Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Tárgy: Re: The Salem Insider Szer. 18 Feb. - 12:24
Jürgen elgondolkodva kortyolta az italát, a cigaretta pedig sercegve égett az ujjai között. Ahogy szájához emelte és beleszívott, izzóan felfénylett, majd újra csak halványan parázslott, fátyolosan libegő füstöt eresztve, ami úgy kavargott szét a levegőben, mint a szódába öntött whisky. Továbbgördült az este alkoholpárában megnehezedő szárnyakon. A fa bárpulton könyöklő emberek italukba meredtek, a bár népsége halk morajjal élte péntek éjjelbe hajló közösségi életét és nevetés, csörömpölés, biliárdgolyók ütődésének hangja, széklábak csikorgása vegyült a hangzavarba. Az északi befejzte az italát és kért egy jó dupla scotch-ot jégen. A zongorista befejezte a dalt, és lágy, francia dzsezzbe kezdett bele, majd mikor a dalt véget ért, német blues következett.
Az északi hangoskodást hallott maga mögött, és a zongorista félreütött egy hangot. Megfordult a bárszéken. Pont a mögötte ülő asztalnál egy férfi ült, enyhén szétcsúszott kinézettel, látványosan kiütő borostája csak reflektálta a szemei alatti árnyakat, előtte whisky volt az asztalon. A pultos még az üveget is otthagyta. (Dwayne) Nem erről jött a ricsaj, hanem a mellette, bal kezére eső asztalnál ülő férfiak hangoskodtak, méltatlankodva a zongorista hölgy felé hurrogva. - Nem kell ez a náci zene! - Játsszál valami mást, kislány!
A zongorista zavarodottan, hamisba csúszó hanggal, görcsösen folytatta a játékot. Jürgen jobbra, majd balra nézett. A magányos férfi bal kezénél volt az asztal az öt hangoskodóval, jobbkezénél a bárzongora, a zenész hölggyel. A férfi felállt és odasétált a zongorához. Utálta a kirekesztést. És a fene tudja, amikor férfiak isznak egy bárban, az indulatoknak valami más folyása van. Az emberbe valami ördög bújik olyankor, és szabadjára engedi a tesztoszteront. Az agya hátsó szegletéből valami hang azt mondja neki, hogy azért se hagyja annyiban. Jürgen pedig úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban. Svédként kifejezetten szúrta a szemét ez a dolog. Bármikor kiállt amellett, akit épp támadtak, vagy kirekesztettek... És az ital hatása elmosta most a józanság hangját. Felkönyökölt a zongorára, whisky-vel a kezében. - Mach Sie keine Gedanken, Freulein. Die Musik ist sehr schön.* A zongorista rámosolygott egy kicsit megnyugodva és folytatta a játékot. Az asztalnál ülő kompániának egyre kevésbé tetszett a dolog, és a náci szó különböző helyzetekben való hangsúlyozásával óbégattak tovább. - Gibt es eine Problem, meine Herren?** Az északi emelt hangon egyenesen az öt férfihoz kiáltott oda. Azok nem értették a mondatot, ám a "probléma" szó nyilván kihallatszott belőle, meg aztán, a bárban a "Mi van, mi van?" olyan univerzális udvariassági formula a verekedés előtt, amit bármilyen nyelven érteni lehet. Rögtön felpattantak az asztaluktól és tovább óbégattak, egyelőre csak méregetve a helyzetet.
*Ne is foglalkozzon velük, kisasszony. Nagyon szép a zene. **Van valami probléma, uraim?
Dwayne Riley
mutant and proud
ember
I just believe my eyes
Play By : Josh Duhamel
Hozzászólások száma : 67
Kor : 36
Tárgy: Re: The Salem Insider Vas. 8 Feb. - 17:51
Jürgen, Lilith & Dwayne
♫ Bad day ♫
A mai napot is sikerült átvészelnem anélkül, hogy civilek kerültek volna a lővonalba. Samuel szerint kész csoda, hogy még nem akadt ártatlan áldozata zülött életmódomnak. Péntek este van, ez mit sem jelent, hiszen ha szombaton csipognak rám, menni kell. A magamfajtának nincsen munkaideje, annak idején a kisfiam születésnapi partyjáról is el kellett rohannom, ha úgy hozta a helyzet. Felpillantok az órámra, a kricsmi már biztosan dugig telt a hozzám hasonlókkal. Ha itt végeztem, biztosan elviszek majd egy üveggel is, hogy a szerencsekerék nézése közben legyen mit nyalogatnom a karosszékben. A szomszédok ha látnak, kezdenek leszokni a köszönésről. Tudják, hogy egyszer jó zsaru voltam, ma meg egy idült alkoholista, akihez ha hozzászólnak, nem lehetnek biztosak, hogy őket nem vágom e át a lépcsőkorláton. Pedig ártatlanokat aztán végképp nem bántok. Csak hagyjanak békén, ennyi az egész. Aludni úgysem tudok, inkább kábulatnak nevezném azt az ájult állapotot, amit a pia utáni jótékony sötét okoz. A kocsmától nem messze parkolok, ha mégis hívnának, ne nagyon kelljen keresgélni a járgányt. Amióta összetörtem a sajátot, a szolgálati autó maradt, így aztán le sem tagadhatom, hogy fakabát vagyok. Nem mintha bárkit is érdekelne. Most nem vagyok szolgálatban. Így a hét végére a szakállammal már kutyát lehetne fésülni, olyan tömött, kemény, borotváltkozni rendszeresen elfelejtek. Az övemen a jelvény, egyébiránt a bőrdzseki az egész éves viseletem, pedig megmondta egyszer felvágott nyelvű asszonyom, hogy az autó nem télikabát. Most már oly mindegy. Még egy korty sincs bennem, mégis üveges a tekintetem, ahogyan átvágok a tömegen, és az egyik asztalnál foglalok helyet. A bárpult most nem mozgat meg. Ha arrajár egy pincérnő, akkor odavetem, hogy mit kérek. - Bourbon-t, tisztán. – Aztán a gondolataimba mélyedek, az andalító zene el sem nagyon jut a tudatomig. Amint megkapom a kívánt italt, érzem, hogy szép lassan erőre kapok. A függő, aki végre elérte, amire csak vágyott.
Jürgen Stark
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34
Tárgy: Re: The Salem Insider Pént. 6 Feb. - 15:33
Jürgen Stark kinyitotta a kocsma ajtaját. A hideg szél szálas alakja mellett metszően zúgott el, a benti meleg pedig az esti élet sör-, arcszesz-, parfüm- és dohányszagával ölelte át az északit. Péntek este volt. A kocsma lüktetése a munkahét utáni megkönnyebbülésből táplálkozott, a mérsékelt zajongásban a megkönnyebbült csevegés, nevetés poharak koccanása keveredett. Van a péntek esti kocsmának egy sajátos világa. A hétnek egyik csúcspontja ez, a fárasztó robot végét jelöli. A tisztességes, szabálykövető polgári társadalom olyan automatikusan örökölte a megkönnyebbülten ivás mémjét és vitte tovább a modernitásba, hogy fel sem ismerte, milyen ősi rituálénak adakozik ezzel. Az északi nem tudott ellenállni a hatásnak, és elmosolyodva lépte át a hely küszöbét. Péntek este van és egyébként is, ugyan, ennyit megérdemlek már, gondolta magában az este jelmondatát. A New York centrumában dübörgő pörgésből jó volt végre megszabadulni - Itt nem várt rá üzleti partner, nem találkozott potenciális bérlőkkel, megrendelőkkel, szállítókkal, nem nyaggatták az Ice Tower építésének csúszásai miatt... Itt kiélvezhetett egy-két italt békében.
A férfi hosszú lépésekkel indult el a pult felé. A zongoránál egy fiatal, sudár nő ült és éppen egy könnyű esti blues-ba kezdett bele, kibontott, szőkésbarna haja hullámokban omlott a vállára, ahogy fejét enyhén megdöntve énekelt. Jürgen odaért a pulthoz és oldalt könyökölve, nőt hallgatva várta a pultost. - Mit adhatok? - kérdezte a csaposnő, Jürgen pedig odafordult és leadta a rendelést. - Van orosz vodkájuk? - Van, a héten jött. - Akkor egy vodka-martinit kérek, zöld olajbogyó, 2/3 arányban, rázva. És a zongoristának egy dupla whiskey-t jégen, mert a Blues-hoz kell egy kis muníció is. A nő bólintott és lerakott a pultra Jürgen elé egy szalvétát. Amíg az italra várt, Jürgen felült egy bárszékre és elővette a cigarettatárcáját. Előhúzott egy szálat és tüzet kért a tőle nem messze szivarozó úriembertől, majd csendben várta az italt. A cigaretta vége fénylő narancssárga izzással égett és a füst minden fájdalmat kioltóan ömlött végig a férfi mellkasában. Kirakták elé az italt a szalvétára és kivitte egy felszolgáló a zongoristának is. A férfi csendben élvezte a vodka-martinit és a dohányt, átadva magát a zenének, hagyva, hogy a péntek este hangulatában feloldódjon a hét feszültsége, belemerülve az estébe, mint a koktéljában úszó olivabogyó.
Játékmester
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 57
Tárgy: Re: The Salem Insider Pént. 6 Feb. - 14:29
Dwayne, Jürgen és Lilith
Hideg, téli este. A szél szerteszét fújja a szemetet. Aki erre jár, kénytelen összehúznia kabátjának szélét, fejfedőjét pedig minél mélyebben fejébe illeszteni. A csillagok a város fényeinek okán láthatatlanok, így sötétség honol az égen.
A két férfiúnak igazán egyszerű indoka akadt rá, hogy itt legyen ma este. Bár tény, változatos kifogásokat találhatnának rá. A hőmérséklet fagypont alá csökkent, péntek este van, és egyébként is, ugyan, ennyit megérdemlek már. Nos, röviden megfogalmazva ők bizony inni indultak el otthonról. Hogy miért pont erre a helyre választásuk, annak csupán a vak szerencse a megmondhatója. Vagy tetszőleges istenségek, ki miben hisz ugyebár. Jürgen Stark mindössze pillanatokkal érkezik korábban, mint Dwayne Riley. A mutáns már az ajtó felé indul, mikor a rendőr még éppenhogy beparkolni készül.
Lilith ennél jóval megfontoltabban választotta ki a helyszínt. Ettől függetlenül ő sincs most szolgálatban, saját szórakozására mozdult ki, hogy belevesse magát az éjszakába.
Játékmester
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 57
Tárgy: The Salem Insider Pént. 6 Feb. - 14:13
Egy régi kocsma, ami mára egészen kinőtte magát. Állítólag az első példányát még az angol földről érkező telepes ősök építették, kiknek leszármazottai a mai napig tulajdonosai és üzemeltetői a helynek. Az italválaszték és a vendégsereg éppúgy változatos képet mutat. Éppúgy járnak ide jómódú polgárok és lecsúszott alkoholisták egyaránt. Utóbbiakat, míg nem zavarják a többi vendéget, megtűrik a pultnál.