda, Jürgen, ... öhm... stb.

Jürgen Stark kezét a sebváltón pihentetve lépett újra a gázra. Egyenletes, kb. 100 km/h óra sebességre állt a kocsival. A fenyők ágai belenyúltak az autó fényszórójának pászmáiba, amik világosságot vágtak a végtelen tajgai éjszakában.
Jürgen elemében volt. A ragyogó, milliónyi csillag halkan vibrálva pislákolt az éjszakában, örök, időtlen vándorokként keringve az égen. A Tejút fénylő sávja roppant boltívként terült végig az éjszakai égbolt varázslatos kupoláján. A fenyők sufáran hajlongtak a késő nyári szélben és csúcsaik bólogatva törtek az ég felé. Ezernyi tűlevél susogva felelt egymásnak a sötétben és nem válaszolt rá más, csak az autó motorjának egyöntetű zúgása.

Jürgen öt nappal korábban kelt útra. Xavier professzor, bár nem tartozott az X-Men kötelékébe, örömmel bízta rá a feladatot, hiszen Jürgennél nem volt megfelelőbb ember a vadon rejtett titkainak feltérképezésére. A professzor Cerebro szerkezetével észlelte az anomáliát északon, de ennél többet nem tudott meg, így Jürgen nagyjából vakon repült az ismeretlenbe, és ezzel nem is volt semmi probléma. A férfi tettrekésznek érezte magát, úgy érezte, ereiben szinte zubog az erő. És tényleg így is volt. Az útóbbi nyár eseményei jóval megnövelték az erejét és néha azon kapta magát, hogy szinte magától szivárog fel az energia a mellkasában, végigcsörögve az erein. Egy edzés alkalmával mintha még a környezete is lassan vörösbe váltott volna, ahogy elengedte az indulatát, és a férfi ezt már egyenesen nem tudta értelmezni. Mindenesetre, feles energiáinak tökéletes hasznosítása volt ez a felderítő feladat, amit végzett. A férfi, felkészülve rá, hátha követnék, Manitobáig utazott repülővel. Saját forrásai, amiket bőven kiegészített a Sun Network-től kikanyarított anyagiakkal, jelenleg meglehetősen gazdagok voltak, ám még a professzor is biztosított némi fedezetet az útra. Jürgen Winnipegben választott egy meghbízható, kézi váls, európai autót, egy hosszú, szögletes, strapabíró, férfiasan elegáns német kocsit. A BMW magabiztosan szelte az éjszakát, szinte felfeküdve az útra repült precíz, gyors ütemben.

Jürgen szájához emelte a kávé papírpoharát. Már rég elhűlt az ital. Miután Manitobából elindulva kisebb köröket tett, hogy lerázza az esetleges üldözőket, meredeken észak-északnyugat felé vette az irányt. Mostanra, három nappal később, Saskatchewan vadonján haladt át és hét órája elhagyta a legutolsó emberi települést. A fenyvesek tengerét tóvidék szaggatta meg, és jéghideg, kristálytiszta vizük, melyeket kis patakok tápláltak, csobogva tükrözte vissza a remegő, dermesztő magasságban lévő csillagokat. A férfi letette a kihűlt kávét és hátrapillantott. Nem volt nagyon megpakolva, de azért volt annyi felszerelés, amit esetleg elégnek gondolt. Két hétre elég élelem, gyógyszer, fájdalomcsillapító, kötszer volt hátul, kabát, kötél, zseblámpa, túrafelszerelés. A szokásos .45-ös hátul pihent és oldalán most egy zsákmányolt .38-as Beretta kapott helyet. Bőven volt még ellenségeitől szerzett fegyver, amiből válogathatott, így egy m16 szériás colt gépkarabély, egy vadászpuska, egy sörétes puska és rengeteg tartalék tár, néhány doboz lőszer, egy tartalék .38-as odlalfegyver, sőt, biztonság esetére maroknyi, báli .22-ese is hátul volt. Víz, whisky, térkép, iránytű, minden helyet kapott a BMW hátsó traktusában.

Az út kétfelé ágazott. Egy tábla két lába meredt a kétfelé kanyarodó út villájában, de az elemek már eltűntették valahova a táblát. Jürgen lassított, majd megállt, lehúzódva az útról. Kiszállt a kocsiból, hogy a térképet zseblámpával megfigyelve betájolja magát. Felpillantott az égre, és épp belőtte északot a sarkcsillag alapján, amikor hangos reccsenést hallott a bozótból. A férfi bevágta a kocsiba a térképet, és előhúzta fegyverét, majd megfordult, a .38-ast és a zseblámpát egyszerre szegezve a sötétségbe. Egy állat? Egy ember?
- Van ott valaki?

(vágás)