Baker Rezidencia

Tárgy: Baker Rezidencia Csüt. 5 Feb. - 21:02

First topic message reminder :

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Pár nappal a szülinapunk előtt Ashley-vel vidáman tértünk haza a suliból. Végre rábeszéltem, hogy beszélje rá apát a bulira. Meggyőződésem, ha ő kéri akkor apáék szolid partira gondolnak majd és nem fogják ellenezni. Ha én kérem, minimum ötven fővel számolnak, ellenőrizetlenül, és alkohollal. Persze mindez akkor is áll majd ha belemennek, csak az utolsó pillanatban tudják majd meg. azt is kértem Ashley-től….rábeszéltem, hogy győzze meg apát, milyen jót tesz majd anyának pont akkor egy kellemes, hétvégi kiruccanás kettesben. Anya biztosan rábólintott volna az egész dologra, de egyrészt nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, másrészt őt én veszem kezelésbe.
Szóval, megérkeztünk délután, némileg késve mert még volt néhány fontos megbeszélnivalóm a barátaimmal, nagyrészt a tervezett buliról.*
-Hello! Itthon vagyunk!
*A lakásba belépve kiabáltam és mentem tovább. Rögtön a szobánkba siettem, magam mögött Ashley-vel aki valamiért be volt rágva rám. Már nem tudom, hogy a fiúk miatt, a buli vagy a rábízott rábeszélés volt a gondja. A táskámat, amiben nem volt semmi olyan ami a suliba való, ledobtam az ágyamra, alá a fűzős bakancsomat, az íróasztal székére pedig a dzsekimet. Maradt rajtam a szűk, fekete pulóver, a piros mini szoknya és a fekete harisnya. Elvágódtam a táskám mellett, karjaimat a fejem alá gyűrtem és csúnyán néztem a húgomra. Imádtam őt, szó se róla, az egyetlen igaz barátom volt, de néha kikészített az erkölcseivel. A közös szobánk is úgy nézett ki, hogy mindkét fele jellemző volt ránk. Igen, az egyik ami az enyém volt, kissé rendetlen, vadító színekkel, poszterekkel díszítve állt a rendelkezésemre, Ashyley-é sokkal szolidabb volt. Az én oldalamon nem lehetett könyveket látni, az övén igen. Az enyémen még száműzött alsónemű is volt, az övén minden eldugva a komód fiókjába.*
-Azt ne mond nekem, hogy nem örülnél egy világraszóló bulinak. Szerintem meg tudod győzni apát, hogy egyedül is boldogulunk. Ja! Ne feledd a ruhákat. Kellene egy kis plusz zsebpénz. Amúgy milyennek találod Mr. Morgan-t? Szerintem irtó cuki.
*Az új földrajz tanár apánál is fiatalabb volt, szívdöglesztő testtel és igéző szemekkel. A hangja meg….egészen karcos volt, férfias, majdnem olyan mit apáé. Ashley-re nevettem, tudtam, hogy el fog pirulni, pedig ő is szemezett vele, akárcsak a többi lány. Megemeltem a szemöldökeimet, és nyelvet öltöttem a húgomra mielőtt még megszólalhatott volna. Tudtam mit akar mondani.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 6 Május - 15:44

Olsenek & Isaac

A szavaira első körben csak a szememet forgatom. A vérzés az még rendben is van stimmel, de érthető, hiszen istenesen fel sikerült kenődnöm a szélvédőjükre, meg egyébként is repültem pár métert. Érthető, hogy nem vagyok épp a legjobb állapotomban igaz? - Jó francokat haldoklom, ne dramatizáld túl. - és egyébként se oltogasson a kis csak, mert az még akkor is nehezen nézem el, ha valakivel közeli jó viszonyt ápolok, és ő még nem tartozik ide csak azért, mert sikeresen belemászott a számba. Majd akkor, ha azt én úgy látom jónak, egyébként is a másik kis csajnak belestem a szoknyája alá, igazából majdnem hasonló a két helyzet.
- Néma nem bocs, szeretek beszélni. - rántom meg még így fekve is kicsit a vállamat. Nem fogja csak úgy belém fojtani a szót, abban biztos lehet. Ahhoz túlságosan szeretem jártatni a számat és most azért van is okom rá. Na jó, csak addig hagyom abba, amíg a nyelvével ismerkedem kicsit, no meg amikor a kis attrakciójuknak hála kissé még én is elképedek. Én is tudok ezt azt, de azért ez még nekem is új, hogy valaki ilyen szinten megvillantja a képességét, főleg hogy a két csaj azért rendesen széttudna kapni bárkit ezzel a technikával. Amilyen kis ártatlan szőke báránykáknak tűnnek, annyira veszélyesek. Na persze nem vagyok az a típus, akit a veszély megijesztene, sőt határozottan vonzódom hozzá, úgyhogy ezt nem mondanám akadálynak. A fickók ezek után nem is csoda, hogy hamar menekülőre fogják, én is így lennék a helyükben vele. Na persze akkor, ha kihúznám a gyufát és engem akarna a két csaj szétkapni, de erről úgy fest, hogy szó sincs. A nagy örömködésre azért akaratlanul is forgatom kicsit a szememet, nem vagyok oda a megható családi jelenetekért, nem tehetek róla.
- Megint kezditek... - tápászkodom fel most már, legalább ülésbe, miután sikerült magamhoz venni egy nagy adag gézt és most csak úgy lazán azt szorítom a halántékomhoz. Végül is így rendben leszek legalább egy ideig, és a fene tudja, hogy kell-e kórház, ahhoz meg kéne nézni magamat egy tükörben minimum. Mondjuk nem szívesen mennék sehova, max. haverokhoz, mert nem nagyon van rá keretem, hogy még kórházi költségeket is fizessek. Felpillantok a vadócabb kiscsajra, amikor végül mellém lép. - Oké, de remélem van telefonotok odahaza. Muszáj lesz szólnom valakinek a motor miatt, rohadtul nem fogom csak úgy itt hagyni, hogy szétvigyék a darabjait. - ez az, ami tuti biztos, szóval nem rángatnak el innen addig, amíg nem mondanak valami biztatót legalább ezzel kapcsolatban. Ki tudja a végén még tényleg valami bónusz jutalomnak akár be is nézhetek valamelyik kis csaj szoknyája alá, akkor aztán tuti, hogy se perc alatt jobban lennék. Mindenesetre, ha rábólintottak a telefonkérdésre, akkor engedem, hogy segítsenek felállni és eljutni a kocsiig, de ha véletlenül még jobban átmennek a motoromon... isten bizony ki fogok akadni és ha valami csak egy kicsit is reccsen az jobban fog fájni nekem, mint a saját sérüléseim.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 2 Május - 13:57

A nagy buli, 16 év végórái

-Van rá okod, vérzel, haldokolsz!
*Na, remélem ebből a kettőből csak az egyik igaz, bár haldoklóhoz képest elég sokat beszél, szóval még van remény. Csak maradjon csendben, mert különben nem tudok tisztán gondolkodni, és most nagyon kéne. Adva van egy vérző sérült akit én ütöttem el, mentségemre legyen mondva, hirtelen, szándékosan került elém. Aztán ott van a kissé megnyomódott hűtőrács – azt hiszem így hívják – a tropa motor amit nekem kell kifizetnem, látomásaimban az őrjöngő apám és az ájult anyám, nyomomban a kiskorú felügyelet, és ha még nem elég, desszertnek a három benga állat. Kifejezetten szép este szülinapnak és szívrohammal összekötött vészes pániknak. Ikrem közben kezdi elveszíteni a beszélőkéjét, pár szavas mondatokat lök csak oda, azokból is maximum kettőt, de már jobban figyelek a közelgő veszedelemre. És…még mindig a csupasz fenekünk a téma veleje. *
-Igeeeen??!! És néma is leszel tőle?
*Költői kérdésnek szántam de tuti, hogy igennel válaszol rá. Hogy nem tudja befogni a száját? miért nem ájult még el a vérveszteségtől? Ashre csak addig figyelek amíg a dobozt dobja felém, aztán jöhet az utolsó kívánságnak is beillő csók. Mert fenomenális. Vissza is kapom még menet közben, beletúr a hajamba, csiklandoz, cirógat. Klassz! Mindjárt magától csúszik le a bugyim és akkor lelkendezhet, talán tényleg meg is gyógyul. A dobozt elmarkolva már a kavicsokon töröm a fejem és nem telik bele sok időbe mire döntésre jutok. Muszáj lesz megtennem, akár még Isaac szeme láttára is, azért fohászkodom, hogy sikerüljön mindet kiütni, ha nem, akkor legalább Ashnek legyen annyi esze, hogy „most már minden mindegy” alapon ő is bevesse magát. *
-Nem az anyám, én voltam.
*A kavicsok reppennek, egyenesen neki a két felénk tartó állatnak, őket kiütöm, de a harmadik túl messze van ahhoz, hogy kárt tegyenek benne a kavicsok, viszont Ash felbátorodik.*
-Ez Ash, pörköld meg!
*Úgy sem fog senki hinni a fickónak, mi meg eltűnünk innen mire bárki is észbe kap. Ha ugyan elmeri mondani valakinek, hogy két miniszoknyás csaj akik tök egyformák voltak, keresztbe tettek neki és a haverjainak.*
-Tud. Csak noszogatni kell.
*Immár mosolyogva nézem a lángoló kabátos menekülőt. Roppant büszke vagyok a húgomra, mindaddig míg nem tudatosul, hogy most árultuk el magunkat. Mikor hátranézek, Isaac kissé távolabb bontogatja a dobozt. A szemöldököm kissé feljebb ugrik a homlokomon, Ash odaér hozzánk én meg a nyakába mászok két karral.*
-Ügyes voltál. Jól vagy? Én jól vagyok. Szerintem vigyük haza.
*Valószínűleg Ash is velem fordul a srác felé, úgy nézzük mint a vasorrú banya Jancsit a kemencébe vetés előtt. Ő meg minden bizonnyal Ash ki…illetve belátását szemlélgeti. Elengedem a húgomat és felállok majd Isaachez lépek és a karja alá nyúlva megpróbálom felhúzni Ash segítségével. Beláthatja, hogy ez a legjobb megoldás, hacsak nem villog pár rendőrautó fénye a házunk előtt. Anyáék még nem jönnek haza, hiszen csak ma reggel mentek el, szóval van időnk nyugodtan bekötözni a srácot mielőtt elvérzik. *

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 27 Ápr. - 9:49

Mary-Kate & Ashely

- Hozom! – Állítom most már nagyjából harmadik alkalommal, mert valamiért mindig vissza kell fordulnom, addig a szerelmes kettős tovább veszekszik, évődik egymással. Ez enyhe túlzás, én dramatizálom túl a helyzetet, már csak az lebeg a szemem előtt, hogy valahogy éljük túl ezt a mai napot, amiért annyit harcoltunk. Talán sosem lesz alkalmunk újra felhőtlenül bulizni, hiszen nem számít, hogy két év múlva nagykorúak leszünk, még öt év, amíg ihatunk, de innentől apa biztosan vasszigorral fog majd minket, amíg él, hogy ekkora csalódást okoztunk. Anyáról pedig ne is beszéljünk, szegény apát kellett manipulálnunk, hogy vegye rá, hogy minden rendben van. Végre elérek a kocsiig, azek még mindig veszekednek, miközben én fenékkel az ég felé keresgélem az az átkozott dobozt. Egy pillanatra kilesek feléjük, ahogyan a combjaimról van szó, a fenekemről, meg ami még a lábaim között van. Hát szégyen, nem szégyen, én még szűz vagyok, bármeddig is jutottam eddig a srácokkal, az sosem a végjáték volt. Vannak fogalmaim a dologról, de alaposan sikerül belepirulnom, amikor az ikrem is még adja alá a lovat, és rajtam élcelődnek. Mary-Kate azért kissé más, mint én, és nem nyitottam rá a hálószoba ajtót, hogy bekukkantsak, most éppen mit művel az aktuális sráccal, de ha tippelnem kéne, ő már átesett a tűzkeresztségen, ezért ilyen nagy a szája. Hát kéremszépen mégsem vagyunk ennyire egyformák.
- Na persze, azt elhiszem. – Nem akarok én prűdnek látszani, de mégiscsak apám lánya vagyok, legalább én ne legyek akkora céda. Apa mindig féltett, és próbált úgy nevelni, hogy rendben legyenek a dolgaink. Most éppen nagyon nincsenek rendben. De meg kell oldani, hogy ne fájjon miattunk annyira a feje.
Megtalálom végre a dobozt, de a három idegen is minket... Hirtelen Mary-Kate veszi át az irányítást testem felett, mert ahogyan rámkiabál, máris reagálok, és dobom a dobozt. Onnan nézelődöm kifelé, az egyik fickó már feszítővasat húz elő, hogy nekiessen majd a zárnak, a másik kettő a hugimék felé indulnak el. Szinte szűkölve nézem a jelenetet, amelyben a hugom elkapja a dobozt, majd kavicsokat gyűjtöget, ám amin aztán enyhén meglepődöm, milyen epikus lépésre ragadtatja magát, nem is csak egy puszi, hanem itt négyünk előtt smárolja le a srácot. Nyelek egyet, összenézünk a fickóval, aki éppen a kilincset rángatja. Nem mintha magamnak akartam volna a motorost, de ezzel el is dőlt, megvan Mary-Kate legújabb trófeája. A kavicsok ki is ütik a másik kettőt, így már én is bátrabban nyitom ki a zárat. Az illető nem érti, honnan jött a hirtelen bátorságom, ugyanis magabiztosan lépek ki elé, hajam olyan, mintha szélgép előtt állnék, felborzolódik, íriszem lángvörösre vált, majd... meggyújtom az illető kabátját, aki üvöltve elrohan... A másik kettő ájultan hever, velük már nem lesz gondunk. De jó ég, ha ezt valakinek elmesélik... Hát az marha jó lesz, ha elterjed a városban, hogy van két szőke iker, akik enyhén szólva is Stephen King-i képességekkel rendelkeznek. Most már minden mindegy... Odalépek a gugoló pároshoz, és főleg a hugom érdekel.
- Jól vagytok MK? Gyorsan el kéne húzni innen, mielőtt még jobban tetézzük a bajt. Talán a bulit is le kéne fújni, sok volt ez így.. – Már megint nem jut eszembe, hogy a srác így mindent láthat, nem csak a combjaimat, hanem békatávlatból még a lábam közé is. De nem, ezek után már legyenek együtt boldogok, én mosom kezeimet.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 24 Ápr. - 22:15

Olsenek & Isaac

A két csaj határozottan szórakoztató, főleg ahogyan pánikolnak. Ha nem lenne a szédülés akkor szerintem még nevetnék is, de mivel van és ettől kissé még most is hasogat a fejem a nevetés sajnos nem megy most. Jobb is, ha nem teszem, a végén még jönne valami kellemetlen ájulás és azt nem hiszem, hogy meg tudnák oldani. Sőt a végén itt hagynának ebek harmincadjára csak úgy... igen, kinézem belőlük, hogy így kezeljék a helyzetet, még ha egyébként az egyiknek határozottan csókos szája is van, a másiknak meg a combjai... anyám! Lenne mit markolászni rajtuk, hogy a fenébe ne lenne! Főleg ahogy kivillan a pici szoknya alól... csak egy kicsit kéne arrébb csúsznom, és akkor még jobban látnék, csak egy kicsit...
- Csendben maradok, ha okom van rá, és ne oktass már ki, most ütöttél el! - oké nem olyan hatásos a dolog, mivel nem nyomom meg a szavakat és közben még mindig a másik kis csaj szoknyáját... na jó nem a combjait lesegetem. De hát van rajtuk mit, és a bugyija is határozottan csini, bár őszintén szólva sokkal jobban örülnék annak, ha nem lenne ott, de komolyan... az mennyivel hatásosabb lenne, simán jól lennék se perc alatt, szerintem még a vérzés is lazán elállna tőle. Hát nem a legjobb gyógyítás az, ha két csinos lány... foglalkozik veled? Jó persze kissé időnként van egy irritáló szint is abban, amit művelnek, de azért még hellyel közzel elviselhető a dolog.
- Jól szóltál, bármelyikőtök hátsóját megnézném szívesen bugyi nélkül, bár... mást is. Attól tuti, hogy azonnal meggyógyulnék.- az ártatlan tekintetem miatt pedig még csak haragudni sem lehet rám nem igaz? Ugye, hogy nem? Jó fiú vagyok én, maximum kíváncsi, de amelyik pasi nem kíváncsi az igazából hazudik. Egy se mondja nekem, hogy egy jó hátsót nem nézne meg szívesen. Maximum nem teszi, mert vannak elvei, vagy valami nője, de nekem nőm nincs... elveim se nagyon, szóval miért kéne úgy tennem, mintha szent lennék. Az viszont már kellemetlenebb helyzet, hogy jönnek a támadók és mi kifejezetten rosszul állunk... baszki! A kis csaj a kocsiban a betojibb, a másik még lehet hogy meg tudná oldani, de ő. Esély nincs rá, hogy elindítsa a kocsit, nem hogy még netán el is gázolja a két pasast, hogy megússzuk. Tuti, hogy mindjárt minimum pánikrohamot kap majd. A doboz elől azért behúzom a nyakamat, viszont akkor már nem annyira, amikor a szöszi rám hajol, hogy úgy istenesen eldugja a nyelvecskéjét majdnem a torkomig. Naná, hogy visszacsókolok, ahogy ő is teszi, úgy istenesen hévvel és szenvedéllyel, még arra is elragadtatom magam, hogy az egyik kezemmel a hajába túrjak és kicsit meg is húzza a tincseit, csak úgy feltüzelés céljából, bár a kicsike már így is elég tüzesnek hat.
- Az anyja! - csúszik ki még a számon, és már a doboz kinyitásán ügyködöm, amikor a kövek a levegőbe emelkednek, és egy újabb "Basszus"-t formáz a szám, de itt már hang annyira nem jön ki rajta. Tisztában vagyok arral, hogy én mire vagyok képes, de azt nem gondoltam volna, hogy a csaj is, vagy talán mindkettő? - Ha a tesód is tud ilyesmit... igazán eltüntethetnétek innen a két fószert! - mert ikrek, az már tuti, akkor talán mindkettő tud valami tutit összehozni, viszont amikor hátranéz, akkor belőlem már nem sokat láthat. A hangomat naná, hogy hallja, de amúgy mintha ott sem lennék. Persze vagyok, csak kicsit húzódtam hátrébb a dobozzal együtt, de a fene tudja. Azért nem akarok én leállni két pasassal harcolni, ha valami mégis rosszul sül el, ez azért érthető igaz?

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 19 Ápr. - 21:44

A nagy buli, 16 év végórái

-Maradj csöndben, pihenj, gyógyulj!......Vannak fájdalmai, igen, félre is beszél. Hozd azt a dobozt.
*Igazán megterhelő kétfelé beszélni, eddig rendszerint a húgommal dumcsiztam csak és nem volt harmadik fél, csókos szájjal, vérző fejjel, szómenéssel. megszoktam már, hogy az ikremmel egymás szájából rángatjuk ki a szavakat, vagy ha nem hát mindenki feje felett beszélünk, mert….ez is valami genetikai mutáció lehet, túl akarjuk beszélni a másikat. Az a helyzet áll fent kettőnk között amit úgy neveznek; „Az enyém az utolsó szó” effektus. A srác csak nem akar gyógyulni, ugrál mint a szöcske és pont annyiszor is hanyatlik vissza a földre, ami lássuk be nem jó jel. Ráadásul állandóan belebeszél az Ash-el folytatott vitámba.*
-Előre néztem. Arra amerre mentem, előre érted? Ha megsértődsz, csöndben maradsz?
*Mutatom is két kézzel a toronyirányt, és némileg izgatottan – naná, a fiatalkorúak börtönének árnyéke vetült rám – hördülök fel, de ajkaim játszi mosolyba szélesednek. Igen, egy kicsit fura, hogy vigyorogva beszélgetek a húgommal, miközben az eddig ismert srácokat megelőzve, egy világklasszis fekszik előttem, lassan de biztosan elkezdve a vérbe fagyást. Nálunk a pánik, a srácnál…hogy is hívják? Bemutatkozott egyáltalán? Emlékszem rá? Ian?....a heveny vérveszteség játszik be az össze-vissza beszélésbe. Jelenleg Ash bugyijánál tartunk ami hétköznapokon és néhány csendesebb hétvégén még érdekfeszítő téma is lenne, na de most!?*
-Tavaly a sulival……szerintem a combjaidat, de igazából a fenekedre kíváncsi bugyi nélkül. Fogd fel szülinapi ajándéknak.
*Felváltva válaszolok a be nem álló szájú vérző sérültünknek és a húgomnak. Végül is egész jól elvagyunk, szuper egy születésnap. Mi jöhet még? Megtudom. Nem kellett volna megkérdeznem, magamban sem. Affene, hogy még gondolatban sem tudom befogni a számat. A három, innen hegyomlásnak tűnő pacák pont a mi verdánkat szemelte ki magának, pont akkor amikor nem ülünk benne, és pont akkor amikor még egy nyamvadt lovag sem áll rendelkezésre, mert az egyetlen momentán épp elvérezni készül és még meg sem tudom menteni. Pánikomban megint csak elismétlem a srác szavait, hogy aztán továbbfűzzem a gondolatait.*
-Baszki…nem képes.
*Akut szívinfarktussal küzdök, minden egyes lépés amit az ikrem felé tesznek felér egy újabb szívizom elhalással, két ujjamat keresztbe teszem, aztán a másik kettőt is, végül gondolatban, de csak szigorúan gondolatban mert a hegyesorrú csizmám másképp nem engedi, a lábujjaimat is keresztbe fűzöm. Csak ezt ússzuk meg, könyörgöm, esküszöm jó kislány leszek, adakozom a templomban és ételt osztok az ingyenkonyhán. Arra már nem is figyelek, hogy Ian….~Nem, megvan, Isaac! Hurrá! Legalább megtudom mondani a halottkémnek a srác nevét.~ szóval Isaac azt kiabálja, hogy Ash tolasson. de a motor az autó mögött van….vagy nem? A doboz repül felém és ezért nem tudom kijavítani, de mindegy is, a húgom az autóba repül, bezárkózik és ott is marad, én meg a dobozért nyúlok, csak nem tudom minek, ha úgy is ki leszünk nyírva. Szerencsére nem talál el, de elég rövid röppályán érkezik, áthajolok a szómenéses srácon, majdnem keresztben ráfekszem, hogy elérjem a dobozt, közben néhány kavicsot látok a földön, aztán még többet ahogy körülnézek. Sok, sok, kicsi kavics. Vagy aszfalt darab, mittudomén, hogy hívják.*
-Sok kis kavics…
*Ha nem jön be, legalább úgy haljak meg, hogy nem hagytam ki a csókot. Lemászok a srácról, a három tag a kocsi kilincsét rángatja, Ash valószínűleg már skálázik, én meg ráhajolok Isaacre és megcsókolom. Nem szemérmesen, hanem úgy igazából, nyelvesen. Hogy szenvedélyes-e nem tudom de lelkes vagyok. Amikor megvan az utolsó kívánságom is, felnézek. Kár volt.*
-Ajjjajjj! A születésnapomon fogok meghalni!
*A háromból kettő felénk tart, van vagy ötvenes lábuk, és könnyedén megcsókolhatnának egy zsiráfot. A kavicsokat nézem, és hozzágondolom még a többit is amit nem látok. Ott vannak mindenhol és én nagyon szeretném ha felemelkednének és azok fel is emelkednek. A két fószer fejmagasságáig, aztán csak egy nagy adag lökés kell, hogy husss! az arcukba csapódjanak.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 16 Ápr. - 22:01

Mary-Kate & Ashely

- Túlélte, de attól még vannak fájdalmai, de ha akarod, hát csak tessék. – Pirulok el már sokadszor, ebben tényleg Mary-Kate a nagyon tuti, engem mindig csak elcsábítottak, vagy kihátráltam a pasizás elől, mert nekem ez a flörtölős izé nem megy. Ha smárolni akarnak, akkor én már el is húzom a csíkot, nehogy itt zavarjak, vagy mi. Csak kapkodom a fejemet köztük, most akkor MK is jobb belátásra tért? Nahát... ezt az én hatásomnak tudom be, egészen felderül az arcom, hogy a hugi felelősségteljes üzemmódba kapcsol át. Végül magukra hagyom őket, hogy megkeressem azt a bizonyos elsősegély dobozt, de még álltomban visszafordulok feléjük, mert a srác egészen ébernek tűnik, és be nem áll a szája. Vagy csak a lábaimat nézi ennyire így békatávlatból?
- Most engem nézel, vagy a motort? Most mit néz mondd már MK! – Fordulok körbe, hogy legalább ennyivel is enyhítsem áldozatunk kínjait, de szőke nő vagyok, hiszen a fájdalomcsillapító, amit a doboz rejt, biztosabb ütős gyógyszer lenne ebben az esetben. Észbe kapok, és megindulok gyorsan vissza a kocsihoz, hogy a hátsó ülésről még formás hátsómat mutassam a srác és az ikrem felé, ahogyan kikalimpálok, mert az ülés alatt rejlik, hol máshol lenne? A terepjárónak nincsen csomagtartója, a motorházba és a kesztyűtartóba nem lett volna egyszerű berakni. Megrázom egy kicsit, és megvizsgálom a pecsétet, még bontatlannak tűnik, a kocsival együtt adták, ez jó hír. Más kérdés, hogy az elméleti elsősegély tudásom nem biztos, hogy itt is meg fog felelni. Egy sebtapaszt fel tudok helyezni, de ha hátul szétnyílt a koponyája, akkor hiába viccelődik vele Mary-Kate, hogy sebészek vagyunk, itt fogok minimum szívrohamot kapni.
Csak remélni merem, hogy a srác nem csak, hogy túléli, nem fogunk rendőrséggel találkozni. Ha ezen múlik, akkor mindketten végigcsókolgatjuk, akár le is taperolhat, ha képes szemet hunyni a hugom bénaságán. Még valamin beszélgetnek, de csak arra figyelek fel, hogy mind a kettő a dobozt kérné már.
- Hozom már. – Fogok rá tíz ujjal, és már csapnám be a hátsó ajtót, amikor megjelennek mögöttem a csúnya arcok. Vagyis annyira nem is csúnyák, de nem bukok annyira a rosszfiúkra. Legalábbis akit elütöttünk, még egészen dögös is, jesszusom, ez meg miért most jut eszembe? A hugi rámüvölt, én megrezzenek, és teszem, amit mond. Sikítva dobom el a dobozt, remélem nem a srác fejét sikerül telibe kapnom, majd bevágódom az első ülésre, magamra vágva még a gyerekzárat is. Onnan nézek ki rettegve. Önfeláldozó, de most... hogyan oldjam meg? Kezem a gyújtásban remegő kulcsra téved...

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 13 Ápr. - 21:16

Olsenek & Isaac

Ha most jobb állapotban lennék, akkor már jó eséllyel felkönyökölve nevetgélnék azon, ahogy ők egymással beszélgetnek a fejem felett, mintha legalábbis nem is hallanék belőle semmit és úgy fest az egyik szöszinek még csak önbizalma se sok van. Sajnálatos... pedig tök ugyanúgy néz ki a két csaj, nem vágom, hogy mi a fene lehet köztük a különbség. Vajon a vagányabb szöszi tényleg jobban smárol? Nem mondom, hogy nem próbálnám ki, de akár a másikkal is. Egy hármas menet ikrekkel... hú basszus tuti, hogy lenne miről mesélnem a spanoknak. El se hinnék! Pedig tudják jól, hogy sok mindent sikerült már elérnem, de motoros balesetet édes hármassá alakítani még nekem is igazi kihívásnak tűnik. No de soha ne mondd, hogy soha, igaz?
- Szóval akkor senkitől sem kapok csókot? Tőlem akár mehetünk sorban is és akkor tesztelem, hogy ki a profibb. - ártatlan képpel pislogok is párat azért, és még finoman fel is nyögök, amikor véletlenül megmoccanok kicsit, mint akinek tényleg iszonyú nagy fájdalmai vannak és ezért tényleg járna már neki valami gyógypusziféle... mert hát jár nem? Én nagyon is igénylem a gyógypuszikat, egyébként is elég csúnya lehet az a seb a fejemen, ha még mindig nem sikerült feltápászkodnom és a két szöszi folyamatosan szörnyülködik a látvány miatt. - Szóval már én vagyok a hibás, mert nem előre nézve vezettél szivi? A végén még... megsértődöm. - halk sóhajt is hallatok, mint aki most tényleg igazán megbántva érzi már magát ettől, de aztán újra mosoly szökik az arcomra, főleg amikor a vagányabb szöszi kezd el a vérről hablatyolni. Mégis csak lányok... nem hiszem én azt annyira el, hogy olyan rémes lenne a helyzet. Minden bizonnyal simán csak túlreagálják és rendben leszek én, amint sikerül kicsit erőt gyűjtenem. Csak kéne már az a doboz, legalább kicsit lekötözni a tarkómat, hogy ne vérezzek össze még valamit, meg úgy egyébként valami puha jól esne a fejem alá. Mondjuk az egyik szöszi combja, esetleg kicsit közelebb kerülhetnék ahhoz a csini bugyihoz, amit az előbb már sikerült meglesni, nem is rossz ötlet.
- Hát a nélkül minden szebb, csak takarta a kilátást és mikor jártál te vágóhídon? - szökik fel kissé a szemöldököm. Esély se nagyon van rá, hogy tényleg látott már ilyesmit, maximum könyvben hinném, máshol nem sok esély van rá, nem azok a vágóhídra járó típusok, legalábbis első ránézésre. Nem... igazából második ránézésre sem. - Oké, ketten vagytok, csak az elsősegély láda kellene már. - sürgetés... talán, de hát na a véremre még szükségem lenne és láthatóan egyre fogyatkozik, ami azért nem igazán van az ínyemre. Értékelném, ha lassan megállítanánk ezt a dolgot, mert eléggé kedvelem a saját véremet és igazából jobban szeretem magamban tudni és nem valahol szétterülve a koszos betonon. Nem túl esztétikus, főleg hogy jó eséllyel a ruhám háta is pocsékul festhet már e miatt mostanra. A helyzet viszont nem alakul jól, főleg, hogy azért kicsit felemelve a fejemet én is levágom, hogy egyáltalán nem vagyunk jó helyzetben. Nekem most nem menne egy komolyabb bunyó, még felállni is körülményes lenne.
- Baszki... remélem, hogy a tesód képes higgadtan... - oké erre semmi esély sincs, és nagyon remélem, hogy nem fog izomból fejbe dobni az elsősegély dobozzal. Azért az elől megpróbálok elhajolni, még ha ez szédülést is eredményez. Remélem, hogy sikerül neki beszállni a kocsiba, vagy valami, nem kéne kapásból lepasszolni a két fószernek, mert abból ők is rosszul jönnek ki és... nem biztos, hogy megállnának annyinál, hogy lenyúlják a verdát. - Csak az a lényeg, hogy tolass... TOLASS! - mert ha még egyszer átmegy a mocimon isten bizony én tépem meg, ha a két ipse nem teszi meg helyettem... Na jó, talán nem, de a francba is a járgányt nem értékelném, ha szétzúzná, a két fickót pedig egy kicsit meglökheti, csak épp annyira, hogy leléceljenek és ne akarjanak itt szórakozni velünk. Nem kell egyből embert ölni... ha nem muszáj.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 7 Ápr. - 22:05

A nagy buli, 16 év végórái

*Ash megjegyzésére már csak megrántom a vállam, tulajdonképp az összes megjegyzésére ez a válaszom a későbbiekben. Nem akarok azon agyalni mit mondanak majd a szomszédok apáéknak, a lényeg, hogy nagyobb baj nem történt. Mondjuk csak hangosak voltunk, szerintem még időben feloszlattam a társaságot egy jobb helyszín feldobásával, így csak egy váza látta kárát. Ha jól emlékszem apa pont utálta azt a vázát, még hálás is lehet nekünk, hogy nem kell többé azt néznie amikor hazajön. A szomszéd nénit majd elintézzük, egy kis süti, vásárlás a boltból és le van tudva. Bocsánatot kérni tudok a legjobban.
Később azért felülírom a korábbi gondolataimat, nincs az a bocsánatkérés és ártatlan kutyaszemek igézése amivel jóvá tudom tenni a kicsit megtört díszrácsot, bár azt még meg tudom magyarázni a „valaki nekiment és én nem is láttam apa” szöveggel. A vérző fejű srácot és az összetört motort már nehezebb lesz, ehhez olyan mese kell ami nem pattan csak úgy ki az ember lányának fejéből. Csak kapkodom a fejem a húgom és a srác között miután kitárgyaltuk a mindkettőnk részéről hiányos vezetői engedélyhez szükséges tudást.*
-Már túlélte Ash…..attól jobban leszel?.......látod? alig kap levegőt.
*Hát nem édes? Tényleg csókra termett szája van, kár, hogy nem eszméletlen, akkor most lesmárolnám vagy mi. Francokat! Miket beszélek? Örülnöm kellene, hogy magánál van, legalább ennyi jó kisült a dologból, attól még megcsókolhatom.*
-Én is reméltem. Nem rajtam múlott, ő ugratott elém a motorral. A semmiből. De legalább jól van. Viszonylag.
*Na igen, hajlamos vagyok bárki másra hárítani a felelősséget, csak ne én legyek a hibás, mindezt nagy gesztikulálással teszem. A húgomra ugye nem kenhetem, mert a testvérem, másrészt ő éppen azzal volt elfoglalva, hogy a biztonsági övbe kapaszkodjon és az utcatáblákat figyelte. Ergo, a srác a hibás, akinek olyan mély morgás jön fel a torkából, hogy a szemei által keltett izgalmi hullámaimat kétszeres erővel rezegteti meg. Ash nagylelkűen vagy épp bepánikolt, átadja a terepet a smárolásra. De kedves, most tényleg essek neki a vérző fejű srácnak? Előbb be kellene kötni a fejét. Az ikrem bepánikolt, erre az elhatározásra jutok minekutána hirtelen feláll és a szoknyáját húzogatja, gonoszul elmosolyodom, az Isaac nevű sérültünk még rátesz egy lapáttal. Én is.*
-Baszki, úgy vérzel mint az ökrök a vágóhídon….egyébként honnan tudod, hogy akkor szebb lenne? A motorod jól van ne izgulj, attól csak jobban fogsz szédülni……persze, hogy ketten vagyunk, szerinted magammal beszélgettem eddig és kiléptem a testemből, hogy veled maradva a kocsihoz menjek?
*Bájos mosolyt eresztek meg felé, Ash megjegyzésére csak legyintek, én kérem a helyzet magaslatán állok, mit magaslatán a hegycsúcson. Már csak a doboz kellene, hogy befoltozzuk a srácot. hívnék én mentőt, de próbáljuk meg első körben magunk megoldani a dolgot, hátha ki tudunk sasszézni ebből az átokverte helyzetből. Nem igazán lenne jó ha apáék tudomást szereznének róla, mert az azt jelentené, hogy az egész rendőrőrs is tudja, kezdve a kapitánnyal. Egy életre tönkrevágnánk apa karrierjét, a mi életünkről nem is beszélve. Harminc éves korunkig szobafogságban lennénk. *
-Hozod már azt a dobozt Ash?
*Az ikrem felé fordulok, hogy lássam és noszogassam, akkor látom meg a három gyanús külsejű alakot, még gyanúsabb közeledéssel a kocsink felé. Na most mi legyen? Ha ketten lennénk, seperc alatt elintézhetnénk őket, de itt van Isaac, nem biztos, hogy látnia kellene azt amire képesek vagyunk, másrészről pedig az sem biztos, hogy teljes mértékben úgy sikerülne ahogy mi azt eltervezzük. Otthagyom a srácot, vetek még rá egy pillantást, aztán már szelelek is a húgom felé. Szegény, én sosem tudtam annyira megijedni mint ő.*
-Ash! A DOBOZT, DOBDD IDE! SZÁLLJ BE A KOCSIBA!
*Ez eddig rendben, de mi lesz velünk? A sráccal és velem? Érzem, hogy forr bennem az indulat, nem akarom, hogy kitörjön, de ki fog és akkor csak a jó isten tudja mi lesz. Ash-re nézek, nem tudom milyen gyorsan kapcsol, hogy beugrik-e a kocsiba vagy sem, hogy ő mit érez.*

A hozzászólást Mary-Kate Baker összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 13 Ápr. - 21:31-kor.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 4 Ápr. - 22:30

Mary-Kate & Ashely

- Persze, aztán apa meg szíjat hasít a hátunkból. – Nevetek kínomban Mary-Kate felvetésén. Lassan már én is ott tartok, hogy elviccelem a dolgot, apa sokkal komolyabb büntetést helyezne kilátásba, érettségiig szobafogság, vagy ilyesmi, addig kocsiba se ülhetünk. A hugim nagyon spontán volt, amikor el kellett indulni, én sosem tudnék ilyen ösztönszerű lenni, ezért is indultam rossz irányba, legendás ítélőkészségem csúful cserbenhagyott. Tudhattam volna, hogy a szomszédokra is figyelni kell. Nem volt B tervem, az életben egyszer hallgattam az ikremre, hogy engedjük el egymást, és máris kész a baj. Nem mintha nem lenne igaza sokszor, de ebben... Tartanom kellett volna a gyeplőt.
- Lesmárolni... Miket beszélsz már... Előbb élje túl, aztán pasizz észlény! – Lenézek egy pillanatra a srácra, akinek éjszínkék szemeivel sikerül találkoznom, forróság önt el, és nem tudok haragudni a másik lányra. Olyan... cuki! Gyorsan felkapom a fejemet Mary-Kate további szavaira. – Ezt nem lehet csak úgy átadni... Reméltem, hogy nélkülem nem balesetezel. Na figyelj, csinálnám én, de magánál van, amint látod... – Itt elmosolyodom, hiszen meghalljuk a szőke herceg helyett sötét motoros jópasi hangját, akinek még a hangszállai is rém férfiasak, nem is tudom, hogyan találkoztunk volna vele, ha nem ütjük el az éjszakai mellékutcában. Hátradobom a hajamat, de nem azért hogy tetszek, a nagy gugolásban már nem csupán a bugyim látszik ki, lassan a számba kerül a szőke üstök, merthogy nem tűztem fel a bulira eléggé, és a csatjaim megadják magukat.
- Tőle megkapod... Nem érzem magam túl nagy... smárkirálynőnek. A hugom jobb ebben... is. – Vallom be őszintén. Nem vagyok én szemérmes, de ha azon múlik, hogy akkor felejti csak el a dolgot, ha mindkettőnk ad egy csókot, abban még benne vagyok, de ez olyan pirulásra késztető kérdés, hogy nem is tudom, mit kellett volna hirtelen reagálni.
- Mögötte, és... hozom, hozom... – Próbálnék felállni, még nem sikerült elszakadni a kék szemektől tulajdonosától, aki inkább Mary-Kate-hez illik ezzel a rosszfiús dögösséggel, de akkor miért érzem magamat olyan zavarban. Jobb lenne tényleg magukra hagyni őket. Megrezzenek, ahogyan végül megkapom, hogy kilátszik a bugyim. Jóég! Lejjebb húzom a szoknyámat, azaz gyorsan felállok, közben még be is leszek mutatva, erre intek, valahogy a kézrázás nem lenne túl okos lépés ebben a helyzetben.
- Sebészek? Inkább kétbalkezesek, ne is higgy neki. – Rázom a fejemet, és sarkon fordulok, ha már a bugyimat látta, akkor a fenekem igazán emészhető kategória. Visszasietek a Toyotához, hogy a hátsó ülés alatt megkeressem az elsősegélydobozt. Könyörgöm legalább ebben legyen szerencsénk... A nyitott ajtóhoz azonban három alak közelít, láthatóan azért, hogy elkössék a járgányt... Pont ahogy megtaláltam a dobozt, és a kezemben vele indulnék vissza Mary-Kate és Isaac kettőséhez. Ledermedek, a kulcs még a gyújtásban van.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 1 Ápr. - 21:39

Olsenek & Isaac

Hát na nem gondoltam volna, hogy ez lesz majd a mai nap vége, hogy egy totális gázolás áldozatává válok. A motorom... az én drága motorom ott hever a betonon és ha most nem lenne itt a két szőke lány és nem lennének ilyen kis csinik még az aggodalmukkal és a... kissé talán buta hozzáállásukkal együtt is, akkor biztosan sokkal morcosabb lennék. Mondjuk az is benne van a pakliban, hogy nem sok erőm van morcosnak lenni. Nem tehetném meg, hogy kiakadva felpattanok és kiosztom a két kis csajt, mert jó eséllyel az első mozdulat után újra végignyalnék a betonon. Egyelőre jobb lesz, ha maradok békés nyugalmi állapotomban, abból biztos, hogy nem lehet nagy baj, aztán majd összeszedem szépen magam és... nagyon remélem, hogy az én kicsikémnek nincs komolyabb baja.
- Persze, tök jól vagyok, bár talán attól a lesmárolástól még jobban lennék. Ha... azt mondom alig kapok levegőt, akkor megkapom? - ártatlan pislogással nézek fel az egyik kis cicababára. Az a helyzet, hogy tényleg a két tojás esete áll itt fenn, én meg most vertem be a fejemet, szóval nem tudom, hogy mikor melyik beszél és mikor melyiknek kéne beszélnem. Őszintén szólva még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy... tényleg ketten vannak, vagy csak durvábban vertem be a fejemet, mint ahogy eddig gondoltam.
- A kocsitok... mögött van a motorom? - elkerekedik a szemem. Elütöttek, ha a motor mögötte van, akkor... na itt azért már majdnem megpróbálok feltápászkodni újra, de aztán vissza is ejtem magam a betonra. Nem megy még, de a francba is! Ha a két kis csaj áthajtott a motoromon és totálkáros lett, akkor tuti, hogy morcos leszek és nem lesz elég egy kiadós smárolás sem, kettejüktől sem, hogy helyrehozzák a lelki világomat, ezt biztosra vehetik. A kérdést is alig hallom meg ezek után, ami a nevemre vonatkozik. Most valahogy sokkal jobban érdekel, hogy mi van a járgánnyal, mint akármi más.
- Mondd már, mi van a motorommal! - morranok fel kicsit, de még mindig úgy érzem, hogy kénytelen vagyok hanyagolni a nagy heveskedést, mert még a végén tényleg komolyabb lesz ez, mint aminek látszik. A francért szédülök még mindig! Ha a két őrült liba kikezdte a gépemet és engem is ennyire... nem vagyok egy agresszív állat, de azért én is be tudok pöccenni, főleg ha még okom is van rá.
- Isaac... a nevem egyébként. - bököm ki végre ezt is, miközben még mindig próbálok legalább kicsit felkönyökölni, hogy valami infot kapjak a járgányról végre, de a másik szőke még mindig nem adott le bővebbet. Félek tőle, hogy nem is ért hozzá... akkor pedig nem fogja tudni megmondani nekem, hogy hogyan is állunk. - Baszki... szóval rendesen vérzem is igaz? - húzom el a számat, csak akkor szökik fel a szemöldököm és halványan még el is mosolyodom, amikor a másik szöszi megáll felettem és olyan istenesen be lehet látni a szoknya alá. - Ezt nem vitatom, bár... szebb lenne, ha nem lenne. - visszatér a csibészes mosoly, és legalább ere a kis időre eltűnik az arcomról a morcosság is, ami már kissé befészkelte magát a vonásaimba.
- Szóval tényleg ketten vagytok és nem csak a fejsérülés miatt látok duplán. Oké... meg kéne nézni mi a van a fejemmel első körben. - ha segít valamelyik, akkor igyekszem felülni. Le kéne itatni a vért, de hát náluk van az elsősegély doboz és... őszintén megmondom, ez nem tölt el valami nagy nyugalommal. Sőt... határozottan félek tőle, hogy baromira fogalmuk sincs, hogy mi a fenét csináljanak. Mégis jobb lenne a mentő? Az a baj, hogy még csak távolról sincs TB-m, szóval jobb lenne, ha helyre tudnának tenni itt és most, a kórház rohadtul drága nekem.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 29 Márc. - 7:19

A nagy buli, 16 év végórái

-Jó, hozzuk. De ha nem megy, megisszuk a maradék piát és elfelejtünk mindent.
*Na, jó, ha nem sikerül az sem az én hibám lesz. tehetek én róla, hogy elfajult a buli? Próbálom rendbe hozni, azért is helyeztem át a helyszínt a parkba. Na de melyik részére? Ezt persze nem közöltem senkivel, mégis mindenki elindult valamerre, mi is. A többség már biztosan tovább bulizik valamerre, mi pedig itt keringünk mint a galambfos a levegőben. Azért nem fogok beijedni ha semmi sem jön össze, megbeszéljük a magunk módján, mondjuk néhány könyv, csecsebecse és cipő látja kárát amit egymás fejéhez vágunk, anyáék meg lent várják majd amíg elül a vihar. Mindig így szokott lenni, jól összeveszünk, egy nap mosolyszünet, de a végén rájövünk, hogy a másik felünk nélkül nem vagyunk életképesek.*
-Mmmnnneeemmmm!
*Morgom az orrom alatt miközben a menetszél belekap a számba, de hamar elmúlik mindez. Már csak a srácra tudok koncentrálni. Nem csoda, piszok jól néz ki, de mi van ha összetört minden csontja és itt marad nekünk az aszfalton? Szerencsére nem kell újraéleszteni, különben alaposan felsülnék.*
-Te mentél el a jogsi alatt! Legalább megmutattad volna! Én legfeljebb csak lesmárolni tudnám….bár az biztosan felérne egy életmentéssel.
*A mondat másik felét már büszkén kuncogva mondom, nem mintha a helyzethez illő volna, de velünk kapcsolatban mi az? Első körben el vagyunk telve a pánikkal s olyankor nem igazán figyelünk a külvilágra, a saját magunk alkotta világra figyelünk, így hajlamosak vagyunk szinte mindig elbeszélni más feje felett. Ám nem tart ez sokáig, ahogy ülepszik a gond, tudunk mi tiszta fejjel is gondolkodni. Amint ez megtörténik, már képes vagyok normális módon kommunikálni.*
-Ja, tényleg! Jól vagy?
*A motorról nem mondok többet, szerintem nem kellene jobban felizgatni a sebesültünket, elég ha én izgulok a feje alatti vérfolttól. Talán ezért nem látok jól, vissza is kérdezek, hogy biztosak legyünk a dologban.*
-Biztos, hogy mögötte van?
*Végül is mindegy hol a motor, egyik verziótól sem leszek jobban és a srác is szimplán elvérezhet. Te jóég! Honnan van ennyi vére? Folyót lehetne rekeszteni vele.*
-Ja, arra. Elsősegély doboz. Az lesz az amiben sok kötszer van.
*Mentségemre legyen mondva még sosem kellett használnom, maximum elvágtam az ujjam a késsel, de akkor elég volt egy ragtapasz is. Erre ahogy elnézem egy raklapnyi kellene. Azért ez még nem elég ahhoz, hogy könnyedén megítéljem, kell-e mentő vagy sem. Ash megáll mellettünk és kérdez, mindezt az én stílusomban. Aha, keverednek a szerepek, de most már legalább a pánikroham elmúlt. Válaszolok a kérdésre, s aztán a húgomat hozom zavarba, naná, a végén még elcsábítja tőlem a srácot, aki még félholtában is képes olyan ragyogó mosolyt megereszteni, hogy mindjárt ráolvadok.*
-Csodásan festesz, egy kicsit ront a helyzeten a terjedő vérfolt, de nem kell aggódni, a kezemben tartom a dolgokat….. Húgi! Szép a bugyid. Ez az a randizós piros?....Amúgy ja! Hogy hívnak fel tudsz ülni? Én Mary-Kate vagyok, de mindenkinek csak MK, ő meg Ash a húgom. Ne aggódj, profi sebészek vagyunk.
*Csillogó mosolyt dobok a srác felé, magamat is nyugtatom ezzel, ha sikerül elcsábítani nem olyan nagy a baj.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 27 Márc. - 18:33

Mary-Kate & Ashely

- De... ugye még nincsen veszve a születésnapunk? Nem úgy kéne megünnepelni, hogy semmi sem sikerül! Még van pár óránk éjfélig, hozzuk helyre, jó? – Bízom benne, hogy mindez még sikerülhet, ennyire nem szoktunk pechesek lenni. Néha előfordul ugyan, hogy úgy felhúzom magam a felelőtlenségén, hogy látni sem bírom, és bár az egyikünk elköltözhetne, ám utána mindig sikerül egymásra találni, amivel egyértelműsítjük mindkettőnkben, hogy ez bizony oltári nagy butaság, mert nem tudunk meglenni a másik felünk nélkül. Hiába olyan merészen sminkel, mégiscsak a saját arcom néz róla vissza. Másoknak ez nem adatik meg, külső szemlélőként nem nézhetik magukat, csak a tükörben.
- Mivan már? Tök finom, neked nem jön be? – Vonom meg a vállamat. Tudom, hogy ezzel ismételten elmélyítem kislányos arculatomat, de inkább legyek ilyen, mintha valami bulimiás dög, akiből árad az alkoholszag. Izé... most belőlem is árad, nem használom most jól a hasonlatokat, fogjuk a sörre. Csoda, hogy a hajam nagyjából úgy áll, ahogyan a bulira megérkeztem, ellenben a hugomé tiszta szénaboglya. Álljunk csak meg egy benzinkútnál, nekiesek egy kefével.
- Láttad a tévében? Normáális? Ehhez tanfolyam kell? Nem emlékszem rá, hogy elmentél volna a jogsi alatt! – Na nem mintha az, hogy én értem a technikát, jelentene valamit gyakorlatban. Próbababán gyakorolni mégiscsak más, mint egy igazi, dögös srácon, akitől még a számban a nyál is összefut, és úgy odahajolni... Nem lenne az igazi.
Meghallom a srác hangját, és lepillantok rá, ezzel egyidőben mondja Mary-Kate, hogy drága áldozatunk él, és lélegzik. Ösztönösen elmosolyodom, és mielőtt még odanyúlnék megsimogatni, ajkaimba harapva állítom le a mozdulatot, és csak a saját szőke tincseimet igazítom féloldalra.
- Szép jóreggelt, izé... estét.. jól vagy? – Kérdezem a sráctól, hogy aztán lopva összenézzek Mary-Kate-tel hogy de cuki az illető. És de szemét húzás lesz tőle, ha börtönbe küld minket. Ikrem azonban még mindig pánikol egy sort, pedig az előbb rajtam volt a hidegrázás sora, valójában kiderült, hogy csak lepattant rólunk a járgány, és csak arébb sodródott, nem mentünk át rajta, éppen a terepjáró másik oldalán van, ezért tűnt úgy, mintha a kocsi alatt lenne.
- Nem alatt, mögött... – Igazítom ki a másik szőkét, és hagyom ott, hogy legalább kicsit szemrevételezzem. Innen nézve már nem is annyira vészes, csupán a világvége hangulat miatt láttam annyira borusan. Vannak törött alkatrészek, de nem totálkáros. A kiabálásra visszakapom a fejemet. – Naa... ne visíts már... És van... asszem. Most akkor ne telefonáljak? Nem kell mentő....? Héte! Vagy... Hé, te, hogy hívnak? – Kérdezem közelebb lépve, innen lazán a szoknyám alá láthat, amely ugyan nem mini, de térdig ér, így fektében még pont jó szöget szúrhat ki.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 26 Márc. - 6:31

Olsenek & Isaac

Gyorsan össze kell kapnom magam. Nem vagyok én egy földön fetrengő típus, az nem igazán az én műfajom. Szépen feltápászkodom innen és kész, csak egy kicsit talán előtte még rápihenek, főleg mert úgy fest, hogy a két szöszi már-már ijedtebb, mint én, a hangjukból legalábbis ez cseng ki, bár azt a végén még zokon vehetném, hogy ennyire nem is figyelnek oda rám. Ha jobban lennék, akkor lehet hogy még szóvá is tenném a dolgot, így viszont nem sok értelmét látom a felesleges beszédnek, inkább gyorsan össze kéne kapnom magam, mert a földön fetrengés nem az én stílusom. Na persze simán vállalom, ha cserébe a motorom elviselhető állapotban van, bár amennyire az ütközésre emlékszem... efelől azért jelentős kétségeim vannak.
- Szóval te nem? Szomorú. - halkan sóhajtok egyet, de persze kicsit talán túlzok, naná, szándékosan. Nekem aztán édes mindegy lenne melyik szöszi lélegeztet, amúgy is jó eséllyel mindkettő be van tojva, no meg tök egyformák, azt sem hiszem, hogy meg tudnám őket első körben különböztetni. Talán nem is kéne... mindkettő is leápolhatna, még amúgy se volt dolgom soha sem ikrekkel. Asszem mintha Bobby mesélt volna egyszer egy ilyen kis kalandjáról, bár persze nem hittük el neki, hogy tényleg megtörtént, de azért nem lehet rossz.
- No jól van a motorom a fontos, ha már senki se figyel rám jobban. - az egyik szöszi legalább megmoccan, hogy megnézze a járgányt, azt hiszem már ezt is előrelépésnek mondhatjuk. Őszintén szólva nagyon félek a választól, ezért is próbálok meg feltápászkodni. Nem jó ötlet, mert túl sokat nem látok, túl messzire nem jutok a próbálkozással, ellenben szépen sikerül megszédülni. Jó, azt hiszem ez az esés egy fél fokkal nagyobb volt, mint amire számítottam, de volt már rosszabb. Érezhetően nem tört l semmim, legalábbis ha minden igaz, az azért sokkal jobban fájna.
- Elsősegély dobozra gondolsz Szépségem? - naiv kis szöszi, vajon hány évesek lehetnek? Az tuti, hogy nem valami idősek, és ezzel a folyamatos visítással még egy kiadós fejfájásra is befizetnek engem, bár az lehetséges, hogy inkább az esés miatt van, netán a kettő így kombinálódik. De hát egy a lényeg, csak simán túl kell élni a dolgot, a zsibongó fájdalommal meg nem foglalkozni, mint egy kiadós verekedés után. Nem olyan bonyolult ez. Azért kicsit rájátszva látványosan felnyögök egyet, mert hát na valahol zavar, hogy a kis kiscsaj velem alig foglalkozik, csak elbeszélnek rendre a fejem felett.
- Azért nem festek olyan rosszul igaz? Csak a fejem fáj egy kicsit. - villantok egy lehengerlőnek szánt mosolyt, ami azért most nem sikerül tökéletesen. Igazából szívdöglesztő is tudok lenni, főleg akkor, ha még rá is játszom, de azért lássuk be, amikor szét vagyok kenődve a betonon, akkor nem olyan hatásos a dolog, mint egyébként egy laza buliban.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 22 Márc. - 10:57

A nagy buli, 16 év végórái

*Ashley Baker. Ha nem lenne biztosan kitalálnám, mert eléggé szórakoztató. Unatkoznék nélküle az már biztos, de olykor idegesítő tud lenni, akárcsak én. Kiegészítjük egymást, ő pánikol én nyugtatom, ő okos én meg…én is okos vagyok csak gyakorlatiasabb.*
-Kapsz otthon kamillateát, meg antibiotikumot is, gőzölhetsz is csak érjünk haza. Ash, csak egy kis alkohol, büdösebb mint amennyit árt. Kabát.
*Én kihoztam neki mert elfelejtette, látszik mennyire bulizós kedvében volt amikor kirohant mint a vert várúr a toronyból. Muszáj valamit kitalálnom amivel elterelem a figyelmét a kezdődő influenzájáról. ezért a parfüm, na meg azért is, hogy ne a piaszag áradjon a kocsiból hanem…….*
-Blööööeeee! Mi ez? Cukorgyár? Dinnye? Te komolyan ezt locsolod magadra? nem hittem, hogy tetszeni fog.
*Az egyik stiklim. Megvettem de nem a drága fajtát hanem az olcsó pacsulit amikor kiárusítás volt és kicseréltem a húgoméval. Gondoltam ha csak egyszer fújja magára már megérte, úgy látszik szereti. Én viszont kihajolok a lehúzott ablakon és mint a kutya lógatom a nyelvem és hagyom, hogy a számat kitágítsa a menetszél. Közben próbálom befogni a jeleket utcatáblák gyanánt, de egyelőre nem sok mindent látok, talán lassabban kellene mennünk, akkor nem csak egy sötét csíkot látnék betűk helyett. Jó ötlet, úgy is lassítanom kellene mielőtt befordulok, de nem igazán sikerül békés tempóra váltani, így fordulhat elő, hogy számomra a semmiből robban elénk a motor. Sikítás, kézfogás és némi levezető lélegzetvétel után már mindketten fölötte hajlongunk.*
-Gondolom nem lehet nehéz, sokszor láttam a tévében.
*Feltételezem csak bele kell fújni a szájába és remélem ennyi elég is, részletes gyakorlati oktatásban nem részesültem. Persze ha egy hajléktalant ütöttem volna el, eszembe sem jutna ilyen elsősegély, de hát a fickónak még holtában is izgató szája van. Vagy félholtában. *
-ÉÉÉÉN?! Ja! Persze én….de nem hiszem, hogy még szüksége lenne rá, elég jól tud lélegezni. Kááár!
*Mintha ott sem lenne, szépen elbeszélgetek Ashleyvel a feje felett, bár azt meg kell hagyni, nem felejtettem el, hogy mennyire jóképű és dögös abban a kabátban, és ha nem hanyatt feküdne még a fenekét is látnám. A kérésre hátrafordulok és megnézem a motort, ami már csak hírből mutatja eredeti állapotát, itt-ott még csillog, de jobbára más formát vett fel, nem valószínű, hogy bárhová eljut vele a roncstelepen kívül. Remek, ezt jól megcsináltam, a zsebpénzemnek annyi, a húgoménak is, ráadásul apa fülébe is eljut, az egész rendőrőrs fel fog bolydulni, példát statuálnak velünk, apa szégyentáblára kerül, mi meg a fiatalkorúak intézetébe, vagy javítóba. Pláne, hogy nem is a vérszerinti gyerekeik vagyunk.*
-Öööö, elég sötét van…a….kocsi….alatt…..de mintha….nem, nem aaaannyiiiraaa. Csak kicsit.
*Most mégis mit mondjak? Valljam be, hogy csodaszámba menne ha egyetlen ép alkatrészt is találnék rajta? Talán a kormányt még fel lehet ismerni, és a gumik miatt azt is, hogy két kereke….volt. Ash feláll, hogy megnézze de ez csak gyógypillantás, addig én most már elkezdhetek pánikolni. A vértócsa ami a srác feje alatt terjed szét nem néz ki jól. *
-Ash! Ne hagyj itt! *A fenébe is én vagyok a gyakorlatiasabb, Ash szokott pánikolni. MK szedd össze magad! -Van abban a kocsiban olyan doboz? Tudod amin kereszt van. Olyan izé!*A sráchoz fordulok, ha még nem ájult el biztosan jobban tudja, elvégre pasi….hhmmm…de még milyen.* -Tudod mi az a doboz? Mi a neve?
*Előrehajolok, nem tudom mit kellene látnom, de talán azt, hogy nem állnak keresztbe a szemei. Még magánál van, de nem merem megmozdítani. Akkorát repült szegény, hogy talán több törött csontja van. Édes istenkém add, hogy ne legyen baja! Mit kellene ígérnem, hogy meghallgasson? Mentőt kellene hívnunk. Telefon.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 20 Márc. - 21:42

Mary-Kate & Ashely

Úgy teszek ahogyan ő kéri, mintha minimum egy lélekdoki veszett volna el benne, bár igaz, ami igaz, az anyaméhtől kezdve velem van, ismeri a rezdüléseimet, hát most csoda, ha pontosan tudja, hogy mitől nyugszom le? Az jelenleg tökéletes, hogy ott van, fogja a kezemet, és legalább ő nem esik pánikba. Amilyen hideg, és kimért tudok lenni a csapongásai mellett, ez időnként visszájára fordul, és akkor nem vagyok képes uralkodni magamon, csoda, hogy ha a hajamat nem tépem meg a nagy idegeskedés közepette. A ruhámból csak úgy dől a piaszag, biztosan botrányosan festek, és miután behúz mellettem a jeges szélvihar is, még tüsszögni is elkezdek.
- Tüdőgyulladás! Szövődmények! Úristen, antibiotikum! El kell mennünk egy patikába, mielőtt ágynak esek! – Süvöltöm, a combomra csapva, és fújkálom az orromat, látványos betegségkezdeményt produkálva. A kérdésre értetlenkedve meredek oldalra, amíg leesik gyakorlatias ikrem következő szuper napitippje.
- Mii? Van! – Kapom elő az amúgy méregdrága vattacukor illatú csodát, amely kapható volt sárgadinnyés változatban, ám azt Mary-Kate vette meg, persze az övé most biztosan nincs itt. Én meg pazaroljam. Mesés. Gyorsan magamra fújok egy kilónyival, így a kocsit most már olyan illat lengi be, mintha Disneylanden vágnánk át. A hugira pillantok, és türelmetlenül intek, hogy naaa, most már jobb vajon? Lehúzom a saját ablakomat, úgyis vége a hörgőimnek. Kilesek az ablakon, és értetlenkedve vonom meg a vállamat.
- Nem tudom, hogy melyik vége, jó? Ez valami mellékutca, de innen táblát se látok. Menjünk vissza a főútra. - És ha még nem lenne mindez elég, az indulásnál kiderül, hogy Mary-Kate is alig jobb nálam. Egy paraszthajszállal. Csak az a stressz miatt nem figyelt ennyire. Meghül bennem a vér, és úgy érzem, mindennek vége. Börtönbe kerülünk. Vagy fiatalkorúak intézetébe. Mindegy. A karrieremnek annyi, szépen kapok egy narancs fegyvencruhát, és mehetek koszos tányérokat mosogatni.
- Édes istenem, ilyen a világon nincsen... – Temetem a tenyerembe az arcomat, aztán már rohanok is, hogy megnézzem, él el még az a szernecsétlen, kellett nekem éppen terepjárót kérni. Igaz, ha személyautót kérünk, akkor a srác a szélvédőn köszönnt volna be.
- Ki érdekel? Annak örülj, ha él! – Rántok a vállamon dühösen-félve, és nem hiszem el, hogy most pont az a fontos az ikremnek, hogy a pénztárcája bánja. Úgyis átvállalom tőle, én közismerten ügyetlenül vezetek, ő meg gyakorlatias, és nem tudnám nézni, amint kattan a kezein a bilincs. Bármennyire is megtépném most, vagyok aki vagyok, és mindennél jobban imádom a kishugit. A srác fölött gugolok, aki még nem mocorog, a kérdésre ellenben fintorgok.
- Rendbe hozni? Nem hordok magammal sebészkoffert. Szájból szájba... Tudod hogy kell? – Nézek morózus pillantással, kék szemeim hatalmasra nyílnak, ahogyan figyelem, hogy mit csinál MK, a sikoltásaira összerezzenek, most rajta a pánik sora. Elrejteni? De... mozog! Mozog! Megmozdult! És ahogy a fülembe fúj, elönt a megnyugvás, ennyire csak nem lehettünk balszerencsések! Mázli!
- Ő! Ő! – Mutogatok a testvéremre, ott még nem tartunk, hogy a felkelő srácnak nyitom a számat. Ha ájult lenne, esetleg. Főleg amikor felemeli a fejét, igazat kell adnom gondolatban ikremnek, nekem is az jut eszembe, hogy milyen helyes. Helyes, és dögös. Reméljük ez így is marad. A következőre már csak behúzom a nyakamat, de mégis bólintok, mintha még lenne értelme megnézni a járgányt. Attól félek, hogy totál káros lett.
- Vigyázz rá. – Nem tudom, hogy Mary-Kate mennyire ért az elsősegélyhez, de durván nagy az a vértócsa. Feltápászkodom, és visszamegyek a kocsihoz. Hát... teljesen begyűrte a motort. Nem mintha értenék hozzá, de ha ember lenne, az minimum gerinctörés.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 19 Márc. - 15:57

Olsenek & Isaac

Ütöttem én már ki magam, de az a helyzet, hogy általában nem mások szoktak engem. Jó... ez sem igaz, ne hazudjak mi? Ütöttek már ki mások is, mert időnként - gyakran - sikerül nálam nagyobbakba is belekötni. Jó tudom ez nehéz lehet, mert én se vagyok éppenséggel annyira vészesen nyüzüge, de hidd el nálam is vannak méretesebbek, no meg azért ha egy középsúlyú ököl csap arcon és előtte már legurítottál két üveg sört az is elég szép hatással tud lenni rád. Bár olyankor határozottan jót alszom, az a szerencsétlenebb eset, ha mindezt a kukák közé hajítva teszem, vagy még kellemetlenebb helyen. A legrosszabb mi volt? Hát... talán az, amikor sikerült a Central Park taván ébredni egy csónakban egy darab evező nélkül. Nem mondom, hogy akkor és ott pánikba estem, de azért egy egész kicsit közel kerültem hozzá. Főleg, hogy mindez az éjszaka közepén történt és nem volt épp a legmelegebb. Más lehetőségem viszont nem volt, mint hogy megvárom a reggelt, szóval... maradt az alvás. Végül is annyira nem volt kényelmetlen, bár nem volt a nagy a hely és sikerül egy leheletnyit elgémberedni reggelre, de azért volt olyan sérülésem, ami jobban fájt, úgyhogy annyira nem volt nagy cucc.
Na már most ez a mostani azért sokkal inkább az, talán übereli még a tavi esetet is... mondom talán, azért nem vennék rá mérget. Persze a lányok visításának utolsó pár mondatánál már kezdenek halkan elszűrődni hozzám apróbb hangfoszlányok, de vagyok annyira kis galád, hogy nem nyitom ki azonnal a szememet. Csak halvány mosolyra húzódik a szám, amikor az egyik kis szöszi hajol fölém. Szándékosan egészen hangosan és nagy levegőt veszek, hogy belélegezzem az illatát. Nem is olyan rossz, bár bőven keveredik a pia szagával, de van ott egészen édeskés virágillat is. Ha nem most terültem volna ki a betonon, még az is lehet, hogy nagyobb hatással is lenne rám. Így viszont csak az marad, hogy a szememet még mindig nem nyitom ki, de csak úgy mert miért ne finoman belefújok a fülébe, ha már a légzésemet szeretné ellenőrizni.
- Szóval ki szeretne szájból szájba lélegeztetni? - lassacskán nyitom ki a szemeimet végre, hogy megnézzem magamnak a két gázolót, mert az már a hangokból is evidens volt, hogy ketten lehetnek. És nem is rossz a két kis szöszi csinibaba, bár határozottan fiatalkának tűnnek, de... ez csak aprócska részletkérdés, no meg az, hogy sikerült elég rendesen elütniük. - Mondjátok, hogy legalább a motorom nem lett totál káros. - persze azonnal megpróbálok feltápászkodni, ami nem igazán sikerül. Egy röpke szédülésnek hála egy másodperc múlva vissza is engedem magam a betonra. A hölgyek láthatják is, hogy mi lehet az oka, a mozdulatnak hála most már látszik, hogy azért egy cseppnyi vér tócsa akad a fejem alatt a betonon, valószínűleg úgy istenesen sikerült beverni a fejemet. Nem mondom,hogy valami állati felemelő érzés.
- Akkor én még... mondjuk egy kicsit pihenek, az egyik káprázatos szöszi megnézi addig a járgányomat? - hát naná, hogy az a fontosabb. Mégis csak az első motorom és nem is nagyon lenne keretem egy másikra, nem venném jó néven, ha komoly baja lenne. Én bírom a strapát, sok mindent vészeltem már át, nem hiszem, hogy egy ilyen esés olyan vészesen kifogna rajtam.

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊ ©

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 16 Márc. - 8:01

A nagy buli, 16 év végórái

*Hogy ki mikor hova préselődik, engem hidegen hagy, én kapaszkodom körülbelül az indulás óta, mivel a húgim szélvészként rohant ki a házból, épp csak a kulcsra koncentrálva, feltételeztem, hogy nem egészen beszámítható. A piros lámpánál már teljesen biztos voltam benne, a banán és a káposzta tette fel végül a koronát a történetre és a kocsinkra.*
-Lélegezz mélyeket, lassan. Jobb már?
*Ash hajlamos pánikba esni, én is csak jobban viselem és két pillanat múlva véget ér. nála tovább tart, emlékszem egyszer talán egy órán keresztül…na mindegy, hagyjuk. Most vezetek és megfogadom, ha egyszer odaérünk a parkba, kirángatom hátulról a két kukkolót és seggbe rúgom őket. Alig megyünk pár métert, hála a kupak nélküli üveg alacsonyan szálló pályájának, a kocsit hamarosan betölti a piaszag. Ha most megállítana minket egy rendőr, elég lenne csak letekerni az ablakot és ő is beájulna. Ki kell szellőztetni a kocsit, hát lehúzom az ablakot magam mellett is, hogy kereszthuzat legyen, inkább vacogok a téli hidegben és fagyjon dermedtre az arcom, de legalább nem lesz kocsmaszagú a kocsi.*
-Van nálad parfüm?
*Kérdem a húgit és csak fél kézzel teszek pár kört a levegőben, hogy rájöjjön, nem most akarok hódítani az illatával, amitől egyébként hányingerem van, hanem csak a ráömlött alkohol szagát szeretném közömbösíteni, már ha lehetséges. Fogalmam sincs miért száguldozunk, végül is Ash kezdte, de annyira belejöttem, hogy én is ezerrel megyek. Ismerős a hely, hamarosan megtudom miért.*
-Fifth avegnue? Az jó, de melyik vége? Hányadik utcát ír?
*Pont jó helyen vagyunk, de mivel nem nézem az épületeket és különben is az utcalámpákon kívül sötét van, fogalmam sincs hol járunk, mellesleg nem igazán tudok így tájékozódni. Csak tudnám merre járunk, akkor tudnám, hogy jobbra vagy balra forduljak. azt hiszem balra kell, ott annál az utcánál átvághatunk, ha jól számolom, akkor pont a park nyugati bejáratánál jutunk ki. Gondolom én, de ahogy megtalálom a kis utcát, a következőnél máris bajba kerülünk. csak egy árnyat látok a szemem sarkából közeledni, már fékezek de amaz olyan gyorsan jön, hogy kevesek vagyunk hozzá. csattanás, fékcsikorgás, döccenés váltja egymást, a motorháztető nyekken egyet, az aki rárepült még nagyobbat, majd a kocsi el is dobja pár méterre. Megállunk, én két kézzel fogom a kormányt, Ash az övével babrál, bezzeg a két idióta máris lelép.*
-Ugye nem _öltem_ meg?
*ash-re nézek, már csak azért is mert karon ragad, egy hosszú pillanatig egymás szemeibe nézünk, aztán én sikoltok és csak utána pattanok ki a kocsiból. Még jó, hogy a terepjárónk magasabb mint a többi autó, sok kár nem esett benne, annál inkább a kétkerekűben.*
-Tejóég! Mennyi zsebpénzembe fog ez kerülni?
*Lelki szemeim előtt felrémlik a jövőm mely egyre sötétebb árnyalatba vált. El leszek tiltva a kocsitól, a koncertektől, mehetek babysitterkedni a szomszéd utcába Jennához, hogy megfizessem a kárt, apa soha többé nem engedi, hogy bulizzunk, anya meg szívrohamot kap. Kétszeresen is gyilkos leszek. ash hamarabb összeszedi magát, én már csak akkor érek oda a csomaghoz amikor ő már vígan fölé hajol. Végül mellé guggolok, megnézem a srácot, egészen jóképű.*
-Él még? Nem tudjuk rendbe hozni? Lélegzik? Mert ha nem, lélegeztetni kell, szájból-szájba. Öööö….csinálom én ha gondolod.
*A húgom azonnal pánikba esik, nálam ez fáziskéséssel történik. Megbökdösöm a srác arcát, hátha csak alszik, elfáradt a nagy motorozásban meg a repülésben. aztán megnézem a nyakát, azt szokták a filmekben, bár ők biztosan tudják mit tapogatnak, én nem tudom és így nem is érzek semmit. Ilyenkor szokták a filmekben megingatni a fejüket.*
-Jézusomjézusomjézusom!!!!! Ugye nem halt meg? Mentőt? Rendőrt? Akkor mi halunk meg. Rejtsük el, vagy….hívjunk mentőt és húzzunk haza!
*Megtesszük amit meg kell tenni, de nem kellene itt lennünk. Apa megöl, vagy ami még rosszabb, soha többé nem fog szeretni. Csalódni fog bennünk és igaza lesz. Semmit nem lehet ránk bízni, még egy gázolást se.*

A hozzászólást Mary-Kate Baker összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 22 Márc. - 10:16-kor.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 14 Márc. - 17:23

Mary-Kate & Ashely

Úgy döntöttem, hogy a sör mellett Mary-Kate bízom magam, egyszer vagyunk tizenhat évesek, és az egyetlen, aki vér szerint köthető hozzám, így ha most elengedné magát, akkor osztozom vele, lesz ami lesz. Ha már rábeszélt, hogy tartsunk fergeteg születésnapot, egyetlen estére el tudom pakolászni a jegyzeteimet, és a tanulnivalóimat, hogy átlendüljünk a tizenhetedikbe. Sosem leszek annyira laza, mint ő, és ez így is van jól. Kell egy kis vészfék számára is, ez vagyok én, ő pedig a gáz, na nem úgy, hanem ha nagyon leülne a pörgésem, képes, hogy felrángasson a padlóról, így nagyjából egy közös tempót diktálunk egymásnak, amely tekintetében mindig számíthatunk a másikra. Arra a fél pillanatra, amíg rám szólna, oldalra is pillantok, ezért sem látom értelmét már fékezni, túl késő lenne, mindenki belénk jönne.
- Jessszuuus! – Kapom oldalra a kormányt, amitől potyautasaink a bal oldali ablakra préselődnek, ikrek is csak akkor tud megmaradni a helyén, ha nagyon kapaszkodik, ám a szembejövő forgalommal már nem tudok mit kezdeni, tényleg nem nekem való ez, érzem, hogy jön a következő pánikroham, s kapkodom a levegőt, kéne egy Xanax. Vagy kettő. A kuka szerencsére mindent tompít, igaz, az egész szélvédő szeméttől lesz tarkítva.
- Hoppá... – Lélegzem immár mélyeket, hogy megkezdjük a helycserés támadást. Miután én vagyok közelebb a szélvédőhöz, engem akkor sem nagyon látnának, ha rövid szoknyában lennék, így meg főleg nem, ám a szemforgatásom nem marad el, nem az én vendégeim ezek itt hárul. Egészen addig tűröm szavak nélkül, amikor az egyik arra vetemedik, hogy kukkoljon. Pont amikor Mary-Kate már elhaladt mellettem, és fordulnék meg, akkor ér az attrocitás, amin felháborodva csapok oda.
- Hé! – Bulizni hagytam magam elcsábítani, de semmi többet. Na jó, az a hosszú hajú srác igazán cuki volt, de ezek itt csak arra jók, hogy cipeljék az erősítőt, vagy megvegyék a sört, mivel mi még bőven nem ihatnánk. Fülig elvörösödve foglalom el a hugom helyét, hogy most már be is csatoljam magam, ő gyakorlatiasabb, nem lesz gond. Az ölembe érkezik a másik szőkétől a kupak nélküli öveg, alaposan eláztatva a szoknyámat, a blúzt. Erre már szót sem szólok, csak kivágom az üveget a nyitott ablakon, a kukát célozva, és hát persze, hogy mellé megy. Tiszta piaszagú vagyok, mint egy idült alkoholista.
- Nézem, ez a Fifth Avegnue... Az hol van...? – Dobom félre függönyként szemeim elé mászó szőke tincseimet, annak kell örülnöm, hogy a hajam még nem is ragad. Hol vannak a többiek? Hol fogok kimosakodni? Nem nagyon érek rá túl sokat gondolkozni, mert az ikrem rácáfol a róla kialakított képre, mert ahogyan elindulnuk, csattanást, valakit felkentünk. Neee.... Apát biztosan előveszik ezért! Rémültem fojtom el a sikkantást a számon elé kapva, és már csatolom is ki magam, ha Mary-Kate megállt, és a motort is lekapcsolta.
- Ugye... nem öltük meg? – Sikítom szinte eszelősen, hiszen valamin átmentünk. A hátunk mögött vihogók feltépik az ajtót, és gyalog rohannak el. Nagyszerű. Kicsatolom az övet, és rámarkolok a másik kezére, hogy a szemébe nézzek, én már ezt végképp nem bírom. Mi jöhet még ezek után? – Végül elengedem, és kicsuszanok a saját oldalamon, erőteljesen remélve, hogy követ. Nem is tudom, hogy odarohanjak-e a pár méterrel előttünk heverő alakhoz, vagy inkább fél szemmel vessek egy pillantást a berepedt szélvédőre. Na ezért mondtam én a Toyotát, legalább a kocsinak nincsen nagy baja, viszont a kerekek alatt meglátom a motort. Hálistennek, legalább nem valami élőt lapítottunk ki. Odagugolok a srác fölé, és valahol a mellkasa körül matatok, a füleim mögé tűrve tincseimet, rettegve pillantok fel Mary-Kate-re.
- Ha belső sérülése van, nem is mozdíthatjuk. Kórházba kéne vinni, keresel egy fülkét? – Hajolok oda a srác fölé, hogy meghallgassam a lélegzetén, mennyire szabályos. Erősnek tűnik.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 13 Márc. - 15:57

Olsenek & Isaac

Átlagos napnak mondanám. Azt hiszem van esélyem rá, hogy bevágjam egy király kis bandánál, csak az kell, hogy ennek a hülye kis Jimmy-nek igaza legyen és ne derüljön ki végül, hogy az egész csak kamu volt. Valami Drake-ről hadovált nekem, akivel össze tudna hozni, és akkor a sima piti bolti lopásoknál és egy-két gazdag kégli kipakolásánál is tovább juthatnánk végre. Azért az nem lenne rossz. Nem azt mondom, hogy én is felvágós gazdag kis nyomi akarok lenni, de azért többet szeretnék kihozni az életemből, mint ami most van, legalább mondjuk egy fokkal. Ahhoz pedig jobb melók kellenek, komolyabbak, amikben tényleg van potenciál. Persze ennek hála veszélyesebbek is, de az ilyen piti részletek mégis mikor érdekeltek engem? Na ugye!
Szóval miután ledumáltam Jimmy-vel a részleteket, hogy hozzon össze egy találkozót ezzel a Drake-kel szépen fel is pattanok a járgányomra. Motor természetesen, bár viszonylag régi darab. Nem az a menő Harley típus, inkább sima kis terepmotor, de én szeretem. Elég gyakran járunk ki a spanokkal hétvégente a környező hegyekbe kicsit koptatni a gumit. Veszélyes naná, de pont azért olyan veszettül izgalmas!
- Holnap itt találkozunk ugyanitt a bárban, addigra hozz valami hasznos infot! - intek még egyet mielőtt beberrenteném a gépet, hogy aztán rámarkoljak a kormányra és meg is iramodjam az úton. Dehogy hazafelé tartok, még vár rám egy kisebb buli, ahonnan már így is késtem legalább fél órát, de el szokták nézni. Amúgy is csak annyit mondtam, hogy éjféltájban érkezem, de még a fél egy is valahol a körül van... meg az egy is fogjuk rá. Aki ismer amúgy is pontosan tudja, hogy nem a pontosságomról vagyok híres, szóval nem fogok szemrehányást kapni, ebben biztos vagyok.
Azonban túl sokat nem sikerül megtenni, pedig én aztán baromira odafigyelek, de baszki a franc se gondolja, hogy mindenféle zakkant nőszemélyek játszanak autókázást az éjszaka közepén a kis sikátorokban. Ez nem az ekkora hodály kocsiknak való hely. Épp csak egy pillanatra sikerül levágnom, hogy két szőke csaj ül elől, mielőtt csikorogva próbálnék fékezni. Oldalról vágódom be eléjük, és a kocsi úgy istenesen felken a szélvédőre. Mázli lenne, ha lenne rajtam bukósisak... de a nagy helyzet, hogy nem szoktam ilyesmit hordani. Rém ciki és én nem vagyok már öt éves. Csak a terepmotorozásra hordom, így a városban nagyon ritkán, főleg ha tudom,hogy nem megyek hosszú távra. Szóval a járgány csikorog, én pedig koccanok egy istenesen a motorháztetőn, mielőtt még repülnék néhány métert, hogy aztán csattanva érjek földet. A motort a kocsi gyűri be maga alá úgy istenesen jó eséllyel, de minimum tol rajta még pár centit, ha a szőke kislány megtalálja egyáltalán a féket. Én pedig naná, hogy elveszítem az eszméletemet, ami nem meglepő, rendesen megkaptam a magamét.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 13 Márc. - 14:26

A nagy buli, 16 év végórái

*A buli fergetegesre sikeredett, már csak azért is mert Ash képes volt elengedni magát. Persze az elején még nem tudtam mennyire fog ez neki sikerülni, ha kicsike gyanúm is lett volna a végét illetően, biztosan jobban odafigyelek rá. De! Álljunk csak meg, az aki odafigyel a másikra nem én vagyok. Én bulizom! Nem engedem el magam mert már nincs hova, általában így élem az életem mindennapjait, szóval már bulihangulattal indultam neki az estének. nem csak mi nem mentünk az emeleti hálószobák egyikébe, hanem őrmester módjára védtem a fenti lakot, ugyanis nem akartam, hogy bárki beszabaduljon a szobánkba, anyuéké pedig amúgy is tabu. Szóval a buli lent folyt mindaddig míg a váza hangos csattanással fel nem hívta magára figyelmünket. Attól a pillanattól kezdve, a szomszéd nénin át, úgy pörögtek az események mintha valaki egy gombbal felgyorsította volna.*
-Kabát is van, hálaaaaááááá!
*Hiába szóltam, hogy lámpa jön velünk szembe, Ash úgy vágott át a kereszteződésen mintha csak a nappalinkban tette volna. ott viszont rendszerint nyitott szemmel jár, most viszont mind a kettőt becsukta. Nem hiszem, hogy így könnyebb és nem is így tanultunk vezetni. Szerintem ezért nem látja a kukát amibe végül belehajt. Ezelőtt fél pillanattal harsan fel a következő sikításom, és amikor egy banánhéj toccsan szét két káposzta között a szélvédőn, már rezignáltam kapcsolom be az ablaktörlőt. Mindeközben már mászom is át a kormány mögé, nem túl szerencsés a rövid szoknyám, mert hiába ugye a térdig érő csizma, azt nem tudom feljebb húzni mikor bepucsítok a hátsó ülés felé. Csak a füttykoncertből gondolom, hogy tetszett nekik a látvány, de Ash sem ússza meg, neki a szoknyája ér a térdéig, de ez nem zavarja a whiskys üveget markoló srácot, az üveg nyakával emeli meg Ash szoknyáját. Elkapom tőle az üveget és Ash ölébe dobom......nincs rajta kupak. Behúzom a nyakam a vállaim közé és elindítom a kocsit. A sötétben nem látom hol járunk, de túl messze nem lehetünk otthonról, viszont elég messze még a parktól. Mivel Ash nem arra jött eddig amerre én szoktam, fogalmam sincs merre keveredhetünk ki. Ezt azonban nem mondom ki hangosan, magabiztosan indulok el, kanyarodom be jobbra, aztán beletaposok. valahova csak kilyukadunk idővel. A fiúk továbbra is a hátsó ülésen vihognak, és hangosan ordibálva hiányolják az üvegüket.*
-Nézd meg az utcatáblát. Mindjárt kikeveredünk a sugárútra.
*Hogy melyikre, az már rejtély.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 9 Márc. - 14:42

Mary-Kate & Ashely

Nem tudom, hogy milyen lesz a buli, de most nagyon jól érzem magam. Már áldom a hugomat, hogy képes volt rábeszélni erre az egészre. Egyedül mindig tépelődöm, hogy képes legyek jólérezni magamat annyira, hogy lazán fogjak fel mindent. Táncolni sem szoktam, a jegyzeteimet magolni mindig élvezetesebb mulatság volt. Nem is nézek a srácra, hagyom, hogy legeltesse rajtam a szemét, addig csak ívben megfeszülő testemmel csak újabb és újabb körkörös mozdulatokat hajtok végre előtte, okosan tartva a távolságot. A közeli asztalról olykor beleiszok a sörömbe, mindig megnézve, hogy melyik az enyém, nem kéne azért nyálat kevergetni másokkal, kész kórokozó rezervátum lenne, ha megtörténne. Nem is tudom, hogy mi az illető neve, Greg, vagy Craig. Vagy már mindkettővel találkoztam az este folyamán? Többen is fel akartam hívni az emeletre az egyik vendégszobába, de Mary-Kate-tel tartjuk a szemkontaktust. Azért vagyunk ketten, hogy tudjunk vigyázni egymásra. Hajam indiánmódon befonva, masnikkal díszítve, szoknyám ellenben térdig ér, nem mini, azért mégse mutassak meg magamból mindent. Ki akarja, hogy csak úgy alányúljanak? Én biztos nem!
A szomszéd néni érkezésével egyből úrrá lesz rajtam a riadtság, mégsem így kellett volna? Szóljak apának? Szegényt biztosan a szívbaj kerülgetné. Mary-Kate azonban nem hagy időt gondolkozni, már egymás kezében vágunk át a szobán, ki az ajtóig, nem is tudom, hogy becsuktuk e magunk után, csoda, hogy a kulcs meg a táskám a kezem ügyében van.
- Az ottmaradt! Táska van! Miii? – Fékeznék csigorogva, ám azt tanultuk, hogy balesetveszélyes, mert belémjöhetnek hátulról, így gázt adok, viszont a merőleges forgalom már elindult, így egyetlen dolgot teszek amit tehetek; becsukom a szememet. Legalább már a lámpa ég, viszont egy piroson most átmentünk, és éppen egy szembeforgalmas utcán száguldok. A korábbi negyven-ötven most nyolcvan, ám nem tudom nagyon kerülgetni a kocsikat, mert nincs hova, úgyhogy bikából hajtok bele a kukába, szemétdarabok csapódnak a szélvédőre, ahogy megállok.
- Köszi... – Nézek szemforgatva, majd a két hátul vihogó srácra morranok. – Na jó, ki lehet szállni. Húzom fel a kabátomat, és Mary-Kate helyére mászok, kissé összegabalyodnak a lábaink. Nyugtalanul nézek ki az ablakon. – Most hol vagyunk? Erre még nem jártam...

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 8 Márc. - 8:25

A nagy buli, 16 év végórái

*Szerintem apa nem csak a mi kedvünkért beszélte rá anyát a romantikus hétvégére, ő is szeretett volna elszabadulni a városi nyüzsiből, csak kellett a megfelelő indok, miért is hagyjanak minket szülői felügyelet nélkül. A tizenhat év, remek választóvonal, bármennyire is a kislányukként tekintenek ránk, nem tagadhatják, hogy kezdünk felnőttek lenni. Még én is. természetesen nem tagadom, hogy Ashleybe több felelősségérzet szorult mint belém, de sosem haboztam ezt kihasználni, a húgom pedig volt olyan szíves és mindig partner volt az akcióimban. Ezért sem lenne jó, ha most bárki megzavarná őket a nagy valentinozásban, soha többé nem bíznának meg bennünk, v agy csak jó sokára, mondjuk amikor már férjhez mentünk és van más aki vigyázzon ránk. Apa rendőri mivoltát csak tovább bonyolítja, hogy kétszeresen is lányos apuka, így a férjhez menés sem lesz egy kirándulás. Nem mintha annyira vágynék rá, én szingli maradok nyolcvan éves koromig. Szóval a buli kezdett eldurvulni, amit az összetört váza és a szomszéd néni megjelenése jelzett. Át kellett helyezni a banzájt máshova, hogy lenyugodjanak a kedélyek, szerencsére a hangulat már a tetőfokára hágott és senki nem ellenkezett. Az elsők, akik megindultak felkaptak egy-egy üveget és már kocsiba is ugrottak, némelyikbe többen is mint ahogy kényelmesen elfértek volna, de kit érdekel ha már jó a hangulat. Én csak azért maradtam le Ashleytől, mert a kedvenc és egyetlen húgom úgy lódult meg, hogy csak a táskáját kapta fel, mintha azt fel tudná venni magára kabát helyett. Február van, könyörgöm. csak nekem van annyi eszem, hogy kabátot is vigyek? Na ezért ülhetett be a húgom a vezetőülésre, különben én vezettem volna, ő úgy sem tud.*
-kabát! És mit keresel azon az ooooldaloooon? Ash! LÁMPA!
*Ekkor hallatszik a dudaszó is, más is észrevette, hogy láthatatlanok vagyunk. Szuper! Az nem különben, hogy a hátsó ülésen két vigyorgó fiú ül, kezükben egy-egy félig telt vagy üres whiskys üveggel. Jól elvannak egymással, csak vigyorognak és vihognak mint a csitri lányok. A kanyar után magamra kapom a kabátomat, Ashét a nyakába dobom.*
-Jééézusom Ash, ha te vezetsz meg fogunk halni! Cseréljünk helyet! Add ide a kormányt!
*A két fiú mögöttünk felvihog, és valami olyasmit motyognak alkoholgőzösen, hogy „milyen szép ez az este a halálra”. Elszörnyedek, szemet forgatok és kormányt markolok. Közben az autó száguldozik velünk, megyünk vagy negyvennel, ötvennel? Csak a kanyarok érdekesek.*
-ASH! Az egy kuka!, Jobbra!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 7 Márc. - 11:00

Mary-Kate & Ashely

A helyzet az, hogy amióta tudom, hogy csupán Mary-Kate a vér szerinti rokonom, sokkal jobban kötődöm hozzá, ezért vagyok hajlamos olyanokba is belemenni, mint többek között az a ferdítés, amelyre most is ragadtattuk magunkat. Úgy vagyok a dologgal, hogy bármennyire is szeretem apáékat, mégiscsak az ikrem az, akire minden körülmények között számíthatok, akivel egy a lélegzetünk. Bármilyen őrültségre is képes, nekem sosem ártana, és a halál torkából is kimentene. Jó, túlságosan melodramatikus vagyok, hogy ilyesmikre gondolok, de valahogy így van, úgyhogy amikor végre kiderül, hogy apáék tényleg mennek, fellélegzek, és aggodalmaskodom is egyben. Biztosan jó lesz a buli, de meghívtunk csomó embert, akit még névről sem ismerek, csak tudod az a nagydarab hosszúhajú srác, aki az előzenekart szervezte be a múlkori koncerten. És ilyesmi idegenek. Most már kár keseregni, meg kell próbálni élvezni a játékot, egyszer vagyunk tizenhat évesek. Anyáék végül búcsút intenek, a csipogót ellenőrzöm csuklómon, hiszen oda csatoltam, hogy bármikor szem előtt legyen, meg sem fordult a fejemben, hogy Mary-Kate kapja meg. Még akkor se használná, ha már túszok lettünk valami emberrablási ügyben, mondván majd úgyis kimászunk belőle. Az én drága bátor hugom egy makacs öszvér. A terepjáróval nincsen gondom. Nem rózsaszín, a fekete is teljesen jó. Képes voltam lemondani róla, végülis nem vagyok annyira barbie-baba, csak rengeteg a rózsaszín cuccom. Nem tehetek róla, szeretem az ilyesmit. Valakinek meg kellett maradnia kislányosnak is, nálam alakult ez így.
Kezdem jól is érezni magam, a sörnek úgy tűnik mégiscsak áldásos a hatása, főleg így a harmadik után. Fejem fölé emelem a karjaimat, ahogyan önkívületi állapotban riszálok, hujjogok, és csak néha tolom el a srác tolakodó ujjait, majd a tesóm hangjára figyelek fel, és azonnal kapcsolok. Józan ugyan nem leszek, de észlelem, hogy mennünk kell. A kulcs után kaparászok a zsebemben, és felmarkolom a táskámat. Amikor bevágódunk a kocsiba, a vezetőülésen találom magam, holott ő vezet jobban. Most már mindegy, sebváltás, majd padlógáz.
- Erre? – Kérdezek oldalra, ahogy cikkcakkozom az utcák között, valahol máshol kellett volna lefordulni. Valaki rámdudál, jéé, világítás! Nem kapcsoltam fel! Totál nem ismerősek az utcák.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 5 Márc. - 15:41

A nagy buli
16 év végórái

*A kezdeti nehézségek ellenére végül eljutottunk a szülinapi bulink napjáig. anyát nem volt nehéz meggyőzni, főleg miután apa bevetette a nagyágyút, romantikus hétvége kettesben, egy helyes kis városon kívüli panzióban, erdő, tó, természet és holdfény. Szerintem remekül csinálta, csak gratulálhatok neki. Elnézve a képeket, csudi kis hétvégét töltenek majd együtt. Azért persze nem ment minden ilyen simán, apáék reggel indultak, a hülye sörszállító pedig elírta az időpontot, pont akkor futott be amikor apa és anya búcsúzkodtak velünk. Úgy kellett integetnem anya háta mögött, hogy menjen még egy kört, vagy kettőt, mert anya nehezen indult el. Végül Ash és apa szinte betuszkolták a kocsiba. Az övékébe. A mienk ott állt a kocsifeljáró másik oldalán, olyan volt amilyet megálmodtunk, vagyis amilyet Ash megálmodott, egyetlen kivétellel. Nem volt rózsaszín. Nem volt benne egyetlen rózsaszín pötty sem. A jogosítványunkon még meg sem száradt a tinta, de legalább megvan. Igaz, hogy ehhez Ash ruháját kellett felvennem, hogy jobban hasonlítsak az ártatlan kis személyéhez, de vigasztalt a tudat, hogy ő az írásbeli teszten sokkal pocsékabbul érzi magát az én cuccaimban. Naná, hogy kihasználtuk az alkalmat, ő szerintem nem ment volna át vezetésből, én meg eléggé szabadon alkalmazom a táblákat és a szabályokat. A buli remekül indult, kétszer annyian jöttek el mint ahányan apa listáján voltak és a két társaság egész jól kijött egymással. A hangulat a tetőfokára hágott már kilenckor, de úgy tűnt ez még fokozható.....és fokozták is, úgy éjfélig. Amikor anya kedvenc vázája lepottyant az előszobai asztalkáról és ezer darabra tört, pont a lépcső tetején álltam egy pohár sörrel a kezemben. Ash valahol lentről élvezte a bulit - igen, élvezte a kis hamis - egy hosszú hajú fiúval táncolt, vagy csak fentről úgy látszott, mintha vele lenne, Mrs. Jackson a szembe szomszédunk pedig elszörnyedve lépett be az ajtón.*
-OKÉ!!!!! FIGYELEM! IRÁNY A PARK!
*Már csak az hiányzott, hogy Mrs. Jackson felhívja anyáékat, el kellett terelnem a bulit valahova, lehetőség szerint jó messzire. Többen is kocsival jöttek, nekünk is volt már, szóval semmi és senki nem állt az utunkba. *

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 1 Márc. - 19:28

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Azt hiszem a bugyilistával kicsit elvetettem a sulykot, ami nem akadályoz meg abban, hogy ha halkan is de elkuncogjam magam. Végül is majdnem a valóságot mondtam. Lista persze nincs, nem azért mert nem gondoltam rá hanem mert nem tartottam lényegesnek. A nagy izgalom közepette kiment a fejemből, hogy apa rendőr és egészen másképp gondolkodik mint a többi lányos apa. Szóval lista nincs, de Ash jóvoltából lesz, cirka négy másodperc alatt lediktálom neki és természetesen tele lesz a legjobb tanulókkal, de, hogy azért meglegyen az egyensúly, belecsúsztatunk pár rosszabbat is. Aztán ahogy apa és anya elolvassa, úgy ahogy van kidobjuk a kukába. Még hátravan az anyával való beszélgetés, de ismerem magunkat, nem csak apát tudjuk a kenyerünkre kenni, anyát is, csak kell a megfelelő stratégia, amit jelen esetben nagyrészt apa tesz ki. Szóval a szervezés nagyon megy nekem. Ami viszont meglep az az, hogy apa olyan könnyen beadta a derekát, számítottam némi ellenkezésre, kifogásra, erőteljesebb feltételre, de még a kocsit is megkapjuk. Csoda, hogy tátva marad a szám is? A sikítást nyakba ugrás követi, amiről egy ideje már leszoktam, de ez most különleges helyzet és hát legyünk őszinték, apa még most is a pici lányait látja bennünk akiknek ott ült éjszakákon át a betegágya mellett. Megérdemli.*
-Teljes mértékben apa. Profi módon lezavarjuk…akarom mondani megrendezzük.
*Na persze majd minden Ash-re marad, de ő élvezi, nekem csak arra kell figyelnem, hogy sehol ne legyen rózsaszín lufi és masni. Ja, és persze a sörről nekem kell gondoskodnom, meg a többiről…..és kell valami új ruha is, nincs egy normális rongyom se. Lereppenek apáról és már megyek is lefelé, hogy belevessem magam az angyalkodásba. Már csak azon kell agyalnom honnan szerzek annyi pénzt, hogy ki tudjam fizetni a sört, mert persze apa nem tudhat róla, szóval kártya sztornó.*

//Iiiiimádlak titeket! Naná, hogy szétszedjük Smile

//

Tárgy: Re: Baker Rezidencia

» Dina Baker
» Baker lakás
» Dina Baker
» Ashley Baker
» Polly Baker