Szeretek az erdőben üldögélni, de csak kizáróan sötétedésig mivel félek a sötétben. Oké, ez egy mutáns szájából igen furán hangzik, de így van. Még kicsi koromban már rég a mumus lakik a szekrényben korszak után, kiszöktem a kastélyunk melletti erdős területre ahol nappal mindig szívesen játszottam, volt ott egy faházam amit apa csak az én kedvemért készítettet el. Egy apró zseblámpával és egy kis takaróval szaladtam be az erdőbe és másztam fel a kis házikóba. Az ajtót becsuktam magam mögött és bevackoltam magam az egyik sarokba egy kis matracra. Alvásra nem is gondoltam, csupán egyedül akartam lenni. A nagy sötétben néhány kisebb állat neszezése hallatszott a fa alól. Egy darabig nézegettem a fa ágainak árnyékát ahogy bevetődik a házikómba. Egyszer azonban valami mozgolódni kezdett az ágak között, egyik ágról ugrált a másikra, nem volt épp kis méretű lény, az ágak mégse reccsentek meg a súlya alatt, szinte úgy ugrott a másikra, hogy alig érintette, mivel a fa amire a házikó épült egy alacsony, de vastag törzsű fa volt, bármilyen állat feltudott mászni. Összehúztam magam és nyakig betakaróztam, mozdulni sem mertem, a zseblámpát lekapcsoltam és csak azt az árnyat tudtam követni a szememmel, még levegőt sem mertem venni, féltem, hogy megfog támadni. Felkiáltottam mikor az a lény a házikó tetőszerkezetére ugrott. Mászkálni kezdett és szimatolt, majd egy hangos morgás tőrt elő belőle és aztán eltűnt. Apukám jelent meg az ajtóban én pedig azonnal odaszaladtam hozzá és sírtam. Apa szerint szerencsém volt, mert nem kizárt, hogy Rozsomák volt vagy egy nagyobb testű kutya. Hiába emlegettem, hogy ugrált a fán, csupán leintett és azt mondta képzelődöm. A faház most is érintetlenül van az erdőben, valószínűleg már állatok lakják, soha többet nem mentem oda vissza, de az erdő közelébe se éjszaka.
Így hát itt a birtokon, képességgel és szinte minden honnan figyelő őrszemekkel sem merek sötétedés után itt maradni, ez belém ivódott.
Sétám alatt megpillantok egy farakást előttem, mivel szeretnék átjutni rajta, nincs mese, meg kell másznom. Lassan felkapaszkodom és ahogy felérek szembe találom magam egy lánnyal.
-Szia! - Köszönök neki, bár a szívem még kalinpál úgy megijedtem.