Előtér, Felhajtó

Tárgy: Előtér, Felhajtó Vas. 8 Szept. - 8:49

First topic message reminder :

Ha autóval érkeztél, az út itt véget ért négykerekűd számára. Kis parkoló is fogad, ahol megpihenhet járműved a hosszú, vagy kevésbé hosszú út után. Ezen helyen kezdődik utad az X-Birtokon, ez az az előtér, ami elsőként fogad. Már innen is látható számodra, hogy gondosan ápoltak a kertek, és ezen ápoltság tükröződik a szépségen is. Igaz, még csupán a felhajtón vagy, de belátsz az elülső udvarra, és az épületet magát is látod, így hát joggal nevezheted szépnek azt, ami szemed elé tárul.

írta Alex Shaten

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Vas. 27 Júl. - 16:29

Mióta tudja milyen képességgel bír a lány folyamatosan energiaelnyelésre van teste beállítva. Ez azzal is együtt jár, hogy környezete fölös energiáival is telítődik, mint amilyen a napfény. Szerencsére koránt sem olyan gyors a feltöltődés, hogy máris teli lenne. De jobb az óvatosság. Még a kószán kiszűrődő gondolatok is bajt okozhatnak.
- Nézőpont kérdése. Van amikor a kimagasló sakktudás is félelmet kelt. Teszem azt ha mondjuk egy számítógép dolgozik így. Kimagasló intellektusa és stratégiája révén még akár megalkotói ellen is fordíthatja. Persze az ember, bármennyire intelligens is, csak nem úgy gondolkozik, mint egy gép. Elvégre nekünk vannak érzéseink. – ereszt meg egy mosolyt.
- Nem kell filozófusnak lenni. Csak tudni kell elgondolkodni a világ dolgairól. Arra minden értelmes élőlény képes. – jelzi szavaival, hogy zsenge kora ellenére mennyire sokra tartja.
- Valóban mondtam ilyet. De más egy labor és más a terep. Mindkét helyen tanulhat az ember. – magyarázza ki magát a helyzetből. Nem esett nehezére a dolog, arcizma se rándult. Nem mintha profi hazudozó lenne, mert nem az, de a szóforgatás művészetét egy politikában járatos egyének jobb elsajátítania. Aminek része a szócsavarás is.
- Egy iskola… valóban. Meg is feledkeztem róla. – nevet fel zavartságot mímelve.
- Csak tudja Grey kisasszony, bármennyire is kollégiummal egybe épített iskolának tűnik a hely, azok a kerítések zavarnak. Tudván, hogy miféle emberek élnek itt, külön, elzártan a társadalomtól. Nem is olyan rég még azért harcoltak, hogy az iskolák koedukáltak legyenek. A fiúk és a lányok ne külön tanuljanak. Ebben a helyben ezt a régi felfogást látom visszaköszöni. Nem túl szimpatikus. Jobb volna együtt élni a többi gyerekkel odakint. De szavai meggyőztek engem arról, hogy van itt elég szabadság, mozgási lehetőség és más egyéb. – fejével bólint, ezzel is erősítve szavai igazságtartalmát. Lassan visszafordul autóparkoló felé, útjukat immáron visszafelé vezetve.
- Apropó! Még egy dolog. Tekintve, hogy itt különleges gyermekek tanulnak, feltételezem nem csak tanulásbéli ismereteiket palléroztatják, hanem valamit kezdenek képességükkel is. Vagy rosszul gondolom? – mereszti kérdőn zöld szemeit Jean-re.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Pént. 25 Júl. - 9:32

Zane & Jean

- Talán elérhető, remélem legalábbis, hogy majd idővel igen. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy rá pillantok. Persze nem tudhatom, hogy az ő fejében egészen más jár, mint amire én gondolok ez alatt, de mint mondtam nem szokásom csak úgy belemászni senki fejébe sem, mert nem illik, akármire is gondol. Az már eleve nem volt szép húzás, hogy kiszűrtem azt az egy nevet, de nem tehetek róla és legalább kiderült, hogy nem igazán mondott igazat. Aztán csak bólintok egy aprót. Fel, talán, bár nem hiszem, hogy azért mélyebben belemerülnék mindenféle filozófiai kérdésekbe, valahogy azok annyira nem fekszenek nekem, nem tehetek róla.
- Tudom én, majd el jön annak az ideje is, csak ugye ez azért egy fokkal félelmetesebb tudás, mint a kimagasló sakkozási képességek. - teszem még hozzá, bár ezzel ő is tisztában van. Egyszerű emberként én se venném jó néven azt, ha kiderülne, hogy vannak olyanok, akik képesek átsétálni a tűzön és nem égnek meg, vagy akik simán megtartanak súlyos sziklákat is a levegőben. Érthető, ha ez riasztó az emberek számára.
- Igen, valami olyasmi azt hiszem, bár nem tudom, én aztán végképp nem vagyok filozófus. - meg hozzáértő sem, hiszen még én is az vagyok, aki valahol igényli is az irányítást, egy bizonyos szintig. Fiatal vagyok még, hogy mindenben önálló döntéseket hozzak, nem is menne azt hiszem.
- Ez így igaz, de talán mégis valamivel kevesebbet, mint azok, akiknek még sokkal kevesebb a tapasztalatuk. - senki se tökéletes, így hát mindenki hibázik, de aki már többször rontott el az életben dolgokat, annak több lehetősége van ezekből tanulni és később már nem elköveti ugyanazokat a hibákat.
- De nem azt mondta, hogy megmutatná a helyet, ahol dolgozik? - azt ugye nem teheti meg itt, hiába vannak önkéntesek is a városban, akik hozzájuk tartoznak. Ahhoz viszont tényleg el kell mennem oda, de majd... majd tényleg lehet hogy egyszer megteszem. Az még nem gond, főleg ha egy jól működő labor, és a lehetőségeket mégis csak ki kell használni, ha adódnak nem?
- Ez nem... nem elzárás, bármikor lemehetünk a városba. Ez csak egy iskola. - rázom meg a fejem. Nem tudom, nem tetszik, amit mond, mert tényleg nem érzem a birtokot kalitkának. Nem kötelez senki semmire és oda megyünk, ahova szeretnénk, akkor utazunk haza, amikor jól esik, csak érthető módon, ha valami komolyan út előtt áll az ember, akkor azt jelzi, hiszen mégis csak aggódhatnak érte, hogy szó nélkül tűnik el.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 23 Júl. - 12:45

- Félelem. Míly ősi emberi ösztön. Nélküle már jóval előbb kipusztult volna ez a faj. Ha nem vigyázz magára, nem ismeri fel a veszélyeket és igyekszik megoldást találni elkerülésére. Ugyanakkor bennünk is ott van a félelem. Éppen azért mert mások vagyunk. És a másságot mindig könnyebb észrevenni, kinevetni, üldözni, kiirtani. Igen, a félelem mindig ott lesz mindenkiben, ebben igaza van Grey kisasszony. De kellő gyakorlással leküzdhető. Így elérhetővé válhat a félelem nélküli világ. – persze dr. Helmsman koránt sem olyan módszerrel kívánja elérni, mint Xavier. Hanem a mutánsok hatalma által irányíttatva, ha kell agymosáson átesett emberek révén. Mennyire csodálatos is lenne az a jövő…
Megértően elmosolyodik:
- Semmi probléma sincs azzal, ha valamit nem tudunk vagy nem értünk. Ellenben ha lusták vagyunk utána járni, az már probléma. Remélem érdeklődését felkeltette a téma. – pillant zöld szemeivel Jean arcára.
- Mint említettem ez emberi elmélet. Ráadásul több mint száz éves. Akkor még nem voltak mutánsok. Ma talán másképpen fogalmaznák meg ezt. Én nem teszem, nem vagyok filozófus. – neveti el magát.
- Plusz tudás… érdekes megfogalmazás. De ha már van ez a tudás, akkor használni kellene, fejleszteni. Félelem nélkül. – elmélkedik Helmsman.
Újfent csak tanújelét veszi annak mennyire intelligensen gondolkozik eme leányzó. Elégedettségében aprókat bólogat.
- Hm… Tehát akkor afféle irányított szabadság lenne az ideális. Ahol azért megvannak a határok, nehogy azokat túllépve ártsanak egymásnak a szabadok. – egy pillanatra elmereng, hogy miféle gyerekéről is beszél, de aztán kapcsol, hogy annak adja ki magát.
- A felnőttek se tudhatnak mindent. Ezért hoznak alkalmasint rossz döntéseket. – mélázgat Helmsman.
- Elnézés, akkor félreértettem a házirendet kisasszony. Azt hittem nagy itt a szigor. – neveti el a szándékos félreértést.
- Valóban nem itt dolgozom. De van néhány önkéntesünk aki itt él, és bizonyos rendszerességgel meg kell látogatnom őket, hogy rendesen szedik-e a kísérleti gyógyszert, milyen az egészségük, lelki állapotuk, stb. Szóval örömmel venném majdani újbóli találkozásunkat. De azért még nem köszönök el! – teszi hozzá, nehogy félreértse a lány.
- Tehát meg kell várnia míg eléri a felnőtt kort a teljes szabadsághoz. Ez rendjén is van. De hogy jobb a zárt falak mögött lenni… - tekint körbe – még ha ilyen szép is a környezet… Nem tudom. – vakarja meg homlokát.
- Inkább tűnik elzárásnak. Vagy hercegnői kastélynak. – neveti el újfent a komoly témát, ezzel tompítva élét.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Kedd 22 Júl. - 10:54

Zane & Jean

Igazság szerint néha magam sem tudom, hogy mire vágyom. Jól érzem magam itt az iskolában, de persze nem jó, hogy bujkálni kell, ellenben, ha én lennék egyszerű ember minden bizonnyal én is tartanék azoktól, akik nálam sokkal erősebbek, szóval... meg lehet érteni őket. Ha ledobnak valakit az őserdőben egyértelmű, hogy előbb fegyvert akar majd szerezni, hogy meg tudja védeni magát a nála erősebb ragadozóktól. Jelen esetben pedig mi vagyunk ezek a ragadozók, akármennyire is próbáljuk megmutatni, hogy nem akarunk ártani senkinek.
- Az a gond tudja, hogy... azt hiszem az emberek mindig is félni fognak tőlünk, bármit is teszünk. - kicsit elhúzom a szám, már csak azért is mert tudom, hogy nem ezt kellene mondanom. A professzor hisz abban, hogy lehet valamiféle jó jövő is, amikor együtt tudunk majd élni, hiszen csak egy bolygónk van, én pedig hinni szeretnék neki, de sajnos... nem egyszerű.
- Nem kifejezetten, sajnálom. - apró vállrántás. Végül is még nem vagyok olyan idős, hogy mindenről legyen fogalmam, de épp azért vagyok nyitott és érdeklődő, hogy minél több mindent megismerhessek. Végül is ez a lényeg nem? Ezért is figyelek a kifejtésére, és így persze már világos.
- Így már értem, de nem hiszem, hogy jó eleve többnek értelmezni magunkat. Csupán csak... van valami plusz tudásunk, mint amikor valaki kiemelkedően jól sakkozik. - jó tudom, ez nem ilyen egyszerű. Egy jó sakkozó nem tud romba dönteni városokat az akaratával, de nem hiszem, hogy az jó ötlet, hogy eleve többnek tartsuk magunkat bárkinél is. Ugyanolyan gyengeségeink vannak, ugyanúgy érzünk, sőt... ugyanúgy félünk is. Bármennyire is fura, de nem egy olyan diáktársamról tudok, aki kifejezetten tart az emberektől, pedig erősebb náluk.
- Nem is tudom... vannak dolgok, amik fontosak, hogy megmaradjanak csak nekünk, és a szabadság is olyasmi, ami viszont káoszt szülhet. Elég bonyolult ez, de szerintem ezt ön jobban tudja, mégis csak felnőtt és van egy gyermeke. - legalábbis így vettem ki a szavaiból, azt nem tudhatom, hogy a gyerek nem az övé, de épp egy aprócska élet esetén érzékeltethető ez a leginkább. A szabadság fontos igen, de ha teljesen szabadjára engedünk valakit, azzal árthatunk is neki. Van, hogy kell legalább valamennyi felügyelet, figyelem, mert nem mindenki ugyanabban jó, nem mindenki ugyanazt ismeri eléggé, és ezért fontos mások tanácsa is. Én pedig magamról tudom, hogy vannak gondolataim, melyeket szeretek megtartani magamnak, ezért nem is turkálok bele csak úgy mások fejébe.
- Oh, nem erről van szó, lemehetünk a városba bármikor, ha nincsenek óráink, de gondolom nem North Salemben dolgozik és én még nem vagyok elég idős hozzá, hogy csak úgy szó nélkül eltűnjek. Ez is az a fajta... szükséges szabadságmegvonás. Nekem is jobb így. - és tényleg, komolyan. Jobb, hogy figyelnek rám, hogy nem minden döntés súlya csak az én vállamat nyomja.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Vas. 20 Júl. - 12:13

Noha a felvilágosítás nem tartozik munkakörébe, ugyanolyan szenvtelenül és pókerarccal tud róla beszélni, mint bármely más kémiai egyenletről. Nincs már abban az életkorban, hogy az ilyen apróságokon kacarászón vagy kínosnak érezze a helyzetet. Felnőtt, aki megtapasztalt már egyet és mást.
- Valóban jó volna ha mindenki szabadon élhetne a képességével. Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. – ereszt meg egy baráti mosolyt Jean felé.
- Ez a világ messze nem tökéletes. De tehetnénk érte, hogy az legyen. Főleg az ilyen fiatal és tudós elmék, mint maga, Grey kisasszony. – bókol a leányzónak, talán kissé félreérthetően már. De megtetszett neki hasonló gondolkozása a világról. Persze azt valószínűsíti, hogy az ő világot átformáló módszere nem volna szimpatikus a vélhetőleg cukiságokért és kiskutyákért rajongó leányzó számára. Mindazonáltal sosem tudni mit hozhat a jövő…
- Oh, mein Gott! Nem beszéli a németet? S filozófiát sem tanult? – rázza meg fejét szelíd mosollyal arcán.
- Ez a szó illetőleg kifejezés azt jelenti, hogy emberfeletti ember. Olyan ember aki szellemiségében felette áll az átlagnak. A tökéletes ember példánya, mely mentes mindenféle gyengeségtől, elsősorban az erkölcsiről. Ma már joggal használhatják ezt a kifejezést a mutánsokra. Nem mintha erkölcsileg kiemelkedettebbek lennének, de szellemi és fizikai képességeik révén többek mint az egyszerű emberek. Így maga is az, Grey kisasszony. – zárja sorait egyértelmű utalással.
- Rendben. – bólint.
- Ha ez bármit is segít az engedély megszerzésében, örömest beszélek szüleivel. Úgy gondolom édesapjával nem lesz nehéz szót értenem. – bólogat szavait megerősítendő. Igen, úgy egyszerűbben érhet el célt. A professzort jobb kerülni. Állítólag erős gondolvasó képessége van. S ki tudja képessége elég erős-e, hogy küzdjön ellene.
- Valóban. Mindazonáltal mennyire jó lenne teljesen szabadnak lenni. – pendíti meg újfent a témát.
- S nem elrejteni gondolatainkat egymás előtt, hanem engedni, hogy azok szabadon manifesztálódjanak. Így újra ruhátlanul élhetnénk. Talán ezért jelentek meg a mutánsok. Hogy újra létrehozzák az Édenkertet. – vázol fel egy újabb elméletet, ezáltal is mézesmadzagot lógatva Jean elé. Vajon eljuthat arra a pontra ahol már Zane szavai meggyőzik?
- Köszönöm diszkrécióját. – hajt fejet. Reméli amit kiolvasott elméjéből az csak Kátyára vonatkozó volt. Bár a nő motiválta eljöttét, mégis kisebb információszerzésbe bonyolódott bele, mely már nem érinti a nő személyét. Egy másikét ellenben annál inkább fogja.
- A hely jó… Kellemes benyomást inkább ön tett rám, Grey kisasszony. Mégis, szavaiból úgy tűnt ki, hogy szigorú a házirend. Valóban nem hagyhatják el az iskola kapuit? – int kezével a kerítés felé.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Pént. 18 Júl. - 9:47

Zane & Jean

Azért kissé azt hiszem zavarban vagyok, amikor egy lényegében idegen fickó vázolja fel még ha tudományos módon is a megtermékenyülést, meg társai. Látszik is rajtam kissé, ahogy a hajamat zavartan tűröm a fülem mögé és csak lassan bólintok, amikor befejezi végül az utolsó mondatot is.
- Szerintem az a jó, ha mindenki maga döntheti el, hogy mit szeretne kezdeni a saját képességével, de... félek ez csak egy tökéletes világban lenne így. - nem vagyok naiv, tisztában vagyok azzal, hogy az emberek biztosan tartani fognak tőlünk, ennek fényében van rá bőven esély, hogy majd el akarják venni azt, ami nekünk van, de lehet hogy lesznek, akik szívesen adnák oda nekik önként, vagy inaktiváltatnák, ahogy az úr fogalmazott. Elég régóta járok ide ahhoz, hogy tudjam, nem mindenki békült ki azzal, ami hiszen sokak számára több hátrányt rejt, mint előnyt. Én még... néha nem tudom, hogy eldöntöttem-e, hogyan vélekedem erről.
- Mi az az... übermensch felfogás? - elakadok kissé, mert még abban sem vagyok biztos, hogy jól sikerül elismételnem a szót, amit mondott, de nem is merem, nem rémlik, hogy hallottam volna már mástól. Nem vagyok azért még annyira tanult, vagy tájékozott, hogy mindről hallanom kellett volna már, de ha már így említette érdekel, főleg mert... annyit azért érzékeltem a szavaiból, hogy ez nem kifejezetten jó dolognak tűnik.
- Igen, azt sejtettem, csak tudja azért még meg kell kérdeznem a szüleimet, vagy legalább a professzort. - főleg, hogy elmehetek-e egyedül. Nem vagyok még nagykorú és hiába mondjuk, hogy többnyire meg tudnám védeni magam, de azért ez nem általános, ha más mutánsok is netán vannak a képben. Jó ideje járok már ide, hogy tisztában legyek azzal a világ nem csak szép és jó, vannak veszélyes és riasztó dolgok is, nem is kevés. Azért a szavaira elmosolyodom. Nem tehetek mást, ezt tanították nekem, nem élünk vissza azzal, ami adatott, és szerencsére a szüleim sem azok a típusok, akiktől rosszat láttam volna el valaha is. Jó emberek, én is jó ember... mutáns szeretnék lenni.
- Oh... én inkább úgy érzem, hogy én rontottam el az önét, bár így legalább nem futunk felesleges köröket. - halvány bátorító mosolyt ejtek meg azért felé, mert nem jó, hogy e miatt kellemetlenül érzi magát. Én nyúltam a fejébe engedély nélkül, az én hibám.
- Lakat a számon! - szélesedik aztán ki a mosolyom. Nem tűnt nekem veszélyesnek a fickó, vagy ilyesmi, nem hiszem hogy okom lenne rohanni a tanárnőhöz, hogy elmondjam neki, hogy itt járt. Ez amúgy is az ő ügyük, nem hiszem, hogy túl sok közöm lenne hozzá. - Köszönöm és azért... remélem, hogy jó benyomást tett önre a hely. Én nagyon szeretem. - őszintén, tényleg, ez látszik is rajtam. Menedék és megnyugvás, örülök, hogy létrejött és elsők között kaphattam benne helyet.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 16 Júl. - 20:39

Várakozón figyeli, hogy ugyan milyen választ ad a lány. Ellenzi vagy támogatja? Mégis amit mond helyeslő bólogatással vegyes mosolyt csal arcára.
- Mégiscsak az apja lánya. És a biológiaórákon is figyel. A tudomány jelen állása szerint ugyanis megtermékenyüléskor, mikor létrejön a zigóta és az egyesült génkészletekből egy új egyed, letlégyen hibák a génekben, az adott szervezett számára az lesz a természetes. Még ha X-génnel is rendelkezik, azaz mutáns. S így valóban jól mondja, hogy természetellenes az elvétel. Ugyanakkor az inaktiválás már más kérdés. Inkább erkölcsi. De ez már nem szakterületem. – megelégedettséget érez Jean kapcsán. Okos a lány, nincs kétsége felőle. Ha így halad tovább bírni fogja az orvosit. Csak ne lepődjön meg milyen sok erkölcsi kérdés vetődik fel betegellátás során.
- Valóban, segítenünk kell másokon. – ért egyet Jeannel. Más kérdés, hogy a segítés módját másképpen képzeli el, mint a lány. De ez csak részletkérdés.
- Kérdés, hogy az emberek vajon hogyan fognak viszonyulni a mutánsokhoz. A szegregációnak is alig két évtizede lett vége. S most megint van egy új emberi rassz, kit meglehet különböztetni. Az übermensch felfogás nem tűnt el korunkban sem. – sóhajt fel Zane. A mondottaktól tart ő is, hogy elfogják és megkínozzák. Ezért dolgozik azon, hogy megelőzze a félelmetes jövőt. Ha kell tanulni igyekvő mutánsok patronálásával.
- Szívesen, kisasszony. Bátran éljen vele! Még senki sem halt meg laborunkban. – kacag fel jóízűen a kissé morbid poén kapcsán.
- Semmi baj. Én is sok mindent meghallok, amit nem kellene. Ez nem a maga hibája, hanem az agyhullámoké. Inkább az a tiszteletreméltó, hogy ennyire erkölcsös és igyekszik elzárni agyi antennáit. – vigasztalja Zane.
Kellemetlenül érzi magát a lány előtt. Mi lesz ha mesél erről Kátyának? Az nem lenne jó.
- Elnézését kérem Grey kisasszony. Nem kívántam elrontani körútját. De attól tartok sikerült. – elfordított fejjel szuszog míg meg nem nyugszik.
- Kérem, ne szóljon neki. S ha lehet arról sem ki járt itt. Mondja, hogy egy szülő járt itt érdeklődni. És hogy megnyugtassam, meg vagyok elégedve körbevezetésével. Még beszélek a társammal és eldöntjük be adjuk-e ide a kicsit. - egy ígéret, mely nem kötelez. Mollie jövőjét koránt sem itt képzeli el. Mindazonáltal sose tudni nem-e lesz rá szükség valamilyen formában.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 16 Júl. - 10:23

Zane & Jean

Komoly kérdés merül fel nem is kicsit, és őszintén szólva nagy hirtelen nem is tudom, hogy mit mondhatnék rá. A mutáns gén... deaktiválása. Tudom én, hogy vannak ennek hátrányai, vannak nehézségei, de talán már megszoktam, hogy ezzel élek együtt, és talán már furcsa lenne nélküle, de talán a húgom nem utálna annyira, mint most, ha ez az egész nem lenne.
- Nem is tudom uram... nem hiszem, hogy én ebben igazán jó választ tudnék adni. Ez a... mutáció... Talán könnyebb lenne nélküle, viszont ha egyszer már van, az természetellenes, ha elvesszük. - vagy nem is tudom. A professzor szerint ez egy lépcső, egy magasabb szint, ha úgy vesszük, bár nem szó szerint, attól ég nem vagyunk többek, mint mások. Biztos, hogy egyszerűbb lenne az élet e nélkül, de közben... mégis csak a részünk és ezzel élünk együtt. Nem tudom, nem tudnám eldönteni, hogy akarom-e, vagy sem, most még nem.
- Ha már lehetőségünk van rá, akkor segíteni kell másoknak nem igaz? A professzor szerint az embereknek ezt kell majd megérteni, ha eljön az ideje, hogy tehetünk értük, hogy segíthetünk nekik. - ha valaki okosabb, ügyesebb, vagy gyorsabb az nem negatívum, az olyasmi, ami nekik is jó lehet. Bár sajnos az ember sok esetben féltékeny, még néha én is vágyakozva tekintek az égre, amikor az a fehér szárnyú kis angyal elreppen felettem. Jó lenne repülni vele együtt, de nekem más adatott meg, és e miatt igazán nem nyafoghatok, amúgy sem lenne értelme, de sajnos az emberi természet olyan, hogy mindig mást és többet akar, és mi magunk is emberek vagyunk attól még, hogy mutánsok is.
- Köszönöm uram! - biccentek egy aprót, miközben átveszem a névjegykártyáját. Ezzel még nem mondom egyértelműen, hogy el is megyek, ezt még nem döntöttem el és persze meg is kell kérdeznem róla a szüleimet, hogy lehet-e egyáltalán. Nem vagyok még nagykorú, hogy mindenről én döntsek.
Azt viszont látom, hogy sikerül a fickót meglepni. Nem akartam én a fejében kutakodni, tényleg nem, mert az ilyesmit nagyon nem tartom fairnek, de mégis... ha már megtörtént a baj, akkor úgy tartom korrektnek, ha elmondom, hogy mi történt, abból is látszik talán, hogy bánom a dolgot.
- Én csak... nem illik más fejébe belenézni az engedélye nélkül és én tényleg bánom, hogy megtörtént. - bár talán ez nem teljesen igaz, mert közben legalább kiderült, hogy miért is van itt. Elkerültük a felesleges köröket és azért az mégis csak zavaró, hogy nagyon úgy tűnt hazudott nekem. Arra viszont már kissé elkerekedik a szemem, amikor meglátom az apró könnycseppet, amikor a fickó elfordítja a fejét. Hát persze, hogy hatással van rám a dolog. Zavartan pislogok párat, mert közben a helyzettel azért nem tudom, hogy mit kezdjek. Egy felnőtt férfi áll itt előttem, aki láthatóan épp nincs a legjobb kedvében.
- Öhm... - beharapom a szám és az épület felé pillantok. - Szeretné, hogy szóljak neki, hogy itt van? - mert hát csak úgy meglepni valakit nem illendő és ha a tanárnő nem akarja látni ezt a férfit... én igazán nem akarok bajba kerülni a miatt, hogy kiadok információkat, amiket nem szabadna.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Kedd 15 Júl. - 12:03

Dr. John Grey neve haloványan ismerősen cseng Zane-nek, mindazonáltal komolyabb tudományos munkát nem tud nevéhez társítani. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy ne válna azzá a jövőben.
- Valóban. A jövő gyógyászatát a mind tökéletesebb gyógyszerek fogják biztosítani. Mint például ennek az új betegségnek, az AIDS-nek is a kezelését. De, és ezzel nem a magam véleményét mondom, akár az X-gén deaktiválását és ezzel a mutáns ”betegség” gyógyírját is megtalálják. Kis hölgy, maga hogyan vélekedik erről? – tudakozódik Jean álláspontja felőle, főképpen, hogy miképpen is vélekedik önmagáról, képességéről: rossz betegségként gondol rá avagy valami pozitívumként.
- Óh, orvos! Rokon szakma. – mosolyodik el kedvesen.
- S nemes cél érdekében. Ezt örömmel hallom. – benyúl zakója belső zsebébe és egy apró papírlapocskát vesz elő.
- Ha bármiben segíthetek tanulmányaiban, csak hívjon. – nyújtja át névjegykártyáját.
- Örömmel támogatom az önzetlen embereket. Mi több, szívesen fogadja vállalatunk az ifjú kutató elméket. Ha gondolja egy alkalommal körbevezetem magácskát a laboromban. Ezzel viszonozhatnám kedves úti vezetését. – barátságos mosoly pihen arcán. Szavait így is gondolja, noha igazi motivációját nem fejti ki: maga mellett szeretne tudni minél több mutánst, hogy velük és általuk elérjék céljukat. Persze a mutáns társadalom javára.
- Valóban. Ha majd idősebb lesz… - hagyja annyiban a témát, nem gondolván komolyan. Mert nem itt kell felkészíteni a kiscicát a nagymacskává válásra.
- Ejnye. – húzza fel szemöldökét a pontosítás kapcsán. Persze csak megjátssza, hogy megorrolt volna a pontatlanságért. Még ha információszerzési célzattal is érkezett ide, elsősorban nem maga az épület érdekli, hanem Kátya pozíciója. Ez azonban egyenlőre nincs meg.
Na, most tényleg meglepődik, s meg is rázza fejét. Ijedtség fut végig testén megtudván, hogy jelenlétének valódi okára fény derült. És arra is, hogy mi a leányzó mutáns képessége. Óvatosabbnak kell lennie. Sok olyan dolgot rejt elméje, miről jobb ha ifjak nem ismernek. Hidegvérét visszanyerve folyamatos koncentrációra készteti magát. Ha netalán egy újabb véletlen kutakodásra kerülne sor, úgy teste elnyelné a pszichikai energiát, ezzel blokkolva Jean telepatikus képességét magára vonatkoztatva.
- Semmi baj. – ül ismét mosoly Zane arcára.
- Kicsit meglepett, de végső soron nem kellene nagyon csodálkoznom miatta. – kezét együttérzőleg a lány vállára teszi.
- Ne bánkódjék, Jean kisasszony. Nagy adományt kapok a jelek szerint. Örüljön és használja. Ugyanakkor bocsánatkéréssel is tartozom valódi szándékaimat illetően. Valóban Mikhajlova tanárnő miatt jöttem el elsősorban. És nem, nem kell elárulnia a többi tanár nevét. Hiszi vagy sem, még egy magamfajta tudós gyógyszerésznek is vannak érzései. Amiket nehezen tudok leküzdeni. – kezét vissza húzva kicsit oldalra fordítja fejét. Apró könnycseppek csillannak meg szemében, miket gyors mozdulattal töröl le. Ezt a fajta őszinte megnyilvánulást szereti elrejteni, hogy ne lássák vetélytársai gyengeségét: hogy még érez és szerelmes. De most nem olyan személlyel van ki íly veszélyt jelentene rá nézve. S ha már lebukott, jobb is ha őszinte. Arra a fiatalok nagyon érzékenyek.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szer. 9 Júl. - 15:50

Zane & Jean

Igazából nem vagyok olyan veszélyesen zárkózott típus, sőt kifejezetten nyílt szoktam lenni, szeretek én ismerkedni, vagy nyitni mások felé, csak új a helyzet. Maga az, hogy én vezetek körbe valakit a suliban, meg az, hogy az illető egy idősebb férfi és azért így valamivel nehézkesebb a beszélgetés. Főleg azok után, hogy elkaptam azt a kósza gondolatot, ami talán egy kissé gyanakvóvá is tesz, hogy ha a tanárnőnk miatt van itt, de nem ezt mondja, az... nem tűnik teljesen tiszta dolognak.
- Dr. John Grey, nem tudom igazából, hogy mennyire elismert, de úgy tudom, hogy azért elég jó abban, amit csinál, vagyis... nagyon jó! - mégis csak az apukám és szerintem tuti, hogy tökéletes, de hát nem lehetek végletesen elfogult vele szemben. Arról tényleg nem sok fogalmam van, hogy mennyire közismert a szakmájában-
- Igen, én is valahogy így gondoltam és szerintem ez jó dolog, mármint a gyógyszerészet. Kifejleszthetnek olyan gyógymódokat, ami életeket menthet. - mosolyodom el finoman. Igen, tényleg jó munka lehet és ha szereti csinálni, akkor még külön jó is. Gondolom sokan meg is becsülik azért, amit tesz, és még többen hálásak neki, még ha nem is tudják, hogy történetesen neki, mert hát ha a kezünkbe veszünk egy gyógyszert, akkor nem tudhatjuk, hogy pontosan kinek, vagy kiknek köszönhetjük.
- Igen, a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét, legalábbis ezt szokták mondani. - úgy érzem, hogy koromból fakadóan még nem mondhatok ki ilyesmit teljes határozottsággal, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez mindenkire igaz. Bőven lehet, hogy akad olyan, akinek nem feltétlenül jön be az élete, vagy a számításai, ahogy szerette volna, akármennyit is dolgozik érte. Ez az úr ezek szerint szerencsés alkat, hogy neki jól jött ki a lépés.
- Én még nem igazán tudom, bár mostanában sokat gondolkodtam ezen. Esetleg érdekelne az orvosi pálya is, szoktam segíteni az itteni gyengélkedőn, de... még azt hiszem van időm eldönteni, hogy mit szeretnék. - legalábbis remélem. Nem vagyok még annyira idős, egyelőre még azt hiszem inkább tapasztalatokat gyűjtök és majd meglátjuk. Tény, hogy jól bánok másokkal és szeretek a gyengélkedőn segíteni, de attól még nem biztos, hogy mindig ezt akarnám csinálni, hiszen imádok gitározni is, és persze még rengeteg lehetőség van, amit kipróbálhatok.
- De majd ha idősebb lesz, akkor járhat ide, elég kellemes hely szerintem. - kis kampányféle, és hát őszintén szóltam. Én szinte itt nőttem fel a birtokon, három éve vagyok már itt és szeretem. Persze vannak nehezebb időszakok és az elején elég erős honvágyam is volt, de attól még kellemes hely és sok barátságos ember... mutáns is van. Sok a félénk diák, de ez nem baj, idővel a többség megnyílik, ahogy rájön, hogy itt nyugodtan adhatja önmagát, mert senki sem lepődik meg igazán a furcsaságokon.
- Oh, rosszul mondtam, bocsánat, tehát a másodikon vannak a lányok, a harmadik az a már a tető. - nevetem el magam egy zavart tarkóvakarás közepette. - A tetőn nem lenne kellemes aludni. - teszem még hozzá. Úgy látom, hogy nagyon érdekli a fickót, hogy ki hol lakik és hogy merre mi van, de ez érthető, hiszen e miatt jött ide. - Szóval a földszinten tantermek vannak, tanárok szobái, és az alagsorban laborok, meg mindenféle plusz. Van medence is! - azért az nagy dolog, bár ha jól sejtem egy ilyen komoly alakot nem pont a szórakozás része érdekel, bár ha ide járna egyszer az, akiről beszélt, akkor lehet.
- Akkor hát Mikhajlova tanárnő miatt van itt? - bukik ki a kérdés, és mentem el is sikerül vörösödnöm. - Bocsánat... én csak... hallottam, hogy rá gondolt az elején, de azóta én nem kutakodtam, mert nem szép dolog tudom, csak úgy véletlenül megtörtént. - nem tudom én ezt mindig tökéletesen kontrollálni és most elég kellemetlenül érzem magam. Legalább a beszédet tudnám, és akkor nem csúszott volna ki a számon az, aminek nem kellett volna. Ezek után már valahogy a legutolsó kérdését feleslegesnek érzem, bár persze lehet, hogy attól még tényleg kíváncsi. - Biztos, hogy végigsoroljak minden tanárt? - intézek hozzá azért egy óvatos kérdést, mert hát... no, nem tudhatom, hogy mennyire akar pontos adatokat, bár azt sem tudom, hogy fel tudnék-e csak úgy sorolni hirtelen mindenkit egyesével.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 7 Júl. - 13:52

Egyenlőre nem derült ki, hogy mennyi ész rejtezik a barna buksi alatt. Meglehet szégyenlős a lányka. Ez érthető, általában a kamasz mutánsok vagy nagyon vadak vagy zárkózottak. Utóbbit főképen azért csinálják, hogy elrejtsék vad képességeiket. Talán megérne egy próbát Jean-ből is előcsalni ama képességet…
- Óh! Szóval kémikus az édesapja. Derék dolog. Netalán közismertebb tudós? – firtatja nevét.
- Igen, erőteljesen van köze a vegytanhoz. Ám nálunk szempont, hogy milyen hatással vannak az élőlényekre, főképpen az emberi testre. Elvégre a nem kívánatos kórokozók elpusztítása a fő célunk. Tulajdonképpen félig orvosok vagyunk. – merül el az általa oly nagyon kedvelt tudományban egy rövid időre.
- Igen, szeretem a munkámat. – bólogat. – Nem volt könnyű az egyetem. Nem gazdag családba születtem. Mindenért meg kellett dolgoznom. De mit láthatja Grey kisasszony, a szorgalmas munka meghozza gyümölcsét. – int mosolyogva autója felé. Nem a legdrágább, az igaz, de ő úgy van vele, hogy olyan kocsit vesz, ami tetszik neki. Egyébként is kuriózumnak és egyedinek számít ez a típus.
- Tehát megéri az elmét is pallérozni, Grey kisasszony. – összegzi a mondottakat.
- Netalán maga is édesapja nyomdokain halad? Avagy más téren mozog otthonosan? – firtatja érdeklődve. Szívesen fogadja a tudós elméket, főleg ha mutánsok. Talán megtetszik nekik az ő világa és azzal tervét ki tudja vitelezni.
A személyes kérdés kissé meglepi. Főképpen a bátor kezdeményezőkészség. Lehet csak egy kicsit fel kell oldódjon a leányzó, utána már elég bátor a beszédben?
- Hogy van-e gyermek az életemben? – mereng el egy pillanatra. Mollie ott van, a kis kóbor macska. Még ha nem is vér szerint a kölyke.
- Van. De még nagyon fiatal ahhoz, hogy ebbe az iskolába járjon. – szavainak valóságtartalma helytálló. Hat éves gyermeknek korai lenne az itt tanulás. Más kérdés, hogy igazából nem is akarja ide íratni. Még elrontanák. Egyébként sem ezért jött ide. Bár jó fedőtörténet. Miért is nem jutott már az elején eszébe…
- A számok, ha nem is a legfontosabbak, de irányadóként szolgálhatnak a helyes döntés meghozatalában. – okítja Jean-t.
Szótlanul hallgatja a rövid tájékoztatót, miközben az épületet nézi, számolja az emeleteket.
- És mi van a másodikon? Meg a földszinten? – buggyannak ki ajkán a kérdések, s míg a lány válaszol, van ideje eldönteni, hogy ő is választ adjon. Mert igencsak szeretné titokban tartani jelenlétét Kátya előtt. A történtek miatt…
- Nos, igen, ismerek. Voltaképpen miatta vagyok itt. – ajkába harap, majdnem elszólta magát.
- Illetve ő hívta fel figyelmemet az iskolára. És arra, hogy milyen különleges diákok tanulnak itt. – mosolyog ismét a lányra, mintha csak azt sugalmazná, hogy mutassa meg különlegességét, tartson produkciót, hátha le tudja nyűgözni és megnyitja pénztárcáját.
- Ha már a tanárokat említette, el tudná mondani a tanári kart, hogy ki és milyen tárgyat oktat, s merre laknak a kollégiumban? – nem lehet konkrét, muszáj általánosan kérdeznie. Úgy sem az egészre kíváncsi, csak arra az egyre. De neki nem szabad megtudnia. És ha a lány se tudja, akkor ő sem fogja megtudni.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Hétf. 7 Júl. - 10:05

Zane & Jean

A válaszára csak lassan bólintok egyet. Oh, nem akarok én mélyebben is belemenni a részletekbe, hiszen nem feltétlenül vagyok rá kíváncsi, elsősorban érdeklődő kérdés volt ez, meg amúgy sem akarnék csak úgy némán végigmászni az egész sulin, hogy megmutogassam neki a dolgokat. Komolyan még mindig nem értem, hogy miért pont engem küldtek le elé, nem vagyok én e téren olyan hű, meg ha. Soha sem fogadtam még senkit sem.
- Édesapám kémikus, egy kicsit annak is van köze a gyógyszerészetez, de akkor gondolom szereti a munkáját, segíthet az embereknek, ha új gyógymódokat fedez fel. - mosolyodom el. Egyébként meg valahogy olyan megnyugtató hallani, hogy ha valakinek mutáns létére van valamiféle átlagos emberi foglalkozása. Mert hát mutáns, amúgy nem lenne itt, és nem mászkálhatna csak úgy szabadon. Nekem még fogalmam sincs róla, mi leszek majd, ha nagy leszek. Vannak, akik a birtokon maradnak, talán én is megtehetném. Gondolkodtam már sokat, hogy mi érdekelne, és mivel sok időt töltök el a professzorral, plusz ott az apám már nem egyszer megfordult a fejemben a tudomány. Talán elmehetnék orvosira, vagy tanulhatnék az itteni orvosoktól, bár az nem ugyanaz. Egyelőre tényleg nem tudom.
- Van egy fia, vagy lánya, akit szeretné, ha ide járna? - pillantok rá kissé bizonytalanul. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért érdekli a fickót a birtok. Vagyis hát van, de azt csak nem vághattam rá így hirtelen, főleg hogy nem szép dolog csak úgy valakinek kutakodni a fejében, de néha a gondolatok csak úgy kiszöknek. Nem mindig sikerül teljesen elzárni az elmémet, akadnak olyan erősebb hangok, amik valahogy beszöknek, és nem tudok ellenük mit tenni.
- Oh, hát tudja nem mindig a számok a legfontosabbak. Nem lenne okos döntés az alapján segítenie minket. - bizonytalanul elmosolyodom, mert ha nem akarom, hogy úgy tűnjön már a legelején elrontottam az egészet. Nem tudom a statisztikai adatokat, de sok mindent igen, hiszen már az iskola indulása óta itt vagyok. A kérdésére automatikusan felfelé irányul a tekintetem, mielőtt belépnénk az ajtón.
- Az emeleten az elsőn vannak a fiúk szobái, a harmadikon meg a lányoké, többnyire három ággyal. A tanárok úgy tudom, hogy erre-arra vannak, eléggé változó. Ismer valakit egyébként az iskolából? - ezt a Kátyát biztosan, vagy talán csak hallott róla és azért érdekli ennyire a tanárnőnk? Valahol arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyire mond majd igazat, vagy hogy egyáltalán válaszol-e.

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szomb. 5 Júl. - 11:41

Egójának kifejezetten kedves témában érkezik kérdés Jean-től, nevezetesen a doktorátusával kapcsolatban. Napokat tudna regélni munkásságáról, azonban a körülmények folytán rövidebbre és érthető hétköznapi nyelvre fogja a válaszadást. Ha a lány kíváncsi lenne a részletekre, akkor persze bővebben is kifejti munkásságát. Csak győzze türelemmel.
- Gyógyszerész doktor. Elég ha ennyit tud és ért kisasszony. – modoros hangneme szinte részévé vált mióta az elit tagja. Kétségtelen, hogy így kissé régimódinak hat, pedig legfeljebb csak középkorú, mégis az egyes osztályok viselkedésbeli elvárásait meg nem szegheti, hacsak nem kívánja támogatottságát is elveszteni azzal. Sajnos ezt pedig a hatalom létrájának aktuális fokán még nem teheti meg.
Hm… egy kíváncsi ifjú hölgy. Alapjáraton nagyon is értékeli az emberi természet eme aspektusát. Csak ha már oly fokú az érdeklődés, hogy olyasmibe is beleüti az orrát az illető, amibe nem kellene, azt azért ő is nehezményezi. Már pedig egy titkos társaságba való tartozás sajnálatosan sok olyan dologgal jár együtt, ahol igenis meg kell húzni a határt a kutakodóknak.
- Gondolkozzék! Ugyan miért érdekelhet a birtok? – mosolyog hamiskásan Jean-re. Kitérő válasza szándékos, ugyanakkor próbatétel jellegű. Vajon a kíváncsiság mellé ész is társul a barna buksi alá? Meglehet, de a leghelyesebb válaszra akkor sem jöhet rá. Mert Kátya miatt érdekli a hely, még ha úgy is adja ki magát, mint egy mecénás. Logikusan ez lenne a válasz. És az kötelezné is.
- Óh, szóval nem készült. Ejnye. – csóválja meg fejét csalódottságot mímelve.
- Akkor kénytelen leszek kevesebbel is beérni. És maguk is. – szippant nagyot a levegőből szemlélve a birtokot körülölelő kertet.
- Nos, én mindenre kíváncsi vagyok. Ez természetemből fakad. De türelemmel kivárom míg minden tudás birtokába nem kerülök. Azonban a szobák mibenlétéről csak tud valamit mondani Grey kisasszony. Elvégre maga is egy szobában lakik. Hogy nézz ki egy ilyen helység? Merre vannak a tanárok és a diákok körletei? – ha kérdezni kell az sose jó. Kitudódhat igazi szándéka. De ezt pusztán emberi ésszel nemigen lehetne kikövetkeztetni. Persze egy kis gondolatolvasással…

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Szomb. 5 Júl. - 10:48

Zane & Jean

Oh, hát én annyira nem vagy tisztában az illemszabályokkal, meg hát amúgy is én jöttem ide, észre sem vett először, evidens volt, hogy én nyújtsak neki kezet. Azért ez a kisasszony megszólítás is fura, vagy csak szokatlan? Modernebb korban élünk már, mintha a fickó az egész kiállásával, beszédével itt maradt volna valami régi időből, határozottan fura, bár nem mondhatom, hogy nem láttam már nála furábbat is.
- És minek a doktora? - bukik ki belőlem a kérdés, ha már így kiemelte azt a kis jelzőt a neve előtt. Egyébként tényleg érdekel, csak hát a fene tudja, hogy szabad-e csak így odaszegezni valakinek egy kérdést, akivel most találkoztál először. Lehet, hogy nem értékeli annyira, nem tudhatom, de akkor még mindig meg van a lehetősége rá, hogy nem válaszol igaz?
- Igen, csak még azt nem tudom, hogy miért érdekli a birtok, bár az is lehet, hogy nem is tartozik rám. - rántom meg a finoman a vállamat és sikerül visszafogni magam, hogy ne tegyem hozzá, szólítson csak Jeannek. Olyan úriemberesen beszél, lehet hogy megütközne, ha ilyesmit kérnék, csak egy Grey kisasszony... olyan nagyon fura.
- Igazából nem sok statisztikai adatot tudok, nem tudtam, hogy készülni kell, de mire gondol pontosan? A suli bő három éve alakult meg, és arra van a méretes birtok, tóval, meg erdővel, meg minden, de gondolom nem a kertre és a szökőkutakra kíváncsi. - rövid kis bevezető, mert hát na sose csináltam még ilyet és tényleg nem tudom, hogy pontosan mit is kéne felvázolnom neki. Persze megmutathatom a főbb helységeket, meg minden, de ezen kívül nem is tudom. Fogalmam sincs hány tanuló van, vagy hány tanár, vagy ilyesmi, arról meg főleg, hogy hány szoba és terem van, hiszen... rengeteg!

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Pént. 4 Júl. - 12:29

Észre sem vette a feltűnő és feléje közeledő leányzót. Ijedten kapja tekintetét az őt köszöntő hang irányába. Zavartan pislog a megjelenő fiatal barna lányra.
- Jó napot, kisasszony! – köszön vissza. Gyorsan vissza kell térnie a valóságba, mert már felfedezték, hogy itt van. A lány folytatja mondandóját, amire igyekszik odafigyelni.
- Dr. Zane Timothy Helmsman vagyok Grey kisasszony. – kezel le a lánnyal. Ugyan őt kiokították illemre, mely szerint mindig a férfi kezdeményezi a hölgy köszöntését, kortól függetlenül, azonban most nem udvari bálon vannak, így ez mit sem számít. S ha majd király lesz, akkor pukedlizhet neki a lány, ha már annyira akar.
- Igen, tehát maga lesz a kísérőm. – folytatja hűvös hangnemben.
- Mert a birtokukat jöttem megnézni. Gondolom ezért küldték elébem Grey kisasszony. – vélekedik szimplán logika alapján. Őt nem áldották meg a gének gondolatolvasással, hogy segíthessen a lányon. Mellesleg érdekes tudományos konferenciát lehetne kerekíteni ama témából, hogy vajon egy gondolat- és emlékolvasó mutáns képes-e saját gondolatait és emlékeit újra olvasni, miáltal az elfeledettnek hitt eseményeket és párbeszédeket újra feleleveníthetné.
- Nos, ha készen áll, akkor indulhatunk. És kérem ne fogja vissza magát a statisztikai adatokat illetően sem. – tekint várakozón az ifjú hölgyeményre. Higgadtsága visszatért, kíváncsi várakozás uralja most érzéseit. Emelet pedig éppen azon gondolkozik, hogy miféle mutáns képessége lehet a lánynak. Mert egy mutáns iskolában csakis mutánsok járhatnak, logikusan. Ránézésre nincs semmilyen külső elváltozása, nem tűnik szokatlanul vékonynak avagy vastagnak sem. Tehát mutáns ereje nem küllemében nyilvánul meg. Lehet, hogy valami speciális képessége van, például le tudja vedleni a bőrét és egy vastagabb bőrt tud növeszteni? Rejtélyes…

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Pént. 4 Júl. - 9:18

Zane & Jean

Őszintén szólva halvány dunsztom sincs, hogy miért pont én. Lehet, hogy épp nem ért rá más, mert még soha életemben nem bíztak meg azzal, hogy fogadjak valakit, de tegnap a professzor azért hivatott, hogy tegyem meg. Abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy amit mondott az most halvány célozgatás volt arra, hogy kutakodjak a fejében is, vagy mi, de... mégis miért akarna ilyesmit kérni tőlem? Nem szoktam, tudja jól, hogy eleve tartok is ettől az egésztől, és nem nagyon merem használni a telepátiát, ő is mindig azt mondja, hogy nem szabad csak úgy engedély nélkül belemászni mások fejébe, mert az nem szép dolog, bár nálam ez néha csak úgy megtörténik, sok esetben nem is tehetek róla. De a kérdés ugyanaz, nem ért rá senki más? Bár az is lehet, hogy csak a felém irányuló bizalmát fejezi ki így, hiszen azok közé tartozom, akik az egyik legrégebb óta vannak itt a suliban, szinte végigéltem az alapítást, vagy legalábbis az első átalakításokat, sokakat ismerek már és... lehet hogy ez is az oka, már elég érett vagyok, hogy feladatokat is kapjak és természetesen szívesen segítek.
A látvány viszont azért nem kicsit döbbent meg, ahogy kilépek az ajtón. Talán csak egy fél perccel a kocsi parkolása után tűnök fel. A pasas... teljesen fehérben van! Mint valami James Bond, csak... fehérben. Az agyamba viszont akaratlanul is befurakszik egy általa említett név, mármint nem mondtam ám ki, csak... tudjátok. Kátya, ki az a Kátya?
- Öhm... hello! Izé... Jó napot uram! - a kocsija meg. Te jó isten, lehet hogy a fickó valami támogató és akkor baromi kedvesnek kell lenni vele, hogy pénzt adjon a sulinak? Annyira nem szoktam én ezekbe az ügyekbe belefolyni, meg egyébként is fiatal vagyok hozzá, de amúgy miért lenne itt? Esetleg ide akarja beíratni a gyerekét? És ekkor ugrik be, hogy kire is gondolt, hiszen van egy tanárunk, akit így hívnak. Az a nő. Lehet, hogy hozzá jött? A professzor nem mondott nekem túl sokat a látogatás okáról. - Miben segíthetek? Azt mondták nekem, hogy jöjjek le ön elé, mert... na a mert utáni rész az kimaradt sajnos. Jean Grey vagyok. - kissé bizonytalanul sikerül összeszednem a szavakat, de végül csak megoldom és persze a kezemet is felé nyújtom a bemutatkozás után, mert így illik elvileg, bár hogy most akkor ez idősebb pasiknál, hogy van, arról sejtelmem sincs, de az olyan béna, ha mondjuk... pukedlizel nem?

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó Csüt. 3 Júl. - 18:52

Ki látott már fehér DeLorean? Ha senki, akkor most kell nagyra nyitni a szemeket, mert bizony egy ilyen autó gördül be az X-birtokra. Gazdája láthatólag fehér fetisizta, amiről egy pszichológus igen különös dolgokat vonhatna le. Az autó beáll az egyik üres parkolóhelyre. Felnyíló ajtajából kilép a nem jövőből, csak New Yorkból érkező sofőr. Megjelenése előkelő és fehér: zakója, inge, nadrágja, cipője. Igaz, mind a legelőkelőbb anyagból készült. Zakója zsebe fölött egy aprócska fekete hímzés, a sakk futó bábújának körvonalait mintázza. Eme hófehérségben különösképpen is szemet, s a divatszakértőknek visszatetszést, szúr bíbor csokornyakkendője, amely a világ legkövérebb selyemhernyó váladékából készítettek. Persze a minőségi ruha mit sem számítana ha nem párosulna hozzá jó megjelenés. Igaz, nem diák, hanem tanár vagy szülő korosztályba tartozna viselője, mégsem űzi egyik szakmát sem. Kezdődő kopaszsága már sejteti szomorú jövőjét. De azért még nem kell félnie attól, hogy a hölgyek megtagadnák tőle bájaikat. Elvégre mindenkit szebbé tesz egy nagy halom zöldhasú. Kocsiját becsukva s lezárva kíváncsian emeli tekintetét a monumentális épületre, s mindarra a csodálnivalóra ami körülötte található. Zöld szemei kutatón járnak ablakról ablakra. Mintha csak valakit keresne, valakinek a szobáját. S ez igaz is, nem kell hozzá telepátia, csak egy kis emberismeret.
"Kátya, Kátya... Melyik lehet a te szobád?" - mereng magában. Enyhén izgatott, mert ismeretlen számára a terep, ugyanakkor tudja jól, hogy mutáns suliról van szó, akik más szellemben nevelik a diákokat, mint ahogy ő vélekedik a világról, és arról ami mögötte van. Kíváncsisága, de főleg azok a heves érzések miket Kátya iránt táplál sokkal intenzívebbek, mint ellenszenve. Mégsem elég erősek ahhoz, hogy a bejárat felé vigyék lábait. Így úgy tűnik, mintha egy kukkoló szobor lenne, amit az előbb tettek a parkolóba a csak fehér festékkel dolgozó piktorok.

Tárgy: Előtér, Felhajtó Vas. 8 Szept. - 8:49

Ha autóval érkeztél, az út itt véget ért négykerekűd számára. Kis parkoló is fogad, ahol megpihenhet járműved a hosszú, vagy kevésbé hosszú út után. Ezen helyen kezdődik utad az X-Birtokon, ez az az előtér, ami elsőként fogad. Már innen is látható számodra, hogy gondosan ápoltak a kertek, és ezen ápoltság tükröződik a szépségen is. Igaz, még csupán a felhajtón vagy, de belátsz az elülső udvarra, és az épületet magát is látod, így hát joggal nevezheted szépnek azt, ami szemed elé tárul.

írta Alex Shaten

Tárgy: Re: Előtér, Felhajtó

» Kerti lugas (fürdő előtér)