Mike & Océane

Már első ránézésre is tetszett Mike, egy ilyen srác kinek ne tetszene, de tényleg? Eleinte nagy erőfeszítéssel próbáltam nem az ajkait nézni és figyelni az eredeti témára, a mutánsok kontra emberek kérdésre, de most már tényleg véges az értelmes gondolkodásom. Mike közelében egyszerűen nem lehet értelmesen gondolkodni mert elvonja a figyelmet és a baj az, hogy még csak nem is direkt teszi, vagy ha igen akkor meg nagyon jól csinálja. Talán én vagyok a világ legnagyobb ökre, hogy egy vadidegen sráccal nyálcserézek és kitudja mit akar még..vagyis azt hiszem tudom mit akarhat még, a gond az, hogy én is akarom. A csókja több, mint fantasztikus, komolyan, csókolóztam már nem is egyszer, de vagy tragikus volt a srác teljesítménye vagy annyira nyálas volt, hogy elment a kedvem tőle, ezzel ellentétben Mike maga a tökély.
Most már, hogy bejöttem vele nem lehetek a félős lány aki mégis megfutamodik, azzal nem azt bizonyítanám be, hogy talpraesett vagyok, hanem nagyon is egy magát kérető lánynak tűnnék fel a szemében, azt meg nem akarom.
Hagyom, hogy megérintsen és, hogy csókoljon, mert élvezem és mert határozottan jó abban amit csinál. Meg ha már bejöttem vele akkor miért állítanám le? Hisz azért jöttem vele mert éppúgy akarok tőle valamit, mint fordítva. Mikor ugyan nem teljesen, de az egyik mellemet megszabadítja a bikinitől felsóhajtok, kissé idegen ez nekem, de ettől még nem kevésbé vagyok izgatott. Nem szólok rá és nem is tiltakozom ellene, sőt, még kissé hozzá is dörgölőzöm, jelezve szabad a pálya, most más ha akarnék se tudnék meghátrálni, az ésszerű gondolkodás már nem létezik.
-Nem igazán mondhatnám azt, hogy félek...csak lehetőleg ne mozivászon legyünk valaki más számára. - Ettől függetlenül még egyáltalán nem akarok meghátrálni, amúgy is, kevés esélyét látom annak, hogy valaki épp itt kötne ki...vagy van rá esély? Mindegy, ezen jobb nem rágni magam. Mike pedig nagyon jól tudja elterelni a figyelmem, ebben profi, újra megcsókol én pedig visszacsókol és mintegy varázsütésre teljesen kimegy a fejemből az, hogy talán nem jó helyen vagyunk egy ilyen alkalomhoz. Csókol miközben érzem, hogy eltávolodik a keze a mellemről mire meglepetésemben és csalódottságomban felnyögök, miért? Aztán megérzem óvatos és gyengéd majd kicsit bátrabb simogatását odalent mire meglepetésemben megszakítom a csókot és kissé mondhatni meghátrálok, nem azt mondom, hogy nem tudtam mi fog következni, de azért az, hogy az ember elgondol valamit és az, hogy ez meg is valósul két külön dolog. Persze próbálom nem mutatni, hogy meglepődtem és, hogy ez baromi új nekem, de azért magamban kicsit össze kell szednem magam. Végül úgy döntök, hogy eddig is akartam Mike-ot hát most is akarom, közelebb húzódom hozzá és most én csókolom meg, nincs bennem több tiltakozás és ha akar valamit vegye el. Nekem ez mind valóban újdonság még ha mások ebben a korban már túl vannak rajta, hát én nem és tényleg nem tudok semmit arról, hogy mit kéne tennem annak érdekében, hogy neki is hasonlóan jó legyen. Végül kisebb bátorságot összekaparhatva na meg a csók is sokban segít a kezem elindul lefelé a testén végig simítva az izmait és végül odalent áll meg, hogy kissé rámarkoljak, de elég félős vagyok és attól tartok ez nem lesz bejövős neki, ha nem hát akkor így jártam...de kár lenne. Mert megőrülök érte.

Mondom az én véleményem ezzel kapcsolatban, de valahol mélyen meg egyetértek vele. Hallottam már példát arról, hogy valakit a saját családja adott fel mint veszélyes mutánst. Igen, ilyesmi megtörtént, de persze ez nem azt jelenti, hogy mindenhol ez lenne a helyzet. A saját családomról nem tudnám elképzelni ezt, a szüleim szeretnek ahogy én is őket, a furcsaságomat, másságomat szerintem épp úgy elfogadnák, mint azt hogy nem egyszerű iskolába járok. Mondjuk Ők úgy tudják, hogy nagyon tehetséges vagyok a festészetben és ezért olyan iskolába járok ahol a képességeimet fejleszthetem. Ez mind hazugság, de kegyes hazugság, hogy Őket védjem és ezzel magamat is.
Bárhogyan is lesz, a családomat megfogom védeni még ha ellenem fordulnak is.
Számítottam arra ami most zajlik le köztünk a szaunában. Csak egy hülye nem lenne tisztában a dolgokkal. Nem jöttem volna be, ha én nem akartam volna semmit tőle. Persze vannak kétségeim, naná, hogy vannak, viszont valahol meg nem akarok meghátrálni sem, már csak azért sem, mert tetszik, egy ilyen kaliberű srác kinek ne tetszene? Na ugye? És tetszem neki, ami mondjuk számomra épp elég hihetetlen, de akár ezt ki is használhatom, nem? Miért lépnék le mikor ilyen szerencsém van?
-Na persze.. - Vigyorodom el még mielőtt belemerülnék a csókba. Rossz hatással ami megmondhatatlanul mégis jó. Most már elszállt minden félelmem, nem érzem azt, hogy ebből ki kellene hátrálnom. Nem csak hagyom, hogy csókoljon, visszacsókolok és csak akkor szakadunk el mikor már tényleg muszáj levegőt is vennünk.
A következő pillanatban már magam lépek, hogy megcsókoljam, vannak dolgok amikkel nem könnyű betelni, nos, vele sem könnyű, mert nagyon jól csókol és eszméletlenül helyes is.
Kezemmel belemarkolok a hajába, csak finoman viszont épp annyira, hogy ezt meg is érezze. Egyre közelebb húzódik hozzám amit személy szerint én nem bánok, sőt, élvezem, hátam a falnak szorítom ami kellemesen langyos. Talán egy pillanatra dermedek le mikor egyik kezét megérzem a mellemen ahogy körbe fogja, de a pillanatnyi dermedtség hamar elmúlik, nem teszek semmit, akarom az érintéseit, és mondtam, nem fogok meghátrálni. Ahogy kezével markolászni kezd felsóhajtok és szinte a kezébe simulok, mert annyira kellemes. A csókot egy apró légvételért szakítom meg, hogy aztán újult erővel vegyem birtokba az ajkait. Ahogy az Ő keze sem pihen úgy az enyém sem és végig simítok a hátán, vállain és újra a hajába túrok, ez egy olyan dolog ami ellenállhatatlan, annyira puha a haja és enyhén vizes, szinte muszáj birizgálnom a tincseit. Ez egyfajta kényszer.
-Mi lesz ha benyit valaki? - Kérdezem szinte a suttogással egyenlő hangszínnel. Az oké, hogy ebbe belementem, mert akartam is, de azért nem tenném közkívánatra a dolgot.

Ez az egész, hogy a családtagok az életünkre törnének, nem képtelen vagyok hinni ebben. Anyám és apám az életüket áldoznák értem még ha ki is derülne mégis mennyire pusztító fegyver is vagyok. Tisztában vannak azzal, hogy vannak különleges képességeim, de persze azt nem tudják, hogyha elengedem ezt a csodát ahogy nevezem akkor igen hatalmas károkat, pusztítást tudok véghez vinni. Egyszer már megcsináltam, a halottak száma sok, megszámlálhatatlan. De hazudnék ha azt mondanám, hogyha még egyszer átélhetném a pillanatot máshogy cselekednék, meg kellett mentenem az életem és megtettem.
Ha megtörténne az amit Mike mond, hogy a szeretteink ellenünk fordulnának, akkor se tudnám bántani őket, pedig könnyedén tudnék kárt tenni bennük, de nem lennék képes rá. Egyszerűen nem, nem vagyok gyenge, de vannak bizonyos határaim amiket az életem árán se lépnék át.
Nem tudom mi zajlik le Mike-ban, hogy valójában így gondolja-e vagy csak mondja..nem tudom, de talán jobb is így. Ezen a dolgon nem akarok tovább gondolkodni, bár én magam hoztam fel a témát, most mégis inkább feledném.
Szavai zavarba ejtőek és izgatóak egyszerre. A mosolya pedig, mint egy ragadozóé. Nem tudom levenni a tekintetem azokról a szemekről, rabul ejtettek, teljesen elvarázsoltak.
-Ez igazán részletes meglátás volt. - Csak ennyit mondok és közben nekem is megjelenik a mosoly az arcomon, határozottan élvezem ezt a játékot, pedig nyilvánvaló, hogy aki itt nagyobb veszélyben van az én vagyok, a macska és az egér, de ez az egér farkasnak képzeli magát, kekeckedik a macskával aki végül súlyosan megfogja sebesíteni. De nem törődik ezzel, a pillanatnak él, buta egy egér meg kell hagyni.
Kicsit talán nagyobb az önbizalmam, hisz eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam irányából, nincs okom elbújni, megmutathatom milyen vagyok.
Nézésétől elönt a forróság, hát létezik olyan, hogy vonzónak találjon egy ilyen kaliberű srác? Valószínűleg csak álmodom, de ebből az álomból egy ideig jó lenne nem felébredni, kiakarom élvezni minden pillanatát.
-Vagy talán túl rossz hatással, de nem baj. - Suttogom szinte már az ajkaiba, olyan közel van hozzám.
Várom mikor csókol már meg, vágyom arra a csókra, de könyörtelenül elhúzza az időt és mikor végre megtörténik alig hiszem el.
Nyelve is előre tör amit szívesen fogadok, sőt, erre vártam, megakartam kóstolni milyen és fantasztikus, remekül csókol. A levegőm lassan teljesen elfogy, de nem érdekel, mikor azonban kicsit elszakadunk kapkodva szedem apránként az éltető anyagot.
-Talán...bizonyosodj meg róla még egyszer.. - Mondom kicsit szaggatottan, de ott a mosoly az arcomon, igen, ebből határozottan nem volt elég ennyi. Újabb csókot akarok, ha ez egy álom akkor had élvezzem ki egy kicsit, ennyi nekem is jár.
Nem várom meg, hogy Ő lépjen, ajkaimat az övéihez érintem, lassan, finoman, majd egyre szenvedélyesebben csókolom. Kezeimmel a hajába túrok ami olyan selymes és enyhén vizes még az uszodában töltött percek után. Keze még a combomon van, szinte ég alatta a bőröm, de olyan kellemes kín, hogy nem akarom, hogy egy pillanatra is elemelje a kezét onnan.

Ebben a témában kizártnak tartom, hogy dűlőre tudnánk jutni, neki is meg van a saját véleménye és nekem is. Egy háború szerintem sose azt jelenti, hogy mindenki dárdát ragad és a másik torkának ugrik, vannak semlegesek is, miért ne lehetne bárki háború mentes egy csata közepén? A szüleim soha nem próbálnának megölni ahogy én se vetemednék ilyesmire.
-Talán lesz aki fog, de mindegy is, hagyjuk. - Én ezzel lezártnak tekintem a témát, nem akarok vitába szállni az Ő elképzeléseivel, nem tudhatjuk melyikünknek van igaza, lehet, hogy neki, de lehet, hogy nekem, sőt, lehet egyikünknek sem. Ezt így vaktában megmondani nem lehet.
Örülnék azonban annak, ha a családom semmi sérült nem szenvedne, igaz tudják, hogy mi vagyok nagy vonalakban, a részletekbe soha nem mentem bele, viszont nem is akarom, hogy többet tudjanak. A tudás néha veszélyes és olykor halálos is.
-Nekem ez volt az első ami eszembe jutott, de ki tudja, elég sok oldalúnak tűnsz. - Az nem is kifejezés. Ijesztően sok oldala van. Az egyiktől tartok a másiktól nem a harmadik meg vonz, hát hogy lehet, hogy egy ember ennyi féle legyen? Ez kész elmebaj. Kimászom a vízből közben magamon érzem a tekintetét, naná, mégis mit gondoltam?
A szaunában is persze, figyel engem, mint valami ragadozó vagy nem is tudom mihez hasonlíthatnám.
-Tudtommal ilyen ruci van itt minden lányon, tévednék? - Vigyorodom el. Ezt hívják veszélyes játéknak amiben az ördög is részt vesz.
A tekintete zavarba hoz, miért kell ennyire figyelnie? összetöri a maradék bátorságomat is, ez kegyetlenség. De gondolom a lányok nagy része eleve neki adja az irányítást, hát én tényleg erősen próbálkozom ezt magaménak tudni, de vajon ez meddig fog sikerülni úgy, hogy azok a kék szemek folyton engem néznek?
Érzem ahogy végig húzza az ujját a hátamnál, megtorpan, de én egy apró jelét sem adom annak, hogy ezt ellenezném, mert nem is. Végül is ebben nincs semmi, nem?
Meg se tudok szólalni, hallgatom azt amit a szemeimről mond majd igazán elképedek amikor a vörös hajról is ejt pár érdekes információt. Kicsit rosszul esik, hogy nem érzem ujjainak melegét a bőrömön.
-Nehéz ellenállni? - És már kezdi is, megakarja törni az eddig elért megtartóztatásomat és irányításomat, ez így nem jó. És én mit mondhatnék? Ezeknek a kék szemeknek is nehéz ellenállni..
-Akkor miért állsz ellen neki? - Kérdem suttogva. Ohh, ejnye Oci, hát már megint mit csinálsz?
Megérintem az állát, igazán férfias arcformája van, tetszik.

Teljesen megértem amit mond, az én szüleim is emberek ahogy a barátaim nagy része is, bár nem sok baráttal rendelkezem a külvilágban. A háborúban viszont nem biztos, hogy minden ember részt venne, hisz a szüleim biztosan nem és gondolom Mike szülei sem. Nem minden ember gyűlöl minket, sokaknak nincs tudomásuk rólunk, akik pedig tudnak vagy szimpatizálnak velünk vagy kiirtani akarnak minket. Nem akarnék ártani tudatlan embereknek akik ártatlanok, ahogy gondolom nem minden ember akarna bántani gyerekeket, hisz rengeteg mutáns még csak egy kisgyermek. Sose értettem minek gyűlölni azt ami kicsit is másabb, mint mi. Annyi ellenszenv tud szorulni pár emberbe, szinte hihetetlen, amit nem értenek az csak rossz lehet, hát milyen felfogás ez?
-Az én szüleim is emberek és pár barátom is az. Nem akarnék ártani nekik ahogy Ők sem nekem, egy ilyen háború nem mindenkire terjedne ki. - Vagy is én így gondolom, de nem igazán tudom elképzelni ezt az ember és mutáns harcot. Annyira távolinak és idegennek tűnik.
-Csak úgy gondoltam, mert nem igaz? - Kérdezek vissza. Nehezen tudnám elképzelni róla, hogy nem leleményes, hisz itt ez a parti, a tanárok és a professzorék nem tudnak róla és mégis meg van szervezve, szerintem leleményes ha ezt mind megtudta szervezni anélkül, hogy bárki is megneszelte volna a felső körökből.
Talán a koktél az ami bátorságot ad vagy nem is tudom igazán mi, de adok neki egy szájra puszit majd magammal csalogatom a medence közepéhez. Félre értés ne essék, a félős részem a valódi, ezt a bátorságot fogalmam sincs honnan kölcsönöztem, de örülök neki, majd holnap ráérek megbánni, nem?
A szauna ötletére elmosolyodom. Remek ötlet, bár nem is tudom, hogy vele egy helyen lenni jobb-e kis zárt helyen vagy egy tömeges medencében? Hm, majd kiderül ez is. Kikászálódom a medencéből és elvigyorodom azon amit mond.
-A mintája? Hm, eddig nem is figyeltem meg igazán. - Mondom enyhe pírral az arcomon és elindulok a szauna felé ahol nem sokára már csak ketten vagyunk, Ő és én.
-Én nem kínálom fel magam, csupán szaunázok. - Mondom teljesen komolyan, de egy mosoly ott virít a szám sarkában. Igazán bátor vagyok és igazán nem értem mitől.
Hátradőlök és próbálok tényleg nyugodt lenni, mondjuk úgy érzem, hogy az én kezemben van az irányítás.
A bikinim mintázatát figyelem, felhívta rá a figyelmem és most jövök rá, hogy tényleg azt se tudom milyen minta van rajta.
-Hmm, érdekes.. - Jegyzem meg szórakozottan és a bikini madzagával szórakozom.

- Nem hiszem. Nem is azt mondom, hogy akarok a részesévé válni, de ha szükség lenne rám nem hiszem, hogy kibújnék alóla. De persze nem akarok háborút sem harcokat, nem az én terepem az ilyesmi. - Megtudom védeni magam hellyel közzel. De persze már az első félidőben ott hagynám a fogam, nem vagyok harcos és ezt tudom jól. Megértem Őt is, nem igazán szívleli a dolgot, nem is igazán érdekli, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, mint a másik, lehet vannak akik pont azt várják, hogy nem sokára harc legyen, mert viszket a tenyerük, kihívást akarnak és csatát.
-Olyat amit más még nem mondott? Hm.. - Gondolkodom el rajta, még mindig nincs igazán bátorságom ehhez, de nagyon úgy fest, hogy éppen elégé belementem már a játékába ahhoz, hogy kitudjak mászni belőle, és amúgy is mi baj lehetne? Szerintem éppen eléggé tisztában van azzal, hogy mennyire szexi, tehát ha csak megerősítem abból gond nem származhat.
-Hmm...tetszik a szád vonala, a nézésed, az össze vissza borzolt hajad...a leleményességed. - Ennyi jut hirtelen eszembe, többet egyelőre nem igazán tudnék mondani. A leleményessége pedig abban nyilvánul meg, hogy rendezett egy medencés partit a professzorék tudta nélkül és nem bukott le, leleményes és okos is, de ezt inkább nem teszem hozzá, elbízza magát. Vagy a koktél vagy pedig a hirtelen adrenalin ahogy a vízbe zúgtam, de elönt bátorsággal és megpróbálom ezt kibontakoztatni is. Odaúszom és adok egy puszit a szájára, hm, határozottan puha a száj, na igen ezt is fellehet venni a listára, hogy mi tetszik benne.
A labdások felé úszom majd felé fordulok és magamhoz hívom, arcomon vigyor terül szét, oh, holnap ezt a bátorságot lehet még megfogom bánni, de most azt hiszem ezzel nincs kedvem foglalkozni.
-Hm, a szaunába? - Nem rég láttam kijönni onnan a diákokat, nem tudom mit tervez, de kedvem van hozzá. Amúgy is kiakartam próbálni a szaunát, hogy Ő velem tart-e az már mellékes. Rendesen elmerültem már ebben a játékban, puszit adtam neki, sőt, próbálom elcsábítani, ötlik fel bennem a felismerés, uh, basszus, ennek nem lesz jó vége.
-Jó ötlet menjünk. - Indulok meg előre és kiúszom a medence széléhez majd egy lökéssel kilököm magam és kimászok, ezt nem szeretem a medencékben, a kijutást. Remélem éppen nem nézte végig ahogy kijutok, kicsit zavarban is lennék, ám azt hiszem pontosan végig nézte az egészet..
-Na mi lesz, jössz? - Mosolygom majd a koktélomért nyúlok és megiszom ami még benne van. Nem terítek magamra törölközőt, a szaunában majd megszáradok, sőt, nem kizárt, hogy felhevülök majd.
Tetszik ez a játék, kíváncsi vagyok most Ő mivel fog előrukkolna vagy mit vár én tőlem. Nyújtózkodom egyet amitől lapos hasam még laposabbnak látszik és a melleim kidomborodnak..hajaj, mit csinálsz Oci?

-Nem azt mondom, hogy engem leköt, csak csupán érdekel mennyire válok a részesévé. - Az túlzás lenne ha azt mondanám, hogy leköt meg, hogy csak ezzel foglalkozom, mert nem így van, csak most valahogy eszembe jutott és persze újra rágondoltam mi lenne ha...
Tulajdonképpen nincs előttem jövőkép, fogalmam sincs mi akarok lenni ha az életem ezen szakasza lezárult. Gondolkodtam, hogy csak úgy elmegyek és majd lesz ami lesz, de az meg hol jó? Céltalanul bolyongani nem éppen a legjobb elképzelés, többet szeretnék. Ha meg beüt a pokol akkor ott akarok lenni ahol szükség van rám, nem akarok bujkálni. Persze azért harcolni se igazán, tudom milyen egy küzdelem, nincs megírva előre, hogy ki lesz a nyertes és bármikor le lehet esni a magas lóról.
Az, hogy esetleg elvégzek valami magasabb iskolát nem igazán volt a terveim között, bár ha a szüleimen múlik úgy is ez lesz a vége, tudom, hogy jót akarnak, de nem igazán értik meg, hogy nem vagyok átlagos, nekem nem normális életet szánt a sors, mindig kifogok lógni a sorból, ez így van.
A vízben picit ugyan elpirulva, de franciául kezdek beszélni Mike-hoz. De mikor rákérdez ez mit jelent hát nem is tudom hirtelen mit hazudhatnék a valóság helyett. Ha bevallom mit mondtam akkor valószínűleg inkább megfulladnék a víz alatt, mint sem lássam az arckifejezését. Azonban nem vagyok jó hazudozó és semmi ép kéz-láb ötletem nincs. Essünk túl rajta.
-Nos azt mondtam, hogy..nagyon tetszenek a tengerkék színű szemeid. - Nos két lehetőség van, vagy kiröhög, mert egy buta liba vagyok vagy kiröhög, mert az elérhetetlen után vágyakozom, na? Szerintem egyik se jó.
Kicsit közelebb vagyok hozzá mikor a derekamnál fogva húz magához közelebb és belesuttog a fülembe. Hátra pillantok és tényleg oda esett a labda ahol egy másodperccel ezelőtt még álldogáltam. Megfogom a labdát és visszadobom a játékosoknak. Ám nem úszom távolabb tőle, mert nem akarok. Én már bevallottam a kínos dolgot és kíváncsi vagyok mi lesz a reakciója rá. A legtöbb esetben megkapom, hogy dinka vagyok, a másik százalék szerint meg nem komplett. E kettő a lehetséges. Igazán nem akarok én semmi komolyat a sráctól... vagyis nem akarhatok, mert esély sincs rá, azonban jó lenne, ha nem nevetne ki, attól megnyugodnék.
Ott állok előtte egy darabig, nem tudom mihez is kezdhetnék. Bátortalan vagyok Ő pedig nem annak a fajtának tűnik aki csak úgy kiköt egy lány mellett így lépni se igazán merek. Nem mellesleg mióta is ismerjük egymást? 10 perce? Én meg már attól félek, hogy elutasít, holott jogos volna, mert nem ismer. Na egy, kettő, három...ha most esetleg megcsókolnám kiakadna? Bizonyára. De én már megittam a koktélom és az alkohol bár kevés, rám ez is hatással van, majd fogom erre ha elképedt arcot fog vágni. Közelebb úsztam és se szó se beszéd, csak egy apró puszit adtam a szájára. Bátor vagyok nem? Egy piros pontot ide, ez már tényleg dicsérni való. Aztán távolabb úsztam és lefröcsköltem vízzel. Attól mert meg mertem tenni picit jobban érzem magam, jó, persze ez nem nagy dolog, csak megpusziltam egy srácot, de haladás. Miután lecsaptam vízzel alámerülök és elúszom picit beljebb a labdások felé, de nem annyira, hogy esetleg neki menjek valakinek majd kibukom a víz felszínén.
-Gyere! - Szólok vissza és intek is neki. Még nem tudom éppen mit akarok, de majd menet közben kiderül.

Talán egy picit túlságosan is felfújom ezt a hideg víz dolgot. Egy medencének nem is igazán kell melegnek lennie, az már termálvíz vagy gyógyvíz, nem pedig medencevíz. Most leginkább egy nyafka lánynak tűnök, de igazából nem vagyok az. Nagyon is más a természetem. Inkább mondhatnám magam picit visszahúzódónak, de megesett már, hogy ezt a ruhát levetettem és kiálltam valami vagy valaki mellett.
-Számomra az, persze nem mondom, hogy mindent elhiszek amit mondanak, de elgondolkodom azon, hogyha mégis lesznek rossz dolgok vajon mennyire gabalyodom majd bele. - Megtapasztaltam már, hogy milyen összetűzésbe kerülni egy kommandós csapattal, nem lenne jó újra összefutni a fiúkkal. Egyszer is elég volt megtapasztalni mire képesek, nem szeretném, hogy ismét megmutassák milyen erőket képeske bevetni, hogy elérjék a céljaikat. Tulajdonképpen azt se tudom, hogy mi lesz velem az iskola végeztével. Gondolkodtam már, hogy X-men leszek, de rájöttem, hogy nem nekem való ez az állás, tanárnak meg igen komoly dolog lenni, egyik se én vagyok. A jövőmet csak a sulin kívül tudom elképzelni. De ott vajon hol tudnám megteremteni magamnak a megfelelő életet ha ilyen hírek terjengenek? Én személy szerint félek, de gondolom ezzel Mike nem így van, nem vagyunk egyformák ez tény.
Mike-nak sikerül rávennie, hogy beugorjak a vízbe és nem bántam meg. Persze jégcsapként szúrja a bőrömet a hirtelen hideg folyadék, de aztán lassan hozzászokom és már nem is olyan vészes. Sőt, ha csak ránézek Mike-ra olyan vörös leszek, mint a rák és rögtön fűteni is kezd. A hajam színével legalább megegyezik az arcom színe. Nem is olyan rossz. A labdát visszadobom a játékosoknak akik megköszönik és már megy is tovább a meccs. Egy pillanatig nézem ahogy játszanak majd figyelni kezdek Mike szavaira. Hát végül is tudok franciául már csak az a kérdés vajon szexinek találja-e ha tőlem hallja a szavakat. Gondolom nem tud franciául így végül is mondhatok bármit, nem?
Kicsit közelebb mentem hozzá hátha van itt olyan aki ért franciául és kinevet miután elmondtam ezt az egy mondatot Mike-nak.
-Je l'aime vraiment les yeux bleus de la mer. - Mondom minden szót jól hangsúlyozva bár biztos vagyok benne, hogy nem ért franciául. Szerintem az kiejtésem már nem a legjobb, nem sokat éltem Franciaországban és mostanra már korcsosult a nyelvem amit régen anyanyelvként használtam. Ez persze elkerülhetetlen ha más helyre költözik az ember, főleg egy olyanra ahol a francia nem államnyelv, itt nem beszélek franciául ahogy a szüleim sem.
Elkezdtem magam körül pacsálni a vizet, mint egy óvodás és vártam vajon mit mond a francia szavaimra Mike.

*Nagyon tetszenek a tengerkék színű szemeid

Mikor lejöttem ide még hideg volt a víz, kipróbáltam, a hideg futkosott a hátamon és így inkább a napozóágyat választottam, de ez elég röhejes tekintve arra, hogy fedett helyen vagyunk és egy fia nap sincs idelent max a lámpa fénye, de az meg mire jó?
-Szerintem is belefér ennyi. Néha kell egy kis szórakozás a sok borzalom után. - Jómagam ugyan nem vettem részt semmi küldetésen vagy "nyaraláson", de történtek dolgok amik engem is megviseltek. Megtudom érteni azokat akik részt vettek ezeken a dolgokon, borzalmasan hangzanak még így is, hogy én nem éltem át egyiket sem.
Néha elgondolkodom azon milyen jövő várhat ránk, itt vagyunk egy iskolában, azt mondják biztonságos, hogy itt megtaláljuk a helyünket, a legtöbbünkből x-men vagy tanár lesz ha végzet a tanulással, de mi lesz azokkal akik úgy döntenek az iskolán kívül próbálkoznak meg az élettel? Én még nem tudom, de van időm ezen gondolkodni. Azonban ha elérek a választásig vajon, hogy fogok dönteni?
Mesélik azt is, hogy lesznek itt még háborúk, ezt rebesgetik, de nem tudom vajon igaz-e. A kommandósok majdnem elintéztek már egyszer, vajon az az előjele volt egy ilyen háborúnak?
A medencéhez érünk és nem sokkal később Mike már a vízben van és le is fröccsköl. Elnevetem magam majd egy röpke hezitálás után, de a vízben kötök ki. Az ugrás annyira jó volt még a víz hidegsége ellenére is, hogy ugornék még párat. Persze jó hangosan elkiáltom magam, hogy ez mennyire király, sokan nevetni is kezdnek, de ez van, akkor is király volt.
-De még milyen jó. - Mosolygom Mike-ra. Ezt kár lett volna kihagyni. A röpizőktől ott landol köztünk egy labda és Mike átpasszolja nekem. Nagy lendületet veszek és kiemelkedem a vízből majd visszadobom a labdát.
-Franciaországból jöttem. A képességem pedig hanghullám manipuláció, kiváló a hallásom és szeretem is használni. - Mosolyogtam. Arra, hogy bombázó vagyok kicsit elpirultam. Szerintem csak viccelt, de azért jól esett.

Kicsit persze szégyenlem magam amiért még nem csobbantam bele a vízbe, egy medencés bulin ezt teszi az ember. De valahogy a hideg víz elvette a kedvem a pancsikolástól, a koktél meg sokkal hívógatóbbnak ígérkezett, mint a jéghideg medencevíz.
-Ha úgy nézzük itt senki se nagykorú, semmi se legális, mégis megtesszük. - Mondom mosolyogva. Ennyi szabályszegés egyáltalán nem rettent meg, néha kijár ennyi lazaság a diákoknak és természetesen előfordulnak balesetek, részeg diákok kornyikálva az emeleteken, de ettől függetlenül nem hinném, hogy olyan nagy probléma volna, ha egy pici alkoholt iszunk.
Nem mellesleg azok után amik itt történtek a suliban igazán hagyhatják, hogy kicsit elengedjük magunkat, végtére is nem egy diák szenvedett el sérüléseket és rengeteg szörnyű élményt már a professzorék miatt. Csak hozakodjak elő rögtön a szigettel. Természetesen nem közvetlenül tehetnek róla, de bármennyire is tartják ezt az iskolát a hasonló fiatalok mentsvárának mégis olyan kalandokba csöppenünk, hogy alig ússzuk meg élve.
A vállamra teszi a kezét és elindulunk körbe nézni, természetesen kicsit zavarban vagyok, de igyekszem nem mutatni.
Egyet értek vele, annak tényleg semmi értelme, hogy unjam magam egy bulin meg pláne, még hülyén is néz ki a dolog.
-Igazad van. - Mondom halkan. Hát valamit tényleg csinálnom kell már lassan, eredetileg ismerkedni jöttem, de ezzel valahogy nem foglalkoztam. Ahogy beléptem már azon is voltam, hogy a legkisebbre összehúzzam magam. Nem tudom, valahogy feszélyez ha figyelnek, ez van, erről nem tehetek.
Már épp válaszolnék neki mikor egy hatalmasat csobban a vízben. Elmosolyodom. Természetesen picit hezitálok, de mikor lefröcsköl vízzel egy nagy levegőt veszek és elrugaszkodom. Belesüllyedek a jég hideg vízbe majd felkapálózom magam a felszínre. Didergek, de közben meg baromira élveztem az ugrást, arcomon ott virít a levakarhatatlan vigyor. Bár hideg a víz, de tény, hogy ha most nem ugrok sose jövök rá milyen érzés belecsobbanni a hideg vízbe, milyen a bőrömön a víz érintése, valami fantasztikus, a víz hőmérséklete meg megszokható.
-Ez király! - Bukkan ki belőlem a két szó és észre se veszem, hogy épp elég hangosan, hogy a közelemben mindenki kinevethessen. Hupsz!