Blaise & Angela

Tényleg rosszul érzem amiatt, hogy Blaise hiába próbálkozott nem sikerült felvidítania, én pedig egy adag őszi levéltől máris jobban érzem magam. Szörnyű egy barátnő vagyok. Viszont akkor talán pont arra volt szükségem, hogy mellettem legyen, hogy ne kelljen egyedül szembe néznem mindennel. Ott volt nekem és ezt sose felejtem el, ha létezik olyan, akkor még jobban szeretem.
Nézelődök és figyelem a tömeget, néhány sulis társunk is fel-felbukkan a tömegben. Itt-ott látok egy-egy tanárt is ahogy körbe nézelődik, vesz valamit vagy egyszerűen a diákokon tartja a szemét.
Most valahogy annyira boldognak érzem magam. Túl vagyok a szigetes kalandon és életben maradtam. Nem mellesleg itt van a legjobb férfi velem akit őrületesen szeretek. Talán most már minden visszaáll a normális kerékvágásba.
Felkacagok mikor odahúz magához és boldognak érzem magam, kezét a derekamra fonja, majd egy lágy csókot kapok amit azonnal viszonozok is.
Illatát magamba szívom és hozzábújok.
-Köszönöm, hogy mellettem voltál mikor szükségem volt rá, ne haragudj, hogy olyan keveset adtam neked, hogy olyan voltam mint aki már teljesen összeroppant és gyógyíthatatlan. - Suttogom. Olyan rosszul érzem magam, alig kapott figyelmet tőlem, márpedig ha valaki megérdemli a figyelmet és a szeretetet az Ő. Most majd kárpótolni fogom, szeretném boldognak látni, valahogy ha látom és érzem, hogy boldog én is az vagyok.

Jó magam nem egy ilyen rendezvényt tudhatok magam mögött. A bálozók látványa, a színes virágok sem újdonságok számomra. Kísérőként volt az a dolgom, hogy figyeljek a diákokra és ez most sincs másképp. Kapkodom a fejem hol ide, hol oda, közben megpróbálok Angela-ra is figyelni, hiszen még mindig a szerelmem. Ha nem adnék bele semmit a kapcsolatunkba, végül megszűnne én pedig nem akarom ezt! Ahogy azt se, hogy szomorú legyen. Kitűztem célul a boldoggá tételét.
- Igen, valóban szépek - felelem kissé elgondolkodva. Bevallom, tényleg fura. Egy virágkötő mosolyt varázsol rá, míg én több hétnyi próbálkozás után nem voltam képes felvidítani őt. Egy kicsit bánt, de nem szúrnám el a pillanatnyi örömét, ezért inkább némán fixírozom a vörös példányokat és eldöntöm, talán majd meglepem egyel. Ám csak később! Egyelőre felé fordulok, mikor felteszi következő kérdését. Őszintén szólva, mellette mindig remekül érzem magam.
- Üüüühm, nem! - válaszolom vigyorogva, ezután közelebb húzom magamhoz. Karjaimat dereka köré fonom, s lágy csókot lehelek ajkaira.

Még sose voltam ilyen rendezvényen. Annyira jó, hogy a professzorék megengedték, hogy széjjel nézzünk. Utcabál, nálunk ilyesmi nem szokott lenni, otthon sokszor voltan vándor cirkuszoknál és kisebb bulikban, de utcabálon még soha. A levegőben érződik a süti illat és minden fel van díszítve színes dekorációkkal. Szememben gyermeki lelkesedés támad, mindent megakarok nézni és ha lehet a sütiket is megkóstolni. A tömeg már most elég nagy, pedig még alig kezdődött el a mulatság. Vállak és kezek ütődnek nekem ahogy haladok előre, kezem szorosan Blaise kezére kulcsolom. Nem szeretnék elveszni.
-Nézd! Egy virágkötő, mennyi szép rózsa. - Mondom vidáman, nevetve. Fel sem merül bennem, hogy esetleg Blaise-t annyira nem nyűgözi le a báli hangulat hisz Ő kísérőnek jött, munka ügyben. Csak rángatom magammal miközben hol ide, hol oda fordulok, hogy mindent lássak és semmiből se maradjak ki. A szigeti kaland óta most először érzem jól magam. Búskomor voltam és csendes mióta visszatértünk és gondolom Blaise-nek ez nem tett jót. Bármennyire is próbált nekem kedveskedni valahogy nem tudott felvidítani és tessék, egy ilyen bál meg képes vidámságot csalni az arcomra, egy picit rosszul is érzem magam emiatt. De majd kárpótolom Blaise-t azért mert fáradozott és nem hagyott el mikor én voltam a világ legmegsavanyodott barátnője. Blaise annyira jó hozzám, hogy egyszerűen még mindig nem tudom felfogni, a legjobb dolog az életemben.
Az egyik épületrészt tarka papírból készült Őszi falevelek díszítették. Érdekes mód ezek a tarka levelek nem a borongós őszt juttatták az eszembe.
-Nem unatkozol? - Teszem fel mosolyogva a kérdést miközben megpuszilom az arcát.