Baker Rezidencia

Tárgy: Baker Rezidencia Csüt. 5 Feb. - 21:02

First topic message reminder :

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Pár nappal a szülinapunk előtt Ashley-vel vidáman tértünk haza a suliból. Végre rábeszéltem, hogy beszélje rá apát a bulira. Meggyőződésem, ha ő kéri akkor apáék szolid partira gondolnak majd és nem fogják ellenezni. Ha én kérem, minimum ötven fővel számolnak, ellenőrizetlenül, és alkohollal. Persze mindez akkor is áll majd ha belemennek, csak az utolsó pillanatban tudják majd meg. azt is kértem Ashley-től….rábeszéltem, hogy győzze meg apát, milyen jót tesz majd anyának pont akkor egy kellemes, hétvégi kiruccanás kettesben. Anya biztosan rábólintott volna az egész dologra, de egyrészt nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, másrészt őt én veszem kezelésbe.
Szóval, megérkeztünk délután, némileg késve mert még volt néhány fontos megbeszélnivalóm a barátaimmal, nagyrészt a tervezett buliról.*
-Hello! Itthon vagyunk!
*A lakásba belépve kiabáltam és mentem tovább. Rögtön a szobánkba siettem, magam mögött Ashley-vel aki valamiért be volt rágva rám. Már nem tudom, hogy a fiúk miatt, a buli vagy a rábízott rábeszélés volt a gondja. A táskámat, amiben nem volt semmi olyan ami a suliba való, ledobtam az ágyamra, alá a fűzős bakancsomat, az íróasztal székére pedig a dzsekimet. Maradt rajtam a szűk, fekete pulóver, a piros mini szoknya és a fekete harisnya. Elvágódtam a táskám mellett, karjaimat a fejem alá gyűrtem és csúnyán néztem a húgomra. Imádtam őt, szó se róla, az egyetlen igaz barátom volt, de néha kikészített az erkölcseivel. A közös szobánk is úgy nézett ki, hogy mindkét fele jellemző volt ránk. Igen, az egyik ami az enyém volt, kissé rendetlen, vadító színekkel, poszterekkel díszítve állt a rendelkezésemre, Ashyley-é sokkal szolidabb volt. Az én oldalamon nem lehetett könyveket látni, az övén igen. Az enyémen még száműzött alsónemű is volt, az övén minden eldugva a komód fiókjába.*
-Azt ne mond nekem, hogy nem örülnél egy világraszóló bulinak. Szerintem meg tudod győzni apát, hogy egyedül is boldogulunk. Ja! Ne feledd a ruhákat. Kellene egy kis plusz zsebpénz. Amúgy milyennek találod Mr. Morgan-t? Szerintem irtó cuki.
*Az új földrajz tanár apánál is fiatalabb volt, szívdöglesztő testtel és igéző szemekkel. A hangja meg….egészen karcos volt, férfias, majdnem olyan mit apáé. Ashley-re nevettem, tudtam, hogy el fog pirulni, pedig ő is szemezett vele, akárcsak a többi lány. Megemeltem a szemöldökeimet, és nyelvet öltöttem a húgomra mielőtt még megszólalhatott volna. Tudtam mit akar mondani.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 28 Feb. - 13:40

Ashely, Mary Kate & Samuel

Tudom-tudom, úgyis meg fogom még kapni Polly-tól, hogy túlságosan engedékeny vagyok velük, hogy túl könnyen adom be a derekam, de... nem tehetek róla. Ketten vannak! Azért így mégis csak dupla erővel tudnak hatni rám és ismerem annyira őket, hogy nem tennének szándékosan rosszat. Tudom, hogy MK jóval kiszámíthatatlanabb, de azért van itt Ash, hogy egy kis komolyságot is vigyen a dologba, és tudom, hogy akkor nem lesz gond. Készít majd listát, és tudni fogjuk, hogy kik jönnek, legalábbis... gondolom nagy részt. Nem vagyok azért teljesen naiv, nem lesz minden név majd megadva nekünk, de azért remélem, hogy komoly gond nem lesz. Nem akarok úgy elutazni, hogy aztán folyamatosan Polly-t kell nyugtatnom, hogy ne akarjon hazatelefonálni és a körmükre nézni. Ő jóval aggódósabb, mint én, de hát mégis csak ő az anyjuk, én maximum utólag nyúzom meg valakit, ha rossz fát tesz a tűzre, vagy ártani mer valamelyiküknek, de azért a híre szerencsére meg van a suliban annak, hogy az ikrek apja egy rendőr, remélhetőleg a kölyköknek is van annyi esze, hogy velem nem a legokosabb döntés újat húzni.
- Jól van, jól van, és... ha jól sejtem akkor a szervezést teljes mértékben rátok lehet bízni. - viszonozom az ölelést a nagy nyakba ugrás után és persze egyértelműen Ashely-re pillantok most, hiszen tudom, hogy ő lesz majd az, aki ezt az egészet részleteibe menően le fogja szervezni. A tortát és a többit ugye Mary-Kate inkább az a típus, aki kiélvezi a jót, nem az, aki nagyon sokat tenne azért, hogy minden tökéletes legyen, de így a jók ők ketten, pont kiegészítik egymást.
- Sipirc akkor le anyátokhoz is, aztán nem sokára, ha jól érzem az illatokból, kész a vacsora. - és persze be kell adni még a dolgokat Polly-nak és amúgy se szereti, ha minden kihűl és túl sokat kell várnia, szóval jobb nem kihúzni nála a gyufát már így előre, mert akkor sokkal nehézkesebb lesz neki elmagyarázni, hogy ez a buli mennyire fontos a lányoknak és azt hiszem nekünk is pont annyira fontos, hogy elutazzunk kicsit és együtt töltsünk mondjuk egy hétvégét, úgyis rég volt már erre példa.

//Ééén is köszönöm a játékot kis család és ne szedjétek szét a házat mire megjövünk! csunyannez

//

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 27 Feb. - 14:15

Apa, Mary-Kate & Ashely

Alig pár percem van a testvéremmel átbeszélni a haditervet, mert a végzet komor szárnyakon repül felénk, azaz apa jön fel a lépcsőn. Amikor gyorsan leegyeztettük, hogy kábé mit is fogunk mondani, végigsimítok még a hajamon, ne legyen olyan szélfútta, úgy nyitom ki az ajtót, hogy lássa a törődést, s hamarosan már arról beszélünk, mennyire logikusan, átláthatóaan is van megtervezve a buli.
- Mary-Kate! – Csattanok fel. Már annyiszor megkaptam az iskolában is, de még a saját családomtól is, hogy kényszeres vagy, de most mit tehetek róla? Valakinek figyelnie sem árt a környezetére. Főleg, hogy Mary-Kate olyan lökött, valakinek vigyáznia is kell rá. Bármennyit is veszekszünk, nem csak a hugomként tekintek rá, hanem a lányomként is egyben, bár ott van neki anya, aki szabályai alól mégis képes kihúzni magát, velem azért bőven engedényebb. Mint ahogyan rá rossz hatással is tud lenni. De hát istenem, csiszolódunk!
- Jó, tényleg jó lenne, csak hát... – Nézek apára ajakbeharapva. Végülis igazi szülinapi ajándék lenne mindkettőnknek, ha ezzel egy kicsit önállóbbak lehetnénk, az állandó vonatkozás, iskolabuszozás már unalmas, és a sok ember között nem is lehet annyira tanulni, vagy zenét hallgatni, míg ha felváltva vezetnénk, tényleg izgalmas lehetne, és akár messzebbre is elmehetnénk. Más városokba konferenciákra, vagy egye fene, ha arról van szó, akár a buta zenekarait is megnézni. Visszahuppanok hát MK mellé az ágyra, a létező legbűbájosabb mosollyal, átölelve a hugit, vágom a döntést. Biztos vagyok benne, hogy anya szava hihetetlenül sokat fog számítani, de ha apucink már előmelegíti, akkor talán akkora baj már nem történhet.
Végülis nem tévesztjük meg annyira apát, hiszen én mindig azon voltam, hogy ne essen bajunk. Meg ha valami galibát csinálnánk, nagyon komolyan elővennék őt, mégiscsak rendőr, akinek pontosan meg kell nevelnie a gyerekeit. Van némi félelmem azzal kapcsolatban, hogy Mary-Kate kiket akar majd meghívni a házunkba, de ez azonnal tova is szál, amikor meghallom az igent.
- Micsodaaa?!! – Sikítom el magam, és először Mary-Kate nyakába ugrok, mert tényleg nem akarom elhinni, és aztán persze felpattanunk, hogy mindkét oldalról pusziljuk halálra apát. Még a könnyem is kicsordul kissé. – Megkérdezzük persze apuci! – Bólogatok, és még midnig alig akarom elhinni, hogy tényleg lehetünk már egy kicsit felnőttek. Hirtelen azt sem tudom, hogy hol áll az eszem, olyan bulit fogok szervezni Mary-Kate-nek, mintha minimum esküvőszervező lennék. Úristen, torta, meghívók, zene... Azonnal kezdeni kéne, de apának igaza van, még anyát is meg kell kérdezni, és persze a főzés. Akkor holnap reggeltől él a tervezgetés, de úgysem fogok aludni, végigjegyztelem majd az éjszakát, amíg az álomszuszék durmol mellettem...

//Köszike, nagyon tetszett kis családom! *.*//

♫ Vacation ♫ ♥ Ruha ♥ Szöveg, idézet stb.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 26 Feb. - 8:47

Apa, Ashley & Mary-Kate

-Sosem taroltam le senkit, engedéllyel sem fogok. Egy kocsit sem húztam meg.
*Nagyon. Épp csak egy kicsit lejött a festék, de az nem az én hibám volt. ezért joggal emelem meg sértődötten az orromat. Ash mindig csak aggódik, ezért nem élvezi az életet. Meg kell mutassam a húgomnak, hogy tiszta szórakozás és nem nyavalygás meg aggódás meg rettegés bármitől. Előre. Minek minden félelmünket előre elképzelni, nem ráér akkor amikor ott vagyunk a küszöbön, a felének semmi értelme nem szokott lenni, felesleges. Ja persze mindennek megvan az oka, nálam meg főleg. Ash hajlamos arra, hogy mindent nagyon jól átgondoljon, képes egy bevásárló listából is példabeszédet írni, pedig a spontaneitásban rejlik mindennek a kulcsa. Lám, milyen jól hozza az ártatlan, apuci kislányát….és még az ellentmondásokat is bűbájosan veti be. Bár nem tudom ez mit jelent irodalmilag, de működik.*
-Lista? Jaaaa, persze. Gondolhatod, hogy Ash már megírta, ő mindenről listát ír. Még a bugyijairól is.
*A húgomra nézek kérdőn, apa nem látja amikor némán de artikulálva formálom a számmal a „lista” szót, közben összehúzott szemöldökeim alól pislogok. Milyen lista? Csak nyomtatni kell pár színes meghívót, „Hozd el a barátaidat is” jelszóval és kész a buli szervezése. ha apának lista kell, Ash majd megírja. Apára viszont bájosan és szélesen mosolygok és bólogatok lelkesen.*
-Igen apuci, nagyon szeretnénk! Ez minden vágyunk és nem kellene mindig másra várnunk, hogy elvigyen a suliba……..ez nem telhetetlenség húgi, ez csak egy álom ami valóra váltható…..igaz apa?
*A kérdés már Ash öleléséből hangzik el, a húgom ugyanis mellém ült az ágyra és átkarolt, én csak tovább tudom fokozni a cukiságot azzal, hogy puszit nyomok az arcára. Azt hiszem a kétszemélyes kommandó sikerét máris elkönyvelhetem, de voltak egyáltalán kétségeim? Dehogy. Mindig is tudtam kit hogyan kell az ujjam köré csavarni, vagy Ash esetében kihozni belőle az überokos, cuki de gonosz banyát. Látszólag a háttérbe vonultan irányítom a dolgokat és lassan minden a helyére kerül, már csak szervezkedni kell buli ügyben, és apának is keresni kell néhány hétvégi programot, különben képes és a legközelebbi motelba viszi anyát. Na jó, azért nem, ennél ő sokkal romantikusabb, de jó minél messzebb, és a távolságot mi határozzuk meg. Gondolatban már az ügyeket intézem, természetesen ezt már nem hagyom Ash-re mert rózsaszín teadélutánt csinál a legfontosabb bulinkból, mikor apa benyögi a rábólintást. A szemeim kikerekednek, persze tudtam én, hogy meglesz minden, de nagyobb melóra számítottam, azt hiszem sikerült megint feljebb lépnem a fejlődés hegyén, már majdnem a csúcson vagyok. Felugrok, valószínűleg Ash-el együtt, a sikítás garantált, a nyakba ugrás is, még jó, hogy apának két oldala van, így simán meg tudunk osztozni rajta. Szerintem anya is mindenről tudott vagy sejtett, odalent most bólogat, hogy „igen, megvan” és sóhajt nagyokat, mert tudja, hogy sosem vágjuk zsenge, csemetefába a fejszéinket.*
-IGEEEEEN! KÖSZI APU! Te vagy a legjobb apu a világon! Imádlak! Imádunk!.....főzni?.....Ja igen, hát persze.
*Komolyan gondolta azt a főzést? És én mondtam ki először? Nem vagyok normális. Angyalkodás, hát ez kész. Viszont anyát már nem kell puhítani.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 23 Feb. - 21:21

Ashely, Mary Kate & Samuel

Ismerem én őket annyira, hogy tudom, hogy mikor van a szavaik mögött egy kis füllentés. Azért mégis csak zsaru vagyok, ha ilyen könnyen csőbe tudnának húzni, akkor komolyan szomorú lennék, nem is lenne ez túlságosan szép rám nézve, akkor az igazi rossz fiúk simán lenyomnának. De azért vannak helyzetek, amikor nem olyan komoly dolog az, hogy kicsit elferdíti az igazságot. Ha jól sejtem, akkor ez a nagy tervezgetés sem zajlik már annyira régen, mint ahogy felvázolják, de legyen úgy, néha tehetek úgy, mint aki elhiszi, amit mondanak.
- Szóval már hetek óta tervezitek és meg van a lista, hogy kik jönnek igaz? Azt azért megnézném majd, tudjátok, csak biztos, ami biztos alapon, hogy anyátok is megnyugodjon. - persze, hogy hajlandó vagyok beadni a derekamat. Mindig is tudták, hogy engem könnyebb kenyérre kenni és amilyen galádok ezt hajlamosak ki is használni, bármennyire is próbálok tenni ellene. Az a baj, ha van két bűbájos lányod, akik össze tudnak fogni, hogy igazi kemény hadviseléssel nyomjanak le a torkodon bármit, akkor akármilyen erős jellemed is van... szinte esélyed sincs ellenállni. Hát ezért szoktam én az efféle döntéseket általában Polly-ra hagyni, de persze tudják, hogy mikor rizikósabb annyira a kérdés, hogy jobb, ha inkább velem beszélik meg, és nem pedig vele, vagy is engem küldenek afféle előőrsnek, akit fel lehet áldozni a jó ügy oltárán.
- Nagyon kell nektek az a kocsi igaz? - sóhajtok egyet. Kocsi és a buli is... azt lássuk be, hogy időnként határozottan sokat akarnak, de tudom, hogy a kocsiról volt már szó és igazából azt már meg is beszéltük Polly-val, csak erről a buliról eddig még a nagy tervezgetés ellenére sem tettek említést. - Hát jó, a kocsi... legyen, de nagyon óvatosak lesztek, hogy még véletlenül se legyen gond, nem kell túlzásba vinni azt a villogást. - én is voltam fiatal, bármennyire is meglepő ez, de voltak vadabb dolgaim is és nem akarom, hogy csak azért törjék össze magukat, mert meg akarják mutatni a barátaiknak, hogy igenis elég bátrak ahhoz, hogy ezt is megtegyék akár.
- Jól van, főztök akkor ma, és mondjuk a következő héten, és akkor beszélek először én anyátokkal. Puhítom a terepet, de végeredményében ti kérdezitek majd meg rendben van? Neki is jól esne, nem szép kikerülni. - mosolyodom el. Tudom, hogy nem lesz velük gond, de attól még szeretném, ha tényleg beszélnének Pollyval is, mégis csak úgy az igazi. Tudom én, hogy pont az esne neki rosszul, ha megpróbálnák így kikerülni őt.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 20 Feb. - 18:00

Apa, Mary-Kate & Ashely

Mindkettőnkben megvan az a határozottság, csak engem a saját céljaim érdekelnek, amihez nem használom fel a tesómat, ő pedig előszeretettel műveli ezt. Észre sem veszem, hogy olykor manipulál, ha azonban mégis, bosszankodom, hogy miért tud ennyire irányítani. És persze most is az utolsó percben szólt, hogy vegyem már apát. Tudom én hogy bennem látja a felelősségteljes nagylányt, de legalább szólhatott volna reggel, hogy emésszem a dolgot, megpróbáljak rákészülni, netán beszédet írni, mert így csapongok csak, a bolond is kiszúrná, hogy itt valami megvezetésről van szó, apa pedig aki kiválóan kiszagolja a dolgainkat, nem ostoba. Mentőötlet kell! Valami igazán nagy elterelés.
- Felesleges? De ez... őrület. Biztosításunk sincsen! Miből fizeti ki apa, ha letarolsz valakit? Jézus... – Csóválom a fejemet, ám mivel apa már pont benyit a szobánkba, esély sincsen rá, hogy még a fiatal tanárt érintő kérdésben véglegesen állást foglaljak, és azt hiszem ezt MK is pontosan így számolta ki. Csak az volt a célja, hogy jól felpaprikázzon, és eleve győztes hadvezérként indulhassak harcba apa ellen. Gyalázatos, de mégis brilliáns, csak egyszer agyonvágom. Még vetek egy lepisszegően gyilkos pillantást a másik szőkére, aztán kislányos mosollyal lépek az ajtóhoz, hogy ott várjam be apát.
- A születésnapot valóban hetek óta, de csak most vett rá a rosszabbik felem, hogy én legyek a bűbájos kislányod... – Vallom be az igazat, végülis az is kapunyitó lehet apánál, ha látja, hogy helyén van még az eszem. És igen, bámulatos vagyok, hogy a csipogóval képes vagyok ilyen remekbeszabott megoldást adni, amivel a testvéremet is kihúzom a pácból, mégis apa azt látja, hogy felelősségteljesen gondolkozom. Legalább én. Már csak azt várom, hogy a világ legjobb apucija elkezdje mérlegelni, hogy rájuk fér a pihenés.
- Miért vagyunk telhetetlenek Mary-Kate? – Kérdezek hátrapillantva, de mégis vidoran, végül mégis megerősítem. – Hát azért mégiscsak jó lenne apácska, ha azzal tudnánk villogni. Tudod, hogy nagyon jól vezetünk, jövő hét elején beszerezzük a jogsit is, ha engeded. És igen... főzünk is... – Lassan már a csillagokat is leimádkozzuk. Még arra is hajlandó vagyok, hogy lehuppanjak MK mellé az ágyra, hogy átkaroljam a derekát. Apa kicsiként szeretett minket a legjobban, akkor még nagyon kezelhetőek voltunk. Manapság rémálom lehet mellettünk az élete. Édes mosolyt húzok elő, és várom az itéletet. – Te vagy a családfő, ehhez miért kell anya? – Kacsintok fel cinkos mosollyal. Néha én is lehetek dög.

♫ Vacation ♫ ♥ Ruha ♥ Szöveg, idézet stb.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 18 Feb. - 17:35

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Ash egy géniusz, csak nem mindig veszem észre, és persze ha észre veszem nem mondom neki, mert a végén még eltelik magától, az pedig nem jó. Akkor jó ha én irányíthatok, mindig is így volt ez, az egyensúlynak meg kell maradnia. Ám, néha kilép a saját medréből mint a kiöntött folyó és az ilyen esetekben döbbenek mint az almából kibújt mezei egér. Jól tudom, hogy kértünk kocsit, bár annak idején nem mertük részletezni a márkát, örültünk mint majom a farkának, hogy egyáltalán szóval hoztuk és nem találtunk rögtön ellenvetésre. Csupán feltételeket kaptunk szembe ami nem nagy kunszt, mert azokat könnyedén lehet teljesíteni, főleg ha a képességek egyenlően oszlanak el kettőnk között. Ash, mindig is nagy volt a magolásban, de valahogy a gyakorlati dolgok nem mentek neki, én viszont, ha a vezetést vesszük alapul, könnyedén betettem bárhova a kölcsönkapott autót, de amíg eljutottunk odáig, a húgom százszor megőszült. Képletesen. Imádtam amikor a kereszteződésekben két kézzel kapaszkodott az övében és sikoltozott, hogy „állj meg, piros a lámpa!” végül is minek? Még messze volt a többi autó.*
-Én is tudom, csak nem alkalmazom, mert felesleges. Láttál már luxusautót áthajtani az V. utcán? De igen, emlékszem. Amit te tudsz az jó, amit én tudok az használható.
*Ráhagyom, a végén mindig én jövök ki győztesen, csak az odáig megtett út néha hosszabb, de izgalmasabb. Ám ő ezt nem mindig értékeli. A mostani cél pedig a buli, szülők nélkül. Ami nálunk fontosabb mint a többi velünk egykorú diáknál, az a _rendőrök nélkül_. mert nincs is nagyobb blamázs ha pont egy rendőr lányaihoz hívják ki a zsarukat amikor a fiatalok a legnagyobb őrületben buliznak míg az ősök épp pancsiznak a pezsgőfürdőben.*
-Tudom, hogy nem ő az igazi, az lenne ciki ha ő lenne. De azért az igazi előtt élvezhetnéd a gyakorlást. Szerintem a földrajz tanár kiváló lenne csókolózás tanításban is.
*Na ezen biztosan megbotránkozik, ez is a cél. Ash néha karótnyelt büszkeség de tudom, hogy élvezi ha rossz lehet. Csak nem meri. Kettőnk között az a különbség ezen a téren, hogy én _azt_ élvezem ha ő rossz. Imádom amikor elpirul. Naná, hogy nem szólok neki legközelebb amikor nyálát csorgatva, elnyílt ajkakkal nézi Mr. Morgan-t. Amint apa belép, én visszakozom, de nem sokkal később mégis úgy döntök, hogy közbelépek. Ám nem a szokásomhoz híven saját személyiségemmel, mert most nagy a tét. Ash ötletéhez társulva nem csak bulit kell leszerveznünk hanem egy kocsit is. Valami rémlik, hogy már beszéltünk róla, de természetesen az idő már kiesett, így sokszorosan is döbbenek. Ash még bedobja a csipogót az ászok közé, de egyszerre lemond a kocsiról. Apa persze kapva kap az alkalmon. nem is tudom melyikük a nagyobb ellenfél. Csak kapkodom a fejem és ámulok.*
Csipogó! Remek ötlet!.........Ugye?
*Nézek apára s csak akkor jut eszembe, hogy valami máson elsikkadtunk. Hogy mióta tervezzük ezt az egészet? Nos, három perce? Igazság szerint az egész kivitelezése csak a hazajövetelkor teljesedett ki, mikor Ash is beadta a derekát. Az én fejemben már régóta kerekedik, de ehhez kellett Ash is. Viszont tudom, hogy ha tervezésre kérem fel, hamar belekeveredik az erkölcseibe, hirtelen kellett rázúdítanom a dolgokat, ezért kivártam a mai napig. Viszont ha apa megtudja mióta tervezgetek, azonnal rájön a turpisságra, ha meg arról szerez tudomást, hogy elég kettő perc, hogy túljárjunk az eszén, a jövőben sokkal jobban figyel majd ránk. Irtózatosan nehéz eldönteni mit mondjak, Ash minden bizonnyal csak hebegni fog, de nekem a kezembe kell vennem a sorsunkat. A kevésbé rosszat választom.*
-Háááát, tudod apa, már hetek óta tervezzük, csak nem voltunk biztosak abban, hogy megengeded. Attól féltünk, hogy nem bízol majd bennünk. De ugye…nem így van?
*Visszadobom a labdát. csavaros eszemnek köszönhetően tudtuk mindig apát a zsebünkbe dugni, most is válaszút elé állítom. Ha nem enged, akkor nekünk lesz igazunk, ha enged, akkor is. Hurrá! A csipogónak nem állhat ellen, Ash jól kitalálta, ezért vetek rá egy elismerő pillantást, de aztán jön a hideg zuhany.*
-A magad nevében beszélj! De, kell a kocsi….vagyis szeretnénk és nem lehetne, hogy most kapjuk meg? Mindenki ámulna és irigykedne. Akkor nem kérünk semmit a tizennyolcadikra.
*Tessék, most ezzel kezdj valamit Ash. Ha már angyalkodnunk kell, legyen kocsink is. Hízelgek én akármennyit ha kell.*
-Jó, rend lesz, eszményi és vacsit is mi főzünk….egy hétig. Akár már ma, és meggyőzzük anyát!
*Bármit, csak most menjenek el szórakozni és hagyjanak egyedül…*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 17 Feb. - 16:15

Ashely, Mary Kate & Samuel

Igen, hízelegni azt mindig is nagyon tudtak mindketten, főleg ha még össze is dolgoznak, mint most. Nem is kéne már meglepődnöm ezen, hiszen ez van, ha az embernek ikrei vannak. Össze tudnak beszélni, egészen jó kis szövetséget alkotnak ilyenkor. Na persze ők is tépik egymást is időnként, de mikor közös a cél, akkor természetesen nem hátrálnak meg és pontosan tudják, hogy mit kell tenni azért, hogy meglágyítsák a szívemet. Ilyenkor még MK is simán átmegy hízelgésbe, pedig azért ő soha sem annyira nyílt velem, mint Ashely, de ezt is már jó apaként megtanultam tőlük. Most is tisztában voltam azzal, hogy valamit forralnak, és még ha nagyon tippelnem kellett volna jó eséllyel hamar rá is jövök, hogy a születésnapjukhoz van köze, hiszen nem sokára itt van és mégis csak kamasz lányokról van szó. Én is voltam kamasz, tudom én, hogy ez az időszak bőven a szárnypróbálgatásról szól és nem is szabad őket túlságosan visszafogni, csak amennyire az ő érdekük.
- Vajon mióta tervezitek már ezt a kis beszédet? - mosolyodom el. Az utazás nekünk, meg a csipogó. Biztos vagyok benne, hogy ismernek már annyira, hogy tudják jó érvekkel lehet hatni rám, csak össze kell szedni azokat a jó érveket és felsorakoztatni előttem. Én pedig úgy se tudok majd különösebben ellenállni a dolognak igaz? - Hát... jól van, a csipogó sem rossz ötlet, de anyátok biztosan örülne egy kis utazásnak, így is épp eleget dolgozom mostanában. - nem vagyok annyit itthon, mint kéne és kész csoda, hogy Polly ezt ilyen jól viseli. Ők meg persze, mint nem egyszer most is szépen rám testálják a feladatot, hogy adagoljam be neki a kérésüket. volt már erre példa nem is egyszer, pedig Polly nem az a veszélyesen szigorú fajta, de hát a lányok mindig is kenyérre tudtak kenni engem egy-egy bedobott kedves mosoly segítségével.
- Szóval akkor már kocsi sem kell? Amúgy is úgy volt, hogy azt a tizennyolcadikra kaptok nem? - hát igen sokat akar a szarka, de ezt már párszor megtapasztalhattuk. - Nála is hat ám egy kis hízelgés, de mi lenne, ha a vacsinál felhoznánk és mondjuk addig segítenétek neki, és persze rendet tehettek itt is. Tudjátok egy kis angyalkodás. - tudom én, hogy Polly végül engedni fog, főleg ha hárman próbáljuk meg meggyőzni. Bízik ő a lányokban, bár persze egy fokkal jobban félti azért őket. Persze én is féltem őket, de azért mégis ő az anyjuk, ő a komolyabb, rám néha tényleg könnyebb hatni. Lehetnék keményebb is igaz?

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 14 Feb. - 12:48

Apa, Mary-Kate & Ashely

Érdekes, hogy amíg picik voltunk, addig mindketten olyanok voltunk, mint én, mostanság egyre inkább lépünk át egy olyan stílusra, mint ő. Nem mondanám magam vadócnak, de mégis, előfordul bizony, hogy elrugaszkodok a szabályoktól, és annak érdekes következményei vannak, hiszen pont belőlem nem nézni ki senki az ilyesmit. Még a saját hugomat is bőven meglepem ezzel a lépéssel, ezen azért nem tudok nem kuncogni. Néha nem veszi észre, hogy szörnyet teremtett? Na jó, ez túlzás, de igenis hatással vagyunk egymásra. Olykor bizony nem is tudom, hogy a gondolatok, amik megfogalmazódnak bennem, nem az általa elültetettek?
- Mary-Kate a kreszt már pontosan tudom évek óta. Ha kell, akkor kétszer megyek be vizsgázni, te meg a gyakorlatit intézed helyettem is. Mint régen, emlékszel? – Végül bólogatok, a buli elsődleges, de... mi lenne akkor, ha eleve úgy rendeznénk a bulit, hogy ha már a kocsi is ott áll a garázsban? Szerintem a bulival együtt a Toyota is beleférhetne, hiszen mégiscsak most leszünk tizenhat évesek. Egyes államokban jövőre már szavazhatnánk is, férjhez is mehetnénk akár.
- Akkor miért nem szólsz rám MK? Ha kiszúrja, vagy valaki más... írtó ciki lenne. És cuki, igen, de nem ő az igazi. Érzem, és kész, lezárhatnánk? – Továbbra is pironkodom, a testvérem pontosan tudja, hogy ha lehetne is valakim, az nagyjából a saját korosztályomból kéne, hogy legyen, nem ennyivel idősebb. Jó, valóban izgalmas, hogy a tanár úr ilyen cuki, de ennél többet nem akarok belegondolni a dologba.
Apa megérkezik, és miután mindketten megkaptuk tőle az üdvözlést, hagyom, hogy a tesóm visszaüljön az ágyra, és előmelegítse nekem a terepet. Nem is tudom, hogy használ, vagy árt vele. Ahogyan apa is beszél, járatom kettőjük között a tekintetemet, meg sem próbálok szendének tűnni, hiszen én magam is elhiszem, hogy képes vagyok mindkettőnkre vigyázni. Nem manipulálni akarom a kikapcsolódással, sokkal inkább megerősíteni benne a tényt, hogy ránk nem kell mindig vigyázni.
- Mit szólnál hozzá apuci, ha kapnánk egy csipogót tőled, olyan rendőröst, hogy ha nem zűr lenne, azonnal jelzünk? Vigyázunk magunkra, de így ti is pihenhettek, jó? – Vetem fel a brilliáns ötletet, amennyire Mary-Kate spontán, én annyira vagyok logikus, így tökéletesen kiegészítjük egymást. Bezzeg ha külön-külön kéne boldogulnunk, akkor biztosan meglenne a kész katasztrófa. Ellenben amit apa mond, azon kissé elsápadok. Vesztettünk. Ha az ő szava számítna, minden rendben lesz, őt meg tudjuk venni a cuki mosolyokkal. De anya... más része. Szigorú, és a széltől is óvna minket. Miééért? Kissé lehorgasztom a fejemet, ahogyan hozzáteszem.
- És gondolod, hogy meg tudod győzni? Nem is kell a kocsi, csak hadd érezzük jól magunkat. – Na igen, ez vagyok én, az irgalmas szamaritánus, aki még a saját elképzeléséről is lemond, csak hogy a huginak jó legyen.

♫ Vacation ♫ ♥ Ruha ♥ Szöveg, idézet stb.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 12 Feb. - 19:00

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Elég csak ránéznem, hogy tudjam, máris mocorog benne a „Mary-Kate én”, valamiben töri a fejét, de fogalmam sincs mi lehet az. Viszont az arckifejezéséből látom, hogy nagy durranás lesz. csendesen érdeklődve kivárom, dehogy zavarok bele a képbe, a végén még letesz róla. Amikor azonban kinyögi, csak ámulok. Még a számat is eltátom egy hosszú pillanatra. Tényleg jól hallottam? Kocsit akar? Terepjárót? Biztosan nem valami rózsaszín, cuki kisautót? Mégis érdemes volt foglalkoznom vele annyi éven át, vért izzadnom, hogy beleverjem az okos fejébe, hogy nem csak tanulásból és szép ruhákból áll a világ. Élni is kell, lazulni, bolondozni addig amíg lehet.*
-ASH! Toyotát. Terepjárót. Hát ez….Na látod, hogy tudsz te az én fejemmel gondolkodni?! Ez az, folytasd csak, fog ez menni. Csak még jogsink nincs, de hát mi az nekünk? Seperc alatt megszerezzük, nem probléma. Kérj kocsit apától, de előbb a bulit rendezzük le.
*Komolyan mondom nagyot nőtt a szememben. Bár ez azért nagyobb falat mint a buli, nagyobb felelősséggel is jár, ami apuék szerint még nem érett meg bennünk, vagy legalábbis bennem. Persze Ash a maga konzervativizmusával és körültekintésével már előbbre jár náluk, de az az ő baja. Szerintem meg most kezd felnőni hozzám, nem hiába a húgom.*
-Szerintem ha jobban belegondolsz, biztosan megcsókolnád. Szép szája van, te tudod a legjobban, álmodozva nézed minden órán, és biztosan jól csókol, meg tapasztalt is, érdemes lenne megpróbálni. Lehet, hogy sokat tanulnál tőle.
*Megint ugratom, pedig párszor elcsíptem a pillantását amit a tanárra vetett, de az erkölcsei nem engednék, hogy egy tanárral smároljon. Ő inkább a könyvtárban ismerkedik, de addig kell ütni a vasat amíg forró és ha vágyak feltüzeléséről van szó, abban én vagyok a legjobb. Nem sokkal később azonban vissza kell vennem magamból, mindent a cél érdekében, ezért Ash mosolyt varázsolok az arcomra, nekem is megy szó se róla, csak nem akarom. Akkor vetem be ha valamit ki akarok húzni apából vagy anyából, persze ismernek már, pontosan tudják mivégre a jókislány álca, de eddig bejött. Ellenállhatatlan vagyok. Az ölelés…nekem is jólesik és nem is akarok kibújni belőle addig amíg apa el nem enged, nem mintha félnék attól, hogy befolyásolja az akciónk végeredményét, de ennyi jár neki. Aztán hagyom, hogy Ash beszéljen, olyan jól tudja csinálni, hagyom, hogy kibontakozzon. Tündéri mosolyommal az arcomon hevesen bólogatok a kérdésére, közben összeszorítom a fogaimat, nehogy megszólaljak. Ash azt mondta ne legyek önmagam, de annyira nehéz. Nem is megy sokáig.*
-Ó, mi lenne ha te hoznád fel neki? Mondjuk egy meglepetés Valentin napi hétvége? Hmmm? Szerintem oda lenne meg vissza. Vesd be magad, romantikázz. Minket meg felköszöntötök előtte.
*Bűnbánóan nézek a húgomra, „bocsi, ennyire voltam képes” üzenem neki egy pillantással. A hátam mögött keresztbe teszem az ujjaimat és Ash-re hárítok minden felelősséget. Az már úgy is megy.*
-Minden rendben lesz, elvégre Ash majd vigyáz rám. Ő lesz a rendőrkapitány. Hidd el apa!
*Oldalra hajtom a fejem és úgy nézek fel a világ legjobb képű apjára és a legvajszívűbbre. Határozottan nem vagyok most önmagam, ha tükörbe néznék Ashly-t látnám, ártatlan, mosolygós, megbízható. Mint egy kölyökkutya.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 11 Feb. - 20:06

Ashely, Mary Kate & Samuel

Tudom én, hogy már nem olyan kislányok, mint régen és kár lenne tagadni ez néha azért elszomorít, de az, hogy eddig nem derült ki róluk semmi... Talán végül nem is lesznek olyanok... mások, akkor velünk maradhatnak és nem lesz semmi gond. Jó lenne, Polly se értené meg, hiszen ő az egészről semmit sem tud. Fogalma sincs róla, hogy az ikreket nem azért fogadhattuk örökbe, mert annyira jók a kvalitásaink, ő úgy tudja, hogy egyszerűen csak titokban adtam be a kérvényt és végül e miatt most itt lehetnek velünk. Ha az egészre fény derülne... de azért titkos a munkám és azért csinálom jól, hogy ne derülhessen ki. Azt nem viselném el, ha elveszíteném a családomat, bármennyire is kemény vagyok. Ahogyan Dwayne sem bírta, bár ő ténylegesen veszítette el őket, de a lányok... addig jó, amíg nem látszik rajtuk az ég világon semmi furcsaság.
Viszont az ölelésemre azért mégis csak pályázom, annyi jár nekem, még ha láthatóan ők nem is így gondolják, legalábbis MK, bár tőle ez nem lep meg. Ő már... nagyobb, mint Ash, ami furán hangozhat, hiszen egy idősek, de akkor is valahogy komolyabb és nehezebben viseli el az apáskodásomat, pedig nekem akkor is azok a kis apróságok fognak maradni mindig is, akik most, bármennyi idősek is.
- Tizenhat tudom... már nagyok vagytok! - nem tudom megállni, hogy ne szökjön mosoly az arcomra, egyszerűen nem megy, de igazából nem is akarom. Tudom én, hogy az ő korukban nagy dolog az, hogy idősebbnek tűnj, vagy annak nézzenek, még ha butaság is, hiszen addig jó, amíg az ember gondtalan gyerek, felesleges túlságosan siettetni a felnőtté válást, de ezt sajnos csak akkor értik majd meg, ha már nincs visszaút. Végül azért csak megkapom az öleléseket, és persze nem tudom megállni, hogy MK-t is ugyanúgy ne szorítsam magamhoz, ahogy Ashleyt. Persze azért már odalent is sejtettem, hogy ennek a kis sunnyogásnak oka lesz... és nem lepődöm meg, amikor szép lassan adagolva jön is az, amire számítottam. Tehát... bulit akarnak.
- Szóval... úgy gondoljátok, hogy elég érettek vagytok arra, hogy levezényeljetek gond nélkül egy bulit? Anyátok biztos örülne egy kis kikapcsolódásnak, már határozottan régen voltam vele kettesben valahol. - oh az a helyzet, hogy határozottan könnyű rám hatni, de ezzel természetesen ők is tisztában vannak, nem véletlenül velem kezdték és nem pedig Polly-val. Ő az esetek nagy részében sokkal szigorúbb tud lenni, mégis csak az anyjuk, sokkal jobban félti őket. Na ezzel nem azt mondom, hogy én nem aggódnék. - Hát legyen úgy, hogy először beszéltek anyátokkal és ha ő belemegy, akkor én is, de megígéritek, hogy nem lesz ereszd el a hajamat típusú buli igaz? - annak azért mégis csak nyoma maradna, ha szétzúznák a lakást. Oké én is voltam fiatal, sőt... de azért azt nem akarom, hogy ők bajba kerüljenek, vagy valamelyik szomszéd kihívja a rendőröket. Vannak azért erre határozottan ideges típusú nénikék is, mint mindenhol.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 8 Feb. - 20:21

Apa, Mary-Kate & Ashely

Túl jól ismer a hugi. És úgy akar használni, ahogyan én használom apát. Észrevétlenül. De a manóba is, igaza van, amit MK akar, azt eléri, és még sosem származott belőle túl nagy károm, hogy ha hallgattam rá. Jó, volt már rá példa hogy érdekesen jöttünk ki egy-egy helyzetből, de mindig megúsztuk épp bőrrel, a legrosszabb, ami történt az csak a fejmosás volt. Apa meg imád minket, anya előtt is falaz, ha arról van szó, nem kell attól félnünk, hogy szobafogság, zsebpénz megvonás. Éppen ezért vagyok hajlamos engedni a hiúságnak, ami a tükörképem sugal felém. Végülis jogos, egyek vagyunk, nem ártunk egymásnak, csak az én lelkiismeretes kis felem néha behúzza a kézféket, amíg ő padlógázzal közlekedne. Na igen, a jogsit sem árt majd letennünk, most már jogosultak leszünk rá, mert apa még azt sem tudja, hogy vezetünk már, legtöbbször akkor, amikor nem vagyunk otthon, és kölcsönkapunk valakitől valami járgányt. Mi lenne ha...
- És ha a ruhák mellé kérünk még egy kocsit? Toyotát. Terepjárót. – Vágom el a beszélgetés fonalát, belemegyek, de akkor támogatni kell a kocsit is. Ha ketten kapjuk, nem olyan nagy ajándék, végülis apa nagyon jól keres. Nem mondom, hogy tejben-vajban kánaán van, de akkor is, nincsenek anyagi gondok, talán beleférhet az autó. Manapság olyan könnyű jogosítványhoz jutni, azt a pár kérdést könnyen vesszük, ha meg nem, apa majd odaszól, hadd kapjuk meg. A csini kis szőkék protekciója. Most már kezdem látni, hogy a drága hugom mellett megérint a gonosz kis ördög, Mary-Kate olyan gondolatokat ültet el bennem, amelyről azt hiszem, hogy a sajátom. Remélem ez tényleg az, hiszen nekem szoktak okos felvetéseim lenni!
- Nem tudom... talán.. – Ismeri az izlésemet, valahogy a jófiúkért vagyok oda, és egy diáklánnyal smároló tanár nálam inkább a macsó kategória, így első körben el kell utasítanom a dolgot. Ettől még jár rajta az agyam, nem is tagadhatom le. Fintorral reagálok arra, ahogyan visszavág, nem is ő lenne. Csak arra kértem, hogy egy kicsit legyen már visszafogott, ha az én nyakamba zudítja a felelősséget. Mint mindig. Nem is értem, miért csinálom. Ahogy hallom, hogy apa jön, ünnepélyes-cuki tekintemmel várom, és megigazgatom a hajamat. Belép, mire én udvariasan megvárom, míg Mary-Kate-tel megvan az ölelés, és a puszi, ő viszont rám várna, így hát beelőzöm végül. Talán a testvérem már csak önös érdekekből teszi, én azonban hosszan ölelem át a férfit, aki mégis örökbe fogadott minket, és nevelt, ahogy csak tudott. Nem számít, hogy nem egy a vérünk, ez csak biológia. Az összetartás számít. Ezért is tűnődök rajta, mennyire fair dolog megvezetni őt, de talán nem lesz belőle akkora galiba.
- Bizony apa. Szeretnénk megünnepelni a barátainkkal. Tudom, hogy nem szereted, ha beülünk valahova, mit szólnál ahhoz, ha elutaznátok pihenni, mi pedig szolíd keretek között áthívnánk pár megbízható barátot... ? – Kérdezem tündéri mosollyal, és nem is kételkedem a válaszban. Nem önelégült vagyok, egyszerűen tudom, hogy az apja-lánya viszont felér egy közel szerelmi viszonnyal. Nem tud nekünk nemet mondani.

♫ Vacation ♫ ♥ Ruha ♥ Szöveg, idézet stb.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 8 Feb. - 10:17

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Ja, más elképzeléseink vannak a buliról. Ezt Ash már egyszer bebizonyította, akkor engedtem neki, többé nem esem iloyen csapdába. Teadélután, sütivel, rózsaszín tüllökkel és kitartott kisujjakkal. Brrrrr. Ash mindig tipp-topp, nem is értem hogyan élvezheti ezt, de neki legyen igaza, ő ilyen én meg olyan. Attól még testvérek vagyunk, osztoztunk jóban-rosszban az eddigi életünk során…..az elején jóban, hiszen nem emlékszem, de biztos jól elvoltunk anya pocakjában ha nem öltük meg egymást, és azóta is ő az akivel megosztom minden titkomat, azokat is melyek szülői fülnek nem valók. Enyire bízom benne, de néha nem értékeli. Mint ahogy most sem.*
-Mert ez vízválasztó buli! A tizenhat éves kor továbblépés a gyerekből a kamaszkoron át a felnőttbe. Neked magyarázzam? Te olyan okos vagy.
*Remélem ez betalál. Másrészt, Ash annyira alkalmazkodó felém, hogy jobbat keresve sem találhatnék. Van benne némi galádság és merészség, csak szerintem még nem találta meg. De a gének nem hazudnak, ott kell lennie belőlem is egy darabnak benne, valahol a személyisége és a vágyai legmélyén, csak az erkölcsei….azok, ki tudja melyik szülőnktől örökölte, mindig közbeszólnak. Sajnos, nem tudjuk ezt visszavezetni, mivel nem Samuel és Polly a biológiai szüleink, ergo a nyomon követésnek lőttek.*
-Mert tudod, hogy igazam van.
*Vonom le a nem túl mély következtetést. Ezt még ő is érezheti, mindig nekem van igazam, ha nem, akkor az első számú szabály lép életbe. Nekem van igazam. Bármennyire is szende és konzervatív, a végén tudja élvezni az általam preferált bulikat.*
-Ha te kéred, akkor igen. Apa engem is imád, de nálad nem jut eszébe semmilyen hátsó szándék.
*Ez van, de mire jó egy iker ha nem erre? Továbblépek, Ash a másik felem, ami egy lányban benne van egyszerre, nálunk külön-külön nyert erősítést. Kiegészítjük egymást, pont ezért értjük meg a másikat olyan jól. Én tolerálom a babazsúrjait és vidáman részt veszek bennük, ő meg spiccesre issza magát az enyéimen. Egyszer rajtakaptam, hogy ész nélkül csókolózik egy ismeretlen fiúval, csak mert, idézem: „Szépek voltak a szemei és a mosolya…mézes(?)” Azóta sem tudom ez mit jelentett. *
-Apához képest fiatal, de nem annyira cuki. Csak…kicsit. Megcsókolnád?
*Kérdezem azután, hogy látom a menetrendszerű elpirulást. Jó, engem is néha zavarba hoznak az ilyen gondolatok, de megtanultam kontrollálni. Mr. Morgan pedig….hmmmm….*
-Ne önmagam? Azt meg hogyan? Legyek te????
*Pfúúúj! Felpattanok, épp jókor. Bízom Ash rábeszélőképességében, de tudom, hogy apa mint kiváló rendőr és pszichoizé ügynök, minden rezdülésünket számontartja. Nincsenek illúzióim, mikor belép, tettetve a sértődött apát, már tudom, hogy rosszul áll a szénánk. Talán ha puszit nyomok anya arcára és nem rohanok fel azonnal a szobánkba, nem jön rá azonnal a turpisságra. Legközelebb erre is gondolok majd. Így csak állok az ágyam mellett és szépen nézek apára, mosolygok, ahogyan Ash – majdnem olyan érzékletesen – és pillogok.*
-Helló Apa!
*Közben észreveszem, hogy egy bugyim az éjjeliszekrényem kihúzott fiókján lóg, gyorsan elkapom és hátrálva a paplanom alá tuszkolom.*
-Apaaaaa! Maholnap tizenhat évesek leszünk.-*Remek bevezetés ez Ash beszédéhez.* -Ide _jutottunk._
*Adom meg magam és szemet forgatok. ezen közben Ash minden bizonnyal elsőként veti magát apa nyakába. meghagyom neki a jókislány szerepét, kell a bulihoz. Cirka két évvel ezelőtt tudtuk meg, hogy örökbe fogadtak, akkor nagyon kiborultunk, de részemről, azt hiszem azóta még jobban szeretem és becsülöm őket. Vágyom arra, hogy a nyakába boruljak, de fent kell tartanom az imidzsemet. Így csak szemet forgatok mint aki beadja a derekát és csak azután lépek hozzá, hogy Ash leszakadt róla. Átkarolom a nyakát és puszit nyomok az arcára.*
-Na jó. Szia!
*S vissza is vonulok. Átadom a terepet Ash-nek, én megpróbálom nem magamat adni, vagyis fogalmam sincs mit csináljak, így csak tanácstalanul állok és vigyorgok. Szerintem határozottan nem önmagam vagyok. *

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 7 Feb. - 19:32

Ashely, Mary Kate & Samuel

- Polly? Komolyan... nem találom! Az az ing valahol itt volt a szekrényben, tegnap még biztos, hogy láttam. - kiabálok ki a hálóból, miközben már vagy másodszor túrom fel a szekrényt, de lassan kénytelen leszek feladni a dolgot, mert úgy fest, hogy a kedvenc ingem szőrén-szálán eltűnt, pedig holnap fontos nap van. A főnök hívatott és sejtem is, hogy miért. Nem nézek elég gyakran a körmére Dwayne-nek, pedig így is állandóan azzal foglalkozom, hogy őt rendbe tegyem, ennél többet már igazán nem tehetek azért, hogy végre helyre álljon a lelki békéje. Jó persze megértem én őt, ha a családommal történne valami, jó eséllyel én is átmennék terminátorba, de... attól még jelenleg az a dolgom, hogy visszarángassam a valóságba és megpróbáljam megértetni vele, hogy ez az önpusztítás, amit művel nem tesz jót neki, se a melójának és a végén csak azt éri el vele, hogy elveszik a jelvényét és úgy még sokkal nehezebb lesz elérnie, hogy megoldjuk az ügyét.
- Mondtam már tegnap is, hogy elvittem a szürke öltönyöddel együtt a tisztítóba. Olyan foltok voltak már rajta, hogy azt képtelenség lett volna... - és nagyjából itt nyílik az ajtó, a szó pedig persze benn akad, én pedig sóhajtva csukom be a szekrényt. Lehet, hogy mondta tegnap, de... őszintén szólva tényleg nem emlékszem rá. Talán már bóbiskoltam a tv előtt, vagy szimplán csak máshol járt az eszem, ez már örök rejtély marad. A hangok alapján pedig a lányok jöttek meg, de persze mint olyan gyakran, ha valami rosszban sántikálnak elég gyorsan eltűnnek az emeleten. Becsukom a szekrény ajtót, sokat mondó pillantást váltok Polly-val, aki a konyhában sertepertél, csak aztán indulok el felfelé a lépcsőn. Egyrészt illene köszönni, másrészt... hát hiányoztak no, mindig hiányoznak, akkor is, ha csak egy napra mennek el a suliba, vagy én dolgozom többet a kelleténél.
- Szóval apa már nem is kapja meg a jól megérdemelt ölelést? Hát ide jutott a világ? - látványosan sóhajtva lépek be az ajtón, de persze a szám sarkában mosoly játszik, tudhatják jól, hogy szimplán csak viccelek és nem gondolom a dolgot kicsit sem komolyan, bár persze az ölelésemet tényleg nagyon hiányolom, tényleg járt volna. Ha megkapom, akkor csak lazán nekidőlök az ajtófélfának, szinte érzem a levegőben, hogy valami... lesz még itt, valami készül. Tudom én, hogy mikor akarnak beadagolni valami fontosat, és most is erre kerül majd sor, mérget vennék rá.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 6 Feb. - 10:38

Apa, Mary-Kate & Ashely

Érdekes, hogy ha valamit el kell érni, MK mindig rám bízza a piszkosmunkát. Szeret meglógni a felelősség elől, és csak mert még mindig el tudom játszani apa pici lányát vele ellentétben, aki a vadságáról híres. Annyira nem vagyunk ám különbözőek, ha nagyon muszáj, ő is tud viselkedni, így én sem maradok le mögötte, ha nagyon magára maradna a bulizásban. Nem tudom, hogy hol váltunk ennyire ketté, mégis összetartunk az esetleges hajtépéses veszekedések ellenére is. Jó, akkor legyen buli, de muszáj anyáéknak olyan messze lenni? Ha elvadulna a dolog, akkor kijönnek a rendőrök, és a tanulmányaimnak máris annyi, ezt még MK sem akarhatja. Belegondol egyátalán? A drágalátos barátai valóban jó fejek, csak éppen a hugomra nyomnak minden felelősséget, ha bármi történik. Csak én vagyok közel s távol az egyetlen, aki felnőttként gondokozik? Mondjuk ki is szoktak nézni emiatt, és prűdnek csúfolnak. Még maga MK is szemforgat, hogy velem kellett osztoznia anya hasán. A beköszönéssel ellentétben azért odaszaladok anyához, hogy egy puszit nyomjak az arcára, majd követem a másikat fel az emeletre. Szerencse, hogy ketté van választva a szoba, megvannak a demarkációs vonalak, portörlő kendővel, és légfrissítővel rohangálva szoktam takarítani, ha sikerül átlépnie őket, és az én padlómra hányja be a levetett göncit. Persze én vagyok az ostoba, mert ilyenkor még ki is mosok helyette. A szoba helyett most a fürdőbe igyekszem, hogy még a szolíd sminket is lemossam, itthon nem kell senkinek tetszeni. Az ajtó nyitva marad, onnan hallgatom a hugit, olykor kilesek, hogy jobban halljam, mit mond. Nem vagyok nagyon berágva, csak egy cseppet.
- Miért kell világraszóló? Más elképzeléseink vannak a buliról. – Akasztom ki a fülbevalóimat, majd ünnepélyesen folytatom, miután megnedvesítettem az ajkamat. – Miért érzem emögött azt, hogy megint az lesz, ami szokott? Ruhák? Apa adna pénzt ruhákra szerinted? – Kerekedik el a szemem, valahogy észre sem veszem, hogy megint meg lettem vezetve, mert kiülök a saját ágyamra, valahol vele szemben, és már azon gondolkozom, hogy milyen cipőm lesz. Így talán... kivitelezhető. – Túl fiatal. De... cuki, igen. – Húzom el a számat, majd elnevetem magam, az ikertestvérem előtt még a gondolataim sem maradnak titokban. A pirulás már velejárója mindannak, amit a pasikról gondolok, lassan beleérek abba a korba, amikor már alaposan megnézek magamnak néhányat, csak éppen az, hogy ki is fejezzem, ez még nehezemre esik. Hallom, hogy apa jön fel a lépcsőn. – Próbálj meg ne önmagad lenni. Elintézem. – Állok fel, ellentmondást nem tűröen, és kislányos pofit öltök. Nekem esik kevésbé nehezemre, MK túl vadóc már ehhez.

♫ Vacation ♫ ♥ Ruha ♥ Szöveg, idézet stb.

Tárgy: Baker Rezidencia Csüt. 5 Feb. - 21:02

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Pár nappal a szülinapunk előtt Ashley-vel vidáman tértünk haza a suliból. Végre rábeszéltem, hogy beszélje rá apát a bulira. Meggyőződésem, ha ő kéri akkor apáék szolid partira gondolnak majd és nem fogják ellenezni. Ha én kérem, minimum ötven fővel számolnak, ellenőrizetlenül, és alkohollal. Persze mindez akkor is áll majd ha belemennek, csak az utolsó pillanatban tudják majd meg. azt is kértem Ashley-től….rábeszéltem, hogy győzze meg apát, milyen jót tesz majd anyának pont akkor egy kellemes, hétvégi kiruccanás kettesben. Anya biztosan rábólintott volna az egész dologra, de egyrészt nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, másrészt őt én veszem kezelésbe.
Szóval, megérkeztünk délután, némileg késve mert még volt néhány fontos megbeszélnivalóm a barátaimmal, nagyrészt a tervezett buliról.*
-Hello! Itthon vagyunk!
*A lakásba belépve kiabáltam és mentem tovább. Rögtön a szobánkba siettem, magam mögött Ashley-vel aki valamiért be volt rágva rám. Már nem tudom, hogy a fiúk miatt, a buli vagy a rábízott rábeszélés volt a gondja. A táskámat, amiben nem volt semmi olyan ami a suliba való, ledobtam az ágyamra, alá a fűzős bakancsomat, az íróasztal székére pedig a dzsekimet. Maradt rajtam a szűk, fekete pulóver, a piros mini szoknya és a fekete harisnya. Elvágódtam a táskám mellett, karjaimat a fejem alá gyűrtem és csúnyán néztem a húgomra. Imádtam őt, szó se róla, az egyetlen igaz barátom volt, de néha kikészített az erkölcseivel. A közös szobánk is úgy nézett ki, hogy mindkét fele jellemző volt ránk. Igen, az egyik ami az enyém volt, kissé rendetlen, vadító színekkel, poszterekkel díszítve állt a rendelkezésemre, Ashyley-é sokkal szolidabb volt. Az én oldalamon nem lehetett könyveket látni, az övén igen. Az enyémen még száműzött alsónemű is volt, az övén minden eldugva a komód fiókjába.*
-Azt ne mond nekem, hogy nem örülnél egy világraszóló bulinak. Szerintem meg tudod győzni apát, hogy egyedül is boldogulunk. Ja! Ne feledd a ruhákat. Kellene egy kis plusz zsebpénz. Amúgy milyennek találod Mr. Morgan-t? Szerintem irtó cuki.
*Az új földrajz tanár apánál is fiatalabb volt, szívdöglesztő testtel és igéző szemekkel. A hangja meg….egészen karcos volt, férfias, majdnem olyan mit apáé. Ashley-re nevettem, tudtam, hogy el fog pirulni, pedig ő is szemezett vele, akárcsak a többi lány. Megemeltem a szemöldökeimet, és nyelvet öltöttem a húgomra mielőtt még megszólalhatott volna. Tudtam mit akar mondani.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia

» Dina Baker
» Baker lakás
» Dina Baker
» Ashley Baker
» Polly Baker