Leah és Blaise

Tárgy: Re: Leah és Blaise Hétf. 28 Ápr. - 18:58

Nem mondanám magam durva képességű embernek. Inkább csak strapabírónak, habár érzek néhány rúgásnyomot a jobb oldalamon. De nem bánom, mert eltereli a figyelmem dologról az, hogy... őt látom. Tényleg nem tudom merről jött, és miért. Igazán csak az lenne fontos, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele, már ha nincs túlságosan zavarban. No meg fontos a hozzá való kedv is.
Leahként mutatkozik be. Szerintem illik rá ez a név. Leah... Boldogan ízlelgetem magamban, miközben rákérdez arra, tanár vagyok -e. Ismét felkacagok.
- Szép a neved, Leah - nem tudom megállni, hogy ne használjam most azonnal - Én Blaise vagyok, viszont nem töltök be itt egy tanári posztot sem - vigyorgok rá szélesen - És egyébként csak nemrég tértem vissza. Eddig Németországban voltam, ezért nem láthattál.
Korántsem azzal a gunyorossal, amivel végül Weinert illettem a középsuliban, hanem egy másik változatával, amiből talán látszik, hogy nem fogom őt megenni.
- Mondd, lenne kedved velem beszélgetni? - invitálom kedvesen magamhoz, miközben elgondolkodok. Magam sem láttam még itt, de az hogy új, megmagyarázza miért. Amennyiben nincs ellenére a csevegés, szívesen megismerném jobban. Jelenleg a könyv hidegen hagy, ám nem is feledkezem meg róla. Egy pillanatra lehajolok, felveszem, végül felegyenesedve várok tovább a válaszra. Nem tagadom, az előző történések lezajlásakor magamon érzem a tekintetét. Fogalmam sincs tényleg így van -e, vagy csak a képzeletem játszik -e velem? Ha valóban így van, csak jobb lesz a kedvem tőle.

//Ez a játék fagy bizonytalan ideig a másik fél kérésére, de remélem minél hamarabb folytathatjuk!//

Tárgy: Re: Leah és Blaise Hétf. 28 Ápr. - 18:31

Blaise & Leah

Hát ezért nem kell ennyire elbambulnom máskor, mert jó nagyot eshetek. Eszembe sem jutott, hogy valakivel errefelé összetalálkozhatok, ezért a kezemben tartott cukorkás zacskó jó messze gurul szét, darabjaira esve, amikor orra bukok a fekvő férfin. Biztosan jól bordán rúgtam a cipőmmel, de most nem ezzel törődök, hanem próbálok feltápászkodni, hogyan jól hozzátapizódunk egymás mindenféle részeihez, de nem bírok máshogyan egyensúlyomhoz jutni ismét, csak ha átvonszolom magam a testén, az pedig nagyon furcsán nézne ki. Ő ellenben csak kacag, biztosan durva képessége van, hogy még csak meg sem ütötte magát. Zavartan sütöm le a szememet, ennyire balfék nem szoktam lenni, és hagyom magam felsegíteni. A mosolyát most valahogy nem tudom viszonozni, az túl hirtelen vagyok túl az eséses, még fáj kissé a térdem. Ellenben a vidámság ragadós szokott lenni, ráadásul nagyon lovagias, amit nem szoktam meg. Vagy cafkaként kezeltek, vagy lenéztek, ez nagyon új.
- Semmi gond.. – Rebegem, nem is értem, hogy miért ő kér bocsánatot, hiszen én estem át rajtam. Fordítva én nem teszem meg, már előtt megtörtént, nem hinném, hogy ekkora gondot okoztam.
- Leah vagyok. Még nem láttalak errefelé, de ez betudható annak, hogy új vagyok még itt, alig pár hete jöttem. Te valami tanár vagy? – Nagyjából annyi idős lehet, mint Gabriel. Biztos van az alapítóknak egy fiatal brigádja, mert nagyon az a korosztály, korai huszonéves. Egy pillanatra rajta felejtem a tekintetemet, felnevetek, és félrenézek. Elszoktam már attól, hogy ennyire megnézzenek. Tulajdonképpen nem is értem, hiszen Shannonként tényleg bombázó voltam, most már inkább bájosnak mondanám magam, vagy ahogyan mások jellemeznek, olyan kis cukinak. Na de kétlem, hogy egy érett férfi pont bennem látná álmai asszonyát, annyira nem vagyok elszállva magamtól, de valahol azért jól esik a dolog. Egyenlőre csak bizonytalankodva állok fel, nem is tudom, hogy menjek, vagy maradjak, az olvasásban biztosan megzavartam.

Tárgy: Re: Leah és Blaise Pént. 25 Ápr. - 21:06

Elterülve fekszem a fűben, a könyvet magam előtt tartva. Nyugodtan olvasgatok, fel sem tűnik, hogy valaki közeledik felém. Egy meglehetősen érdekes történet. Az a címe, hogy "A pokol ösvényén". A főszereplő lány arról mesél benne, hogyan került egy átkozott városba, ahol csak időnként bukkannak fel emberek, viszont abban sem biztos, hogy ők valóban azok lennének. Említést tesz az ott élő különös dolgokról, lényekről, meg a rendes életéről, amit addig 'oly nyugodtan élt. Többször is elolvastam már, lassan kívülről fújtam a könyv szereplőinek mozzanatait, de nem bántam. Örömmel futom újra végig őket a szememmel, mert egyszerűen megunhatatlan a sztori. Hjaajj, néha nem csodálom, hogy könyvmolynak hisznek! Nem vagyok az, ám előfordul, hogy egyel sokáig le tudom kötni magam, amennyiben felkelti az érdeklődésem. Egy apró sóhaj kíséretében végül becsukom és magam mellé rakom, hogy nézhessem az eget, épp ekkor esik rám valami a semmiből. Sokáig fel sem fogom mi történik, az egészből csak annyit, hogy hirtelen nehéznek érzem a testemet. Mikor felemelem a fejem, meglepődve tapasztalom, hogy egy lány fekszik rajtam, vöröslő arccal. Zavartan pislogok párat, ezután szélesen elmosolyodom.
- Ugyan, nincs semmi baj! - kacagok a tekintetét méregetve. Ha leszáll rólam, egyszerűen leporolom magam, s zavartalanul fürkészem őt tovább. Ha pedig rajtam feküdne, valahogy felegyenesedem, és amennyiben hagyja, felsegítem. Udvariatlanság lenne nem felajánlani legalább, viszont engem meg nem arra neveltek.
- Öhm bocsánat, nem akartalak kinevetni, ne vedd annak kérlek! - dörzsölöm tarkómat - Blaise vagyok. Benned kit tisztelhetek? - kérdezem érdeklődve. Nem tudom ki ő és miképp hozta ide a sors, de nagyon.. csinos. Picit örülök annak, hogy így összehozott vele a sors. Akár beszélgethetnénk is, feltéve hogy akar. Esetleg egy padon ülve, vagy itt a fűben heverészve.

Tárgy: Re: Leah és Blaise Kedd 22 Ápr. - 21:32

Blaise & Leah

Tatival igen különös volt a beszélgetésünk. Jól esett, hogy meghívott a cukrászdába, nekem alig van pár dollárom, azt igyekszem nagyon beosztani. Talán értelme lenne állást vállalnom a városban, mondjuk pultosként, vagy ilyesmi. Tandíjat ugyan nem kell fizetnem, mert ezt elengedték, de semmi távlatom így nincsen. Legalább félre tudnék tenni valamennyit. De visszatérve a beszélgetésre. Teljesen más megvilágításba helyeztük együtt közösen, ami engem ért. Egy kicsit ugyan megnyugodtam az örökös lelkiismeretfurdalásból, viszont sokkal riasztóbb, hogy ennyire egybevág minden, mintha Leah nem is az lett volna, akinek ismertem. Viszont aztán sokkal jobban foglalkoztatott az, amiről utána témázgattunk. Ő és Gabriel. Elég komoly dolog, hogy ennyire jól megvannak, amióta élek nem láttam még ennyire összeillő párt, bár a srác eléggé flörtölős, amennyire én hallottam, de bízom benne, hogy Tati meg tudja tartani. Manapság mindenki csak szétmegy, veszekedik, ritka az, ha boldogságra lel. Miután a komoly témákat félretettük, pletykálgattunk cseppet, jól is esett a lelkemnek, hogy egy kicsit önmagam lehetek. Tati megértett, átlátta a motivációimat, és segített abban, hogy ne csak Leah próbáljak lenni, nem kell eltemetnem magamban az eredeti Shannont. A szőke, butácska, divatbolond bulikirálytő, aki voltam. Shannon meghalt ugyan, de hátrahagyott valamit, amit még tudok hasznosítani Leah-ként, többek között azt, hogy ne legyek annyira félszeg. Ismerkednem kéne, nem pedig mindig bezárkódnom a csigaházamba. Na nem pasizni, azt hiszem abban már minden önbizalmam elszállt, de barátkozni lehet értelme. Kifelé inudlok sétálni, sötétkék farmerdzsekim zsebeibe dugott kézzel végül még az is elér, hogy dúdolni kezdjek, valami rádióból halott, fülbemászó dallamot. Valami fanfárokkal dúsított nagyzenekar játsza, talán valami filmbetét. Valami Csillagok Háborúját mondtak volna a felkonferálásakor, és szöveg nincsen benne. Ezt sikerül dalolgatnom, amikor teljesen elgondolkozva esem át a fiatal férfin, aki a fa alatt olvasgat. Békapózban csúszik szét a kezem-lábam, ahogyan az ölében érek földet, és persze észre sem veszem, hogy minden létező pontunk összeér. Lányos zavaromban próbálok feltápászkodni, azaz lemászni róla.
- Bo-bocsánat... – Rebegem, és próbálok nem vérvörös lenni az arcom tájékán.

Tárgy: Leah és Blaise Hétf. 21 Ápr. - 18:04

Ma értem vissza a szülőhazámból. A családomat látogattam meg, mert már elég régen tudtunk közösen eltölteni egy remek napot. Szerencsére most többet is sikerült, aminek örültem. Egy hétig maradtam ott, most pedig újra itt vagyok. A szobámban már kipakoltam a nagy bőröndöt, s ahogy az ablaka előtt állok, másra sem vágyom, mint kint pihenni a birtok területén. Sóhajtozva a szekrényemhez lépek. Felkapok a barna hosszú ujjú és kék farmer kombinációjára egy szürke hosszú kabátot. Ezután az íróasztalomról a kedvenc könyvemet, végül kilépek az ajtón, s elindulok.
Útközben sok ismerős arccal futok össze, köztük egy lánnyal, aki szintén német. Nem nevezném a barátnőmnek, inkább csak ismerősök vagyunk. Időnként hozzám fordul azért, hogy beszélgessen, mert más nem igen hallgatja meg. Túl félénk hogy bárki máshoz odamenjek, pedig nem egyszer biztattam arra, hogy legyen bátor. Ha ezt megtenné, egy kicsivel könnyebb lenne a dolgom.
Pár percig beszélgetek vele arról, milyen volt a Németországban töltött kis idő, aztán mire észbe kapok, már tovább is áll azzal az indokkal hogy most mennie kell. Nagyokat pislogva nézek utána, majd odébbállok magam is. A hely pedig nem más, mint a Nyugalom partjának egy szeglete. Levágom magam egy füves részre, elterülök egy fa alatt, majd kinyitom a könyvet és bújni kezdem lapjait, miközben a madarak énekelnek felettem. Háát igen, van okuk rá. Elvégre tavasz van, a fiatalabbakat ilyenkor éri utol leginkább a szerelem - engem kivéve. Továbbra sincs barátnőm ami néha bosszant, de azzal próbálom vigasztalni magam, hogy nem kell emiatt elcsüggednem. Egyszer majd lesz, addig pedig inkább azzal töltöm az időmet, hogy segítek azoknak, akiknek tudok.

Tárgy: Re: Leah és Blaise

» Blaise & Angela
» Angela and Blaise
» Blaise & Arthur
» Beyaert Farm
» Leah & Tati