Előtér, Felhajtó

Tárgy: Előtér, Felhajtó Vas. 8 Szept. - 8:49

First topic message reminder :

Ha autóval érkeztél, az út itt véget ért négykerekűd számára. Kis parkoló is fogad, ahol megpihenhet járműved a hosszú, vagy kevésbé hosszú út után. Ezen helyen kezdődik utad az X-Birtokon, ez az az előtér, ami elsőként fogad. Már innen is látható számodra, hogy gondosan ápoltak a kertek, és ezen ápoltság tükröződik a szépségen is. Igaz, még csupán a felhajtón vagy, de belátsz az elülső udvarra, és az épületet magát is látod, így hát joggal nevezheted szépnek azt, ami szemed elé tárul.

írta Alex Shaten

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Csüt. 4 Szept. - 18:10

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Nem, nem is rád értettem. Csak én már tapasztaltam, hogy a túlzott közelség sem klafa -vontam vállat. Többet mondjuk még nem kell tudnia az előző kapcsolataimról, mert egyébként sem volt sok. Meg nem tudom mennyire lehet beleszámítani azt, amikor két hétig bírtam egy lány mellett. Ugye volt nem kis színészi tehetsége, amivel elfedte a valódi énjét. De aztán szépen lassan a felszínre került, nekem meg ez nem tetszett. Ennyi. Szóval egyáltalán nem Faye-re értettem, hogy bármiben is tolakodó lenne. Csak ő hozta fel, hogy szerinte nem jó a túl nagy távolság, szerintem meg az ellenkezője sem egészen tűrhető, idegesítő, ha az életedbe akarnak mászni és rád telepednek mint egy polip. Egyébként meg nagyjából ugyanez van a barátságokkal is, hiszen van, hogy szerzel egy újabbat és az emberke úgymond ki akar sajátítani. Ez az ami roppant idegesítő. Persze nálam is van, hogy xy-t jobban bírom mint yx-t, de senkit sem szoktam fojtogatni. Mindenkinek szüksége van szabadságra, egy kis magányra alkalmanként, ezt tiszteletben tartom.
Gondolatban már feltettem a kérdésemet, hogy „csak?”. De úgy döntöttem inkább nem mondom ki, mert volt egy olyan sejtésem, ezzel ingoványos talajra kerülnék. Mesélt már a családjáról picit, az pedig éppen elég volt nekem anno, hogy csodálkozzak és sajnáljam. Mert ez azért elég szar helyzet, ha meghaltak a szülei, és gondolom ezek után ragadt rá egy kis negatívság. Abszolút megértem, hogy nem akarta megmagyarázni miért nehéz hinnie. Én személy szerint egy ilyen hírre, hogy halott a családom egy része, összeroppannék. Főleg ha így egyszerre kettő tag. Gondolom nagyon nem egyszerű feldolgozni, ha elvesztesz egy olyan valakit, aki születésedtől fogva közel állt hozzád. Azért egy szakítás messze nem ilyen fájdalmas, főleg akkor, ha egy olyan kapcsolatról van szó, ami csak néhány hónapja kezdődött.
Amint Faye a nyakamnál simogatta esküszöm tiszta libabőrös lettem. Részben azért, mert ugye jólesett és ráadásul valamennyire csikis az a terület.
-A tied... -válaszoltam volna a bókra automatikusan, de sikeresen elhallgattatott a lány a csókkal, úgyhogy nem igazán volt lehetőségem folytatni. A kezeim nagyjából a dereka körül pihentek, úgy húztam közel magamhoz és simán átengedtem magam a pillanatnak. Azért ennek a harmadik alkalomnak is ugyanúgy megvolt a varázsa, mint az elsőnek. Faye számára meg gondolom főleg. Nem tudom mit értett pontosan az alatt, hogy tapasztalatlan. Mármint egyáltalán nem volt még együtt senkivel egy éjszakára sem meg semmi? Mert kb. így értelmeztem, de lehet tévedtem. Viszont ha mégsem, akkor le a kalappal előtte, mert magához képest egész jól kezeli a „csókhelyzeteket”.
-Azt akartam mondani, hogy a te szemed szebb. Tengerkék -húzódtam el tőle mosolyogva és a szokottnál hosszabb ideig tartottam a tekintetét. Eddig annyira fel sem tűnt, hogy milyen színű az írisze, de ha már így felhozta jobban megvizsgáltam. Érdekes, hogy az első barátnőmnek is pont ugyanilyen rikító kék szeme volt, valamiért bevonz ez az árnyalat. Az enyém egyébként valami zöldes-kékes, nem tetszik annyira, de az a lényeg, hogy jól lássak vele.
-És azt, hogy ki kéne próbálnom el tudok-e futni New York-ig -kezdtem el felvázolni az ötletemet, miközben hátrébb léptem tőle és elengedtem. - Mert a vonatozás tényleg órákba telne, főleg 60 km/h-s átlagsebességgel. De ha tudnám tartani a 600km/h-t, akkor kevesebb mint húsz perc alatt ott lennék -elvileg. Gyakorlatilag kérdéses mennyit bírok. 80 km-t kéne, viszont nem próbáltam soha. Meg ugye térkép az jól jönne, nehogy eltévedjek. A másik probléma az, hogy lehet nem túl jó ötlet mondjuk főútvonalon így futkosnom.

▲ music ▲ 556 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Csüt. 4 Szept. - 11:39

Logan & Faye

♪ How deep is your love ♪
Csak csendben bólintok. Tudom, hogy igaza van, Aaron... kissé talán túl félt, de meg van rá az oka, hiszen meghaltak a szüleink, mindenki folyton eltűnik mellőlünk és talán érthető, ha nem akarja, hogy én is eltűnjek mellőle, még ha azért is, mert ezt esetleg egy fiú váltja ki, akivel több időt szeretnék eltölteni, mint vele. Tudom én, hogy azt szokta meg, hogy suli után hazamegyek, hogy együtt vacsizunk, hogy együtt nézzük meg az esti filmet, de hát neki is ott van már Leah, ő is vele akar majd lenni gondolom és én akkor maradok egyedül, szóval ez... végül is mindenkinek jó nem? Valahogy majd bebizonyítom neki, hogy Logan rendes srác. Jó tudom nem a legjobb lépés ehhez, hogy a tudta nélkül jövök el megnézni a sulit, de az a baj, hogy nem igazán volt hirtelenjében más ötletem, szóval... kénytelen voltam így megoldani a dolgot.
- Én nem is akarok rád telepedni, remélem ezt... ezt nem érzed így. - nem biztos, hogy ez a nagy ujj felemelés most nekem szól, de... tény és való, hogy szeretnék több időt vele tölteni, de hát még nem ismerjük annyira egymást, érthető, ha ez így működne igazán. Persze az is talán túlélhető, ha marad az utazgatás, csak... mégis jobb lenne elkerülni, bár egyelőre fogalmam sincs, hogyan.
- Tudom, csak... - megrázom a fejem és inkább elhallgatok. Nehéz hinni, főleg ha az ember élete amúgy is elég bonyolult és ha már sokakat veszített el, akik fontosak voltak, úgy azért nehéz hinni. Nincs elég nagy önbizalmam ahhoz, hogy túlságosan nagy hitet tudjak táplálni az iránt, hogy őt mindenféleképpen érdeklem, arról már nem is beszélve, hogy nem vagyok elég kreatív, hogy eszembe jusson futva is megtehetné a távolságot, meg azért az csak fárasztó lenne neki nem? De én tényleg bízom benne, nagyon szeretnék. Nehéz levetkőzni mindent, amiket másoktól hallottam, főleg amiket a bátyám mondott és persze, hogy van bennem egy nagy adag félsz, hiszen nem volt még előtte senkim. Így mondjuk nem is lehettek nagy csalódásaim, de tudom milyen fájdalmas elveszíteni valakit és nem igazán szeretném újra átélni, pedig tisztában vagyok vele, hogy elég fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy ez az egész ne feltétlenül legyen egy életre szóló, de... Tudom, mindent megbonyolítok és túlgondolok, pedig igaza van, csak élnem kéne a pillanatnak, csak hagynom, hogy megtörténjen, aminek meg kell.
Nem tudom megállni egy halvány mosoly nélkül, amikor közelebb lép végre, a kezeim pedig ösztönösen csúsznak a nyakára, az egyik hüvelykujjam még apró kis köröket is elkezd leírni. Valahogy csak jön a mozdulat, ezért nem azonnal töröm meg a maradék távolságot. - Szép a szemed, így... közelről még inkább. - csúszik ki a számon, ami először eszembe jut és nagy nehezen leküzdöm a késztetést, hogy zavaromban ne süssem le a tekintetem, vagy talán csak az övé tartja fogva az enyémet, ha akarnék se tudnék most elszakadni tőle. Végül, mielőtt még válaszolni tudna, vagy tényleg zavarba jönnék leküzdöm azt a maradék pár millimétert és finoman megcsókolom. Finoman, de hosszan. Nem vagyok még profi benne ez tény, de a szemeim csukva, a szám pedig résnyire nyitva, ahogy a nyelvem is óvatosan ismerkedik újra az övével. Ez kell, kizárni mindent, minden kérdést, aggodalmat, gondot, csak... elmerülni a pillanatban.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 3 Szept. - 6:23

Faye & Logan

I need you more than I can take.

Igen érdekes ha pont a bratyója akarja a szájába rágni mennyire veszélyes néhány hímnemű. Én azért megnézném ő milyen, így személyiségre. Mert neki sem biztos, hogy kint van mind a négy kereke. Sőt, még azt is merném feltételezni, hogy régebben pont abba a típusba tartozott, amitől félti a lányt. Vagy csak szimplán zakkant és ezzel a módszerrel akarja megszerezni az uralmat a húga felett, hogy senkit sem enged a közelébe. Ügyes húzás, csak nehogy pofára ess.
-Hát, én nem szólok bele, de túlreagálja -állapítottam meg, mintha Faye egyáltalán nem érezné ezt. Pedig biztos ő is tisztában van vele, hogy ez azért már erős túlzás amit a tesója csinál. Persze mivel nem ismerem személyesen, ítélkezni nem akarok felette -ahogy azt ő fordítva már biztos megtette a hallottak alapján-, de szerintem ezt már nagyon nem kéne. Vannak bizonyos szintjei annak, hogy védje Fayet, csak ő már a 10-ből a 11. lépcsőfoknál jár.
-De a túlzott közelség is -emeltem fel a mutatóujjam. Hát ha már választanom kell aközött, hogy a csaj belemásszon az életembe vagy egy kicsit kelljen miatta utazgatnom akkor inkább az utóbbira voksolok. Rettentően frusztráló tud lenni, ha csak azért mert járunk minden szabad percemet magának követeli és egy idő után már azt érzem legszívesebben a wc-be is velem jönne. -Amúgy meg nem kell „mindenkire” hallgatnod, csak hinned -bólogattam. Esetemben tényleg sokkal többre menne azzal. Mert adna okot, hogy kipróbáljam a képességemet hosszú távon. Csak ezt még így mondjuk nem említettem meg neki, de örülnék neki, ha erre saját maga jönne rá. Ha nincs ötlete feladta. Vagy nem elég kreatív. De szerintem inkább az első.
A következő mondataira inkább nem szóltam. Fölöslegesnek tartottam tovább nyúzni ezzel, pedig tudtam volna. Csak az már a túlreagáláshoz tartozott volna. Ha azt mondja bízik bennem, akkor az biztos így van... részben.
A két kezemre néztem lefelé, most már mindegyiket fogta Faye, mintha közelebb akart volna húzni magához. De még nem léptem, csak hallgattam a további szövegét. -Nem elhagynod kell, hanem elfelejtened, ha veled vagyok -emeltem fel a fejemet, hogy a tekintetünk találkozzon. Tény, hogyha kérné sem erőszakolnám meg -meg ha belemenne akkor az már nem erőszak lenne- és nem adnám el a szerveit a fekete piacon. Ez alapján szerintem igen megbízható típus vagyok. -Lazulj -mosolyogtam rá, aztán tettem felé egy lépést miközben a kezeit felemeltem a nyakamhoz. Közelebb hajoltam, de csak annyira, hogy rá maradjon az utolsó mozzanat.

▲ music ▲ 393 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Kedd 2 Szept. - 20:43

Logan & Faye

♪ Take me to your heart ♪
Az a baj, hogy semmi gyakorlatom nincs ebben, és tudom, hogy nem épp a legjobb megoldás az, hogy nem mondok el valamit, amikor kéne, hogy inkább halogatom, de hát... igazából fogalmam sem volt róla, hogyan kezelhetném a dolgot jobban, de majd megtanulom, majd fejlődök szépen ebben is, mint sok mindenben. Ez a lényeg igaz? És talán még jó is, hogy nem tudta rólam eleve, hogy New York-i vagyok, hogy nem ez volt az első, ami felmerült köztünk témaként, mert mi van, ha tényleg lehet köztünk valami több, valami igazán jó és csak azért vetnénk neki már eleve véget, vagy esélyt se adnánk, mert hogy messze lakom? Változhat ez még és őszintén szólva szeretném is, ha lenne erre esély. Tudom, hogy Aaron nem túl rugalmas és nem befolyásolható, de azért ettől én még próbálkozhatok.
- Az a legnagyobb baj, hogy én... nem mondtam neki igazat. Mármint nem beszéltem rólad, mert olyan sokat mondta már, hogy a fiúk mennyire rosszak és amikor elmentél már a konyhában volt, én meg totál megijedtem és... Eléggé elszúrtam a kezdést. - főleg, hogy a tetejében még látott is minket az ablakból és talán érthető, ha egy báty, aki mindig is nagyon óvta és vigyázta a húgát kissé fenn akad azon, hogy egy vadidegen srác, akiről még egyszer sem hallott a szeretett testvér szájában aktívkodik. Bár igazság szerint azt hiszem, akkor sem örült volna neki, ha már meséltem volna róla, akkor is jó eséllyel ugyanúgy rosszul érinti a dolog, sőt minden bizonnyal már előre felvázolta volna, hogy miért haladjak lassan és miért ne engedjek semmit és... én nem akarok mindig csak mindentől tartani, főleg ha valakit kedvelek és ha egyszer ez csak egy csók, ami fenemód kellemes volt.
- Én nem kérdőjelezlek meg, de mindenki azt mondja, hogy a távolság megöli a kapcsolatokat. - jó-jó nincs saját tapasztalatom, csak az, amit a csajok mondtak, de még nem igazán hallottam túlságosan sok jó példát az ilyen próbálkozások végkimenetelére és épp e miatt félek is tőle, főleg azért, mert én magamról tudom, hogy nem volt még senkim, de hát neki... Oké, nem tudhatom, hogy volt-e már más, de azért hozzám képes jóval lazábbnak tűnik. Persze ez nem jelenti egyből azt, hogy akkor kapásból szaladna máshoz, csak hát... Túlbonyolítom igaz?
- Sajnálom. - húzom el kicsit a számat. Tényleg bánom, tényleg nem tudom, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, de az egyértelmű, hogy ennél jobban. Na hát pont ezért vagyok bizonytalan, mert ki tudja, hogy mikor jön rá, hogy egyáltalán nem vagyok olyan, akiért érdemes kínlódni, és az a baj, hogy ezzel a bizonytalansággal erre még rá is teszek egy lapáttal. - Bízom benned, tényleg! - bólogatok is aprókat mellé. Tényleg így van, nem feltételezem róla alapból, hogy ha nem találkozunk egy hétig, akkor már egyből más szájában keresné a boldogságot. Rendes srác és ezt nem véletlenül mondtam Aaronnak, én legalábbis így érzem. Ha arról van szó inkább megmondaná, hogy nem akarja ezt tovább, mint hogy jobban bántson.
- Szeretném megpróbálni és ígérem, hogy befejezem ezt, vagy legalábbis nagyon igyekszem... ezt a bizonytalankodást. - óvatosan pillantok fel rá és nyúlok előre, hogy megfogjam a másik kezét is, mert jó eséllyel még azt talán most is fogja, amelyiket az előzz nem engedett el, remélem legalábbis. - Próbálom levetkőzni azt, amit a bátyám sulykolt belém rendben? - nem egyszerű, de már azt hiszem azzal is, hogy eljöttem, pedig ő nem igazán támogatta tettem egy lépést, bár nem biztos, hogy a legjobb irányban, de más ötletem igazán nem volt. Ha Aaronon múlnak nem találkoznék az életben sem többet Logannel.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 1 Szept. - 17:17

Faye & Logan

I need you more than I can take.

Éreztem, hogy félt az igazságtól, ezért szívesebben menekült volna hazugságba. Megértem a helyzetét, de azért akkor sem ez a megoldás a problémára. Halogatni, aztán az est „megkoronázásaként” kibökni, amit kell. Mert akkor is csak ugyanígy fogadtam volna a fejleményeket, sőt, még talán rosszabban. Azzal csak engem kínzott volna és persze saját magát, méghozzá azért, mert ő is nagyon jól tudja mennyire lehetetlennek tűnik, hogy hét közben találkozzunk, ha ő New York-ban van. De hát most mit tehetnék? Csak azért szakítsak meg vele minden kapcsolatot mert nem éppen a szomszéd városban éli a mindennapjait? Az meg megint szemétség lenne és hatalmas pesszimizmus. Persze ha ezt az elején tudom, akkor lehet, hogy nem mászok rá, de ezek után már mindegy.
-Nem, egyáltalán nem csak a tied, de ezen kár lenne vitatkozni -hát, ha valaki miatt összevesznek, akkor az én leszek. Mert ha Faye beszélt is rólam, gondolom a tesója nem ugrált örömében, főleg azért nem mert ugye már csak ketten vannak egymásnak. Nyilván rá szállt az a pozíció, hogy védje a húgát és én valószínűleg potenciális veszélyforrást jelentek a számára. Mert hát „elvadítom” tőle, de ez hülyeség. Csak neki kéne kinyitnia a szemét és megnéznie, hogy a lány hány éves. Még a 21. szülinapján is babusgatni akarja? Tapasztalatból tudom, azért már a 17-nél elér oda az ember, hogy tudjon magára vigyázni és helyes döntéseket hozni.
-Miért kérdőjelezel meg? -kérdeztem vissza. Néha komolyan rendesen elbizonytalanít, de igazán hihetne bennem csak egy kicsit. Magamat hibáztatnám, ha el kéne magamtól dobnom a lányt csak a távolság miatt. Oké, van még más is rajta kívül, de nem mindenkire szoktam rámozdulni. Van amikor egyáltalán nincs szükségem senkire sem és amúgy sem ilyen egyszerű, mint amilyennek kinéz. Miből gondolja Faye, hogy rám tapadnak a csajok? Ha annyira tapadnának, akkor rúzsfoltokat kéne sikálnom a szobám ajtajáról és szerelmes leveleket kéne a kukába dobnom minden nap. Az, hogy próbálok jófej lenni a legtöbb emberrel, mutánssal egy dolog.
-Igen? Akkor bízzál bennem. Mert többre mennél azzal, minthogy állandóan felhozod a buktatókat -úgy érzem elég sokra képes lennék, ha biztatnának, hogy meg tudom csinálni. Gondolok én arra, hogy például repülővel szerintem még egy órába sem telne az út. A normális utazósebesség 903 km/h körül mozog, az én max. sebességem pedig nagyjából 700. Magyarul sokkal hamarabb odaérnék a saját lábamon, mint vonattal vagy busszal. Csak hát ugye a lustaság, ráadásul még sosem próbáltam ilyen hosszú távon a képességemet. Elvileg bírnom kéne és ha lenne miért akkor előfordulhat, hogy sikerülne. De ez mondjuk abból a szempontból erősen hátrányos, hogy néha már szikrázni szokott a ruhám. Viszont ha még tudnék is olyan anyagot szerezni, amivel nem történne ez meg, akkor meg úgy néznék ki, mint egy elszökni készülő koton gumi.
-Ha azt mondanám, rád bízom a választás lehetőségét mit mondanál?

▲ music ▲ 455 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 1 Szept. - 14:38

Logan & Faye

♪ I'm yours ♪
Tudom én, hogy nem lenne fair a részemről, ha csak nem válaszolnék neki és inkább kérdeznék még az öccséről, hogy hány éves és milyen a viszonyuk, hiszen nekem is van egy testvérem, kíváncsi vagyok, hogy nála hogy van ez, csak hát... úgy se hiszem, hogy jól menne nekem ez a fajta terelés, még ha akarom sem. Túlságosan őszinte kis lélekkel áldott meg a sors, vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy ilyenné nevelt az élet. Vannak olyanok, akiket a fájdalom és a veszteség kifordít önmagából, és ezért végül mondjuk úgy rossz útra térnek és persze vannak olyanok is, akik e miatt nem változnak rossz irányba, sőt talán még pozitívabba is. Ezért nem is ment nekem sosem az, hogy ne mondjak valakinek igazat, vagy az, hogy direkt tereljem a témát, hiába hogy néha szükség lenne rá, hogy az ember tudjon kicsit trükközni.
- Tudom, hogy eléggé hasonló. - nem akarom kimondani, hogy ugyanaz, mert akkor egyértelműen tilosban járnék, és ez... hát nem valami olyan, amit én túl gyakran szoktam tenni, sőt inkább sosem. Aaron nem tiltotta meg szó szerint, hogy ide jöjjek, csak nem különösebben örült neki, ami tudom, hogy kb. ugyanaz, hogy így is úgy is kiakad, ha kiderül, de nem kell kiderülnie. De ugye itt jön a második gond az, hogy nem igazán vagyok jó hazugságok terén. Az esetleg meg, hogy szimplán elhallgatok, az a szó szoros értelmében nem nevezhető hazugságnak nem?
- Nem robbantasz ki, és ha valakinek a hibája ez, akkor is maximum az enyém, de én akkor is el akartam jönni és Aaron mindent olyan komolyan vesz, túl komolyan. - kicsit azért még így is lebiggyed a szám. A távolság én attól félek, hogy akkor is gond lenne, mert még egy alakuló kapcsolatban, vagy olyan szerűségben mégis csak elég kellemetlen, ha pár hetente találkoztok csak, és nem tudjátok igazán megismerni egymást, akkor is csak egy-egy hétvégére, és biztos vagyok benne, hogy a bátyám annak sem örülne, vagy akkor jöhetek én is a nyaralóba, de akkor jönne velem és... sehogy se jó ez. Komolyan úgy érzem, mintha az élet valahogy direkt akarna kiszúrni velem, hogy még véletlenül se járhassak jól sosem, pedig csak járna nekem már egy kis pozitívum nem? Sose tettem semmi rosszat, és mégis mintha mindig büntetést kapnék már előre.
- Biztos vagy benne? - bizonytalanul pillantok rá, amikor közelebb lép. Jó lenne ebben bízni, de az a baj, hogy én félek tőle, hogy nem ilyen egyszerű és nem magam miatt. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg benne, csak hát mégis kedves srác, én pedig nem tartom magam olyan hű, de nagyra és köztünk nincs még olyasmi, ami miatt tényleg rám kéne várnia. És mi változna később? A bátyám úgy se engedné, ha nem állok ki magamért, hogy ide járjak, jön egy másik suli, neki is zajlik az életet és... nem tudom, hogy hogyan működhetne ez. - Én csak nem akarom, hogy már akkor kudarcba fulladjon... fulladjunk, amikor még szinte el sem kezdtük. - kedvelem, de attól félek, hogy az mindenre nem elég.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Vas. 31 Aug. - 15:22

Faye & Logan

I need you more than I can take.

A kérdésre megráztam a fejem, bár igazság szerint én sem tudtam igazán a választ. Eric csak a féltestvérem és hiába vagyunk rokonok, ha én apai ágon örököltem a gént, az anyánk közös. Még egyszer sem tapasztaltam nála semmi furát, nem képes irányítani a vizet, tüzet, nem tud lebegni és semmi ilyesmi amire a mutánsok képesek. Még csak a külseje sem árulkodik arról, hogy közénk tartozna, teljesen úgy néz ki mint egy átlagos négy év körüli kisfiú. -Nem hiszem. Vagy csak nem aktiválódott neki -vontam vállat. Én sem voltam mindig szupergyors, csak egy villámcsapás miatt jött elő a képességem. Utána lettem csak Speedy Gonzales. De lehet ha más külső hatás aktiválta volna a gént, akkor teljesen mást tudnék, mint most. Egy telekinézis lenne az igazi királyság. Főleg, ha még embereket is tudnék vele lebegtetni. Már nem mintha olyan gonosz lennék, hogy így üzleteljek másokkal, de azért sok mindenben megkönnyítené az életemet. Például ha az ágyban fekszek, akkor nem kéne az emeletről lemásznom a cuccaimért. Oké, ez már tényleg lustaság szint 100.
Szívesen tovább meséltem volna még a tesómról Faye-nek, de nagyon jól tudtam mire megy ki a játék, ezért a lehető leghamarabb le akartam zárni a témát. Később úgy is többet megtudhat, ha tényleg kíváncsi. Most viszont minél hamarabb ki akartam belőle húzni, hogy mit mondott Aaron. Azért elég rendesen látszott a lányon, hogy nagyon nem akar erről beszélni. Ebből pedig kezdett nyilvánvalóvá válni számomra, hogy tilosban van.
-Az pedig ugyanaz -jelentettem ki, de nem úgy, mint aki most fogja megölni az előtte állót, csak olyan hangsúllyal, mintha rájöttem volna valamire. És tulajdonképpen így is volt, mert magamban megállapítottam, hogy ez mindent jelent csak jót nem. Még arra is gondoltam, hogy utólag próbálja szépítgetni Faye a helyzetet. De az lenne a legnagyobb hibája, ha kamuzna mert onnantól hogyan bízzak benne? Arra vagyok a legallergiásabb ha valaki képes a szemembe hazudni. Értem, hogy fél attól, hogy meghátrálnék az igazság miatt, de azért azt tisztázzuk; ha van miért küzdenem akkor szívesen elkezdem. A befejezéssel akadtak eddig gondjaim.
-De azért nem akarok családi viszályt kirobbantani, szóval ha nem engedi, ne erőszakoskodj. Fölösleges. Én csak felvetettem, hogy mivel amúgy is előbb-utóbb megtaláltak volna cerebroval akár járhatnál ide is -közöltem lazán. Mint akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi van azzal a rohadt nagy távolsággal kettőnk közt. Pedig nagyon is érdekelt, de felfogtam, hogy nem ilyen egyszerű iskolát váltani, csak miattam pedig fölösleges lenne. Legalább olyan ez mint felvarratni magamra a nevét. Persze annyira azért nem vagyok negatív, nyilván vannak olyan kapcsolatok, amik évekig tartanak csak na... realitást.
-Faye, ha maradsz New York-ban az sem jelent egyet azzal, hogy meg kell válnod tőlem -léptem közelebb hozzá.

▲ music ▲ 439 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Vas. 31 Aug. - 13:45

Logan & Faye

♪ Give me love ♪
Nekem nincs tapasztalatom e téren, igazából még csak szerelmes se voltam sosem és pont azért félek tőle, hogy olyat teszek, vagy mondok, ami miatt ki se alakulhat semmi. Nem szeretném, mert kedvelem Logant, tényleg és nem lenne jó ezt elrontani, pont e miatt vagyok itt annak ellenére, hogy bátyám nem igazán értékelné, ha tudná, de hát... nem kell megtudnia azonnal. Jó tudom ez így nem stimmel, mert el kell majd mondanom, főleg akkor ha ide akarok járni, mert szeretnék, az érvei ellenére is. Ő a gyámom, az a baj, hogy simán megteheti, hogy megtilthatja, de vajon meg is tenné? Eltiltana attól, amit szeretnék, eltiltana Logantől?
- Remélem, bár én kifejezetten gyakran. - teszem még hozzá egy mosollyal. Viszont az a helyzet, hogy direkt terelek, persze, mert hát ez az Aaron ügy. Az a baj, hogy túlságosan bonyolult, ha mindent el akarnék neki magyarázni, akkor tényleg... mindent el kéne magyaráznom és nem tudom, hogy azt tudná-e kezelni. E téren elég bonyolult a családi hátterem és nem tudhatom, hogy ezt hogy fogadná el, főleg most hogy még csupán kedvel. Minden normális ember jó eséllyel egyszerűen még időben kimenekülne egy ilyen kezdődő dologból, ha megtudná azt, hogy a bátyám mivel foglalkozik, hogy mire képes a vérem, hogy... milyen életem van pontosan és miért lenne veszélyes ide járnom suliba, vagy bárhova, ahol tudhatják, hogy mit tudok. Nem hiszem, hogy ezt most merném neki adagolni, szóval egyelőre úgyis csak a bátyám aggódására foghatom a dolgot, de talán az is elég magyarázat.
- És ő is olyan, mint mi? - kérdezek tovább, mert még mindig jobb ezzel elterelni a témát, mint tényleg belefogni a másikba. Zűrös, igen az a baj,hogy zűrös és ez finom kifejezés. Kissé megszeppenve állok meg és nézek rá, amikor hirtelen megáll. Valahogy automatikusan lefelé szeretnék nézni, ezt nagyon jól sejti, de akkor már nehéz, mikor megakadályozza ezt, ha csak a pillantásával is. Összeszorítom a számat, mert ez így még rosszabbul hangzik, mint az igazság és még ha talán nincs is ott, de látom a neheztelést a tekintetében, nagyon is látom és a tetejében még igaza is van.
- Nem... nem szó szerint van így, csak azt mondta, hogy nem tartja jó ötletnek. - nem tiltotta meg és nem is hangzott el olyasmi, hogy nem jöhetek ide semmiképpen sem, bár ez sajnos ugyanaz. Aaron nem igazán szeretné, hogy itt legyek, de én akkor is akartam, mert... mert egyszerűen nem akarom ezt az egészet csak úgy hagyni a fenébe, és ha nem jövök, akkor úgyis ez lenne a vége nem igaz? - De én el akartam jönni megnézni a sulit és találkozni veled... ő meg majd átgondolja és nem lesz baj. - oh, na persze! Érezni lehet a hangomból, hogy ezt én se gondolom teljesen komolyan sajnos. Nagyon is van rá esély, hogy lesz ebből baj, még hozzá nem is kisi, főleg ha újra megpróbálom neki beadagolni valahogy, hogy ide szeretnék járni, mondjuk úgy, hogy eltitkolom a képességem, miért ne lehetne? Nem lehet csak úgy feltérképezni, hogy ki mit tud, én is csak azt állapítom meg, hogy ki tud valamit, de a részleteket nem.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szomb. 30 Aug. - 13:23

Faye & Logan

I need you more than I can take.

Semmit sem rontott el azzal, hogy kicsúszott a száján egy-két olyan szó, amit nem feltétlen kellett volna mondania még. Megértem, mert eléggé izgult, látszott is rajta. Nagyon koncentrált, hogy valami olyan mondjon, amivel nem kerget el engem, de csak sikerült eltúloznia a dolgokat. Hiszen kétlem, hogy mi ketten konkrétan a szerelmesek kategóriába tartoznánk, mert ehhez azért egy kicsit több idő kell. Tapasztalatból, nagy különbség van a kedvelés és a szeretet között. Mert az utóbbinál már tényleg úgy érzed, hogy nem tudnál elválni a másiktól. De egy ilyen fajta kapcsolatnak úgy gondolom kell néhány hét, mire úgy igazán kialakul. Persze nem hőköltem vissza a „nyelvbotlás” miatt, inkább az irritál, mikor a második nap után a csaj rám tapad és azt hiszi minden pillanatban vele szeretnék lenni. Kell nekem egy kis tér. Ameddig ezt valaki megadja, nincs baj. Csak volt már olyan kapcsolatom, amiben akármennyire is szerettem a lányt, egy idő után inkább szakítottam vele, mert tényleg eléggé rám kattant. Ha nem találkoztunk minimum a második napon, akkor már hisztizett, hogy biztos megcsalom, nem szeretem meg egyéb ilyen badarságok. Rettentő idegesítő tud lenni, mikor a partner nem ereszt maga mellől és úgy kezel mintha legalább a háziállata lennél. Emberből vagyok, van saját életem, amit nem szeretnék feladni egy személy miatt. De szerintem ezzel sokan így vannak.
-Nagyon -nevettem vele együtt. Szerencsére nem vette zokon, hogy az utolsó mondatán is mulattam, mert tényleg poénosan sikerült megoldania. Mondjuk engem nem tudna überelni, az biztos. Kerültem már nem egyszer olyan helyzetbe, amikor rettentően izgultam és olyankor elég humoros dolgokat tudok mondani és csinálni. Úgyhogy totál átjött az érzés, amit Faye érezhetett akkor és ott.
-Hidd el, mindenki csinálja -nyugtatgattam, mert tényleg minden embernek előfordult már olyan mozzanat az életében, amikor majdnem elfüstölt. Egy rossz, nem oda illő szó tanórán vagy bármi, amivel lehet kínos helyzetbe kerülni. Esetleg társaságban véletlen eleresztesz egy galambot.
Miután úgy láttam Faye már képes lesz újra mellettem jönni, anélkül, hogy mondjuk felborulna, a kupola felé vezettem. Nincs messze innen és direkt olyan úton haladtunk, amin kevésbé esélyes, hogy félrelép és megkóstolja a földet. Mert ugye rövidíthettünk volna, de az neki kockázatos magassarkúban, főleg ilyen állapotban.
A kérdésem után ráncoltam a homlokom és furcsán néztem a lányra. Mi ebben olyan zűrös?
-Igen, van egy öcsém, Eric -válaszoltam, de azért ennyire könnyen nem hagytam elterelni a figyelmemet a témáról. -De mondd mi olyan zűrös. Addig nem megyünk sehova -húztam be a kéziféket és mielőtt még odaértünk volna a lépcsőkhöz, megálltam. Természetesen a kezét továbbra sem eresztettem el, mert még a végén erőszakos módon egyedül folytatta volna az utat. De mivel láttam a lányon, hogy nem nagyon akarja kibökni, ezért úgy döntöttem rákérdezek a lényegre, amitől egész eddig tartottam.
-Nem engedett el, igaz? -kerestem a tekintetét, még mielőtt lehetősége lett volna arra, hogy esetleg lefelé nézzen. -Nem is szabadna itt lenned -jelentettem ki, mert már sejtettem, hogy ezt fogja mondani.

▲ music ▲ 476 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Pént. 29 Aug. - 21:49

Logan & Faye

♪ Just a kiss ♪
Na igen, önbizalmam az tényleg nem sok van, de hát előfordul ez, nálam meg eleve nagyon általános, ugyanis... hát nem volt sok minden, ami eddig növelte volna. Aaron pedig nem kifejezetten van azon, hogy bátrabb legyek, mert az neki sem lenne jó, akkor függetlenebb lennék, és önállóbb, miközben ő... áh, nem is gondolkodom ezen, mert azt hiszem nincs értelme. Próbálok fejlődni, ide is eljöttem igaz?
- Ebben alapvetően igazad van. - eresztek meg egy halvány mosolyt. Na igen, nem lennék folyton minden miatt zavarban, ha egy kicsit több önbizalmam lenne, de sajnos ezt még nem sikerült összehozni. Talán majd most. Azt szokták mondani, hogy ha van egy valaki, aki úgy tekint rád, aki többnek tart, akkor... az bőven elég, hogy te is többnek érezd magad. Igazából már valahogy talán most is sikerült előrébb lépnem. Nem sokat, de csak szépen fokozatosan.
- Akkor jó. - mosolyodom el. Én igazán nem akarok kierőszakolni belőle dolgokat, mert nincs rá jogom, és amúgy is igaza van abban, hogy érezni lehet. A tetteiből, a mosolyából, a közeledéséből és pont e miatt nem kéne elrontanom az egészet azzal, hogy butaságokat mondok, mert ez ami kicsúszik a számon... komolyan nem értem, miért történik. Nem vagyok szerelmes, az nem alakul ki ilyen gyorsan. Jó persze kedvelem és az utóbbi napokban is gondoltam rá épp eleget, de attól még nem vagyok... szerelmes, tényleg nem, és nem akarom, hogy e miatt riadjon el akár csak véletlenül is, mert hát eleget meséltek a barátnőim arról, hogy a fiúk nem viselik jól az ilyet, nem szeretik, ha túlságosan gyorsan haladnak a dolgok, mert megijednek tőle, meg ilyesmi.
És még képes vagyok fokozni is, bár szerencsére végül elneveti magát. Na igen elég érdekesen csúsznak ki a számon a szavak, de legalább őszinte vagyok, tényleg úgy érzem, hogy halál ciki a viselkedésem, de ha ő aranyosnak tart... reméljük még mindig, akkor csak túlélem valahogy. Az jó dolog, ha megnevettetsz valakit, igaz?
- Szóval ennyire látszik... - pillantok rá talán egy pillanatig sikerül komoly képet vágnom hozzá, de aztán kitör egy rövidke nevetés belőlem is. Szerintem még az is rájönne, hogy mennyire izgulok, aki méterekkel arrébb áll és fogalma sincs arról, hogy miről beszélünk, vagy aki csak most toppanna be ide. Nagyon látványos tudom. - Azért az megnyugtat ha nem csak én bénázok időnként. - gyakran. De igen, tudom én, hogy nekiment az ajtófélfának és kész csoda, hogy aztán kifelé menet, amikor még visszanézett nem koccolta le a kerítést, vagy hogy eszébe jutott, hogy kinyissa. És a következő, amikor megint sikerült kissé befagynom az az ominózus kérdés. Hiába indulunk el, hiába fogom a kezét, nem állok meg ugyan, de egy kicsit... érezni, hogy egy pillanatra megtorpanok.
- Ez... elég zűrös, mi lenne, ha előbb felmennénk? Addig mesélj nekem arról, hogy... neked van testvéred? - nem hiszem, hogy ezt kérdeztem volna már, de mégis csak könnyedebb téma. Ha a lépcsőn épp ki akarom majd köpni a tüdőmet, nem lesz a legjobb azt ecsetelni, hogy a bátyám nem igazán értett egyet azzal, hogy eljöjjek ide. Nem hiszem, hogy Logan értékelni fogja a dolgot.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Csüt. 28 Aug. - 22:21

Faye & Logan

I need you more than I can take.

A lány válaszát kíváncsian hallgattam. Tényleg elég önbizalom hiányos, mintha eddig nem engedték volna kibontakozni úgy igazán. Szüksége van valakire, aki rendbe teszi a saját magáról alkotott képét. Rám.
-Te meg egy olyan lány vagy, akinek egyszerűen szüksége lenne egotuningra. Semmi többre -fejeztem be a mondatát, hogy ne érezze magát olyan keservesen. Úgy csinál mintha legalább ő lenne a bányarém vagy nem tudom, de az látszik, hogy nincs megelégedve magával. Ha nem is feltétlen a külsejével, a viselkedésével. Pedig amúgy biztos idővel sokkal nyitottabb lesz és levetkőzi ezt a zárkózott kislány szerepet. Hiszek benne, már csak ő kéne.
Egyébként én sem voltam mindig ennyire mások felé közeledő. Csak aztán megtaláltam a megfelelő személyeket, akik segítségével egy jófej társaságba kerültem. Mellettük bontakoztam ki igazán, de sosem töltöttem be az „alfahím” szerepét. A mai napig inkább a középmezőnybe sorolnám magam a népszerűségi ranglistán, mert vannak nálam sokkal közkedveltebb személyek is. Olyanokból meg aztán még több van, akik csak hiszik, hogy azok, közben egy igazi barátjuk sincs. És pont ez a típus szól be nekem.
-De... -vágom rögtön rá a mondata végén. -Kedvellek -oké, ez kezd olyan lenni, mint egy túlreagált, nyáltól fröcsögős szerelmi vallomás. Muszáj volt kimondanom, mert úgy látszik neki nem elég, ha az ember bizonyít, hanem hallani is szereti a dolgokat. Mint ahogy köztudottan a legtöbb nő.
-Mi aaaaz? -kérdeztem megint, legalább olyan elnyújtottan, ahogy ő mondta a nevemet. Persze nem bírtam megállni, hogy ne röhögjek közben. De szerencsére Faye is érezte a poénkodást, ezt a lefárasztó humort abban, amikor kiforgattam a szavait.
A magyarázatát továbbra is széles mosollyal az arcomon hallgattam egy ideig. Egy bizonyos szóig. Utána már inkább csodálkoztam, de legalább úgy, mint akinek kiesni készülnek a szemei. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy megint elkezdett magyarázkodni. Amit jelenesetben mondjuk egyáltalán nem bántam, mert azért... „szerelmed”. Komolyan ennyire belém van esve vagy csak túlzott? Már nem mintha ez probléma lenne, csak azért mégis. Eddig attól tartottam előbb-utóbb visszautasító lesz, mert túl gyorsan közeledtem felé, most meg mindjárt férjül kér. Érdekes helyzet.
-Ez a lényeg, hogy jól érzed magad. Velem -mosolyogtam rá végül, mert láttam rajta, hogy most tényleg nagyon beégett. Biztos ő sem akarta még kimondani „azt” mert még annyira tényleg nem ismerjük egymást, hogy szorosabban kötődjünk egymáshoz. Legalábbis szerintem. De én akarnék folytatást.
Faye újabb két mondatát szótlanul végighallgattam, majd a végén nem bírtam és elnevettem magam. Nem engedtem el a kezét, de legalább fél percig még nem tudtam beszélni. Én már kezdek hozzászokni ezekhez a zavarba ejtő mondataihoz, úgyhogy igaziból meg sem lepett. Csak az amit a végén mondott. Az váltotta ki belőlem a röhögést. Szegény...
-Te nagyon izgulsz -állapítottam meg, bár szerintem ezzel nem mondtam neki újat. -Nyugodj meg, én is voltam már ilyen helyzetben, csak nálam sokkal viccesebben mutatkozott meg a dolog -múltkor mondjuk inkább a hirtelen jött „boldogsághormon” miatt kaptam el az ajtófélfát, szóval másra céloztam. Olyan dologra, amiről még nem hiszem, hogy kéne a leányzóval beszélnem. Sőt, jobb ha egyáltalán ki sem mondom.
-Na, gyere -indultam meg a kupola felé, Faye kezét fogva. Viszont mivel nem szeretem a kínos csendet, sőt a semmilyen csendet sem szeretem, ezért úgy döntöttem feldobok egy ide illő témát. -És mit mondott a bratyód?

▲ Gratula! (: ▲ music ▲ 528 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Csüt. 28 Aug. - 10:48

Logan & Faye

♪ I wanna love somebody like you ♪
Azért nem vagyok öt éves, bírom én a strapát, vagy legalábbis mondjuk úgy, hogy van bennem bőven kíváncsiság. Attól még, hogy zavarba jövök bizonyos helyzetektől egyáltalán nem arról van szó, hogy ne akarnám őket, remélem, hogy ezzel ő is tisztában van. Végül is nekiment a falnak az első csókunk után, szóval ő sem kezeli azt hiszem még ezt tökéletesen, bár nálam azért mindenképpen sokkal jobban, de majd én is fejlődök és majd nekem is jobban fog menni. A gesztusai pedig pont azért nem zavarnak, mert igenis tetszenek, a reakcióm is elsősorban erre utal. Tényleg nagyon remélem, hogy ezt ő is tudja, nem akarom, hogy úgy érezze, hogy akármit is ne akarnék, amit tesz, és tudom azt hiszem én is lehetnék egy kicsit kezdeményezőbb, csak tudjátok van az a helyzet, amikor a fejedben elképzelsz mindent félét, aztán persze valahogy semmi sem úgy alakul. Nem jönnek azok az szavak, nem jönnek azok a helyzetek és aztán már nem tudod, hogyan hozhatnád ki azt, amit szerettél volna.
- Nem is tudom, biztos vannak sokkal gyakorlottabb és határozottabb lányok, én meg... - bizonytalanul vonom meg a vállam. Na igen nem sok önbizalom szorult belém, de hát ennek is meg van az oka, Aaron nem igazán tett azért túl sokat, hogy legyen, mert ha lenne, akkor kevésbé tenném azt, amit ő szeretne ugye. Szóval ez már csak ilyen, már most is nehezen viseli, hogy vannak önálló döntéseim, önálló álmaim, legalábbis valahol mélyen sejtem már ezt. - Én csak szeretném, ha... tudod kedvelnél. - oh komolyan ezt most megint miért kellett kimondanom? Hiszen látszik, hogy kedvel, legalábbis sejtem, remélem, hogy így van, mert amúgy miért viselkedne velem így? Közeledőn, kedvesen és... viccesen, bár ez utóbbi gondolom alapjáraton is meg van neki mindenki mással szemben is.
- Logan... - kicsit még el is nyújtom az utolsó magánhangzót, olyan nyafogósan, de a széles mosolyom arról árulkodik, hogy nagyon is tetszik, ahogy viccel, mert tudom, hogy ez az és persze, hogy tetszik, szórakoztató, kedvelhető figura. Nem is értem, hogy miért nem tapadtak már rá itt más lányok, pedig biztos akadnak nem is kevesen. - Tudod anyukám szerint az a legjobb, ha a szerelmed egyben a barátod is. - csúszik ki a számon. Nem értem, hogy miért beszélek folyton az előtt, hogy átgondolnám, ezért persze, hogy megint sikerül az arcomnak a vörösesebb árnyalat felé megindulni. - Mármint nem úgy értem, hogy én... szóval, hogy... kedvellek persze, de attól még barátok is vagyunk, bár még nem ismerlek annyira, mint egy régi jó barát, de szeretek veled lenni, és jól érzem magam most is és örülök, hogy eljöttem és... - már-már kétségbeesetten nézek rá, miután úgy nagyjából egy szuszra eldarálni, hogy mit is akarok, mármint legalábbis úgy nagyjából, de biztosan értette, hogy mit akarok ebből kihozni. Most találkozunk harmadszor, nem vagyunk úgy barátok, ez annál több, de nem vagyunk szerelmesek sem még igaz? De akkor egy pár vagyunk? Vagy még az sem, mert ha kiderül, hogy a bátyám nagyon nem szeretné, hogy ide járjak suliba, akkor amúgy is vége az egésznek?
- Az jó, remélem, hogy kedvelnének, az olyan kellemetlen, ha az ember párját nem fogadják el a barátai. - jó, azt hiszem már lassan tényleg felesleges zavarba jönnöm attól, amit mondok, szóval ezt a párja dolgot egyszerűen csak megpróbálom átlépni, mintha ki sem mondtam volna, inkább újra megfogom a kezét. - Mutasd meg azt a kupolát mielőtt még valami olyat mondok, amitől a föld alá süllyedek. - mosolyodom el még mindig enyhén pirospozsgás képpel. Én igazán igyekszem visszafogni ezt az egészet, majd talán menni is fog idővel, főleg akkor, ha hajlandó leszek végre előtt gondolkodni, aztán beszélni.

//100. hsz *-*//

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 27 Aug. - 14:46

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Igen, azért is hoztam fel -régebben rengetegszer jártam a kupolába mert pazar a kilátás. Mindent meg lehet onnan mutatni, bár elég hosszú az út felfelé, de kibírható. A látványért szerintem megéri szenvedni egy kicsit. Nekem egyedül mondjuk maximum egy percembe telt, de normális sebességgel biztos van öt. Kárpótlásként vannak székek, ha esetleg mindketten elfáradnánk addigra. Mondjuk azt kétlem, hogy ennyit megéreznék, mert azért ahhoz sokkal több energia befektetés kell, hogy több száz km/h-val száguldozzak. De Fayet lehet megviseli majd a lépcsőzés. Nem gond, már volt egy-két tervem, miként vonjam el a figyelmét odafent a kimerültségről. Hiszen meg lehet spékelni a birtok bemutatását egy s mással, ami neki is tetszene. Jó, nem überperverz dolgokra kell itt gondolni, mert azt kétlem, hogy díjazná harmadik találkozásnál. Meg amúgy sem hiszem, hogy erre kéne alapozni a dolgot. Főleg azért nem, mert sejtem, hogy még nem igazán volt senkije. A reakcióiból ítélve. Az meg hatalmas szemétség lenne, ha pont vele kezdeném a szoknyavadász pályafutásomat. Utána már felesleges lenne tükörbe néznem, mert csak eltörne... darabokra. Vagy magától vagy azért mert én ütnék bele.
Faye magyarázkodására csak mosolyognom kellet. Nem értem miért akar minden apróságot tisztára mosni, mikor így is az. Talán azt hiszi, hogy én sosem bénázok? A múltkor lefelejtem a falat, én is néha képes vagyok ilyenekre. Sőt, igaziból mindenkivel megeshet, hogy figyelmetlen, összezavarodik és ezért pancserkedik. Olyant is láttam már, hogy a rendőrkutya ment neki véletlen a villanyoszlopnak. Kvázi, ez azzal fordulhat elő, aki él. Nem kell túlreagálni. Bár nem mintha annyira zavarna, mert egyébként aranyosnak tartom, ahogy azt is, mikor zavarba jön Faye.
-Miért tartanálak bénának? -értetlenkedtem, miután sikerült elszakadnunk. A kezét még éreztem egy darabig a nyakamon, ezért automatikusan előrébb hajtottam a fejemet. Engem le lehet venni a lábamról azzal, ha cirógatják a nyakam. Imádom és reméltem, hogy ezzel valahol tudat alatt Faye tisztában van.
-Itt? -kérdeztem vissza mosolyogva és elhúzódtam tőle. -Itt? -mutattam lefelé, konkrétan arra a helyre, ahol sikerült megállnunk. Nem tehetek róla, muszáj volt kiforgatnom a szavait. De nem vérszívás céljából, csak azért, hogy sikerüljön neki még inkább ellazulnia a társaságomban. Még mindig éreztem benne a feszültséget. -Hát, látod, hogy jelenleg senki sincs itt rajtad kívül. De ezek után nem tudom te mennyire számítasz barátnak. Szerinted? -vigyorogtam. És megint sikerült kissé kínos helyzetet előteremtenem, pedig egyáltalán nem ez volt a célom a poénkodással. Egyszerűen így jött ki. Reméltem, hogy annyira azért mégsem vittem túlzásba.
-Egyébként igen. Vannak és mindegyik jófej. Biztos kedvelnének -válaszoltam az eredeti kérdésére valamivel komolyabb hangnemben, hogy lássa értettem mire akart kilyukadni. Egyébként ha netán mégis ide járna akkor általam szerezhetne pár új barátot. Lány ismerőseim is akadnak szép számmal, akiknek bemutathatnám. Fel sem merült bennem, hogy féltékenynek kéne lennie rájuk. Hiszen megbízható típusnak tartom magam. Mi okom lenne arra, hogy akár egy éjszakával is romba döntsek mindent?

▲ music ▲ 460 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 27 Aug. - 12:29

Logan & Faye

♪ Damaged ♪
Nem mondanám, hogy olyan könnyen beszélek az érzéseimről, nincs ebben túl nagy gyakorlatom, de néha kicsúsznak a számon a gondolataim, akkor is, ha nem akarom igazán. Azt pedig sajnos sejtem, hogy nem fog örülni neki, ha kiderül, hogy Aaron nem igazán támogatja ezt az egészet, és hogy úgy jöttem el, hogy ő még csak nem is tud róla. Tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna így cseleznem, de egyszerűen nem láttam most így hirtelen más lehetőséget. Ha egyszer el akartam jönni és nem tiltotta meg kifejezetten és... és egyébként is tényleg kedvelem Logant és nem akarom csak azért befejezni azt vele, ami még szinte el sem kezdődött, mert nincs más választásom, mert New Yorkban élek, ő pedig itt. Nem tudom, hogy az efféle távkapcsolatok egyáltalán működhetnek-e, de sajnos úgy hallottam, hogy nem igazán, ez pedig megrémít, elkeserít, hogy jobban fogalmazzak.
- Nem leszek olyan gonosz, hogy ilyet kérjek tőled, megígérem. - nevetem el magam, ahogy belőle is kitör a nevetés. Nem akarom én direkt kellemetlen helyzetbe hozni és egyébként is nekem így tetszik normális ruhában, normális külsővel, szóval nem változtatnék rajta semmi pénzért, még egy vicc kedvéért sem. Láttam én már fiúkat szoknyában és az tényleg épp elég volt egyszeri alkalomként. Igazából a szobáját is szívesen megnézném, de mégis csak talán jobb azzal a kupolával kezdeni, egyébként is hasznos több szempontból is.
- Gondolom onnan sok mindent belátni, könnyen megmutathatod, mi merre van. - mosolyodom el. Ha jól sejtem akkor az odafent lehet mondjuk a tetőn, tehát beláthatjuk a birtokot. Láttam a buszról, hogy elég sok minden van erre, erdő, sőt talán mintha még víz is csillant volna, talán van egy nagyobb tó? Annyira nem ismerem a városon kívül eső területeket, hogy ezt tudhassam, de majd meglátom, amikor megmutatja és egyébként is úgy gondolom, hogy szép hely lehet, no meg magasról belátni egy tájat mindig szemet gyönyörködtető, most pedig még a nap is szépen süt, hogy messze el lehessen látni.
Igazság szerint azt hiszem csak szoknom kell az ilyesmit és akkor talán nem jövök majd zavarba mindentől, de talán érthető, hogy így reagálok, ha egyszer még nem igazán volt előtte senkim sem, arról már nem is beszélve, hogy eszméletlenül jó érzés, ahogy kezel és ahogy közelít hozzám. Tudom, hogy Aaron sok rosszat mondott a fiúkról, de ő egyszerűen csak finom és óvatos, nem tesz semmi olyat, ami ellenemre lenne. Azért el csak nem ájulnék, ha valami több is történne, egyszerűen csak hajlamos vagyok nagyon izgulni, de minden bizonnyal ez változni fog majd még pozitív irányban. E miatt sikerül konkrétan a nyakába is esnem, no meg a magassarkú és a salak is nagyban közrejátszik, fogjuk inkább arra.
- Bocs, én csak... - már megmagyaráztam, de mégis úgy érzem, hogy megint kéne, csak akkor folytja belém a szót, amikor megint megszólal. Legalább aranyosnak tart, ez is valami, bár tudom attól még, hogy legalább egy kicsit megpróbálhatnám jobban összeszedni magam. - Örülök neki, hogy nem bénának. - mosolyodom el, amikor elszakadunk egymástól, ami komolyan felettébb nehéz és azt is csak utólag veszem észre, hogy finoman átkaroltam a nyakát, csak úgy ösztönösen jött a mozdulat. Pár pillanatig csak állok mosolyogva, mire sikerül rávenni magam, hogy végül elengedjem. Meg kéne nézni azt a kupolát és tudom, hogy el kéne mondanom neki a sulival kapcsolatos fejleményeket is, de olyan rossz lenne elrontani most ezt. - És egyébként jó itt? Vannak barátaid sokan? - persze, hogy jó hely, amúgy nem hívott volna, de azért érdekel, hogy vajon kikkel barátkozik. Na nem azért, mert amúgy valami féltékeny perszóna lennék, nem erről van szó, csak tényleg kíváncsi vagyok, hogy ha sikerülne elérni, hogy én is ide járjak, akkor kiket ismerhetnék meg, mert tuti, hogy nem hagyom ki a sorból a barátait és remélem, hogy elfogadnak majd, ez mindig egy nehéz kérdés. Elég nagy gond lenne, ha nem lennék számukra szimpatikus.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Kedd 26 Aug. - 16:25

Faye & Logan

I need you more than I can take.

A mondatára csak mosolyogtam. Látszik, hogy neki könnyebben megy az, hogy beszéljen az érzelmeiről, ellentétben velem. Egy idő után persze jobban megnyílok, de akkor sem vagyok az a típus aki minden második mondatában erre tér ki. Jobban szeretem tettekben kifejezni a dolgokat, mert amúgy is az számít, hiszen mondani bármit lehet. Jó példák erre azok az emberek, akik szeretik kihasználni a másikat. Mennyi igazság van abban, mikor azt mondják szeretlek? Semennyi. Ezt bebizonyítani kell ahhoz, hogy hiteles legyen, mert anélkül nem ér semmit.
Egyébként meg Faye ügyesen elterelte az öltözködésével a figyelmem arról, amit eleinte kérdezni akartam. Elsősorban a lábáról, bár mivel már nem láttam sántítani, ezért gondolom már meggyógyult, máskülönben az is problémát okozott volna neki, hogy idáig eljöjjön. A másik, hogy egyáltalán megengedte neki Aaron, hogy ide járjon, ha tetszik neki az iskola? Mert arról nem beszéltünk telefonon, csak annyit mondott, hogy el tudna jönni megnézni. Lehet, hogy tilosban van itt, de abban biztos voltam, hogyha ez kiderül akkor dobok egy hátraszaltót... és nem örömömben. Oké, ha kéne akkor persze el tudnék menni év közben is New Yorkba, de ugye azért az mégse olyan távolság, hogy hát csak így „átugrok”. Peekskill még annyira nem veszélyes, főleg vonattal nem, de oda sem tudok menni mindig, főleg akkor nem, ha nagyon hosszú napom volt. Hétvégénként szoktam hazalátogatni és általában két nap erejéig maradni. Az USA egyik legnagyobb városába pedig még nehezebben tudnék eljutni és muszáj lenne ott éjszakáznom, ha akarom, ha nem. És egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt az ötletet támogatná Aaron.
-A kedvedért még lehet fel is venném -röhögtem el magam a puszta gondolatra is. Igaziból eszem ágában sincs miniszoknyában mászkálni, magassarkúval. Elég volt nekem az, hogy még körülbelül hatodikasként be kellett öltöznöm lánynak. Egy gyerekes fogadás miatt vállaltam el, hogy a farsangra rózsaszín szoknyában, kis toppban és kislányos magassarkúban és parókával a fejemen érkezzek meg. Nem, még egyszer nem csinálok ilyent. Mondjuk persze jó móka volt -ha lehet annak nevezni azt, hogy hazafelé ötször elestem-, de utána még hónapokig előhozták ezt az őrült akciómat. Szóval egy idő után megbántam, hogy megcsináltam, mert gyakran barbie girl-nek szólítottak a folyosón.
-Oké, akkor legyen a kupola -bólintottam, bár egyértelműen nem döntötte el Faye, hogy melyiket szeretné látni. Igaz a csatatérre hasonlító szobámnál azért érdekesebb az előbb említett hely. Egyik ágy sincs bevetve, ráadásul a szennyestartóban annyi a ruha, hogy szó szerint ledőlt belőle néhány darab. Az íróasztalomra ki vannak rakodva a regényeim és néhány technikai kütyü, a kukát is ki kéne már vinni. Kezd eluralkodni a káosz.
Faye reakcióján megint mosolyognom kellett. Nem hittem volna, hogy egyszer bárkiből is ilyen durva hatást tudok kiváltani pusztán azzal, hogy megpuszilom a nyakát. Komolyan, mintha bármelyik pillanatban el tudott volna ájulni. Láttam a kezén a libabőrözést. Úristen, akkor mi lenne, ha valami egészen vadabb dolgot csinálnánk a szobában? Eszméletvesztéssel kórházba kéne szállítani?
-Hé, hé! Csak óvatosan -tartottam ameddig stabilan meg nem tudott állni a lábán. Fogalmam sincs hogyan lehet még ennél is óvatosabban hátrafordulni. De szegény nagyon éghetett, mert látszott rajta. Lehet le kéne szoknom az ilyen meglepetésszerű akcióimról. -Nyugodj meg. Aranyosnak tartom, mikor így összezavarodsz -villantottam rá egy meggyőző mosolyt majd az arcát a két kezem közé fogtam és úgy csókoltam meg.

▲ music ▲ 531 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Kedd 26 Aug. - 11:15

Logan & Faye

♪ If that's OK with you ♪
- Nem kell mindig lenyűgöznöd, így is... kedvellek. - mosolyodom el, bár azt hiszem ezzel amúgy is tisztában van, de tényleg nem várom el, hogy mindig kitaláljon valami hatásos belépőt. Persze tetszik és jól szórakozom rajta, de már így is épp eléggé le sikerült vennie a lábamról, bár gondolom az a cél, hogy minél inkább ezt tegye, hiába nem is tudom, hogy hova lehet ezt még fokozni. Attól félek, hogy így talán rosszabb lesz, ha aztán kénytelen leszek közölni vele, hogy a bátyám nem enged ide suliba, mert majd úgyis el kell mondanom neki, hogy nem sikerült túlságosan jól alakítani ezt a legutóbbi beszélgetés Aaronnal. Az a baj, hogy sajnos igaza is van dolgokban, de nem egyszerű ezt elfogadnom, hiszen mégis csak New York messze van és nem akarom, hogy azért kelljen ezt a még kezdődő dolgot közöttünk egyszerűen a kukába dobni.
- Köszönöm! - igen halványan azért sikerül elpirulni, amikor még hosszan meg is néz magának. Hát persze, hogy jól esik a figyelem, csak hát a reakcióimon nem tudok változtatni, teszem azt azon, hogy amúgy is világos a bőröm és elég könnyen kiül rá, ha valami miatt zavarban vagyok, bár ez még csak nagyon lightos verzió, igazából éppen hogy csak erőteljesebb lesz az arcomban a szín. De végül is azért öltöztem így fel, hogy tetsszen neki és reméltem hogy így lesz. Nem készülődtem azért órákat, de mégis sikerül elérni a kellő hatást, meg persze a sminkem sem túl erős, mint ahogy sosem, épp annyi csak amennyi kell. A futó megjegyzése persze azonnal ki is zökkent ebből a kis zavart állapotból és azonnal felszabadul az első röpke nevetés.
- Pedig biztos jól állna neked egy vadító vörös miniszoknya. - nem, dehogy állna jól neki, de tuti, hogy kellően vicces lenne. Persze hiába próbálom ezt teljes komolysággal kimondani, teljesen esélytelen, a nevetésemet is nehéz visszafogni, amikor még el is képzelem, hogy hogyan festhetne miniszoknyában és magassarkúban. Egyszer a suliban azt hiszem a tavalyi halloweenkor pár srác beszélt össze és öltöztek be női cuccokba. Hát... az a járás, amit magassarkúban produkáltak valami eszméletlen volt! Aki csak elment mellettük képtelen volt nevetés nélkül megállni.
- A szobád? Végül is az se rossz, bár gondolom ott amúgy is sokat szoktál lenni, de ez a kupola jól hangzik. - mosolyodom el. Nem arról van szó, hogy nem mernék bemenni a szobájába, nincs vele kapcsolatban ilyen előítéletem. Nem olyan fiú és ebben biztos vagyok, nem azért hívott ide, hogy feljuttasson a szobájába és nekem essen, hiszen még csak csókkal sem támadott le, amikor megérkeztem, meg semmi ilyesmi. Tudom én, hogy Aaron biztosan rosszat feltételezne róla, de én nem hiszek neki, Logan rendes srác, tudom. Csak akkor lepődöm meg kicsit, amikor megáll. Már épp megfordulnék, amikor megérzem a vállaimon a kezét, és amikor közelebb hajol és jön az a puszi is a nyakamra, na akkor már meg jön az az előbbi pirulás, ami akkor még csak egészen enyhe volt. Szó szerint libabőrös lesz a karom már csak ennyitől is, a szívem pedig hevesebben kezd el zakatolni, ez... ez vajon normális?
- Én... köszönöm, hogy elhívtál. - sikerül nagy nehezen elrebegni végül. Ezek után nem tehetek róla, de nem egyszerű. Végül csak sikerül elmosolyodnom és kissé talán bizonytalanul, de közelebb lépnem hozzá. Nem, persze, hogy ezek után ez nem olyan egyszerű, pedig feltett szándékom, ha már így megállt, hogy azt a csókot megköveteljem magamra, amin hát... lássuk be elég sokat járt már az eszem ide felé jövet is. Persze ennyire nem egyszer mindezek után, kissé reszketegnek érzem a lábaimat, plusz a magassarkú és a salak, szóval az cipőm kissé megcsúszik a köveken és azzal a mozdulattal, ahogy közelebb lépnék hozzá inkább szó szerint majdhogynem a nyakába sikerül esni. - Ezt nem... nem így terveztem, csak a cipő... nem szoktam meg a magassarkút. - rebegem el zavartan, ahogy a vállába kapaszkodva igyekszem feltápászkodni és nagyon remélem, hogy a lendület nem billenti ki őt is az egyensúlyából, az aztán végképp ciki lenne.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 25 Aug. - 19:51

Faye & Logan

I need you more than I can take.

-Akkor legközelebb már valami jobbat kell kitalálnom -közöltem mosolyogva. Igen, határozottan bíztam benne, hogy lesz legközelebb. Sőt, tudtam. Mert ha kedvel, akkor nyert ügyem van, márpedig biztos, hogy kedvel. Ha nem így lenne, akkor azt valahogy tudtomra adta volna, hogy nem akar belőlem többet. Mondjuk akkor eléggé csodálkoztam volna, mert egyáltalán nem érzem úgy, hogy bunkóztam volna vele. Sőt, lehet még túl sok kedvességet is kapott. A legtöbben szerintem messze nem így kezelték volna a helyzetet, mint ahogy én tettem anno. Egyrészt szerintem oda sem mentek volna a lányhoz, hogy legalább megnézzék mi baja. Az meg teljesen tabu, hogy sok időt áldozzanak rá... és itt kezdődik a probléma.
-Igen, látszik -hát azért Faye elég jól odarakta magát így öltözködés ügyileg. Meg hát nyilván a haján és az arcán is látszott, hogy most tényleg nem futni készült vagy biciklizni, úgyhogy muszáj volt egy darabig őt néznem. Vonzotta a tekintetemet. Mondjuk a sportszerkó is elég jól állt neki, mert az ráfeszülősebb kategória volt ennél a szoknyánál és kiemelte a jó alakját. Úgyhogy igaziból az is tetszett volna, ha valami hasonlóban jön, mint amiben múltkor volt. Csak hát egy lánynál gondolom alap, hogy randira díszesebb ruhában érkezzenek. Nálunk srácoknál ez annyira nem kivitelezhető.
A bókra csak bólintottam, azonban még mielőtt elindultunk volna muszáj volt hozzátennem valamit a témával kapcsolatban. -De lelkiismeret furdalásom van, amiért én nem szoknyában jöttem -húztam oldalra a számat, mintha tényleg komolyan gondoltam volna. De természetesen ez része volt egy újabb hülyéskedésnek és csak azt akartam vele elérni, hogy Faye minél többet mosolyogjon. Sokkal szebb úgy, mint fapofával.
-Hát, az a szobám -vigyorogtam, mert tényleg az a kedvenc helyiségem az egész birtokon. A napjaim nagy részét ott töltöm mert sokat alszok, ha éppen nincs tanítás. Meg akkor is, ha van. Szívesen megmutatnám neki, mert mondjuk most nincs is akkor kupi, mint amekkora szokott lenni. Úgy gondoltam ismer engem már annyira Faye, hogy mindenféle rossz előérzet nélkül bejöjjön velem körülnézni. Olyan vagyok én mint egy rossz szoknyavadász, aki minden szobájába tévedő lányra „hegyezi” a … ?
-Meg még talán a kupola. Onnan fantasztikus a kilátás -hoztam fel egy újabb lehetőséget, miközben megindultunk a bejárat felé. Kézenfogva. Közben vártam a válaszára, hogy őt melyik érdekli jobban. Nekem igaziból olyan mindegy volt, bár az utolsó lehetőség valahogy jobban vonzott mint a lakrészem, ami egy kicsit azért hasonlított egy csatatérre. Mondjuk múltkor még a tornádóval sújtott területet használtam volna rá. Azóta azért egy jelentősebb javulás felfedezhető benne, csak hát még ott van a másik két szobatársam is. Helyettük nem tudok rendet rakni.
Ahogy továbbra is mentünk a salakos úton a célunk felé, hátrébb húzódtam majd elengedtem a kezét és a vállára tettem az enyémet, mindkettőt, ezzel lelassítva őt még inkább. Majd a nyaka azon oldalához hajoltam, ahol kevesebb haja volt és mélyen beszívtam az illatát. -Kellemes, mint te -mondtam valamivel halkabban és nyomtam a nyakára egy puszit. -Kösz, hogy eljöttél -mosolyogtam és levettem róla a kezem, majd valamivel arrébb húzódtam.

▲ music ▲ 486 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 25 Aug. - 13:07

Logan & Faye

♪ Take me to your heart ♪
Persze, hogy már eleve izgulok, mert még csak azt sem tudom, hogyan kéne köszönnöm majd neki. Egy szimpla ölelés, vagy a legutóbbi után már eleve csókkal kellene indítani? Igazából fogalmam sincs, annyira nem vagyok ebben otthon és még csak megbeszélni se tudtam kivel, hiszen Aaron nem tud róla, hogy itt vagyok, a legtöbb barátnőm pedig New Yorkban van, vagy még ott sem, mert nyaralnak, és telefonon meg ez annyira... szóval valahogy nem az igazi. Arról nem is beszélve, hogy akad, aki Párizsban van és kétlem, hogy a bátyám örülne egy magas telefonszámlának, főleg hogy én nem, de mondjuk Maddy elég sokat tud fecsegni. Így hát megmaradtam magamnak a gondolataimmal és az esetleges kérdéseimmel, amikre egyelőre nincs válsz.
Sokáig viszont nem kell várnom, hogy megérkezzem, mert szó szerint mint a villám terem előttem, én pedig talán egy kicsit hátra is hőkölök, amikor hirtelen megáll és sikerül majdnem hátraesnie. Kissé zavartan igazítom meg a szoknyámat, mert azért kitettem magamért. Jó nem vettem fel báli ruhát, de azért sikerült előkeresnem legalább egy szoknyát és még a szandim is valamivel magasabb sarkú, mint a megszokott, remélem, hogy a salakos úton nem fogok benne pofára esni. Szóval főleg a szoknyát igazítom el, vagy inkább tartom meg, hogy a hirtelen keltett széllökés ne nagyon hozzon kellemetlen helyzetbe.
- Szia! Igazság szerint... nem lepődtem meg talán annyira. - mosolyodom el szélesen. Na igen az azért legutóbb is látszott, hogy felettébb szórakoztatóan tud viselkedni, ezért nem lep meg annyira egy ilyen belépő sem, és még a kezdeti izgulásomat is sikerül vele kissé félresöpörnie. - Téged is jó újra látni! - felszakad egy sóhaj, ahogy átölel és persze, hogy az én karjaim is köré fonódnak. Nem bánom,hogy eljöttem, pedig a buszon volt elég lelkiismeret furdalásom, hogy így döntöttem, amikor Aaron határozottan nem támogatja az ötlet és tudom, hogy valahol talán igaza is van, de én attól még el akartam jönni, mert kedvelem Logant és... és ennyi, ez nekem most épp elég indok.
- Köszönöm! Én sajnos nem készültem ilyen hatásos belépővel, de... azért igyekeztem legalább adni a külsőmre. - mosolyodom el újra. Remélem, hogy tényleg tetszem neki. Tényleg nincs túl sok önbizalmam, de ez azért is van, mert mindig távol tartottam magam másoktól, mert egyszerűen úgy volt könnyebb és kész. - Te sem panaszkodhatsz. - teszem még hozzá. Nem öltözött ki, de nem is elvárás, egyébként is erre a lányoknak valahogy sokkal több a lehetősége.
- Na megmutatod nekem ezt a híres sulit? Mondjuk a kedvenc helyeiddel kezdhetnéd. - igazából miatta vagyok itt, nem pedig az iskola miatt, ez talán egyértelmű lehet, bár nem vagyok benne biztos. Mindenesetre talán kissé bizonytalanul, de mégis csak finoman a kezemet az övébe csúsztatom mielőtt elindulnánk.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Vas. 24 Aug. - 19:51

Faye & Logan

I need you more than I can take.

Nem szoktam naponta mással randizni és ha bárkit is elhívok, akkor komoly szándékok szoktak vezérelni. Ahogy most is. Ha nem így lenne és csak futó kalandokat keresném, ahhoz nem is kéne külön találkozóra hívnom a lányt a városban. Bemehetnék egy szórakozóhelyre és ott felcsíphetnék valakit, de én azért nem vagyok oda ettől, hogy ismeretleneket lökjek ágyba. A kihasználás nálam szintén tabu. Görénységnek tartom, ha valaki csak azért van együtt a másikkal, hogy enyhítse a kangörcseit, aztán dobja úgy két hét után. Ráadásul a nőnemű ismerőseim közül egy sem érdemelné meg ezt a bánásmódot. Azt aláírom, hogy van pár olyan lány, akit érdemes lenne megleckéztetni, hogy visszavegyen magából, de nem így. Mellesleg mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái a külsején és a viselkedésében is, kár lenne ezen fennakadni.
Körülbelül fél órával a megbeszélt időpont előtt kezdtem el készülődni, hiszen letárgyaltuk Faye-vel, hogy akkor rááldozunk erre az iskola dologra egy délutánt, aztán ha idő előtt végzünk akkor még végül is mehetünk máshova, nem kell itt leragadni. Gyorsan elszaladtam a fürdőbe, hogy letusoljak és rendbe tegyem a külsőm. Aztán átlagos utcai ruhát kaptam magamra egy sötét árnyalatú farmerrel és egy kék pólóval. Nem szoktam kimondottan kiöltözni, mert minek? Ha étterembe mennénk azt mondom átgondolom, hogy mit veszek fel, de így fölösleges túlzásba vinni a készülődést. A lényeg, hogy magamat adjam, ehhez meg hozzátartozik az is, hogy abban mutatkozzak, amiben a hétköznapokon szoktam.
Szóval mire végeztem már csak körülbelül öt percem maradt odaérni. Tempósan elhagytam a szobámat és a folyosókon szó szerint végigsprinteltem, a képességemet használva. De direkt nem mentem oda a kapuhoz, hanem az ablakon keresztül figyeltem, hogy mikor ér ide Faye. Amint megpillantottam a kapunál, legalább olyan sebességgel vettem felé az irányt, mint a puskából kilőtt golyó. Mire az ajtó mögöttem becsapódott, már legalább félúton jártam. Viszont hiába láttam valamivel lassabban a környezetemet, azért a megállás továbbra is gyakran problémát okoz. Úgyhogy időben elkezdtem lassítani, de valami miatt megcsúszott a cipőm és ahogy hátrafelé dőltem eközben, majdnem dobtam egy seggest. De szerencsére az egyik kezemet letettem, ezért sikerült megállnom közvetlenül Faye előtt anélkül, hogy komolyabban beégtem volna. -Na, erre nem számítottál, mi? -vigyorogtam és kicsit öregesebben, de végül felegyenesedtem. Leporoltam a kezemet, majd továbbra is laza mosollyal néztem a lányra. -Amúgy szia! Jó újra látni téged! -öleltem át hosszan, hogy legalább addig megnyugodjon kicsit, az előbbi ijesztgetésem után. Hát azért fordított esetben szerintem nekem is a torkomban dobogna a szívem, ha azt látnám, hogy valaki ilyen gyorsan közelít felém és majdnem nekem jön. Ebből a szemszögből nézve ez nem volt valami szép húzás, de hát akartam valami extrát belevinni a belépőmbe és hirtelen csak ez jutott eszemben. Annyira már tudom irányítani a képességemet, hogy ne lökjem fel... jó, hát múltkor volt egy kis baleset, de jelenesetben maximum alácsúsztam volna.
Miután megvolt az ölelés szépen eltávolodtam és alaposabban szemügyrevettem Fayet.
-Hmm, jól nézel ki -egy bók sosem árt, hogy ezzel is növeljem az önbizalmát. Szerintem ráfér, bár nem értem mi oka lenne az elégedetlenségre.

▲ music ▲ 489 szív ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szomb. 23 Aug. - 8:34

Logan & Faye

♪ You give me something ♪
Tudom, hogy nem kéne ezt tennem és főleg nem így, de mégis... mi lenne akkor a jó megoldás? Akkor is szerettem volna eljönni. Megértem, hogy Aaron kissé ki van akadva, mert hazudtam neki, de az inkább csak egy aprócska füllentés volt, csak hogy ne bántsam meg vele és hirtelen össze voltam zavarodva, de... de az nem akkora bűn igaz? Igazából nem tiltotta meg konkrétan, hogy nem jöhetek el megnézni a sulit, csak azt mondta, hogy nem szeretné, hogy határozottan nem javasolja, de az még nem konkrét tiltás. Egyébként is a bátyám, nem pedig az apám, hogy konkrétan megtilthasson nekem dolgokat... igaz? Jó persze figyelnem kellene rá, hogy mi a jó neki, de csak elfogadja nem? Mármint neki is az a fontos, hogy nekem jó legyen, nekem pedig akkor jó, ha eljöhetek ide legalább körülnézni és nem utolsó sorban Logannel lehetek egy kicsit, vagy inkább... sokat.
Telefonon egyeztettünk végül és komolyan mázlim volt, hogy amikor hívott akkor a bátyám nem volt épp otthon, így könnyen és gyorsan le lehetett egyeztetni a dolgot. Nem arról van szó, hogy direkt sunyítani akarnék, mert majd... majd elmondom neki. Most sem hazudtam arról, hogy hova jövök, inkább csak ferdítettem kicsit, hogy sétálni megyek, ami végülis igaz, csak azt nem mondtam, hogy hova, vagy hogy kivel, de azt szokták mondani, hogy jó, ha egy lánynak vannak apróbb titkai, bár azt hiszem ezt nem pont így gondolják... na mindegy. Egy a lényeg, hogy itt vagyok, kellően izgatott, hiszen napok óta nem láttam Logant és azért az iskola is felvillanyoz úgy istenesen. Persze így hirtelen még nem is tudom, hogy majd hogyan kéne köszönnöm neki, hiszen azt tudom hogyan váltunk el, hogy volt az a csók és hogy ő is kellőképpen megkeveredett tőle, amikor nekiment a falnak és... szóval nem vagyok én annyira otthon a témában, hogy tudjam, hogy mi hogy működik, de majd kiderül azt hiszem, ha leszállok végül a buszról. Lehet, hogy ő is épp úgy izgul, mint én, vagy ő már tudja, hogy mit akar, csak azt remélem, hogy nem lesz a helyzet kellemetlen, vagy nem leszünk zavarban, legalábbis nem nagyon.
Végül csak elérem a célt, kissé talán erősebben szorítom meg a táskám pántját, mint kéne, ahogy lekászálódom a buszról és elindulok a cél felé, azaz az iskola bejáratát célzom meg. Azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk, bár pontosan nem volt meg, hogy a buszmegállóban, vagy a kapuban, vagy a bejáratnál, vagy valamelyik bokor mellett, szóval... első körben úgyis sikerül kissé lefagyni már csak a látványtól is. A kert is nagy, de az épület az még inkább, és valahogy hihetetlennek tűnik, hogy ez tényleg egy iskola.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Vas. 17 Aug. - 11:03

Zane & Jean

A szavaira csak kicsit megrázom a fejem. Azt hiszem értem, hogy mit mond, vagy inkább hogy mit akar ezzel mondani, bár persze a pontos indíttatásait nem ismerhetem, mert nem akarok a fejébe látni és nem akarok onnan válaszokat kikaparni magamnak. Egyszerűen csak talán értető is az, amit mond számomra is. Rejtőzködni kell, visszafogni magunkat, de van amikor a cél érdekében az ember igenis megtesz dolgokat, talán nem szívesen, de akkor is meg teszi a nagyobb konfliktusok elkerülése érdekében.
- Nem hiszem, hogy csak a képességeink határoznak meg minket, és ha azokat használjuk nyíltan, akkor máris önmagunkat tagadjuk meg. - jegyzem meg még csendesen, mert e téren tényleg nem értek egyet vele. Talán nem tehetünk nyíltan az emberek között, amit akarunk, így van, de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetünk azok, akik vagyunk, hiszen a jellemünket ettől még nem tagadjuk meg. A tetteink határoznak meg minket, a szavaink és nem pedig az, hogy mennyivel vagyunk többet, mint egy átlag ember. Sőt szerintem sokan vannak a mutánsok között is, akik nem kedvelik túlságosan a képességüket, mert az eltorzítja az alakjukat, vagy csak félnek az erőtől, ami bennük rejlik és amivel másnak is ártanának.
- Igen, talán jobb minden eshetőségre felkészülni, de... törekedhetünk rá, hogy a rossz végkifejleteknek ne adjunk esélyt. - nem akarok háborút, nem akarok harcolni senkivel sem, biztos, hogy van más megoldás, békés, ami nem követeli meg senki pusztulását.
- Senki sem fogadja el könnyen a fájó igazságot és nem mondom, hogy jó tudni mindent, de... Nem is tudom. - rázom meg végül a fejem. Tényleg nem tudom, ha azt mondom, hogy elfogadom a fájó igazságot, valahol ki is jelentem vele, hogy valamiben hazudnak nekem, akár ő, akár más... bárki. Az egész fejtegetés olyasmi, ami igazság szerint nem valami kellemesen érint. Aztán már nem is mondok semmit a szavaira. Felkészülni a sok fájdalomra... nem akarok. Fiatal vagyok még hozzá és már így is volt részem rosszban, ha nem is az én életem a világon a legrosszabb, de nem igazán akarok többet és főleg nem akarok azzal számolni, hogy még több jöhet.
- Igen, ez szerintem mindenképpen jobb, mintha egyszerűen csak hirtelen dobjuk a szemük elé a tényeket, hogy dolgozzák fel, ahogy akarják. Így talán... nem fognak félni. - vagy legalábbis, akik már ismernek olyanokat, mint mi, hiszen mégis csak sok diák jár ide, én is ismerek olyat, akinek van a városban, vagy odahaza ismerőse, aki ember és aki el tudta fogadni azt, hogy kik is vagyunk. Úgy gondolom, hogy igenis lehet a jövőnk normális, hogy működhet majd az élet idővel jól, csak... nem szabad rohanni, ez a fontos.
- És is köszönöm és mindenképpen telefonálok, ha már tudom, hogy mikor lenne alkalmas és megbeszéltem itt is, meg a szüleimmel, hogy mehetek-e. - bólintok végül. A kéz csók nem tehetek róla, de még mindig zavarba ejt, de talán egy fokkal már jobban kezelem, mint az elején, így végül csak elmosolyodom rá, majd még intek egyet a távolodó kocsi után, aztán én is visszatérek az épületbe. Hát... nem mondom, hogy nem volt furcsa beszélgetés, vagy maga a fickó.

//Köszönöm a játékot! ^^//

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Pént. 15 Aug. - 22:02

Elvrendszerek harca. Művelt és kulturált emberek között hétköznapi jelenség, mely mentes a másik megölésének szándékától. Pusztán beérik a másik szellemi megszégyenítésével és megalázásával, hogy ő maga akarjon végezni magával. Mennyivel humánusabb! Ám hatalom nélkül egy elvet sem lehet érvényesíteni. A demokrácia sosem szerencsés megoldás. Teljesen kiszámíthatatlan. De ha a tömegek manipulálva vannak mindjárt más a helyzet. Csak adni kell a jóság látszatára és elveink igazi mozgatórugóit elrejteni.
- Meglehet. Ezért kell a tökéletesebbeknek is a hétköznapi ember gyenge mivoltát mutatnia. Kár, hogy ez a felállás. És nem mutathatja mindenki magát annak aki. – ismét egy kis megvezetés, noha egyet ért vele. Nem szeret rejtve maradni, s bár a hazugság, képmutatás és színlelés művészetét sikeresen elsajátította mióta politikai pályán mozog, nem kifejezetten van kedvére. De a teljes hatalom megszerzéséhez szükséges eszközök. Ha majd az meglesz, kedve szerint átformálhatja a világot.
- Nyilván senki számára sem előnyös a háború. De úgy gondolom jobb minden eshetőségre felkészülni. – fejti ki álláspontját.
- A hazugság, hacsak nem hibás adatokból eredő téves kijelentés, mindig hazugság. Tapasztalataim szerint a hétköznapi élethez nélkülözhetetlen. De ha jól értem, magácska képes elfogadni a fájó igazságot? – mereng el pár pillanat erejéig. Szinte már kikívánkozik belőle rejtett énjének feltárása. Ha az közelebb viszi a végső célhoz. De a hely nem ideális. Majd egy másik alkalommal.
- Rendben. Úgy sem lehetnek titkok egy gondolatolvasó előtt. – húzódik mosolyra arca.
- Csak legyen felkészült. A sok fájdalomra. – figyelmezteti Jean-t. Mert a valóság gyakorta maga a pokol.
Helybenhagyja a lány válaszát. Eléggé kifejtette már milyennek is találja ezt a helyet. Ámbátor elég kedvező a lokációja. Ha nem tudná, hogy mutánsok élnek itt, azt gondolhatná, hogy valami szekta központja. Persze a párhuzam nagyon is hasonló. De Zane inkább a való világban próbálja helyét megállni. Őt az élet készítette fel képessége használatára, nem egy iskola. Az ötlet azonban nem rossz.
Lévén, hogy empatikus képességgel nem rendelkezik, így fogalma sincs arról, hogy milyen érzések keringenek a lányban szavai nyomán. Talán jobb is, mert szertelen magabiztosságán esne csorba.
- Értem. Tehát lassan épülnek bele a köztudatba. Jó terv. Remélhetőleg így meg tudják szokni az átlagostól eltérő, úgymond különc embereket. Mert ahhoz nagyon sok idő kell, s minél idősebb valaki annál kevésbé tudja az újat elfogadni. De talán ha a mai fiatal nemzedékkel sikerül, s úgy 20-30 év múlva mikor ők lesznek hatalmon, akkor nem lesz gond és feltűnő a mutánsok különcsége. – utunk visszaért a parkolóba. S lévén más mondandója nincs, így dr. Helmsman a távozás mezejére kíván lépni.
- Köszönöm a kellemes beszélgetést és körbevezetést Grey kisasszony! Örömmel tenném meg ugyanezt laboromban. – kezet csókol a lánynak, majd ha más nem történik elhajt autójával.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 30 Júl. - 13:27

Zane & Jean

Na igen elég nagy hatással vannak rám a professzor elvei, mégis csak a kezdetektől fogva járok ide, a szüleim pedig nagyon hálásak neki a mai napig is, hogy visszahozott az életbe, persze, hogy én is az vagyok, no meg elég sok külön óránk van ahhoz, hogy legyen időnként beszélgetni. A megjegyzésre viszont kénytelen vagyok röviden felnevetni. Na igen, erre még íg ebben a formában nem is igazán gondoltam. - Jogos! De... gondolom egy gép tökéleteset akar alkotni, ez lehet a magyarázat, bár tény, hogy elég feltűnő. - nem tudok gépaggyal gondolkodni, azért vagyunk emberek, mert máshogy működünk, mert elveink vannak, érzéseink és elsősorban azok irányítanak, az ösztönök, nem pedig mindig a józan paraszti ész, nem pedig mindig a logika és az érvek. Én is néha hajlamos vagyok kilengeni, de azért igyekszem átgondolt is lenni, ami azért még a korom miatt nem mindig sikerül tökéletesen.
- Nem igazán akarok ezen gondolkodni, mert ezzel már kimondjuk, hogy biztosan ellenségesen tekintetnének ránk, de... szeretném hinni, hogy nem így lesz. - nem akarok háborút, nem akarok harcokat, hiszen itt is vannak épp elegen olyanok, akik ártalmatlanok, akik félnek önmaguktól is, nem csak mások tőlük. Nem érdemelnénk meg, hogy kirekesszenek csak azért, mert másnak születtünk, hiszen ezt nem mi választottuk.
- Persze néha jobb a hazugság, de attól az még hazugság marad nem? Azt hiszem jobb a fájó igazság. - ne biztos, hogy átgondolom most a szavaimat, de végül még is erre jutok. Az soha sem jó, ha átejtenek minket, ha eltitkolnak valami fontosat. Inkább tudjam azt, ami igaz de rossz hatással lehet a lelki állapotomra, mint azt, ami valami szép, mázos köntösbe bújtatott hazugság, de csak arra jó, hogy ámítsanak vele. Csak bólintok egy aprót végül, a névjegykártya már meg van, és meg fogom ezt kérdezni, a szüleimtől, a professzortól, miért ne nézhetném meg azt a labort? Talán egyszer tényleg egy olyan helyen fogok dolgozni, ha nem is feltétlenül ott, de jó tapasztalat lehet.
- Én nem érzem úgy, hogy el lennék zárva. - rázom meg végül a fejem, mert őszintén szólva az utolsó szavai annyira nem tetszenek. Valahogy tényleg folyton arra akar rámutatni, hogy ez a hely nem jó, vagy rosszul érzem? Szeretem az iskolát és igenis jó hely, nekünk készült. Nem hiszem, hogy jó megoldás lenne a világ elé lépni és vállalni az ezzel járó veszélyeket. Nem mindenki akar harcolni, nem mindenki akar folyton küzdeni másokkal és itt valamilyen formában mégis csak nyugodt életünk lehet.
- Nem... az emberek nem vennék ezt ilyen könnyen. Óvatosan kell, fokozatosan adagolni, hogy ne legyen belőle nagyobb baj. Egyszerűen... nem jó előttük gyakorolni és igenis vannak olyanok, akik nem tudják még megfelelően irányítani, amit tudnak, vagy eleve félelmetes a külsejük. - nem igazán értek egyet a szavaival és azt hiszem kissé felkavaró is hallani,amit mond. Nem... nem tetszik.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Kedd 29 Júl. - 16:45

Elrejteni bűnös énünket szokás. Mert félünk, hogy nem tetszünk a másiknak ha hibáinkat is megismerni. Sajnálatosan ezekre fény derül párkapcsolatok alkalmával, csak mikor már ágypajtásokká váltak jó pár éve. Azt a hisztit ami olyankor van… nem csoda ha nem bírják a hímek. Mindazonáltal Helmsman nem elsősorban ezért titkolózik. Nem biztos abban, hogy szándékait eme ifjú, de tehetséges leányzó megértené a maga teljességében. A jelek szerint már nagyon hatással voltak rá Xavier elvei. Ezért oly kacifántosak szavai, lassú a terelgetés az ő titkos útjukra.
- Valóban. Az a film is valami ilyesmiről szólt. Emberbőrbe bújt robotok. Csak valami kevésbé feltűnőt választanának. Nem túl gyakori az ilyen kigyúrt fickó az utcán. – csóválja meg fejét.
- De ha már említette a filmet, nem kizárt, hogy robotokat alkotnak a mutánsok elfogására. Így nem piszkolják össze kezüket. S már léteznek olyan technológiák, amik érzékelik az X-gént. – egy kis félelemkeltés mindig jól jön. Persze, hogy a végeredményhez mennyivel kerül ezzel közelebb az bizonytalan dolog.
- A tapasztalatok a legfontosabbak. Azok alakítják egyéniségünket. Ha túl sokszor csapnak be minket, hajlamossá válunk mindenkire gyanakodni. Mégis gyakran inkább választjuk a hazugságot, mert az igazság túl fájdalmas számunkra. Vagy maga jobban szeretné az igazságot hallani, még ha az nem is kellemes? – újabb érdekes okfejtés, mondhatni egy ajánlattétel Jeannek, hogy eldöntse felfedje-e előtte valódi szándékait, valódi lényét. Mert aki a szomorú igazságot is el tudja fogadni, az talán értékeli azt is aki mondja.
Enyhe mosoly ül ki arcára mikor meghallja, hogy a lány szeretné látni a labort:
- Remek! Akkor, ha megszerezte a szükséges engedélyeket, hívjon. – ez egy nagyon fontos lépés, figyelembe véve a lány képességét. Nagyon is hasznos az emberek világában. S ha esetleg a lány nem is hajlana az ő oldalukra, képességére még szert tehetnének. Persze Helmsman jobban örülne Jean-nek. Kedvére való a vele való társalgás.
Elgondolkodik a lány újabb okfejtésén.
- Logikus az érvelése. Végül is a börtönöket is hasonló megfontolásból építik. Meg a rezervátumokat. És a berlini falat is. De mikor fog az is leomlani? – mereng el egy pillanatra.
- Minden esetre nem tudnék hosszú távon elzártan élni. – sóhajt fel. Lassan visszaérnek rövid körsétájukról. Így már nem sok esélye maradt további eszmecserére.
- Tehát gyakorolnak. Értem. És honnan tudják, hogy jók? Ahhoz csak ki kell menni az emberek közé. Sőt, vannak mutánsok, akik emberek között élnek, s tanulják meg használni képességüket. Szabadon. Nem félnek megmutatni hatalmukat. Főleg ha azzal segíteni tudnak a bajbajutottaknak. Néha merni kell kockázatot vállalni a jó ügy érdekében. – veti fel a gondolatot, s ezzel egy újabb sorsfordító kérdést tár Jean elé. Egy burkolt meghívást köreikbe. A mélyebb titkok megismerésébe.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 28 Júl. - 21:57

Zane & Jean

Igazából azóta még csak az elméje közelébe se mentem, hiszen már azt az egy apró kiszűrődő kis foszlányt sem volt szép dolog részemről elkapni. Nem is próbálkozom vele újra, de persze ettől még logikus, hogy akinek takargatnivalója van, az nagyon igyekszik óvni azt, amit a fejében rejteget. Nem azt mondom, hogy ő direkt, szándékosan rejteget dolgokat, mert ugye ezt nem tudhatom, viszont annyit már megtanultam, hogy a legtöbbeknek szokott lenni takargatnivalója, ha nem is sok, de vannak olyan apróságok a fejünkben, amiket okkal nem osztunk meg másokkal, így hát nem valami szép dolog azok között turkálni.
- Persze, de én... nem igazán erre gondoltam, de láttam már a Terminátort. - mosolyodom el a végén. Jó persze minden bizonnyal vannak még olyan egyéb filmek, amik mindenféle gépek lázadásáról szólnak, de ez épp csak két éve jött ki és akkor finoman szólva is nagy port kavart, ha jól emlékszem, az osztálytársaim, a srácok persze főként totál Terminátor lázban égtek.
- Igen, azt hiszem, bár az is nagyban számít, hogy az embert... milyen tapasztalatok érik életében. - mármint hogy mennyire lesz tőle jó gondolkodó, mert hát ha sok mindennel találkoztál rövid idő alatt, ha át kellett élned milyen, amikor a szüleid azon aggódnak, hogy életben maradsz-e egyáltalán... hát azért az olyasmi, ami kicsit megváltoztatja a gondolkodásmódodat és segít hirtelen felnőni.
- Értem, de én azt hiszem szívesebben nézném meg inkább a labort. - persze biztosan érdekesek azok a kutatások is, de mégis csak több mindent lehet látni minden bizonnyal helyben, ahol tényleg sok minden folyik. A szavaira azért kicsit elhúzom a szám, és valahogy önkéntelenül is a kerítés felé nézek.
- Tudja ez nem csak... őket védi tőlünk, hanem minket is tőlük. Elég... bonyolult. Így azt hiszem egyszerűbb most még, és majd ha eljutunk oda, hogy könnyebben elfogadjanak minket, akkor már nem kellenek a kerítések sem. - nem azt mondom, hogy ez biztosan könnyen megtörténik, de szerintem van rá esély, csak ügyesen és lassan kell adagolni a dolgot, nem pedig a képükbe vágni nagy hirtelen, hogy nézd itt van valaki, aki átmegy a falakon, bármikor bejuthat hozzád, ennyit a magánszféráról. Nem hiszem, hogy erre túl jól reagálna az emberek nagy része. Követem, ahogy elindul visszafelé, és távozni készül.
- Persze, gyakorolunk és fejlesztjük a képességeinket is, már csak... azért is, hogy ne az uraljon minket, hanem mi azt. - na igen, ez esetemben meg aztán főleg nagyon igaz, bármennyire is nehéz és kellemetlen is ezt így kimondani, de menni fog, egyre jobban megy, mert a professzor segít. E miatt is kell ez az iskola, hogy akaratlanul se árthassunk senkinek, amíg nem vagyunk teljesen tisztában a lehetőségeinkkel és nem ismerjük pontosan a határainkat.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó

» Kerti lugas (fürdő előtér)